Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-10-27 / 43. szám

d&nttát AUGUSTINUS ^"Evangeliküs’TZleTimi Oktober 27. Luther zsoltára - a 46. zsoltár „A SEREGEK URA VELÜNK VAN, JÁKOB ISTENE A MI VÁRUNK.” Ez a mondat megragadta Luthert s megszületett a zsoltár nyomán a gyönyörű korái: Erős vár a mi Istenünk! Beszédes, lenyűgöző kép. Az erős falak védelmet, oltalmat jelentettek. Biztonságban tudhatta magát az, aki oda menekült. Milyen különös -•- Magyarországon csak várromok vannak. Omladozó, meredezö falak. Ma ezek a ro­mok beszélnek. Ugyan, mit ér a vár? Semmit. Csak turista látványosság. Technizált világunkban atom­bombabiztos óvóhelyeket kell építeni, nem várakat. Erős vár a mi Istenünk! - Nem ugyanolyan korszerűt­len ez az üzenet, mint maga a kép? Valóban arra a biztonságra, segítségre van szükségünk, amit Isten adhat? - kérdezheti a kétkedő. Mit adhat a vallás, a hit? - mondhatja a szkeptikus. De mi vitte, mi hajtotta az embereket várakba? A félelem. A vár képe, lehet, hogy megfakult, meg­­erőtlenedett már a számunkra. De az ok, ami a falak közé űzte, szorította őket, ma is valóság. Félünk! Félünk emberektől. Éppúgy mint ők, a hajdan vá­rakba húzódók. S nemcsak csatározásoktól, vagy vi­lágméretű háborútól. Egyszerűen az emberektől fé­lünk. Rafinált biztonsági zárakat csináltatunk aj­­tainkra, hogy védjük otthonunkat. Félünk az élettől. A léttől és a lét bizonytalanságá­tól. Félünk betegségtől, öregségtől, magánytól. Félünk magától a szenvedéstől. Néha reánk szakad a kozmikus magány. A végtelen űrben, ki vagyunk mi emberek, e parányi bolygón? S félünk a haláltól. Előbb vagy utóbb szembe kell néznünk vele. Félünk, mert - Kosztolányi szavaival- csak játékpuskánk van ellene. Ki vagyunk szolgáltatva félelmeinknek. Biztonság­ra, félelem nélküli életre vágyunk. Ezt a védelmet, oltalmat, ma is Benne találjuk meg. Igen, a kép lehet, hogy korszerűtlen, de az üzenet, amit hordoz, aktuá­lis: Erős vár a mi Istenünk! Nem sors, vagy vak végzet kiszolgáltatottjai va­gyunk. „A Seregek URa velünk van, Jákob Istene a mi várunk”. A „mi Istenünk” - „velünk van"! Szeret!- Szeretetének felfoghatatlan mélységét és gazdagsá­gát a golgotái kereszten szemlélhetem. Ennyire szeret. J.S. Bachot is magával ragadta Luther éneke - Erős vár a mi Istenünk. Egy csodálatosan szép és erőteljes kantátát írt a korái dallamára. A kantátában elhang­zik egy biztatás: Mérlegeld csak Isten gyermeke, azt a nagy szeretetet, hogy Jézus vérével jegyzett el téged.- Ez nem barokk szóvirág. Ez nem Bach stílusa, hanem hite, meggyőződése. Ez a biztatás nekünk szól: a kereszt Isten megtartó szeretetének bizonysága. Ő csakugyan erős vár. Benne oltalom, biztonság van. A Bibliában találunk egy megállapítást: a szeretet kiűzi a félelmet. Ennek igazságát életünk különböző helyzeteiben, emberi kapcsolatainkban is megtapasz­talhatjuk. Ez a hatalmas és felfoghatatlan isteni szeretet szo­rongást old, félelmet oszlat. Igen, a 20. század végén, ma is, Ő a védelem, a megtartatás. - Erős vár a mi Istenünk! Pintér Károly Petőfi Emlékhelyek Találkozója a sárszentlőrinci evangélikus templomban Közismert, hogy a reformá­ció 1517. október 31-én a 95 tétel kiszögezésével indult. A közvetlen okot a búcsúcédu­lák árulása jelentette. Az ünne­pi megemlékezésekben helyet szokott kapni az is, hogy fon­tos mondanivalója a napon­kénti megtérés szükséges voltá­nak meghirdetése. Ritkábban még az is, hogy az Egyház leg­főbb kincse Krisztus evangéliu­ma: az örömhír arról, hogy üd­vösségünk egyedüli biztos alapja Jézus Krisztus megváltói tette. Kevesebb szó esik arról, hogy ennek az október végi napnak előzményei vannak. Az előzmények sorába tarto­zik egyrészt az, hogy a refor­­mátori gondolatok már koráb­ban, 1513 táján megjelennek Luther egyetemi előadásaiban, valamint igehirdetéseiben. Másrészt az, hogy a reformá­torrá válás folyamatában tudo­mányos munkálkodásának, ta­nulva tanításának jelentős sze­repjut. A sokat emlegetett küz­delmes útkeresésének nyomait nemcsak lelki életében lehet fel­fedezni, hanem abban is, hogy teológiai ismeretei radikálisan átrendeződnek, maga a szemlé­letmód változik meg alapve­tően. Ebben az átrendeződés­ben kap döntő szerepet Augus­tinus, Hippo Regius püspöke, a legnagyobb nyugati egyház­atyák egyike. A mintegy 1000 esztendő alatt szinte teljesen fe­ledésbe ment hitbeli felismeré­sei öltenek újra testet a refor­mátor tanításában. Az ágostoni teológiában az az egyik leghangsúlyosabb elem, hogy Isten hatalma, vala­mint kegyelme végtelen, s hogy az ember megromlottsága is ugyanilyen mértékű. Az isteni szeretet azonban elénk jön, s áttöri tehetetlenségünknek, emberi romlottságunknak kor­látáit. Ebben van az evangé­lium lényege. Augustinus - ugyanúgy mint Pál - Isten hatalmára és kegyel­mére csodálkozik rá. Ez a hálás örömmel teli rácsodálkozás jel­lemzi Luther tanítását, hitéle­tét is. A vallásosságnak a közép­kor általános felfogása szerint az a lényege, hogy a keresztyén ember igyekezzék minél jobban teljesíteni azokat a törvénye­ket, melyeket Isten törvényéből ismer, s ezzel tudja biztosítani üdvösségét. Mivel azonban az ember esendő, így törekvései ellenére sem tud igazán és ma­radéktalanul megfelelni az el­várásoknak, ezért kérje, s meg is kapja azt a kegyelmet, amelynek segítségével a hiá­nyok pótolhatók lesznek. En­nek a gondolkodásnak az a leg­főbb hibája, hogy az ember marad a középpontban, s Isten a háttérben húzódik meg, ál­landó készenlétben a kegyel­mes beavatkozásra. Augusti­nus, s később Luther is, meg­fordítja a sort! A keresztyén ember hitében, életében nem maradhat középpontban az ember. Nem maradhat a kö­zéppontban még úgy sem, hogy bűnösségét felismeri, hogy vá­gyakozni kezd a szabadulás után, és hogy igyekszik megja­vulni. Ez az „alulról építkezés” éppoly eredménytelen, mint a Bábel tornya körüli szorgosko­dás hajdanán. A középpont Is­ten és az O minket mindenben megelőző kegyelme! Ha ez az evangélium üzenetében elérke­zik hozzánk, s birtokba veszi szíveinket, akkor megújul éle­tünk és Neki tetszővé válik. Mert belőle származik egyedül erő az Istennel és embertárssal való helyes kapcsolathoz. Amikor a Kiskáté III. hit­ágazatának lutheri magyaráza­tát olvassuk, ezzel az alapvető reformátori felismeréssel talál­kozunk, melyet Augustinus is Páltól tanult. És ezt énekeljük akkor, amikor hálát adunk Megváltónknak: „Magunk ereje mit sem ér, mi csakhamar elesnénk. De küzd értünk a Hős Vezér, Kit Isten rendelt mellénk.” id. Magassy Sándor Fejes Ádám FORDULAT (REFORMÁCIÓRA) A fordulat, az izgat engem, a fordulat a szerkezetben, mikor a mozgás égre tör s a végtelennel is pöröl. A fordulat, az izgat engem, a fordulat, benn. a szívekben. Mikor az Ember szabadul, mikor szív szívet ejt rabul! Igen, - a döntés izgat engem, a fordulat az idegekben: barátság, szentség, áldozat, a fordulat, a fordulat. ...Egy indulatos mily szelid lett: Mózes. Lehullt és sírni kezdett, mások bűne gyötörte meg, most: „haljak meg én s ők éljenek!” A fordulat, az izgat engem, nézd csak Péter dicsekszik fennen, hűsége hangos, - félsz öli, de árulását gyűlöli! Újabbakról szólj, mondod bátran, a kérésedre régen vártam, Luther és Kálvin harcait, a fordulat győzelmeit jól ismerem s titok van ehben: „aki voltam s akivé lettem” de nem előtted vetkőzöm, a fordulattal van közöm! A fordulatot hordd öledben mám, holnapom meg történelmem! A fordulat a millió új szív. mersz, reformáció! Petőfi tiszteletét a szülői ház után az Evangélikus Leánygimnáziumban tanul­tuk meg. Felejthetetlen magyartanárunk­nál, dr. Zelenka Margó néninél őszintéb­ben senki sem szólt a költőről. Nemcsak becsültük, hanem egykori diáktársunként megszerettük Petőfi Sándort. Ezt a családias légkört teremtette újjá Csepregi Béla evangélikus lelkész 1991. szeptember 28-án a sárszentlőrinci ünnep­ségen, a gyönyörűen rendbe tett műemlék­templomban, amikor nagy tudással és mégis közvetlenül ismertette Petőfinek az evangélikus iskolában eltöltött éveiről fel­kutatott emlékeit. A hallgatóság nagy ér­deklődéssel figyelte a többi tudós előadót is: Fekete Sándort, dr. Gulya Jánost és Renkecz Józsefet. A község gyermekeit sok munkával és nagy gonddal igen kedves műsorra tanította be egy tanárnő. Külö­nösen szép és követésre méltó ebben az alig másfélezer lelket számláló községben az egyházi és világi hatóságok szeretetteljes együttműködése. Az újonnan avatott Pe­­tőfi-kiállitást a kisdiák első szálláshelyén, Hittig jegyző házában rendezték meg. Fa­lára 23 koszorú került, az ország Petőfi­­emlékhelyeiről. Első alkalommal képvisel­tették magukat a délvidéki és az erdélyi Petőfi-emlékhelyek is. A délvidékiek nevében felszólaló kül­dött hangsúlyozta, hogy Petőfi mindenkié. A fehéregyháziak elhatározták Fehéregy­házán az újonnan alakult Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben, hogy Petőfi Sándor Művelődési Otthont építenek, Kós Károly tervei alapján. Gazdag terveik kö­zött ez az egyik legfőbb céljuk, de a többi elgondolásuk is méltó mindnyájunk támo­gatására! Petőfi-hagyományokat kutat­nak, ápolják, adatokat gyűjtenek, az em­lékmúzeumot felújítják Fehéregyházán, legendákat csokorba fűzve kiadnak Petőfi­ről, kulturális rendezvényeket szerveznek, kapcsolatokat teremtenek más hazai és külföldi művelődési egyesületekkel, képes Petőfi összes költeményei kiadást tervez­nek, művészeti-irodalmi tábort létesíte­nek, időszaki kiadványt jelentetnek meg. Segítsük a működésüket: az Egyesület­be lépjünk be és kezdeményezzük velük a szervezett kapcsolatot! Címük: Petőfi Sándor Művelődési Egyesület - Fehéregy­háza, 3068 Albesti, str. Telepes nr. 18, judetul Mures, Romania; Tel. 25. dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes A rendkit üli körgyűlés elnöksége. Dr. Gyapay Gábor igazgató köszönti a résztvevőket A fasori templomban istentisztelettel kezdődött a program pénteken délután. Az igehirdetést 2Thess 2,16-17 versei alapján Tóth-Szöllős Mihály tartotta. Isten, a mi Atyánk Jézus Krisztus által nagyon szeret minket. Szeretetből váltott meg, vette el bű­neinket, úgy, hogy megbocsátott, szeretetből visel gondot napja­inkról, szeretetből cselekszik napjaink történetében, adta vissza iskolánkat. De ugyancsak Ő az, aki megvigasztal is, amikor nem­zetünk gyásznapján az aradi tizenháromra gondolunk és amikor holnap iskolánkban a második világháború hősi halottaira emlé­kezünk. Vigasztal és erősít jó cselekedeteket felmutató életre. - öregdiákok családtagjaikkal, mai diákok szüleikkel és érdeklő­dők szép számmal töltötték meg a templomot, majd átvonultak a gimnázium dísztermébe. ESTI HANGVERSENY A volt diákok és a maiak közül néhányan hangversenyt adtak. A műsort Peskó György vezette. Káposzta József (IV. o.) trombita számait Peskó György kísérte zongorán, orgonaszámokat Bán István (III. o.) és Balicza Kláritól hallottunk, gitáron Sztrókay Judit (II. o.) játszott. Vajda Ferenc a fizika tanára Mozart: Esz­­dur szonátáját játszotta hegedűn Peskó György zongorakíséreté­vel, majd Perényi Eszter hegedűművésznő Vajda Ferenc Jégvirá­gok c. művét mutatta be igen nagy sikerrel. Művészi játéka a művet szemléletesen elevenítette meg. Befejezésül Peskó György Liszt Ave Maria-ját és édesapja, Peskó Zoltán: Chaconna c. művét adta elő orgonán. - Kellemes estét adott az esti muzsikálás a hallgatóknak és sokan fogalmaztunk így régi diákok: újra „ott­hon" éreztük magunkat az iskolában, visszaidéztük a diákköri hafvgversenyek hangulatát. A résztvevők ezután csoportokra osz­lottak. osztályonként tartottak találkozót. RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉS A rendkívüli közgyűlés összehívására azért volt szükség, - jelentette be dr. Cselőtei László elnök, - mert a Fasori Diákok Baráti Köre hét évvel ezelőtt úgy alakult meg az akkori lehetősé­gek között, hogy a Hazafias Népfront égisze alatt kezdhette meg működését. Ennek megszűntével szükség van arra, hogy a közgyű­lés gondoskodjon az újraindulásról és a munka továbbfolytatásá­ról. A mai ülés feladata, hogy alapszabálytervezetet tárgyaljon meg és újraéledjen a Budapesti Evangélikus Gimnázium Volt Növendékeinek Egyesülete. Örömmel jegyezte meg, hogy a hét­éves munka az iskola újraindításáért nem volt hiábavaló, most már itt lehetünk együtt egy működő intézményben és köszönthet­jük legifjabb „volt növendékeinket”, a tavasszal érettségizett ősz-FASOR-NAPOK A Budapesti Evangélikus Gimnázium újraindulása­kor a beszédek nemcsak az iskola oktató-nevelő mun­kájáról szóltak, hanem arról is, hogy az egész egyház­nak és a társadalomnak is használni szeretnének lelki és szellemi értékekkel. Az ígéret valóra váltását segítet­te az október 4-5-iki Fasor-I\apok megrendezésével a Fasori Diákok Baráti Köre. Fotók: dr. Pcllírdy I .óvlónó tályt, akik közel négy évtizedes szünet után elsőként hagyták el az Alma Matert. Dr. Gyupay Gábor az iskola nevében köszöntötte a közgyűlést, megemlítve, hogy az egyházvezetőség és az öregdiákok, valamint a magyar társadalom és a külföldi barátok segítségével ma már áll iskolánk és harmadik tanévét kezdhette el. Megköszönte a mun­kát, melyet az iskola érdekében sokan végeztek, külön említve a külföldi „fasoriakat”: dr. Bogsch Árpád, dr. Irányi Béla, Darányi Pál és Pósfay György hatalmas munkát végeztek. A genfi Fasor Egyesület nevében most Sulczerné, Oruvecz Edit jött el, aki a gimnázium emlékplakettjét vette át az igazgatótól. Ugyancsak megkapta az emlékplakettet Kórpolay Gyula a Baráti Kör legidő­sebb és nagyon aktív tagja, valamint dr. Danw Zoltán, aki az iskola szertárainak felszerelésében adott igen nagy segítséget. Dr. Vitális György főtitkári beszámolóját hallgatta meg a köz­gyűlés ezután. Beszámolt az utóbbi két évben elhunytakról. (Négy volt tanár és 39 diák, valamint egy szakaltiszt halt meg.) A Baráti Kör igen eleven életet élt. Előadóülések, koncertek, kiállítások, egy- vagy többnapos kirándulások szerepeltek programjában. So­kan kaptak kitüntetéseket és elismeréseket munkájukért. Új kez­l)r. Harmati lléla püspök megáldja a II. világháborúban elpusztultak emléktábláit deményezés volt a hazai temetőlátogatások bevezetése, felkeresték és megkoszorúzták volt tanárok sírjait. Besztercebányán rendbe hozták dr. Böhm Károly síremlékét és megkoszorúzták dr. Jánossy István sírját. A Farkasréti temetőben helyreállították Góbi Imre volt igazgató síremlékét, akinek idejében jelenlegi iskolaépüle­tünk épült. - A főtitkári beszámolót dr. Pósfay Miklós pénzügyi beszámolója követte, majd dr. Haitsch Gyula ismertette az új alapszabálytervezetet. EMLÉKTÁBLA-LELEPLEZÉS A kétnapos program egyik kiemelkedő pontja volt a 2. világ­háborúban elesett fasori diákok emléktáblájának leleplezése. Dr. Molnár Miklós református lelkész és Kemenes Gábor katolikus hitoktató imája után dr. Harmati Béla püspök rövid igehirdetésé­ben a visszatekintésből az Isten felé nézésre buzdított, majd az Ószövetség eredeti nyelvén idézte Ézsaiást azokra az áldozatokra emlékeztetve, akik a zsidó hitközség tagjai voltak, (s akiknek képviseletében a rabbi a szombati ünnep miatt nem tudott eljön­ni). Velünk az Isten Jézus által, akinek Keresztje jegyében va­gyunk együtt és áldjuk meg az emléktáblát. Ünnepi avató beszédet Sulczerné Oravecz Edit mondott, megköszönve a két emléktábla készítőjének művészi munkáját. Az emléktáblát Barth Károly szobrászművész és felesége művészi kiegészítésképpen alkotta meg a korábbi emléktábla mellé. Dr. Gyapay Gábor igazgató leplezte Sulczerné Ora vecz Edit a genfi Fasor Egyesület részéről ünnepi köszön­tőt mond le a 170 nevet tartalmazó két táblát, megemlítve, hogy újabb neveket jelentettek be a tábla elkészülte után is, ezért egy harma­dik tábla is készül majd középre, kiegészítésként. Az emléktábla előtt az iskola, az öregdiákok és a testvér Deák-téri iskola nevében helyeztek el koszorúkat és többen hozták el virágaikat a résztve­vők közül. - A leleplezés után az iskola udvarán megtekintették a felújított freskót a napórával. A felújítás munkájáért Rácz And­rásnak és Gulyás Dénesnek mondott köszönetét az igazgató. INTERNÁTUS AVATÁS Az iskola internátusa mindeddig hiányzott. Helyettesítő meg­oldásokhoz kellett folyamodni, így a fóti Mandák Otthonban is elhelyeztek diákokat. Múlt évben kapta meg az iskola egy volt munkásőr laktanya épületét a Vizafogó utcában. Ennek átalakítá­sa most befejeződött és megtörtént ünnepélyes átadása. Sulczerné Oravecz Edit szólt arról beszédében, hogy amint hírét vette a genfi Fasor Egyesület az átalakításnak, nekifogott egy nagyobb szabású segély szervezéséhez. Két többmillió forintos adomány tette lehe­tővé a teljes berendezés és padlóborítás kiadásainak fedezését. Az Sulczerné Oravecz Edit felavatja az új internátust egyik dr. Andreánszky /fr/rá/schafihauseni egyetemi tanár érdeme, aki megszervezte, hogy az ottani gyülekezet 1990. évi őszi gyűjté­sét kötött céllal az internátus kapja meg. Andreánszky Árpád személyesen is jelen volt az avatáson, Gyapai igazgató ott adta át neki is a gimnázium emlékplakettjét. A második adomány a berni angol emberbaráti alapítvány, a Stanley Thomas Johnson Funda­­tion kötött célú adománya volt. A többi adományt a genfi egyesü­let tagjai adták. Mindezen bejelentések és az épület megtekintése után bizony nem maradt szem szárazon, látva azt, hogy milyen nagyszerű elhelyezést kaptak diákjaink, mekkora ajándékot kap­tunk barátainktól. A hála érzését és a viszonthálát juttatta kifeje­zésre György József eforusz, az internátus vezetője néhány megha­tó mondata, amikor átvette az internátust és Péter Zoltán harma­dikos diák köszönetmondása: „Az öregdiákok sorozatos segítő­­készségére tisztelettel, az iskola hírnevének meg nem csorbításá­val, de előbbrevitelével tehát felelősségteljes tanulással válaszol­hatunk méltóan. Köszönjük, hogy e célok eléréséhez öntenek be­lénk hitet, adnak szeretetet és kézzelfogható bizonyítékát is mind­ezeknek.” Amikor e két gazdag tartalmú napról beszámolok, teszem ezt nem csupán azért, hogy az öregdiákok öröméről tegyek bizonysá­got, hanem azért is, mert ami történt, egész egyházunk öröme, gazdagodása, emlékezése és hálája kell legyen. Tóth-Szöllős Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom