Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-08-19 / 33. szám
55. ÉVFOLYAM 33. SZÁM 1990. AUGUSZTUS 19. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 10. VASÁRNAP A világnak leginkább olyan emberek hiányozORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP nak, akik mások hiányaival törődnek Albert Schweitzer ÁRA: 8,50 Ft „Emeljétek fel azok testét, akik Pannóniában Hármas találkozó Csepelen a hit magvát elvetették”- írta 1083-ban VII. Gergely a magyar királyi udvarnak. Talán ezek a sorok adták a végső lökést, és 1083. augusztus 20-án ünnepi külsőségek között nyitják fel István királynak székesfehérvári sírját. A szétesett hamvakat gyolcsba, és ezüstládába helyezik. 1092-ben már a 32 kötelező ünnep között ott találjuk a fentemlített napot. Igen hihetetlen mégis igaz, hogy 2 év híján kilencszáz éve ünnepük hazánkban augusztus 20-át. 1106- ban Könyves Kálmán kanonizáltába az ünnepet és István királyunk egyházjogi értelemben is viseli a Szent István nevet. Azóta ünnepük nem csupán itthon de az egész Kárpát-medencei térségben. „Magvetőre" emlékezünk Királyi módon, királyi eszközökkel szervezte a 10 püspökséget, nemzetének ezzel olyan erkölcsi alapot adva, melyet itthon is és „külföldön” is értenek és elfogadnak. Ma, amikor annyian igyekszünk az „európai házba” bejutni, jó, ha nem felejtjük el, hogy közel ezer éve hivatalosan is bent vagyunk, hiszen ennek a háznak akkortájt kezdik lerakni az alapfalait és ebben az alapfalban ott vannak a magyar szentek is, a püspökök és államférfiak. Ma az egyik legjelentősebbre, Szent Istvánra emlékezünk. Az államférfira, aki hazát adott A krónikás szerint az egész ország gyászba borul, amikor István király meghal. S ez a megrendülés valódi volt, mert az a biztonság és rend, amit ő teremtett egyszerre csak nélküle bizonytalanná vált. Nem véletlen, hogy ünnepe mindig az Alkotmány, s haza ünnepe is. Azé a hazáé például, melyet nem hagy el tizenötezer dollárért Krúdy Gyula az író. Los Angeles-i meghívásra válaszol fanyar humorral: „Nem, kedves Edward, nem ér meg nekem annyit a maga tizenötezer dollárja, hogy vándormadárrá tudjak válni... hogy megismerkedjek egy új betegséggel, a honvággyal”. István államot és hazát teremt sokaknak, Krúdynak, Arany Jánosnak, Radnótinak, neked és nekem, akik „nem vásárolnak maguknak honvágy-betegséget”... Emlékezünk az európai szellemre István kultusza nem a magyar „etnikumhoz” kapcsolódott, hanem a Kárpát-medence keresztyénéihez. A szakember állapítja meg a fentieket. (Győrffy György) István király szentté avatásával ismert és elismert európai államférfi lesz. Európa gondolkodását még ma is alapvetően határozza meg a keresztyén szellem. Én hiszem, hogy a jövő Európájának szellemi arcvonásairól sem fognak hiányozni a krisztusi vonások. Ma nemcsak hazánk, de egész Európa útkeresésben, válaszúton van. S ezen a válaszúton ina is igaz a jézusi ige: „Én vagyok az út...” Ezt az utat ismerte fel első királyunk. Ezért fontos a mai ünnep nemzetünk és Európa számára is. így nyer a pápai biztatás különös aktualitást 1990. augusztus 20-án: „Emeljétek fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették, és az országot prédikálással vagy intézkedésekkel Istenhez térítették.” Kertész Géza Veres Károly bácsfalui, Mezősi György csepeli és Jukka- Pekka Sepperi finn lelkész A csepeü gyülekezet pesti viszonylatban nem a legnagyobbak közé tartozik, de közösségi összetartásban, a kapcsolatok építésében és mélyítésében élen jár. Erről tanúskodott az a hármas találkozó is, amelyet július 19 és 26 között tartottak s melynek csúcsr Tűz Tamás Bétel Evangélikus Missziói Otthon Szent István Jól megjelölte ezt az ezredévet: kereszttel írta rá kemény nevét, hogy megpihenjen művein a lélek, mint halhatatlan győzedelmi ék. Alapkő lett, de kőnél súlyosabban vetette el az épülő falakban torony-szökkentő, férfias hitét. Amint alázatát mindegyre inkább / úrrá emeli roppant erején, a bércre hág s egy országon tekint át, hol hajnalpírban reszket még a fény. Komor felhőktől bomlik ki a kék ég s virrasztva nézi népe ébredését a századok szélfútta reggelén. Nem tétován, de biztos mozdulattal lendül előre tervező keze, míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal a forró puszták zendülő szele. Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba s pillantásával féltőn átkarolja a frissen szántott, szűzi földeket. Kegyes jobbjával törvényt ír* keményet, hogy megkösse a rónák vad porát, szőlő teremjen és kenyér, fehérebb s hogy mindenki meglelje otthonát. Áldott szigor, rendet hozó szelídség! Arany szív, mely eltékozolja kincsét, hogy új szívekben ragyogjon tovább! Róla zengjen hát ez a lelkes ének! Uram, téged dicsérünk általa, mert ő volt a te választott edényed, apostolod, híved s a föld sava. És ő volt ama bibilai sáfár, kire, be jó, hogy éppen rátaláltál, midőn megvirradt napunk hajnala! V ____________________________________J ÉP ÍTSÜNK EGYÜTT TEMPLOMOT! A rákospalotai parókia előtt álló autó rendszáma mutatja, hogy éppen Hargita megyéből érkeztek most segélyt és tanácsot kérő erdélyiek. Miután Bolla Árpád befejezte a velük való tárgyalást, visszaül íróasztalához, ahol hatalmas aktahegyek tornyosulnak: gyülekezeti és esperesi ügyek. Egyik munkatársával a hitoktatásra való felhívás utcai plakátozását beszéli meg, másikkal a körlevelek kiküldését, majd végre rám is időt tud szakítani. Beszélgetésünk tárgya egyházunk piliscsabai otthona, amely nagyszabású felújítás alatt áll, s ahol ez idő során is konferenciákat rendeznek már.- Hogyan került egyházunk tulajdonába ez az épületegyüttes?- Éredetileg a Fébé tulajdona volt: a diakonisszák sok áldott hatású konferenciát rendeztek itt, az egykori Klotildügeten. A diakonissza egyesület feloszlatása után az államosítástól úgy tudta Sztehlo Gábor megmenteni az épületet, hogy azt fogyatékos gyerekek otthonává tette. A legutóbbi időkig így működött, azonban az épületek oly mértékben rongálódtak, s főleg a konyhában és a mosodában olyan borzasztó állapotok uralkodtak, hogy a Köjál nem engedélyezte a további működést. A gyerekek egy része állami otthonokba, más része a hűvösvölgyi evangélikus diakóniai intézetbe került.- Mi adta az ötletet, hogy missziói otthonná tegyék Pilisésabát?- Egyházunknak Budapest közelében is égető szüksége van egy konferenciaközpontra, a megnövekedett igények és lehetőségek miatt. Hitoktatói tanfolyamokat, gyülekezeti és egyházmegyei konferenciákat lehet itt rendezni, amellett üdülésre és pihenésre is van lehetőség. Meggyorsította a munkát a menekültekkel kapcsolatban felmerült gondok sokasága. Már most, az építkezés alatt szállás- és munkalehetőséget tudunk nyújtani sok-sok menekültnek; nemcsak erdélyi, hanem felvidéki és kárpátaljai magyaroknak is, de érkeznek például Szibériából is. Egy jelenleg már Pilis- csabán lakó erdélyi házaspár sokat dolgozik az épületek felújításán.- Milyen alkalmakat rendeztek eddig?- Igazából nem használtunk ki minden lehetőséget, de zajlottak itt már Fébé- és gyülekezeti konferenciák, rendeztünk konfirmációs tábort és - főleg idősebbeknek - egyházmegyei konferenciát. Helyszínt biztosítottunk továbbá énekkari találkozónak és egy fasori osztály táborozásának. A szervezést az Igazgató Tanács koordinálja, amelynek elnöke vagyok. Ebben öt egyházmegye képviselteti magát, de számítunk például a Fasori Gimnázium és a MEVISZ részvételére is. Célunk egyházi munkások képzése és továbbképzése- most nyár végén hitoktatói tanfolyamot rendezünk itt -, valamint e dolgozók számára üdülés biztosítása.- Mi a terv a hatalmas őspark közepén álló Siló nevű épülettel?- Ez az újra működő Fébé szolgálatába kerülne. A tervek és lehetőségek átgondolására Gadó Pál, a mozgássérültek országos szövetségének vezetője jelenleg kint sátorozva álmodozik...- Mely munkák a legsürgetőbbek?- Mindenekelőtt a Gileád nevű szolgálati lakás kell hogy elkészüljön, hogy a január 1 óta gondnokként itt tartózkodó - s igen hűséges, odaadó munkát végző- Nagyváti Pál családjával együtt be tudjon költözni. Sürgető szükség továbbá a csatornázás elkészítése, új szennyvíztárolóval, hiszen korábban itt tocsogni lehetett a vízben. Az előttünk álló munkák közül azonban talán leglátványosabb a Németországból érkezett barakktemplom felépítése.- Lapunk korábban már hírt adott e templom ottani szétszereléséről és elemeinek Piliscsabára szállításáról. Hogy áll most a munka?- A templom alapozása megtörtént, felépítését a közeli ácsok azonban csaknem 2 millió forintért vállalták volna. Ezért úgy döntöttünk, hogy a fatemplomot társadalmi munkában próbáljuk meg felálütani. Az ásáshoz, földmunkákhoz, betondöngöléshez, csatornafektetéshez lényegében mindenki ért, ezért bárki tud segíteni! Szeretnénk a romos, használaton kívül álló épületeket elbontani, úgy, hogy a téglát még felhasználhatnánk máshoz. Építsünk együtt templomot! Különösen is reménységgel gondolunk a gyülekezetek ifjúságára, a ME VISZ-re, a fasori diákokra és a teológusokra. Ugyanakkor szakmákra is várunk jelentkezőket, leginkább ácsokat keresünk. Szeretnénk még a tél előtt tető alá hozni a templomot. Kis tornyot is tervezünk rá, harangocskával.- Tudnak-e szállást és ellátást biztosítani az itt társadalmi munkát végzőknek?- Természetesen. Szeretettel várjuk a jelentkezőket a rákospalotai lelkészi hivatal címén (1152 Budapest, Juhos utca 28.), vagy a 189-07-58-as telefonszámon.- Köszönöm a beszélgetést. Adja Isten, hogy az „Építsünk együtt templomot!" felhívása minél többeket elérjen és megmozgasson. Fabiny Tamás pontja a 22-én, vasárnap délelőtt a csepeü templomban tartott istentisztelet és úrvacsoraosztás volt. Az istentisztelet két nyelven folyt, finnül és magyarul. A találkozó történetéhez tartozik, hogy a csepeliek már hosszú évek óta testvéri kapcsolatot tartottak fenn a finn főváros, Helsinki Alppila kerületével. Ez a kapcsolat akkor szélesedett ki Juankoski városának és gyülekezetének bekapcsolásával, amikor a gyülekezet testvéri közössége megteremtette a két város és társadalom testvérközösségét is. Mivel a finn főváros kerületeinek nincs külön tanácsa, így nem volt mód arra, hogy a két főváros-széli kerület legyen testvérvárossá. Ekkor kapcsolódott be Juankoski és lett testvérvárossá és testvérgyülekezetté a csepeliek számára. Két évvel ezelőtt a csepeli gyülekezet újabb testvérre talált Erdélyben. Az evangélikus csángó Hétfalu egyik gyülekezetével építgették csendben testvéri közösségüket. Most mindkét testvért meghívták találkozásra, és a testvérek jöttek is. Finnországból mintegy hetvenen, Erdélyből húszán. Ezen a vasárnapon kicsinek bizonyult a csepeü templom, de megtelt az egymás iránti hajlandóság és a szeretet levegőjével. Az egymás felé hajlás és a testvéri szeretet eredményeként most itt, Csepelen történt meg a finn testvérgyülekezetek és az erdélyi bácsfalvi gyülekezet hivatalos kapcsolatfelvételének bejelentése, ami eddig a csepeü gyülekezet közvetítésével folyt. Hannu Komulainen juankoski esperes hirdette az igét Mt 28, 16-20 alapján. „Mi hozott bennünket ma a csepeli templomba? Azt mondjuk, a barátság, a rokonság, a vágy, hogy megismerjük egymást. Ez így igaz! De összehozott minket Erdélyből, Romániából, Alppilából és Juankoskiból, Finnország sok tájáról, valamint e templom környékéről, Budapestről az ígéret, itt találkozhatunk a feltámadott Krisztussal. O megígérte, hogy az övéivel marad... Hogyan jelenik meg most Krisztus? Mindig a szent igében, a szent keresztségben és az úrvacsoráMagyarul énekli köszöntését a finn énekkar ban. Ezekben válik láthatóvá: Jelenlétét soha nem teheti hiábavalóvá a jelenlévők hitetlensége.” Szólt Krisztus hatalmáról, küldő parancsáról és a keresztségben kapott új életről. Az oltárnál a szolgálatot a három gyülekezet lelkészei végezték: Veres Károly bácsfalui, Mezősi György csepeli és Jukka-Pekka Sepperi finn lelkész. A csepeü gyermekek finnül, a finnek énekkara magyarul énekelt, s szolgált a gyülekezet énekkara is. Megható pillanat volt, amikor a köszöntések során az erdélyi gyülekezet lelkésze így jellemezte ittlétüket: „hihetetlen pillanat”, amiben vagyunk. A leglehetetlenebb volt a testvérekkel találkozni, és most itt vagyunk ennyi testvér között. Gazdag programról gondoskodott a csepeü gyülekezet és a tanácsi vezetés az egyhetes találkozóra. Vasárnap este a napközis táborban finn-magyar baráti esten forró hangulatban volt együtt a három nemzet népe. Orosz Ferenc tanácselnök fogadta a testvérváros küldöttségét és a gyülekezetek vezetőit munkatársai és a pártok képviselői társaságában. Juankoski város magas szintű küldöttségét Esko Koliseva polgármester, Raimo Hakkarainen tanácselnök és Auüs Niemeläinen tanácselnök-helyettes alkotta. A csepeü tanácselnök bemutatta a vendégeknek a kerületet. Jártak Siófokon is, ahol megtekintették az új templomot, Veres Károly bácsfalui lelkész áhítatot tartott, Józsa Márton helyi lelkész pedig-ismertette az építés történetét. Mindkét csoport megtekintette Budapesten a Parlamentet, az erdélyiek jártak a Nemzeti Múzeumban, az Evangélikus Múzeumban, és megnézték a Corvina-kiállítást. De talán legemlékezetesebb marad a családokban együtt töltött idő. Számos csepeli családban voltak e néhány napra kedves vendégek és kedves együttlét volt a Jakab Sándor presbiter vendéglőjében elfogyasztott vasárnapi ünnepi ebéd, ahol a három testvérközösség tagjai finnül, magyarul vagy német és angol közvetítő nyelv segítségével ismerkedtek, beszélgettek egészen a késő délutánig nyúlóan. Nincs határa a testvérszeretetnek. A Krisztusban kapott szeretet különösen is ilyen határtalan. Ad ötleteket és erőt is azok megvalósítására. A gyülekezet révén ez a szeretet kiáradt a társadalmi kapcsolatokra is és fel tudta venni a sokat szenvedett harmadik testvért is, hogy egy közösségbe forrjanak. Sok fáradságot tudott ez a szeretet elfeledtetni a rendező gyülekezet lelkészével és presbitereivel, a helyi gyülekezet népét is össze tudta forrasztani a közös ügyért való munkában. Ezért volt áldott ez a vasárnap és az egész heti együttlét, mert erősödött és eggyé forrasztott a Krisztusból kiáradó szeretet. Tóth-SzöUös Mihály ;r>mvHmmxtt HTttitnHmuf ««* «.«««n*- mamMamáammummmammmm
