Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-10-04 / 40. szám
63. ÉVFOLYAM 40. SZÁM 1998. OKTÓBER 4. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN TIZENHETEDIK VASÁRNAP „Az egyházat a Szentlélek kormányozza... Krisztus pedig a világ végezetéig egyházával marad. ” Luther ÁRA: 48 FT „Határátlépés” Sopronban Zügn Tamás beiktatása a soproni gyülekezet lelkészi szolgálatába zettel azon vívódásait is, hogy milyen lelkülettel igyekezett erre az ünnepi alkalomra igét választani, s hogy végül - számos esemény hatására - az utóbbi időben szolgálatát kísérő egyik igehely mellett kötött ki, lKor 16,13- 14 alapján így hirdetve mind magának, mind választó gyülekezetének Istenünk intését: Légy erős és bátor! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen az elnöklő felügyelő örömének hangot adva köszöntötte az új lelkészt, majd pedig sorra megadta a szót a köszöntést folytató vendégeknek. D. Szebik Imre püspök megfogalmazta az egész egyházunk és valamennyi gyülekezetünk előtt álló célkitűzéseket: a problémák helyi szintű megoldása, az összhang megvalósítása és a lelkiség igazi megélése. Ezt követően köszöntötték az új lelkész feleségét, Balogh Juditot, aki férjének mindeddig igazi papnőként komoly segítőtársa volt, valamint a parókus mellé kihelyezett gyülekezeti munkatársat: Gahnai Sándor segédlelkészt. Jankovits Béla esperes és Szabó György egyházmegyei felügyelő szeretettel üdvözölte az új egyházmegyébe átlépő Zügn Tamást. A búcsúzó egyházmegye felügyelője, dr. Nagy János, és a körmendi gyülekezet nevében felszólaló dr. Nagy Árpád felügyelő viszont annak a szomorú ténynek is hangot adott, hogy számunkra az öröm pillanataiba szomorúság is vegyül, hiszen szeretett esperesüktől, illetve lelkipásztoruktól kell zeti munka és a négy evangélikus oktatási intézményre való odafigyelés vár a leendő lelkipásztorra. Az iktatás szolgálatát Jankovits Béla, a Győr-Soproni Egyházmegye esperese végezte. A beiktatott lelkész mögött mindvégig ott állt a gyülekezet felügyelője, Kebelei Ferenc, a németajkú közösség gondnoka, Zeberer Mihály, valamint körbefogta őt az a közel harminc lelkész, akik igével és az ősi Confirmával áldották meg Zügn Tamást. A gyülekezet kötelékébe tartozó Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola énekkara és fu- volista diákjai tették még színesebbé az alkalmat. Zügn Tamás beiktatott új lelkészként elmondott első prédikációjában arról tett bizonyságot, hogy mekkora kihívás számára ismét fennállni azon a szószéken, ahonnét megannyi nagy előd hirdette Isten igéjét, s ahol mint teológus hallgató, ő maga is először szolgálhatott. Megosztotta a gyülekei- A TARTALOMBÓL -i Hatvanötmillió Két új lelkész a fővárosban A Magyarországi Evangélikus Egyház első újságja Országos Evangélizáció, október 17-18 - Deák tér r „Enmiattam támadt ez a nagy vihar...” Jónás próféta megdöbbentő vallomása adja az idei országos evangélizáció igei mottóját. Mi motiválta az előkészítő bizottságot az igeválasztásban? Éppen az evangélizáció hetében kerül megrendezésre a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet szervezésében, a Ráday Kollégiumban az „ Örömhír a nagyvárosnak” című konzultáció a nagyvárosi misszióról. Jónás próféta talán az első „nagyvárosi misszionárius”. Ellenállása, küzdelme Isten küldő szavával, és határtalan irgalmával szemben sokunk elé tarthat ma is önvizsgálatra indító tükröt... Az első fejezet 12. verséből kiragadott mottó: „Enmiattam támadt ez a nagy vihar... ” különösen alkalmas lehet őszinte, egyéni és kollektív bünbánatra. Mi gyakran keresünk bűnbakot múltbeli és jelen környezetünkben. Mindenki felelős korunk kisebb-nagyobb viharaiért, krízis- helyzeteiért, csak mi nem! Ezen a napon szeretnénk, ha Isten igéje valóban átvilágítana minket: vajon hogyan vállaltuk vagy éppen szabotáltuk eddig küldetésünket?! Hisszük és reméljük, hogy ezen a hétvégén sokan csodálkozhatunk rá újra Isten „logikátlan” szeretetére, mellyel nem tud és nem akar lemondani se Ninivéről, se Jónásról. Ő használni akar minket is embermentő küldetésében.! Az evangélizáció részletes programját plakátok, szórólapok formájában már szétküldtük gyülekezeteinkbe. Ezt a programot következő számunkban is közöljük majd. Ezúton is kérjük vidéki Testvéreinket, hogy szállásigényüket szombat éjszakára, legkésőbb október 10-ig jelezzék az Evangélikus Missziói Központ címén: 1656. Bp. Pf. 22. Tel: 400-3057. Gáncs Péter Új időszak vette kezdetét szeptember 6-án a „leghűségesebb városban” nagyszámú érdeklődő figyelmétől kísérve, Itt, a nyugati határszélen ekkor egy jelképes „határátlépés” történt a gyülekezet életében. Szimon János és Welter Sándor sokéves soproni szolgálata után Zügn Tamás, volt vasi esperes személyében új gyülekezeti lelkész került az egyházközség élére. Az erre a tisztre egyedül jelölt és az augusztus 9-ei közgyűlésen meg is választott új lelkipásztor hazatért abba a közösségbe, ahol egykor családja élt és ahol őmaga is felnevelkedett, s ahonnét 25 éve azért szakadt el, hogy Jézus Urunk szolgálattevője legyen evangélikus egyházunkban Vönöc- kön, Lovászpatonán, legutoljára pedig Körmenden. Századunkban - Hanzmann Károly után másodikként - így került ismét a gyülekezet élére soproni származású lelkész. Az iktató istentiszteleten igehirdetéssel D. Szebik Imre püspök szolgált. 2Tim 1,7 alapján: „Mert nem a csüg- gedés lelkét adta nekünk Isten... ” Prédikációjában kihangsúlyozta: olyan gyülekezet kap most új lelkipásztort, amelyben a reformáció óta - Magyarországon egyedülállóan - folyamatos volt a szolgálat, rrtajd pedig három soproni - áldott emlékű - lelkész életpályáját tárta a szolgálatba lépő utód és az ünneplő közönség elé. Szólt Kolbenheyer Mórról, a jeles költőről, Budaker Oszkárról, a Krisztus-központú teológiai tanárról, valamint Beyer Pálról, akire itt Sopronban csak úgy emlékeznek, mint a „szívek prédikátora”. A nagy múltú gyülekezet komoly tekintélyű lelki vezetői után a szolgálatba lépőnek látnia kell Isten vezetését és az új kezdéshez adott valamennyi adományát. Nehéz gyüleke„ Ma szikratűz csak egy különc szívébe, holnapra már nagy testvérérzelem, mely a viharban is lobogva, égve uralkodik büszkén százezreken. ” (Kosztolányi Dezső: Hazafiság.) Kosztolányi 1906-ban írta ezeket a sorokat. Bizonyságául annak, hogy nemcsak mi, most érezzük mindennapi életünk folyamán a nemzeti identitásunk érzésének a hiányát. Érezték ezt őseink is, évezredes történelmünk különböző szakaszaiban. Aki ismeri a magyar irodalmat, a középkor szerzőitől kezdve az újkori írók és költők munkáin át egészen napjainkig, nyomon követhetik a legjobbjaink írásaiban gyakran előforduló szomorúságot mindenkori kortársaik közönye miatt. Sok olyan korszak volt őseink életében is, amikor nem volt illő és divatos a hazafias szellemű gondolkodás vállalása. Vagy annak bevallása. Ezért ragyognak történelmünk kiemelkedő csillagai gyanánt azok a megmozdulások, melyeket az újra fellángoló, a szívekben újra parázsló nemzeti érzések váltottak ki. Természetesen ezeknek egyéb okai - az elviselhetetlen elnyomás, az anyagi terhelések kibírhatatlan volta - is hozzájárultak. Ilyen dicsőséges időszak volt az 1848- 49-es forradalom és szabadságharc kirobbanása. Csodálatos győzelmei és tragikus elbukása. A leveretés. A világosi fegyverletétel és az azt követő véres megtorlások azonban - bár a nemzet életében, fejlődésében óriási traumát okoztak - a szívekben szinte erősítették a nemzeti összetartozás érzését. Az aradi tizenháromnak a vértanúsága és gróf Batthyány Lajosnak, az első Hazafiság Az aradi tizenhárom emlékére független magyar kormány miniszterelnökének a kivégzése a lelkek mélyén szította a hazához való ragaszkodás tüzét. Mélyen megbújva, családi otthonok zárt ajtajai mögött, a gyermekeikkel együtt imádkozó édesanyák megtartották és továbbadták a hazaszeretet lángját. „Ma szikra, holnap láng, majd egy tűzerdő, mely bíborával az égig lobog, hiába tiprod el, mindég növekvő, s ha szunnyad is, nem oltják el korok. ” Úgy érzem, ma szunnyad a hazafiam érzés közöttünk. Ha megkérdezném az utcán sétáló fiatalokat, hogy mit jelent nekik 1849. október 6-a - félek - meghökkentő válaszokat kapnék tőlük. S félek, hogy a szüleik legtöbbjétől is. Biztos vagyok benne, hogy nem sokan tudnának megnevezni az aradi vértanuk közül akár csak néhányat is. Ezért, úgy érzem, legyen ez a nap, ez az egyetlen nap az évi 365-ből, amikor az utókor megemlegeti „szent” neveiket. Hogy ne legyünk hálátlanok múltunk vértanúival szemben. Ok voltak: Aulich Lajos. Élt 56 évet. Damjanich János. Szerb származású. Élt 45 évet. Dessewfjy Arisztid. Élt 47 évet. Kiss Ernő, örmény származású. Élt 50 évet. Knézich Károly, horvát származású. Élt 41 évet. Lahner György, volt császári tiszt. Élt 54 évet. Lázár Vilmos. Élt 34 évet. Leiningen Westerburg Károly gróf, német származású. Élt 30 évet. Nagy-Sándor József, volt császári tiszt. Élt 45 évet. Poeltenberg Ernő, osztrák származású. Élt 36 évet. Schweidel József. Élt 53 évet. Török Ignác. Élt 54 évet. fec.se>’ Károly gróf. Élet 42 évet. Közülük Leiningen Westerburg Károly és Dessewfjy Arisztid evangélikus vallásúak voltak. elköszönniük e napon. A gyülekezet megköszönte Istennek Sümeghy József nyugalmazott lelkész szolgálatát, aki igazi békességet teremtő munkával, „átmeneti faludként”- amint ő saját szolgálatát találóan nevezte - helyettesített az elmúlt időszakban. Dr. Gimesi Szabolcs polgármester, mint városunk elöljárója és mint gyülekezetünk aktív tagja is felszólalt, kiemelve az egyház komoly szerepét és feladatát társadalmunkban. Iskoláink részéről dr. Lampért Gyula és Rajnai Károly kedves szavakkal hangsúlyozta azt a lelki szolgálatot, amely evangélikus intézményeink falai között és a nevelés területén vár az érkezőre. A másik két történelmi egyház nevében köszöntőt mondott dr Vladár Gábor református lelkipásztor, a Pápai Teológiai Akadémia újonnan kinevezett igazgatója, valamint Suchentrunk Mihály római katolikus esperes plébános. A fiatalság - Nagy Szabolcs szavait követően - kedves új énekkel hívta fel az új lelkész figyelmét a jövő generációjára. A templomi ünnepséggel azonban nem fejeződött be a gyülekezet örömünnepe. Gazdagon megterített asztalok vártak a gyülekezeti nagyteremben minden betérőre. Ekkor lehetett a személyes jókívánságoknak hangot adni, amelyek közül szeretném kiemelni a német gyülekezetnek és lelkészházaspárjának kedves meglepetését - elültetett, csírázásnak induló magokat - amellyel megajándékozták az új lelkészt. Estébe nyúló beszélgetéssel fejeződött be itt a „határvidéken” egy gyülekezet áldott alkalma, amelyben az ideérkezett lelkipásztor megválasztásával igazi „határátlépés” történt. Gabnai Sándor Ők a mi 1849-es vértanúink. Mert más korok is bővelkedtek a halállal lakokkal. Mint láthatatlan kopjafák, tegyenek tanúságot nekünk, ma és a jövőben, hogy a múlt alapozza meg a jövőt. Minden, amit önző módon csak magunkért teszünk, múlandó. Eliramlik és eltűnik. Velünk együtt. De megmaradnak ők. Akik hazában gondolkodtak. A nemzet sorsáért álltak a vesztőhelyre. Ha egyik-másik nemzedék nem képes igaz szívvel emlékezni rájuk, nem baj. Majd születnek új korok, új emberek, akik méltányolni fogják majd az aradi vértanuk áldozatát. És ápolni fogják emléküket. Mert a kegyelet virágai nem hervadók! Ahogy Kosztolányi írta, 1906-ban, a fent idézett vers befejezéseként: „A fáradott ük, haldokolva még nagy honszerelme égő fáklyalángját átadja, s minden az utódra száll át. Meggyújtja ő, s a tűzár szerteárad, átadja gyermekének, ez fiának, aztán tovább, tovább ... S a fáklya ég!” Lenhardtné Bertalan Emma Erkölcstan és hittan A Magyar Távirati Iroda hírül adta, hogy az SZDSZ oktatással kapcsolatos sajtótájékoztatóján Horn Gábor a következőket mondta: „Az SZDSZ számára elfogadhatatlan az erkölcstan bevezetése és félő, hogy a hitoktatás kötelezővé tétele újabb ideológiai vitákat fog kiváltani.” Teljesen érthetetlen az erkölcstan bevezetése elleni tiltakozás. Elég, ha társadalmunk sokat emlegetett problémájára gondolunk. Az egész társadalom ellen vét az, aki meg akarja tagadni ifjúságunktól, a felnövekvő generációtól, hogy megismerje azokat az erkölcsi normákat, melyeket Európában éppen a keresztyénség közvetítésével - évszázadokon keresztül kialakítottak és az életbe átültettek. E megismerés nélkül nem várható el, hogy az erkölcsösség erősödjön társadalmunkban. A másik mondatrész a „kötelező hitoktatásról" merő félrevezetés. Ez az állítás csupán arra jó, hogy a keresztyének ellen hangulatot keltsen, sőt gyűlöletet gerjesszen. Az egyházak körében nincsen szó ilyen lépésről, de'igenis kívánjuk azt, hogy amit 1100 éve a keresztyénség felépített az erkölcsös élet terén, azt hirdethessük és annak megélésére tanítsuk és buzdítsuk azokat, akiket - sajnos - az elmúlt évtizedek eltérítettek ettől a gondolkodásmódtól és életviteltől. El kell ítélnünk az ilyen megnyilatkozásokat. Különösen az önkormányzati választások előtt a hamis beágyazottságtól téves állítások csak a polgárok megzavarására, félretájékoztatására szolgálnak. Mi valljuk, hogy az erkölcsös élet alapja hitünk lehet és meg nem szűnünk hirdetni ezt a meggyőződésünket.
