Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-26 / 30. szám

Evangélikus Élet 1992. július 26. A O i(*is GYERMEKEKNEK Kórah lázadásának szörnyű pusztu­lás lett a vége. A nép azonban még mindig Mózes és Áron ellen fordult. A BOT KIVIRÁGZIK O Becalél és Oholiáb, a sátorkészí­tők Mózeshez siettek.- Uram, pleázár elkészült az ol­tár beborításával.- A szenesserpenyőket, amiket a lázadók hoztak az oltárhoz, pa­rancsod szerint vékony lemezzé kovácsolta és azzal borította az ol­tárt. Mózes, aki eddig csak siettében hallgatta a mestereket, most meg­állt.- Az ÚR akarata volt ez - mondta. - Emlékeztetőül lesz ott az oltár oldalán a lázadók serpe­nyőjének reze, hogy minden áldo­zatkor eszünkbe jusson, milyen közel van szivünkhöz a kételkedés. Másnap újra lázadók verték fel a tábor csendjét. Nagy tömeg gyűlt össze a sátor előtt. Szószólójuk egy hatalmas, szakállas ember volt:- Itt jönnek a gyilkosok! - kiál­totta, amikor Mózes és Áron felé­jük sietett. - Ők ölték meg Izrael fiait. A nép már az öklét rázta.- Gyilkosok! Gyilkosok! - kiál­tották együtt. Abban a pillanatban ismét ott volt az ÚR. Felhő takarta el a kije­lentés sátrát. Mózes és Áron térdre borult.- Húzódjatok félre ettől a nép­irt ült) i tői! Meg akarom semmisíteni őket! Mózes megdöbbent attól a ha­ragtól, amit érzett Isten mondatai­ban. Az ÚR türelmének vége sza­kadt? Hamar Áronra kiáltott:- Fogd a szenesserpenyőt és te­gyél bele tüzet ! Siess vele a nép közé, mert az ÚR elpusztítja őket. Talán az engesztelés segít. Áron úgy is tett. Amire a nép közé ért, addigra már sokan a föl­dön feküdtek a lázadók közül. Mások tehetetlen kínnal haldokol­tak. Áron a füstölgő serpenyővel az élők és a holtak közé állt. Á csa­pás megszűnt. Izrael népe megme­nekült. Napokig csönd volt a táborban Senki nem beszélt. A sátrak felett szürke volt az ég. Egy nap aztán Mózes mégis összehívta a népet.- Az ÚR azt parancsolta ne kém, hogy minden család hozzon ide egy-egy vesszőt. Azt a vesszőt hozzátok ide, amit a családfők a hatalmuk jeleként viselnek. A családfők mind oda is men tek. Tizenkét bot gyűlt össze Mó­zes lába előtt. Mózes mindegyikbe belevéste a családfő nevét. Lévi törzsének botjába véste Áron ne­vét. Ez a törzs volt kijelölve a sátor körüli szolgálatra.- Most mutatja meg az ÚR, hogy kit talál alkalmasnak arra, hogy az ő szavát hirdesse a nép között - mondta Mózes. Az emberek ott álltak a sátor körül. Egész nap telt el, de ők nem mozdultak. Aztán Mózes kihozta a sátorból a vesszőket. Az egyik bot teljesen megváltozott. Lila vi­rágok nőttek rajta, levelet, sőt egy kis zöld gyümölcsöt is hozott. Mó­zes beledöfte a földbe, hogy min­denki jól lássa. A bot kérgében olvashatóan ott állt Áron neve. Akkor megszólalt az ÚR:- Mózes! Vidd vissza Áron vesszejét a kijelentés sátrába. Le­gyen vége a lázadásnak, hogy meg ne haljatok mindnyájan. A nép csendben feloszlott. Mó­zes pedig visszavitte a kis fát a kije­lentés sátrába. ŐRIMAGYARÓSD Az ifjúsági táborok otthona Körmend felől érkezve e község az őrségi tájegység kapuja. Sok erde­jével, tavacskáival és dombjaival szí­vet, lelket üdítő benyomást kelt. Re­formációra éhes szegény népe már az 1500-as évek végére a lutheri re­formációhoz csatlakozott. Az őrség nagy része később a kálvini reformá­ció híve lett, de Őrimagyarósd evan­gélikus maradt. Először Szőcéhez tartozott, majd kénytelenek voltak az 1732-es év után - ekkor vették el a templomot - a hetven km-re lévő artikuláris helyre, Nemescsóra járni istentiszteletre. Később Körmend filiája, majd 1842-től önálló a gyülekezet.‘Első papja a celldömölki segédlelkész­ként meghívott Lipót Mihály Vár­palotáról származó lelkész. Kő­templomot épít, paplakot és benne iskolát. Maga tanít 20 éven át het­ven gyereket is. 130 éve szentelték fel a templomot, s ekkor több mint 20 falu tartozott hozzá. Ezek közül hat helyen ma is rendszeresen tar­tunk istentiszteletet. Közös temp­lomunk van Viszákon a reformá­tusokkal, ahol közös úrvacsorái is­tentiszteleteket is tartunk kará­csonykor és húsvétkor. A község és a gyülekezet népes­sége erősen csökken az „egyke” következtében. Az alsó tagozat négy osztályába összesen öt gyer­mek jár. Az istentiszteleti látoga­tottság is gyér; a 200 lelkes anya­gyülekezetben 15-20-an járnak. Is­ten igéjének hallgatására kicsi az igény és nem akar rá idő se jutni. Újszerű kétszintes paplakja, amely sok éven át üresen állt, 1988 óta ifjúsági táboroknak ad helyet. Itt tartjuk a Vasi Egyházmegye gyülekezeteinek ifjúsági táborát; külön a fiatalabb és idősebb ifjúság részére, valamint az egyházmegyei zenei, - kántorképző - ifjúsági tá­borokat is már három esztendeje. A papiak melléképületéből kiala­kított ebédlő, konyha és vizes­blokk a jövőben is biztosítja a tá­borozást a visszakapott iskolaépü­lettel együtt. Az idei évben is „me- legváltással” foglalt az egész nyár. A résztvevők között a már említett három egyházmegyei táboron kí­vül részt vett és vesz két gyülekezet 2-2 csoporttal, de helyet kapott a pesthidegkúti nyomorék gyerekek nyaraltató tábora éppen úgy, mint a MEVISZ vak gyermekeket nya­raltató tábora vagy a KIÉ vezető­képző tábora. Reménységünk szerint ezek a hit­ébresztő táborok gyülekezetünk if­júságára is jó hatással vannak, és az egész gyülekezet épülését is segítik. A lelkészi teendőket a Szombat­helyről kijáró Kiss István diakó­nus lelkész látja el. Kiss István KISSOMLYÓ Berzsenyi szülőföldjén gyülekezeti élettől elszokott fiatalab- bakkal. A környék tömegközleke­dési adottságai viszont az ilyen kö­zös alkalmakat sajnos nem teszik lehetővé. Egy remek ötlet, és buszso­főr presbiterünk segítségével azon­ban valóra válhattak álmaink! Hús­vét ünnepén bérelt autóbuszjárta a falvakat, összegyűjtve a templomba készülőket. S íme! csaknem kétszá­zan énekeltük: Győzelmet vettél, ó Feltámadott! A Húsvét csak a kezdet volt. Pünkösdkor már szinte termé­szetes volt, hogy megy a busz. Ezen a napon kilenc fiatal test­vérünk térdelhetett először az Úr oltárához, és hét presbiter kezdte meg szolgálatát. íme a Szentlé­lek munkájának közöttünk lát­ható jelei! Adja Isten, hogy legyen folyta­tása! Koczor Györgyné GÉRCE ORSZÁGOS BIBLIAI ÉS HittanvÉRSÉNY II. FORDULÓ 1992 Szeretettel értesítjük az Orszá­gos Bibliai és Hittanverseny résztvevőit, hogy a II. forduló fel­adatai elkészültek egy füzetbe egybegyűjtve. Minden jelentkező lakcímére kipostáztuk. A felada­tok megoldásán szeptemberig tör­hetitek a fejeteket. A beküldési határidő: szeptember 15. (ME­VISZ címén.) Eredményhirdetés a harmadik fordulón. Ha valaki nem kapta volna meg technikai hiba folytán, kér­jük, írja meg és pótoljuk. A kedvet kapók cím beküldése ellenében még jelentkezhetnek. Végül egy feladat kedvcsináló­nak. Börönte Márta BIBLIAI SZIMBÓLUMOK * /otS B 1 Lk. 24,50-51 Lk. 3,21-22 Lk. 9,12-17 Lk. 4,1-13 Lk. 15,1-7 Lk. 1,32-33 Olvasd el a fenti igéket. Páro­sítsd ezeket a szimbólumokkal, írd a jelkép alá, hogy melyik ige tartozik hozzá. A kissumlvúi konfirmandusok „Micsoda szép idők is voltak azok.: . Amikor hosszú, fekete so­rok hömpölyögtek ’vasárnap dél­előtt az utakon: a hét faluból jöt­tek istentiszteletre az emberek... Amikor igyekezni kellett, hogy jus­son ülőhely a templomban...” így mesélték nekem a gyülekezet kb. harminc évvel ezelőtti múltját attól a pillanattól kezdve, hogy ideke­rültem. Most jó, ha 15-20-an ülnek a hatalmas templom padjaiban! Igaz, akkor másfél ezernél is több tagot számlált a gyülekezet, ma vi­szont alig 50 evangélikus van a hét falunkban. Ezek a múltba révedező mondat-sóhajok és a jeles alkalma­kon meg-megtelő templom mégis ar­ra ösztönzött, hogy egybegyűjtsük a kicsiny nyájat. Legalább a „nagy ün­nepeken” lehessen tele a templom a régi szép időket visszakívánó, egy­mást rég-nemlátott idősekkel, és a A napokban értek véget a lel­készlakás felújításának munkái. Nagy anyagi és természetbeni ál­dozatot hozott a gyülekezet azért, hogy parókiája vonzó lakhely le­gyen a mindenkori gyülekezeti lel­kész számára. Gérce Sárvár vonzáskörzetében fejlődő községe és ez természetesen hatással van a gyülekezet életére is. Ittlakók és beköltözők, idősek és fiatalok várják, igénylik a helyben lakó lelkész szolgálatát. Több mint VÖNÖCK Ökumenikus nyitottsággal KEMENESMAGASI Az asszonyok hűsége Késő barokk stílusú, műemlék jellegű templomának (épült 1784- ben) egyik legnagyobb értéke az ol­tárkép. Történetéhez tartozik, hogy a 19. században országszerte szokás volt, hogy a régi - az utolsó vacso­rát ábrázoló - oltárképeket valami­lyen passióból vett jelenetre (Gecse- máné, Golgota) cseréljék, érzékel­tetve ezzel „Isten emberiességét” (Barth). A magasi oltárkép a Ge- csemáné-kertben imádkozó Jézust ábrázolja, s már az is különleges, hogy arckép formában. De meg­döbbentőbb maga az arc: öregem­berként látjuk Krisztust. S a kép alatt a felirat: „Atyám, legyen meg a te akaratod.” Nem tudjuk, ki volt a festő, de azt látjuk, hogy tudott valamit: azt, hogy ebbe a mondat­ba olykor bele lehet öregedni. Gyülekezetünk legnagyobb kin­cse az asszonyokban van. Idős, so­kat próbált asszonyainkban - a legtöbben özvegyek -, akiknek hű­sége élteti ezt a nagy templomot. De nemcsak a vasárnap, hanem a hétköznap is tőlük fényesedik. Mert a családon túl figyelnek egy­másra is, s ha kell, segítenek a na­gyon elesetten. Ez a vérségi kap­csolatokon túlmenő törődés, ami nem hangos és hivalkodó, mégis többet mond, mint sok prédikáció. Sajátos hagyomány, hogy sok­körül a megkeresztelendő gyerme­ket: nem ritka a tucatnyi kereszt- szülő sem. S amikor mi lelkészek azon töprengtünk, vajon van-e ér­téke még az egyház számára a ke­resztszülői intézménynek, eszembe jutott az a gyermektelen néni, akit nemrégen temettünk. A végére nem maradt senkije a keresztgyer­mekein kívül. 18 volt belőlük, de mindegyiket egyenként számon tartotta: ők voltak a családja. Meghatóak a temetéseink. Itt még nyoma sincs a városi személy­telenségnek, barátok, rokonok, keresztgyerekek viszik a Szent Mi­hály lovát, takarják be a testet. Az asszonyok együtt énekelnek a kán­torral és a pappal, elkísérnek min­denkit, aki elment. Kovács Imre latba állítani őket. Ma itt is min­denkinek, kicsiknek és nagyoknak részt kell vállalni az újraépítésben, hogy a leomlott falak felépíttesse­nek. Verasztóné Magyar Melinda Temploma a Türelmi Rendelet után épült, de a gyülekezet sokkal régebbi. 1630-ból ismerjük első lel­készét, egy püspöki jegyzék 1661- ben anyagyülekezetként említi. Oltárképe témáját tekintve rit­kaság az országban: Jézust meg­fosztják ruháitól. Értékes, régi munka, francia mester alkotása. Szólni kell az erőteljes templomi énekről, ami annak köszönhető, hogy ebben a gyülekezetben a fér­fiak is nagyobb számban vannak jelen vasárnaponként. A nem ritmi­kus, kiegyenlített éneklés masszív ereje és szépsége minden alkalom­mal ajándék az igehirdető számára. KEMENESMIHÁLYFA Az ősi falu MESZLEN-ACSAD-NEMESCSÓ Nagy templomok, kicsiny nyájjal E három név közül bizonyára Nemescsó az, amely valamennyi evangélikusnak felidézi a múltat. Az 1681-es soproni országgyűlés után egészen Muraszombattól jár­tak a protestáns testvérek ide, a nemescsói artikuláris templomba. Gyülekezetünk mai gyakorlata annyit megőrzött e nemes történel­mi múltból, hogy nagyobb gyüle­kezeti ünnepeken együtt van a szórványban élő nyáj. A kőszegi hegyekről tiszta időben látható, hogy társgyülekezetünk három templomának tornya néz az ég fe­lé, Kőszegdoroszlón, Nemese són, Meszlenben. Nagy templomok, ki­csiny nyájjal. A néhány éve szinte hontalanná vált acsádi gyülekezet «IrnyóoQf KÍ7Amntíq 07 ni ima. ház és a tervbe vett harangtorony. A gyülekezetek gyermek és ifjúsági tagjai kezdenek éledezni. Az el­múlt időszakban az iskolai és gyü­lekezeti hitoktatás, valamint a konfirmációs órák tíz falura ter­jedtek ki. A hitoktatás az alig egy­éves szolgálatom alatt egyik leg­fontosabb gyülekezetépítő terület­té vált. A gyermekeken keresztül elérni a szülőket és a nagyszülőket. Kőszegdoroszlón, egyik szór­ványban, ahol a legtöbb lelkes gyermekünk van, havi rendszeres­séggel mindig más-más családnál evangélizációs teadélutánokon is találkozunk. Az itt kialakult gyer­mekénekkar sokszor tölti be a templomot az Urat dicsérő éne­lrMrlrpI <s’7f»rptnpnlr Irnmnlv gynlpá­Ősi magyar község (első okleve­les említése 1272-ben), a kemenes- aljai evangélikusság történetében is jelentős szerepe volt. Köznemesi családok (Vidos, Ostffy, Mesterhá- zy és mások) révén már a XVI. század derekán elfogadta a refor­mációt. 1695-ben itt szerveződik újjá a kemenesaljai esperesség. Ut­ca őrzi nevét Bercsényi Miklósnak, II. Rákóczi Ferenc fejedelem gene­rálisának, aki 1706 januáijában a mihályfai Vidos kúria vendége volt, s az általa összehívott esperesi gyűlésen a kemenesaljai földes- urak, 11 lelkész és 22 tanító tette le a hűségesküt. Az 1848-49-es szabadságharc­ban Vidos József, vasi alispán, or­szággyűlési képviselő aratott nem­zetőrként komoly katonai sikere­ket. Tábornok lett, s csak korai halála mentette meg a kivégzéstől. 1732-től kétszáz éven át Nemes- dömölk filiája. 1932-ben önállóso­dik, Mesterházy Sándort kapja lel­készéül, aki több mint 50 éven át szolgált hűséggel gyülekezetében. ______A iplpnlptr íirAOPti qIIÁ narAlriól a gy ülekezet tataroztatta, az Orszá­gos Egyház és a Johannita Rend támogatásával, alapszinten beren­dezte, így az épület mozgássérültek nyári. táboroztatását szolgálja. Á parókiához tartozó hatalmas ős­gyümölcsös - Mesterházy Sándor telepítése önmagában is nagy él­ményt jelent az életüket nagyrészt falak között élő rokkantak számára. A térség gazdaságilag súlyos gondokkal küszködik. A létbi­zonytalanság, a piaci ingadozások, a jövő képlékenysége itt is megter­helik az emberek kedélyét. Ezért hadd kerüljön e vázlatos ismertető végére az a mondat, amely a falu idős lelkészétől hangzott el egy a Kemenesaljáról készült tv-műsor- ban. A riporter, Osskó Judit meg­kérdezte a kilencedik X-et taposó Mesterházy Sándort: - Milyennek látja Kemenesalja jövőjét? Az öregember egy bibliai mondattal válaszolt: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az ara­tás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.” (lMóz R K- I. tíz évig csupán helyettes lelkész gondozta a gyülekezetét, így sok területen csak önmagukra számít­hattak. A nemrég megújult gyüle­kezeti vezetőség (felügyelőt, gond­nokot iktattunk, és saját segédlel­készt is kaptak) nagy lehetősége a gyülekezeti élet felpezsdítése. Hi­szen van erő ebben a gyülekezet­ben lelki, fizikai és anyagi téren is. Az építkezés és a közöttük töltött idő tapasztalatai erre utalnak. Adja Isten, hogy legyen folyta­tása! Koczor Györgyné Napjaink legnagyobb eredmé­nye, az újra induló hitoktatáson túl, az ökumenikus közeledés. Vö- nöckön nagyjából fele-fele arány­ban élnek katolikusok és evangéli­kusok. Immár második éve, hogy az ökumenikus imahetet keretező két vasárnapon kölcsönösen elme­gyünk egymás templomába. Ná- lünk az evangélikus liturgia kereté­ben a katolikus pap igehirdetése hangzik, ott a szentmise keretében evangélikus lelkész prédikál. Öröm látni, hogy a felekezetileg megosz­tott családok végre együtt vannak az istentiszteleten. Ezért nagy esemény gyülekezet­nek és lelkésznek az ökumenikus találkozás. Ott, ahol nemrégiben még kiharangozták a reverzálist adót, most tanulgátni kezdjük, amit a keresztyénség - szégyenére és Urának szégyenére - évszázado­kig mintha elfelejtett volna. Hogy a krisztusi erkölcs nem a kölcsö­nösség elvén alapul: nem az „ami­lyen az adjonisten, olyan a fogadj- isten” kétes bölcsességét tanította a Mester. Hogy nem lehet tiszta és igaz tanítás az, amelyik gyakorlati­lag nem veszi figyelembe Krisztus­nak az egyház egységére vonatko­zó világos, határozott és megmá­síthatatlan akaratát. Hogy egysze­rűen komikus ott az igaz hitről beszélni, ahol közben megfeled­keznek a szeretethimnusz útmuta­tásáról; és komikus ott szeretetről beszélni, ahol a felekezeti öntudat saját múltbeli sérelmeink ápolga- tására, a másik gyűlöletére épül. Hogy nem a felelősség áthárítá­sa, hanem az egység megtörésé­ben való bűnrészességünk meglá­tása és megvallása vezethet csak érett, komoly és méltóságteljes közeledésre. S végül egy személyes záradék: a lelkészcsalád hadd köszönje meg ezúton is azt a sok segítséget, amit a papkertben, a ház körüli mun­kákban a gyülekezettől kapott. IMÁDSÁG GYEREKEKNEK Gyümölcsérés Mintha egy nagy-nagy tál lenne. Tele gyümölcsökkel. Ezen a fán cseresznye. Arrébb sárgabarack és meggy. A szilva még zöld. Az alsó ágakat én is elérem. Minden gyümölcs egy-egy külön világ. Szétnyitom ezt az érett barackot. Micsoda szépjend van itt. Nagyszerű, hogy vannak a természetben ehető gyümölcsök. Olyan jó, hogy sokféle ízzel traktálsz bennünket, embereket. Mi pedig olyan természetesnek tartjuk mindezt. Az egyik cseresznyében egy nagy kukacot találtam. Éppen agyon akartam nyomni, amikor eszembe jutott, hogy ez a szegény kis féreg is a Tiéd, Uram. Lehet, hogy 3 is egy külön világ? így aztán rátettem egy másik cseresznyére: végül is van itt elég.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom