Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-01-15 / 3. szám

Evangélikus 60. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1995. JANUÁR 15. VlZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI MÁSODIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet ARA: 30 Ft Jézus Krisztus a láthatatlan Isten ___________________________képe: mi nden őáltala és őérte teremtetett, _______és őbenne áll fenn minden. Ko l 1,15.16.17 A TARTALOMBÓL SZLOVÁK HAGYOMÁNYOK KISKÖROSON NÉHÁNY GONDOLAT AZ EGYHÁZI BÍRÓSÁGOK MEGALAKULÁSÁHOZ A LUTHERÁNIA A ZENEAKADÉMIÁN A celldömölki evangélikus templom ma A közösség ad hátteret a szolgálathoz A Fébé Diakonissza Egyesület 70 éves jubileuma ARTIKULARIS TEMPLOM JUBILEUMA Hálaadás Celldömölkön Az óvodások csapata Pauer Irma és társai 1924. de­cember 8-án alapították meg a Fé­bé Evangélikus Diakonissza Egye­sületet. Erre az eseményre és Isten­nek a 70 év alatt megtapasztalt ál­dására emlékeztünk hálaadással 1994. december 3-án és 4-én a bu­davári templomban. Röviden a tények: A szolgálat Klotildligeten (ma Piliscsaba) kez­dődött. A diakonissza testvérek száma egyre nőtt. 1951-ben, ami­kor Magyarországon feloszlatják a diakonisszaházakat, 175 Fébé test­vér marad otthon nélkül. Megkez­dődik a szétszóratás ideje. 1989 de­cembere, a 65 éves évforduló meg­ünneplése jelenti a fordulópontot. Újra összejöhetnek azok, akiknek fontos a diakonissza-szolgálat. 1990-ben újra megalakíthatják a Fébé Egyesületet. A következő években megindulnak a konferen­ciák, a szolgálat a piliscsabai Silo mozgássérült-otthonban, Buda­pesten, a Fébé Otthonban, Bagoly­irtáson felépül a Názáret-temp- lom, beindul a könyvkiadás és 1994. decemberére 3 testvér ismét együtt lakhat az új anyaház elké­szült részében. A 70 éves jubileumot a diakonisz- sza testvérek, a Fébé Egyesület tag­jai, barátok, egyházunk vezetői és 30 külföldi vendég (Finnországból, Hollandiából, Németországból, Ausztriából és Szlovákiából), vala­mint a budavári gyülekezet tagjai ünneplik együtt. Az ünnepi hangulatban néhány érintettel beszélgetek.- A diakonissza-testvérek szol­gálatához a diakóniai munka mel­lett kezdettől fogva hozzátartozott a missziói szolgálat is - mondja Madocsai Miklós, az Egyesület lel­késze. - Sokakban máig megma­radt a klotidligeti konferenciák emléke. Ez a szolgálat folytatódott már a piliscsabai konferenciákon is. Bagolyirtási telepünket is a misszió szolgálatába szeretnénk ál­lítani. Egyelőre ifjúsági csoporto­kat várunk. Az új anyaház első lakóit a kez­detekről kérdezem. Először Nyári Erzsébet testvér válaszol:- Abban a gyülekezetben, ahol felnőttem, Kispesten, volt diako­nissza-szolgálat. Az anyaházból jártak ki a testvérek. Én már kon­firmáltam, konferencián is részt vettem. Nagyon megfogott Isten hozzánk lehajló szeretetének nagy­sága. Öröm és Isten iránti hála töl­tött el. Az volt a vágyam, hogy Istennek tetsző életet éljek. Elhiva- tást éreztem a diakonissza-szolgá­latra. Az anyaház vezetőinek elő­ször a gyülekezetünkben szolgáló diakonissza beszélt rólam. Az első találkozás után 10 napra már be is költözhettem. 16 éves voltam ek­kor. Szén Berta testvért Ábrahám el­hívása (lMóz 12,1) indította el az úton. „Az Úr ezt mondta Abrahám- nak: menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a föld­re, melyet mutatok neked!”- Éreztem, hogy mennem kell, de még nem tudtam, hogy hova. Lelkészem ismertetett meg a dia­konisszákkal. Szüleim eleinte nem értettek egyet döntésemmel. Édes­anyám megbetegedett egy ízben. A betegágyán egyezett bele abba, hogy öt gyermeke közül egy diako­nissza legyen. 1947-et írtunk. 22 éves voltam. Nehéz volt az elsza­kadás a családtól, de a testvérek között megleltem családomat.- És a jelen ? Milyen az élet az új anyaházban?- Sokat imádkoztam azért, hogy újból anyaházban, testvérek­kel együtt élhessek. Amikor most újra feltehettem a főkötőt, úgy éreztem, hogy megint 16 éves va­gyok - mondja Erzsébet testvér. Az első hetekben otthonunk szépí­tése igényelt sok időt. Igéket írunk ajándékozás céljából. Esti áhítata­inkat együtt tartjuk a szeretetott­hon itteni lakóival. Néha a szintén itt lakó szabadnapos munkatársak is részt vesznek az áhítaton. Berta testvérnek külön örömöt okoz, hogy az új anyaház abban az épületben van, ahol 1951-ben, a diakonissza egyesület feloszlatása­kor végezte szolgálatát.- Itt tettem le az egyenruhát, itt vehetem fel újra. Csak hálát tudok adni az Úrnak ezért a külön ajándé­kért. Az idős testvérek mellett (65-en élnek még a régiek közül), egyetlen fiatal diakonissza-jelölt van, Jan- kovits Eszter, 21 éves. így számol be hétköznapjairól:- Két évig a Sarepta Szeretetott­honban dolgoztam, idősek között. Most napjaim tanulással telnek. „Házi képzés” folyik otthonunk­ban : bibliaismeretet és német nyel­vet tanulok. Nyári Erzsébet testvér igét festeni, egy kedves teológus­lány gitározni tanít. A későbbiek­ben természetesen más tantárgyak is lesznek: egyháztörténet, lelki­gondozás stb. Egy-két testvért is rendszeresen látogatok, ahol szük­séges, segítek nekik. Szebik Imre püspök örömmel fo­gadja a diakonisszák szolgálatát, de az utánpótlás nehézségeit is látja.- Örülök, hogy újból megala­kulhatott a Fébé Egyesület. De ne­héz a sorok rendezése. A sajátos diakonissza életformát kevesen vál­lalják. De akik ezt megteszik, azok áldással szolgálhatnak a diakóniá- ban vagy más területen. Ezt az Egyesület vezetői is ta­pasztalják. Ezért hívnak kétféle szolgálatra: a hagyományos dia­konissza-szolgálatra, mely együtt jár az önálló családalapításról való lemondással is, melyben a közös­ség a családot is pótolja; s egy olyan szeretetszolgálatra, melybe a közösség ad hátteret a szolgálat­hoz. Egyik külföldi vendégünkkel, Anneliese testvérrel is az utánpót­lásról beszélgetek. Tanácsa egysze­rűségében biztató:- Imádkozzanak azért, hogy Is­ten küldjön két-három fiatal test­vért Eszter mellé! Ez a tanács egybecseng Túrme­zei Erzsébet főnökasszony Hála­énekében foglalt kéréssel: „Ajtó­kat kitáró Szentlélek Úristen, / Te- hozzád kiáltunk, hogy erőd segítsen / Vezetésed várni, mindent tőled kérni, / Mindig veled járni, és a célt elérni." Csepregi Zsuzsanna Celldömölk. Kemenesalja spirituá­lis központja. Az volt a 18. század­ban, és ma is az. Akkor Nemesdömölk volt a neve, majd 1904-ben egyesült Kiscell községgel és azóta Celldömölk a neve. A hányatott sorsú vidék - Kemene­salja és a Rábaköz - története során a közeli Sárvár és Pápa mellett Nemes­dömölk központtá lett nem csupán földrajzi fekvése, de jeles papjai révén is. A 18. század elején 23 gyülekezet kapcsolódott hozzá. Ez időben volt első egyházkerületi felügyelő Ostffy Mihály, és Kemenesalja első egyház- megyei felügyelője Vidos Miklós. Mindketten a templom alatti kriptá­ban nyugszanak. Kettejük nevéhez fű­ződik a templom építésének elindulá­sa, a nehézségek leküzdése, hatóságok­hoz való deputációba járások, mig vé­gül 1744. december 6-án, ádvent 2. vasárnapján Tóth Sipkovits János téti lelkész, a Dunántúli Égyházkerület ak­kori püspöke felszentelte a dömölkiek templomát. Az 1681-es soproni or­szággyűlés még valószínűleg a község és a gyülekezet kicsiny volta miatt jelölte ki artikuláris gyülekezetnek, ezután az új templom méltó módon tudta befogadni a környék evangéli­kusait. „Nevezetes eseményként tarthatja számon a nemesdömölki gyülekezet azt az öt püspökszentelést is, amely templomában történt: 1746-ban Per­A nemesdömölkiek első artikuláris temploma 1744-1796 között laky József nemeskéri, 1756-ban Bá­rány János felpéci lelkészt több plébá­nos és helyi bencés szerzetes jelenlété­ben, 1758-ban Balogh Adám nemeské­ri, 1771-ben - 39 évesen - Perlaky Gá­bor nemesdömölki lelkészt, majd en­nek parókus utódját, Hrabovszky Sá­muelt szentelik püspökké” - olvashat­Az artikuláris templom toronnyal 1796-1897 között juk a jubileumi alkalomra megjelent „A celldömölki evangélikus gyülekezet története” című könyvecskében, me­lyet Bedy Zoltán állított össze, és muta­tott be az ünneplőknek. Az első százötven évben sok gond volt a templom épületével, ezért 1897- ben a régi templom helyett teljesen újat építettek, úgy, hogy az alapok és az északi fal egy része maradt meg csu­pán. Az új templomot 1897. november 21-én Gyurátz Ferenc püspök szentelte fel. így érkeztünk el a kettős évfordu­lóhoz: a 250 és a 100 éves templom jubileumához. Ádvent 2. vasárnapján Szebik Imre püspök tartotta a hálaadó istentiszte­let igehirdetését. Az istentisztelet szol­gálatában Zügn Tamás esperes és Sá- ghy András gyülekezeti lelkész voltak segítői. Az első oltári szolgálat után a cell­dömölki evangélikus óvodások csapa­ta lepte el az oltár előtti teret és szava­lókórussal, énekléssel tettek bizonysá­got templomszeretetükről. Ez a jelenet egyáltalán nem törte meg az ünnepé­lyes komolyságot, jelenlétükkel, moz­gásukkal „vidám istentiszteletté” lett a jubileumi hálaadás. A püspök Ézs 7,9 alapján szólt: „Ha nem hisztek, meg nem maradtok!" Is­ten hajlékának 250 éves jubileumán magunk is megváltjuk hitünket, elkö­telezetten az Úr szolgálatára. Biztatást kapunk a hitre és kérjük Urunkat, nö­velje hitünket! Ez az évforduló segít­sen hozzá, hogy legyen növekedés a hitben, erősödjék fénye, és nyomában a szeretet melege. Szükségünk van erre a hitre, mert így új vüág, új dimenzió részesei leszünk. E hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, nem lehet élni, nincs sem földi jövőnk, sem örökkévaló táv­latunk. Önző énünk nagy akadálya hitrejutásunknak, de ma is lehet hitre jutni, amit sok fiatal példája is mutat, mert szól az evangélium és eléri a szíve­ket! Délután templomi ünnepélyen emlékezett a gyülekezet a megtett út­ról. Két jeles történészünk mutatta be azokat a történelmi eseményeket, melyek a két és fél évszázadban kí­sérték a celldömölki gyülekezet és a kemenesaljai vidék evangélikusságá- nak életét. Dr. Fabiny Tibor, akadémiánk pro­fesszora, arról szólt, hogy a sok színű és sok nemzetiségű Kárpát-medence legnagyobb magyar evangélikus tömbje a legkiválóbb magyar refor­mátorok magvetésének eredménye. Sárvár, Pápa és Győr kisugárzása volt érezhető a Kemenesalján. Nádas- dy Tamás, Kanizsai Dorottya, Szil­veszter János, Dévai Mátyás, Sztárai Mihály és Huszár Gál bábáskodtak az evangélikus öntudat születésénél. Fel­készültek a harcra, a küzdelemre is. Az ünnepély szónokai: dr. Jeszenszky Géza és dr. Fabiny Tibor Csepregi mészárlás és összeesküvések vádjának kivédése, nyaggatás, kínzás, fogság bőven jutott lelkészeknek is, gyülekezeteknek is. Sötét felhők min­den korban borították az eget, de mindig reménykedve várták, míg újra kisütött a nap. Adjunk hálát az ősök kitartásáért! Dr. Jeszenszky Géza történész pro­fesszor, országgyűlési képviselő, az ál­talános történelem oldaláról világítot­ta meg a két és fél évszázadot. Felhívta a figyelmet arra, hogy annyi megpró­báltatás közepette is mit tudtak az ősök alkotni! Sok tragédia jellemzi népünk történetét, de jellemzi az újrakezdés akarása és lendülete is. Legtöbb eset­ben megfigyelhető, hogy a tragédiákat sikerek előzték meg. Mátyás uralkodá­sa után jött Mohács, 1848/49-ben a tavaszi hadjárat után Arad. A 19. szá­zad végi iparosodott, megerősödött országot a világháborúk és Trianon mélységé követte, és így történt az 1956-ban kivivott szabadság után is... Mindig magasról következett a zuha­nás! - De mindig volt felemelkedés! Tanulság még az is, hogy a felemelke­déshez mindig szükségünk volt má­sokra is, itthon és külföldön is, ugyan­akkor figyelemre méltó nyitottságunk és befogadó készségünk 1 Történelmünk mégsem katasztró­fák sorozata, hanem a megújulások erejének megmutatkozása. Ma is, mint mindenkor, erőt ad az isteni gondvise­lés. A jubiláló gyülekezetét örömmel köszöntötte két volt lelkésze, Józsa Márton és Bálint László esperes, va­lamint többen a kemenesaljai gyüle­kezetekből, élükön dr. Nagy János egyházmegyei felügyelővel. A Cell­dömölki Liszt Ferenc Kórus Sülé Fe­renc vezetésével pedig számaival tet­te az ünnepséget áhítatban gazda­gabbá. tszm AZ 1995. ÉVI EGYETEMES IMAHÉT központi megnyitó istentisztelete 1995. január 15-én, vasárnap du. 6 órakor lesz a Deák téri evangélikus templomban. Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök Szentbeszédet mond: dr. Paskai László bíboros prímás A liturgiában az ökumenikus Tanács tagegyházainak, valamint a Magyar Katolikus Egyháznak és a Magyarországi Unitárius Egyháznak püspökei és vezetői lelkipásztorai vesznek részt. Az istentiszteletre hívjuk és várjuk testvéreinket! A hálaadó istentiszteleten szolgáltak: Bálint László esperes, Szebik Imre püspök, Zügn Tamás esperes, Sághy András lelkész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom