Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-19 / 3. szám

Evangélikus Élet 1992. január 19. V 1 jfls KEDVES GYÉREKEK! Hosszú idő telt el azóta, hogy utol­jára írtam Nektek. Ezt Ti * nem érezhettétek, hiszen az újság min­den héten a kezetekbe kerülhetett. Az igazság azonban az, hogy a múlt héten olvasott írást még de­cember elején készítettem. Ez azt is jelenti, hogy közben sok olyan le­velet és megfejtést kaptam, amire nem tudtam válaszolni. Köszö­nöm azokat a kedves sorokat, ami­ket a megfejtések mellé írtatok. Mindegyikőtöknek hitben, re­ménységben és szépségben teljes évet kívánok! Elsőként két levélre hadd vála- ' szoljak. Az első így szól: „Magam is olvasója vagyok az Evangélikus Életnek. Annak min­den rovata érdekel, a gyerekeké is. Fontosnak tartom, hogy az 5 szin­tükön érthetővé tegyük számukra a bibliai történeteket, ha kell még ké­pekkel illusztrálva is. Számomra azonban visszatetsző az az ábrázo­lásmód, amit alkalmaznak. Nem akarok senkit sem megsérteni a raj­zaiért, de ez inkább karikatúrája a bibliai alakoknak, mint hű ábrázo­lása. A világ úgyis lógó orrú keresz- tyénségről beszél, miért kell nekünk is úgy látni? Isten az embert az 0 képére és hasonlatosságára terem­tette, ne rontsuk le rajzainkkal, elég, ha a bűn elrontott minket. Igyekezzünk a gyermekekben a jót, a szépet erősíteni, úgyis olyan sok rossz hatás éri őket a világból. Re­ménykedem, hogy megszívlelik ké­résemet, és egyszer emberhűbb raj­zokat látunk a gyermekrovatban." Köszönöm ezt a levelet, amivel € 14 pontosok (13+1): Krämer Róbert - Györköny Galambos Adám - Györköny Wurm Tamás - Györköny Gombár Éva - Kiskőrös Zalán Eszter - Bp. VIII. Soltvadkerti Ifjúsági Kör Gerlai Pál - Aszód Pityer Gabriella - Sopron Donáth Ferkó - Ózd Smidéliusz Örs - Surd Kohuth Jolán - Dabas-Gyón • Zimmerman Erna- Szügy Bánki Renáta - Várpalota Sinkó Laura - Tét Illés Adél - Egyházasdengeleg Hegyi Emőke - Soltvadkert Oberling Zsanett - Bököd Szemenyei Krisztina - Nádasd Kollár Gábor és Tamás - Dunaegy- háza Erős Attila - Albertirsa Tóth Kálmán és Katica - Bp. XIV. 13 pontosok: Osztrider Ilona - Györköny Forgács Gábor - Györköny Krausz Márton - Györköny Torgyik János - Kiskőrös Kónya Éva - Harta Lukács Lívia - Galgaguta Fancsali GyBK Mersva Ildikó - Vácegres Hugyecz Koraél - Patvarc Styecz István - Szarvas Csordás Zsuzsanna - Terény Csordás Mária - Terény GYERMEKEKNEK X A biztosan mások is egyetértenek. Védelmemre - hiszen én rajzoltam ezeket a rajzokat - hadd mondjam, hogy ezek a figurák egy külön vilá­got képeznek. Nem gondoltam, hogy Ábrahámra, Izsákra vagy Jó­zsefre hasonlítanának. Egy kicsit azonban az ő érzéseiket - és a mi­enket is - szerettem volna ábrázol­ni rajtuk keresztül. Az Istenről so­ha nem készítettem ilyen rajzot. Az emberek azonban jó, ha néha nem látják magukat olyan szépnek. Az álló orrok pedig gyakran szomo­rúbbak, mint a lógók. Ez a világ most azonban elbúcsúzik. Lehet, hogy nem végleg, de egy időre biz­tosan. Új rajzokkal próbálkozunk. Sokan küldenek megfejtéseket a felnőttek közül. Nagyon örülök ennek, hiszen ez mutatja azt, hogy egy kis bibliaismeret a felnőttek számára is kedves. A boldogság egyik fontos része az, hogy az em­ber felnőtt korában is tudjon ját­szani. Az egyik ilyen megfejtéshez kapcsolódtak ezek a következő szívmelengető, szívszaggató so­rok: „Itt küldöm az evangélikus új­ságban közölt rejtvényt. Nem tu­dom, meg fog-e felelni. Mózesnek a könyvéből szedegettem össze. Nem a jutalomért küldöm, csak azért, hogy foglalkozzam a Bibliával. Ha­bár nagyon sokszor olvasok belőle, de ez még jobban jön így ki __én 81 év es vagyok. 16 éve özvegy vagyok. Egy fiammal vagyunk együtt. Eze­lőtt öt évvel temettem el 42 éves fiamat. Ezelőtt három évvel 23 éves unokámat. A fájdalomból bőven ki­jutott." Szeretett Testvérünk! Köszön­jük a megfejtést és a kedves soro­kat. Isten adjon sok áldást életére! Egy kedves Olvasónk joggal tet­te azt szóvá, hogy az első TÖTÓ- forduló tipposzlopa hibásan jelent meg. A 2. kérdésnél a helyes meg­fejtés a 2-es. Az értékelés természe­tesen így történt. Lássuk tehát az első forduló meg­fejtőit: 12 pontosok: Gomola Imre - Dabas-Gyón Pathó Gyula és Mihály - Csabacsűd Megyes Ilona - Akasztó Csillag Gábor - Molnaszecsőd Benke Zsuzsanna - Ajka Benkő Szabolcs - Pápa Gyimesi Péter és Mihály - Bp- Cinkota Csordás János - Terény 11 pontosok: Mészáros Szilvia - Homokbödöge Nemecz Julianna - Ácsa Butki Endre - Beled 10 pontosok: Váncsodi József - Györköny Plazziriano Ervin - Pécs 'Szabados Zsuzsanna - Terény 9 pontosok: Bajczi Andrea - Györköny Sárvári Melinda - Györköny Rajki Hortenzia - Györköny Bock Anita - Györköny Kulik Csaba - Terény 8 pontos: Bősz Helga - Györköny 7 pontos: Szabados János - Terény 6 pontosok: . ( Hahn János - Györköny > Buják Ilona - Györköny Pámer Zsuzsanna - Györköny Koch Rita és Klaudia - Györköny 5 pontos: Rummer Attila - Györköny 4 pontos: Uhrspringer Erika - Györköny ORSZÁG-VÁROS FÉMBŐL KÉSZÜLT TÁRGYAK Ezen a héten az a feladat, hogy olyan tárgyakat gyűjtsetek össze, amelyek fémből vannak. Minden ilyen tárgy két pontot ér. Beküldési határidő: 1992. január 30. Cím: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Várom továbbra is leveleiteket! T am ács bácsi FIAT A vízkereszt utáni második va­sárnap reggeli igéje a János 2,1-11, a kánai menyegző története. János evangélista szerint ez volt Jézus el­ső csodája, ezáltal „jelentette ki di­csőségét, és tanítványai hittek ben­ne.” (Jn 2,11b) Olvastam már ré­gebben egy könyvet Lloyd C. Douglas tói, aminek magyar címe: „És köntösökre sorsot vetettek”. Talán többeknek ismerős. Nos, eb­Dsida Jenő: ALÓ ben a regényben is előkerül a kánai csoda. Egy fiatal rómait igyekez­nek meggyőzni a már feltámadt Jézus követői Mesterük csodálatos erejéről. Ezt a történetet mesélik el elsőként az ifjúnak, aki fenntartás­sal fogadja az elmondottakat. Ta­lán a hat kővederben előtte bort tároltak, s így megőrizte annak ízét. Az emberek pedig már kissé megittasulva, bornak hihették. K N A K Úgy vélem, sokan fogadják így e történetet. Azokra gondolok, akik még nem hisznek Jézus Fiúságá­ban, hatalmában és erejében. Szá­mukra azonban többet is jelenthet, jelent ez a történet. Én csupán ' egyetlen nézőpontját szeretném mutatni Dsida Jenő egy versén ke­resztül. Első látásra talán merésznek tűnhet a vers. Jobban odafigyelve a költői képek, metaforák, jelké­pek sokaságával találkozhatunk. Távol áll tőlem a szándék, hogy elemzéssel fárasszam az olvasókat. Csupán arra az értelmezésre sze­retném felhívni a figyelmet, amire már korábban utaltam. Érzéseink, érzelmeink vezetnek bennünket, s ezek miatt sokszor megfeledkezünk Istenünkről. Ter­mészetesnek vesszük, hogy Jézus eligazít, helyretesz mindent helyet­tünk. „Szent” érzéseinkben is hány­szor vegyül rosszindulat, önzés, hiúság. Jézus mégis megtesz min­dent értünk, mert szeret minket. Szeretete jeleként ad halat és kenye­ret az éhezőknek, átváltoztatja a vizet borrá, hogy tanúságot tegyen önmagáról. Másféle bort is ad vá- laszto ttainak, mely a keresztfán on- tatott. Hogy mennyire méltatlanok vagyunk erre az ajándékra, ponto­san tudjuk. Vagy mégsem? Kánai menyegző Menyegzőnk lesz, kis szerelmem, s derülünk a cigány bandán. Vendégek közt üldögélünk zöldbefutott, tág verandán. Krisztus ül az asztalfőn. Künt augusztus mély, tiszta éje csillagot szór s zene-szűntén sír a tücsök lágy zenéje. Krisztus arca szép, sugárzó, szereti a víg poétát: máskülönben nem tett volna érte ilyen hosszú sétát. Súgva mondja: „Szívetek a vágytól majdhogy szét nem pattan, menjetek csak, fiacskáim, ne késsetek énmiattam! Majd én mindent elgondozok, vendégséggel baj ne légyen. A szegénység, bogárkáim, illatos és drága szégyen.” Lábujjhegyen, mint ki édes szenvedélynek titkon áldoz, surranunk el lombfüzéres nászi szobánk ajtajához. Visszanézünk... - minden asztal csupa friss hab, friss kenyér, vizeskorsó bort zubogtat, bíborlángút, mint a vér. Magunk között Atyád Istene megsegít téged, a Mindenható megáld téged. (lMóz 49,25) Az útmutatóból választot­tam ezt az igét, mely számomra a reménységet villantja fel. Hány és hány ige tesz bizonyságot az Isten segítő szándékáról, hűségéről. „Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az Úrban, azt Ő szeretettel veszi körül.” (Zsolt 32,10) „Az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak” (Zsolt 33,18) „Isten a mi oltalmunk és erőssé­günk, mindig biztos segítség a nyo­morúságban” (Zsolt 46,2) „Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet.” (Zsolt 54,6) -„Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem.” (Zsolt 55,17) „Vesd az Úrra terhedet, és 0 gondot visel rád.” (Zsolt 55,23) Folytathatnám hosszan még a sort, de bizonyítás­nak ennyi is elég. Ezek az igék azonban nem csak Róla szólnak, hanem a mi feladatainkat is meg­határozzák. Bíznunk kell az Úr­ban, istenfélőknek kell lennünk, hozzá kell fordulnunk bajainkban, rá kell bíznunk egész életünket. Fiatalokhoz szólok, de korántsem a felnőttség böcsességével (még 18 sem vagyok). Azt hiszem, így ma­gunk között megállapíthatjuk, a mi hitünk is hagy kívánnivalókat, nem csak szüléink s a korosabb generáció(k) hite. Szeretnék egy ki­csit most magunkról „beszélni”, őket úgyis szidjuk elégszer. Engedjétek meg, hogy személyes életemből induljak ki, elvégre azt ismerem a legjobban. Úgy hiszem, elég nehéz sokunknak Istennek tetszőén élni, az Ő akarata és taní­tása szerint. Mert hogy néz az ki, hogyha odaszólnak, nem vágok vissza, ha a haverok csinálnak va­lamijó kis bulit, én nem megyek el. Ha mindenki kiszúr egy szeren­csétlen sráccal, ha cukkolnak, mert meg se próbáltam a cigit, ha nem iszol literszám sört, ha nem verek­szel. .. szóval talán egy kicsit lenéz­nek. Valljuk be, erről van szó! Igenis, a büszkeségünk nem bírja elviselni ez) a sok macerát. Szépen lassan mi is hasonulunk, aztán csak szavakban „titokban” le­szünk keresztyének. Figyeljétek meg! Ahogy az életben, az ÉLE­TÜNKKEL eltávolodunk Tőle, annál inkább nyűg az ifióra, a templombajárás, életünk kiüresde- dik Nélküle. Nézzünk bele a sajá­tunkba, hát nem így van? Az Isten szeretete az, ami ész- heztérít bennünket, lábunkat a he­lyes útra irányítja. Mi csak kérhet­jük Őt erre a csodára, megtört szívvel, bűneinket megbánva. Előbb az Ószövetségből idéztem, most az Újszövetséget szeretném segítségül hívni. A kérés meghall­gatásra lel, gondoljunk az eltévedt juh (Mt 18,11-14 ill. Lk 15,3-7) vagy a hamis bíró (Lk 18,1-8) pél­dázatára. De ez még csak a kezdet. Ha már megtaláltuk az igaz ös­vényt, mennünk is kell rajta. A már előhozott példák is bizo­nyítják, nem túl könnyű ez a fel­adat. Sőt. Be kell vallanunk, embe­reknek lehetetlen. „Akkor ki üdvö­zölhet?” Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden le­hetséges.” (Mt 19,25-26). Bízzunk tehát az Úrban, mert 0 életet ad nekünk. De ez is, ez a bízás is mi­lyen nehéz. Valahogy mindig ma­gunkra akarunk számítani, és a csalódások sem térítenek észhez minket. Én nem tudok mást mon­dani : próbálj meg bízni, testvérem. Lehet, hogy bátortalanul kezded, lehet. Csak egyet nem szabad elfe­lejtenünk, hogy a cél EGÉSZEN Istené lenni. Nehézüt áll előttünk, emeberi szemszögből, de ne felejt­sük el: Istennél minden lehetséges. És mi van a többiek hántásaival, nagyon egyszerű. Ha látják, hogy tele vagy szeretettel, és cselekszed is a jót, el fog állni a szavuk. Meg­érzik a belőled áradó erőt, és talán ők is keresni kezdik az ÉLETET. Befejezésül a Hegyi Beszédből idézek néhány sort bátorításul: „Kérjetek, és adatik nektek, keres­setek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándé­kokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Mt 7,7-11) M. M. Több mint falutörténet z érdeklődő turisták olyan tárgyakra is rácsodálkoz­nak, melyek a helybelieknek már mindennapi használatára szolgál­nak. És ezek a fölfedezések sok- * szór nemcsak egy élménybeszá­moló anyagát jelentik majd, ha­nem olyan eredményeik is lehet­nek, melyek tulajdonképpen újabb kis csodák. így történt, hogy húsz évvel ezelőtt a magyar tipográfia mestere, Szántó Tibor a lyoni katedrális pulpitusán meglátott egy gyönyörű Bibliát. Belelapo­zott, és szinte megrendülve lát­ta, hogy a nem mindennapi szépségű Biblia illusztrátora nem más, mint jó ismerőse, Bá­lint Endre. Az 1956 után Fran­ciaországba települt művész ugyanis megnyerte azt a pályá­zatot, melyet az úgynevezett „Jeruzsálemi Biblia" illusztrálá­sára írták ki. Ekkor érezte Szántó Tibor, hogy ennek a Bib­liának magyar fordításban itthon is meg kellene jelennie. A vágya most, hosszú idő után teljesült, 1991. karácsonyán nem minden­napi ajándékát vehettük kézbe a magyar könyvkiadásnak. Az 1991. tavaszán az Egyetemi Nyomda és Kiadó Vállalatnál el­kezdett munkák eredményeként „BÁLINT BIBLIA” a budai Várban megcsodálhattuk a formájában is jelentős méretű hat és fél kiló súlyú Szentírást. A Szentirás-illusztrációk tör­ténetét is figyelembe véve, a bib­lia-kiadásoknak egyik legjelen­tősebb vállalkozása ez a könyv. A 43 színes táblát - melyekből a magyar kiadás 16 táblát közöl - és megközelítőleg 1650 arannyal és feketével komponált képet ké­szített Bálint Endre. Az illuszt­rációk a teljes Bibliát végigkísé­rik. Ahogyan valaki megjegyez­te, szinte egyetlen alkotói gesz­tussal készültek az illusztrációk, hiszen tudjuk, hogy a művész mindössze nyolc hónapot dolgo­zott ezen a monumentális mun­kán. Talán ezért is tűnhet úgy, hogy a sok száz kis kép egyetlen alkotás a teremtés csodájától kezdve a Jelenések könyvének utolsó soráig. A művész hol ősi szimbólumok felelevenítésével, hol csupán jelzésszerűen, hol a szöveg szigorú, szó szerinti il­lusztrációjával ábrázol. A köny­vet megjelenésekor a nagy fran­cia író, Francois Mauriac olyan katedrálishoz hasonlította, amelynek kiképzése Bálint Endre alkotása. Szántó Tibor pedig nyomtatott kódexnek nevezte. Az e célra gyártott speciális bibliapapíron megjelent munkát szakmai körökben máris Bálint Bibliának hívják. Bár az, ára nem csekély, mégis, aki áldozni tud rá, nem mindennapi kinccsel gazdagodhat. -yl­A Magyar Protestáns Közműve­lődési Egyesület örömmel és Isten iránti hálával közli, hogy megte­remtődtek a feltételei a több, mint száz évvel ezelőtt alapított Protes­táns Szemle harmadszori újraindí­tásának. Reméljük, hogy a Szege- dy-Maszák Mihály szerkesztésé­ben először a következő hetekben, majd negyedévenként megjelenő kulturális-társadalmi folyóirat ép­pen olyan szellemiműhely-képző erő lesz, mint elődei voltak. A Protestáns Szemlét először csak előfizetéses alapon, majd a gyülekezeti és egyházi terjesztési csatornákon kívánjuk eljuttatni az olvasókhoz. Az előfizetési díj egy évre 320 Ft + 100 Ft kiküldési költség. A példányonkénti ár 80 Ft. Miután a példányonkénti előállítási költség 80 forintnál Amikor egy általa még nem is­mert tájra érkezik az ember, sze­rencsés, hogy ott olyanokkal talál­kozik, akik lakóhelyüket nagyon szeretik. Hiszen lelkünk mélyén lo­kálpatrióták vagyunk mindany­több, a különbözetet az Osvát ala­pítvány és a Protestáns Tanulmá­nyi Alapítvány támogatása fedezi, amelyért az Égyesület köszönetét mond. A KIÉ szívességének köszönhe­tően a szerkesztőbizottság a KIÉ központjában (egyenlőre Buda­pest, 1111, Bercsényi utca 14. III. 2.) jelölheti meg címét és a jövőben ezen a helyen szeretne találkozni olvasóival is, havonta egy rövide­sen meghatározott időpontban. A Protestáns Szemle előfizetési díját (320 + 100) pénzutalványon vagy csekken az MPKE-nek az OTP Bp. V. kér. Deák F. u. 5-7 szám alatti fiókjában vezetett MNB 218-98055, 508-3228-4 szá­mú számlájára lehet átutalni, fel­tüntetve a „Protestáns Szemle elő- fizetési dij”-at. nyian. A tájhoz, az emberekhez, a földhöz valami megfoghatatlan ér­zés vonz. Olyan természetes, olyan mindennapi, hogy lassan nem vesszük észre, hogy nélküle nem is tudnánk létezni. Ézt a csodálatos érzést erősítik mindazok, akik élő múltként és persze nagyon is élő jelenként elmondják, elbeszélik mindazt, amit átéltek, ami, ha sok­szor nehéz is volt, a múltba nézve megszépül. Hálát kell adni az ilyen mesélő, anekdotázó és ha tollat fognak történelmet író emberekért. Közé­jük tartozik Mesterházy Sándor nyugalmazott lelkész. Pontosab­ban kemenesmihályfai lelkész. Mert kevesen szerették úgy szolgá­lati helyüket mint ő, aki 1932 óta nyugdíjazásáig szolgált szeretett falujában. Második monográfiáját vehet­jük kézbe rövid időn belül. Az előző Ostffyasszonyfa és Csönge történetét dolgozta föl, most Ke- menesmihályfáról és Kemenes- sömjénről írt. Az idős, de el nem fáradó lelkész munkáját az MTA Veszprémi Akadémiai Bi­zottsága megyei I. díjban részesí­tette. A zsoltáros szavai, melyeket mottóul használ, pontosan megfo­galmazzák célját: „Amiket hallot­tunk és tudunk, mert őseink elbe­szélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nem­zedékének. ..” (Zsolt 78,3-4). És az első mondatok: „Kemenesalja Vas megye egyik legszebb tájegysége... Egyike a megye legszebb és legma- gyarabb vidékeinek.” Szinte mellé kívánkozik Hamvas Béla gondola­ta erről a tájról: „Az ember világo­sabb és melegebb földre ér. A nap­fény fehérebb, majdnem olyan fe­hér, mint a Földközi-tenger fölött. A színekről a köd eltűnik és job­ban világítanak. A tárgyak körvo­nala élesebb. A légkör mintha elektromosabb lenne... a hang itt napos és a csengése rokon a szent- györgyhegyi bor csillogásával.” Bizony, a hang itt napos, sok­szor olyan boldogan elbeszélő, mint Mesterházy Sándoré. Mit is kívánhatnánk mást, mint amit Berzsenyi Dániel írt: „Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.” Hadd tegyem hozzá és ezzel az örömmel úja is le mindazt, amit még Kemenesaljáról el kell mon­dani. Hogy ezeket a munkákat is olvasva, sokan szeressék meg ezt a gyönyörű vidéket. n. iL Újra indul a Protestáns Szemle

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom