Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-07-21 / 29. szám

BUDAPESTI EVANGÉLIKUS TEMPLOMOK 10. A rákoskeresztúri evangélikus templom Története Rákoskeresztúr a Rákos patak völgyében valószínűleg a keresztes vitézektől kapta nevét. Már az Ár­pádok korából írott emlék hirdeti létezését (1265). Lázár deák 1528- ban Magyarország legrégibb tér­képén Kerstur alakban jelzi. A XVIII. század elejétől a bécsi kor­mány utasítására indult meg a ma­gyarok és szlovákok, 1756-tól a né­metek betelepítése. II. József Tü­relmi rendelete (1781) óta építhet­tek az evangélikusok imaházat, templomot. A rákoskeresztúri evangélikus gyülekezet a cinkotai egyház le­ányegyházaként jött létre. Isten­tiszteleteit az 1783-ban indult, 3 nyelven oktató (mai Pesti úti) is­kolájában tartotta, míg a földesúr­nő, báró Bojanovszky Sándomé Podmaniczky Erzsébet saját költsé­gén templomot építtetett részére. A keresztúri evangélikusok saját kezükkel hordták az építési anya­gokat templomukhoz, mely 1800- ban készült el. Az 1940-es évek elejéig három nyelven prédikáltak benne. A gyülekezet 1807 óta anyaegy­ház. Új templomra 1877-től kétszer is gyűjtöttek, de a pénz az első vi­lágháború áldozatává lett. Har­madszor, 1939-ben, versenyfutás indult a munka és a pénz, majd a pénz és a munka között (eleinte nem volt pénz, utána nem volt anyag). Még állt az Ótemplom, amikor alapkőletételét ünnepelték (1941. október 12.). Közben, az 1930-as években fel­épültek a rákosligeti, rákoshegyi és rákoscsabai templomok (ezek­kel külön foglalkozunk), de 1950 óta a három község egy politikai egységgé, s a három fiókegyház a rákoskeresztúri egyházközséggel egy egységgé vált. Az Őtemplomot 1945-ben lebon­tatták, mert tetőanyagára a vasút­állomás újjáépítéséhez volt szük­ség. Csak a harangokat, orgonát és az ismeretlen festő oltárképét si­került az új templomba átmenteni. Utóbbi most a gyülekezeti termet díszíti. Az új templomot 7itróczy Zoltán püspök 1943. november 14-én szentelte fel. Az első istentisztele­tet Kósa Pál, a templomépítő lel­kész tartotta. 1948-ban az egyház­nak javadalmi földjeiről le kellett mondania, 1951-ben összes ingat­lanát ellenszolgáltatás nélkül el­vették. Azóta a gyülekezet ősi ada­kozási formái élnek. Leírása Sándy Gyula építőművész 40. temploma 3 hajós „álbazilika- rendszer”-ben készült. A homlok­zaton és az egész toronyoromza­ton végigfutó pártázatos díszek a felvidéki reneszánsz kedvelt for­mái. Befelé kiképzett beton tám- pillérek, a kiemelkedő középső hajó áthidaló boltívei támasztják a parkettásán rakott famennyeze­tet. Terméskő lábazaton állnak a nyerstégla-falak. Homlokzata hár­mas tagozású, a középső nyúlánk sisakban végződő harangtorony­hoz kétoldalt kis, lépcsőházat rej­tő tornyok csatlakoznak. A kapu (Folytatás az 1. oldalról) Karjala fővárosában a központban lenne templomuk. Telek már van, de a megépítés 500 millió rubelbe kerülne. Ez az összeg pedig nem áll rendelkezésükre. Petroszkoj- ban a baptisták nemrégiben 1000 személyes templomot építettek. Az evangélikusok előtt még nem bontakozott ki a jövőnek ez a ké­pe, de nagy reménységgel tekinte­nek előre. A Magyarországi Evangélikus Egyház életéről Szebik Imre püspök adott helyzetképet. Elmondta, hogy Ma­gyarországon a 3200 településből 300 helyen mintegy 500 evangéli­kus templomban tartanak evangé­likus istentiszteletet. A korábbi 430 000-es népegyházi lélekszám a lelkészek jelentései alapján ma kb. 260 000-re tehető. Annak ellenére, hogy emelkedett a teológiai hall­gatók száma, még mindig lelkész­hiány van, 20 lelkészi állás betöl­tetlen. 1990 óta az egyházunk 10 gimnáziumot, 5 általános iskolát és 11 óvodát tart fenn. Az egyházi ingatlanok visszaadása folyamato­san, de meglehetősen lassú ütem­ben történik. Az 1991-től ülésező zsinat sok jó törvényt alkotott. A konferencia vendégei is beszámoltak saját területük evangélikus egyházainak életéről, így Romániából (Erdélyből) Kiss Béla püspökhelyettes, Németor­szágból Gémes István, Amerikából fölötti rozettás ablak közepén Luther-rózsa. A tágas, harmonikus belső min­den része eredeti, a háborúban nem sérült. A magyaros pártázatos díszítések a padok és szószék fafa­ragásain is megjelennek. Az oltá­ron Matthias Grünewald isenheimi oltára híres Golgotájának (1510) mesteri másolata, Csáky-Maro- nyák József Munkácsy- és Kos- suth-díjas kiváló művész alkotása látható. Az ablakokat (1943) Palka József aranykoszorús üveg­festőmester készítette. Az oltár mellett, finn mintára, missziót jel­képező vas földgömb áll, tetején kereszttel. A halottak emlékére gyújtott gyertyákat tartja. Az oltár előtt vasrács fapolccal, kiskelyhes (egyéni) úrvacsoraosztáshoz. A keresztelőasztal Sándy Gyula mű­ve. Az orgona a neves pécsi Angster gyárban készült 1970-ben, a Deák téri templomból került ide. A bejárat előterében a kerület egyetlen 1958-ban állított emlék­táblája látható, a gyülekezet két háborúban meghalt áldozatainak névsorával. Bernhardt Béla. Ezek a beszámo­lók is színesítették azt a képet, amit a világ különböző tájain élő evangélikus egyházak életéről kaphattunk. Vető Béla HETI KÖNYVAJÁNLATUNK Fischt Vilmos: Missziós lelkület- tel (2. kiadás) 250,- Ft Gajárszky Magdolna: Virágsírató (versek) 120,- Ft Gajárszky Magdolna: Zsoltárok (versek) 120,- Ft Gajárszky Magdolna: Ráadás (versek) 120,- Ft Józsa Lászlóné: Váratlanul (versek) 300,- Ft Józsa Lászlóné: Betlehem mezején (versek) 240,- Ft Somogyi Barnabás: Mustár- , magok (versek) 320,- Ft Kaphatók a.Sqjtóosztály I Könyvesboltjában (VIII., Üllői út 24.). E cím különféle érzést vált ki belőlünk. Sokan talán kérdőjelet tennének utána. Létezik olyan, hogy együtt nyaralhat a család? Egyszerre mehet szabadságra a két szülő? A gyerekeknek sincs akkor külön programja? Az ott­honi munka sem akadályoz eb­ben? És ha mindez rendben van, akkor is hová? Egy négy-öt tagú család esetében ugyanis nem kis anyagi vonzata van egy nyaralás­nak. Biztosan lennének olyanok is, akik az egész cím értelmét meg­kérdőjeleznék. Miért pont a csalá­dommal nyaraljak?! Nem vagyok velük éppen eleget? A nyaralásnak Kovács Mária Bepillantás északi testvéreink egyházainak életébe Evangélikus Élet 1996. július 21. ÖT ÉV A SOPRONI EVANGÉLIKUS LÍCEUM ÉLETÉBŐL ,yAdja az Úr, hogy folytatni tudjuk!’ „ Örömünnep van ma. Az 1557- ben alapított Líce­um 43 éves állami gimnáziumi műkö­dés után újra az Evangélikus Egy­ház iskolája. Öröm­hír ez sokaknak, gondolom, az itt lé­vők többségének az” - így kezdődött dr. Lampérth Gyula tanévnyitó ünnepi beszéde 1991. szeptember 1-jén. Az iskolai újság, a nagy múltú Nyugati Őrszem 1996. júniusi szá­mának „Hírek” rovatában pedig ezt olvashattuk:„A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma - a tantestület elő­zetes véleménynyilvánítása alap­ján, az Igazgatótanács javaslatára - 1996. május 10-i ülésén dr. Lampérth Gyula igazgatót újabb 6 évre a soproni Líceum igazgatójá­vá nevezte ki.” 1991-1996: öt év a 439 eszten­dős iskola, az (ismét) egyházi gim­názium történetéből, öt év mind­nyájunk életéből. Befejeztük az 1995-1996-os tan­évet. Ez a számvetés a visszatekin­tés ideje is, visszatekintés a kezdet­re, az elmúlt öt évre. A megyei lapban, a Kisalföld­ben 1991. augusztus 21-én az új igazgatóval készített inteijúban dr. Lampérth Gyula bemutatkozott a soproniaknak, vallott önmagáról és terveiről: „Engem az évszázados iskola újraszervezésének elve vezé­relt Sopronba. ” A főiskolai docensi állást adta fel azért, hogy az evan­gélikus egyház gimnáziumát irá­nyíthassa, „mert itt, Sopronban a tanári hivatás és az Istenről vallott felfogás egyszerre lehet jelen. ” Tisztában volt azzal az új igazga­tó (amint az eddig idézett interjú­ban elmondta), hogy az intéz­ményt „a lehető legkisebb megráz­kódtatással kell átvezetni az egyik fenntartótól a másikig. A lényeg, hogy a szemlélet változzék meg. ” D. Szebik Imre püspök segítő fi­gyelemmel .kísérte munkánkat. Többünket megtisztelt óralátoga- 4l§saf,n érdeklődött? Habéit látjuk, érezzük a változást az egy­házi iskola életében. Újraszerveződött az 1918-ban létrehozott Soproni Líceumi Diák- szövetség (a történetét megírta Kocsis István tanártársunk), jó a kapcsolat az öregdiákokkal. Az öt évvel ezelőtti tanévnyitó és az idei tanévzáró ünnepély lehet az a két határkő, amelynél megál­lunk, hogy újult erővel tovább foly­tathassuk. Amikor a Líceum igazgatóját ar­ról kérdeztem, hogy mit tart saját munkájában maradandó értéknek, ha az elmúlt ötéves időszakra visszatekint, szerényen átfogalmaz­ta a kérdést: „Nem gondolom és nem szeretném, ha mások azt gondolnák, hogy az igazgató eredményeiről van szó. Az Úr csodás működésével együtt, a tantestülettel értük el azt, amit ma eredményes változásnak tarthatunk” - mondta. így (többes számban) az eredményeinkről írok. A tényekről vázlatos rövidség­gel: Az iskola épületén kész az ut­cai és az udvari homlokzat, az ud­var burkolata, a belső festés, a par­kettázás, a központi fűtés, a pince- és a padlástér részleges beépítése. A rideg felsorolás mögött az van, hogy otthonosan szép, kényelme­sebb, meleg lett az iskolánk, hogy az érettségi találkozóra érkező volt tanítványok csodálkozó elis­meréssel nyugtázzák a külső válto­zást a környezetben és a tárgyi fel­tételekben (2 számítógépterem ki­alakítása, nyelvi labor, kondicioná­lóterem stb.). Van saját, önálló, evangélikus kollégiumunk, közel az iskolához. Egymás mellett él a nyolcosztá­lyos (már 4-évfolyam)'és"tr négy-' ... osztályos gimnázium A l^íjszt^J)'- ról 21-re nőn a létszám a nappali tagozaton. A levelező tagozatunk is egyházi jellegű. Az iskola német nemzetiségi képzést is folytat; négy- és nyolc- osztályos formában is. „Ez megtar­tója az itthoni németségnek és vonzóerő a külföldi magyarság­nak.” Jelenleg 10 országhatáron túli magyar gyerekünk van. A gye­rekek közötti kb. 5%-os (korábbi) evangélikus arány ma 45%-ra nőtt. Megnőtt a tantestület létszáma, az evangélikus tanároké is. Az iskola megtisztelő helyen van a város életében, a közvéle­ményben. Jó a kapcsolat a helyi (megyei) sajtóval. Rendszeresen jelenik meg cikk, kép versenyered­ményeinkről, sikereinkről, mun­kánkról a helyi (megyei) újságban. Folytathatnám a sort az elmúlt évek iskolai változásairól, de itt most megállók. Nem szeretném, ha ez a töredékes összegzés kérke­désnek tűnne. E rövid számvetést nem fejezhe­tem be anélkül, hogy ne említsem egy licista öregdiák, Sümeghy Jó­zsef vadosiai lelkész nevét. Az „át­menet” időszakában és az első években a mindnyájunk által tisz­telt „Jóska bácsi”, istentől kapott bölcsességgel, egy élet tapasztala­tával és nagy szeretettel, humá­nummal segítette munkánkat. Az ő egyénisége, segítsége, tanácsai is benne vannak eredményeinkben, e megtett útban. Hadd záijam Szimon János lel­kész szavaival: „Istennek legyen há­la az első öt évért. Mindazért, amivel megajándékozott bennünket. A fia­talokért, alakét taníthattunk... Há­lát adunk a szülőkért, akik bizal­mukkal ajándékozták meg a Líceu­mot, és benne egyházunkat. Urunk adjon erőt a tanároknak, ...és ajándékozza meg a lelki értékek közvetítőit... ” így érkeztünk el - gondolatban - az idei tanévzáró ünnepély fel­idézéséig. Soha ennyi, különféle alapítványi díj, elismerés, jutalom nem került még kiosztásra, mint ebben a tanévben. Együtt örültünk az idei díjazottakkal.- Végétért az ötödik tanév! Megpihenünk és visszapillantunk —a,-megtett-útra.-Előttünk újabb évek, újabb feladatok. iyAdja az Úr, • i; hogy mSfdfolytatni tudjuk!’” Sámson Klára líceumi tanár ITT A NYÁR! NYARALJUNK?! Együtt nyaral a család számomra csak akkor van értelme, ha a családtól és mindenkitől távol lehetek! S talán lennének még néhányan, akik velem együtt reménységgel néznek az együttes nyaralásra, mert eddig még nem volt lehetősé­gük erre. Én így nézek az idei nyárra. Bár az elmúlt években nya­raltunk szülőknél, rokonoknál, voltunk ifjúsági heteken a Bala- ton-parton, azaz volt nyaralás, ki- kapcsolódás, mégis hiányzott a szoros családi együttlét, amikor szülők és gyerekek csakis egymás­ra ügyelnek, egymással játszanak, egymással beszélgetnek, s ezáltal regi, ki nem mondott problémák oldódnak meg szülők es gyerme­kek között. Őrülnék, ha minden család ilyen várakozással nézne az együttes nyaralás elé. Azoknak, akik kérdésessé te­szik az együtt nyaralás lehetősé­gét, szeretnék rámutatni, hogy le­leményesen kis összegből is cso­dálatos nyaralás válhat. Szerte az országban sok kiürült, e célra át­alakított parókiát, visszakapott egyházi mgatlant, gyülekezeti vendégházat igénybe lehet venni. Kérjék ebben lelkészük segítsé­gét, s így a „pénztelenség” nem lesz akadály. Ázoknak, akik meg­kérdőjelezik a családdal való nya­ralás értelmét, kívánok olyan nya­rat, mely megváltoztatja eddigi ál­láspontjukat. Mindazoknak pedig, akik re­ménységgel néznek nyaralásuk elé, kívánok boldog, egymásra fi­gyelő együttlétet a közösséget te­remtő Isten színe előtt. lámásy Tamásné Mit kaptam Pilátuson keresztül? III rész: Bántalmazásai - Aki a valóságban kegyetlen volt Úgy érzem, hogy a Bibliánk egy kicsit elfogult Pilátus­sal kapcsolatban. Nem annyira őt teszi felelőssé Jézus szenvedéseiért és haláláért, mint inkább a zsidókat. Ők az igazi ellenség az evangélisták szerint, őket terheli az Úr kiontott vére, nem pedig Pilátust. Sőt már-márpozi­tívan mutatják be az ő szerepét ezzel az üggyel kapcso­latban, mint aki felfigyelt Krisztus személyére, védeni próbálta őt. Talán meg is akarta menteni, hisz mégsem szándékozott egy ártatlan embert megölni. Ezzel szemben, ha megnézzük a többi történelmi do­kumentumot, rögtön észrevehető, hogy Pilátus a való­ságban nem volt ilyen engedékeny és lágyszívű. Most ak­kor milyen volt igazában? A Szentírás talán nem mond igazat? De igen! Hiszen a Bibliánk nem egy precíz törté­netírás. Csak azt használja fel, ami szükséges az öröm­hír, az evangélium továbbadásához. Egy másik oldalt mutat be. Nem az a célja, hogy a sárga földig lehordja Pilátust, hanem másra akarja terelni a szót, és másra irányítani a hangsúlyt. Nem az számít, hogy milyen is valójában, hanem hogy miképpen viselkedett Jézussal, így válhatott Pilátus, a kegyetlen zsarnok a Biblia lapja­in olyan emberré, aki foglalkozott Jézus Krisztus ^hall­gatási perével. A négy evangélista szerint nem ő a fobű- nös, noha valószínűleg a valóságban százszor annyi vét­ket elkövetett, mint a Jézust vádoló zsidók A történelem tehát arról tesz bizonyságot, hogy Pilátus korántsem tartozik az emberiség történetének szentjei közé. Philon egyenesen azt írja róla, hogy erőszakos em­ber volt, akinek vezetése alatt általános volt a rablás, a kínzatás, a zsarolás és a törvénytelenség. Persze ő egy ki­csit elfogult is, hiszen noha Alexandriában élt, mégis­csak diaszpórában lakó zsidó filozófus volt. Ennek elle­nére bizonyára nem téved a helytartóval kapcsolatban. Mint ez is bizonyítja, láthatjuk, hogy illik rá a neve is, hi­szen annak jelentése: „Felfegyverzett”. Római volt, akik­nél erény volt az olyan viselkedésmód, amely őt is jelle­mezte. A szinedrium (a zsidó papi tanácsból és a nép vénei­ből álló testület) tehát jól tudta, kihez kell fordulni Jézus ügyében; tudták, kinél kell kopogtatni, ha kellően ke­gyetlen ítéletet szeretnének. Jézust meg kell öletni, ez volt az ő tervük. De ehhez kellett a helytartó beleegyezése, jó­váhagyása, mert anélkül nem lehet kivégzés. Tudták, a kegyetlenségéről hírhedt Pilátus kimondja a halálos íté­letet, főleg ha egy kicsit sarokba is szorítják. A zsidók szemlátomást féltek tőle, és bizony Arimátiai Józsefnek, a Jézus testét kikérő tanácstagnak nagyon bátornak kel­lett lennie, hogy csak úgy hívatlanul be merjen hozzá menni és kérését elő merje adni előtte. De azért a Bibliában sem annyira pozitív a személye. Megmutatja azért a foga fehérét! Hiszen végül is, meg­győződése ellenére kiszolgáltatja Jézust ártatlanul a zsi­dóknak. Ez az ő igazi tragédiája a Szentírásban, nem pedig egyéb más kegyetlenkedései. Odaadta az Urat ké- nyüknek-kedvüknek, és mint annyiszor, megint eljátszot­ta a becsületét. Sőt, Szentírásunk szól egy véres rémtettéről is! Lukács evangéliuma 13. fejezetében hírt hoznak Jézusnak egy szörnyű eseményről, amelynek Pilátus volt az elkövető­je: Galileaiak vérét az áldozatukkal keverte, vagyis mé­szárlásra adott parancsot. Noha erről más történelmi forrásunk nincs, mégis tényként kezelhetjük, hogy nem bánt kesztyűs kézzel a zsidósággal. Valószínűig páska ünnepén történhetett ez a tragédia, erre utal az áldozat ténye, amit nem lehetett végrehajtani másutt, csak a je- ruzsálemi templomban, kivéve ezt az ünnepet. Talán va­lami zavargás történhetett itt ekkor: a zsidó nép egyik csoportja ugyanis szerette kihasználni ezeket a tömeges alkalmakat, hogy fegyveres ellenkezésre szítsa az össze- gyülekezőket Róma ellen. Ők voltak a zelóták, akik amolyan ókori partizánmozgalmat folytattak az elnyo­mó hatalom ellen. A nép nagyon a pártjukat fogta, és így Pilátus véres tette óriási megütközést keltett, amellett, hogy botrányos szentségtörés is volt a vallásos, áldozati kultusz megszentségtelenítése. Mit kaptam Pilátuson keresztül? Először azt, hogy a Biblia nem csak történelemírás akar lenni, hanem bi­zonyságtevés is. Másodszor meglátni azt, hogy milyen sokan vannak olyanok, akik meggyőződésük ellenére tesznek valamit helytelenül: Pilátusként kiszolgáltatják „Jézust”, Heródesként Keresztelő Jánost. De megtanított arra is, az emberek gyakran nem azok, aminek látsza­nak, akár pozitív szereplői életemnek, akár negatívak. Gabnai Sándor teológus Koszorúzási ünnepség a Fasorban A Fasori Evangélikus Gyülekezet, a Budapesti Evan­gélikus Gimnázium tantestülete és diáksága, valamint a Volt Növendékek Egyesülete június 16-án ünnepi isten- tisztelet keretében megkoszorúzta a fasori evangélikus templom homlokzati falán elhelyezett második világhá­borús hősi emlékművet, melyet öt évvel ezelőtt D. Har­mati Béla, a Déli Egyházkerület püspöke avatott fel ab­ból az alkalomból, hogy az utolsó idegen fegyveres kato­na békésen elhagyta Hazánk szent földjét, végetvetve an­nak a több évtizedes megszállásnak, amely 1944. március 19-én kezdődött, majd a háborús események során egy másik állam hadserege által folytatódott mintegy negy­venhét évig, azaz 1991 júniusáig, csak akkor teremtve meg annak lehetőségét, hogy Hazánk visszanyerje teljes függetlenségét és megindulhasson a szabad, demokrati­kus fejlődés útján. Igét hirdetett és az emlékművet meg­áldotta Szirmai Zoltán esperes. Az ünnepi beszédet Si­mon Róbert gyülekezeti presbiter, a Volt Növendékek Egyesületének alelnöke tartotta. Beszédében többek kö­zött ezeket mondta: >yA második világháború vérzivatara, valamint a holocaust okozta tömegmészárlások, a légitá­madások és menekülések, a szélsőséges diktatúrák, Ausch­witz és Vorkuta, Mauthausen és Recsk, a vérbefojtott és so­káig ellenforradalomnak tartott népfelkelés és szabadság- harc, majd az azt követő megtorlások során életüket vesztett emberek nemcsak az egyenruhát viselő reguláris hadsereg fegyveres honvédéi közül kerültek ki, hanem harci esemé­nyekben részt nem vett munkaszolgálatosok, fegyvertelen ci­vilek, öregek, asszonyok és gyermekek is áldozatokká váltak, köztük kamaszkorú fasori diáktársaink is szép számban... A csataterek emberirtó borzalmainak elviselésében így mo­sódtak el a különbségek katona és civil, férfi és nő, felnőtt és gyermek között, mert a bombák és lövedékek megkülönböz­tetés nélkül egyformán szórták a halált. Ez az emléktábla... hirdesse valamennyiük dicső áldozatát és mementóul szol­gáljon az utókornak azzal a figyelmeztetéssel: tegyenek meg mindent, hogy soha többé ne legyen szükség újabb háborús emlékművekre, mert egy újabb háború egyet jelentene a nemzethalállal. Kérjük a Mindenhatót, védje meg népünket és nemzetünket, hogy az egyre fogyó magyarság ne kerüljön a hunok, a gepidák, a longobárdok és az avarok sorsára és őrizzen meg bennünket, hogy utódaink a jövő évezredeket boldog nemzetként tudják megélni ” A koszorút a gyülekezet két presbitere, Szabó István, a Volt Növendékek Egyesületének titkára és Simon Ró­bert, az Egyesület alelnöke helyezte el. Az ünnepségen, mely imádsággal és a Himnusz eléneklésével ért véget, részt vett az emlékművet alkotó művész, volt fasori diák, dr. Pfahler Pál főorvos, ny. MÁV főtanácsos, valamint a gyülekezet és a gimnázium számos tagja. S. R. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom