Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-10-07 / 41. szám
8. oldal 2001. OKTÓBER 7. Evangélikus Elet TRANSZCENDENS VONATKOZÁSOK Kiállítás-megnyitó Kelenföldön „Ugyanazokat a hibákat követjük el” „ ...hitetek értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál’’ (IPt 1,7) A művész - művei előtt Bottá Dénes felvétele A cigány festészet egyik jelentős képviselőjének, Szécsi Magdának nyílt meg újabb kiállítása gyülekeztünk tanácstermében. Az alkotó nem csak mint képzőművész, de mint költő és újságíró is nevet szerzett már magának. Most tűzzománc munkáit mutatja be Világunk ékessége: a természet" címmel. A kiállítást Hága Mária, a XI. kerületi cigányönkormányzat elnöke vezette be, amelyet dr. Dávid Ibolya igazságügyi miniszter asszony megnyitó beszéde követett. Ebben többek között kitért arra, hogy a kiállító művésszel korábbi személyes kapcsolatán túl olyan érzelmi és lelki harmóniában áll, amit a mostani kiállítás anyaga továbbra is igazol. Magda művészetét magához annyira közelállónak érzi, hogy „a természet papnőjének” nevezi. Tűzzománc alkotásai a megújulásról, tavaszról, reményről és hitről tanúskodnak. Mint állami tisztségviselő, mindig megtisztelő alkalom és az őszinte elismerés jele, ha ilyen felkérésnek tehet eleget. A házigazda gyülekezet nevében Szeverényi János esperes köszöntötte a művészt és a megjelenteket 1 Pt 1,22-25 alapján. Megemlékezett arról, hogy a művésznő ismételten vendége a gyülekezetnek, és ünneppé tud tenni minden ilyen alkalmat, mert egy kiállítás ünnep mind a művésznek mind a látogatóknak. A megnyitót Czipott Géza színművész közreműködése tette még ünnepélyesebbé, aki saját megzenésítésében adta elő Szécsi Magda költeményeit. A mintegy száz tűzzománclap mindegyike alkalmas lelki meditációra. Színei, megjelenítési formái és alakzatai a mindig érezhető nőies érzékenységen át szólnak és hatnak ránk. Ahogy ezt Hamvas Béla, korunk nem kellően el/megismert művészet- filozófusa mondta: „egy művészeti alkotásról nem azt kell eldönteni, jó-e vagy rossz, szép-e vagy visszataszító, hanem alkalmas-e transzcendes médiumnak?” Szécsi Magda alkotásai ilyenek. A művész Önarckép című versében így vall önmagáról: Valahol, valakiként élek. / Vagyok viharban edzett lélek: / Magamnak apja és anyja, /Elátkozott lélekhangja... Valahol, valakiként élek. / Mint hallgatásra komponált ének. / Magamnak hite és rangja vagyok: /Bennem születnek újjá a cigány angyalok... Blázy Árpád A kiállítás naponta 9-13 óra között, október 12-ig tekinthető meg a kelenföldi egyházközség tanácstermében. (Budapest, Bocskai út 10.) Emlékfát ültettek Németh László tiszteletére Balatonfüreden „A kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem életet szabályozó elv. ” (Németh László) Szeptember napsugaras szép őszi délutánján a Németh László Társaság és a Tihanyi Bencés Apátság a balatonfüredi közkedvelt Tagore-sétányon emlékfát ültetett Németh László születése 100. évfordulója alkalmából. Az élő fa előtt márványtábla emlékezteti a járókelőt arra a magyar íróra, gondolkodóra, akinél négy évtizedes alkotói pálya iránymutató eleme volt - mondhatnám világképe - az egyén és a közösség, a személyiség és a társadalom kellő harmóniája, aki a jelenségeket igyekezett együtt látni, értékelni, küzdött a csak részletekben látás ellen. Hangoztatta a vallásos-erkölcsi nevelés fontosságát. „... Évtizedek múltak el és még mindig hiányzik a közgondolkodásból az emberi minőség - általában a minőség - fogalma, hiányzik a dolgok egységben látására való igény és törekvés, világkép nélkül, csak a saját »szűkhatárú« létezésével törődünk, személyiségi jogainkat hangoztatva, közügyekkel, közösséggel, családdal nem törődve. Vagyonosodni akar egy ország, de hiányzik az a vágy, hogy magunk fölé emelkedjünk. Szétda- rabolódunk, elmagányosodunk ahelyett, hogy odafigyelnénk egymásra, azokra, akiknek az emberi élet kereteit jelentette a nép, a nemzet... Az Irgalom című regényében az önmagába burkolózó, önző élet helyett a másokért való élet nagyszerű példáját írja meg... »Legendát« akar írni, olvasmányt, amin tisztulni, épülni lehet a léleknek... Azé a jövő, aki hitet tud adni, hogy érdemes élni. És ez a hit akkor fakad, ha meri vállalni az ember a szeretet kockázatát. Ne féljünk kimondani: ez evangéliumi üzenet...” - mondta elgondolkoztató, szép ünnepi beszédében dr. Korzenszky Richárd, majd Pálfy Sándorral, Balatonfűred polgármesterével és Cs. Varga Istvánnal, a Németh László Társaság elnökével megkezdték az emlékfa elültetését, melyet a család tagjai és az író tisztelői folytattak. Az emléktábla körül virágot helyeztek el az író nevét viselő iskola diákjai és sokan mások. Az ünnepély a Himnusz éneklésével ért véget. A centenáriumi emlékezés a tihanyi Bencés Apátságban folytatódott, a mindig nagy érdeklődéssel várt Tetőtéri Esték sorozat előadásával. Az emlékesten megjelent családtagokat, Jakabffyné Németh Magdát, Lakatosné dr. Németh Ágnest és dr. Németh Csillát a házigazda Korzenszky Richárd OSB perjel virággal köszöntötte, majd bemutatta az est előadóit. Hölvényi György történész az írót élete, munkássága, sokirányú tevékenységének egymás- bafonódásán keresztül úgy mutatta be, hogy aki keveset olvasott műveiből, az is tiszta képet kapott Németh Lászlóról, és művei további olvasására, megismerésére késztette. Cs. Varga István irodalomtörténész az író godolkodását egész életpá- lyájáján keresztül tárta a hallgatóság elé, mint egy Németh László-tankönyvet. Ezzel is alátámasztva, hogy figyelni kell Németh Lászlóra, minden mondatára, mérlegelni kell, saját érdekünkben, gyönyörűségünkre. Csak nyerünk vele! Schelken Pálma- Beszélgetés Pelyach István történész, egyetemi tanárral Pelyach István érdeklődése már az egyetemi évek alatt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc felé fordul, s nyílván e korai felismerés is közrejátszott abban, hogy napjainkra e terület egyik elismert hazai szakértőjévé vált. Jelenleg több egyetemen is tanítja a XIX. századi magyar történelmet. Beszélgetésünkre a Károlyi Gáspár Református Egyetemen került sor.- Életrajzából kitűnik, hogy Eötvös kollégista volt. Miután a mostani kormánypárt több vezetője is „onnan származik”, adódik a kérdés; nem volt késztetése arra, hogy kortársaival tartson a politikai életbe?- Az Eötvös Kollégium két lábon álló intézmény volt a budapesti Ménesi úton. Az egyik, ahová én is jártam, tiszta bölcsész kollégium volt, ahonnan a mostani politikai elit kikerült, oda a jogászok, közgazdászok jártak, velük nem volt különösebb kapcsolatom. Annál közelebb kerültem - Katona Tamás jóvoltából - a XIX. századi magyar történelemhez. Véglegesen akkor dőlt el, hogy ezzel a századdal, az aradi vértanúkkal, a reformkorral, Damjanichcsal, s egy kicsit a hadtörténe- lemmel fogok foglalkozni. Büszkén vallom Katona Tamást mesteremnek, akitől a szakma iránti alázatot és elkötelezettséget is elsajátíthattam.- Munkahelyei közül az egyik a református egyetem. Elvárás itt a keresztyén elkötelezettség?- Mivel e helyen hetente csak egy napot vagyok - igaz akkor vagy 10 órát egyfolytában - erre nem tudok határozott választ adni. Bizonyára jobban látják ezt azok a kollégák, akiknek ez a fö munkahelyük. Mindemellett szerintem ez nem elvárás kérdése, hiszen ha valaki egyházi intézményben vállal munkát, az egyben egyfajta elkötelezettséget is jelent. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy ízig-vérig ateista beessen ide, és órákat tartson. Azt azért hozzátenném, hogy én nem református, hanem evangélikus vagyok, s ezzel itt nincsen semmi probléma. Mint ahogy nekem sem okoz gondot az, hogy a feleségem római katolikus, sőt annak idején sem idegenkedtem a gondolattól, hogy az esküvőnk katolikus templomban legyen, Pannonhalmán. Erre szoktam mondani, hogy az én evangélikusságom elég toleráns ahhoz, hogy ezt elfogadja. Ennek megfelelően sokszor vagyok katolikus misén, de persze amikor tehetem evangélikus istentiszteletre megyek. A vallási elkötelezettség egyébként az oktatás során is előjön, hiszen nem lehet - nem is kell - ezt titkolni.- Másként tanítja a történelmet egy keresztyén történész? Menynyiben befolyásolja világnézete a tudományos szemléletéi?- A történelem egy és oszthatatlan, hiszen alapvetően tényorientált kell, hogy legyen. A magyar történetírás talán egyik legnagyobb problémája, hogy az elmúlt száz évben mindig valamilyen eszmei, ideológiai meghatározottsága, elkötelezettsége volt. Ezzel persze nem azt mondom, hogy a történelemben semmilyen szerepet nem játszik az ideológia, de az eszmetörténetet csak egy résznek tekinthetjük, és nem tartom szerencsésnek, ha az egész történelmet ez határozza meg. Józan egyensúlyt kell teremteni az eszmei, ideológiai meghatározottság és a tényszerű történelem között.- Egy napjainkban is fel-felhukkanó elmélet szerint az 1848/49-es forradalom és szabadságharc nem volt más, mint a protestantizmus és a katolicizmus összecsapása Magyarországon. Elfogadhatónak tartja ezt az állítást?- A marxista történetírás valóban megkísérelt az eseményeknek ilyen színezetet adni, de ez aktuálpolitikai célokat szolgált. Hogy az esemény a protestáns és a katolikus világ összecsapása lett volna, ebben nem hiszek, az erővonalak egészen máshol húzódtak. 1848/49 a polgári átalakulás nagy mérföldköve. Protestánsok, katolikusok, zsidók egy szekértáborban voltak, s próbálták megteremteni a polgári átalakulás feltételeit. Mégpedig először a törvények erejével, később pedig fegyverrel is védelmezve. Semmiféle vallási különállást nem látok tehát abban az időszakban. Kitűnik ez a Batthyány vagy Szemere kormány vallási összetételében is. Az pedig, hogy az aradi vértanúk között sok volt a protestáns az igaz, de nem csak protestáns volt sok, hanem ha úgy vesszük a nem magyar is. S ez megint azt igazolja, hogy ez valóban a nagy összefogás időszaka volt.- Ha már kitértünk erre: az evangélikusok mennyire vettek részt a forradalom és szabadságharcban, létszámuk mennyire reprezentálja a magyarországi evangélikusságot?- A felvidéki tót evangélikusok például óriási számban vettek részt a szabadságharcban, de ugyanez mondható el az ország más területein élő evangélikus közösségekről is. Pontos számot nem tudok mondani, ez a terület ebből a szempontból még kevéssé kutatott.- Egy teológiai alapállás szerint, Isten nem résztvevője, hanem alakítója a történelemnek... Történészként beleütközött-e olyan „megmagyarázhatatlan” jelenségekbe, amelyben az isteni akarat gyakorlati megnyilvánulását, konkrét külső beavatkozását lehet felismerni vagy feltételezni?- Ez nehéz kérdés. Egy idei nyári táborban, a határainkon túlról jött diákokkal beszélgettünk arról, hogy mi, hogyan működik, miről szól, ki működteti a történelmet s, hogy egyáltalán miért kell evvel foglalkoznunk. Ilyenkor nagyon sok lapos és közhelyszerű megállapítás is megfogalmazódik, az egyik ilyen közismert válasz: „a történelem arra jó, hogy az utókor, levonva a szükséges következtetéseket ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, amelyeket az elődei már elkövettek”. Ezzel szemben, ha végigkísérjük akár az európai történelmet, akár a magyar nemzet elmúlt 1100 évét, akkor azt kell látnunk, hogy ez a tanulási folyamat nemigen működik. Ha tehát az a kérdés, hogy látható e valami szokatlan a történelmi fejlődésben, akkor azt kell mondanom, hogy a legszokatlanabb pont az, hogy nem vagyunk hajlandóak, képesek (?) okulni az elmúlt időszakok történéseiből. Levonunk ugyan korrekt, sokrétű tanulságokat, elmondjuk, hogy mit kellett volna másképp csinálni, mi lett volna, ha akkor minden másképp történik, de az adott korban, az emberiség fejlődésének adott stációján ugyanazokat a hibákat követjük el, ugyanazokba az útvesztőkbe sétálunk bele. Számomra tehát a történelemben ez a legérthetetlenebb. Megmagyarázni ugyanis valamit viszonylag könnyen lehet. Elemezhetünk, megállapíthatunk folyamatokat, tanulságokat is levonhatunk minden nehézség nélkül. S ugyanakkor 50-100 évvel később ugyanazok a problémák merülnek föl, s az akkori emberek ugyanúgy - jól vagy rosszul - oldják meg, mint elődeik. Hogy ebben kinek a keze munkál, s hogy valóban alkalmatlanok vagyunk-e a múltból való okulásra és a hibák kikerülésére - netán, mert így vagyunk teremtve - nos ezt nem tudom, ám számomra mindenesetre nagy kérdés. Tehát nem az a nagy talány, hogy ’48-ban miért tört ki és később miért verték le a forradalmat, hanem az, hogy az emberiség történelme miért ciklikus, körforgásszerű. Gyarmati Gábor Ismeretlen Ismerős Látatlanul figyelmembe ajánlották két grafikusművész- Bartos Ildikó és Tarpataki Pál- ,jíz ismeretlen Isten ” című kiállítását, melynek helyszíne a Bécsi kapu téri evangélikus kápolna. Igen, valóban érdemes megnézni, mit hoztak a kiállító művészek az Isten-belengte atmoszférába! Alkotásokat, melyeknek készítése közben Valaki kezdettől fogta a kezüket. Művészetet, az élet megszépítését, hiánypótlást. Maradéktalan műélvezetet. Képeket - címek nélkül -, melyeket megnézve, az a hátborzongató érzés fogja el a szemlélőt, hogy még mindig érti a jeleket, és egészen pontosan azt látja, amit az alkotók láttatni akartak. Ismételt szembesülés az Úr csodás működésével. Utat törő lábak, lelket tükröző szemek, átlátszóvá tett gondolatok, tetőtől talpig csupasz valóság, gyermekkönyvekben megbújó mesevilág, az alkotást szemlélőbe burjánzó gyökerek és az ÉLET csupa nagybetűvel, szívvel. „Tiszta” képek, melyeket nézve egyszeriben a néző is alkotóvá válik. Egyrészt „romboló alkotóvá”, mert a kész képeket szeme, agya ízekre szedi, újból elemzi, részleteiben is felfedezi. Másrészt „kiegészítő alkotóvá”, mert megérinti a vászonból kinyúló emberi (nem csak)kéz és közben azt hallja suttogva, majd egyre erősebben: „te teszel egésszé, te fejezel be, te adsz nekem végső tartalmat”. Érezhetően azonos hullámhosszra hangolódik néző és alkotó. Meglehet, a két művész is egy ilyesfajta csodának köszönhetően találkozott össze, s találta meg egyik a másik alkotásában a sajátja folytatását, párját, kiegészítését, ellensúlyozását, világaik találkozását, harmóniát. (Kép)keretek között kifejezett és kifejtett vélemény az övéké. Sokszor úgy keressük az Istent, mint alkotás alján az útbaigazító címet. Hozzászoktunk, hogy készen kapunk majd’ mindent, holott Isten megismeréséért - mint ezekért a kép-tartalmakért - nekünk is dolgoznunk kell! A kiállított képek felismertetik velünk a felfedezés élményét, hogy agyunk még nem tunyuH el erre a műveletre, s meglehet, hogy a látottak végeredménye az az élmény lesz, hogy Istent-felismerők vagyunk. Györky Varga Mária (Bartos Ildikó és Tarpataki Pál grafikusok kiállítása a Budavári kápolnában, október 7-ig tekinthető meg az alkalmakhoz kapcsolódva és hétköznap 9-13-ig.)
