Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-02-13 / 7. szám

Evangélikus Élet 2000. FEBRUÁR 13. 5. oldal I ÁLLATOK A BIBLIÁBAN Kedves Gyerekek! mm A mai alkalommal a szamárral ismerkedünk meg kicsit közelebbről, hiszen sok bibliai történetben fordul elő, illetve a zsidó nép számára az egyik leggyakoribb állat. A szamár az Észak-Afnkában honos núbiai vadszamártól származik, vagyis ezek ősét szelídítették meg. Az öszvér pedig ló-anyától és szamár-apától származik. A szamár szőrzete és termete az éghajlattól és a takarmányozástól függően változik. Nálunk és északon, ahol általában kevés­re becsülik, többnyire apró, nagy szőrű jószágokká válnak, míg Dél-Európában és Keleten nagy testű, nemes szamara­kat találunk. Teherhordozásra és lovaglásra használják őket. Lábuk biztos, nehéz terheket tudnak cipelni és silá­nyabb táplálékkal is beérik, mint a lovak. Még a gazdag zsidók is szamárháton közlekedtek. A zsidók a húsát nem ették, bőrét nem használták, mert tisztátalan volt. Szellemi képességei - a szólással ellentétben - igen jók. Emlékeze­te kiváló. Élettartama 30-40 év. Találjátok ki, hogy a következő bibliai idézetek vajon melyik bibliai szamárra vonatkoznak! A szamár tulajdono­sainak nevét küldjétek be, akiket most csak a „tulajdonos” elnevezéssel fogok helyettesíteni. „A tulajdonos fölkelt reggel, fölnyergelte szamarát, maga mellé vette két szolgáját, meg a fiát. Fát is hasogatott az ál­dozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. ” „Menjetek az előttetek levő faluba, és ott mindjárt talál­tok egy megkötözött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok azt, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azon­nal elengedi azokat. ” „Isten azonban haragra gerjedt, amikor elment a tulajdo­nos. Ezért odaállt az Úr angyala az útra. hogy feltartóztas­sa. O a szamarán ügetett, és vele volt két szolgája is. De a szamár meglátta az Úr angyalát, ahogyan ott állt az úton kivont karddal a kezében, és letért a szamár az útról, és a mezőre ment. ” „Egyszer elvesztek a tulajdonos szamarai. A tulajdonos ezt mondta a fiának: Végy magad mellé egy legényt, indulj útnak, és keresd meg a szamarakat! ” „Egyszer csak rábukkantak a király szolgái a tulajdonos­ra. A tulajdonos egy öszvéren nyargalt. Az öszvér beszaladt egy nagy tölgyfa sűrű ágai alá. A tulajdonos pedig fennakadt hajánál fogva a tölgyfán, és ott maradt ég és föld között, mert az öszvér kiszaladt alóla. " Bach - clavichorddal, fortepianóval, mélyhegedűvel A Philips Classics lemeztársaság egy­mást követően két felvételt is megjelen­tetett nemrégiben, melyeken szokatlan hangszeren szólalnak meg őac/i-müvek. Hajdanán divat volt szabadon cserél­getni az instrumentumokat, maga Bach is számos átiratot készített, s nem egy al­kotás többféle változatban is fennma­radt: elég csak a jól ismert E-dúr hegedű­versenyre gondolni, melyet ott találunk a csembalóversenyek közt is. De még Beethoven is készített hegedűversenyéből zongorás változatot, G-Dúr zongoraver­senyét átírta zongorára és vonósötösre. Az említett felvételek egyikén a neves orgonaművész, Dániel Chorzempa játsz- sza a Wohltemperiertes Clavier két köte­tét négyféle hangszeren. Az ötlet kitűnő, ugyanis a négy lemeznyi zene nem azzal a céllal született, hogy egyvégtében hall­gassa az ember - bár unalomról szólni nem lehet, hacsak az ember érdeklődése és figyelme, avagy az előadó inspiráció­ja nem lankad. Ezen a lemezen clavi­chord, csembaló, fortepianó és orgona szólal meg felváltva. Adekvátnak tűnik a hangszerválasztás az egyes darabokat il­letően. Az első prelúdium és fúga a kicsiny, kedvesen bizonytalan hangú clavichor- don hangzik el, a második csembalón, a harmadik fortepianón, ráadásul a kelet­kezési időt tekintetbe véve, nagyon he­lyesen, eléggé csembalós hangú fortepi­anón, a negyedik pedig orgonán. Érde­kes: annak ellenére, hogy az előadó or­gonista, ezek a legkérdésesebb előadá­sok, ugyanis ennek a hangszernek a vilá­ga áll legmesszebb a művekétől. Noha Chorzempa megközelítése teljes mérték­ben helyénvaló, például éppen a cisz- moll Prelúdium és fúga hallatán aligha kerülhető el a megállapítás, az interpre­táció fő élményét az nyújtja, miként raj­zolódik ki a zene ezen az instrumentu­mon, melynek nem halkul a hangja, s ily módon a szólamok egymáshoz való vi­szonya bizony más, mint ahogy meg­szoktuk, s ahogy Bach minden bizonnyal elképzelte. A másik három itt hallható hangszer s a mai zongora kedvez az ará­nyok természetes érvényesülésének, mindazonáltal Chorzempa helyesen tet‘ te, hogy nem hagyta ki az orgonát, saját­ságos arcát mutatva meg így a darabok egy részének, ugyanakkor eltekintett a mai zongora bevonásától, ami megbon­totta volna vállalkozása korhű voltát. A kiadvány hibája a csomagolás: a négy lemez papírdobozban, kísérőfüzet nélkül. Nem a műismertetés hiányzik, azt megtalálni sokhelyütt, de legalább ar­ra illett volna utalni, milyen hangszere­ken - eredetin-e avagy kópián stb. - ját­szik az előadó. Épp négy lemez esetén nem indokolt eltekinteni a hagyományos csomagolástól. A lemez igen érdekes, s csak azt sajnálja az ember, hogy bizo­nyos darabokat nem hallhat a többi hangszeren is. A másik említett felvételen Bach hat Cselló-szvitjét játssza Nobuko Imái, ko­runk legkiválóbb brácsása, Jurij Basmet, Pinchas Zukerman, Tabea Zimmermann, Gérard Caussé, Wolfram Christ, Kim Kashkasian mellett. A hangszer vonat­kozásában nem eredeti megszólaltatás, mint ötlet s mint interpretáció roppant • • Okumené A legökumenikusabb egyházzenei mű­faj a korái: a gregorián korái is moderni­zált, leegyszerűsített, népnyelvi népének változata. Liszt Ferencet megihlette az evangéli­kus Bach János Sebestyén korálfeldol- gozása, ami a műfajban a legtökélete­sebb volt: „Weinen, Klagen, Sorgen Zagen” / „Gondjainkról sírunk, rívunk, panaszkodunk.” Tartalma a 30 éves há­ború hangulatát idézi. Pszichológiailag a kommunikáció fel- és megoldó hatásának zenébe, népének­be, koráiba foglalásáról van szó. Az éneklés csak fokozza a katartikus hatást. A korái egy protestáns ,jeremiáda”, va­gyis az ótestamentumi „Jeremiás siral­mainak” modem változata. Bach, a lipcsei Tamás-templom karna­gya mesterien megharmonizálta a ko­ráit, egyben hangulatilag és gondolat­ban rávezette az énekes hívőket a medi­táció, a feloldódás és a megnyugvás út­jára. eredeti. Imái makulátlan tisztasággal ad­ja elő a hat szvitet. Oda a gordonka bú- sabb, vastagabb hangja, de ott van he­lyette a brácsáé, melyet ebben az esetben a megszokottól eltérően érzékelünk. Amúgy az tűnik fel, mélyebb és erősebb a hangja, mint a hegedűé, míg most ép­pen arra leszünk figyelmesek, hogy ma­gasabban és vékonyabban szól, mint a cselló, (mai előadásának egyik szembe­tűnő vonása is összefügg ezzel. Itt-ott mintha kifejezetten hegedüszerűen hirte­len szaladni kezdene a zene. Nem túlsá­gosan, de a csellón megszokott előadá­sokhoz képest feltűnően. A gordonka méltóságteljes darabosságát a magasabb hangú testvér folyamatossága váltja fel bizonyos helyeken. A brácsának sem nagy az irodalma, a gordonkának sem az, így különösképpen indokolt a két re­pertoár elegyítése ott, ahol lehetséges. Imái előadásában kevésbé testesen, vi­szont a megszokottnál kecsesebben tes­tesülnek meg ezek a művek. Zay Balázs a zenében A bachi remekmű még Liszt Ferencet is lenyűgözte és megihlette. Már nem tudhatjuk, hogy az ökumenikus szelle­miség, vagy a nép gondterhelt sírás-rívá- sa hatotta meg, de addig improvizált, amíg variációk, vagyis meditációk nem születtek a témára, íme a korái szövege: „Az ad megnyugvást, hogy Isten min­dig jó cselekszik velem, Sorscsapások alkalmával, szegény­ségben, nyomorúságban, halálom óráján Isten atyai karjaiban fog tartani. ’’ Azért hozom befejezésül a szöveget, mert Liszt Ferenc is azt tette. Először meditált annak részletein, variálta a dal­lam minden kis motívumfoszlányát, majd rendhagyó módon befejezésül írja ki, hogy korái és hozza azt teljes egészé­ben. Az eredetileg orgonára írott variáció­ját biztosan katolikus templomban is el­játszotta a szerző. Dobler Magda f^önyvtajtánló Veled egy életen át Sok szerelmes fiatal őszinte kívánsága. Lehet egy megvalósult álom. Lehet egy hosszú élet boldog számadása is. Most azonban egy könyvnek a címlapján ol­vashatjuk, amely a szerelemről és házas­ságról szóló gondolatokat tartalmaz. Nem szép gondolatokat fogalmaz meg, amelyek kívánatosak ugyan, de nem sok közük van a mindennapi élet valóságá­hoz. „A szerzők - közöttük egy orvosnő s a többség családos evangélikus lelkész - nem a kívülállók hűvösségével, hanem az Olvasó iránti elkötelezett szeretettel szólnak korunk egyik legsérülékenyebb közösségéről, a házasságról s a gyerme­kekkel megáldott családról. Védeni, ol­talmazni és erősíteni kívánják egymást szerető szívek szándékát, férjét és felesé­gét, szülőét és gyermekét” - olvassuk az előszóban. Kiknek és kikről szól ez az ízléses kiál­lítású könyv? Röviden mindenkinek és mindenkiről. A párválasztás örömteli gondjával vívódó fiataltól az ősz hajú „este van már, sietnek az esték” valósá­gát átélő idős emberig. Mindenkinek író­dott, jóllehet a könyv megírásakor első­sorban a párjukat kereső és házasságot kötő fiatalokra gondoltak. A boldogság­ra vágyók azonban (és ki nem az) ma­gukkal- viszik házasságukba annak a vi­lágnak a légkörét, amelyben éltek, amit megismertek, amire szívesen gondolnak vissza, vagy talán amitől éppen szaba­dulni szeretnének. Együttélés vagy házasság? Mire jó a templomi esküvő? Otthon vagy lakás? Lehet boldog is a gyermekkor? Múló vi­har vagy hajótörés? Csak néhány kiraga­dott téma. A kérdőjelek nem a bizonyta­lanság kifejezői. Ellenkezőleg. Elgondol­kodásra és személyes felelős döntésre szeretnének segíteni. A szerzők mindnyá­jan a Szentíráson tájékozódnak és saját élettapasztalatuk is átsugárzik soraikon. Egyházunknak ezt a régi hiányt pótoló kiadványát nemcsak a fiatalok olvashat­ják épülésükre, de a régóta házasságban élők és az egyedül maradtak is. Házas­társak, családok és gyülekezeti közössé­gek is gazdagodhatnak olvasásával. Sárkány Tibor Könyv az okkultizmusról A zabolátlan „szabadság” legkülönbözőbb formái hazánkban is terjednek közü­lük nem egy komoly veszélyforrás. Bizonyos „vadnyugati” jelenségek Németország­ban hamarabb voltak tapasztalhatók, mint nálunk, ezzel foglalkozó irodalom is jelen­tékeny mértékben látott nyomdafestéket, amihez az NSZK anyagi és tudományos le­hetőségei kellően hozzájárultak. így megjelent 1998-ban a düsseldorfi Patmos kiadó­nál, „Tanácsadó” sorozatukban az Okkultizmus című, 210 oldalas könyv. Szerzője Heide-Marie Cammans kultusz- és szektaszakértő lélektani képzettséggel is rendel­kezik, s már 15 éve tanácsol-gyógyítgat olyanokat, akik eltévedtek destruktív szek­ták és kultuszok sötét vadonéban. A témát illetően lelkiismeretesen különbséget kell tennünk az „okkult” azaz rejtett (okú) jelenségek tudományos kutatói és azok között, akik ebből „izmust”, sőt valláspótlékfélét csináltak, s ez már lelki-szellemi mocsár­világ. Előbbiek a bakteriológushoz hasonlíthatók, utóbbiak viszont a baktériumhor­dozókhoz, akik súlyosan fertőzhetnek, katasztrofális következményekkel. Szerzőnk óva int: nehogy hebehurgya módon démoninak minősítsünk mindent, ami „titokzatos”. Alapismereteket közöl, melyek nélkül kiadósán melléfoghat az olvasó, főleg ha jó előre mindent tudni vél az ágas-bogas témáról. A jóslási praktikák és a spiritizmus után hangsúlyosan a mágiával foglalkozik, különösképpen a sátánkul­tusszal, amely brutális, véres valóság, test és lélek veszedelme. A legkönnyebben szeretet nélkül felnőtt, gyökértelen, lelkűk mélyéig megkeseredett, ártó ösztönnel be­telt fiatalok lehetnek áldozatai s egyben romboló továbbvivői. Egyrészt rendőri, másrészt lélekmentői feladat megmenteni a megmenthetőket. Saj­nos, az ördög sötétebben és bonyolultabban fekete, mint amilyennek festik. Ám Jé­zus Krisztus sokkal hatalmasabb Megváltó, mint sokan hinnék. Dr. Bodrog Miklós . FELHÍVÁS Sérelmek a pszichiátrián Ha a pszichiátrián kezelésével kapcsolatban Önt vagy ismerősét sérelem érte (pl. jogtalan beszállítás, szexuális zaklatás, bántalmazás stb.) illetve kíváncsi arra, hogy a pszichiátrián milyen jogok illetik meg Önt, és azokat hogyan ér­vényesítheti, keressen meg minket telefonon vagy levélben. Telefon: (1) 342-6355. Cím: Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány, 1461 Budapest, Pf. 182. Minden információt bizalmasan kezelünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom