Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-10-13 / 41. szám

Evangélikus Élet 61. ÉVFOLYAM 41. SZÁM 1996. OKTÓBER 13. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI TIZENKILENCEDIK VASÁRNAP __ ORSZÁG EV ANGÉLIKUS HETILAP ARA: 35 FT A drága kegyelem az evangélium, amelyet mindig újra kell keresni, ajándék, amelyért imádkozni, ajtó, amelyen kopogtatni kell. Drága, mert követésre hív,... drága, mert a bűnt elveti, - kegyelem, mert a bűnöst megigazítja. Mindenekelőtt azért drága a kegyelem, mert Istennek Fia éle­tébe került, és nekünk nem lehet olcsó, ami Istennek drága. Bonhoeffer A TARTALOMBÓL A PESTSZENTLŐRINCI TEMPLOM MILLECENTENÁRIUMI ÜNNEPSÉGEK SZENTANTALFÁN AZ ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK PROGRAMJAI ORSZÁGOS EVANGELIZACIO A DEÁK TÉREN Program OKT. 19., SZOMBAT 9.30 Éneklés, gyülekezés 10.00 Kezdő áhítat: Milyen lélek van ben­netek? (Lk 9,51-56) - dr. Koczor Miklós 11.00 Bevezetés a csoportmunkához: Jé­zus a hajléktalan (Lk 9,57-58) - Gáncs Péter 12.00 Ebéd (Ev. Gimnáziumban) 13.00 Csoportbeszélgetés 15.00 A zuglói ifjúság műsora 16.00 Bevezetés a csoportmunkához: Jé­zus a „szívtelen”? (Lk 9,59-61) 16.30 Csoportbeszélgetés 18.00 Esti áhítat: Előre nézz! - dr. Koczor Miklós OKT. 20., VASÁRNAP 10.00 Úrvacsorái előkészítő - Verasztó János 11.00 Istentisztelet úrvacsoraosztással (Lk 10,1-2) - Zászkaliczky Péter HALAADÁS A FELÚJÍTOTT SOPRONI ORGONÁÉRT Oltár ne maradjon zsoltár nélkül! Régi sajtókövetelmény, hogy a beszámolókban le­gyen valami hírértékű. Ne unalmas egyhangúsággal ismétlődjenek a hasonló eseményekről szóló híradá­sok, hanem utaljunk minden alkalommal az egyedül­állóra, a különlegesre. A soproni orgona felújítása kapcsán nem kell soká­ig keresnünk a kuriózumot. A különleges, a nem min­dennapi méretű ott áll a maga teljes méltóságában, lenyűgöző, szinte uralkodó megjelenésével a temp­lom karzatán. Csak fel kell tekinteni rá és engedni kell, hogy hangja magával ragadjon - s nyomban meg­értjük, amire Trajtler Gábor zeneigazgató az ünnepi közgyűlésen felhívta a figyelmet: magyar evangélikus egyházunk egyetlen igazi „nagyorgonájáról” van szó. A hangszert 1884. május 25-én szólaltatta meg elő­ször az akkori kántor: Altdörfer Keresztély. Az építő pécsi Angster cég 1943-44-ben bővítette az orgonát* így nyerte el a hangszer jelenlegi hangképét. Trajtler zeneigazgatót személyes emlékek is kötik ehhez a hárommanuálos, 52 változatos monumentális orgoná­hoz: Szentgyörgyi (Aminger) Kálmán, a soproni gyüle­kezet fél évszázadon át hűséges orgonista-karigazga- tója személyesen mondta el neki, hogy a diszpozíció kialakításában és technikai megoldásokban a magyar orgonaépítészetben akkor még úttörő elképzelésnek számító koncepciót követte. Most látjuk, milyen jó, ha igazi szakemberre bízzuk az egyházban a szakmai részletkérdések megoldását! Szeptember 14-én többévi (részleges) hallgatás után ismét teljes pompájában szólalt meg a Jáky György győri orgonaépítő mester által renovált hang­szer. Az ünnepi délutánon Jankovits Béla Győr- Sopron megyei esperes a 103. Zsoltár első két verse szerint mutatott rá, hogy egy ilyen nagy munka után Isten magasztalásának kell felhangoznia ajkunkon, hiszen Általa tartatunk meg, Tőle van mindenünk. Az Urat áldani - nem egyszeri esemény, át kell hatnia egész életünket. Ehhez azonban át kell érezni Isten jóságát: minden kegyelem! Az orgona feladata nem más, mint Isten szolgálata, dicsőítése. Ugyanakkor az általa vezetett ének hitbeli közösségbe kapcsol: éne­keink hitvallások és bizonyságtételek is egyben. Isten legnagyobb ajándéka Jézus Krisztus - őérte kell leg­inkább áldanunk Atyánkat. Túrmezei Erzsébet versét is idézte az esperes: OKTÓBER 19-20. ORSZÁGOS EVANGELIZÁCIÓ A DEÁK TÉREN Hogyan? A felújított orgona Gálos Ernő felvétele „Ma sincs új élet, béke, csak nála. Szóljon az ének! Zengjen a hála!” Zügn Tamás körmendi esperes mint vendég ige­hirdető, német nyelvű prédikációjában a 150. Zsoltár és egy jól ismert énekvers („Allein Gott in der Höh’ sei Ehr...) alapján elevenítette fel a hangszei},történe­tének néhány jelentősebb epizódját. Ez aí orgona együtt élt, sírt és örült a gyülekezettel az idők folya­mán. Ennek jó példája az első világháború: l9l8-tól 9 éven keresztül homlokzati sípok nélkül, mint egy arc nélküli ember nézett szembe az oltárral és emlékezte­tett a súlyos emberi és nemzeti veszteségeinkre. A 2. világháború viharában, amikor Sopront 1944 decem­berében bombazápor temette a romok közé, a temp­lomban egy korszerűen felújított és bővített hangszer vezette a gyülekezet szomorú, de reményteljes kará­csonyi énekét. Röviddel a háború után hatezer kitele­pített német ajkú soproni evangélikus távoli imádsá­gát kísérte az itthon maradottak csendes gyülekezete és az orgona mintegy négyezer sípja. Az egykor távolba kényszerítettek németországi egyesülete, a „Bad-Wimpfner Kulturverein für Öden­burg und Umgebung” tagjai két autóbusszal érkeztek az ünnepi istentiszteletre. Vezetőjük, Schindler And­rás megható szavakkal emlékezett a múltra: akkori­ban új és más élet nyűt előttük, gondolatban mégis minden vasárnap ebben a templomban voltak, ahol keresztelkedtek, konfirmálkodtak, igével és úrvacso­rával éltek. Felejteni lehetetlen, ezért is járultak hoz­zá nagy áldozattal ahhoz a 12 milliós költséghez, ame­lyet a soproniak egyedül nem tudtak volna fedezni. Jelen volt az ünnepségen a Bad-Wimpfeni Evangé­likus Gyülekezet delegációja Wemer Veyhl felügyelő­vel az élen. Nem maradt el a finn testvérgyülekezet és testvérváros, Seinájoki küldöttsége sem. A Jussi Pelto- Piri főlelkész vezette csoport tagjaként érkezett Jakko Perttula főkántor szólaltatta meg a felújított hang­szert: Szokolay Sándornak az erdélyi falurombolás al­kalmából írt többtételes orgonaművét adta elő. A közgyűlésen Kebeley Ferenc soproni felügyelő is­mertette az orgona történetét és a felújítási munkála­tok menetét. A gyülekezet nevében köszönetét fejez­te ki a hazai, a német és finn testvéreknek, akik anya­gi áldozatukkal segítették a soproniakat e jelentős munka eredményes elvégzésében. Németül köszön­tötte a vendégeket Szimon János igazgató lelkész. A római katolikus egyház nevében dr. Dívós Lajos kon- ventelnök szólt. Dr. Gimesi Szabolcs polgármester örömét fejezte ki afelett, hogy az orgona nemcsak az evangélikus gyülekezet istentiszteleti életét, hanem Sopron város kulturális eszköztárát is gazdagítja. Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző Dsida Jenő versére utalva említette együtt az oltárt és a zsol­tárt. A keresztyén élet szomorú elszegényedése, ha az oltár zsoltár nélkül marad, vagyis a kegyes élet nem fonódik össze a Szívből feltörő őszinte énekléssel. Az új hangú orgona hallatán remélhetjük, hogy a zsoltár nem fog elnémulni a gyülekezet ajkán. Méltó lezárása volt az ünnepségnek Trajtler Gábor játéka: J. S. Bach monumentális művének, a h-moll Prelúdium és Fúgának hallatán megfogalmazódott bennünk a remény, hogy a szép szavak csokrába font öröm maradandó lesz a soproni Evangélikus Család életében. Köszönet az adakozóknak, az ünnepség rendezőinek és a soproni gyülekezet háziasszonyai­nak, akik fehér asztalok mellett látták vendégül az ün­nepségen résztvevőket. Imádkozunk azért, hogy na­gyon sokszor és nagyon sokáig törhessen az ég felé az orgonakíséretes imádság a soproni templomban: „Dicsőség mennyben Istennek, Ég és a föld őt áldja!” Zügn lámás Minek, kinek és a mit feszítő kérdései után most a hogyanra keressük a választ. Az evangélizációban talán ez a leglényegtelenebb szempont, most mégis fontossá válik. Ma szinte min­dent el lehet adni, csak legyen kellemetes a cso­magolás. Az evangélium drága ajándékának legjobb csomagolása az örvendező és hívő szív. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az evangélizációk inkább hasonlítottak meghitt egyházi találkozókra, ahol igazi lelki frontáttörésre nem került sor. Az evangélizáció valódi célja, hogy a hallgatóságot döntés elé állítsa és szaporítsa az üdvözülők seregét. E célnak kell aláren­delni mindent. Rábízni Istenre ami rátartozik, és komolyan venni azt ami ránk bízatott. Az Úr adja az ébredést, ezért elsősorban és mindenekfelett imádkozzunk áldásért a Deák térre. A templomon belülre és kívülre egyaránt. Aki jön tehát összekulcsolt kézzel jöjjön. Annál is inkább, mert a templom egy nyugtalan és megzavarodott világváros központjában áll. Jó lenne ha az igehallgatás áldása áthatolna az ősi falakon. Szabad megtudni az éppen arra szemlélődőknek, hogy nem egy bebalzsamozott múzeumi tárgyat imá­dunk. Éppen róluk és rólunk van szó odabent és Aki szóval tart bennünket az az élő Jézus Krisztus. Jó lenne ha az Úrtól kapható másfajta békesség ezen az októberi hétvégén az egész térre kiáradna! Úr Jézus, mi imádkozni akarunk és bizonyságot tenni. A többit Rád hagjyuk! Ámen! Verasztó János EVANGÉLIZÁCIÓ (hitébresztő és hiterősítő igehirdetés sorozat) a Bécsikapu téri temp­lomban október 14. hétfőtől - október 18. pén­tekig minden este 6 órakon AZ ÉLETRE VALÓ HIT (Péter apostol második levelének üzenete a XX. században. Igét hirdet: Balicza Iván.) Hungarológusok Rómában * Uj liturgia készül a finn egyházban Beszélgetés az Oului Egyházkerület püspökével Finnország nyolc egyházkerülete közül területileg az oului a legnagyobb: az ország 43,5 százalékát foglalja el. Ide tartozik a Lappföld, ami ugyan ritkáb­ban lakott, mint Helsinki vagy Tampere környéke, az Oului Egyházkerületben mégis kilenc egyházmegye és nyolcvan gyülekezet él. Az egyházkerület műkö­déséről, az egyháztagok aktivitásáról, valamint a készülő új liturgiáról a kerü­let 1980-ban megválasztott püspökével, Olavi Rimpiláinen-nel beszélgettünk 1996. szeptember 9—14-ig Rómá­ban tartotta IV. kongresszusát a Nemzetközi Magyar Filológiai Tár­saság. A témát: A magyar művelő­dés és a kereszténység - évekkel ez­előtt választották - többek között - az akkori magyar nagykövet, a ne­ves irodalomtörténész, Szörényi László javaslatára. A konferencia színhelye a római La Sapienza Tü- dományegyetem volt. A kong­resszust Oscar Luigi Scalfaro olasz és Göncz Árpád magyar köztársasá­gi elnök üdvözölte és nyitotta meg. Az öt munkanap alatt 13 plená­ris és 200 szekcióülés zajlott, egy nap a nápolyi egyetem keleti inté­zete adott otthont a tanácskozás­nak. A tudósok népes magyaror­szági csapatán kívül érkeztek kuta­tók Erdélyből, Szlovákiából, Kár­pátaljáról, a Vajdaságból, Finnor­szágból, Angliából, Németország­ból, Észak-Amerikából stb. Mint­egy 36 ország több mint 500 hun- garológusa vett részt a munkában. Tfermészetesen a vendéglátó ola­szok is kitűnő erőkkel képviseltet­ték magukat. A szervezés fárasztó, többéves munkája jórészt Sárközy Péterre, a római egyetem magyar tanszékének professzorára, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tisztségviselőire (Rákos Péter, Jankovics József, Monok Ist­ván, Nyerges Judit), a nápolyi pro­fesszorra, Amedeo Di Francescóra hárult. Az előadások több tudományág köré szerveződtek: irodalomtörté­net, nyelvészet, művelődéstörté­net, művészettörténet, népraj?, történelem. A Társaság hagyomá­nyához híven az előadásokat kö­tetben jelenteti meg. A kong­resszus utolsó munkanapján meg­tartották a Társaság IV. közgyűlé­sét, ahol megválasztották az új tisztségviselőket. Az új elnök Amedeo Di Francesco lett. Dön­töttek a következő kongresszus színhelyéről is: Finnországban lesz. Ratzky Rita tanár-irodalomtörténész, a konferencián az Evangélikus Egyház kiküldöttje- Püspök úr, mivel magyarázná, hogy az evangélikus Finnországban csak ilyen kevesen - tudomásom szerint csupán egy-két százalék - járnak vasárnaponként istentiszte­letre? A finnek számára nem fontos saját egyházuk?- Dehogynem - válaszolja Olavi Rimpiláinen püspök. - A finnek mindig is ilyenek voltak, hogy csak ritkán járnak templomba. Szá­mukra igenis fontos az egyház. Szeretnének oda tartozni; szeret­nék a gyermeket megkereszteltet- ni és konfirmációs iskolába külde­ni, igénylik a templomi esketése- ket és temetéseket. Finnország­ban lehetőség van arra is, hogy va­laki megváljon az evangélikus egy­háztól, ha akar, de erre csak rit­kán van példa. Az evangélikusok mind fizetik az egyházadót és nagy ünnepeken - ádventkor, kará­csonykor, húsvétkor - eljönnek templomba. Az 1995-ös évet vizs­gálva, a Gallup Intézet végzett egy felmérést. Ebből kiderül, hogy az evangélikusok kilencven százalé­ka az évben egyszer volt templom­ban. A vasárnaponkénti istentisz­teleteken általában három-hat százalék vesz részt. Mindig is így volt ez, sajnos; tudomásul kell venni.- Talán ezért is törekszenek az is­tentisztelet liturgiájának megújításá­ra, ahogyan azt a legutóbbi májusi zsinaton is tárgyalták?- Az egyik cél tényleg az, hogy ezzel is hívogassuk, vonzzuk az embereket szép templomainkba. Az új liturgiában - amit ún. próba­gyülekezetekben már tapasztal­nak, használnak is - egyrészt a ze­ne lenne kicsit vidámabb, könnye­debb, modernebb és „maibb”, másrészt szeretnénk visszatérni az eredeti istentisztelet formájához, a hitújító Luther korához.- Meddig tart ez a „próbaidő”?- 2000 ádventjéig, akkortól ve­zetnénk be egységesen az új liturgi­át. Többféle változat van - most az egyes gyülekezetek választhatják meg, melyiket használják. Fontos, hogy ne fűzzünk túl nagy reménye­ket hozzá. Mert a templomok ak­kor telnek majd meg, ha Isten fel­ébreszti az emberek lelkiismeretét és ébredést ad az egyházban.- Nagy kiterjedésű egyházkerüle­tében tud-e a püspök úr úgy kapcso­latot tartani a gyülekezetekkel és lel­készekkel ahogyan szeretne?- Minden gyülekezetben hat­évenként van egy ún. „püspöki vizsgálat”, ami három-négy napig tart és mindenre kiterjed. Megis­merkedünk a gyülekezet felépíté­sével, a gyermek-, ifjúsági és diakóniai munkával, elmegyünk az iskolába, az öregek otthonába, fel­keressük a falu vagy a város elöljá­róit, a polgármestert. Ellenőrizzük a számlákat, jegyzőkönyveket - szóval ez egy átfogó vizsgálat. A gyülekezet lelkészén kívül ott van az egyházmegye esperese, vala­mint a püspökségről a jegyző és egy másik hivatalos ember. Ilyen­kor találkozom a gyülekezet tag­jaival, valamint a különböző ébre- dési mozgalmak nagy ünnepein is. Azonkívül lehet telefonálni, leve­let írni, vagy személyesen bejönni a püspöki hivatalba.- Köztudott számunkra, hogy a finn állam támogatja egyházát. El­mondaná püspök úr, mennyire és miből él ma a finn egyház?- Az állami támogatás összege sosem volt magas. Ázonban min­den egyháztag fizeti az egyház­adét, ami - gyülekezetektől függő­en - általában keresetének egy-két százaléka. Ezekből fedezünk min­den kiadást: az egyházi dolgozók fizetését, a gyülekezetek különféle tevékenységeit, valamint az épít­kezéseket is. Finnországban éven­te öt-tíz templomot építenek vagy renoválnak. B. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom