Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-08-21 / 34. szám
Evangélikus Élet 1994. augusztus 21. GYERMEKEKNEK TAL OKNAK Fekszem a fűben, és élvezem egy közeli hárs édeskés illatát. Arcomat simogatja a langyos esti szellő, míg hallgatom, ahogy összevegyül a gerlék bugása, s a tücsökzene. Csodálom a hangyaboly rendjét, ahogy mind siet a dolga után. A virágok közt egy pillangó röpdös, szemet gyönyörködtető, pompás színeivel. Fantáziád végtelen nagyságát dicséri, Uram, e sok kicsiny csoda. Jólesik elnyújtóznom hatalmas tenyereden! BARANGOLÁS BIBLIAI TÁJAKON Hosszú barangolás áll mögöttünk. Először tizenkét héten át ismerkedtünk Palesztina tájaival. Olyan városokkal, falvakkal, hegyekkel és tavakkal, melyek Jézus életének színterét képezték. Azután kilenc héten át Jeruzsálemmel ismerkedtünk. Barangolásunk a Biblia tájain több, mint öt hónapig tartott. Most befejeződik ez a sorozat. Talán ezután olvasva a Bibliát, istentiszteleten vagy hittanórán hallva egy történetet, egy-egy helyszín ismerősként jelenik majd meg „lelki szemeink” előtt. Most, mielőtt befejezzük a képzeletbeli „vándorlást”, pillantsunk vissza néhány kérdés erejéig a jeru- zsálemi „városnézés” egy-egy helyszínére. Emlékszel-e még, hogy... ...melyik az az épületegyüttes, melynek három északi tornyáról szemmel lehetett tartani szinte az egész város területét? .. .kinek a házának az udvarán tagadta meg Péter háromszor Jézust? .. .milyen titalom állt azon a táblán, amelyet Heró- des a templom belső tereit a pogányok udvarától elválasztó falon helyeztetett el? ...a templom mely része szolgált kezdetben a keresztyének gyülekezőhelyéül? .. .melyik kapun vonult be Jézus Jeruzsálembe, amikor a sokaság ünnepelve fogadta őt? ...hol szolgáltak oszlopcsarnokok kórházként? .. .hol végződik az az 533 méter hosszú alagút, melyen keresztül a Gíhón forrás vizét vezették be Jeruzsálembe? • ■ , .-! „LVÍh-Á H.'. ■ 1 .. ...melyik hely kapta nevét az alajprésről? ,, .. .hol volt ősidők óta a jeruzsálemiek temetkezési helye? .. .melyik épületet nevezték el tiszteletből egy római császárról? ...hogy mondják azt héberül, hogy „Koponyahely”? FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Hol van megírva?” Egy ismert mondatot kell megtalálnod az Ószövetségben. A mellékelt ábrán minden téglalap egy-egy betűt jelöl. Hétről hétre újabb magánhangzókat közlök, melyek a keresett igében szerepelnek. A játék négy héten keresztül tart. Segítségként elárulom, hogy a hetente közölt magánhangzókat ABC sorrendben ismertetem. Eddig két hét alatt az „a”, az „á” és az „e” betűk helyét árultam el. Most az „o” és az „ó” vannak soron. Azok, akik hamar rábukkannak a helyes megfejtésre, plusz kérdésekre is válaszolhatnak, s így gyarapíthatják pontjaikat. Beküldendő a keresett mondat, és az, hogy hol van megírva! A plusz kérdés a következő: Hol töltötte gyermekkorát az az ifjú, aki a feladványban szereplő mondatot mondja? Kérlek Benneteket, hogy megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postára! I DOBOD □□£)□ I □EDD UWUUE ül IH@ □□0DDH1D Tomka Ferenc: Találkozás a keresztycnséggcl TALÁLKOZÁSOK... Tatára hívott az Evangélikus Elet pársoros értesítése: a KIÉ háromnapos BÁBSZEMINÁRIU- MOT rendez. ötven éve pedagógiai módszerem, pszichológiai segédeszközöm a báb, de láttam a Lélek erejének ihletésével mozduló bábokkal a tiszta igét hirdetni Jób történetének eljátszásával, mély élményt nyújtott. Ezért csatlakoztam a téli estén a vidám fiatalok csapatához, ha 1942-ben lettem KIÉ tag, szeniorként is köztük a helyem. Gyülekezéskor a terem fali tábláján két kérdés fogadott: MIÉRT? HOGYAN? - az érkezésünk célját, a távozásunk eredményét lehetett - név nélkül is! - felírni rá. A miértre könnyű volt a válasz, hiszen segédanyaggal, tapasztalattal, nyitott szívvel készültem, írhattam: „TANULNI, TANÍTANI, TÖLTEKEZNI” Aztán, a háromnapos együttlét során a helybeliek családias összefogását látva, a szállásadó család testvéri szerete- tét tapasztalva és az „Irgalmas samaritánus” történetének zenei aláfestéssel való feldolgozását tanulva, megérlelődött bennünk a „ho- gyan”-ra is a válasz. Távozhattunk a „TALÁLKOZÁSOK” élményével. Mert az ismeretlenekben csupa egyívású testvérre találtunk, a régi ismerősben megtapasztalhattuk, hogy ugyanaz a „dinamó” hajtja. Püspököt, tanárt és diákot ugyanaz a samaritánusi szeretet hozott össze- és visz tovább, mely nem embertől van, Istennek ajándéka ez, minden hívőnek üdvösségére... Hesp Edéné RÓNAY GYÖRGY: Szerda este Szerda este Szabó Jánosék ajtaján koldus képében zörgetett az Isten, s kért egy falásnyi kenyeret a kenyerükből. De Szabó János ideges volt, s rákiáltott: „Hordd el magad innét, csavargó!” Hanem az asszony megszánta az öreget, s kiszólt a küszöbön: „Várjon csak, jó ember, maradt tegnap délről egy tálka levesem, megmelegítem, ha megissza.” Az öreg leült a küszöbre, megvárta, míg a leves megmelegszik, aztán fogta a tányért és kihörpölte az egészet. Azzal fölállt és elköszönt. Odabent közben Szabó János leakasztott a szekrényből egy viseltes kabátot. „Ezt - mondta az asszonynak - neki adnám.” Az asszony vállat vont. Az ember topogott egy ideig, aztán mégis kiment, hogy a koldusnak adja a kabátot. De az Isten akkor már messze járt, s lassan eltűnt a jegenyék közt. Élt valaha Galileában egy koldus, aki születése óta vak volt. Soha nem látta az embereket, akik körülvették, csak hangjukat hallhatta. Soha nem látta az ég kékjét, a napot, és a madarakat sem. Nem tudta milyenek a színek, és mit jelentenek. Csak sötétséget látott egész életében. Minden nap kiült a templom elé koldulni, hogy a napi néhány dénárja összegyűljön. Néha az arra járók megszánták, és pénzt nyomtak a kezébe. Ilyenkor nagyon boldog volt, hiszen az a néhány tallér az életét jelentette. Fejét akaratlanul is az égre emelte, mintha onnan kapta volna, és Neki kellene megköszönnie. Egy napon, mikor szokásához híven ült a templomlépcsőn, és koldult, arra járt egy ember. A tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett: ez. !_- JIWIIVU. (Iw t v- .vo i ijlsj J JJk-J (JU vagy a szülei, hogy vakon született?" Jézus ekkor ezt felelte: „Nem ez vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy láthatóvá váljanak rajta Isten cselekedetei. A vak először nem tudta miről van szó. Várta, hogy ez az ember is megszánja majd, és kezébe nyomjon néhány dénárt. De Jézus tovább folytatta: „Nekünk annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem, amíg nappal van. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem tud munkálkodni. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” Ekkor lehajolt, a földre, köpött, és sarat csinált. Aztán rátette a vak ember szemére, és így szólt: „Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában!” A koldus fölkelt és elment, hogy megmosakodjon,, ahogy az az ember mondta neki. Mire pedig visszatért a templomhoz, látott. Látta már a napot, az eget, látta az embereket, és a madarakat. Látta a színeket, és már tudta, hogy mit jelentenek. Boldognak érezte magát, bár még nem tudta felfogni a vele történteket. Jézus ekkor odament hozzá, és megkérdezte: „Hiszel te az Emberfiában?" A koldus ekkor zavartan kérdezte : „Ki az. Uram, hogy higgyek benne ?’ Jézus igy válaszolt neki: „Látod őt, és aki veled beszél, ő az." Leborult Jézus előtt, és imádta Őt. Örült bár a szeme világának, de sokkal boldogabb volt, hogy az Urat látta. Tudta, hogy már soha többé nem fogja elhagyni. Meggyógyította, hiszen látott már. De kigyógyította a magányából is. Kezdte belülről betölteni a fény. Eleinte nem tudta mi ez, csak egyszerűen boldognak érezte magát. Aztán, ahogy tudatosult benne, érezte, hogy ez Isten világossága. Mi is olyanok vagyunk, mint ez a koldus. Dolgozunk, utazunk, végezzük a napi dolgunkat, és nem tudjuk, hogy valami még hiányzik. Pillanatokig boldogok vagyunk, aztán újra felváltja .bf^dogságunka^^jtpzpnjfp^égünlc,^. Néha mi is koldulunk a templomlépcsőre ülve. Kolduljuk a boldogságunkat. Várjuk, hogy arra jöjjön valaki, aki minket is meggyógyít. Jézus ilyenkor mindig ott jár. Talán csak egy egyszerű, kopottruhás csavargó képében, de mindig ott van. Segíteni akar. Szeretné, ha mi is úgy látnánk, mint kétezer éve az a koldus. Ezért, ha olykor találkozol valakivel, ne keményítsd meg még jobban a szívedet. Nyisd meg előtte, mert hátha az Úr áll előtted, és várja, hogy befogadd világosságát. Jézus akkor azt mondta az Őt körülvevő tömegnek: „Én ítéletre jöttem a világba, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek... Mert én vagyok, egyedül, a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, mert övé az élet világossága." V. M. Berzsenyi Dániel evangéliumi poétikája- Nemeskürty István tanulmányai Nyolc éve már, hogy május 11-én egyházunk Berzsenyi-ünnepélyén a zsúfolásig megtelt celldömölki templomban Nemes- Ikürty István egészen új nézőpontból közelítette meg előadásában Berzsenyi Dániel költészetét. A költő utolsó művét, az évek hosszú során megfogalmazódott Poétái harmonisz- tikát elemezve, szólt arról a szerétéiből folyó teremtésről, mely alapján tetten érhetjük azt az evangéliumi poézist, mely Kemenesalja nagy szülöttét jellemezte. Most, amikor kíváncsian vettem kézbe Nemeskürty István új kötetét, melyet Tüzes józanság címmel Berzsenyi Dánielről írt, örömmel találtam rá a kötet befejező tanulmányaként dömölki előadására. Berzsenyit sokféleképpen jellemezték már. Verseit kívülről tudjuk. Mégis, amikor rájövünk arra, hogy Berzsenyi esztétikájában a szeretet alapfogalom, akkor bizony elgondolkodhatunk arról, hogy vajon jól értelmeztük-e az egyik legnagyobb magyar költőt. Hiszen az eddigi Berzsenyi-tanulmányok éppen arra a gondolatra nem helyeztek kellő hangsúlyt, mely úgy fogalmazódott meg a Poétái harmonisztikában, hogy .. .minden szépnek és jónak, igy a poézisnek is a legfőbb oka és célja a szeretet és a szerétéiből folyó teremtés." Honnan is veszi Berzsenyi ezt a szeretet-esztétikát? Mi motiválja őt? Egyértelműen az evangélium üzenete, a jézusi szeretet. Hiszen maga a költő fogalmazta meg: „A legközönebb emberszeretet annyi lévén mint a legközönebb és legfőbb szép, a szerelem és barátság áldozatait is szépnek érezzük ugyan, de mégis sokkal föntebb szépet érzünk a nép- és honszeretet áldozataiban, legfőbbet pedig az egész emberi nemzetért áldozó szeretetben. Ilyen áldozat és szeretet: Krisztus.” Mivel Berzsenyi szerint - a szépség is csak szeretet által valósulhat meg, szeretet nélkül nem lehet szépség sem. Berzsenyi, kinek antik poétikai hagyományokat követő versei esztétikai élményt is jelentenek; mégsem ezt az élményt tartja végső céljának. Az a költő, aki látszólag elszigetelten éli éveit, tulajdonképpen sértett fájdalomból fogalmazva Kölcseynek válaszként esztétikáját, ez a Berzsenyi a legnagyobb alázattal mondja ki a mindenkori élet, így a mindennapi teremtő lét alapfeltételét. Mert hiszen mindaz, amit a Poétái harmonisztikában megfogalmazódott, nemcsak egy költészettani útmutatást, hanem az „átlagéletben” is a legfontosabbat, a szeretet-motivációt mutatja föl. Akkor, amikor napjainkban egészen más érzések dominálnak, akkor, amikor bizonyos érdekek határozzák meg az emberi kapcsolatokat és a teremtő gondolatokat, akkor bizony jó olvasni és jó elgondolkodni azon az értékrenden, ami Berzsenyi Dánielt jellemezte. Nemeskürty István egész könyve, de különösen is ez a tanulmánya mérföldkő a Berzsenyi kutatásban. Ikonkiállítás Megnyitó Szeretettel köszöntőm a megjelenteket, különösen dr. Strommemé Somlai Juliannát, akinek ezt a különlegesen szép kiállítást köszönhetjük. Különleges alkalom ez a mostani. Olyan, amit 40-50 évvel ezelőtt még elképzelni sem lehetett. Hiszen Róma és Konstantinápoly 940 éve kölcsönösen kiátkozta egymást. A protestánsokat pedig a római katolikus egyház eretneknek, a protestánsok pedig a katolikusokat képimádóknak tartották. Ezek a merev választófalak ma már - hála Istennek - leomlottak. A pápa és a pátriárka kezet fogtak egymással és az átkokat visszavonták. És ma már katolikusok és protestánsok is tudnak sok mindenben együttműködni. Az orthodox egyház is hosszabb ideje együttműködik az Egyházak Világtanácsában a protestánsokkal. Már nem vagyunk idegenek egymásnak. Ezért lehetséges ez a kiállítás: katolikus plébánián az ortodox egyház képei és ráadásul evangélikus lelkész nyitja meg. Nagyon örülünk ennek a folyamatnak és kívánjuk, hogy folytatódjék. Soha ne legyenek ellentétek köztünk, tudjunk testvérként együtt élni! Nem vagyok művészettörténész, tehát senki ne várjon ilyen értékelést. Talán elég, ha azt mondom, nekem tetszenek az ikonok. A legrégibb ikonok a kora- középkori képrombolások során elpusztultak. A meglévő legrégibbek a 6-7. századból valók. Ez a művészeti stílus eleinte általánosan ismert és használt volt. Később azonban nyugaton újabb művészeti irányzatok keletkeztek (román, majd gótikus). Az ortodox egyház azonban mindmáig kitartott e mellett a stílus mellett. Szinte kizárólag vallásos ábrázolások maradtak fenn. Az ortodox templomokban az iko- nosztazionokon a képek sorozata volt elhelyezve, de a hívek lakásában is volt legalább egy ikon. Ezeknek a stílusa meghatározott, szinte szent stílus volt. Számos ikonon láthatunk Krisztus-képet. Jelentős részükön Szűz Mária és a gyermek Jézus látható. Ezt a körülményt nemcsak vallásos festőtémának'kell tekintenünk, hanem döntő üzenetnek az egész emberiség számára: Mária fia, a megígért Krisztus, a Megváltó. Természetesen sok, az ortodox egyház által szentként tisztelt személyt is ábrázoltak ikonokon. Teológiai felfogásoktól függetlenül tekintsünk úgy ezekre, hogy hitük és helytállásuk példa a ma emberének is. Köszönjük a vigántpetendi római katolikus gyülekezetnek, hogy a Plébánia-Galéria kiállítás-sorozatába beillesztette ezt a kiállítást. Köszönjük a művésznőnek is, hogy műveit kiállította és további szép sikereket kívánunk neki. Ezekkel a gondolatokkal megnyitom a kiállítást. Érdemes megnézni. Kiss János kapolcsi evangélikus lelkész I * I NEMESKÜRTY ISTVÁN ! I I I TÜZES JÓZANSÁG 1 Berzsenyi Dániel 1 új megvilágításban Nagy László