Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-01-26 / 4. szám
1 í 1 Evangélikus Élet 1992. januAr 26. AZ AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUS KONFERENCIA 24. KÖZGYŰLÉSE A magyar istentiszteleti nyelvet használó észak-amerikai evangélikus gyülekezeteket összefoglaló egyházi közössége, amely az Amerikai Evangélikus-Lutheránus Egyház hivatalosan elismert tanácsadó szerve, korábbi próbálkozások után, véglegesen 1941-ben, tehát ötven évvel ezelőtt alakult meg. Erről az eseményről emlékeztek meg a konferencia 24. közgyűlésén, amelyet 1991. november 3- án a clevelandi nyugati-oldali Magyar Evangélikus Egyház gyülekezeti termében tartottak meg. Ezen az alkalmon nyolc lelkipásztor, két lelkésznő és mintegy IS laikus személy vett részt. A város két magyar evangélikus templomában ennek a napnak a délelőttjén vendéglelkészek szolgáltak: a keleti oldalon levő Első Magyar Evangélikus Egyháznál Pósfay György hirdette angolul és magyarul Isten Igéjét, míg a nyugati oldalon Tessényi Kornél prédikált. A délután 3-kor kezdődő közgyűlést Markovits Pál ny. lelkész áhítata vezette be, amely után a Konferencia elnöke, D. Brachna Gábor főesperes, megnyitotta a közgyűlést és előterjesztette elnöki jelentését, amelyben visszatekintett az elmúlt két évi időszakra. Ezt a megjelentek nagy érdeklődéssel hallgatták. Juhász Imre ny. lelkész, a Konferencia jegyzője felolvasta a 23., Buffalóban tartott közgyűlés jegyzőkönyvét, majd Bernhardt Béla clevelandi és torontói lelkész előterjesztette a pénztárosi jelentést. Mindkettőt elfogadták a résztvevők. Ezt követően került sor Pósfay György Genfben élő ny. lelkész előadására, aki a következő témáról beszélt. „Evangélikus egyházaink a mai változó világban: különösképpen magyar evangélikus gyülekezeteink sorsa." Az egész világon szétszórt magyar evangélikusokat gondozó egyházi szervezetek jelenlegi munkájának ismeretese előtt s^plott arról, Jiogy a mostani konferencia napját megelőző napon volt 35 éves fordulója annak az eseménynek, hogy D. Or- dass Lajos budapesti evangélikus püspöknek és a magyar keresz- tyénség két másik kimagasló vezetőjének a szózatát közvetítette a magyar rádió. Bár az elmúlt esztendők során az ezekben a rádióbeszédekben is visszatükröződő magyarországi helyzet képe nagymértékben megváltozott, de ez nem jelenti azt, hogy akár a Kárpát-medencében, akár egyéb országokban élő magyar evangélikus gyülekezetek szolgálatának a teljesítése könnyebbé vált volna. - Az előadás elhangzása után többen tettek fel kérdéseket az előadónak. A következő tárgysorozati pont az 57. évfolyamának a végéhez érkező ERŐS VÁR c. lap jelenlegi szerkesztőjének és kiadójának a jelentése volt, majd a választott tisztségviselőkből álló Intézőbizottság számolt be azokról a kérdésekről, amelyekkel az elmúlt két év során foglalkozott. Ezt követte a következő két év tisztségviselőinek a megválasztása. Ezzel kapcsolatban az egybegyűltek úgy döntöttek, hogy az eddig szolgálókat újraválasztják. Több indítvány és javaslat megtárgyalásakor a Konferencia úgy döntött, hogy felajánlja a pennsylvaniai Allentownban levő Muhlenberg Főiskolának, amely D. Ordass Lajos püspököt 1947-ben díszdoktorátussal tüntette ki, a birtokában levő és Kur Csaba szobrászművész által készített Ordass-emléktáblát. Az elhelyezés költségeit önkéntes adományokból kívánja a Konferencia fedezni. A befejező áhítatot Buthy Dénes buífalói magyar evangélikus lelkész, a konferencia alelnöke tartotta, majd a különböző városokból érkezett résztvevők még hosz- szabb ideig együtt maradtak a helyi gyülekezet asszonyai által készített hideg vacsora elfogyasztása után is. P. Gy. A Monte Carló~i Rádió evangélikus műsorát Magyarországon szerkesztik A konferencia résztvevői A rádió vezetői: dr. Pósfay György, Gáncs Péter, Terráy László lelkészek A múlt év őszén a Kelenföldi Gyülekezet adott helyett annak az evangélizáció- nak, melyet a Trans World Radio munkatársai tartottak. A rádió munkatársai ülésükön határozatot hoztak, hogy a rövid- hullámú adó műsorát ezentúl nem külföldön, hanem itthon szerkesszék. A műsorszerkesztés munkájára felkérték Gáncs Péter nagytar- csai lelkészt, aki elfogadta a megbízást! 1992. február 1-től kezdve szerkeszti a műsort. Isten áldását kérjük nehéz és felelősségteljes munkájára! Az őszi konferenciáról készült képeken bemutatjuk a résztvevők egy csoportját és á rádió vezetőit. A Trans World Rádió (Monte Carlo) műsora a 31 méteres rövidhullámon (9435 kHz) fogható. Időpontja mindig 17.35—17.50-ig. (Az esetleges változásokat időben közölni fogjuk.) A rádió februári műsora a következő: 1- én, szombaton: Missziói negyedóra - Pósfay György (Genf). 2- án, vasárnap: Áhítat - Joób Olivér (Zürich). 8-án, szombaton: Elveszett ember az, aki nem hisz Jézusban? - Gémes István (Stuttgart). 9-én, vasárnap: Áhítat - Antal Béla (Bem). 15- én, szombaton: Levelesláda - Kelemen Erzsébet (Mindelheim). 16- án, vasárnap: Áhítat - Varga Pál (Ulm). 22- én, szombaton: Ifjúsági adás — Gáncs Péter (Nagytarcsa). 23- án, vasárnap: Áhítat - Molnár Veres Pál (Stockholm). 29-én, szombaton: Gyermekprogram - Pósfay György. 1-jén, vasárnap: Áhítat — Gáncs Péter. Találkozás tizenöt év után „Emlékezz vissza az útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR..." (5Móz 8,2/a) szólt az írott és telefonon vagy személyesen továbbított meghívó 1991. november 9- ére, a volt Óbudai Ifjúsági Kör találkozójára. E sorok olvasói közűi kevesen tudják, ismerik az előzményeket és azt, hogy tulajdonképpen milyen közösség találkozójára került sor azon a novemberi szombaton, hiszen Óbudán az evangélikus gyülekezetnek fennállása óta szinte mindig volt ifjúsága. E meghívó mégis elsősorban azokat hívogatta, akik a hatvanas évek végén és a hetvenes évtizedben voltak a Kör tagjai, vagyis 10-20 évvel ezelőtt. Huszonkét volt ifjú, ma már családos középkorú felnőtt, két vezető és huszonöt családtag adott hálát Istennek az útért és vezetésért az egész napos programon, melynek a budafoki gyülekezet adott helyet. Tíz órakor hálaadó úrvacsorái istentisztelettel kezdődött a találkozó, ahol Rozsé István lelkész és egykori tag a bevezetőben írt ószövetségi igevers alapján hirdette Isten igéjét. Ha Isten szabadítására, bűnbocsánatára, a vele járt közös útra tekintünk, akkor szabad visz- szanézni, szabad hátra tekinteni. Sőt az ige felszólít: Emlékezz! És ha emlékezünk, oly sok mindent felhasználhat Isten arra, hogy új erővel lásson el, és megláttassa ismét a régi és örök célt: a Vele való személyes közösséget. Honnan, hová tartunk, milyen ez az út, ki, mit és hogyan járt be rajta, és a leglényegesebb: ki volt a vezető? Az istentisztelet után a résztvevők egyenként erről számoltak be, mégpedig két kérdés köré csoportosítva a találkozó központi gondolatát. 1. Mai szemmel, más látással, mit jelentett neked Óbuda, az egykét évtizeddel ezelőtti közösség? 2. Milyen volt az utad azóta, amióta nem találkoztunk? Egy rövid, ebédnyi időre és néhány régi közös ének eléneklésére szakadt csak meg a beszélgetés, mely egészen az estébe nyúlott. Sorban mindenki elmondta az akkori és az azóta járt útról a maga történetét. Mi is volt ez?- Mindenekelőtt bizonyságtétel, a Mennyei Atya szeretetéről és Jézus Krisztusról, a személyes Megváltóról. A megtapasztalt és átélt bűnbocsánatról.- Azután tanúságtétel a vezetésről. Nem csak hogy nem szégyen, hanem egyenesen jó vezetettnek lenni, az Atya vezetettjének - foglalhattuk össze az elhangzott emlékezésekből.- Visszatekintés is volt a korra, melyben a rendszer ideológiai és politikai nyomása oly kevés ellenállást talált az egyházi vezetésnél. E közösségnek is voltak „menet közben” ifjúsági munkától eltiltott vezetői, és az alkalmakon való részvételtől felülről eltanácsolt tagjai. Korán, többen tizenévesen tanulták, tapasztalták meg egy közösségben a próba terhét.- A találkozó emlékezésre adott lehetőséget az alkalmakra: a szombat esti órákra, az énekkari próbákra és szolgálatokra, a keddenként! kulturális találkozókra, a kirándulásokra, a nyári balatoni, mátrai, szabolcsi, szatmári táborokra, születésnapokra stb.- Jó alkalom volt a beszélgetésre, az azóta született családokról, Isten kegyelméből megtalált házastársról, a gyerekekről, akik közül vagy húszán résztvevői is voltak a találkozónak.- És megemlékezés is volt azokról, akik nem tudtak eljönni. Jó néhányuk levélben vagy szóban köszöntötte a résztvevőket, ígérve azt, hogy ha Isten éltet, és lesz újabb együttlét, igyekeznek eljönni. Az óbudai gyülekezet akkori lelkésze, Görög Tibor is köszöntését küldte. Éppen ifjúsággal kapcsolatos utazása miatt nem vehetett részt. A soproni gimnázium ügyében volt Budapesttől távol azon a hétvégén. Volt, akit lelkészi szolgálata akadályozott a részvételben, voltak olyanok, akik betegágyukról küldtek üzenetet, mások pedig külföldről.- És végül az elmondott élettörténetek és visszatekintések minden szava egy-egy hálaadás volt az emlékezés lehetőségéért, az egész útért és a vezetésért. Garádi Péter Száz éve született Niemöller Márton Papi családban született 1892. január 14-én. Tengerész lett. A háborúban tengeralattjáró kapitányként teljesített szolgálatot. Innen került Isten hívására teológiai tanulmányai elvégzése után a szószékre. Belmissziói munkák után Dahlemben, az óriási Berlin egyik kedves kis elővárosában lett gyülekezeti lelkipásztor. Világhírre mint kemény VASÁRNAP - DAHLEMBEN Fejünk felett, a föld felett a szél ma hópihékkel játszik, kört szalad. Mi meg repülünk - mint a nyíl - a föld alatt. Ott fönn: fehér, minden fehér, kápráztató, tűndéri, téli látomás. Itt lenn: homály meg sok-sok sápadt állomás. De kinn vagyunk, már itt vagyunk. Városka, róla négy világtáj ír s beszél, itt Kőórjásnak köntösén a csipkeszél. A rengeteg kőrengeteg ölén ott benn: a hó már hóvíz-pocsolya. Itt künn: vedelt még gyémántfénye s mosolya. Csak egy felé, templom felé siet mindenki, szűzi hóra rátapos. Ez mind befér? Csodálatos. Csodálatos! A kapuban, szűk kapuban ott látod barna, falra-vert kereszt előtt bőrövvel, szőrben, bottal a Keresztelőt. Belül: tele, csordult-tele. Künn: némaságnak dermeszt zord hona. Itt benn: felbúg és forrón zeng az orgona. Ott künn: havas, hideg-havas az út, a rét, a fák, madárka-etető. Itt benn: derű, virág, pirosbordás tető. Künn: bősz világ, ördög-világ. Kacagva harsog, zúg az átok tengere. Itt benn: szívünkön sújt az Isten embere ... ... Dahlem! - Télben, fehér télben. Szép vagy, hullott szirmok közt nyíló liliom: a te kelyhedbe menekült az üldözött Evangéliom! Berlin, 1936 januárjában Scholz László ellenálló tett szert, szembeszállva az egyház beolvasztásával próbálkozó hitleri politikával. A „hitvalló egyház” vezéregyénisége volt mindvégig, 92 éves korában való elhunytáig. Mint minden nagy ember, vitatott egyéniségnek bizonyult, de a huszadik század küzdelmes egyháztörténetét senki sem fogja neve nélkül megírni. Ezt a feladatot illetékesekre hagyva, magam csak arra vállalkozom e néhány emlékező sorban, hogy személyes emlékeimből idézzek. Felhasználom hozzá lassan már elhalványodó berlini naplómat. Két szemesztert töltöttem ugyanis a berlini egyetem teológiai fakultásán 1935/36-ban. Komolyra fordult már az egyházi harc. Kapcsolatba kerültem a hitvalló egyház egy-két lelkészével, olyannal is, akit megvertek, lakásába bombát dobtak. Niemöl- lert is meghallgattam dahlemi templomában, nemzetközi konferencián Spandauban. Egy ízben pedig egy református segédlelkész kollégával együtt fogadott kettőnket, magyarokat. Decemberi havas télben röpültünk ki földalattin Dahlemba. A parókiát könnyen megtaláltuk, esti fényben olyan volt mind egy mesebeli mézeskalácsos házikó. Fölmen- ve a világos verandán, az előszobában valahonnan karácsonyi zene hangjai szűrődtek ki. Dolgozószobájában fogadott barátságosan. Előzőleg egy másik szobában ruhával letakart telefont láttunk. Lehallgatókészüléket helyeztek el benne hivatalos szervek s a házigazda ezt jól tudta. Egyébként egy kis fekete embernek láttuk, akkor még koromfekete haja volt. Nálunknál mintegy két évtizeddel idősebb, de ez nem látszódott. Kezén karóra, szivarozott. íróasztala felett a megfeszített Krisztus képe, de elmosódott vonású, mintha szándékosan kidolgozatlan volna. Egy Luther-kép is mellette. Kérdéseinkre készségesen válaszolt. Nagy zűrzavar van az egyházban, most éppen hatféle egyházvezetőség működik! Az ifjúságot „eladták”. Az idős Bodelschwing, aki mellett dolgozott is, beteg, munkaképtelen. A teológiai fakultás megfelelő professzorait „letették”. A lelkészek fizetése kétséges, a gyülekezeteknek megtilthatják, hogy papjait honorálja. A Rosenberg-féle „német hitmozgalom nagyon erős... „Végeredményben most a teológia alapjáról van szó, ezért folyik a harc!” Nem folytatom. Valamelyest tudjuk mindnyájan, mi minden következett. Jóval később még egyszer találkoztunk, Budapesten járt feleségével együtt, egyházunk fogadást adott tiszteletére. Egy kézfogásnyi idő jutott kettőnkre s említést tettem neki dahlemi látogatásomról. Csöndesen bólintott és meleg volt a kézfogása. Emlékeimet egy vers őrzi, egy 1936 januárjában tett dahlemi utam után íródott. Képzeletembetí látom Niemöllert az Anennkirche szószékén. Markánsan, fiatalosan, pedig e napokban százéves volna- Scholz László A MAGYAR ISKOLA MILLÉNIUMÁNAK MEGÜNNEPLÉSE A pannonhalmi bencés kolostor falai között 996-ban létesítették az első szerzetesiskolát. Ezzel kezdődött a magyarság európai kultúrába való beilleszkedése, és kibontakozott az az iskolarendszer, mely népünk művelődésének és kultúrájának alapjait jelentette. Ebben az iskolarendszerben találjuk a XVI. századtól az evangélikus iskolákat is. Az ezeréves fejlődést tehát nem lehet egyházi iskoláink nélkül áttekinteni. A mil- lénium alkalma számtalan lehetőséget kínál a méltó megünneplésre. Tárgyi emlékek felkutatását, gyűjtemények létesítését, iskolamúzeum alapítását éppúgy ide sorolhatjuk, mint természetesen az iskolatörténeti kutatások írásbeli rögzítését. Tudomásom szerint három középiskolánk története készült el eddig, a fasori gimnáziumé, A Deák téri iskoláé és az aszódi gimnáziumé. Van még időnk (öt ev) arra, hogy a hiányzókat pótoljuk. Történész tanárok és ilyen vénával megáldott lelkészek lássanak feladatot, vállaljanak szolgálatot ebben. A millenium megünneplésére EMLÉKBIZOTTSÁG alakult, a Magyar Tudományos Akadémia védnöksége alatt. Elnöke dr. Kosá- ry Domokos a MTA elnöke lett. Tagjai közé választották dr. Harmati Béla püspököt egyházunk képviseletében, de más evangélikusokat is találunk a bizottságban, Az 1992. szeptember 1-jén megnyíló nyíregyházi Evangélikus Kossuth Gimnázium igazgatói állására pályázatot hirdetünk az alábbi feltételekkel:- egyetemi (tanári) végzettség,- öt év gyakorlat,- evangélikus gyülekezeti tagság,- lelkészi ajánlólevél,- életrajz. A beküldési határidő: 1992. február 20. Á pályázatot az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöki hivatala címére (Budapest, 1085 Üllői dt 24.) kell beküldeni. így dr. Andorka Rudolf rektort, zsinatunk világi elnökét és dr. Szent- ágothai János akadémikust is. Az Emlékbizottság felhívása többek között kéri „az egyházakat és a vallási közösségeket, hogy gazdag tapasztalataikkal, egyházi és iskolatörténeti gyűjteményeik A Lelkipásztor című lelkészi szakfolyóiratunk az elmúlt év decemberében tartott szerkesztő bizottsági ülés határozata alapján infrastrukturális változáson megy át. Mind a szövegszerkesztés és nyomtatás, mind az expediálás a Sajtóosztály hatáskörébe tartozik. A szerkesztő személye változatlan. Ezentúl minden cikket nyomdakész állapotban (A/4 formátumú oldal, 30 sor x 60 leütés a kézirat formája) kell küldeni a szerkesztő címére 1052 Bp., V. Deák tér 4. (Telefon: 1378-966). A Lelkipásztor a Szerkesztő Bizottság által meghatározott ára 100,— Ft. Félévre 600,- Ft, egész évre 1100,- Ft. Nyugati terjesztésben számonként DM 8. Kérjük a lelkészi hivatalokat és a magánelőfizetőket, hogy az elmúlt évben elmaradt előfizetési dijaikat (még a régi áron) rendezni szíveskedjenek. Külön kéijük a külföldi Olvasóinkat, hátralékukat fizessék be. A szomszédos országok evangélikus lelkészei számára a lapot ajándékba küldjük, de nyugati és északi testvéreink ne tekintsék ajánmegújításával kapcsolódjanak be az ünnepi eseménysorozatba.” A milleniumi ünnepség célkitűzése, az Emlékbizottság reménye, hogy „az egész ország, sőt a határainkon kívül élő magyarság közös ügye” lesz az ünnepségsorozat. tszm déknak nagy erőfeszítések árán készült lelkészi szakfolyóiratunkat. Több mint 90%-a nyugat-európai olvasóinknak elfelejtette beküldeni az elmúlt évben az előfizetést. Evenként 400 oldalon jelenünk meg, ez a kontingens 1992-re is biztosítottnak látszik emberi számítás szerint. Kéziratokat csak abban az esetben küldünk vissza, ha kértük a cikket és rövidítésre szorul. Anyagtorlódás következtében néhány írás publikálása késedelmet szenved, de senki sem dolgozik hiába. Ezúton is kérem a Lelkészi Munkaközösségek vezetői a jónak ítélt dolgozatokat juttassák el hozzám, hogy közkincs- csé tehessük. A nemlelkész jellegű íróinkat, felkérés nélkül is, a Fórum rovatba való írásaik beküldésére kérem. Köszönöm az olvasók és cikkírók megértését, eddigi munkáját és kérem a közreműködést továbbra is. Lapunk eljut más felekezetekhez is és nem egyházi könyvtárakba is. Lelkipásztor szerkesztője FELHÍVÁS Az MM Közművelődési Pályázat támogatásával 90 órás MENTÁLHIGIÉNÉS TANFOLYAMOT indítunk különböző felekezetű lelkészek, hitoktatók és lelkigondozók számára. A tanfolyam olyan elméleti és gyakorlati pszichológiai ismereket nyújt, amelyek nélkülözhetetlenek a közvetlenül emberekkel foglalkozó keresztyén szakemberek számára is. Az elméleti előadások tematikájában szerepelnek valláslélektani és pszichopatológiai alapfogalmak, a csoport lélektanának alapismeretei, valamint a segítő kapcsolat főbb ismérvei. A gyakorlati foglalkozások nagy része önismereti csoport lesz, empátia és kommunikációs tréninggel, valamint esetmegbeszéléssel kiegészítve. A tanfolyam vezetői: Dr. Boros Mária baptista klinikai pszichológus és Török István katolikus pedagógiai pszichológus. A tanfolyam helye: ÉLTE Közművelődési Tanszék, Budapest, V. Szerb u. 21-23. A kedvezményes tanfolyamdíj: a jelentkezők számától függően 4200 Ft-5500 Ft/Fö, ami az Adóalapból levonható. Cím: Dr. Boros Mária, 1021 Budapest, Széphalom u. 13/a. Határidő: 1992. január 31. Közlemény lelkészek számára
