Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-11-24 / 47. szám

N L NA Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Lk 12,35. VASÁRNAP Senkinek se tartozzatok semmivel, csak az­zal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Róm 13,8 (3Móz 19,18; Mt 25,1-13; Jel 21,1-7; Zsolt 126). Tartozások, számonkérések korá­ban jó elgondolkodni a legnagyobb tartozáson, azon ami­ről leggyakrabban megfeledkezünk, azon amire Isten újra és újra figyelmeztet minket. Szeressétek egymást! Napon­ként hangzik a felszólítás, hiszen soha nem lehetünk nyu­godtak, hogy teljesítettük tartozásunkat. HÉTFŐ Bizony a sok álommal és a sok beszéddel együtt jár a hiábavalóság. Ezért féld az Istent! Préd 5,6 (IThcssz 4,7; Lk 12,42-48; Mt 24,29-31) Az álmodozó, önmaga élethelyzeteit újra és újra kimagyarázó emberhez szól a mai ige. Ahhoz, aki inkább elmenekül az irrealitások világába, ahelyett, hogy a jelent komolyan venné. Féld az Istent! Őt, kinek kezében vannak mindennapjaink, fájdalmaikkal, örömeikkel, egyszóval realitásukkal. KEDD Isten ugyanis ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. 2Kor 4,6 (Ézs 60,2; Zsid 12,12-17; Mt 24,32-44) Fényeket keresünk és hamis fényforrásokra bukkanunk. Úgy gondoljuk, hogy a helyes utakat világítják meg és közben zsákutcába jut életünk. A fény, aki szétoszlatja a fájdalom, bűn, halál sötétjét Jézus Kirusztus. Csak az ő fényében találjuk meg azt az utat, mely az életre visz. SZERDA A fiú ekkor így szólt hozzá: „Atyám vétkeztem az ég ellen és te ellened és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.” Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és öltöztessétek fel!” Lk 15,21-22 (Zak 3,4; Zsid 12,22-29; Mt 24.45-51) A mindennapi hazatérés előtti, naponkénti kimondása a bűnbánat szavainak olyan nehéz! Mégis a feltétele annak, hogy az Atya visszafogadjon, házába vigyen újra minket. A hazatérő fölötti öröm mindennél hatalmasabb, minden­nél erősebb. Isten a mi mennyei Atyánk így örül nekünk, hazatérő, megtérő gyermekeinek. CSÖTÖRTÖK Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Róm 12,14 (lMóz 12,2; Ez 43,1-7; Mt 25,1-13) Az igazi erő egészen másban van, mint amire az ember olyan nagyon számít, amit képviselni akar. Az igazi erő, nagyság nem az erőszaké, nem a megfélemlí­tésé, nem a szemet szemért, fogat fogért elv érvényesítésé, hanem az alázaté, a megbocsátásé. Ennek gyakorlásához emberfeletti erőre van szükségünk. Rá, aki megalázta ma­gát, emberré lett értünk, hogy életünk legyen. PÉNTEK Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez. Zsolt 60,14 (2Kor 3,5; lPt 4,12-19; Mt 25,14-30) Megfogalmazhatatlanul nagy dolgokra, csodákra gondol az ember, amikor ezt az igét olvassa és közben elfeledkezik arról, hogy az igazi csodák azok, melyeket teljesítenünk kellene a mindennapokban. A jelenlét csodája a rászoruló mellett, a pohár víz csodája, amit a szomjazónak adunk, emberré lenni a másik ember számára, ez is a mindennapi csodák közé tartozik. Csoda, hogy nemcsak túlélünk, de meg is élünk olyan napokat is, melyeket szerettünk volna korábban elfelejteni. Istenben nézve aonban minden értel­messé, mondhatjuk úgy csodálatos, hatalmas dologgá válik. SZOMBAT Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem. Zsolt 18,36 (Ef 6,16; 2Pt 3,3-13; Mt 25,31-46) Védelem, oltalom. Támadások, próbák kivédé­séhez szükségünk van rájuk. A védelmet és oltalmat azon­ban nem a magunk erejében bízva tudhatjuk. Védelme­zőnk, oltalmazónk van, aki velünk van minden időben. Az egyházi esztendő utolsó napján amikor át kell gondolnunk mindazt amit megéltünk az elmúlt időben, rá hagyatkozva nézhetünk vissza. Hálát adhatunk, hogy ő vezetett, védett minket. Krisztusra nézve lépünk az új egyházi évbe. Re­ménységgel, hiszen tudjuk, Ő mindenkor velünk lesz.-y-A VASARNAP IGEJ KÉSIK AZ ÚR? 2Pt 3,8-14 MÁSFELE TOLVAJOK „Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!” Jób 37,14 Sokat hangoztatott jelenség a bűnözés elszaporodása. Olvassuk az újságokban, halljuk, látjuk a rádióban és a televízióban. Ma már nemcsak a rendőrséget, a bíróságokat foglalkoztatja, hanem a közügyekben felelőseket éppen úgy, mint a lakosság széles réte­geit. Nemcsak nagyvárosi jelenség, hanem mindennapos a falvak­ban is. Nálunk is betörnek ismétlődőn boltba, presszóba, még az iskolások és az öregotthon éléskamrájába is. Fiatalok építette új házban az új felszerelési tárgyak egy éjszakát se maradtak helyü­kön, hanem reggelre kelve hűlt helye volt televíziónak, hűtőládá­nak, még a fiatalasszony kelengyéjének is. Nem is beszélve a mezei lopásokról: illetéktelenek szedik le a gyümölcsöt, szőlőt, konyha­kerti termékeket, kukoricát. De most nem ilyen tolvajokról akarok beszélni. A mai ember szakadatlan hajszában él. Van, akit életkörülmé­nyei könyörtelen parancsa űz, van, akit a még többre igyekvés láza. Életünket örökmozgó gépezetnek fogjuk fel, amelyben min­den kerékben forognia kell, minden alkotóelemnek tennie a ma­gáét. A „nem érek rá”, a „nincs időm”, az „elborítanak a tenni­valók”, ismétlődő feleletek templomba hívásra, gyülekezeti össze­jövetelek építő alkalmaira. A kört kiterjeszthetjük nem egyházi eseményekre is, melyek kikapcsolódást, tanulást, szabadabb együttlétet kínálnak. Az élet lázas tempója lopakodó tolvajokat formál belőlünk, ha próbáljuk megőrizni emberi mivoltunkat. Rossz lesz a lelkiisme­retünk, ha egyszer-kétszer sétálunk jó levegő kedvéért, kezünkbe veszünk egy könyvet, elolvasunk egy verset, ha a szépről, tanulsá­gosról se akarunk lemondani. A háziasszonynak úgy kell ellopnia az időt otthona csinosításá­ra vagy gondosabb rendbetételére, a szülőnek gyermekével való beszélgetésre, netán játszásra. Nem is beszélve emberi kapcsolatok FONAT ápolásáról, felebaráti szolgálatról. Közeli ismerősök is elfelejtőd­nek halaszthatatlan feladatok miatt, mulasztás vádja fenyeget, ha régi jó barátokkal gyermekkori emlékek felidézésébe feledkeztünk bele hosszasabban stb. stb. Itt lesz nagyon időszerűvé a Jóbnak adott figyelmeztetés: „Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!" A divatossá lett kifejezés: „ember az embertelenségben”, nem sajátítható ki csak a legdurvább erőszaktételektól való tartózko­dásra, hanem rajtakaphatjuk magunkat ártatlannak tűnő, sőt dicséretet igénylő munkába temetkezéseknél is. Ezek is fenyegetik emberi mivoltunkat. Különösen is, ha a forgataggal való sodró­dásunk nem is a legszükségesebbért történik, s nem is feladhatat­­lan. Sőt bizonyosan nem a legszükségesebbért történik. Erre figyel­meztet a felhívás: „Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!” Ha fel tudjuk mérni józanul, rájövünk, hogy éppen a legszükségesebb­től lopjuk el időnket, figyelmünket. Jézus valakinek azt mondta: „sok mindenért aggódsz és nyugtalankodol, pedig kevésre van szük­ség, valójában csak egyre.” Lk 10,41-42. Ezt a figyelmeztetést pedig mindnyájunknak szánta: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall.” Mt 16,26. Nem oktalanság-e meglopnunk magunkat, rossz lelkiismeretet hordoznunk legemberibb szükségleteink teljesítése miatt? Na­gyon jól jön nekünk is az „Állj meg!" figyelmeztetés. Nekünk is nélkülözhetetlen az elcsendesedés, a kötetlen együttlét, gyermeki gondtalanság, a szülői öröm, a feloldódás barátok, testvérek kö­zött és Isten nagy csodáin való álmélkodás. Csodálkozni fogunk rajta, hogy milyen kedves, felemelő, szép dolgokat tartogat szá­munkra az élet - a hajsza és a nyűg helyett. Csepregi Béla Ösagárdi lelkész koromban beszél­tem egy olyan helybéli bácsival, aki Vácnál tovább nem járt egész életében. Budapestet soha nem látta. „Az orráig lát ” mondják arra az emberre, aki úgy jár-kel ebben a világban, hogy szinte semmit nem vesz észre abból, ami kö­rülötte történik. Csodálkozunk és saj­nálkozunk az ilyen emberen. Sok gyü­lekezeti tagra cl lehet mondani az előb­bi mondatot. Nem látnak tovább a gyülekezetük határánál, s nem látnak tovább a jelen valóságnál. Nem látják, hogy Isten „késlekedé­se” - Jézus Krisztus visszajövetelére gondolva - az Ő hosszútürésének, em­bermentő szerctetének bizonysága. Ki tudná megmondani közülünk, hogy a Krisztussal megfeszített egyik latortól, a bűneit megbánó és így Jézustól ke­gyelmet nyert egyik gonosztevőtől kezdve, hány embert mentett meg az Isten, mert türelme „végtelen”. Ha a golgotái kereszthalál után Isten azon­nal lezárta volna a megtérés útját, ha elvágta volna a megmenekedés útját, mi lett volna az emberiséggel? Evek, évszázadok, évezredek pereg­nek le az Isten óráján. Nekünk, akik 50, 60, 70, vagy feljebbvaló években gondolkodunk, fantasztikusan nagy idő: Krisztustól a mai napig. Istennél 1-2 nap. A zúgolódás, a türelmetlenség helyett, szólaljon meg ajkunkon az Úr dicsérete, mert lám még mindig alkal­mat ad arra, hogy komolyan vegyük az Ő szavát, s így megtérjünk bűneink­ből. Amikor minden az ige ellen lát­szik mondani, tanuljunk meg Vele együtt gondolkodni és cselekedni, magunkért, másokért. Tanuljuk meg azt is, hogy Isten min­dent újjáteremt. Mert visszaél az ember a teremtett világgal. A bűn mindent átjár s megront. Földet, vizet, levegőt, teremtett világot. Egyszer eljön az az idő, amikor Isten úgy látja, hogy nincs tovább, s akkor Isten új földet és új eget teremt. Sokan az atomkatasztró­fával vélik beteljesedni ezt a próféciát. Lehet, de az is lehetséges, hogy Isten más módon cselekszi meg azt, amiről a péteri levélben olvasunk. Nem a mi dolgunk találgatni, hogyan is lesz. Ez felettünk és rajtunk kívül álló valóság. Ne akarjunk Isten dolgaiba beleszólni. A mi dolgunk a felkészülés arra a nap­ra, melyről ez az ige is beszél. A mi dolgunk, hogy szent életben járjunk, gyakoroljuk a kegyességet, éljünk bé­kességben és szeretetben. Mennyi fel­adat ez: egy életre szóló és egész embert kívánó feladat. Mindig tisztelettel gondolok a kül­­misszióban munkálkodókra, az életü­ket is kockáztatókra, hogy az evangé­liumot elvigyék olyan emberek közé, akik még nem hallottak Jézusról. Most mégis azt mondom, hogy a belmisszió­­ra kellene tennünk a nagyobb hang­súlyt. Nem kell részleteznem, hogy mi­ért, ki-ki nézzen csak körül, maga kö­rül, családban, gyülekezetben, munka­helyén, s ott, ahol az otthona van. Mennyi gyermek, ifjú, felnőtt az, akik nem ismerik azt, Aki meghalt a bűnein­kért. S mennyi szív lett üres, mennyi hidegeden el Krisztustól, mennyi lett ellenséges: régi veretes evangélikusnak mondott gyülekezetben vannak meg nem keresztelt gyermekek, fiatalok. Meg nem konfirmált fiatalok, Isten igé­jét semmibe vevő felnőttek. Hadd mondjam néked testvérem az Úrban, engem soha nem izgatott, ho­gyan és mikor jön el Jézus, hogyan és milyen körülmények között lesz a világ vége. Azért, mert nem az én dolgom ennek véghezvitele, de egyre inkább rámnehezedik a felelősség, magam, szeretteim, s a rámbízottak felé, készül­jünk rá. Késik az Úr? hosszan tűr, hogy minél többen bemehessenek az Ő örök országába. Ámen. Szabó István Imádkozzunk! Uram, kérlek, segíts engem abban, hogy szemeim tudjanak Rád nézni, Téged hallgatni és a Te igédre figyelni. Hogy az a nap, amikor majd új világot terem­tesz, ne legyen számomra a félelem, a rettegés napja, hanem a Veled való talál­kozás boldog ünnepnapja. Ámen ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1991. november 24. I., Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván­­de. 10. német istentisztelet; de. 11. (úrv j Madocsai Miklós; du. 6. Herczog Csaba II Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. U ’ Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor’ Pesthidegkút, II., Báthory u. 7. de. fél n Csizmazia Sándor. Csillaghegy, III., Mátyás kir. út 31. de. fél 10, Donáth László. Óbuda III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nagy István! Újpest, IV., Leibstück Mária u. 36-38. de. 10 Blázy Lajos. V., Deák tér 4. de. 9. (úrv) Pintér Károly; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. (orgonazenés) Brebovszky Éva. VII. Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag An! dorné. du. 6. (ifjúsági) Hafenscher Károly VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza! VIII., Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Ker­tész Géza. VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. szlo­vák istentisztelet: Cselovszky Ferenc; déli 12. magyar istentisztelet: Kertész Géza. VIII., Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Ré­­dey Pál. Kőbánya, X., Kápolna n. 14. de. 10. Fabiny Tamás. X., Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Kelenföld, XI., Bocskay u. 10. de. 8. (úrv.) Bcncze Imre; de! 11. (úrv.) Bcncze Imre; du. 6. Missura Tibor. XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Ti­bor. Budahegyvidék, XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Széchcy Béla; de. 11. (úrv.) Széchey Béla; du. fél 7. Urbán Eszter. XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György. XIII., Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de, 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Pestújhely, XV., Maxim Gorkij tér de. 10. Bízik László. Újpalota, XV., Hár­tyán köz du. 5. ökumenikus istentisztelet. Rákospalota, Nagytemplom, XV., Régifóti út 73. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere de. 10. Kamer Ágoston. Cinkota XVI, Kultúrház u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII., Tesse­­dik tér 9. Detre János. Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László. Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Detre János. Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László. Pestszcntlőrinc, XVIII., Kossuth tér 4. de. 10. (szupplikáció) Pálinkás Ingrid, 3. év. teol. Pestszentimre, XVHL, Rá­kóczi út (Református templom) de. háromne­gyed 8. (szupplikáció) Pálinkás Ingrid, 3. év. teol. Kispest, XIX. Bajcsy Zs. tér de. 10. Széli Bulcsú. XIX. Kispest, Wekerle-tclep, de. 8. Széli Bulcsú. Pestszenterzsébet, XX. Ady Endre u. 89. de. 10. Vető Béla. Csepel, XXL, Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György. Bu­dafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Rőzsc Ist­ván. Budaörs, Ref. Imaház de. 9. Rőzse Ist­ván. Szentháromság ünnepe után utolsó vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. Az istentisztelet oltári igéje: Mt 25,1-13; az igehirdetés alapigéje 2Pt 3,8-14. HAZAI ESEN8ENYEK Az esztergomi evangélikus templom felszentelésének 50 éves évfordulóján a finn tcstvérgyülekozet (ESPOO) támogatásával felújítás alatt lévő templomban 1991. december 7-én, szombaton du. 3 órakor hálaadó istentisztelet lesz SZEBIK IMRE püspök és PEKKA KUUSNIEMI finn lelkész szolgálatával. Az érdeködőket szeretettel várják. A Budapesti Deák téri Evangélikus Leány­­gimnázium volt tanárai és növendékei alapít­ványt hoztak létre Evangélikus LeápyfPmpá; zium néven. Az alapító: dr. Györy Aranka ny. tanárnő. Az alapítvány célja az 1992-ben újból beinduló iskola létrehozásának elősegítése az ott folytatandó nevelés és oktatás támogatásá­val a tanulók képességeinek sokoldalú fejleszté­se, az eredményesebb tanulás anyagi feltételei­nek biztosítása. Az alaptvány javára befizetés eszközölhető a Budapest Bank Rt-nél vezetett 208-30995-4341 számú belföldi és 151-941- 6960-0 számú devizaszámlára. KŐBÁNYA November 29-én, pénteken du. 6 órakor a _ kőbányai gyülekezet KÁPOLNA színpadá­nak megnyitóján Giovannini Kornél bábmű­vész „Lélektől lélekig" c. irodalmi összeállí­tását és Jób történetének bábos földolgozását adják elő. Szeretettel várunk minden érdek­lődőt. Pályázati felhívás A mezőberényi II. kerületi evangélikus egy­házközség pályázatot hirdet a halálozás folytán .megüresedett lelkészi állás betöltésére. A gyülekezet szlovák eredetű, ezért a szlovák nyelv ismerete előnyt jelent. A 4 szobás lelkészlakás gázfűtésű. Részletes felvilágosítás a javadalomról és az állással kapcsolatos tudnivalókról az egyházme­gye esperesi hivatalában kapható. Cím: 5600 Békéscsaba, Rózsa F. tér 3. Tel.: (66) 25-524. Jelentkezési határidő: 1991. december 31. IMAVEZE1 Uram, taníts minket imádkozni! „Felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét...” Zsolt 73,3 Tudom, hogy az én megváltóm él Dr. Hajdú József 1909-1991 Ez a legáltalánosabb és legtöbbször fenyegető veszedelem. Isten elé készü­lünk, úgy is tartjuk, hogy Isten előtt vagyunk, mégis emberek foglalják cl gondolatainkat. Méghozzá nem is olyanok, akiknek a példája növelné áhítatunkat, hanem ellenkezőleg, ép­pen olyanok, akik elveszik kedvünket is az imádkozástól. Hogy milyen erővel törnek be ezek az emberek imádságainkba, arra beszé­des példa a 73. zsoltár, melynek egy verse van Istenről, s utána 10 vers so­rolja az imádkozásnak ellenpropagan­dát csináló embereket: kérkedők, bű­nösök, kevélyek, gúnyolódok, öntel­tek, dölyfösek. „Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a föl­det.” Mégis népszerűek: „ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavai­kat, mint a vizet.” Istent is lekicsinye­lik, mégis „háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen”. 3-12. v. Ezzel az imádságába betört ember­­áradattal olyan síkos talajra került a zsoltáros, hogy alig tudja abbahagyni az imádság nélkül is boldogulok hosz­­szú sorát. Nyilván túlzásba is esik, de­­hát a síkos talajon nincs megállás. Ezért olyan fontos Jézus tanácsa: „Amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkoz­zál Atyádhoz titokban.” Mt 6,6. A magány és a csend nem külső kel­léke csupán az imádkozásnak, hanem alapvető belső feltétele. Egyedül kell maradni Istennel. Annyira ráfigyelni, hogy kívül maradjon minden más, ami zavarná az Úr szent jelenlétét. Mindez azonban nem választhat cl bennünket emberektől, nem ellentéte, kizárója a közösségnek. Sőt a rendsze­res csendes magány erősítője és építője az összetartozásnak. Minden alkalom­mal, amikor átéljük a csend áldását, megtapasztaljuk azt a szeretetet is, amely összeköt bennünket testvérek­kel. Szeretjük egymást, mivel találkoz­tunk vele, aki előbb szeretett minket, ÍJn 4,19. A termékeny csend eredmé­nye, hogy átadjuk magunkat a na­gyobb szeretetnek, s annak a biztonsá­gos ölelésében pihenünk, akinek örök­ké tart szeretete. Zsolt 118. A gyakorolt magányos csend a leg­bensőbb összetartozás alkotó eleme. Nem valamely rejtekhelyre való vissza­vonulás, puszta pihenés, erőnyerés, ha­nem olyan lehetőség, amely által sok­kal közelebb kerülhetünk egymáshoz, emberekhez, mint szavak és fizikai érintkezés által. Átélhetjük, hogy az Isten előtti csend élteti testvéri kapcso­latunkat, barátságunkat, belső szabad­ságunkat egymás iránt, felelősségünket egymásért. Ne legyen puszta szólam a csendes­óra, cscndcsnap, hanem imaéletünk ál­dásforrása, elengedhetetlen, áldozatok árán is rendszeressé tett alkalma. Imatárgyak: Elsősorban a lelkészek csendesnapjai nov. 11-14. Lelkészek ál­dásnyerése s rajtuk keresztül gyülekeze­tek megújulása. Imádkozzunk távolma­radói kényszerülő lelkészekért, minden lelkészért, az egyházak közötti lelki és szolgálati közösségért, a nép szélesebb köreiben felébredő lelki szomjúságért, a bűnözés minden formálja elleni eredmé­nyes küzdelemért. Cs. B. Ez év szeptember 28-án olyan életet zárt le a halál, amelyről maga az elhunyt így vall önéletrajzában: „életemet két körülmény határozta meg: a küzdelem és az áldás”. Dr. Hajdú József 1909. szeptember 27-én született. Elmondása szerint édesanyjától a vallásosságot, gyengédséget, édesapjától a szorgalmat és a kitartást örökölte. így történhe­tett, hogy a kisparaszti családból származók, élete első szakaszában paraszti munkát folytató ifjú. elhagyva a tanyai életet, leérettségizett, majd elvégezte a jogi egyetemet. Ezután birói, majd később nyugdíjazásáig jogtanácsosi munkakörben dolgozott. Sok fáradsággal és küzdelemmel járt a tanulás, de Isten áldását tapasztalhatta a lelkésze által nyújtott segítség­ben és az elért eredményekben. Életének állomáshelyei gyakran változtak. Először Kardoskúton élt, majd a munkája Szigetvárra, Bajára, Orosházára, Szeghalomra, Szarvasra, majd újra Orosházára szólította. Ez a „mozgalmas” élet is sok küzdelmet takart. Ugyanis jogászi éveiben a hitvalló és nemzeti öntudatot hordozó szavai miatt az ateista hatalom részéről gyakran részesült negatív meg­különböztetésben. Nem csüggedt el, mert küzdelmeiben megérezhette Isten áldását is. A fel­sorolt településeket, azok gyülekezeteit és lelkészeit felhasználta Isten hitét ébresztő és mélyítő kegyelmes munkájában és egyúttal szolgálati lehetőségeket is biztosított számára. Híveket látogatott, hívogatott Istenhez. Előadásokat, sőt gyakran igemagyarázatokat is tartott. Presbiterként szolgált több gyülekezetben, így Kardoskúton, ahol felügyelő is volt, majd Orosházán. A Nyugat-Békési Egyházmegye jogtanácsosa volt hosszabb ideig, két cikluson át felsőbb egyházi tisztséget is betöltött. Évek óta súlyos betegségeket hordozott, gyakran volt kórházban, de a betegségekkel való küzdelem idején is megtapasztalta Isten áldását a gondviselő szeretetben, a mindig megújuló erőben, a szívét betöltő békességben és az Úr Jézus áradó kegyelmében. Mindezeket a meghallgatott és olvasott igén és az úrvacsora szentségén keresztül kapta. De Isten áldását élhette át hitvese ápoló szeretetében, gyermekei ragaszkodásában, az unoka mosolyában és a lelki testvérek együttérző imáiban. Szigetvári tartózkodása idején egy húsvéti prédikációban meghallott ige: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll” - meghatározó lett életében. Ennek az igének az alapján hangzott el temetési igehirdetés is e sorok írójának ajkáról 1991. október 4-én. Szeretettől áthatott, szolgáló életét nyugtázta az a nagy gyülekezet, amely összegyülekezett az orosházi felvégi temetőben, és a szinte „szolgatársnak” kijáró papi részvétel, amellyel a temetési szertartás folyt. A szolgálatban részt vettek Győri Gábor és Gyarmati István orosházi, Németh Pál és felesége mohácsi lelkészek, valamint Farkas Lajos nyugdíjas lelkész. Kiss Sándor helyi református lelkipásztor felesépe és leánya a „Tudom, az én Megváltóm él” kezdetű énekükkel, Czikora Lajos kardoskuti presbiter az egykori hűséges szolgálatért kifejezett hála szavaival búcsúztak az elhunyttól. Befejezésül hadd idézzem dr. Hajdú József, Számadásom című önéletrajzi írásának záró sorait. „Számadásom végén hálát adok Istennek az engem is elhordozó szeretetéért, a megélt évekért és az elnyert áldásokért. Ha majd szól az égi hivás, akkor is vallom: »Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll«. Pintér János November 29-én, pénteken délután 5 órakor a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában - VI. Andrássy út 101. - a máso­dik emeleti színháztermében Katona Tamás kül­ügyi államtitkár előadást tart a soproni népsza­vazás 70 éves évfordulója alkalmából. A rendez­vény házigazdája a Soproni öregdiákok Baráti Köre. Mindenkit szeretettel vár a rendezőség. MEVISZ Megjelent az Új ének cimű ifjúsági énekluzet 2. kötete. A sorozat mindkét része 40 forintos áron megrendelhető a következő címen: ME­VISZ 1088 Bp., Szentkirályi u. 51. Karácsonyi zsoltárok, lelki énekek orgo­nakísérettel kazettán utánvéttel kapható HORVÁTHNÉ BAKAI GITTA 3200 Gyöngyös, Visonta u. 1. I. cm. 2. A MEVISZ választmánya által 1991 májusá­ban kiírt, ifjúsági közösségek támogatását célzó pályázat október 4-én elbírálásra került. A be­érkezett igények közül tizenötnek ítéltünk meg segítséget. A sok értékes pályázatra való tekin­tettel megemeltük a teljes keretet, így összesen 138 000 forintot osztottunk szét. Támogatás­ban részesült több gyülekezeti ifjúság, egy öku­menikus közuösség, egy ifjúsági zenekar és egy egyházmegyei munkacsoport. MEGHÍVÓ A KISTARCSAI (KEREPESTARCSAI) EVANGÉLIKUS PAPNÉK OTTHONA f. évi november hó 24-én, vasárnap délután 5 órakor az Otthon kápolnájában hálaadó istentiszteletet tart szolgálatának 60 éves évfordulójára való emlékezéssel. Az istentiszteleti szolgálatot SZE­BIK IMRE püspök végzi. Erre a hálaadásra hívja és várja mindazokat a papnékat és gyüle­kezeti tagokat, akik eszközei voltak Isten mentő szeretetének. Az Igazgatótanács A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT jótékonysági hangversenyt rendez 1991. no­vember 23-án délután 5 órakor Pécsett a református templomban (Pécs, Szabadság út Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (910070/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 91.20047 PETŐFI Nyomda RT. Kecskemét Felelős vezető: SEBESVÁRI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 300 Ft. egy évre 600 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk visszal 35.) a jugoszláviai menekültek megsegítésé­re. , , Köreműködnek: ERKfcL ÉÉW KAM­RAZENEKAR, művészeti vezető ALDÓR LI­LI. Vezényel ANTAL MÁTYÁS. SZONDA ÉVA (mezzo) Szegedi Nemzeti Színház magán­énekese, ZÁDORI MÁRIA (sopran) Nemzeti Filharmónia szólistája. Jegyek 200 Ft-os áron a helyszínen, valamint a lelkészi hivatalokban válthatók. Adományaikkal a Nagyharsányi Menekült­­tábor munkáját támogatják. Csekkszámlaszám: Budapest V. 218-98055-508-41.831-7. A Kőszeg Galéria szeretettel és tisztelettel meg­hívja Önt, kedves családját, a gyülekezet hittest­véreit, az újság olvasóit 1991. december elsején 18.00 órakor Kőszegen, a Jurisich vár Művelődési Központban kezdődő „EGYÜTT" című nemzetiségi folklór-estre. Ezúttal hívjuk meg a december közepétől lá­togatható „Együtt a hitben, együtt a művészet­ben” című kiállításunkra is. Az „együtt” gondolatot visszük tovább: buddhista, evangélikus, katolikus, Krisna-hívő, mohamedán, ortodox, református, zsidó művé­szeket kértünk fel közös kiállításra. Numeri ecclesiae: Egyházi nyilvántartás és pénzforgalom számítógépes rendszere. Díj­talan gépbeszerzés. Dr. Zitás István 1188 Bp., Dajka Gábor u. 13. Tel.: 186-2359 (du.), 252-3444/157 (de.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom