Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-02 / 5. szám

57. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1992. FEBRUÁR 2. VÍZKERESZT UTÁNI 4. VASÁRNAP ÁRA: 12 Ft Azért, atyámfiai, imádkozzatok szívvel-szájjal otthon is, templomban is, mert az imádság tartja a világot. Különben ugyan rosszul állna! Luther A TARTALOMBÓL ORGONASZENTELÉS RÁKOSPALOTÁN MEMORANDUM TŐKÉS LÁSZLÓ ÜGYÉBEN FELVÉTEL A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁRA MEGHÍVÓ A zsinat 4. ülésszakát 1992. február 7-8. napjaira a Budapesti Evangélikus Gimnáziumba összehívta az elnökség. Február 7-én pénteken 10 órakor áhítattal kezdő­dik és 18.30-ig tart a tanácskozás. Február 8-án szombaton 8 órától 16 óráig. Témák: 3. számú zsinati bizottság előkészítésében a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház fogalma, egyház- tagság, egyházközség, törvény szövegjavaslata. 11. számú bizottság: Zsinati törvény szövegja­vaslata 4. számú Gazdasági Bizottság előkészületi jelen­tése. Zsinati Etikai Bizottság létrehozása. A bizalom zarándokútja Magyarországon Budapesten rendezték meg, de­cember 30-tól január 4-ig, a tizen­negyedik Európai ifjúsági találko­zót, amelyet a Taizé-i közösség szervezett. A zarándokút legfőbb célja a hit forrásainak közös kere­sése, a közös remény és bizalom építése volt. A találkozó résztvevői többségükben fiatalok, akik Euró­pa keleti és nyugati feléből érkez­tek, hogy megosszák egymással hi­tüket és kérdéseiket. Az érkezőket budapesti és fővá- roskörnyéki iskolákban és csalá­doknál szállásolták el. A reggeli imádságok és az ezt követő kiscso­portos beszélgetések egyházközsé­gekben, a közös imádságok délben és este a Sportcsarnokban és a Hungexpónál voltak. Az utóbbi helyen január 1-én a közös imádsá­gon resztvettek a felekezetek püs­pökei is. Több gyülekezetben óév éjjelén közös imádság, majd egy­szerű családias szilveszter volt. Újév napján a vendégek resztvet­tek a vendéglátó gyülekezet isten- tiszteletén. A Taizé-i közösség munkatár­sainak és a mintegy 80 000 fiatal fogadtatása nem volt egyértelmű. Voltak egyházközségek, ahol me­reven elzárkóztak attól, hogy templomukban „taizé” alkalmak legyenek. Voltak, ahol kinyitották a templomot, reggeli áhítatokat is tartottak, viszont a közös előkészí­tésben és a közös munkában nem vettek részt. Viszont gyakorolták a vendégszeretetet, amelynek jó visszhangja van. Végül voltak ke­rületek ahol éppen az evangélikus gyülekezet fiataljai vállalták egy ilyen találkozó szervezésének min­den gondját, de örömét is. Ha kel­lett, lelkészükkel együtt evangéliu­mi szellemben szolgáltak az alkal­makon. Miért volt a zártságtól a nyitott­ságig ilyen széles a skála? Igaza le­het Jakob Hitznek, aki így nyilat­kozik?: „Schütz prior írásainak a tanulmányozása arra a meggyőző­désre juttatott, hogy Taizé inkább katolikus, mint protestáns, de végül is hitvallási szempontból inkább a senki földjén helyezkedik el”. Tény, hogy a TaiZé-i krisztuskép egy minden emberben lévő Krisz­tusról tanúskodik. „Isten benne la­kik az emberben születése pillana­tától fogva.” - mondja a prior. - Mi pedig a Szentírásból úgy tanul­tuk, hogy akik befogadták Krisz­tust, azokban él az Isten. Tény, hogy a mozgalom megtérési-ébre- dési keresztyénség helyett „fejlődé­si” keresztyénséget képvisel. Jézus szolgálatát pedig meghatározta a megtérés szükségességének a hir­detése. Tény, hogy a meditáció és^kon- templáció által nem tudok az Úrhoz eljutni, hiányzik az igehirdetés, nincs egy evangélikus szamára nél­külözhetetlen intellektuális profil... Mégis úgy látom, a Taize-iek lé­te figyelmeztetés, hézagpótlás. Em­ber ne rohanj, állj meg! „Csende­sedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten.” Taizé számomra két döntő kérdést vet fel: Mennyi az ige melletti valódi csendesség az életemben? Mennyi a másokért el­mondott imádság? „Van igenis élményszerű kezde­téről számot adni nem tudó hívő élet, és a világban igenis szükség van olyan krisztusi jelenlétre, amely a megbocsátás, a szelídség, és a bizalom jegyeit hordozza. Ahogy a taizéiek teszik, gyakorol­ják az legalább is megszívlelendő lehetőség minden hitrejutott részé­re. A taizé-iek nem hamispróféták, semmi esetre sem démoni mozga­lom, csak az a kérdés, hogy ná­lunk, ahol két generáció óta rom­bolják a népegyházat, szabad e hallgatni a megtérésre hívó szó­nak?” írja Zsigmondy. Egyetértek, de elgondolkodtató Bálint B. And­rás „Gazdagok vagyunk” c. vallo­mása az Új Magyarország január 18-i számában, ahol többek között ezt írja: „Életem úgy három-négy esztendeje, válságos útszakaszba futott. Ittam, nőztem. Nyilvános­ság Klubot alakítottam. S minde­me csúfságok következményeként hónapokig nem állt szóba velem sem a feleségem, sem a főszerkesz­tőm. A kátyúból egy keresztény közösség mentett ki: ebben az óbudai társaságban hallottam elő­ször Taizéről, Roger testvérről... Taizé léte és lehetősége arra figyel­Imaheti megnyitó istentisztelet a Bazilikában IMÁDKOZÁS EGYSÉGÉRT ÉS TANÚSKODÁSÉRT Az évről évre tartott év eleji kö­zös imádkozás néhány év óta az egész magyar keresztyénség együtt imádkozását hozza magával. Nagy élmény és felemelő érzés, különö­sen az idősebb generációnak, hogy a budapesti Bazilikában katoliku­sok látnak vendégül ortodoxokat és evangélikusokat, reformátuso­kat és baptistákat vagy metodistá­kat, és ez a vendégség több, mint együtt tartózkodás, mert a testvé­meztet, hogy a mát csak együtt élhetjük meg, a jövőt együtt érhet­jük el. ” Ezek szerint mégiscsak van ennek a közösségnek megté­résre segítő karja. Az, hogy ez a mozgalom evangé- liumibb legyen,, azért mi is felelő­sek vagyunk. Általuk tálcán ho­zott elénk az Úristen rengeteg fia­talt, észt süketnémákat, lerongyo­lódott kárpátaljai magyarokat, er­délyi testvergyülekezetből minden­re éhes fiatalokat. Hozott turistá­kat is, akik azt sem tudták hol van Taizé és azt sem kicsoda Jézus Krisztus. Próbáltuk e megmutat­ni? Mit jelentett nektek az elmúlt néhány .nap, amikor be lettetek dobva a szolgálat mélyvizébe? - kérdeztem ifjúsági óránkon és öm­lött belőlük a szó. Kapcsolatte­remtést más nemzetek keresztyén fiataljaival. A közös munkában barátságok szövődtek, református fiatalokkal. Megtanultuk, milyen jó másokért keményen dolgozni. Igaz, a szervezésbe néha hiba csú­szott, de Isten ebből is jót hozott elő. Tévedésből magányos nénihez került két fiatal. Annyira örült, hogy végre neki is lehetnek vendé­gei. Dunaharasztin egy néni 11 vendéget fogadott, a gyülekezet felfigyelt rá és segítette. Mi evangé­likusok szeretnénk maradni, Taizé számunkra hézagpótló. Jók voltak a kiscsoportos beszélgetések, eze­ken beszéltük meg, amit Krisztus­ból és az Egyházból megértettünk. Kérjük Istent, hogy egyházunk számára mindebből valami na­gyon jót hozzon elő. Bolla Árpád riség jegyeit hordozza magán. így volt ez január 19-én vasárnap dél­után is, amikor a népes gyülekezet közé az egyházak vezető főpapjai megérkeztek. Dr. Viczián János baptista elnök az ökumenikus Ta­nács elnöke köszöntötte a szolgá­lattevőket és a gyülekezetét és an­nak az örömének adott kifejezést, hogy közöttünk lehet dr. Tőkés László királyhágómelléki reformá­tus püspök is. Dr. Hegedűs Lóránt református püspök a 133. zsoltárt olvasta és imádkozott, Hecker Frigyes meto­dista szuperintendenssel együtt vallotta meg közös hitét az Apos­toli Hitvallásban. Dr. Paskai László bíboros prí­más, esztergomi érsek Jézus főpapi imáját idézte igehirdetésében. Ezen a héten Jézus főpapi imájához kap­csolódunk, melyben az egységtö­rekvés a leglényegesebb. Akik ben­ne hisznek, őbenne legyenek egyek. Akkor lesz őszinte és igaz az imádságunk, ha mindnyájunk te­kintete Jézusra és rajta keresztül a mennyei Atyára irányul. Az apos­tolok igehirdetése egy személyt hir­detett: Jézust, egy személyt: azt, hogy meghalt és feltámadott és azt is, hogy ez egyben az emberiség megváltását, a bűnök bocsánatát, a lélek megtisztulását és a Jézus feltámadásában való részesedést is jelenti, erről kell tanúskodnunk. Dr. Tőkés László püspök Mt 28,16 alapján szólt arról, hogy a keresztyén egység megvalósulásá­ért történik most az imádkozás. Nehéz az egység, nehezen találjuk a közös szót, az összefogást. A Krisztusban való egységet vall­juk igaznak, istenfiúság és ember­testvériség által megvalósuló szel­lemi, lelki és hitbeli egységet. Mer­jük a szeretetet hirdetni, mert mi­nél nagyobb a szeretetlenség, an­nál nagyobb szeretettel vethetünk gátat neki. Ez a szeretet határta­lan, de kit érdekel a határ, ha egy­másra találunk ortodox szerbekkel és katolikus horvátokkal, ha görög katolikus és ortodox románok ösz- szebékülnek és megosztják egy­mással kenyerüket és templomai­kat. A határok bennünk vannak, szeretetlen és testvérieden állapo­tunkban. Ezen a szinten kell meg­teremteni az egységet. Az igehirdetések után jó volt dr. Harmati Béla püspökünkkel együtt imádkozni az ökumenikus imádságot, kérve az igénél való megmaradást, a hitben való erősö­dést, az igazságban való megmara­dást, és a jó békességben való éle­tet, imádkozni bűnbocsánatért, becsületes munkáért, háborúban szenvedőkért, örök életért. Az Úrtól tanult imádságot dr. Berki Feriz magyar ortodox espe­res adminisztrátorral mondta együtt a gyüle­kezet, majd ál­dást osztott Si­meon bolgár or­todox metropo- lita és Aficso- vics Illés szerb ortodox espe­res. Két ének­kar szolgált az istentiszteleten, a Bazilika Énekkara és a Budapesti Re­formátus Ének­kar. NYILATKOZAT Mi, a magyarországi történelmi egyházak vezetői sok esztendő keserű tapasztalata, jog- és szófosztott- ság után azt várjuk az új Magyar Televíziótól, hogy segítse szolgálatunkat. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a hitben megfogalmazott televíziós munkánk a nemzet erkölcsi- szellemi fölemelkedését, lelki egészsé­gének javulását, a társadalmi megbékélést és párbe­szédet kívánja szolgálni. Fontosnak tartjuk tehát, hogy kinyilvánítsuk a kö­vetkezőket : 1. A Magyar Televízió és az egyházak illetékes vezetői 1990. január 23-án a megváltozott történelmi helyzetnek megfelelően, részletes megbeszélés eredmé­nyeképpen határoztak arról, hogy felállítják a Vallá­sos műsorok szerkesztőségét és létrehozzák a felekeze­ti műsorok állandó struktúráját. Abban is megállapo­dás történt - szóban -, hogy ez a terv ideiglenes és továbbfejlesztendő. Két esztendő elteltével kényszerü­lünk annak a kinyilvánítására, hogy az egyházi műso­rok helyzete - a kilátásba helyezett javulás ellenére - romlott. 2. Az új Magyar Televízió intézkedései sérelmesek számunkra. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a Ma­gyar Televízió az 1992. januáijától kialakított új mű­sorstruktúrájában a vallási műsorok adásidejéről az egyházak megkérdezése nélkül döntött, valamint azt az eljárásmódot és intézkedést, amellyel ezt az egyhá­zak tudomására hozta, kész helyzet elé állítva a fele­kezeteket. 3. Újólag azt tapasztaljuk, hogy nem csupán a mű­soridők bővítése maradt el, hanem a heti rendszeres vallási műsoraink kikerültek a fő műsoridőből, rá­Lapzárta után érkezett: D. Szedressy Pál a Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyház püspöke január 20-án meg­halt. Temetése január 28-án volt Kolozsvárott. Egyházunk képviseltette magát a temetésen. adásul változó időpontokban sugározzák őket, és er­ről nem is értesítik az illetékes felekezeteket, holott a magyarság túlnyomó többsége valamelyik vallásfele­kezethez tartozónak vallja magát. 4. A Televízió elnökének érvelését (Hankiss Elemér 1991. november 25-én kelt levele Seregély Istvánhoz), miszerint „a Televízió nemcsak teljesítette, de túl is teljesítette a megállapodást”, nem fogadjuk el, mert a Televízió az egyházi műsorok keretébe sorolja azon adásait is, amelyeket a vallásról a felekezetek illetékes szerkesztői nélkül készít. A magunk részéről azokat a műsorokat - legyenek bár jól megszerkesztett vagy kultúrértékeket hordozó bibliai történeti alkotások -, amelyeket nem az illetékes egyházi szerkesztők készí­tettek, nem tekintjük egyházi műsoroknak. Természe­tesen jogában áll a Televíziónak a vallásról saját mű­sorokat készíteni és ezeket örömmel is vesszük, ám ezek a műsorok semmiképpen sem írhatók a felekezeti műsorkontingens terhére. 5. Természetesnek tartjuk, hogy az egyházi műso­rok elkészítésének szerkesztési, anyagi költségeit és azok tárgyi feltételeit a többi műsorhoz hasonlóan a Televízió biztosítsa. 6. Jelen álláspontunk megfogalmazásával egyidő- ben - az ideiglenes megállapodás értelmében - kinyil­vánítjuk tárgyalási igényünket és készségünket. Budapest, 1992. január 15. * Mi, a magyarországi egyházak vezetői sok esztendő keserű tapasztalata, jog- és szófosztottsága után azt várjuk az új Magyar Rádiótól, hogy segítse szolgálatun­kat. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a hitben megfogal­mazott rádiós munkánk a nemzet erkölcsi-szellemi föl- emelkedését, lelki egészségének javulását, a társadalmi megbékélést és párbeszédet kívánja szolgálni. Fontos­nak tartjuk tehát, hogy kinyüvánítsuk a következőket: 1. A Rádió eddigi intézkedései sérelmesek szá­munkra. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a Magyar Rádió az 1992. januárjától kialakított új műsorstruk­túrájában a vallási műsorokról az egyházak megkér­dezése nélkül döntött, valamint azt az eljárásmódot és intézkedést, ahogyan ezt az egyházak tudomására hozta, kész helyzetet állítva eléjük. 2. Levélváltásaink nem jártak eredménnyel. Tilta­kozó levelünkre Gombár Csaba, a Magyar Rádió elnöke december 10-én kelt levelében közölte: „Alap­vető kérésének sajnos nem tudunk eleget tenni... egy­házi műsoraink csak a Kossuth Rádió URH sávjában helyezhetők el.” 3. Az új műsorstruktúrában az URH sáv az is­métlések, a speciális és szűk érdeklődési körök műsorainak sávja. így az egyházi műsorokat a Rá­dió a kisebbségi, körzeti és rétegműsorok szintjén kezeli, holott a magyarság túlnyomó többsége va­lamelyik vallásfelekezethez tartozónak vallja ma­gát. Ä döntést - a hívei iránt érzett felelőssége tu­datában - egyetlen érdekelt történelmi egyház sem fogadja el. Tiltakozásunkat felterjesztettük a Ma­gyar Köztársaság Elnökéhez, aki január 6-án kelt levelében válaszolva ezt írja: „kérésükkel és indo­kolásukkal egyetértek.” 4. Tudomásunk szerint :- A Kossuth adó URH sugárzása az ország jelen­tős területén, főleg vidéken nem fogható.- Híveink többsége, főleg az idősebbek nem rendel­keznek a keleti URH adás vételére alkalmas ké­szülékekkel.- Az URH adást határainkon túl lehetetlen fogni. Az ezen való sugárzás azt jelenti, hogy minden harmadik magyar nemzetiségű embert eleve meg­fosztanak az anyanyelvű vallási adások vételi le­hetőségétől.- Híveink rádiózási szokásainak megváltoztatása nem az egyházak feladata, ez a közeljövőben nem is várható. 5. Európában az egyes országok közszolgálati rá­dióiban lényegesen több műsoridő van a vallási adá­sok számára. Hazánkban az új Köztársaság Rádiójá­ban valamennyi egyház, együttesen mindössze heti 2 óra műsoridőt kapott, azt is csupán URH sávon. Híveink jogos igényét tolmácsoljuk akkor, amikor az egyházak által szerkesztett műsorok idejének bővíté­sét kérjük:- Vasárnap délelőtt 10-12 óra között a Kossuth Rádió középhullámú sávján 2x60 percet, egy ró­mai katolikus és egy protestáns istentisztelet köz­vetítésére, élő adásban.- Hét közben heti 4x30 percet, mindig azonos idő­pontban, stúdió műsorok közvetítésére (2 katoli­kus, 2 protestáns adás).- Rendkívüli események esetén, alkalmanként, megegyezés szerint kerülhet sor további műsor­idők kérésére. 6. A magunk részéről azokat a műsorokat - legye­nek bár jól megszerkesztett vagy kultúrértékeket hor­dozó bibliai történeti alkotások -, amelyeket nem az illetékes egyházi szerkesztők készítettek, nem egyházi műsoroknak tekintjük. 7. Természetesnek tartjuk, hogy az egyházi műso­rok elkészítésének szerkesztési, anyagi költségeit, a többi műsorhoz hasonlóan, a Rádió fedezze. 8. Jelen álláspontunk megfogalmazásával egyidő- ben kinyilvánítjuk tárgyalási igényünket és készsé­günket. Budapest, 1992. január 15. A nyilatkozatokat aláírták: Dr. Seregély István érsek, a Magyar Katolikus Püs­pökkari Konferencia elnöke, Dr. Harmati Béla püs­pök-elnök Magyarországi Evangélikus Egyház, Dr. Hecker Frigyes metodista szuperintendens, Dr. Hegedűs Lóránt a Magyar Református Egyház Zsinatának elnöke, Dr. Viczián János baptista egyhá­zelnök, a Magyarországi Ökumenikus Tanács elnöke, Zoltai Gusztáv a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének Ügyvezető igazgatója és Landeszman György budapesti vezető főrabbi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom