Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-03-27 / 13. szám

Közeleg a választás napja

Egyre többet hallunk a május elején esedékes parlamenti választásokról. Nekünk, evangélikusoknak, mint magyar választópolgároknak is megnyílnak a szavazóhelyiségek, mi is véleményt nyilváníthatunk a képviseleti demokrácia szabályai szerint. Az egyéni jelöltekre és a pártlistákra négyévente szavazhatunk mi, választópolgárok, és a következő választásig a legtöbb szavazatot elnyert jelöltek képviselnek bennünket a parlamentben.

Felmerülhet bármelyikünkben a gondolat, elmenjek-e választani, mit számit az én egyetlen szavazatom a sok millió között. Ha mégis voksolnék, kire vagy kikre tekinthetnék bizalommal? Esetleg az is befolyásol, hogy akire legutóbb szavaztam, másként viselkedett, mint ahogy ígérte, vagy ahogy reméltem - és csalódtam benne. Nem arra gondolok, hogy túlzott várakozásaim lettek volna, hiszen az 1990-es választás idején is tisztán láttam, hogy azoknak lesz igazuk, akik a kibontakozás járatlan útjának ezer veszélyére és megpróbáltatására számítottak.

Az állampolgári jogok gyakorlásának kérdésében idézzük emlékezetünkbe Pál apostol vallatásának esetét. A római százados már az oszlophoz kötöztette és a verő- legény korbácsa ütésre lendül, amikor az apostol állampolgárságát, „római ember” mivoltát és ezzel jogállását hozza a katonák tudomására. A hatás döbbenetes. A vallatás félbeszakad, az apostol bilincseit feloldják. (ApCsel 22,25)

Az apostol nem elégedett meg azzal, hogy vannak római embert megillető jogai, hanem amikor szükségessé vált, élt is jogaival és pajzsként emelte maga elé.

Mi sem elégedhetünk meg azzal, hogy van választójogunk, éljünk is vele, amikor a szavazás napja eljön.

Arra a kérdésre, hogy kikre szavazzunk, újabb érvek, gondolatok törnek elő, mert a válasz nem egyszerű. A jelölteket legtöbbször nem ismerjük személyesen. Képviselőjelöltről újságban olvashatunk, vagy televízióban láthatjuk őt. Nem mindig olyannak ismerjük meg, amilyen, hanem amilyennek a riporter látja vagy láttatni akarja. A riporter felnagyíthatja tévedéseit, de mellőzheti sikereinek, eredményeinek említését. Megtörtént eset, hogy a TV akkori vezetője fontos miniszterelnöki interjút nem engedett műsorra tűzni, agyonhallgatta, és ez is csak az in- teíjút adó halála után derült ki, amikor a mondanivaló már csak a kegyelet részévé válhatott.

Ezek a zsurnalisztikái módszerek a tömegbefolyásolás és nem a tárgyilagos tájékoztatás tárgykörébe tartoznak. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a közvéleménykutatók azt mérik, hogy mennyire volt hatásos az emberek véleményének átformálása.

Kevesen vannak, akik olyan felelősséggel vesznek tollat a kezükbe, mint a közelmúltban elhunyt Ruffy Péter tette, valamint köréhez közelálló pályatársai teszik, ezért nem lehet kritikátlanul elfogadni a „független” kommentátorok megállapításait, értékeléseit.

Mi, magyar evangélikusok ugyan kisebbség vagyunk az ország teljes lakosságához képest, azonban vannak közös nemzeti, társadalmi érdekeink az ország egészével. Az semmiképp sem lenne kedvező, ha - mint egyes karizmatikus vallási közösségek teszik - egységesen egy parlamenti csoporA külmisszió fogalmával az elmúlt 40 év alatt keveset találkoztunk, hivatalosan ez a munkaág a mi egyházunkban sem létezett. A kommunista ideológia a misszionáriusokat úgy könyvelte el, mint a gyarmatosítók eszközeit, és ezzel a harmadik világ ellenségeinek tekintette őket. Pedig Isten igéjének hirdetése sohasem a gyarmatosítók, hanem a bennszülöttek javát szolgálta. Sokszor éppen a gyarmatosítók ellenére vitték az ige mellett a tanítás és gyógyítás szolgálatát. Ez a mai napig is így van. Ezért a misszionáriusok életét, munkásságát nagy tisztelettel kell néznünk, hiszen ők olyan emberekkel foglalkoznak áldozatkészen, akikhez se vérségi, se kulturális, se anyanyelvi kapcsolatuk nem fűződik. Egyedül Jézus Krisztus küldő parancsának engedelmeskedve hirdetik az evangéliumot, térítenek, keresztelnek, gyülekezetbe gyűjtve tanitják az érdeklődőket, gyógyítanak, szeretetben példát mutatva megismertetik velük a Világ Világosságát, a Jó Pásztort, az Élet Kenyerét, az Élő Vizet, szóval Jézus Krisztust, aki nélkül életünk üres, értelmetlen és hiábavaló.

Ismered te, Testvér, ezt a Jézust?

A külmisszió története az Újszövetségben kezdődik. Jézus mennybemenetele előtt adta azt a parancsot tanitvátot követnénk, illetve támogatnánk. Mi szabadságot kaptunk Urunktól, de felelősségérzetet és a felelősségvállalás kötelezettségét. Érdemes Pál apostol szavaira figyelnünk: „A felső hatalmasság... Isten szolgája" (Róm 13,3-4), de hogy kik lesznek Isten szolgái, azon is múlik, hogy kiket tartunk arra érdemeseknek.

Nem felejthetjük el, hogy evangélikus iskoláink újraindításában kik támogattak minket a képviselőházban és azon kívül. Az sem merülhet feledésbe, hogy a szétszórtságban élő, velünk egy nyelvet beszélő társaink sorsát kik viselik szivükön.

Ha eljön a választás napja, hitvalló, evangélikus elődeinkhez méltóan, legyen felkészült részvételünk.

Horváth Miklós, a pestszentlőrinci gyülekezet felügyelője

ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK címmel evangélikus félórát közvetít a Kossuth Rádió április 1-jén, nagypénteken du. 13.30-tól.

nyainak, melyet „missziói parancs”- nak nevezünk. „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15.) Ez a küldő parancs az evangélium teijesztésére vonatkozik. Akkor, ha missziói munkánk a megkeresztelt emberek között folyik itthon a gyülekezetekben, belmisszióról beszélünk. Az istentiszteletek, a bibliaórák, hittanórák, konfirmáció, csendesnapok és konferenciák a belmissziói munka evangélizáló eszközei. Használod-e te, Testvér, ezeket az alkalmakat?

Azok az emberek, akik a jézusi mondatnak azt a részét is komolyan veszik, hogy „szerte az egész világba”, külmisz- sziói munkát végeznek. Azok közé mennek, akik nincsenek megkeresztelve, oda, ahol nem „hivatalos” vagy közismert a keresztyén ség, ahol pogányok, mohamedánok, hinduk, buddhisták élnek, vagy a zsidóság közé, akik még mindig váiják a messiás eljövetelét.

Ennek az évszázadok óta folyó misz- sziói munkának igehirdetési szolgálata komoly, élő hitű egyházakat, tanítása a bennszülöttekből kinőtt értelmiséget, papokat, orvosokat, a gyógyító munkája pedig jól felszerelt kórházakat, egészségnevelést eredményezett a harmadik világ területén.

Bencze Imre né

A külmisszió alapja

Evangélikus Elet 1994. március 27.

NAGYCSÜTÖRTÖK IGÉJE

TOTÁLIS VÁLTOZÁS

Lk 22,14-30)

Felemelő érzés Nagycsütörtök estéjén az úrvacsorái asztalhoz járulni. Hallani a szereztetés igéit, a tanítványokhoz hasonlóan részesülni Krisztus testéből és véréből.

Jó dolog átélni a bűnbocsánat és az egymással való közösség örömét. Igénket olvasva, mégis felmerül a kérdés, Jézus jelképes cselekedetei nem veszítették-e el értelmüket és hatásukat azáltal, hogy olyan jól ismeijük?

Nem véletlen, hogy Jézus a páska vacsorát költötte el a tanítványaival együtt. Tudjuk, hogy az ünnep az Egyiptomból való szabadulásra emlékezés jegyében telt. Kötött szabályok szerint fogyasztották el a zsidók a vacsorát. Jézus is ezt az étkezési rendet követte. Időnként azonban eltért tőle, hogy rámutathasson az ünnep új tartalmára, az igazi Szabadítóra, sajátmagára. Drámai módon fejezte ki a kenyér és bor jelével áldozatos halálát. Egyes magyarázók szerint a galileaiak már csütörtökön elfogyasztották az ünnepi állatot.

A legtöbb helyen csak másnap áldozták fel a páska bárányt. Jézus pénteki halála is utal szimbolikusan küldetésére: O az engesztelő áldozat a vétkekért egyszer, s mindenkorra.

Halála céljára is rámutat Krisztus. A bor osztásánál így fogalmaz: „E pohár az új szövetség az én véremben.” Jézus kijelentése magában foglalja az egész üdvtörténetet. Azt, ahogyan Isten nem mondott le választottjairól, újra és újra megkereste őket, teste és vére feláldozásával totális változást hozott Isten és ember kapcsolatában.

Ez a szövetség nemcsak új, de végső és megmásíthatatlan. A Teremtő Atya nem használt küldötteket akarata kinyilvánítására, hanem ő maga lépett be az eseményekbe. Az Újszövetségben Isten magát áldozta fel az elveszett emberért.

Sokap úgy gondolják, hogy Jézus valamiféle külső harmadik volt, akin az Atya végrehajtotta az ítéletet. Ez egyáltalán nem így van. Krisztusban maga az Isten áldozta fel magát. Olaszországban van egy oltárkép. Krisztust ábrázolja a kereszten. Felületes szemlélőnek fel sem tűnik, hogy Jézus alakja mögött egy másik, árnyékos figura rejtőzik. Isten. A szögek, melyek Krisztus kezén áthatoltak, belemélyedtek az övébe is, s a dárda az Ő testébe is döf. Az Újszövetség úgy köttetett, hogy az isteni haragon győzött az isteni önfeláldozó szeretet.

Az utolsó vacsorán a tanítványokra nem csupán a nézők szerepe hárult. Részesei lettek Uruk jelképes cselekedeteinek. Enniük kellett a kenyérből, inniuk a borból. Osztozniuk kellett Jézus halálában. Meg kellett tapasztalniuk az áldozat áldásait. Az úrvacsora vétele ma is ezt fejezi ki jelképesen. Krisztust, a megfeszített Messiást elfogadjuk, s szívünkben, hit által, Belőle táplálkozunk. Nem elég tehát Jézus áldozatát kívülről szemlélni, annak áldásából részesülnünk kell.

Kijózanító Lukács evangéliuma alapján a folytatás. A vacsora vétele után röviddel az egyik árulója lesz Jézusnak, a többiek meg vitázni kezdenek a rangokon. Reális látásra késztet az ige. Az úrvacsora vétele nem őriz meg a bűnbeeséstől. Jézus szavára azonban oda kell

figyelnünk. A szolgálatról beszél. Lukács szerint a vacsora alatt Jézus nem evett, csak osztotta az eledelt. A tanítványok mintha vendégek lettek volna, s Ő a szolga. Vendégek vagyunk. Jézus asztalához hiv. Testével és vérével szolgál, hogy az új szövetségben napról napra járhassunk, s nyomdokán szolgálatot tanulhassunk.

Brebovszkyné Pintér Márta

IMÁDKOZZUNK!

Hálát adunk neked, Istenünk, szent Fiad vacsorájáért: az új szövetségért, amellyel népeddé tettél minket, és a testvéri közösségért, amelyben erősíted hitünket. Add, hogy ma is növekedjünk kegyelmedben, és épüljünk szeretetben, az Ur Jézus Krisztus által. Ámen.

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1994. március 31.

I., Bécsikapu tér du. 6. Madocsai Miklós. Pesthidegkút, □., Báthory u. 8. fél 6. Takács József. Csillaghegy, III., Mátyás kir. út 31. du.' 6. Donátb László. Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér du. 6. Bálint László. Üjpest, IV., Leibstück Mária u. 36-38. du. 6. Blázy Lajos. V. Deák tér 4. du. 6. Pintér Károly. VII., Városligeti fasor 17. du. 6. (úrv.j Muntag Andorne. VIII., Karácsony Sándor u. 31-33. du. 6. (úrv.) Kertész Géza. IX., Thaly Kálmán u. 28. du. 6. dr. Rédey Pál. Kőbánya, X., Kápolna u. 14. du. 6. (úrv.) Józsa Márton. Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 6. (úrv.) Csepregi András-Missura Tibor. Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. du. fél 7. Kőszeghy Tamás. XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 6. if]. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. du. 6. (úrv.) Pestújhely, XV., Templom tér du. 6. Bízik László. Rákospalota, Nagytemplom, XV., Régifóti út 73. du. 6. (úrv.) Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere du. 6. dr. Kamer Ágoston. Cinkota, XVI., Batthyány I. u. du. 6. Szalay Tamás. Pestszentlö- rinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. 6. Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széli Bulcsú. Pestszenteizsébet, XX., Ady E. u. 89. du. 6. Győri János Sámuel. Csepel, XXI., Deák tér du. 6. Mezősi György. Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. Rozsé István.

NAGYCSÜTÖRTÖKÖN az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltár előtti igéje: Jel 19,9-10; az igehirdetés alapigéje: Lk 22,14-30.

ÚJ KEZDET

„.. .a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az 0 Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen." 1 Jn 1,3-4.

Január 30-án délelőtt - a Budai Szeretetotthonban tartott istentisztelet után - együttmaradtak azok a Magyarországi Evangélikus Szeretetszolgálatban dolgozók, akik 63 testver egyhangú nyilatkozata szerint megalakították az EVANGÉLIKUS DIAKÓNIAI TESTVÉRKÖZÖSSÉGET.

A Testvérközösség célja: Egyházunk szeretetintézményei- ben szolgáló diakóniai munkások testvéri kapcsolatának ápolása, az intézményes és gyülekezeti szeretetszolgálat krisztusi lelkülettel való végzése, szakmai színvonala emelése, és evangéliumi szellemben történő folyamatos megújitása.

Első lépéseink: a hit kérdéseivel, a szolgálat terheivel küsz- - ködők évente két-három alkalommal találkoznak - mint már elmúlt évben is -, így hordozva egymás terhét.

A diakóniai munka az egyház „másodlagos” feladata. A hitből táplálkozó szeretetünk „irgalmas tettei” azonban

vonzóvá tehetik Egyházunk egész szolgálatát, és utal készíthetnek missziói elkötelezettségünk - küldetésünk számára is.

Bácskai Magdolna otthonvezető

Evangélikusok Kossuth temetésén

Emlékek evangélikus családokban a száz éve elhunyt

Kossuth Lajosról

Kossuth Lajos családjában gondos evangélikus nevelésben részesült. Szülői házában és iskoláiban szerzett hitvalló ereje élete végéig elkísérte. Szüleit, testvéreit, feleségét, gyermekeit szívből szerette. Példás családi életet élt. Magyarország függetlenségéért folytatott - több évtizedes - küzdelmének diadalmas sikerei nem ragadtatták el és a keserves, tartós csalódások nem rabolták el reménységét.

Kossuth 1848-49-ben a magyar szabadságharc megszervezője volt. Debrecenben az országgyűlés Magyarország kormányzójává választotta. A világosi fegyverletétel után 45 évig emigrációban élt és diplomáciai úton Magyarország függetlenségéért küzdött. Olaszországban 1894. március 20-án, kilencvenkét éves korában Torinóban hunyt el. A szomorú hírre Magyarország gyászba borult.

Kossuth koporsóját a torinói valdens, protestáns templomban ravatalozták fel. Magyarországról számos küldöttség utazott a gyászistentiszteletre. Három búcsúbeszéd hangzott el. Peyrot, a valdens templom lelkésze olasz nyelven, Veres Péter orosházi evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő magyarul, Appia francia lelkipásztor francia nyelven búcsúztatta. Veres Péter hangoztatta, hogy az elhunyt emlékét világszerte sokféle nyelvűek hálával és tisztelettel gyászolják. Imájában Isten áldását kérte azokra a nemzetekre - kivált Itáliára -, melyek a bujdosót vendégszeretettel fogadták. A gyászistentiszteleten csaknem hatszá- zan vettek részt. A templom előtt, az utcákon mintegy százezer olasz várakozott. A koporsót gyászmenet kísérte a torinói pályaudvarra.

Kossuth holttestét hazaszállították. A Nyugati pályaudvaron Budapest főváros gyászszertartással fogadta. A peronon az evangélikus egyház nevében Ba- chát Dániel budapesti főesperes, Horváth Sándor, Schranz János budapesti lelkészek és Pongó Lajos vezetésével a debreceni egyházközség küldöttsége vett részt a fogadáson. Kossuth sárga tölgyfakoporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel. Április elsején, vasárnap temették. A temetés előtti héten, az egész ország evangélikus templomaiban is gyászistentiszteleteket tartottak és az utolsó út ideje alatt, tíztől tizennégy óráig zúgtak a harangok.

A temetésre az evangélikus egyházközségek küldöttei koszorút vittek. Ott voltak a gyászszertartáson és a gyászmenetben. A temetésen, a főrendiház küldöttségében Zelenka Pál miskolci evangélikus püspök vett részt. Kossuthot Sárkány Sámuel budapesti evangélikus püspök búcsúztatta. Kíséretében voltak: Bachát Dániel budapesti főesperes, Török József Pest megyei főesperes, Laukó Károly kecskeméti lelkész, a bányakerületi gyámintézet elnöke, Horváth Sándor, Scholz Gusztáv, Schranz János budapesti lelkészek, Dob- rovszky Gyula, Dubovszky Nándor, Jezsovits Pál, Raf- fay Sándor, Sántha Károly, Szilárd János Pest megyei lelkészek.

Sárkány Sámuel gyászbeszédében - többek között - ez hangzott el: „Egy magasztos cél lebegett lelki szemei előtt, Magyarországot önálló és szabad, művelt és erős alkotmányos országgá fejleszteni, mely büszkén foglaljon helyet a polgárosult nemzetek soraiban. Vallásos lelke megtagadta önmagát s felvette a szenvedések nehéz keresztjét azért a nemzetért, melyet utolsó lehelletéig oly forrón szeretett.” Jókai Mór a képviselőház nevében búcsúzott. Többek között így szólt: „Koporsódnál találkozik az egész nemzet; régi ellenfelek kezet nyújtanak előtte egymásnak.”

A gyászszertartás alatt a Nemzeti Múzeum közelében ötvenezer gyászoló várakozott. A menet tizenegy órakor indult el a Múzeum körúton a Deák Ferenc tér felé. A Deák téri evangélikus templom előtt az egyház férfikara zsoltárokat énekelt. Az Andrássy úton, Oktogonon, Teréz és Erzsébet körúton, Rákóczi úton, Baross téren, a Keleti pályaudvar előtt a Fiumei úton át az óriási gyászmenet a Kerepesi temetőbe a Nemzeti Panteonba ért. A Szent István bazilika és az összes templomok harangjai zúgtak a temetés ideje alatt.

A menet fekete posztóval bevont házak között, hatalmas tribünök gyászoló közönsége előtt lassan haladt előre. Gyakran hangzott a Himnusz, a Szózat, Kossuth-nóták, közben 48-as lobogók emelkedtek a magasba. A házak ablakaiban, az erkélyeken gyászolók szorongtak. Az épületek kiugró párkányain, a tetőkön emberek álltak. Kossuth Lajost százezrek gyászolták.

A Nemzeti Sírkertben, a sírnál Horváth Sándor budapesti evangélikus lelkész mondott búcsúztatót. Ott álltak a sír előtt Kossuth fiai: Ferenc és Lajos Tivadar, valamint húga, Ruttkayné Kossuth Lujza.

A temetés után néhány nappal Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban gyászistentiszteletet tartottak. Az istentiszteleten ott volt a képviselőháznak, a főváros képviselőtestületének minden jelentős tagja, a gyászoló család és nagyszámú gyászoló közönség. A következő vasárnapon a ceglédi evangélikus templomban tartott gyászistentiszteleten vettek részt Kossuth fiai és kíséretük.

Budapesten, a Deák Ferenc téri Evangélikus Országos Múzeum értékes Kossuth-emlékeket őriz.

Biszkup Sándor ny. középiskolai tanár

Száz év egy család életében három generáció története. Az első a reformkorral kezdődik, melynek vezére akkor Kossuth Lajos. Népszerűsége olyan nagy, hogy gyermeküket szüleik sokan nevére kereszteltetik; így kapta e sorok írójának 1847-ben született nagy atyja a Lajos nevet. A győri öregtemplomban Stráner Sándor káplán részesítette a keresztségben. Ugyanott, előtte három évvel, anyai nagyanyját Haubner Máté keresztelte, a hamarosan superintendens, majd kufsteini rab, mert 1848-ban az egyházkerület lelkészeihez és tanítóihoz intézett pásztorlevelében a nemzet szent ügyét hívei figyelmébe ajánlotta, s azért 6 évi várfogságra ítélték. A szabadságharcunk bukása után Haubner hívei továbbra is hűek maradtak az emigrációban élő Kossuth „apánkhoz".

Cegléd 1876-ban elhunyt országgyűlési képviselője helyébe őt választják, s annak elfogadására százas küldöttség keresi fel a turini remetét. Törhetetlen elve miatt nem fogadhatja el. Hazatérne, „ha Ferenc József császár és király fején nem lenne többé az osztrák császári korona, hanem Szent István koronája." Habozás nélkül megtenné, letenné kezébe a hűség esküjét és meg is tartaná becsületes lojalitással mindhalálig. Családunkban hagyományként tovább él a Kossuth iránti hűség.

Édesapám 1876-ban ismét Lajos nevet kapja elsőnek az Imre mellett. Tizennyolc évvel később a soproni tanítóképző növendéke. Húsvéti vakációról készül vissza Győrből. Az országot megrendítő szomorú hír rázza meg: Kossuth Lajos március 20-án elhunyt. Április 1-én temetése Pesten. Ezekben a napokban, a vakációról visszatérő diákokat Sopronban, a Szedreskertben - későbbi Deák-téren -, katonazenekar szórakoztató műsora várja. A fiúk ekkor követ ragadnak, s felháborodásukat a nemzeti gyász miatt így fejezik ki. Áldott emlékű igazgatójuk, Kapi Gyula mentegeti tanítványait a panaszttevőknek. Ilyet az ö deákjai nem tehettek! Pedig tudva tudja, s lelke mélyén büszke is lehetett tanítványai elégtételének.

Huszonegy évvel később, az első világháború válságos kezdetén, a Kárpátokban sikerül megállítani az orosz betörést. Ezekben a napokban, 1915 elején kapom Kossuth keresztnevét, nagyapámra emlékezve örököltem. Csak később tudtam meg, hogy ő is kitől kapta. Már kis gyermekként családunk nagy Petőfi-kötetében gyakran láttam lapjai közé egykor elrejtett 2 forintos piroshasúr Kossuth- bankót. Sok boldog hetet töltöttem Györ-Újvárosban nagyapámék barokk oromfalú otthonában, az egykori öreg utcában, mely 1893-tól Kossuth Lajos nevét viselte.

Kossuth Baracconában, Torino melletti házában gyönyörű kertet gondozott. Herbáriuma gondosan préselt, megfakult színű virágai, alattuk saját kezével irt latin betűk, Cegléden a múzeumban drága hagyatékok. Ott kaptam kiselejtezett tárlószekrényeket induló falumúzeumom számára. Egyik, négy üvegablakú és fémkapcsok tartották össze egykoron. Kossuth díszruháját őrizte, melyet Magyarország kormányzója viselt. A front elvonulása után üresen tátongott. A vastag üvegfalak nem tudták megvédeni, csak a por ellen...

Négy éve hunyt el Pencen kedves barátom. Gr is z a Lajos, keresztnevét szintén Kossuth emlékére kapta. Dédatyja bazini evangélikus lelkipásztor, a pozsonyi líceum professzora, Fábry István veje, Zsigmondy profesz- szor sógora. Nagyapja a szabadságharc kapitánya, emigráns Angliában, Amerikában. Ott keresi fel kőrútján Kossuthot. Kezemben volt többször a számára angol nyelven írt Certificat, mely fordításban így szól: Bizonyítom, hogy ennek átadója Grisza Ágost úr a magyarországi háborúban kapitány, ezt megelőzőleg katonaiskolai tanár, gyakorló ügyvéd és most száműzött, magasabb iskolát végzett jónevelésű s igen megbízható gentleman. Ezért lekötelezve érezném magam, ha öt támogatnák bármi célja elérése érdekében, mint ahogy én a legkevésbé sem kételkedem öt a lehető legszívesebben ajánlani. Kossuth Lajos St. Louis 1852. március 16. így tudott segíteni az Újvilágban is varázslatos nevével hazája száműzöttein, aki maga is az volt.

A penci múzeum őriz egy kézzel irt, 1863. november 24-én Buda-Pesten irt proklamációt, melyet Kossuth Lajos kormányzó rendeletéből az Országos Függetlenségi Bizottmány a Nemzethez intézett. Tudatja a nemzettel, hogy megalakult, „czélul tűzvén ki magának az 1949-ki függetlenségi nyilatkozat valósítását." A kiáltvány záró szavai: „Legyen nemzet jó reménnyel, készüljön minden becsületes hazafi a cselekvéshez; jelszavunk 1849. Győzelem.”

A kiáltvány sorsát ismerjük, Turinból Kossuth megbízottja, Nedeczky József, volt huszárkapitány hozta Magyarországba. A fővárosban, több vidéki városban kiragasztották a házak falára. Volt honvédtisztek, lelkes tanulók kézzel is lemásolva terjesztették a kossuthi proklamációt. Ilyen egyik példány a miénk! Következményei ismertek. Fő szervezőjét, Almássy Pált, pontosan egy évre a kibocsátás napjának, 1864. november 24-én a pest-budai haditörvényszék bizonyíték hiányában felmenti, de végül 1865. február 6-án 20 évi börtönre, Nedeczky Istvánt és Beniczky Lajost először halálbüntetésre ítéli, majd 20 évi börtönre változtatja. A kiegyezés után valamennyien amnesztiában részesültek.

Végül egy emlékem: megdöbbentő relikviát vehettem kézbe az 1950-es év elején, mely a kifosztott fóti Károlyikastélyból származott, de csodálatos módon mégis megmaradt. Kis nemzeti szalaggal átkötött hófehér hajfürt volt, megsárgult papirszeleten, néhány hitelesítő szó kíséretében gróf Károlyi Gábortól. 1910-ben megjelent Kossuth emlékalbum igazolja a relikvia eredetét. Károlyi Gábor gróf jelen volt a kormányzó halálánál Turinban: „Az orvos gyengéden lesimítá afennakadt szempillákat, Károly gróffeligazította leesett állát. Végei volt!"

Jakus Lajos

ti

d

4