Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-04-25 / 17. szám
A TARTALOMBÓL ÚJ NÉV AZ „APOSTOLOK” NÉVSORÁBAN A PARÓKIA: HEGYEN ÉPÜLT VÁROS BESZÉL A MÚLT 0) (1! * LETKERDESEKBEN - TALÁLJUK * MEG EGYMÁST öi.. >uÜzenet mindazoknak, akik az evangélizáció és ébredés ügyét bármely evangéliumi testvéregyházban ~ létkérdésnek tekintik & Az alábbi sorokkal fordulunk azokhoz a testvéreinkhez a ipKrisztus Jézusban, akik az evangélizáció és az ébredés ügyét szívünkön hordozzák, munkálják, - akár úgy, hogy imádkoznak érte és erejük szerint más módon is támogatják, akár úgy, hogy az evangéüzácó végzésére kegyelmi ajándékot kaptak az evangélizáció -Urától. Azokhoz fordulunk tehát, akik tudják, hogy a Szentlélek Úr Isten munkája nyomán olyan lelki ébredés, teológiai megújulás és “erkölcsi tisztulás történhet, mely nem csupán néhány egyházat asérint, hanem az egyetemes egyházat újítja meg annak érdekében, hogy Jézus Krisztus Egyháza Isten országának élő jelévé legyen '’-egész népünk számára. Ezért az ébredés és a megújulás munkásaidként akarjuk megtalálni egymást, hogy együtt végezzünk teológiai kutatómunkát egyházaink újraébredése és népünk újulása, rerkölcsi tisztulása érdekében. A lelkek megmentése az örökkévalóságra kiható létkérdés. Ebben kell megtalálnunk egymást. vn Immár évek óta folytatjuk a teológiai munkát tavaszi konferenciáinkon baptista, evangélikus, metodista és református lelkipásztorok és teológusok. Közben nem feledkezünk meg arról sem, hogy milyen fontos a lelkipásztorok megújulása Isten egyházat megújító, világot ébresztő munkája érdekében. Ezért szerveztük jués szervezzük az őszi lelkészi csendesnapokat megújulni kívánó lelkészek, egyházi munkások számára. Eddigi munkánkat az Egyház Ura olyan jelekkel erősítette iX meg, melyek a munka folytatására köteleztek el bennünket. Közösségünk számbelileg növekedett, hiszen négyen kezdtük el a 'u közös ébredésért való könyörgést és most mintegy százan vagyünk; nem jogilag meghatározott egyesületben, szövetségben, de testvéri közösségben. Ez a ökumenikus testvéri közösség a vii kezdetek óta kiterjedt és elmélyült. Ugyanakkor olyan jeleket is látunk, melyek hangunk erősebb l' felemelésére, a testvéri kezek, szívek keresésére és odaadóbb könyörgésre késztetnek bennünket. Népünk szellemi, erkölcsi romsí lását mindnyájan tapasztaljuk. Nyomatékosabban szeretnénk látni, hogy kinek az imádságára számíthatunk, kivel oszthatunk meg szolgálatot és felelősséget, és ki vállalja velünk együtt az ébredéa, sért való tusakodást és tanúságtétel szolgálatát. Az elmúlt évtizedekben a lelelem lett úrrá egyházainkban; most sí az elmúlt két-három évben a közöny, a vádaskodás vert tanyát 01 közöttünk. De a legfájdalmasabb az, hogy kevésbé egyetemes i egyházban, hanem inkább csoportos mozgalmak partikuláris szempontjai szerint gondolkodunk. Ebben a fokozódó hang- és zűrzavarban szaporodnak a szelle- F' mi-spirituális vállalkozások, és széttöredeznek a misszió erői. ;v Egyre többnek okoz fájdalmat, hogy lanyhul a közös ügyért, az ébredésért való könyörgés. Nem mi akarjuk megteremteni az egy■ séget, és nem mi képviseljük azt, hanem az Úr, aki övéinek eggyé léteiéért imádkozott. Ezért vágyódunk a könyörgésben való egység után és egy találkozási lehetőséget szeretnénk nyújtani azoknak, akik együtt akarnak tusakodni a megújulásért. A „más lelket" a „más evangéliumot” és a „más Jézust" mi sem „tűrjük” 1 (2Kor 11,4), viszont tudjuk, hogy egyedül a Szentlélek az, AKI által ÚRnak mondhatjuk Jézust (1 Kor 12,3). Ezután a Lélek után vágyódva kell egy akarattal együtt lennünk, ugyanis az ébredésnek lényeges előfeltétele az egység. Szeretnénk belekiáltani mindenkinek a szívébe, hogy az ébredésért, egyházaink, gyülekezeteink megújulásáért és a pogányok megtéréséért találjuk meg egymást! Mivel a történelem és az idők végének feszültségében élünk és nem tudjuk, hogy a Kairos jelenleg adott, minősített idejét mikor váltja fel az utolsó óra, kérünk Benneteket, hogy legyünk mindnyájan egy akarattal együtt (ApCsel 2,1) abban a meggyőződésben, hogy rajtunk csakis a Szentlélek Úristen segít. Három találkozási pontunk van, illetve lesz: 1, az imádság. Ha igényeled imakörlevelünket, és kész vagy bekapcsolódni imaközösségünkbe, akkor jelezd egy lapon az alábbi címünkön; 2, május 31-től június 4-ig lesz a következő, az evangélizáció teológiájával foglalkozó konferenciánk Tahiban, a református „Sión hegye” konferenciázó telepen, ahol a testvéri közösséget is gyakoroljuk. Ha kész vagy részt venni konferenciánkon, közöld egy lapon, és akkor megküldjük konferenciai programunkat; 3, október 18-22. között ismét Samuel Kamatoson szolgálatával lelkeszcsendesnapot tartunk, amelyre már most hívunk és várunk mindenkit. Amennyiben a körlevél üzenete döntésre késztet, e sorok aláírásával fejezd ki, hogy közösséget vállalsz az evangélizációért és ébredésért folytatott könyörgésben és tusakodásban, illetve közösséggyakorlásban. Ökumenikus Evangélizációi Munkaközösség nevében: Hecker Frigyes, Merétey Sándor, Nemcshej>yi Zoltán, Pintér Károly, Szarka Miklós cs még 34 lelkész aláírása Cím: Budapest 1068, Felső Erdősor 5. A vevők polca sajtóosztályunkon GONDOLATOK A JÓ PÁSZTOR VASÁRNAPJÁN Jézus a jó Pásztor. Ezen a vasárnapon így áll elénk, így ajánlja magát, így szólít meg. Életre, üdvösségre vivő szolgálatát így kínálja fel. Az evangéliumok elénk tárják pásztoroló szeretetének gazdag skáláját. Pásztora tanítványainak, a vendéglátó Simon farizeusnak, az éjszaka csendjében látogató Nikodémusnak, a fiát sirató naini özvegynek, a leányát elveszített Jairusnak és még sokaknak, másoknak. De legnagyobb szolgálata az volt, amikor önmagát adta értünk, vállalta a keresztet, „a juhokért a pásztor ment halálba". Meglátta a szükséget, az ínséget, éhezést és betegséget és ott segített, ahol legnagyobb szükség volt rá. Ismerte és meglátta a bűn hatalmát, az ember kiszolgáltatottságát, hiábavaló erőlködését és segített ezen is, amikor a kereszten bűntől, haláltól és kárhozattól megmentett. És hogyan pásztorolja szeretetével a feltámadása után tanítványait Emmausban és Jeruzsálemben, a tagadó Pétert, a hinni képtelen Tamást és a tágabb, nagyobb tanítványi kört. Szeretetből teszi. Pásztorok mert szeret! Jó Pásztor vasárnapján az egyház, a gyülekezet, minden keresztyén keresi a módját, hogyan köszönje meg, adjon hálát a Pásztornak ma is érezhető, megtapasztalható szeretetéért. A hála kifejezésének legtermészetesebb módja Jézus szerint: pásztorolj Te is! Feltámadása után Pétertől háromszor kérdezi meg: Szeretsz-e engem? Majd megbízza: Legeltesd, őrizd juhaimat! Légy pásztor! Az egyházban arra kell berendezkednünk, hogy egymás pásztorai legyünk. Gyülekezeteinknek pásztoroló. egymással törődő közösséggé kell lenniök. Gyakoroljuk egymás között az empátiát, több törődéssel, gondosabb pásztorolással. Ez a vasárnap egyházunkban a sajtó vasárnapja is. A sajtó is pásztorok Spirituális írásaival segíteni szeretne egyéni, családi, társadalmi, közösségi életünkön, magatartásunkat akarja formálni. Pásztorolnak azok az írások is, melyek magyarázzák a Bibliát, tanítanak, gondolatainkat formálják, hogy minden cselekedetünk a hit mértékével mérhető legyen. De pásztori segítséget nyújthatnak a gyülekezeti, közegyházi eseményekről tudósító beszámolók is - különösen a szétszórtságban, szórványban élőknek, - mert nemcsak együtt örülhetünk az örülökkel, de átélhetjük a magányban a nagyobb közösség vonzását, erejét. A hírek segítenek arra, hogy benne tudjuk magunkat az egyház egészében, az ökumenében, az egész földkerekség egyházában. Fogadjuk ilyen gondolatokkal sajtóosztályunk szolgálatát, lapjaink pásztoroló segítségét és aki csak teheti, vegyen részt írásaival ebben a pásztoroló munkában. Tóth-Szöllős Mihály NEMESCSÓI ARTIKULÁRIS NAP 1993. április 25. PROGRAM 10 órakor ISTENTISZTELET Igét hirdet és úrvacsorát oszt Szebik Imre püspök. Énekel a soproni gyülekezet énekkara és a szombathelyi énekkar. 2 órakor TEMPLOMI ÜNNEPÉLY Gyülekezeti ének: Ékv. 52. Áhítat: Bálint László celldömölki esperes. Köszöntő: Verrasztóné Magyar Melinda nemescsói segédlelkész. Soproni énekkar szolgálata. Dr. Fabiny Tibor professzor „Nemescsó a XVIII. században”. Előadás. Szebik Attila orgonajátéka. Dr. Gustav Reingrabner burgenlandi szuperintendens előadása. Szombathelyi énekkar szolgálata. Zárószó és imádság: Szebik Imre püspök. Soproni és a szombathelyi énekkar közös szolgálata. Gyülekezeti ének: Ékv. 389. Ebédigényléseket a nemescsói Lelkészi Hivatal címére kérjük. Nemescsó 9739 Péterfy u. 39. Tel.: 94/68 033. Az előző részekben az újra divatossá vált vallásosságnak mélyebb hátterét kíséreltük meg felvázolni. Szándékosan nem arra törekedtünk, hogy az egyes szektákat, közösségeket vegyük nagyító alá, hanem arra, hogy egy szellemi háttér legyen világossá előttünk, amikor bizonyos jelszavakkal, kijelentésekkel találkozunk. Naponta tartóztatnak fel vallásosnak látszó jelszavak utcai hirdetőoszlopkon, könyvárusok pultjainál, polcainál; fontos, hogy keresztüllássunk a leghangzatosabb ígéreteken, kecsegtető ajánlatokon, mivel módunkban áll a „világ világosságába” állítani az önmagukat kínálgató különcködő irányzatokat. Lehet „fény” máshol is, s azt sem állítom, hogy máshol mindenütt csak gyanús luciferi fény van, de azt egészen biztosan vallom, hogy Jézús Krisztus világosságát más vallások fényével csak úgy lehet felcserélni, mint a villanyvilágítást a petróleumlámpával vagy a kanócos mécsessel. Az új vallásosságnak lényege összefoglalva: az ember került a középpontba (antropocentrikus gondolkodásmód - az emberi önzés fedőneve); egyedül és kizárólag az ember szellemi képességei a fontosak, az önmegváltás a program, az ember önimádata, önistenítése a téma. Hatásosak ezek az ígéretek és kecsegtetések, szívesen veszi a modern ember is, ha agyba-főbe dicsérik, hogy ő a mindenség lényege, csak fel kell fedeznie önnön szellemi valóságát, s a megváltó tudást emeli a végtelen piedesztálra, olvasztja bele az istenség óceánjába. Természetesen nemcsak ezért hódít az embert felmagasztaló új vallásosság, hanem gyülekezeteink lelki betegségei miatt is. Önkritikusan és alázattal kell megvizsgálnunk gyülekezeteink lelki-szellemi állapotát, hogy onnan miért nem sugárzik ki meleg vonzás a mai kallódó, úttalan utakon vergődő, életcélt tévesztett emberek felé, akik sajgó sorskérdések miatt szenvednek és kapaszkodót keresnek. Vajon gyülekezeteink többsége miért nem képes megadni ezeket a kapaszkodókat? A Názáreti Jézus hajdanán - mennyei etikájának magaslatáról - nem eltaszította a házasságtörő asszonyt, hanem megadta neki az új kezdés lehetőségét. Messze csatangolunk Jézustól ! Sehol sincs írva az, hogy egymást elítéljétek, megszóljátok, kiplegykáljátok, (vö. Mt 7,lkk), hanem „egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be Krisztus törvényét” (Gál 6,2), hiszen éppen elég baja van a testet-lelket roskasztó teher alatt nyögőnek, aki kifosztva áll bénán élete útján. Vajon miért is akarna egy mai kallódó, Isten felé tapogatózó, utat kereső ember, bűntől és haláltól megriadt kortársunk keresztyén gyülekezet felé orientálódni, ha azt látja, hogy ott a bajba jutott ember nem segítséget, hanem kritikát, megszólást, előítéleteket talál. Minek is fokozná a gyötrelmeit az irgalmatlanság és a szeretetlenség sortüzében, ahol sokszor a hívők még egymásnak sem irgalmaznak, csak mert a másik másképpen éli meg az élet eseményeit. Gyülekezeteink lelki-szellemi állapota nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, sokszor egy nyugdíjas klubban, egy sakk-egyesületben több a megértés a másik iránt, mint a hívők köreiben. Éveken keresztül vizsgálta egy német teológus hazájának gyülekezeti életét biblikus szellemi kritikával, s arra a következtetésre jutott, hogy hét lelki vonatkozásnak kell meglennie egy-egy gyülekezet életében ahhoz, hogy méltóképpen Jól meg kell jegyeznünk pásztorunk hangját s minden más, megtévesztő, zavaró hangot fülünk mellett eleresztve, csakis a Krisztus pásztori szavára kell figyelmeznünk. Luther Hódító vallásosság? VII. A gyülekezetről és korszerűen képviselje Jézus Krisztus ügyét a világban: 1. Misszió: a legismertebb fogalom, Jézus Krisztus parancsa áll mögötte (Mt 28,28k), azaz mindig új tagokra van szükség, s nem kielégítő a deffenzív (védekező) magatartás, a puszta állagmegőrzés; az offenzív (támadó) agresszió pedig méltatlan dolog Krisztus ügyéhez, hiszen nem élhetünk mások adminisztratív elnyomásából. 2. Participáció: részvét(el), vagyis együttérző módon vegyünk részt a társadalom, a világ gondjaiban, bajaiban, ahelyett, hogy kivonulnánk a világból, sorsára hagyva azt. A süllyedő hajón hiábavaló az elbújás. 3. Pluralitás (többféleség): világunk (politikai, világnézeti, vallási) sokfélesége tény, mint tény a teljes igazság sokrétűsége is. Mindenkinek azt kellene megtalnulnia, hogy itt ebben a vilában „tükör által homályosan látunk” (lKor 13, 12), valamint „most töredékes az ismeretem”. Kiengesztelödött, egymással megbékélt másság, amire szükségünk van. 4. Nyitottság: a jövő egyháza vagy bárki előtt nyitott ajtók és flexibilis határok egyháza lesz, vagy jelentéktelen hatású, divatosnak látszó szektává torzul. P. Tillich szerint megkülönböztetendő a „manifeszt” és a „latens” egyház: azaz a nyilvánvaló és az elrejtett. Az elrejtett, láthatatlan egyház azonban itt nem az igazi hívőkből álló, tökéletes egyházat jelenti, nem kegyeskedő beszükítés ez, hanem éppen fordítva áll a helyzet: flexibilis és nyitott azok felé is, akik látszólag vagy láthatón még nem Jézus Krisztus követői. A latens (elrejtett, láthatatlan) egyház lényege az egyházon kívül is létező keresztyén humanizmus befogadása. Nyitottság olyanok felé, akik határhelyzetekben élnek át nagy mélységeket, s így szembesülnek a lét és nem lét titkaival: szenvedés, betegség, bűn, halál, csőd, magány, üdvösség, kárhozat, megváltás stb. 5. Spiritualitás (lelkiség, szellemiség): a lelki befeléfordulásra is szükség van. A lelki élet ápolása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy feladatainkat elvégezhessük ebben a világban. Visszavonulás, lelki erőgyűjtés, felkészülés a feladatokra: minél több különböző szintű evangélizációra, konferenciára, csendes napra, hétre lenne szükségünk! Ez a lelki táplálkozás izgalmas és fontos kérdés a hitbeli növekedés érdekében! Egy egy konferencia, csendes hét megújító ereje felbecsülhetetlen! 6. Tradíció (hagyomány): évszázadok óta írunk-olvasunk, mégsem örököljük az írás-olvasás képességét, mindig újra kell tanulnunk. A hagyomány fontos hordozóerő mindaddig, amig nem pusztán holt megszokás, vagy nem üres kultusz. A hagyomány lényege az emlékezés, abban az értelemben, ahogy 5Móz 6,20kk-ben is olvashatjuk! Ápolni kell az értelmes keresztyén tradíciókat, hiszen kapcsolatunk a múlttal nagyon fontos, mint fának a gyökere. 7. Kisközösségek (koinóniák) a gyülekezeten belül: az elmagányosodott ember valahol szeretne magának lelki otthont találni, s gyakran fordul elő az, hogy a templomi alkalom nem biztosítja a közösség élményét, mert ott nem közösség, csak közönség van. Ezen nem is nagyon lehet változtatni, különösen ott, ahol nagy gyülekezetek vannak. Megteremtendők azonban a lehetőségek a gyülekezeten belül, hogy a közösséget kereső ember lelki otthonra találjon, biztonságot, elrejtettséget éljen át! A gyülekezeten belül kialakulhatnak a különböző korú vagy érdeklődésű csoportok, közösségek, de ahhoz kell a bölcsesség és alázat, hogy ezek a kisebb közösségek ne tekintsék elkülönülő (ősi néven: farizeusi) köröknek magukat, hanem mindig tudatosítsák azt, hogy egy sokkal nagyobb családnak a tagjai. Ha klikkek, hatalmi harcok, önös érdekek, előítéletek jelennek meg, akkor ott veszedelmesen működésbe lépett az a negatív hatalom, aminek még a nevét sem jó kimondani. Erre a hét jellemző vonásra van szükség, állítja ez a német teológus, ahhoz, hogy gyülekezeteink életképesek és hatékonyak lehessenek. Talán nekünk sem ártana, ha minden egyes vonást átgondolnánk és gyülekezeteink életét így is megvizsgálnánk. Mennyire felelünk meg vajon a bibliai kánon (zsinórmérték) ősi szabályának? Mindez csak rövid vázlat volt. Igazából kívánatos lenne, ha elindulna - akár országosan is - egy sokoldalú dialógus erről a kérdésről: gyülekezeteink mennyire gyülekezetek? Mennyire képesek arra, hogy a jézusi szeretetet megéljék, különösen is a bűnösök, a bukottak, a nyomorultak felé? Vagy erre csak és kizárólag a Názáreti Jézus volt képes? Mi már ebben a tekintetben nem követjük, csak ájtatoskodva vallásoskodunk? Izgalmas a kérdés! Izgalmas az, hogy milyen a gyülekezeteink lelki arculata, hiszen a szekták vonzása mellett a mi taszításunk is komoly mértékben járul hozzá ahhoz, hogy kallódó emberek kiutat ne a mi közösségeinkben keressenek! Hogyan tovább? Ribár János Alexandriai Kelemen: HÜ PÁSZTORUNK VEZESD... Hű pásztorunk vezesd a te árva nyájadat, E fölJi útvesztőben te mutass jó utat; Szent nyomdokodba lépve, a menny felé megyünk, Ó halhatatlan Ige, vezérünk, Mesterünk. Mert boldog az az ember, ki dicsér tégedet, És kóstolgatja mindennap szent beszédedet; Hát legeltessed igéddel bolygó nyájadat, És terelgessed Lelkeddel juhocskáidat. Szent Lelkedet töltsd ránk ki, mint hajnal harmatát, És adj fejünkre tőled nyert ékes koronát, Hogy áldozatra felgyűlt, megszentelt életünk Oltárodon elégjen, Királyunk, Mesterünk! Fordította: Csornasz Tóth Kálmán l
