Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-12-22 / 51-52. szám
16. oldal 2002. DECEMBER 22. Evangélikus Élet 2003 köszöntése „Elfut a perc, az örök idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő leng utána. " (Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk) Elfut a perc, a nap, az év, s velük együtt elmúlik életünk egy darabja is. Minden régi évvel elveszítünk szeretteink közül valakit, és minden újjal kapunk másokat, akiket szerethetünk. A múlandóság körforgásában kiegyenlítődik az öröm és a bánat. Az idő szigorú, kemény következetességgel rombol szét emberi alkotásokat, elporlasztja a kősziklákat, és futóhomokkal temeti be a hajdan híres kultúrákat. S a kései utódnak csak az emlék marad, a régészek által kiásott darabnyi múlt. „Mi mentheti meg az Idő kincsét az Idő elől?” - tette fel a kérdést a 16-17. század fordulóján William Shakespeare, és vele együtt mi is csak a titkait fürkészhetjük a pusztító időnek. Hiába kísérletezünk a természet megőrzésének megannyi lehetőségével, látnunk kell, hogy a vad tombolásokkal, földrengésekkel és árvizekkel szemben tehetetlenek vagyunk. De mégis van valami, ami mérsékelheti a veszedelmek dühét: ez az emberi összetartás ereje. A homokzsákokat cipelő, a romok alól életeket mentő, segítő ember. A hívő ember, a szeretettel megáldott emberi összefogás. Karácsony után még fel vagyunk vértezve az ünnep melegével. Még áll a fenyőfa az otthonokban, még zsongnak fülünkben a csodás énekek. Még jók vagyunk. Talán még a jóra is készek... De ne csak karácsonykor, ne csak ünnepnapon legyünk szeretettel tele! Ne csak a fenyő illatának szívmelengető si- mogatásában, ne csak a gyertyák misztikus fényénél - amikor elérzékenyül a szívünk ne csak akkor legyünk keresztények! Ne csak az ünnepi harangzúgás hangulatában, a templomi zsolozsma fejet lehajtó alázatában legyünk érzékenyek a segítségért kiáltó szavakra! Az elesetteknek, a szeretetünkre vágyóknak akkor is szükségük van ránk, amikor úgy érezzük, hogy mi magunk is támogatásra szorulunk. Mert jönnek majd a szürke hétköznapok, és gondokkal, csalódásokkal vesznek körül bennünket. Jöhetnek bánatok és bajok, családunkért és barátainkért való, rettegéssel teli pillanatok, órák és napok, izgalommal terhes éjszakák. De segít majd Istenbe vetett hitünk, és segít az ima. „A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak (Róm 12,12)” - biztat bennünket Pál apostol. S ha az új év küszöbén hallgatunk szavára, bátran nézhetünk ismeretlen jövőnk elé. Mert hinni és remélni kell! Ahogy őseink is tették ezeréves történelmünk folyamán. Az elődeink, akiknek az Istenbe vetett hit adott erőt a harcok és elnyomás idején, hogy megtarthassák keresztény hitüket és magyarságukat. Ezt hagyták ránk örökül - a felelősség immár a miénk. Súlyos kérdésekkel teli év köszönt ránk. Nehéz döntések terhe hárul lelkiismeretünkre. Talán a nemzet jövője a tét! Isten adjon bölcsességet mindnyájunknak a helyes út megválasztásában! Az ősök imádságát nem feledve, keresztény hittel és meggyőződéssel vátjuk az új esztendő minden kihívását. Egyházunk és hazánk érdekeit soha ne vessük alá saját önző érdekeinknek - így készüljünk jövőnk formálására. Istennél a kegyelem, miénk a hit, a remény és a szeretet. Fogjuk meg egymás kezét! Segítsünk egymásnak! Mert csak együtt és egymásért élhetünk! „ ... Míg te zord magányod rideg telében meddőn múlni látod a napokat, havakat, holdakat: - rabságod őre, lassankint belátod, hogy’ magad helyett az egész világot kell szeretned, s csak úgy lehetsz szabad, ha egy helyett milliók rabja vagy... " (Rónay György: Hat vers a korintusiakhoz) Áldott új évet mindnyájunknak! Lenhardtné Bertalan Emma Túrmezei Erzsébet: ÚJÉVI KÉRÉS „Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál - nélküle mázsás súly a szalmaszál is. ” (Luther Márton) Láttam, Uram! Egyik béna volt, a másik aszott, sárga... vagy nem volt lába... De a Te fényed hullt a betegágyra! Hitükkel elrejtőztek Nálad, és úgy hordozták mázsás terhüket a Te erőddel, mint a szalmaszálat. És láttam szalmaszál alatt roskadozókat. Mert mázsás teher könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled. De Nélküled a szalmaszál is mázsás súly lehet. Új évbe indulok, és nem tudom, mi vár rám. Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván. Csak azt tudom: utam már kijelölted. Mint bízó gyermek, járhatok Előtted. Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet, s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett. Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak, hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak! És ha szereteted mázsás teherrel tenné próbára ezt a gyenge vállat - segíts úgy vinni mázsás terhemet a Te erőddel, - mint a szalmaszálat! Az Evangélikus Élet legközelebb 2003. január 5-i dátummal jelenik meg - 12 oldalon! Mivel az újesztendő első számát - technikai okok miatt - még az idén nyomdába kell adnunk, a december 22. után beérkező kéziratoknak (közleményeknek, hirdetéseknek) legkorábban csak a január 12-i lapban tudunk helyet biztosítani. Ugyanakkor ezúton is felhívjuk az érintettek figyelmét, hogy noha szerkesztőségünk 2002. december 23. és 2003. január 2. között zárva tart, faxon és e-mail-ben folyamatosan fogadni tudjuk a kéziratokat, üzeneteket. x ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM ^ (December 29-január 4.) VASÁRNAP „Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire.” Zsolt 105,5 (Tit 2,11; Róm 8,31 b—39; Mt 3,13-17) Hihetünk még a csodákban? Ha évvégéhez közeledve visszatekintünk az elmúlt hónapokra, biztosan eszünkbe jut egy-két csodaszámba menő esemény. Egy váratlan találkozás, ami megvigasztalt. Egy kis meglepetés, ami egy bosszús nap után várt a postaládába^ vagy a'vacsoraasztalon. Vagy épp a karácsony, amikor végre minden időben elkészült, és az utolsó pillanatban mindenki félretette a sértődöttségét. Apró csodák, melyek mögött felfedezhetjük a titokzatos isteni erőt és akaratot. „Az Úr igazságot szolgáltat az árváknak és az özvegyeknek. Szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki. Szeressétek azért a . jövevényt!” 5Móz 10,18-19 (lPt 4,9; Zsid 1,5 14; Mt 4,1-11) Amikor az ajándékba kapott tárgyakat kézbe vesszük, és az ünnepi finomságokat falatozzuk, megkérdezhetjük magunktól: ismerünk-e valakit, aki nem lakott jól az ünnepek alatt? Valakit, aki azért nem csönget be hozzánk, mert szégyell üres kézzel beállítani? Akkor leszünk hűek karácsony Jézusához, ha észrevesszük a szükséget, és teljes természetességgel osztjuk meg azt, amit mi is ajándékba kaptunk Istentől. i^pr-ip. ..Ragaszkodjatok szívből az Úrhoz, egyedid neki szolgáljatok. ” lSám 7,3 (Mt 6,21; Rni 8,31b-39; Mt 4,12-17) Óév és újév küszöbén fellélegezhetünk: nem kell mindent magunkkal hurcolni a következő évbe. Lepakolhatjuk a múlt év összes keserű élményét, mindent, ami nyomaszt. De ami jó és fontos, ahhoz újult erővel ragaszkodhatunk: az Úrhoz, aki még akkor is mellettünk marad, amikor mi elfeledkezünk róla. SZERDA ” Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyetek. Hanem adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. " Rm 6,13 (Péld 16,8; Lk 4,16-21; Jak 4,13-15; Zsolt 8) Megdöbbentő, hogy a fegyverekkel teli és háborúval fenyegetett világunkban nem csak a külvilág veszélyes. Testünk, mi magunk is fegyverré válhatunk, és még csak észre sem vesszük. A fegyver lelke a töltény. Hogy tetteink hogyan „sülnek el”, attól függ, mi van bennünk. Puskapor? Vagy Istentől kapott szeretet és béke? Ettől függ, hogy kezünk üt vagy áld. CSÜTÖRTÖK ” Erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy elszántuk magunkat a halálra is. Ez azért történt, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben." 2Kor 1,8-9 (Ez 7,19; Józs 24,1— 2a. 13—18.25 -26; lMóz 1,1-13) Vannak helyzetek, amikor jogosan érezzük: már semmit sem tehetünk azért, hogy jobb legyen. Végesek a képességeink, lehetőségeink, az erőnk. Ezeknek a pillanatoknak az ajándéka, hogy teljes lelkűnkből átérezhetjük Isten nagyságát és életmentő hatalmát. „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóyízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” Zsolt 42,2 (Ján 4,10; 2Móz 2,1-10; lMóz 1,14-23) „Aki többnapos éhezés után / kenyérre gondol: / valódi kenyérre gondol. / Aki egy kínzókamra mélyén / gyengédségre áhítozik: / valódi gyengédségre vágyik. / S aki egy vánkosra borulva / nem érzi magát egyedül: / valóban nincs egyedül.” (Pilinszky János: Zsoltár) SZOMBAT „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál. ” Fii 2,3 (Péld 3,34; lMóz 21,1-7; lMóz 1,24-2,4a) Mennyi értékes ember él körülöttünk! Ha felfedezzük egymásban az egyszerit, a különlegest, akkor szívből dicsérhetjük a Teremtőt, aki minden egyes emberben csodát hozott létre. Zsugyel Adél HIRDETÉS szeretet.éhség. Segélyszervezeti munkánk során több mint 100 ezer alkalommal segítettünk hozzáértéssel és szeretettel hátrányos helyzetű gyerekeken. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Magyarország egyik legnagyobb, nemzetközileg is elismert segélyszervezete. # Kérjük, csatlakozzon hozzánk és adományával segítse munkánkat. Adományozói csekkjeinket megtalálja minden postahivatalban. Kérjük, a közlemény rovatba írják oda: "hátrányos helyzetű gyerekek". OTP 11705008-20464565 Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Velünk egy jobb világért! Csatlakozzon hozzánk!
