Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-05-02 / 18. szám
Caracasban örök a nyár Evangélikus Élet 1993. május 2. Koszorúzás a Fasorban avagy: majd ha te finnekkel spanyolul beszélsz Úgy bizony: itt „télen” is annyinyár van, hogy az megfelel egy honi július közcphőmérsékleték.- Ám itt mi kb. 950 méteres igasságban lakunk egy hatalxs, hosszanti völgyben, ami elég e' természetes szellőzést jelent, s az ^ földinél 4-5 fokkal enyhébb meget. Mert amikor karácsonykor I: ént", a tőlünk kocsival 175km-re k kvő Valenciában istentiszteletet i- rtottunk, s ott is aludtunk (mert li ;m akartunk visszafelé sötétben immogni-tülekedni órák hosszat - c autóáradatban, így viszont más. ip még látogathattunk is felesé- i :mmel), akkor elég lett volna csilgokkal takaróznunk, mert az egy :ál lepedő is szinte sok volt. „Majd Maracaibóban megtudjá>k, mi fán terem a trópusi nap!” jósolták barátaink. Nosza fel hát ipülögéppel Dél-Amerika ÉNy-i íücskére, az olajvárosba, amíg irt a „tél”, s meg nem sülünk! nnál is inkább, mivel az ottani émet gyülekezet, mely pár éve ap nélkül maradt, meghívott,' ogy tartsak ott istentiszteletet vamikor, no meg a gyér magyarság vár évente egy-két szolgálatot, leg is volt a közös istentisztelet, öbb német, majd magyar igehiretéssel. A 36 részvevőből 8 volt íagyar - viszonylag mindkettő tép szám - s 18-an úrvacsoráztak. Itána hosszas beszélgetés, másap. február 15-én pedig este a Íagyar Nemzeti Színháztól kaott felvételről feleségem „bemuitta” Sütő „Advent a Hargitán” mü színmüvét (itt-ott magyaráztál, mert szükséges volt). Látogatást kert egy német s egy íagyar gyülekezeti tag: a teljes nyagi jólét közepette is akkora legpróbáltatás ülte meg őket már osszú ideje, hogy nagyon rájuk :rt egy kiadós, meghitt beszélge:s. Egyiküket arra kellett tréfás omolysággal intenem, hogy ne árkózzék magába, mert még elvezítheti a kulcsot, s különben is itt z ideje, hogy végre-valahára köyörüljön önmagán, hiszen helyette zt más meg nem teheti. (Erre elneette magát, ami egy depressziós sszonytól igazán nem rossz jel.) 1,1 Ha egyszer Villa ki azt mondja" ekem: „Majd ha te finnekkel spayolul beszélsz”;' fciztos vagyok”' enne, hogy ezen a sohanapját érti. i maracaiboi parókiát viszont egy nn házaspár lakja, s mi az ő venégeik lettünk. Ők egy indián örzsben végeznek missziót, a férj ^készként, felesége egészségvédőint. Jól beszélnek spanyolul és ingóiul (a nekünk jobban fekvő íyelveken nem), így aztán spaíyol-angol keveréknyelven tudunk elboldogulni egymással. Tőük trópusi kalapot is kölcsönözíettem városnézésre indulva, ami izörnyü rosszul állt nekem, de ez nég mindig sokkal jobb, mint egy izép, forró-égövi napszúrás. Mivel a közbiztonság itt sem jobb, nint Caracasban, pénzt viszont ;sak kell vinnünk magunkkal például alkalmi vásárlásra, a „komoyabb” bankókat a zoknimba dugtam, mert nyílt utcán, fényes nappal rabolnak ugyan, de motozás nélkül. (Ha bankból hozok pénzt, újságpapírral megtömött kis táskát szorongatok cselből, de a „lényeg” az ingem alatt lapul.) Megnéztük többek között a bazilikát, melynek hűvössége arra indít némelyeket, hogy társalgó klubként használják. Számunkra unikum volt: az egyik szent szobrának fejére parókát tettek, hogy élethübb legyen. Bemerészkedtünk az utcát sátraikkal csaknem teljesen elfoglaló árusok lármás tarka őserdejébe is, nézelődtünk, vettünk olcsón egy pár jó szandált, de aztán mind beljebbjutva a dzsungelbe egyre alvilágibbnak tűnt a „vidék”, s ekkor aztán gyorsan elpárologtunk onnét. „Otthon” ebéd után kezdtük észrevenni, hogy a legföljebb négyórás járkálás - többnyire tűző napon , milyen sokat kivett belőlünk. Voltunk viszont kilátótoronyban is, ahonnan remek panoráma nyílt a Maracaiboi öbölre és a lapos, az állandó szárazság miatt poros városra. Csak azt nem tudtuk, hol működik az a „dollármosoda”, ahol (állítólag) a kábítószerüzlet szédületes nagy pénzösszegeit kifehérítik... Főleg a szomszédos Kolumbiából azonban illegális bevándorlók is özönlenek a „venéz” tájak, elsősorban Caracas felé, és szaporítják a munkakeresők, avagy éppenséggel a munkakerülő csellengők: életerős koldusok, netán bűnözők százezres nagyságrendű táborát. Erről jut eszembe: a karnevál .két napján csak a fővárosban 47 gyilkosság történt. A karnevál egyébként, mint bármi „fiesta”, vagyis ünneplés, könnyen (felszabadíthatja a különben sem túl fegyelmezett indulatokat. Itt minden zajosabb, mint nálunk, még a porszívó is olyan ricsajjal működik, hogy azt Európában féláron sem igen lehetne eladni. Karácsonyra is petárdázással „hangolódnak rá”, novembertől kezdődően. De egy márciusi éjszaka is olyan durrogtatásra • riadtunk fel, hogy azt sem tudtuk:puccs, vagyfiesta?Másnap hallottuk, hogy Szent József napját „ünnepelték”. (Noha az efféle fiilrepesztés tilos, és a rendőrség mázsaszám koboz el petárdákat.) Karneválkor azonban immár hagyománynak tekintik egyes túlfütöttek, hogy vízzel öntsenek le valakit, majd rögtön liszttel is, netán záptojást verjenek egy leányzó fejéhez, sőt esetleg olyasmit dobjanak le az emeletről, ami már több mint gyalázat. (Ennek tanúi voltunk.) Ezzel már csak az említhető egy sorban, hogy a venéz posta a légi úton jövő küldeményeket általában 3-4 hét, a többit pedig 4-8 hónap múltán kézbesíti. (Március végéig az Ev. Életbö\ a megkapott legfrissebb szám novemberi volt.) Az egészséges magyar nemzeti öntudat s nyelvi-irodalmi kultúránk ápolása is feladatunk. Igyekszünk is ennek eleget tenni, aminek - úgy vesszük észre - jó visszhangja van. Örülünk neki. Kevésbé örvendetes, ha magyar apa vagy anya gyerekei szinte egyáltalán nem tudnak magyarul. Egészen más kategóriájú az a távolabbi eredetú jelenség, amely nemzeti öntúlbecsülésben odáig megy, hogy azt állítja: Jézus Krisztus voltaképpen szkíta, azaz szittya származású, minek folytán Isten választott népe magyar. Igaz: van, aki „csak" azt jelenti ki (nyomtatásban), hogy mi vagyunk a világon a legtehetségesebb nép. Magam úgy vélem: szerényebb dolog volna megvárni, amíg ezt más népek mondják rólunk. Mert nemcsak az örök nyárban hevülhet túl a büszkeség. Bodrog Miklós Peskó Györgyöt köszöntjük Húsvél vasárnapján az ünnepi istentiszteleten Szebik Iiiiit püspök imádságra hívta a gyülekezetei a gyülekezet orgonistájáért, Peskó Györgyért, aki e napokban töltötte be hatvanadik életévét. Lehet-e méltóbban ünnepelni egy gyülekezetnek, mint így, imádságba foglalni azt, aki közöttünk szolgál, akit szeretnek, mert orgonálásával segíti alkalomról alkalomra őket Isten dicséretére. Édesapjától örökölte az orgona szeretelét, tőle kapta a tanulásban elindulást. Azután elfoglalta helyét annak az orgonának a padján, melyet édesapja tervezett a Bécsikapu téri templomban. Azóta több lelkész, esperes és püspök szolgált a szószéken, 0 megmaradt az orgonánál. A legnehezebb évtizedekben is, amikor az egyházi szolgálatért nem járt dicséret. Vallotta azt, amit édesapja tanított nekünk „Isten dicséretére mindig a legszebbet, legjobbat kell adni." Ezt teszi mind a mai napig fáradhatatlanul. Közben művészetét sok országban, szinte egész Európában megismerhették. Az orgona hangszere mellett szívéhez legközelebb iskolája, a „Fasor" áll. Itt tanított édesapja, itt tanult és most itt tanít ő is orgonáim fiatalokat szép eredménnyel. Felejthetetlen számunkra, akik ott voltunk az iskola újra megnyitása napján az esti zeneakadémiai hangversenyen, ahogy egyetlen intéssel felállította a terem közönségét és kíséretével énekeltük: „Erős vár a mi Istenünk”, - könnyes szemmel, felforrósodott szívvel. Legutóbb az iskola „Volt Növendékek Egyesülete” megérdemelten elnökévé választotta. Ezzel a néhány szóval mi is beállunk a születésnapot köszöntők sorába. Isten tartsa meg jó egészségben. boldog családi körben, két unokájával való örömben és adjon erőt, hogy orgonista szolgálatát még sokáig betölthesse Isten dicsőségére és mindnyájunk örömért. Tóth-Szöllős Mihály Zsolnai Vilmos (1881-1945) A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatója 75 évvel ezelőtt lett a nyíregyházi Evangélikus Gimnázium tanára és 60 éve igazgatója Zwick Vilmos. Nevét Zsolnai-ra magyarosította. 1932- ben első elemistaként lettem osztálytársa legkisebbik fiának, akivel 12 éven át jártam elemibe és a gimnáziumba. Bejáratos lettem hozzájuk és jól ismertem a családot. Zwick Vilmos 1881. október 31-én született Kucurám, a Bánátban, Versec mellett. Édesapja kántortanító volt. Gimnáziumba Kiskunhalason járt, az egyetemet Budapesten végezte, ahol matematika-fizika szakon középiskolai tanári diplomát szerzett. A tanítási Sopronban kezdte és Pozsonyban, Selmecbányán folytat la. Az első világháborúban 1914. július 28-tól vett részt. 1918. április 11-én szerelt le századosi rendokozattal. Megkapta a Signum laudist a kardokkal és a Kátrolycsapatkeresztet. 1918-ban került a Nyíregyházi Evangélikus (gimnáziumba, ahol 1919-ben megalakította a természettudományi kört. 1922-től kezdve kezelte az Ifjúsági Segítő Alapot, amely a szegénysorsú tanulók támogatását szolgálta. 1925-ben létrehozta a gyűjtőkört. 1919-1925-ig vezette a tápintézetet, mert az intézetnek ükkor még nem volt internálasa. Itt a diákok olcsón kaptak ebédet és vacsorát, miközben magánházaknál laktak. Vezette az ének- és zenekart. Zeneszeretőiét és ismeretet a szülői házból hozta. A zenekar sok helyen vendégszerepeit, amelyet még igazgató korában is elkísért. A gimnáziumban megtartott diákistentiszteleteken harmonium kísérte az éneklést. Amikor 1928-ban dr. Victorisz József nyugdíjba ke- ■ rölt, Teliseit Kornél telt az igazgató és ő a helyettese. Az igazgató betegsége alatt, már 1930 óta; ő vezette az intézetet. 1932-ben Teltsch Kornél nyugdíjba került és ő lett a Kossuth Gimnázium igazgatója 1933. január l-jén. Meglátogatott 22 hazai középiskolát. Tapasztalatait leszűrve, 3 év alatt elvégezte az iskola külső és belső felújítását. Az udvari fásította. Erre jó alkalom nyílott 1933-ban, Luther születésének 450. évfordulóján. 1934-ben megoldotta a 3 legnépesebb osztály párhuzamosítását, amellyel évtizedes problémát oldott meg. 1936-ban volt iskolánkban 75 éves a a gimnáziumi oktatás. Ezt fényes ünnepség közepette ünnepelték meg. Június 7-én délelőtt az iskola udvarán Geduly Henrik püspök avatta Jé! az iskola új zászlaját. A régi zászló még 1887-ben készült és 1919-ben a román megszállás alatt semmisült meg. Az ünnepség folytatódott a templomi közgyűléssel, amelyet df. Vietorisz József nyitott meg és fő szónoka iskolánk egykori kiváló növendéke Duszik Lajos miskolci főesperes volt. Én 1936. július l-jén iratkoztam be a gimnáziumba. Ő maga, Zsolnai Vilmos igazgató úr, írt be. A szeptemberi évnyitón a tornateremben felállított bennünket, elsősöket. Felszólított, hogy fogjuk meg egymás kezét. Tekintetünket a zászlóra irányította, amelyen Kossuth Lajos arcképe és mondása volt látható: „Az egység erő!" Érezzétek, hogy az egység erő, ha egymás kezét fogjátok - mondta. Erre a jelenetre egész életemben emlékeztem. Elsősként 71-en tolongtunk a tudományokért. Két évben tanított minket. Negyedikben gyorsírást, nyolcadokban honvédelmi ismereteket tanított. Igazgatósága elején állástalan diplomásokat kelleti alkalmaznia óraadónak, diákotthoni felügyelőnek, igazgatóiroda vezetőjének. Igazgatósága végén az ország területi gyarapodása és a fiatalok katonai bevonulása A Fasori Evangélikus Gyülekezet és a Budapesti Evangélikus Gimnázium volt Növendékeinek Egyesülete a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából a fasori evangélikus templom falán tavaly felavatott hősi emlékművet 1993. március 14- én, vasárnap de. 11 órai istentisztelet keretében ünnepélyesen megkoszorúzta. Igét hirdetett Szirmai Zoltán gyülekezeti lelkész. A koszorút Lukács Miklós miniszterelnökségi államtitkár, a gyülekezet presbitere helyezte el, az ünnepi beszédet dr. Vitális György, a Volt Növendékek Egyesületének főtitkára tartotta. Beszédében többek között ezeket mondta: „Ahogy a mi Urunk Jézus Krisztus is a Golgotára vezető útján keresztfája terhe alatt összeesett, azonképpen az a dombormű a mi fiatal barátaink és testvéreink elesettségére emlékeztet. Nem önként mentek a háborúba és a munkaszolgálatra és nem akartak senkire sem kezet emelni, az otthonukra lezúduló bombák és á lövedékek elől idehaza sem menekülhettek. de megpróbáltatásaik és szenvedéseik terhe alatt ők is megérezhették az értük is szenvedett és életét adó Jézus Krisztus közelségét. Meggyőződésünk, hogy megpróbáltatásaik és haláluk órája során valóságos találkozásuk lehetett élő Megváltójukkal, aki a megfáradt, megterhelt és elesett társainkat is megnyugosztalta. Az Isten kegyelmében bízva, keresztyén reménységgel gondolunk rájuk, akik előttünk jártak a minden halandók útján.” Az ünnepségen részt vett az emlékművet alkotó művész, volt fasori diák, dr. Pfahler Pál főorvos, ny. MÁV főtanácsos, valamint az Egyesület elnöksége részéröl Simon Róbert alelnök és Szabó István titkár. A koszorúzásnak nemzeti ünnepeken való megtartásával a gyülekezet* új hagyományt kíván teremteni. Evangélikus pedagógusok találkozója Győrött 1993. április 3-án tartották első országos találkozójukat az evangélikus pedagógusok a Magyarországi Luther Szövetség pedagógus tagozatának felhívására a győri regionális szervezet rendezésében. A szervezők legoptimistább vágyát messze felülmúlva, száznál több óvónő, általános és középiskolai tanár, főiskolai és egyetemi oktató jött össze a győri ÖregtemplomT ban a megnyitó istentiszteletre. A szolgálatot Lackner Pál lelkész végezte az Útmutató aznapi első igéje alapján: „Ne félj. Sión, ne csüggedj el! Veled van Istened, az ÚR: ö erős és megsegít.” Nagykanizsától Budapestig és Soprontól Orosházáig sokféle evangélikus egyházi és állami oktatási intézményből sereglett össze ez a sok nevelő és oktató, hogy kapcsolatokat keressen, kérdéseire választ kapjon, megtegye az első lépést a magyar evangélikus pedagógusok önszerveződésének útján. A bevezető előadásban dr. Lampértli Gyula, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) igazgatója az evangélikusság és az oktatás-nevelés összefüggéseit boncolgatta a Szentírás és Luther írásai alapján, s ehhez kapcsolódott - hasonló megközelítésben - dr. Sólyom Jenő akadémikus, a Déli Egyházkerület felügyelőjének korreferátuma is. Ezután Schulek Mátyás és Lackner Pál szólt a Luther Szövetség szerepéről az evangélikus identitás keresésében és az evangélikus pedagógusok összefogásában. A budapesti, győri és soproni regionális szervezetek gyarapodó létszámáról, beindult programjairól is szó esett. Az ismerkedésre, beszélgetésre, kapcsolatfelvételre is alkalmat nyújtó bőséges ebéd után négy (óvodai, általános iskolai, középiskolai és felsőoktatási) szekcióban folyt a beszélgetés, vita, kérdésfeltevés. Ezek témáira még visszatérünk. A sok gondot feltáró, de sok örömöt, reménységet is nyújtó szekcióülés után fórum következett, ahol a szekcióülések vezetői röviden ismertették a náluk elhangzottakat, s ezekre reflektáltak, valamint az egész plénum előtt feltett kérdésekre válaszoltak a délelőtti előadók és dr. Reuss András dékán. Természetes, hogy sok nyitott kérdés maradt, de éppen ezeknek az összegyűjtése, feldolgozása fogja még konkrétabbá, még hatékonyabbá tenni a következő összejöveteleket. A további, rendszeres találkozók iránti igény ugyanis egyértelműen megfogalmazódott. Jó időpontnak tűnik a tavaszi szünet első napja, de fölvetődött az őszi Protestáns Egyházi Napok időszaka is. A Luther Szövetség eredeti elképzelése pedagógus csendesnap volt, és minél hamarabb szükség van ilyen alkalomra is, ahol a szakmát félretéve, csak a hitbeli elmélyedés, elcsöndesedés legyen a célunk. Nem hibáztathatok azonban a pedagógusok, hogy ebben az átalakuló, zajló világban, amikor evangélikus iskoláink körül annyi a nyitott kérdés, olykor nagy az információhiány, más oldalról az értetlenkedés és ellenséges magatartás, hogy beszélgetéseink időnként ilyen irányba terelődtek. A záró áhítatot Lacknerné Puskás Sára segédlelkész, óvodai és iskolai hitoktató tartotta az Útmutató másik aznapi igéje alapján: Nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abba, Atyánk!” Schulek Mátyás MEGÁLLAPODÁS BÉKÉSCSABÁN A Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium egyházi tulajdonba adásának megvalósításáról tárgyaltak 1993. április 15-én csütörtökön az Evangélikus Egyház, a Miniszterelnöki Hivatal és Békéscsaba Megyei Jogú Város tisztségviselői. A szívélyes hangvételű városházi megbeszélés után dr. Harmati Béla püspök, Táborszky László esperes, valamint Luküls Miklós államtitkár, Domokos László alpolgármester kíséretében megtekintette a gimnázium épületét. A jelenlegi tantestület vezetőjével folytatott eszmecserén a szeptemberi közös évindításról és az egy éven át tartó „békés egymás mellett élésről” váltottak szót. Várhatóan 1994-ben kezdheti meg önálló működését az Evangélikus Gimnázium, és folytathatja tevékenységét a Rózsa - remélhetőleg a volt Nagy Sándor laktanya épületében. -A résztvevők által nemrég aláírt „megállapodás-tervezet" szellemében folytatott tárgyalás a Kormányközi Bizottság április 19-i döntését készítette elő. A Bizottság a megállapodás-tervezetet elfogadta és jóváhagyás végett a kormány elé terjesztette. Összefogás a célokért Építkeztek az evangélikusok miatt egyre több munkát kellett neki is végezni az osztályokban. 14 éves gyermekként életem első kenyérkeresetéhez juttatott. Felhívatott az igazgatói irodába és házitanítónak ajánlott be. Minden félévben az ö kezébe adtam a saját magam irta tandíjkedvezmény iránti kérelmemet és az év végén az ö kezéből vettem át az alapítványi tanulmányi ösztöndíjai. 1942-ben, amint elérkezett az V. fizetési osztályba, nyugdíjba került és tanügyi főtanácsosnak nevezték ki. A kormányzó tanács további két évre visszahívta az igazgatói székbe. Iskolánk ekkor katonai kórház lett és két éven át testvériskolánkba, a Geduly Leánygimnáziumba jártunk délután iskolába. Iskolán kívül is számos egyházi és világi szeryezetben tevékenykedett. Részt vett az 1934-37-ben lezajlott zsinat munkájában. A Szabolcsi Tanári Kör elnöke volt. A Nyíregyházi Dalegylet és Gyorsíró Egylet elnöki tisztét is ellátta. 1944-ben a márciusi események hatására április elején véget ért a tanítás. Csak mi nyolcadikosok jártunk tovább-és érettségiztünk le. 1944. szeptember l-jén adta át az igazgatást osztályfőnökünknek, dr. Belohorszky Ferencnek. Egy hónap múlva már Nyíregyházái is elérte a háború vihara. Családjával Budapesten keresett menedéket. 1945. február 12-én, bombatalálat révén érte a halál. Hősi halott lett. Eljött az ideje, hogy a második világháború sok iskolai hőse és áldozata emléket-kapjon az emeleti folyosón, az egykori rajzterem falán, az első világháborús hősök emléktáblája mellett, élén Zsolnai Vilmos igazgatóved. Dr. Reményi Mihály Minden gyülekezet eleléhen eseméin egy építkezés. \ H24 fjős ajkai evangélikus gyülekezet az elmúlt évek során ugyan kilenc alkalommal végzett renoválásokat (a környező falvakban végzettekkel együtt) most azonban valami egészen másba kezdhetett. 1992-ben visszakapta a templomdombon lévő volt iskoláját, lepusztult romos állapotban. Ennélfogva nem tudta kihasználni, s az üresen, elhanyagoltan, sorsára hagyotton állt sokáig. Sorsáról nemrég döntés született, méghozzá a várossal egyetértésben. Az egyháztagok társadalmi munkában lebontották épületét, s a terület (1400 négyzetméter) visszaszállt a városra. Cserébe az önkormányzat 1 millió forinttal járult hozzá a lelkészlakáshoz építendő új hittanterem, gyülekezeti ház megépítéséhez. Az építkezés tavaly október l-jén kezdődött, s egy hónap leforgása alatt már át is adhatták rendeltetésének. Elkészültében a munkálatokat vezető Győr Sándor lelkésznek a gyülekezet s különböző ajkai vállalatok, üzemek - Erőmű, Timföldgyár, Városgazdálkodás, Vízmű, Áfész, Ajkai Szénbányák - nagyvonalú és önzetlen támogatása sokat segített. Tanulságos példája lehet ez az építkezés annak, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben is lehet társadalmi összefogással többmilliós építkezést elvégezni! A hittanórákat már novemberben az új helyiségben tarthatták. Az épületet a továbbiakban nemcsak egyházi jellegű tevékenységekre használják majd, hanem szolgálni fogja a város kulturális életét is hangversenyek, író-olvasó találkozók rendezésével. VESZPRÉMI NAPLÓ 1993. II. 6.
