Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-07-09 / 28. szám

Í Hangversenyek Csepelen - új orgonával Orgonahangverseny: 50 év múl- ** va ... Az egykori csepeli gyülekezet < tagjai valószínűleg megdöbbenve hallották volna ezt a bejelentést * néhai lelkészüktől. * Pedig a feltételezett bejelentés a r II. világháború utolsó hónapjaiban 1 ténnyé vált. Budapest ostromának t közeledtével a gyülekezet akkori vezetősége úgy határozott, hogy a mindössze 7 éven át szolgáló első t orgonáját a megmentés szándéká­éi val szétbontja. Az orgona összes alkatrésze, tartozéka pincékbe ke- ^ rült ... Az első csepeli orgona sorsa ez­zel megpecsételődött. A háború utáni szűkös anyagi helyzetben ' nem akadt orgonaépítő, aki a hiá­nyosan, sérülten előkerült anyag­ból az orgonát újjáépíthette volna. Ma már olyan gyülekezeti tagról . ; sem tudunk, aki visszaemlékezne ' j az első orgona hangjára, esetleg fényképet őrizne róla. A gyüleke- ‘ zeti ének kíséretére a szerény har- móniumjáték maradt. Közben em- , beröltőnyi idő telt el. Az utóbbi években azonban a gyülekezet zeneszerető lelkésze és a gyülekezeti tagok körében egyre I erősödött az az óhaj, hogy az isten- tiszteleteken újra orgonaszó csen- ■ dűljön fel. Sikerült is megragadni \ a kedvező és kínálkozó alkalmat. f A csepeliek a felújítás határozott I szándékával az elmúlt év szeptem­berében átvehették az angyalföldi , gyülekezet testvéri szeretetéből i felajánlott, használt, de a csepeli templom akusztikájához megfele­lő méretű mechanikus csúszkalá- dás orgonát. Ettől kezdve „angyalszárnyakon szállt” az idő. Már korábban sike­rült hozzáértő orgonaépítőket ta­lálni. Érkezett a nagy értékű anya­gi segítség a finn testvérgyülekeze­tektől, a kerületi önkormányzat­tól. A gyülekezet tagjai is örömmel adakoztak az orgonaépítés céljára. | Az orgonaszentelés délutánján Trajtler Gábor egyházzenei igazga­tó elismerően, jó véleménnyel ve- 1 hette át és mutatta be a csepeli I templom új orgonáját, amely vál­| tozatainak számát-tekintve azonos i nagyságrendű a valamikori első orgonával. 50 év elteltével így érkeztünk i meg a jelenbe: Isten nevének di­cséretére ismét van orgona a cse­peli templomban. A tavasztól rendszeresen tartan­dó egyházzenei áhítatok során első alkalommal örömmel és ismerős­ként köszönthettük az április 30-i orgonahangversenyre meghívott Sipos István Szekszárd-belvárosi orgonistát, az új orgona egyik épí­tőjét, valamint a közreműködő Sepsy Katalin énekesnőt. A hang­verseny barokk szerzők műveinek megszólaltatásával kezdődött. Jo­hann Seb. Bach g-moll prelúdium . és fúga című orgonaművét Ester- ' házy Pál két karácsonyi kantátája követte a „Harmonia Coelestis”- gyűjteményből. Az „In dulci jubi- lo” kezdetű Bach-korálelőjátékra - a vasárnap hangulatához illően - kitűnő válasz volt a „Jó Pásztor” cí­mű szoprán-ária Händel Messiás | című oratóriumából. A romantika orgonairodalmát C. Franck két kü­lönböző karakterű miniatűrje és Liszt Ferenc „Prelúdium”, „Cho­ral”, valamint két tétel (Kyrie, Of­fertorium) az Orgonamiséből kép­viselték. A szerzők orgonaműveit egy-egy ária követte: Stradella „Pieta Signore” és Marchesi „Ave Maria”. Befejező orgonaszámként századunk egyik jelentős egyházi karnagya és zeneszerzője, Pikéthy Tibor lendületes „Nászinduló”-ja hangzott el. A gyülekezet lelkésze, Lehoczky Endre a Mt 21,14—17 alapján tar­tott igehirdetésében arról szólt, hogy miért hangzik helyesen a Jé­zust magasztaló gyermeki „ho­zsánna”, szemben a főpapok ha­mis szavával, vásári zsivajteremté­sével. Mert: a gyermekének őszin­tesége, tartalma Istent dicséri. Amint egy orgonát is a zenei nor­mál „a”-hangra kell hangolni, úgy életünket is egyedül Jézus „han­golja” helyesen, igazítja, bátorítja, gyógyítja. Nem a lelkész és nem a gyülekezet cselekszik, hanem Jé­zus. Bűnből való szabadításának következményeként mi is „hozsan- názhatunk”. Az egyházi zene, a gyülekezet éneke is ilyen gyü­mölcs, amellyel táplálkozunk, amelyet szívből fakadóan gyako­rolnunk kell, mert az nem luxus, nem is dekoráció, hanem az ige­hirdetés folytatása. A következő, június 11-i zenés áhítaton való szolgálatot szívesen vállalta a XVII. ker.-i Dózsa Mű­velődési Ház 6 éve alakult, 40 tagú Liszt Ferenc vegyes kara Meny- hártné Barna Zsuzsa vezetésével, Dinnyés Soma főiskolai hallgató, orgonista közreműködésével. Műsoruk „egyházias” voltát iga­zolta, hogy a hangverseny előtt mindkét kitűzött gyülekezeti éne­künk számát - az azonosság elke­rülése végett - az énekszámtáblán kicseréltük. Az „egymásnak mon­dott” zsoltárok, dicséretek, lelki énekek így teremtenek közösséget a szolgálatban előadók és a gyüle­kezet között - emelte ki a gyüleke­zet lelkésze Ef 5,19-20 alapján tar­tott igehirdetésében. Az Isten-di­cséret mindnyájunk számára fon­tos nevelőeszköz, nemzedékről nemzedékre. A kórus művészi előadásában Viadana, Josquin, Gasparini, Swee- linck, Purcell, M. Haydn és Liszt la­tin nyelvű motettái és zsoltárfel­dolgozásai mellett a Händel „Hal- leluja”-t és Kodály három művét magyarul, Sibelius „Szólj boldog hálaének" kezdetű énekét finn nyelven, valamint egy spirituálét angolul hallhattunk. A kórusmű­vek megszólaltatásának szüneté­ben Bach c-moll prelúdium és fúga című orgonaműve csendült fel. A zenés áhítat után a gyülekezet asszonyai most is megterített asz­talokkal várták a jelenlevőket. Egy ilyen alkalommal Mezősi György nyugdíjas csepeli lelkész - az orgo­naügy elindítója - emlékeztetett mindnyájunkat: ... ha tudjuk, hogy honnan indultunk el, arról sem fe­ledkezhetünk meg, hogy Isten ke­gyelméből és segítségével érke­zünk el és éljük meg azokat a na­pokat, amikor újra és újra hang­versenyeket tarthatunk templo­munkban. Köszönet minden kedves vendé­günknek, szólistáknak, kórusta­goknak eddigi művészi szolgálatai­kért. Adja Isten, hogy mindig így tudják „folytatni az igehirdetést”. A csepeli gyülekezet is igyekezni fog, hogy az egyházzenei áhítatok sorát folytassa. Székács László Evangélikus főiskolai diákotthon Budapesten A Magyarországi Evangélikus Egyház 1995. szeptember 1-jétől a Budapest-Vizafogó-i Kollégiumot a régi Luther Otthon jó hagyo­mányait folytató budapesti egyetemi és főiskolai intemátusként működteti. Az internátusba elsősorban evangélikus egyetemisták, főiskolá­sok, teológusok, pályakezdő tanárok jelentkezését várjuk, akiknek a kulturált szálláson, ellátáson (reggeli és vacsora) kívül fontos a testvéri viszony, a barátság, a nemes szórakozás, az értelmiségi lég­kör. Havi térítési d(j: 4800,- Ft. Jelentkezés 1995. augusztus 15-ig az alábbi címen: Budapesti Evangélikus Kollégiumok, Gaál Jánosné igazgató, Budapest, Ró­zsák tere 1.1077. Evangélikus Élet 1995. július 9. Hírek Nyíregyházáról Zenei élet Telemann e-moll trombitaverse­nyének előadásával a szólista, Tóth Tamás adta meg alaphangját an­nak a csodálatos barokk hangver­senynek, amelyet május 7-én az es­ti istentisztelet keretében tartott a Művészeti Szakközépiskola Har­mónia Kamarazenekara. Ezután Corelli g-moll Concerto-ját és Vi­valdi G-dúr Sinfonia (sicl)-ját ad­ták elő. Végül Boniszlavszky Attila és felesége, Rudnyiczki Tatjána érett művészi előadásában gyö­nyörködhettek a jelenlévők Bach: d-moll kettős hegedűversenyének felcsendülésekor. „Gyülekezet” és „közönség” eggyéolvadt a lelket emelő harmóniában. Az utolsó hangok lecsengése után kitört ösz­tönös tetszésnyilvánítás talán még­sem csupán a magasszintű produk­ciónak, hanem az „ötödik evangé­listának” is szólt. Ez pedig egy lu­theránus templomban nem szé­gyellni való. Pünkösdvasárnap esté Jávori Pál kántor vezetésével a gyülekezet ének- és zenekara szolgálatával tartottak egyházzenei áhítatot. A műfajok és stílusok szempontjából igen színesen összeállított, alka­lomhoz illő repertoárból kiemel­kedett Buxtehude: „Jézus boldog­ságom” kezdetű korái témájára írott kantátája. A szólókat Fenyve­si Attila (basszus) és Dobos ZsuZSa (szoprán) énekelték. Húszéves fennállását ünnepelte a Kodály Zoltán Általános Iskola „Cantemus” kórusa. A négynapos, nagyszabású rendezvénysorozat záróalkalmát az Evangélikus Nagytemplomban tartották június 11-én este. A Szabó Dénes, Liszt­díjas karnagy vezetése alatt álló zenekar ez alkalommal csak egy­házi és „istenes” műveket adott elő. Elsőként egy 40 szólamú mo­tettát énekeltek. A kórus körben a karzaton helyezkedett el; a folyon­dárként egymásba fonódó dalla­mok lenyűgözően hömpölyögtek a templom terében. Az énekkari műveken kívül elhangzott Buxte­hude: g-moll prelúdium és fúga-ja is Gyülvészi János előadásában. Kányádi Sándor: „Valaki jár a fák hegyén” című versére Kocsár Mik­lós által női karra írt kórusművé­nek ősbemutatójára is ezen az al­kalmon került sor. Laborczi Géza utalt Luther gon­dolatára, mely szerint a teológia után a muzsikát értékeli legtöbbre. Ezt a véleményt erősítette meg az­zal a kijelentésével, hogy világun­kat a hit és az éneklés tartja még, hogy össze ne omoljon. Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium Csendesnapot tartottak május 3- án a diákok részére. Az alkalmon - Bozorády Zoltán esperes meghí­vására - Keveházi László teológiai előadó, és felesége, Keveháziné Czégényi Klára szolgált. >yAz Úr érkezése” címmel május 6-7-én rendezték meg az egyházi gimnáziumok országos szavalóver­senyét 16 iskola részvételével. A május 12-i ballagási ünnepségen 97 „vén diák” búcsúzott alma ma­terétől. Ők voltak az utolsó olyan évfolyam, akik még világi gimnázi­umként ismerték meg a Kos­suthot. Bemutatkozó műsor-összeállítás- sal és bizonyságtételekkel szolgál­tak az iskola tanulói a május 14-én tartott nagytemplomi" főistentisz­teleten. Dr. Bánszki István igaz­gató, az iskolát és gyülekezetét egyaránt szerető hangon szólt az egyház által közvetített értékek fontosságáról. Szebik Imre püspök is elnökölt a június 12-én elkezdő­dött szóbeli érettségi vizsgákon. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat éves közgyűlése „Ma különösen fontos a testvéri karitatív szervezetek együttműködé­se" hangsúlyozta Jürgen Gohde lel­kész, a Német Protestáns Szeretet­szolgálat elnöke, aki az egyik leg­nagyobb német karitatív szerveze­tet képviseli, és a Szeretetszolgálat meghívására tett egynapos látoga­tást Budapesten. Első alkalommal látogatott Magyarországra, budapesti tar­tózkodása alatt Lehel László lel­kész, igázgató kíséretében megis­merte a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat intézményeit és munkatársait. Programjának kü­lönösen fontos része volt az erős- pusztai Menekülteket Befogadó Átmeneti Otthon megtekintése, ahol menekültekkel ismerkedett meg. Jürgen Gohde elnök a Szeretet­szolgálat éves közgyűlésén elisme­réssel szólt a mindennapi munká­ban érvényesülő ökumenikus el­vekről, s arról a szemléletmódról, amely a segítő munkában semmi­lyen szempontból nem tesz kü­lönbséget a Szeretetszolgálathoz fordulók között. A közgyűlés keretén belül talál­kozott a magyarországi protestáns egyházak vezetőivel: dr. Harmati Béla, evangélikus püspökkel, a Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tknácsának elnökével, He­gedűs Lóránt református püspök­kel, a Zsinat lelkész elnökével, dr. Márkus Mihály református püs­pökkel, Mészáros István püspök­kel, Szebik Imre evangélikus püs­pökkel és Révész Árpáddal, a Baptista Egyház elnökével; a Sze­retetszolgálat Igazgató Tanácsá­nak tagjaival, valamint dr. Otto- Raban Heinichennel, a Németor­szági Szövetségi Köztársaság bu­dapesti nagykövetével. Látogatása során a Német Pro­testáns Szeretetszolgálat elnökét hivatalában fogadta Világosi Gá­A Magyarországi Evangélikus Egyház (Budapest 1085, Üllői út 24.) pályázatot írt ki az Evangéli­kus Országos Levéltár levéltárve­zetői munkakörének betöltésére. A munkahely: 1085 Budapest, Üllői út 24. A munkakör: az Evangélikus Országos Levéltár vezetése, az evangélikus szaklevéltárak és gyü­lekezeti levéltárak szakmai fel­ügyelete és irányítása, a működő egyházi intézmények és hivatalok irattári ügykezelésének ellenőrzé­se. Az állás betöltésének feltételei: egyetemi végzettség, levéltári szakképzettség, lehetőleg hosz- szabb levéltárosi gyakorlat, vezetői készség. Az evangélikus egyház­hoz való tartozás előnyt jelent. Az állás betöltéséhez kapcsoló­dó juttatásokat személyes megbe­szélés során állapítjuk meg a ha­sonló munkakörben állók illetmé­nyének, valamint a szakmai szem­pontoknak való megfelelés mérté­ke szerint. bor, a Belügyminisztérium politi­kai államtitkára. E találkozó részt­vevői megbeszélést folytattak a kormányzati és nem kormányzati szervek együttműködéséről, vala­mint a Magyar Ökumenikus Sze­retetszolgálat menekültügyi mun­kájáról. A megbízás kezdő időpontja: 1996. január 1. A pályázatot az Evangélikus Or­szágos Egyház (1085 Budapest, Üllői út 24.) címére kell beküldeni 1995. augusztus 31-ig. A pályázat iránt érdeklődők a fenti címen kaphatnak tájékozta­tást a pályázat elkészítéséhez, és betekintést nyerhetnek az intéz­mény munkájába. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó szakmai életrajzát. A pályázatban mellékelni kell a pályázó legmagasabb iskolai vég­zettségét igazoló okiratot vagy an­nak hitelesített másolatát. Be kell nyújtani a pályázónak az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programját és szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseit. A pályázat elbírálása 1995. szep­tember végéig megtörténik. Az eredményről a pályázó értesítést kap. A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége Pályázati felhívás A Felvidék hajdanvolt evangélikus városaiban jártunk... (in.) Felvidéki utunk egyik célja - a régi felvidéki evangéli­kus városokkal való ismerkedésen kívül - az volt, hogy 1 a hálás emlékezés gondolatfonalán élőbb kapcsolatot í találjunkKolbenheyer Mór (1810-1884) lelkésszel, * akinek a soproni gyülekezet olyan sokat köszönhet: pl. I templomunk hatalmas tornyát, magasában a négy nagy haranggal. Mivel a Felvidékről származik, és évekig az I eperjesi gyülekezetben szolgált, ezért utunkkal az ő emlé­kének is áldoztunk. EPERJESEN az evangélikus templomot 1647-ben építették, s az évszázadok „viharai” után Schwartz lel- (■ kész idejében újították fel, akinek a neve a bejárati kapu I felett olvasható, és aki mellett Kolbenheyer Mór - lelké­szi pályájának első tíz évében - szolgált. Az Eperjesről 1846-ban Sopronba távozott lelkész kései utódja - Szi- mon János lelkipásztorunk -, aki a régi soproni pap­iaknak ugyanazon boltíves szobájában készül az evan­gélium hirdetésére, mint neves elődje, most az eperjesi szószéken hirdethette nekünk Isten igéjét, ott, ahol Kol­benheyer Mór kb. 150 éve prédikált. - A gazdagon díszí­tett templom oltárképe Jézust ábrázolja a samáriai asz- szonnyal Jákob kútjánál; Jézus felénk fordulva, mintha i nekünk is mondaná: „Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják” (Jn 4,24). - Az 1524-ben alapított Eperjesi Kollégium szom- I szédos az evangélikus templommal, amelyben hajdan teológia, tanítóképző és gimnázium működött; ebben " t/il/ilt ntthnnrn _a_h/i7ni pvnnoélikucnk egyetlen Jogakadémiája is. Az épület sarkán lévő kő­dombormű Caraffa generális által 1687-ben felállított vértörvényszék 24 evangélikus áldozatának emlékét őr­zi a nevek felsorolásával is, amit szomorú szívvel olvas­tunk el. KASSÁTÓL - ahol a magyar főiskolás kollégiumban volt szállásunk - utunk már kétnyelvű gyülekezetek kö­zött vezetett. - Kassán - többek között - megnéztük a dómot, amely szintén annak idején az evangélikusoké volt; dupla szárnyú oltárát 48 kép díszíti; az orgonakar­zaton magyar királyszobrok. A Rákóczi-kriptába sajnos nem sikerült lejutnunk, de elmélkedhettünk a bejárat fe­lett lévő nagyméretű festmény láttán, amely II. Rákóczi Ferenc életútját ábrázolja. - Az evangélikus templom (1816) hatalmas - középen felül ablakkal ellátott - dí­szes kupolája égboltként borul a hívőkre; Batizi And­rás énekköltő-prédikátor magyar nyelvű emléktáblája a templomon belül jól olvasható. Kassa után még három kétnyelvű gyülekezetét láto­gattunk meg. ROZSNYÓN az evangélikus templomnak nincs tornya, de oltára különösen szépen faragott és ara­nyozott; Veczán János lelkész terített asztalhoz ülte­tett bennünket, miközben elmondta 50 évi lelkészi szol­gálatának, s egyúttal gyülekezetének, templomának tör­ténetét. - RIMASZOMBATON tornyos, nagy istenházát találtunk, amelyet IV Gusztáv svéd király segítségével építettek és rendeztek be. - LOSONCON is magyarul lulllnttlllr íí Up1\ti lpllrécrtfil n-r icmartptpct — AA/uninr hit­testvéreinknek nagyszámú evangéliumi folyóiratot és a Magyarországi Luther Szövetség kiadványait adtuk ajándékul, hogy anyanyelvükön is olvashassák Luther írásait. Hazaúton nemcsak a kétnyelvű gyülekezetek, de a történelem is kísért minket, amikor láthattuk a különbö­ző okokból rommá lett várakat, de az épségben álló Krasznahorka „büszke várá”-ban magyar kísérővel néz­hettük meg a történelmi emlékeket. „Velem vándorol utamon Jézus...” kezdetű énekkel indultunk el, és Isten csodálatos velünklétét megérezve a „Jer dicsérjük Istent... ” énekkel búcsúztunk egymástól a már sötét buszon. Hála legyen utunkért az Úrnak, hogy a napi áhítatokon, a sok közös éneklésben Krisztus lehe­tett lelkünk hű vezére... Dr. Lang Jánosné EGYHÁZI ÚJSÁGÍRÓK ÉS A FUNDAMENTALIZMUS Az Európai Ökumenikus Újságírók Munkaközös­sége Budapesten tartotta évi beszámoló ülését. Az összejövetel témája: „Újságírók a jobb- és baloldali fundamentalizmus között az egyházban és a tár­sadalomban”. Hazai és külföldi teológusok és újságírók szóltak a témáról, hogy segítsék a tájékozódást is, de irányt mutassanak az áramlatok között. Bölcskei Gusztáv debreceni professzor a fundamentalizmust „zseniális és nagyszerű egyszerűsítési kísértésnek” mondta, mpl\> AmfOTPríi walagynUat gnV világban. Azok képviselik, akik nem akarnak nagyko­rúak lenni. Korrigálást ad, de igazi válaszokat nem. Hans Roser lelkész referátumában fundamentaliz­must az újkori szekularizmus és a mai nagy történel­mi változások kísérőzenéjének tartotta. Olyan élet­magatartás, melynek képviselői nincsenek abban a helyzetben, hogy az európai felvilágosodás értelmé­ben, folyamatában és kompromisszumkészségében cselekedjenek. Elutasítják a toleranciát, mint nor­mális magatartás-alapot. Matthias Rüb, a Frankfurter Allgemeine Zeitung délkelet-európai tudósítója hangsúlyozta, hogy a fun­damentalizmus problémája mélyen politikai, ezért a rá adott feleletet és a probléma feloldását is a poli­tikának kell megadnia. Dr. Harmati Béla püspök a fundamentalizmus kérdését a „civil vallásosság” (civil religion) fogalma felől közelítette. Az első parancsolatra mutatott rá. Kritikusan kell megpróbálni, a vallásnak milyen fajtá­ja az, mely a társadalomban él, akár a pártokban, akár a reklámokban. Az Ökumenikus Munkaközösség európai keresz­tyén újságírók egyesülése különböző országokból és egyházakból azzal a céllal jött létre, hogy teológiai és társadalmi problémákról eszmét cseréljenek és közvetítsék az olvasók számára. T. A fóti római katolikus templomban zenés áhítat lesz július 9-én este 8 órai kezdettel. Közreműködik az Evangélikus Kántorképzö első nyári tanfolyamának ének­kara dr. Balás István vezényletével, valamint Fasang László és Finta Gergely (orgona). A belépés díjtalan. Minden érdek­lnrlní ciawnéflHnl vornoL’ a éonfnlirom qIaiwIá» ne kallmtX« _____

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom