Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-09-22 / 38. szám
Evangélikus Élet 56. ÉVFOLYAM 38. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 22. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 17. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Nagyon bizonytalan annak állapota, aki nem bízza Istenre minden gondját. Kempis Tamás ÁRA: 12 Ft A TARTALOMBÓL A MAGYARSÁGTUDOMÁNY KÉZIKÖNYVE EGYHÁZI ISKOLA RÁKOSKERESZTÚRON EGYMÁS HITE ÁLTAL ERŐSÖDÜNK AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA felvételt hirdet az 1991-92-es tanévben kezdődő hittanár képzésre Budapesten tanuló evangélikus tanárképzős hallgatóknak. Jelentkezési kérelem (kézzel írott önéletrajz, tanulmányokról szóló igazolással) f. év szeptember 30-án déli 12 óráig a dékáni hivatalba nyújtandó be. (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel. 1-636- 451; 1-834-537). A felvételi beszélgetés - külön értesítés nélkül - október 2-án, 14 órakor lesz ugyanott. Dr. Muntag Andor dékán ELŐKÉSZÍTÉS ALATT az európai protestáns egyházak jövő tavaszi nagygyűlése BÁZEL VÁROSA ez év nyarán újra fontos egyházi találkozó színhelyévé lett. Hetven evangélikus, református, baptista, metodista és anglikán egyházi vezető és teológus tanácskozott itt egész Európából augusztus 23. és 27. között. A bázeli tanácskozást a német protestáns egyházszövetség (EKD), a dán evangélikus egyház, valamint a strasbourgi, bensheimi és berni ökumenikus központok együtt javasolták. Házigazdái Heinrich Rusterholz svájci egyházi elnök és Martin Kruse berlini püspök, az EKD elnöke voltak. Valamennyien egyetértettünk abban, hogy az új, egységesülő Európa kialakulási folyamatában - a római katolikus és az ortodox hozzájárulás mellett - szükség van a reformációban gyökerező, európai „protestáns örökség" érvényesülésére is. Közelebbről a reformáció „európai örökségeként" jelölte meg a két előadó - J. F. Collange strasbourgi és P. Filipi prágai teológiai professzor - az egyedül Isten kegyelméből, Krisztusért történő megigazulás, életújulás centrális bibliai üzenetét és ennek gyümölcseként a személyes lelkiismereti szabadságot, a vallásszabadság egyetemes jogát, a kritikai és önkritikái szellemiséget és Istentől vett felelősségünket az emberi jogokért és a társadalmi igazságosságért. A JÖVŐ ÉVI NAGYGYŰLÉSCÉLJA elsősorban az, hogy Európa ^lamennyi protestáns egyházának képviselői „a reformáció egyházainak hangját” szólaltassák meg a kialakuló „új Európa” mai nagy kérdéseiben; hogy állást foglaljanak a keresz-Ökumcnikus ifjúsági találkozó a bázeli székesegyház előtt tyénség és az egyházak igazi szerepéről az egységesülő Európában; végül megvitassák, milyen területeken adhatnak segítséget a reformáció lelkületével Európa jövöjéhez? A tanácskozás üzenetet intézet Európa valamennyi protestáns egyházához. Ebben bejelenti, hogy 1992 tavaszára öszszehívják Európa reformációi egyházainak első nagygyűlését, az említett kérdések megvitatására. A konferencia vezetőségének ajánlására az első protestáns nagygyűlés színhelyéül Budapestet javasolták, idejéül pedig a jövő év március végét. A nagygyűlés előkészítésére bizottság alakult az európai protestáns egyházak vezetőiből. A BÁZELI TANÁCSKOZÁS JELENTŐSÉGÉRŐL ezt írja a német protestáns sajtószolgálat (epd.): „Bázel határkő volt a reformáció egyházainak európai történetében. Először jöttek össze maguk között ilyen méretekben, hogy megszüntessék legfőbb hiányosságukat: a protestánsok „sokféleségét”, amely a hitvallások és egyháztipusok nagy változatosságából adódik. Először ültek együtt, egy asztalnál a nagy evangélikus és református nép- és államegyházak a baptisták és metodisták szabadegyházaival, Kelet- és Nyugat- Európából. Először volt jelen a „reformáció balszárnya” is: a cseh husziták utódai, a holland mennoniták és az olasz valdensek. Bár világméretekben az ökumenikus mozgalom úttörői voltak, de mindig más felekezetekkel együtt. A jellegzetesen protestáns felelősség felismerése Európáért valami egészen új dolog. Ez ötszáz év óta először csillantja föl egy belső protestáns egyesülés lehetőségét. Ha ez az értékelés talán valamennyire túlzott is, mindenesetre rávilágíthat a jövő tavaszi európai protestáns nagygyűlés várható jelentőségére. Amint a bázeli tanácskozás üzenete írja: „Mindezekben a kihívásokban és feladatokban együtt akarunk munkálkodni a többi keresztyén egyházzal és a már meglévő ökumenikus szervezeteken belül. Mert ezek a feladatok csak együtt végezhetők el. A mi jellegzetesen protestáns (evangéliumi) hozzájárulásunk kell, hogy az Európa jövőjéért végzett közös erőfeszítéseket segítse." Dr. Nagy Gyula Haan emlékünnepség Békéscsabán H aan Lajos békéscsabai lelkész halálának 100. évfordulóján emlékünnepség-sorozatot tartottak Békéscsabán a helyi önkormányzat, az Evangélikus Egyház és a Munkácsy Mihály Múzeum rendezésében. Szeptember 6-án délután 3 órakor koszorúzás volt a Kastély utcai temetőben Haan Lajos sírjánál. Koszorút helyeztek el az önkormányzat, az Evangélikus Egyház, társadalmi szervek és iskolák képviselői. Ezt követően kiállítás nyílt meg a Munkácsy Mihály Múzeumban Haan Lajos emlékét őrző tárgyak és dokumentumok felhasználásával, illetve bemutatásával. A megnyitó beszédet Koren Emil ny. esperes-lelkész tartotta, aki a Haan-család leszármazottai közé tartozik. Ezután emléktáblát avatott fel Harmati Béla püspök annak a lelkészlaknak a falán, amelyben egykor Haan Lajos lakott. Harmati püspök beszédében kiemelte a száz évvel ezelőtt elhunyt evangélikus lelkész közvetítő szerepét, mégpedig a hit és tudás, a magyarság és a szlovákság valamint a spiritualitás és a mindennapi életfolytatás között. A délutáni program a polgármester fogadásával zárult, amely a Polgármesteri Hivatal díszes tanácstermében zajlott le. A polgármester a maga köszöntő szavaiban is utalt Haan Lajos magatartásában és szolgálatában tanúsított közvetítő és embereket összekötő fáradozására, ami különösen Békéscsaba kétnyelvű lakosságának békés egymás mellett élését és összehangolódását szolgálta. Ezért fáradozni ma is szükséges. A nap méltó befejezése volt a Nagytemplomban tartott ünnepi hangverseny, amelyen Trajtler Gábor orgonaművész és a Bartók Béla Leánykar adott műsort. A Munkácsy Mihály Múzeumban a kiállítás megnyitása alkalmával pedig a Bartók Béla Vegyeskar énekelt, Rázga József vezényletével. Az eseménysorozat egyes alkalmai jól szervezetten követték egymást, s bizonyára Békéscsaba lakosságának is emlékezetesek maradnak ezek az ünnepi alkalmak. Szeptember 7-én a napi program a Kistemplomban tartott szlovák nyelvű istentisztelettel kezdődött. Ezután a gyülekezet látta vendégül az összegyűlt részvevőket reggelire. Majd a Polgármesteri Hivatal dísztermébe mentek át a Haan Lajos emlékét egynapos tudományos ülésszakkal megünneplő történészek és érdeklődők. Az ülést Szabó Ferenc, a megyei múzeumok igazgatója nyitotta meg, majd Koren Emil ismertette a Haan család történetét 11 generáción keresztül, kiemelve a lelkészi, valamint tudományos és művészi, közéleti pályákon jelentős szerepeket betöltő személyiségeket. Ezt követően Táborszky László békéscsabai esperes mutattta be Haan Lajos lelkész életét és szolgálatát. Az 1818-ban Sámsonházán született Haan Lajos néhány hetes korában Békéscsabára került. A gimnáziumot Mezőberényben végezte, majd a teológiát Eperjesen tanulta. Egy évig nevelősködött Békésen. Ezután a jénai és berlini egyetemeken tanult. Ekkor megválasztották „a békéscsabai, akkor felállított első felsőbb magyar iskola tanárául és két lelkész mellé káplánul” - amint erről saját kéziratos művében megemlékezik. Lelkésszé szentelése az 1843. évre esik. Később nagylaki lelkész lett (1849-1855), majd édesapja halála után „egyakarattal s minden előleges próba nélkül” ennek utódjául megválasztották. Itt szolgált 1891-ben bekövetkezett haláláig. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és a dorpati (Észtország) Tudós Társaságnak. Különböző egyházi tisztségeket viselt, és kitüntetésként megkapta a Ferenc József Lovagrendet. Első felesége Vilim Karolina volt, Vilim János békéscsabai tanító leánya. Ettől született Karolina lánya, aki később Zsilinszky Mihály felesége lett. Felesége korán meghalt, majd ennek nővérét Vilim Amáliát vette feleségül. Ezt követően Szabó Ferenc tartott előadást Haan Lajos történetírói munkásságáról, majd még több előadás értékelte pályájának főbb állomásait, s adott róla összefoglaló tudományos értékelést. Az ünnepség-sorozaton jelen volt Pável Uhorszkai szlovákiai egyetemes püspök is, aki felszólalásában köszöntötte az ülésszak részvevőit. Békéscsaba társadalma méltó módon emlékezett nagy elődjéről. Vető Béla DR. BISZTERSZKY ELEMÉR MŰVELŐDÉSÜGYI KÖZIGAZGATÁSI ÁLLAMTITKÁR KÖSZÖNTŐ BESZÉDE A SOPRONI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM (LYCEUM) TANÉVNYITÓJÁN Tisztelt Tanévnyitó Ünnepség! A magyar nyelv a gazdagodás, a gyarapodás történésének kifejezésére használja az adományozás, az odaadás, az átadás szavakat. E szavak az átadó és birtokbavevő tiszta örömét fejezik ki. Van olyan szavunk, amely bár azonos cselekménysort jelöl, de tartalmában mégis az egyik oldalon megjelenő szorongást is hordozza. Ez a szó a visszaadás, amely a mai alkalomra illik. A visszaadás szóban a szorongás forrása lehet a korábbi kiszolgáltatottság állapotára történő emlékezés amikor valamiben hiányt szenvedtünk - vagy a korábbi el illetve kisajátítás miatt érzett felelősségünk. Mint államtitkár, és mint az életem egy szakaszában a városhoz családilag is kötődő állampolgár, akinek közvetlen hozzátartozói itt nyugszanak a bánfalvai hősi temető ronccsá égett légcsavarral jelzett sírjában, az átadás és újrakezdés örömét és a visszaadás szorongását átélve, vállaltam, vállalnom kellett a mai tanévnyitó köszöntését. Tisztelt Tanár Kollégák! Tisztelt Szülők! A Berzsenyi Gimnázium felekezeti birtokbavétele - mintegy négy évtizedes kényszerű szünet után a megszakadt történelmi tradíció folytatását jelenti. A milleneumához közelítő magyar iskolatörténetben az egyház tanító hivatásának teljesítése alapozta meg oktatásügyünket, rajzolta meg kulturális arculatunkat. Művelődéstörténetünkben a felekezeti iskolák, s azok legjobbjai Pannonhalmától Nagyenyedig, Soprontól Sárospatakig a hitbéli elkötelezettségük mellett a tudást tisztelő, az egyetemes és nemzeti kultúrát ápoló, a nemzeti elkötelezettséget nehéz időkben is vállaló, a nemzetet szolgáló központok voltak. Ma itt Sopronban az evangélikus egyház nevelési hagyományai újraéledésének vagyunk tanúi és részesei. Arra -az evangélikus nevelésügyre is emlékezünk, amely a II. világháború előtt 512 népiskolával, 1 polgári, 10 közép- és 3 tanitóképző iskolával szolgálta a művelődést, és olyan kiváló pedagógusokat adott a magyar nevelésügynek, mint Tessedik Sámuel vagy Tavasi Lajos. Az oktatási kormányzat szándéka, hogy minden olyan kezdeményezést támogasson, amely az iskolaügy minőségi fejlesztését szolgálja. Ebben a szellemben nem teszünk mást, mint élünk a törvény által biztosított iskola-tulajdonlás szabadságával, az önkormányzat, a városi elöljáróság pedig a választóik, a szülők igényére figyelve segíti, remélhetően egyre fokozódó segítőkészséggel, az egyház tanító-hivatásának beteljesedését. A törvények - az oktatásról, a lelkiismereti és vallásszabadságról és az egyházi ingatlanokról - pusztán a keretet, a változás lehetőségét teremtették meg. Cselekvéssé érlelődéshez az egyházak felelősséget vállaló gondoskodása, a polgárok, a helyi társadalom határozott igénye szükséges. Az igény és a lehetőség találkozása válhatott itt teremtő akarattá és eredményezte a Berzsenyi Dániel Gimnázium státuszának visszaállítását és eredményezheti a jövőben is a felekezeti iskolák szerveződését, újraindulását. A politikai felelősség, a cselekvés felelőssége, az Önöké, a miénk, de itt és most az evangélikus gimnázium tanévnyitóján az alázatosságra intő szavakat idézem Mózes könyvéből: „Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ö földjük bírására; hanem..., hogy megerősítse az ígéretet, amely felöl megesküdött az Úr a te atyáidnak". (5Móz 9,5.) Tisztelt Tantestület! Kedves Tanulók! Licisták! Mi lehet ma az iskola, az evangélikus gimnázium hivatása? Nem több és nem kevesebb, mint a nemzeti megújhodást segítő ember, a „belsőleg is megújult, felszabadult, alkotó ember” nevelése. A társadalom, a gazdaság változása, az alkotó embert állítja példaképül, az iskola és a tanulóifjúság elé. Az alkotó embert a tudás tisztelete, az ismeretek birtoklása és az alkalmazás képessége jellemzi. A soproni iskola neves tanárai - Deccard János Kristóf, Hajnóczy Dániel, Ribini János - és e falak közül kikerülő tudósok, közéleti emberek példája a mai gimnázium tanárait és tanulóit egyaránt teljesítményre, minőségi munkára ösztönözheti. Átlapozva az iskola közel 435 éves történetét, próbáltam megkeresni azokat a szellemi erővonalakat, amelyek kikristályosodtak az elmúlt évszázadokban. Nem mondok újat, közismertek. Ebben az iskolában mindig hangsúlyt helyzetek a tudományos műveltségre, az erkölcsösségre és a türelem gyakorlására. Mint ismeretes, az ősi iskola alapítása óta tudósok, költők és államférfiak sorát adta az országnak. Ha csak a fizikaoktatás vonatkozásában említjük a híres elődöket: Mikola Sándort, Renner Jánost, Rácz Lászlót és Vermes Miklóst. Vagy a nyelv művelésére 1790-ben létrehozott líceumi Magyar Társaságot, elsődleges érdemeként megemlítve, hogy velük született meg hazánkban az első diákönképzőkör. S ez az iskola tudott a megpróbáltatások időszakában, Kitaibel Pál Biológiai Tanulmányi Verseny elindítója lenni. Ez az iskola, illetve tanára tudott Európában is példanélküli tehetségkutató- és gondozó fizikaversenyt, rendszert kiépíteni. E gimnáziumnak az új fasori, vagy a Baár-Madas gimnáziummal kell felvennie a versenyt, kell megrajzolni sajátos arculatát. Sopronban a város története, a hely szelleme különös hangsúlyt ad a nemzeti elkötelezettségnek. A polgárosodás, a nemzetté válás folyamatában jelentős volt a szerepe a soproni iskolában működő magyar nyelvművelő társaságnak. Ma, amikor az ország, a nemzet nagy kihívása az európai közösség, az európai integráció, nem feledkezhetünk meg arról, hogy Európába az út Magyarországon keresztül vezet és mi csak nemzeti identitásunkat megőrizve: magyarul lehetünk európaiak. Németh Lászlót idézve: „Európa nemcsak körülöttünk van, hanem alattunk is. Ahogy ... elődeinkbe, kultúránk gyökérzetébe visszanézek: elbámulok, mekkora Európa az, ami egy Balassiban, Zrínyiben, Berzsenyiben, Adyban felnyílik alattam. S mennyivel idevalóbb és egyben igazibb... Bizony, nemcsak a Magyarországba, de még Európába is szívesebben kapaszkodom ma ővelük." (Németh László: Ágak és Gyökerek 1939) Harmadsorban fogalmazom meg, amivel talán kezdeni kellett volna a sort: a vallásos szellemiséggel, az evangélikus nevelés által nyújtott erkölcsiséggel. Hiszem, hogy a társadalom morális válságának állapotából a neveléssel, a nevelés segítségével kerülhetünk ki. A valláserkölcs értékei, a normák ismerete, az iskola életét átható és meghatározó jelenléte alakíthatja Önökben, gimnazistákban azt a szellemiséget, azt a magatartást, amely egyúttal az örök emberi értékek hordozója. A becsület, a tisztesség, a megértés, az elfogadás, az egymásra figyelés jellemezze a berzsenyiek magatartását! Úgy gondolom, hogy a felekezeti jelleg mellett - az egyházi hovatartozástól függetlenül is - minden olyan tanulónak helye van és lesz a Berzsenyi Gimnáziumban, akik ezt a követelményrendszert, ezt a szellemiséget vállaják, magukénak érzik. Nem hiszem, hogy ezen követelmények, célok elérése teljesíthetetlen erőfeszítést igényel tanároktól, szülőktől és tanulóktól, csupán a talentumokkal való okos gazdálkodást. Ahogy Pál apostol a rómaiakhoz szól: „. .senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, ... A nekünk juttatott kegyelem mértéke szerint adományaink is különbözőek: aki a prófétálást kapta, tegye a hit szabálya szerint, aki a szolgálatot kapta, szolgáljon, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye derűsen. Szeressetek tettés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz." (Róm 12,3-9.) Ezt kívánom az újrakezdés, az 1991/92-es tanév megnyitásának ünnepségén.
