Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-10-08 / 41. szám

4. oldal 2000. OKTÓBER 8. Evangélikus Élet Magdi néni, cigánytemplom és fürdőház A lelkipásztorság isteni kényszer Nyolc év után ismét beiktatott lelkészük van a mezőberényi evangélikusoknak „A lelkipásztori pályára nem kenyérkér­dés, nem emberi megfontolás visz, hanem az Isten vezetése, sőt kényszere. Máskép­pen hogyan is lehetne az 0 nevében, az O igéjét szólni. Isten hívott el, szólított és ve­zetett erre a hivatásra. ” E szavakat Kon­dor Péter, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese mondta, amikor ünnepélyes ke­retek között beiktatta hivatalába, a mezőberényi egyházközség megválasz­tott fiatal lelkészét, Bátovszky Gábort. A szeptember 9-i ünnepségen az espe­res így folytatta: „Meggyőződtem róla, hogy szíwel-lélekkel élsz Isten ügyéért, és szolgáim akarsz ezért a gyülekezetért. Tudnod kell, hogy Isten beszél általad. Ezért kiálthatjuk a jóhírt örömmel, és ezért szükséges, hogy néha eleredjenek a könnyek, amikor az Ö szeretetének mély­ségéről teszünk bizonyságot. Nem izzad­ságszagú erőlködés a munkád, ha Krisz­tus ad erőt minden napon. ” Ismert lehet az Evangélikus Elet olvasói előtt, hogy pontosan egy évvel ezelőtt az akkori presbitérium néhány tagjának kez­deményezésére Harmati Béla püspök más szolgálati területre irányította segéd­lelkészünket, akinek Mezőberénybe viSz- szahelyezéséért számos fórumon föllépett és demonstrált a gyülekezet. Ennek hatá­sára néhány hét múlva végül visszatérhe­tett hozzánk Bátovszky Gábor, akit - si­keres lelkészi vizsgája után - egy akarat­tal, száz százalékos szavazati aránnyal választott lelkészévé a gyülekezet. A jó igehirdetés sokáig foglalkoztat­ja a gondolatainkat, és új gondolato­kat ébreszt. Ezt az írást a Szenthárom­ság ünnepe utáni tizennegyedik vasár­nap igehirdetése inspirálta. Miért hagyják el sokan az egyházat, hagyják el Jézust, noha korábban érdek­lődtek iránta? Miért maradnak el gyak­ran konfirmáció "után a fiatalok, miért csökken az istentiszteletek látogatottsá­ga, miért fordulnak a történelmi egyhá­zak helyett a szektákhoz azok, akik ke­resnek valamit, de még nem tudják, mit? Az egyik lehetséges válasz ezekre a kér­désekre az, hogy talán azért, mert nem kapnak igazán jó, érthető magyarázatot az egyházban az őket érdeklő kérdésekre a hittel, a hit megélésével kapcsolatosan. Azt mondják: az egyház mindig csak be­szél. Különösen a mienk. Beszél, de ho­gyan száll Sokan beszélnek sokat. Keve­sen beszélnek jól. Hányán és hányán mennek fel a szószékre, szólalnak meg más alkalmakkor úgy, hogy érezni: csak rutinból és kötelességből beszélnek! Márpedig a szószéken dől el az, ami igazán fontos! Mintha erről megfeled­keznénk mostanában. Egyházi életünk örvendetesen megélénkült: sokasodnak a gyülekezeti események, programok. In­tézményekkel gazdagodunk, helyreáll az egyházszervezet működési rendje - pör- günk, mint az orsó, de üresjárat, ha nem az Ige, ha nem az igehirdetést befogadó szív a hajtóerő! Ezért nem kerülhet le a napirendről a hogyan kérdése! Vajon tud-e a lelkész empátiával szólni azokhoz, akik „a maguk módján valláso­sak”, akik kevés ismerettel és sok jó szándékkal vannak, akik szokásból jár­nak templomba, akik lelki gondokkal küszködnek? Mit tudunk az egyház népe és az egyház határvidékén bolyongók lelkiállapotáról, gondjairól, gondolatai­ról? Keveset. így nehezen lehet őket megszólítani. Ezért is nagy kérdés a ho­gyan jóll Az ünnepi istentiszteleten - amit az előzmények ismeretében mindenki bol­dog izgalommal várt - zsúfolásig meg­telt az 1789-ben épült templomunk. Gyülekezetünk tagjain kívül, Cinkotáról (a lelkész anyagyülekezetéből), Tótkom­lósról (az átmeneti időszak szolgálati te­rületéről) és az ország más gyülekezetei­ből érkezett vendégek alkották a leg­alább kétszázötven főnyi ünneplő közös­séget. Az alkalmat megtisztelte jelenlé­tével a Kelet- és Nyugat-Békési Egyház­megye esperese és számos lelkésze, fel­ügyelője, a református és római katoli­kus egyház képviselője, Mezőberény polgármestere. Valamennyien köszön­tötték a frissen beiktatott lelkészt, aki igehirdetésében arról a 850 számon tar­tott gyülekezeti tagról, a közöttük vég­zendő felelősségteljes szolgálatáról szólt, akik között Jézus útján járók, arról letévedtek és „tékozló fiúk” is vannak. Örömét fejezte ki azért, hogy nyolc év után ismét megválasztott lelkésze van a mi családunknak, a mezőberényi I. kerü­leti gyülekezetnek, és kérte, imádkoz­zunk a lelkészi szolgálatba indulókért, konkrétan a saját nehéz, de csodálatos munkájáért. A családias és jól szervezett ünnepség a parókia udvarán állófogadás­sal zárult, miután Kondor Péter felszen­telte a mintegy fél év alatt 3,8 millió fo­rintból felújított parókiát és lelkészla­kást. Szegfű Katalin Vannak jó és kevésbé jó adottságú ige­hirdetők. Az utóbbiak más téren esetleg szintén értékes szolgálatot tesznek: be­csüljük meg azt is. Ha, mint most, az egyház beszédéről és a hogyan jól kérdé­séről kezdünk gondolatsort, akkor az ő munkájuk segítéséről is szó van egyben. Sok jó adottságú igehirdető van távol a szószéktől amiatt, hogy más feladatok kötik le őket. A szószékről azonban hiá­nyoznak! És nekik is hiányzik valami az életükből: hiszen az Ige hirdetésére hívta el őket Isten! Vendég-szolgálatra való meghívásuk előbbre vihetné a hogyan jól kérdésének megoldását. (Nem hinném, hogy ez a gyülekezet folyamatos gondo­zásában törést jelentene: ellenkezőleg. Inspirációt jelentene a lelkészeknek is, a gyülekezetnek is. Rossz beidegződése­ket, Uram bocsá' szolgatársi féltékenysé­get is le kellene küzdeni) Egyházi könyvkiadásunk megélénkü­lésével remélhető az is, hogy a gyüleke­zet szükebb közösségében elhangzott igehirdetések szélesebb körben is hatni tudnak. Úgy tűnik azonban, mintha az élő szóra nagyobb lenne az igény, az írott szó csak a második lépés tud lenni. Sok lelkészt, főleg vidékieket hallot­tam panaszkodni a gyülekezet passzivi­tása miatt. Érdekes módon, megélénkül a gyülekezeti élet, ha ott tere van a beszél­getésnek. Ha csak egy kis érdeklődést mutat valaki, dől a szó az emberekből. Igény van a közös ügyek megbeszélésé­re, egymás szeretettel való meghallgatá­sára. Hol másütt, mint a gyülekezetben, a hozzám legközelebb állók körében? Kell az alkalom! Nem az istentisztelet előtt', az a Jézussal való találkozásra rá- készülés ideje. Még kevésbé az istentisz­telet alatt\ ...pedig de sokan teszik!... Még az úrvacsoraosztásra várva is cse­vegnek egyesek, pedig az más gondola­tok ideje! Istentisztelet után az igazi! Ha van hely hozzá, és a lelkésznek nem kell a következő szolgálatra sietnie... Kárpátalján 1989-ben jártam először. Akkor még a Szovjetunióhoz tartozott ez a kb. 200.000 magyar által lakott terület. A záhonyi átkelőnél hét stáción át, hosz- szú várakozás után jutottunk át a hatá­ron. Éjszaka volt, sehol nem működött a közvilágítás, zuhogott az eső, és minde­nütt sár, tönkrement utak, felfestés nélkül, így érkeztünk meg a beregszászi parókiá­ra. Másnap a döbbenetes állapotú tanács­épületben tartottuk az első ifjúsági vezető­képző alkalmat egy Lenin kép alatt. így kezdődött. Azóta sok-sok találkozás, kon­ferencia, evangélizáció jöhetett létre. Egy idősebb kárpátaljai ember életében négy­szer változott az államforma! Cseh, ma­gyar, szovjet, ukrán vezetés váltogatta egymást. Nincs olyan magyar család, akiktől ne hurcoltak volna el férfiakat kényszermunkára. Sokan nem jöttek haza. A templomokat meggyalázták vagy átala­kították csőraktámak, uszodának vagy ép­pen ateista múzeumnak. Több templomot egyszerűen csak bezártak. Prédikáltam egyszer egy több évtizede bezárt temp­lomban. Előtte néhány hete kényszerültek a kolhoz vezetői visszaadni a kulcsokat. De mielőtt ez megtörtént, összetörték a templom berendezését. A templomok mindig megtelnek. Volt olyan, hogy egy faluban szolgáltunk és a szomszéd köz­ségből jöttek át, hogy menjünk oda is a megbeszélt időpontban, mert csak meg­húzzák a harangot, és az emberek bármi­lyen időpontban eljönnek. Istenem, hol A tudomány az utóbbi évtizedekben, években nagyon sokat derített föl és tett közzé a Jézust körülvevő világról. A kor és a judaizmus alaposabb ismerete legin­kább arra hívta fel a figyelmet, hogy az ókori Kelet gondolkodása és látása egé­szen más volt, mint a második évezredi Európáé, s ezt a sajátos látást és gondol­kodást jelenítik meg a sémi nyelvek, az a nyelv is, amelyen Jézus az igét hirdette. Az Újszövetséget megint át kell vizsgálni, mondatról mondatra, kijelentéseit el kell helyezni a korabeli összefüggésekben, a görög szavak mögül elő kell hozni az ere­deti arámiakat. Ez fölveti a fordítómunka elvi átértékelésének kérdését is. A legjobb pedig a szervezett alkalom, amikor az életünk adta jelenségedet, él­ményeket tudjuk feldolgozni, lelkész ál­tal vezetett beszélgetés keretében. A be­szélgetés azonban parttalanná és seké- lyessé válik, ha a kérdéseket nem jól vet­jük fel, és ha nem zárjuk le a felvetett gondolatokat úgy, hogy kerek egésszé álljon össze. Ez bizony kemény feladat a beszélgetést vezető lelkésznek, de érde­mes rászánnia az időt és az energiát Vidéki lelkésztől hallottam, hogy a „beszélgetős alkalmak” még az egyéb­ként haragban levőket is össze tudják hozni egy asztal köré - nem is beszélve arról, hogy mennyire vonzóak ezek az is­tenkeresőknek, a szekták felé elkó- dorgóaknak. Szólaljon meg a gyülekezet! Ne csak hallgatója legyen az igehirdetés­nek, hanem mondja el a gondolatait is a megfelelő alkalmakon! Legyen párbe­széd is a beszédből! A jó beszélgetés ízeit mindenki magá­val viszi, lélekben meggazdagodva. Az ilyen ember nyitottabbá válik a komo­lyabb szóra: az igehirdetésre. Párbeszéd az is, még ha nem is szólalunk meg. Pár­beszéd az Ige alapján, párbeszéd azzal, Aki az Igében szól hozzánk. Ez már ko­molyabb dolog, mint a napi beszélgetés. Szükségünk van rá, mert életünkről és halálunkról van szó. És ezzel már el is jutottunk oda, amit Péter mondott ki: Uram, hová mehetnénk? örök élet beszé­de van nálad! Szabó-Pap Gabriella Utóirat: Az Emst Múzeum kiállításán lehet látni Háger Rita gobelinmüvész munkáját Variáci­ók az élethez I-III. címmel. Három kis falikép, az alfa és az ómega ábrája az alapmotívumuk. Az első kép háttere világos, az ómega által be­fogott mező aranyszínű. A második kép hátte­re sötétebb. Az ómega mezőjében egy fehér árnyalak jelenik meg. Krisztus? Igen! A har­madik kép sötét hátteréből, az ómega mezőjé­ben fehér-arany színben már felragyog a Ke­reszt és a Krisztusfő. vagyunk mi kényelmes, konszolidált, pogányosodó magyarországiak ettől! Nyáron, - már nem is tudom hanyad- szorra - Kárpátalján szolgáltam Isten kegyelméből. Ifjúsági vezetőképző tan­folyamra hívtak Munkácsra és a nagy- dobronyi cigánygyülekezetbe evangél- izációs szolgálatra. Ha minden élménye­met leírnám, nem lenne időm az ilyen szolgálatokra, ezért csak röviden a leg­fontosabbakat. Hogyan születik ma egy magyar nyel­vű cigánygyülekezet? Mint a mesében: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Magdi néni, aki magyar református lété­re sokat kijárt a falun kívüli cigánytábor­ba. Ott így mondják, hogy „tábor”. Mi itthon megszoktuk a putri elnevezést... Ez a Magdi néni, mivel komolyan vet­te a Mester igéit, szerette a cigányokat, így lassan a cigányok elkezdtek járni a falu templomába. Mivel Jézus Krisztus nem mesehős, nem szkeptikus, - keresz­tyén szempontból gyümölcstelen életet élő - „tudósok” „tananyaga”, hanem ÉLŐ VALÓSÁG, ISTEN, AKI MA IS TEREMT, ÚJ ÉLETET AD, többen a tá­bor lakói közül megtértek, újjászülettek. Egy idő múlva bizony kiszorultak a gyü­lekezetből, templomból és akkor a hol­landok segitségével szép templomot és fürdőházat építettek a cigánytáborban. A templom mellett áll ez a bizonyos fürdő- ház, amelyben lehet mosni és fürödni. Télen Magdi néni szerez nekik az erdé­Vannak tudósok és egyházi kiadványok, akik, amelyek az új eredmények logiká­ja szerint értelmeznek. Két éve jelent meg Charles Perrot francia professzor Jesus című könyve (Presses Universitai- res de France, Paris, 1998), amely az evangéliumokat dokumentumként elem­zi - és nem életrajzként (az evangélium valóban nem Jézus életrajza). A szerző alapelve: szigorúan szétválasztja a tudo­mány és a hit mondanivalóit. Nem azért, hogy a kettőt szembeállítsa, ahogyan ezt a materialista természettudomány meg­próbálta. A legteljesebb alapossággal ki­fejti, amit a tudomány az újszövetségi szövegeknek más első századi szövegek­kel való egybevetése és a művelődéstör­ténet segítségével feltárhat és bizonyíta­ni tud, a többit a hit kizárólagos ügyének nyilvánítja. A feltámadásról például csak azt mondja el, hogy ki mit hitt, vagy írt róla, és ezt összekapcsolja a második el­jövetel (paruszia) hitének történetével; nem foglalkozik azzal, hogy a feltáma­dás valóban megtörtént-e, és ha igen, ho­gyan. A Bibliát csak hagyományosan értő híveket megdöbbentheti a könyv. Amit Jézus tetteiről és szavairól úgy tudunk, hogy azok egyedi megnyilvánulások, azt Perrot mint akkoriban általános vagy gyakori jelenségeket írja le. A dé- monűzés (gonosz szellemek kiűzése) napirenden volt azoknak az emberek­nek a tevékenységében, akik ezt a „szakmát” tanulták. (Volt ilyen „szak­képzés”.) Ahogyan Jézus a vakokat gyógyította (sárral kente meg a szemhé­jukat), ugyancsak ismert módszer volt. A halottak feltámasztásáról csak mint szövegekről esik szó. Jézus kijelentései­nek az értelmét a könyv a korabeli zsi­dó hit és vallásgyakorlat alapján ma­gyarázza. Felhívja az olvasó figyelmét, hogy Jé­zus soha nem mondta magáról, hogy Is­szettől fürészport a fűtéshez. Nekik csak zsákokban el kell hozni az erdőből. Munkácsról egy program után indul­tunk az esti evangélizációra. Kérdezem a lelkésznőt, hogy hány órakor kezdődik az alkalom. A válasz: amikor megérke­zünk. Ez valóban így volt. A tábor szélén meglátták az autókat, meghúzták a ha­rangot, és mire leállt a harang, megtelt a templom idősekkel, fiatalokkal és ruhát­lan gyerekekkel. A két órás együttlétet a sok kis gyermek szépen végigülte. Miu­tán megdicsértem őket ezért, egy anyuka azt válaszolta, hogy ma már pedig ez a második evangélizáció... Dani Eszter debreceni református lel­késznő évek óta szolgál Kárpátalján. Be­járta már Amerikát, Angliát, bárhová mehetne a világban, de ő mindig vissza­jön,* hogy 20 éves Ladájával járja a csa­ládokat, falvakat, gyülekezeteket. A nem könnyű körülmények között magához vett néhány évvel ezelőtt egy árva kis­lányt. Azután egy másikat és azután... azután nem fértek el az egyszobás paró­kián. Eszter, akinek nem volt ideje az utóbbi években családot alapítani, létre­hozott egy gyermekotthont. Most 18 la­kója van! Két gyermek véleménye: „Mi nem egy gyermekotthonban élünk, ha­nem egy nagy családban." „Mindig vágytam egy igazi családra, nem tudtam, hogy az milyen. Most boldog vagyok, hogy rátaláltam, és itt lehetek. ” Szeverényi János ten Fia, messiás, megváltó; mások mondták neki („te mondád”) vagy róla. Sorolhatnám tovább. De aki csak ezek­re a kutatási eredményekre alapozná a kereszténységet, elveszítené támpontjait, nem értené többé, mit üzenhet ez a judaista hithirdetés Európának és a har­madik évezrednek. Pedig Perrotnak nem ez a célja; ő maga hívő katolikus, a pári­zsi Katolikus Intézet professzora. Én egy hajdani egyszerű református hitoktató vallomásából kaptam iránymu­tatást. Pedig ő nem olvashatta ezt a könyvet, mert megjelenése előtt negyed­századdal meghalt. Egy kisváros vala­mennyi református diákjának hitoktatá­sát végezte (kis ideig, úgy tudom, az evangélikusokét is), hivatalos munkahe­lye az állami gimnázium volt. Állami al­kalmazott, állami fizetéssel, állami ké­nyelemben - és az úgynevezett keresz­tény kurzusban elvárt hittel. 1949-ben megszűnt a kötelező hitoktatás, kevéssel utóbb az ő állása is. Falusi lelkész lett, egyik faluból a másikba vándorolt a csa­ládjával. Szegénységben, iskolázatlan környezetben kellett három gyermeké­nek iskoláztatásáról gondoskodnia. Bal­sorsában mérlegre tette állami hitét, pol­gári hétköznapjait (meg politikai nézete­it - ezeket nem rossznak, hanem fölösle­gesnek találta). Megértette, hogy csak a forrásokban lelheti meg a hiteles útmuta­tást, közvetlenül az írásokban. Egyik le­velében baráti bizalommal elmondta ne­kem: úgy olvassa a Bibliát, hogy teoló­gia, egyházi tan, közvélekedés elkerülé­sével értse meg az Üzenetet - „Próbálom meglátni Jézus arcát, úgy, ahogyan áttű­nik az írás szövetén.” Milyen igaza volt. Szavaiból igyek­szem magyarázni a hit folytathatóságát - a tudomány hitelét teljes tiszteletben tartva -, amióta Perrot professzor köny­vét elolvastam. Dr. Bán Ervin XXI. Ökumenikus Területi Női Találkozó \ A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Nőbizottsága a következő te­rületi női találkozót 2000. október 14-én, szombaton 9.30 - 16 óráig tartja a budapesti Szent Imre Házban (Szent Imre Ciszterci Egy­házközség, XI. Himfy u. 9., a Móricz Zsigmond körtértől egy percre). A nap témája: KAPCSOLATAINK A program: Reggeli áhítat: KAPCSOLATAINK MEGRONTÓJA: A bűn Előadás: KAPCSOLATAINK: terhei vagy ajándékai életünknek? Csoportmegbeszélés: 1. Kapcsolatom önmagámmal 2. Kapcsolatom másokkal 3. Kapcsolatom egyházammal Ebédszünet Beszámoló az ökumenikus női munkáról Záró istentisztelet: KAPCSOLATAINK MEGÚJÍTÓJA: KRISZTUS Szeretettel vátja a Budapesten élő, közösségre vágyó nőtestvéreket a MEÖT Nőbizottsága Szó, beszéd, párbeszéd Tudás és hit párhuzamban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom