Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-10-07 / 41. szám
66. ÉVFOLYAM 41. SZÁM 2001. OKTÓBER 7. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASÁRNAP ÁRA: 65 Ft A TARTALOMBÓL Liturgikus búcsúzás A Magyar Bibliatársulat és az Ökumenikus Szeretetszolgálat hírei Transzcendens vonatkozások Szót kér a szerkesztő (is) Az Országos Protestáns Napok Programja OKTÓBER 6. „Golgothájának hívja a nemzet Arad-várost, a magyar szabadságharc/. Golgotájának. Dicső küzdelmünknek itt Ion gyászos vége, a szent ügyet itt pecsételte meg kiontott vérével annyi nemes, annyi hős magyar szív. A honvédsereg tizenhárom legjelesebb vitéze, mind magas- rangú katonatiszt, az ősi Aradvár lábánál szenvedte ki a vértanúhalált, s ennek a rettentő gyászában is fölséges tragédiának örök emlékét hirdeti most niár érczbe is öntve a nemzeti kegyelet: a nemzeti adakozásból épült gyönyörű Vértanúszobor Arad egyik leg- Izebb terén, a Szabadságtéren. Ez az aradti tizenhárom páratlan szépségű, igazán monumentális emlékszobra. Méltó a vértanúk dicsőségéhez, s a nemzet nagyságához egyaránt!” (Szövegrészlet és illusztrációk; az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc S0. évfordulója alkalmából — 1898-ban — Szabadságharczunk Emléke címmel, Boross Vilmos szerkesztésében kiadott „nemzeti dísz- műdből.) Az aradi tizenhárom AULICH LAJOS, DAMJANICH JÁNOS, DESSEWFFY ARISZTID, KISS ERNŐ, KNÉZICH KÁROLY, LAHNER GYÖRGY, LÁZÁR VILMOS, LEININGEN- WESTERBURG KÁROLY GRÓF, NAGYSÁNDOR JÓZSEF, POELTENBERG ERNŐ, SCHWEIDEL JÓZSEF, TÖRÖK IGNÁC, VÉCSEY KÁROLY GRÓF kézírása. , (Pelyach István történésszel interjúnk a 8. oldalon.) A harmadik évezred kihívásai - „Hol van a te Istened?” Evangélikus Nők III. Országos Találkozója Amikor a Női Misszió munkatársai megválasztották országos találkozójuk témáját, még nem tudhatták, hogy a szeptember 11-i események következtében, milyen szomorú aktualitása lesz a címnek; „Hol van a te Istened ?” Nyitó áhítatában Brebovszkyné Pintér Márta is a New York-i terrortámadást idézte fel. Egy fiatalember alakját, akit a CNN hírcsatorna megörökített, amint a füstölgő romok felett kétségbeesetten így zokog fel: Isten hol vagy? De így kiálthattak januárban az el-salvadori, az indiai földrengések áldozatai is, vagy a napokban legyilkolt svájci politikusok hozzátartozói. Az Éden elveszített harmóniája óta kétségbeesetten keresi az ember Istent, a szilárd pontot ebben a poklokat idéző világban, amelyben a hívő mégis bizonyossággal tudhatja, hogy Isten a sötétség és az iszonyat fölött is Úr. Ez a reménység csendült ki Smidéliusz Zoltán püspök-helyettes színvonalas előadásából is. Mielőtt azonban az új évezred missziói kihívásairól szólt volna, örömét fejezte ki, hogy az ország különböző pontjáról ilyen sokan gyűltek össze. A találkozó létszáma is nyilvánvalóvá tette számára, hogy a női misszió hatékony munkaága egyházunknak. A bibliai alapvetés, majd a rövid történeti áttekintés után rátért azokra a kérdésekre, amelyekkel ma szembesülnie kell Krisztus népének. Frappáns szójátékot használt: a lét a tét. Szólt a földünkön tapasztalható riasztó jelenségekről, a népességfogyásról, a környezetszennyezésről, a globalizáció negatív hatásairól. Megállapíthatjuk - mondta hogy az elvilágiasodás, a szekularizáció következtében asszimetriába került a ma embere. Érték- és erkölcsvesztett lett, mivel a társadalmi élete elszakadt hitéletétől. A szimmetria megtalálásához, a hétköznapok Krisztusához kell segíteni az új évezred emberét. A hogyant, a missziói stratégiát egy-egy szóval határozta meg. Mindenekelőtt Isten népének kell megújulnia. Utána tudja betölteni küldetését, hogy figyeljen, fiileljen, induljon. Éber szemmel figyelje az őt körülvevő világot, meghallja környezete kérdéseit, és együtt járjon - más képet használva - együtt vajúdjon az Istent-keresővel, míg meg nem születik annak életében a Krisztus. De ezt reménységgel teheti a hívő ember, tudva, hogy általa az az Úr munkálkodik, akinek akarata, hogy „minden ember üdvözöljön, és eljusson az igazság megismerésére.” Balog Zoltán református lelkész, a miniszterelnök főtanácsadója a kormány soproni, kihelyezett üléséről jött el korábban, hogy délután szóljon az egybegyűltekhez. „A legsúlyosabb baj a hamis remény. ” - Ezzel a tömör megfogalmazással kezdte magával ragadó előadását a lelkészpolitikus. Rámutatott minden emberi reménykedés, jövővárás hamis voltára. A jó sorsba, szerencsébe vetett bizodalom- nak csalódnia kell, amikor a dolgok nem a vágyálmok szerint teljesülnek. A keresztyén ember ezzel szemben az Isten ígéretére épít. Az Úr által elkészített jövőre néz, a jelent is ennek tudatával szemléli. „Ott születik meg az igazi, isteni remény, ahol meghal az emberi reménykedés. " - összegzett az előadó. Krisztus áldozatát is ebből a sajátos aspektusból világította meg. Felhívta a figyelmet, hogy Jézust az ellene forduló hatalom mellett a csalódottak tömege juttatta a keresztfára. Azok, akiknek hamis reménységét, politikai várakozását nem teljesítette be. A Golgotán meghalt az emberi elképzelés és vágy, ám győzött az isteni remény, ez a megfejthetetlen, életet adó, életformáló titok - mutatott rá Balog Zoltán. Ennek alapján mert bátorítani arra, hogy a hívők imádkozzanak a politikusokért, akiket Isten alkalmas eszközökké tehet. Nem a kormányok, egyedül Isten tudja jóra fordítani a sorsunkat - hangsúlyozta az előadó -, de szabad könyörögnünk, hogy a legjobbakat állítsa az ország élére. Ezek után nem meglepő, hogy amikor mód nyílt a beszélgetésre, a főtanácsostól elsőként azt kérdezték meg, hogy a politikusok mennyire nyitottak a hit kérdéseire. Meglepte őket a válasz. Minél inkább közéleti szereplő valaki, annál inkább átéli saját „tehetetlenségét” és azt, hogy az „igazán nagy dolgok nem rajtunk múlnak.”... Záró áhítatában Csepregi Erzsébet lelkésznő nyomatékosan helyezte újra a hallgatóság szívére mindazt, amiről a találkozó szólt: van út, van bűnbocsánat, van gyógyulás, van igaz reménység a Krisztusban. E.É. Aki válaszolt; Brebovszkyné Pintér Márta, Balog Zoltán és Smidéliusz Zoltán 50 éves a Sarepta Egy héten át ünnepelték a Sareptában az 50. születésnapot. Az egész intézményt megmozgató, nagy esemény volt ez a vezetők és munkatársak, az öregotthon lakói és a fogyatékos gyermekek számára. Ahogy végignéztük a napok eseményeit, meglátszott, hogy kettős volt az ünneplés célja: megmutatni az érdeklődőknek az intézmény életét. (Jöttek is sokan fővárosiak és távoli vidékiek, Kondorosról, Nyíregyházáról is.) De talán még ennél is fontosabb volt a másik cél: felpezsdíteni, mozgalmassá tenni, az ünneplésben részesekké tenni a ház lakóit, a fogyatékos gyermekeket és a nehezen mozduló időseket, kiszabadítva őket a hétköznapok egyhangúságából, látnivalót, sok emberrel való találkozás, beszélgetés élményét szerezni nekik. Mindennap végeztével volt miről beszélgetni és minden reggel volt mire készülni, egy új nap új eseményeire. Jó elosztásban szervezték a napok programját. Komoly és vidámabb, mozgalmasabb események váltogatták egymást, ügyes elosztásban és ügyelve arra, hogy a ház lakói közül mindenkinek szóljon valami, foglalkoztassák a gyermekeket épp úgy, mint az öregotthon lakóit. (Folytatás a 3. oldalon.) ORSZÁGOS EVANGÉLIZÁCIÓ 2001. október 13. szombat, 10-16 óráig, Budapest-Deák tér ÁJg^LÁGÍTOTT ÉLET-- Küldetésünk buktatói az ige gyógyító fényében - 10:00 - Bevezető igeszolgálatok: Isteni átvilágítás és terápia három menetben: ApCsel 10,1-8 - Kis János, kerületi missziói lelkész 9-16 - Bence Imre, kerületi missziói lelkész 17-23 - Bárányay Csaba, kerületi missziói lelkész 11:00 - Előadás: Kiaknázatlan erőforrásaink a keresztség, a gyónás és az úrvacsora dr. Fabiny Tamás docens 12:00 - Ebédszünet (az Országos Egyház szerény vendéglátást biztosít) 13:00 - Csoportbeszélgetés saját korlátáinkról és bűneinkről -ApCsel 10,24-33 14:30 - Három rövid interjú, illetve bizonyságtétel a nap témájáról 15:00 - Záró úrvacsorái istentisztelet: „Most kezdem megérteni...” - a misszió távlatai ApCsel 10,34-48 - igehirdető: Gáncs Péter országos missziói lelkész Közreműködik: a győri Soli Deo Gloria együttes és az érdi énekkar. „Ez a közösség abban áll, hogy Krisztusnak és szentjeinek minden lelki javában részesül s ezeket velük együtt birtokolja az, aki ezt a szentséget veszi, viszont minden szenvedés és bűn is velük közössé válik. Eképpen a szeretet szeretetet ébreszt és eggyé tesz. De hogy a könnyen érthető hasonlatnál maradjunk: amiképpen valamely város valamennyi polgárának közös tulajdonává válik annak a városnak a neve, tisztessége, szabadsága, minden hasznot hozó ügye, szokása, életmódja, segítsége, támasza, védelme és egyéb hasonló dolgai - ugyanúgy minden veszedelme is: tűzvész, árvíz, ellenség, halál, kárvallás, sérelem és hasonlók. Mert aki együtt akarja élvezni a javakat, annak együttesen vállalnia kell a terheket is és a szeretetet szeretettel viszonoznia. Nyilvánvaló itt, hogy aki egy polgárt megbánt, az egész várost s annak minden polgárát bántja meg. Aki pedig eggyel jót tesz, az valamennyi többinek a jóindulatát és háláját nyeri el. ” Luther Márton, Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról (Wiczián Dezső fordítása) A I «
