Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-11-11 / 45. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 55. ÉVFOLYAM 45. SZÁM 1990. NOVEMBER 11. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 22. VASÁRNAP Annyi az egész, hogy meghalunk és eltemet­nek? Nem, mert mi hitünkben bizonyosak va­gyunk afféléi, hogy életre jutunk, amiképpen Krisztus is feltámadott a halálból és él. Luther ÁRA: 8,50 Ft \ LELKI SEGÉLYSZOLGÁLAT - TELEFONON A számok nem hazudnak. Kö­nyörtelenül megmutatják a valósá­got. A tragikus valóságot. Egy be­teggé vált társadalom szörnyű kór­képe a mindig sokkoló öngyilkos- sági statisztika. Az okokról bőven lehetne beszélni. Elmagányosodás, kilátástalanság. egyre szorítóbb gazdasági helyzet, a szeretet hiá­nya. Az okok sokasága még in­kább aláhúzza a statisztikai ada­tok szomorú valóságát. Jó, hogy a betegség okai ismertek, de úgy tű­nik a gyógyulás lehetősége egyelő­re még távoli. Túl mélyen rágta bele magát a kór a társadalom be­teg testébe ahhoz, hogy könnyen meg lehessen szabadulni tőle. Mint minden más betegségnél, itt is a megelőzés jelenti, jelentheti a gyó­gyulás felé tett első lépést. Nos, egy ilyen megelőzést szol­gáló próbálkozás indul Mosonma- gyaróvárott. A módszer ismert, de eddig még ebben a városban nem próbálták ki. A telefonos lelki se­gélyszolgálat. Elindítója Südi Zol­tánná, egészségnevelő.- Mi indította arra, hogy ezt a segélyszolgálatot megszervezze a városban?- A lelkiismeretem és a döbbe­net érzése. Megyei viszonylatban Mosonmagyaróvár és környéke áll a legrosszabb helyen az öngyilkos­ságok számát tekintve. 1988-ban a városi kórház 49 főt vett fel öngyil­kossági kísérlet miatt. Tavaly ez a szám 59-re emelkedett és úgy tű­nik, ez a szám az év végére tovább fog emelkedni. Az elkövetők között minden korosztály képviselve van. Fiata­lok, akik rendezetlen családi háttér miatt az utcán nőnek fel. Bennük borzasztó erős szeretethiány él. ők nem látnak maguk előtt semmi perspektívát, azt mondják, nincs értelme az életnek, mert abban semmi jó és öröm nincs. A közép­korú és idősebb korosztály, akik egyre nehezebb gazdasági helyzet­ben, egyre romló anyagi körülmé­nyek között élnek. Sokszor munka nélkül, vagy megöregedve felesle­gesnek érzik magukat. Amikor krí­zishangulatba kerülnek, talán elég volna néhány szó, néhány vigasz­taló mondat. Ennek felismerése in­dított arra a gondolatra, hogy a városban szervezzük meg a telefo­nos lelki segélyszolgálatot. A jelentkezés spontán indult, elég volt néhány ismerőssel beszél­ni. Zömmel pedagógusok és egész­ségügyi dolgozók vállalták a tele­fonügyeleti szolgálatot társadalmi munkában, felebaráti szeretetből.- A meggyőzésben milyen szere­pet szán a hitnek?-Véleményem szerint minden­nek alapja a hit. Akinek hite van, az talál támaszt, kapaszkodót, nem jut el addig, hogy eldobja ma­gától életét, ami Isten ajándéka, ezért joga sincs azt eldobni. Lénye­ges eleme lesz és különös súlyt kap a meggyőzésben az, hogy rámutas­sunk a hozzánkfordulónak arra, hogy az élet csak Krisztussal együtt nyer értelmet, csak Krisz­tussal együtt válik teljessé. Az élet végső értelme és célja a Krisztussal elnyerhető örök élet. Ezt a célt nem homályosíthatja el semmi, ami föl­di. Rá kell döbbenteni az embere­ket arra, hogy nem elveszett embe­rek. Krisztus számára legalábbis nem. És arra is, hogyha emberek­től nem kaptak szeretetet, keressék azt Krisztusnál, mert nála megle­lik. Most látom igazán, hogy milyen borzasztó űr és hiány keletkezett az emberekben azzal, hogy elvet­ték tőlük Jézus Krisztust. Szolgá­latom legfontosabb elemének azt tartom, hogy ezt az űrt, amennyi­ben lehet, megpróbáljam megtölte­ni. Éppen ezért várom az egyházak és hívó emberek segítségét ehhez a kezdeményezéshez, amit részben ezidáig már tapasztaltam is. Egy olyan próbálkozás indul most itt, ami semmi egyedi, speciá­lis tulajdonsággal nem rendelke­zik. Mert egész országunk tragé­diája a fent vázolt gond, és ilyen szolgálatra sajnos mindenütt szük­ség lenne. Öröm azért mégis halla­ni és hírt adni a szolgálatnak elin­dulásáról, és imádsággal kell mégis gondolni azokra, akik ezt a szolgá­latot felvállalják, mert egy egészsé­ges társadalom kialakulásához elengedhetetlenül hozzátartozik az egészséges lélek kimunkálása éspe­dig úgy, hogy újra Krisztust és a benne való hitet állítjuk az ember életének alapjává. Kiss Miklós Ma sokan jönnek haza azok kö­zül, akik a második világháború után az emigrálást választották, és mindezideig nem voltak itthon. Múlt hónapban itthon járt egy evangélikus lelkész, - Bernhardt Béla - Amerikából, aki ezek közé a hazalátogatók közé tartozik. Rö­vid beszélgetést folytattunk és en­nek alapján mutatjuk be őt. Mióta nem jártál itthon? Valóban 45 éve hagytam el ha­zámat és csak most jöttem haza. Akkor még fiatal voltam, szüleim­mel mentem ki és Németországban éltünk az első időben. Hogyan lettél lelkész, hiszen nem végeztél itthon teológiai tanulmá­nyokat? Talán azzal kezdem, hogy gyer­mekkoromban határozottan a lel- készi pályára készültem és mindig ebben az irányban gondolkoztam. A Fasori Gimnáziumban ezért vá­lasztottam pl. ötödikes koromban a görög nyelv tanulását. Mikor az érettségit letettem, mégis, más pá­lyára indultam, erdész lettem Sop­ronban. Ezt sem fejeztem be, mert áttelepültünk. 1948-ban a magyar evangélikus lelkigondozók által rendezett csendesnapokon vettem részt és ott kaptam az indittatást, az elhívást a lelkészi szolgálatra. Hol végezted teológiai tanulmá­nyaidat? Németországban, Neuendettel- sauban a teológiai főiskolán vol­tam egy évig, majd később Ausz­tráliában fejeztem be tanulmányai­mat. 1955-ben szenteltek fel, az Egyesült Evangélikus Egyházban szolgáltam, majd két szerveződő magyar evangélikus gyülekezetét kaptam (Sidney és Melbourne). 1955 és 1966 között szerkesztettem a Hitből élünk c. egyházi lapot, majd elnyerve egy ösztöndíjat, az USA-ba költöztünk és ott is ma­radtunk. Itt szolgáltam falusi és városi gyülekezetben is, jelenleg egy erdélyi szász származású gyülekezet lelkésze vagyok Clevlandban, im­már 1976 óta. Angol és német nyel­ven prédikálok, de van Torontóban egy kis magyar szórványom is. A Német Evangélikus Konferenci­ának elnökévé választottak meg. Családodról is szeretnék hallani. 1949-ben nősültem, feleségem is magyar, Potsubay Róza. Ausztrá­Új elnökséget kapott az Ordass Alapítvány A nemzetközi Ordass Alapítvány (The Ordass Foundation) kuratóriu­ma Oslóban tartott ezévi ülésén dr. Joachim Heubach német tartományi egyházi püspököt, eddigi alelnököt választotta elnökké. E tisztében utódja lesz dr. Henrik Hauge oslói esperesnek, aki az Alapítvány kezdeményezői között volt, annak megalakulása óta viselte az elnöki tisztet, s most leváltá­sát kérte. Új alelnök dr. Per Lönning norvég püspök lett. Az Alapítvány titkára kezdettől fogva Terray László lelkész volt. További tagjai a kurató­riumnak dr. Vajta Vilmos svédországi és dr. Eric W. Gritsch amerikai (Gettysburg, Pa.) teológiai professzorok. A kuratórium örömmel üdvözölte a magyarországi fejleményeket, s kifejezést adott annak a kívánságának, hogy együttműködjék mindazok­kal, akik „az evangélikus egyház örökségét Ordass püspök szellemében gyümölcsöztetni kívánják”. Az Alapítvány gondolata külföldi egyházi vezetőktől származott, akik 1978-ban résztvettek Ordass püspök temetésén Budapesten. A kezdemé­nyezők között volt Hultgren svéd és Simojoki finn érsek, a dán Skydsgaard professzor, Schiotz amerikai egyházi elnök, Dietzfelbinger német püspök és a világ evangélikusságának több más neves képviselője. Az Alapítvány Ordass Lajos több munkájának kiadását támogatta, s most elsődleges feladatának tekinti norvégiai gazdag irattárának rendezé­sét, hogy azt hozzáférhetővé tegye a kutatás számára. Idei ülésén a kuratórium a következő nyilatkoztot tette közzé: „A nemzetközi Ordass Alapítvány kuratóriuma örömmel vesz tudomást a magyar társadalomban és a magyarországi egyházakban végbement változásokról.. Ezek a fejlemények lehetővé teszik, hogy Ordass Lajos püspök szellemi öröksége a Magyarországi Evangélikus Egyházban, de a világ evangélikusságának körében is jobban érvényesülhessen. Erről tanúskodik az a tény is, hogy Ordass Lajostól származó és róla szóló munkák Magyarországon is megjelenhettek, mind az újonnan alapí­tott Ordass Lajos Baráti Kör, mind a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya kiadásában. A kuratórium kifejezésre kívánja juttatni készségét és kívánságát, hogy együttműködjék mindazokkal Magyarországon és azon kívül, akik az evangélikus egyház örökségét Ordass püspök szellemében kívánják gyü­mölcsöztetni. Különösen is rámutat a kuratórium annak jelentőségére, hogy közelebbről együttműködjék az Ordass Lajos Baráti Körrel kiadvá­nyok, kölcsönös információ stb. terén.” fiában született meg fiunk. Felesé­gem családjának él otthon. Milyen benyomásaid voltak rövid itthon tartózkodásod alatt? Szorongó érzéssel jöttem be az országba, azután egyre jobban me­legedett a szivem, mert meleg szí­vek vettek körül. Rengeteg a válto­zás, szép a főváros. Természetesen meglátogattam a Fasort is. Ugya­nolyan impozáns, mint régen volt, öröm volt végigjárni. Komoly inté­zet nagyon modern felszereléssel. Örültem a püspökökkel való ta­lálkozásnak, a személyes kapcso­latfelvételnek és remélem, hogy a jövőben élénkebbé válhat ez a kap­csolatunk. Úgy látom, jól kézben tartják az egyházat, de az ország­ban utazva azt is észrevettem, hogy sok energiát ölnek a munkába és sok az aprólékosság, az időtrabló tényező a munkában. Ha eddig nem sokan ismerték Bernhardt Bélát, e rövid bemuta­tás által talán közelebb került egy­házunkhoz és egy magyar egyház­elnök amerikai szolgálatáért töb­ben imádkoznak majd. tszm FELHÍVÁS Kedves Testvérem a Krisztusban! 1990 tavaszán újjáalakult a FÉBÉ egyesület (evangélikus diakonisszák 1924-ben alapított és 1950-ben felosz­latott szervezete) és ismét birtokába ve­szi Piliscsaba-Klotildligeten a hozzá tartozó melléképületekkel és telekkel együtt a „Siló” elnevezésű házát. Az Evangélikus Egyház, valamint a FÉBÉ vezetői és tagjai egyaránt elfo­gadták azt a javaslatomat, hogy itt kö­zös otthont hozzunk létre 12-15 olyan munkaképes korban lévő ember részé­re, aki kizárólag valamilyen segítő kö­zösségben képes a hazai életszínvonal­nak megfelelő, lehetőségekhez képest önálló, de az emberi méltóságot min­den körülmények között megtartó, munkás életvitelt folytatni. Hiszem, hogy ez Isten akaratának megfelelő terv. Ha pedig az ő tetszését megnyer­jük, akkor minden nehézség ellenére meg fog valósulni. A vállalkozás megindítása előtt - a Biblia tanácsának megfelelően - szám­ba vettem a kivitelezéshez rendelkezés­re álló emberi erőforrásokat és opti­mista, bizakodó eredményre jutottam. Ebben az is benne van, hogy sokak segítségére számitok. így fordulok most hozzád, nem pén­zed, hanem segítő együttműködésedet kérve. Az idei ősz, majd 91 tavasza Klotild- ligeten sok előkészítő munkát igényel. A több éves elhanyagolás után rendet kell rakni és óriási területen és teret biztosítani a hamarosan megkezdődő építkezéshez. November második felé­től hétvégeken mindkét nembeli dolgos kezek számára „tábort” szervezünk a csodálatosan szép, egészséges termé­szeti környezetben. A munkát vállalóknak egyszerű ét­kezést biztosítunk. A családokhoz tartozó gyerekeknek játszási lehetőség van jó levegőn, rosz- szabb időben, pihenéshez fűtött helyi­ség. Korlátozott számban szerény 2 ágyas szobákban szállást adunk. Szívesen látjuk azokat is, akik csak „benéznek”, látogatóbajönnek a mun­kák idején Silóba (Piliscsaba, József Attila u. 7-9.). Tudom, sokatoknak nagyon zsúfolt az időbeosztása, magatok is alkottok, másról gondoskodtok szabad időtök­ben, ezért megértem ha fenti kérésem­nek nem tudtok eleget tenni. Van azon­ban talán a családban, ismeretségi kör­ben, gyülekezetben valaki, aki szívesen jönne, akit küldeni tudnátok... Várom a jelentkezéseteket, levélben vagy telefonon. Az időpontok: novem­ber 17-18.; 24-25.; december 1-2.; 8-9. Gadó Pál * * * A segítséget kérő írást azzal adjuk közre, hogy meghallják a kérő szót azok, akik keresik az egyházban a segí­tés, a cselekvés lehetőségét. Hasznos lenne, ha tudnának magukkal hozni segítő szerszámokat is (ásót, kapát, fű­részt, baltát). A helyszín megközelithe- tő vasúton. A Piliscsaba v.á.-nál kell leszállni, a felüljárón átmenni és jobbra egy utcát visszamenni. Autóval a 25 km jelző után a Vasútállomás jelzőtáb­lánál jobbra kell fordulni, az aluljárón átmenni és egyenesen a József Attila utcába futunk be. Az utca jobb oldalán találjuk a Silót. Jelentkezni a követke­ző címen lehet: 1124 Budapest, Pagony u. 4. II. 1. Telefonon: (lapkődben(ME- OSZ) 188-5529; késő este otthon: 155- 4187. (Szerkesztő) KIÉ AZ ELSŐ HELY ÉLETEMBEN? 100 éves a templomunk Boijádon Szeptember 23. jeles nap volt gyülekezetünk - a Mohács, Magyarbóly, Siklós Társegy­házközség - életében. Ezen a szép őszi vasárnapon Boijádra vártuk dr. Harmati Béla püspö­köt, hogy szolgálatával hálát adjunk Urunknak a 100 éves templomért. A zsúfolásig meg­telt templomban két nyelven, németül és magyarul hangzott minden szolgálat, hiszen ven­dégeink között szép számmal voltak jelen Németországból is. A püspök választott igéje Gál. 6,2 volt, mely alapján hirdette Isten szavát az egymás terhét hordozó szeretetről, mely ké­pes templomot építeni, gyüle­kezetét éltetni. Németh Pál he­lyi lelkész ismertette a templom 100 éves történetét, melyből megelevenedett előttünk a sok küzdelem és hithűség, a marok­nyinak induló közösség temp­lomépítő szeretete. Ziegler Má­tyás, a gyülekezet egykori kán­tor-tanítója német nyelven pré­dikált Zsolt 26,8 igéről, mely­ben őszintén adott hálát Isten­nek az eddig megtett útért, a templomért, a gyülekezetért. Osztoztak örömünkben azok a lelkésztestvérek is, akik koráb­ban szolgáltak Borjádon. Zászkaliczky Pál és Magyar László megható szavakkal kö­szöntötték a gyülekezetét, em­lékeztek és emlékeztettek. A hittanos gyermekek szolgá­lata - szintén két nyelven - kedves színfoltja volt ünne­pünknek. Elhangzottak szava­latok és énekkari szolgálat is dicsérte Urunkat. Ebéd után együtt ünnepel­tünk a falu népével. Kegyelettel emlékeztünk a II. világháború boijádi áldozataira, akiknek nevét emléktábla őrá ezután a falu központjában. Ünnepi be­széd, szavalatok, fúvószenekar, gyülekezetünk énekkara, gyer­mekek gyertyagyújtása tette tartalmassá együttlétünket. Az egyházak részéről dr. Harmati Béla, Németh Pál és Funk Gusztáv római katolikus plé­bános mondott áldó szavakat. Délután 5 órakor mohácsi kis harangunk hívta a gyüleke­zet népét istentiszteletre. Meg is telt a templom, így sokan örültünk a hirdetett ige üzene­tének, mellyel püspökünk szol­gált nékünk Mt 6,24 alapján. Rámutatott, milyen döntő fon­tosságú életünkben a sorrendi­ség kérdése. Kié az első hely életemben? Ezen az alkalmon tettük helyére a templom bejá­ratánál azt a táblát, melyen megörökítettük a mohácsi gyü­lekezet II. világháborúban el­esett hőseinek nevét. A kegye­let virágait hozták el a roko­nok, hozzátartozók, így emlé­kezve elhunyt szeretteikre, akik ismeretlen helyen alusszák örök álmukat. Ennek a táblá­nak a felállítása Ormos Elek ny. lelkész fáradozásának kö­szönhető. Az emlékezés és a hálaadás szép napja volt ez a zsúfolt va­sárnap, de hisszük, hogy mind­nyájan megerősödtünk lélek­ben, s az egymást hordozni tu­dó szeretetben. N. T. I. A Fébé evangélikus diakonisszaegyesület 1924-ben alakult, hogy Egyházunk missziói és diakóniai munkájába bekapcsolódva végezze szolgálatát. 1951-ben az Egyesületet feloszlatták. Most, hogy újra lehetőség nyílik a munka folytatására, szeretettel várjuk azoknak a testvéreinknek jelentkezését, akik életüket Krisztus szolgálatára szentelik, és az Egyesület leendő otthonában (anyahá­zában) vállalják a közösségi életformát, a közös felkészülést a szolgálatra, emberek javára és Isten dicsőségére. Hívjuk azokat is, akik a Fébé egyesület missziói és diakóniai munkájában pártoló tagokként szeretnének részt venni. A levélben jelentkezőknek rész­letes tájékoztatást küldünk a személyes kapcsolat mielőbbi felvéte­lének reményében. Címünk: Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület 1021 Budapest, Vöröshadsereg útja 193. Sztehlo Gábor emlékezete Gicen Megható, kedves ünnepség szín­helye volt a Veszprém megyei Gic község általános iskolája október 20-án, amikor felavatták Sztehlo Gábor gránitból készült szép em­léktábláját az iskola s a nevelőott­hon falán. Ha késve is, s csak halála után, egyházunkban többször megemlé­keztünk Sztehlo Gáborról. A Bé­csikapu téri templom falán relief emlékeztet a gyermekmentőre, Nagytarcsán a templom falán em­léktábla emlékezik az egykori nép­főiskola szervezőjére s alapítójára, utca jelzi a nevét s a parókia falán emléktábla idézi a gyülekezet egy­kori nagy papjának nevét, Tokaj­ban egyházi pihenőotthont nevez­tek el róla. De állami iskola és ne­velőotthon először vette fel Sztehlo Gábor nevét, s emlékezett rá meg­ható ünnapség keretében Gicen. Vock József igazgató ismertette a helyi iskola és nevelőotthon tör­ténetét, amely hasonló küzdelmek között született évekkel ezelőtt, mint valamikor a Gaudiopolis, vagy egyházunkban a sérült gyer­mekek otthonai Sztehlo Gábor szervezőmunkája nyomán. Ünnepi megemlékezést D. Koren Emil, Sztehlo Gábor barátja és egykori munkatársa tartott, felidézve a névadó egész életútját. A nevelő- otthon falán az emléktáblát Keszt­helyi Lajosné Sztehlo Sára leplezte le, majd levetítették a Sztehlo Gá­bor gyermekmentő szolgálatáról készült tv-dokumentumfilmet, amelyet annak egyik alkotója, Schultze Éva hozott el. A nevelőotthon bentlakó növen­dékei szavalatokból és citerakórus előadásából álló szép műsorral ör­vendeztették meg az ünneplésre összegyűlt nagyszámú vendégsere­get. Jelen volt az ünnepségen Far­kasházi Ferenc, az Északi Egyház- kerület felügyelője, az Országos Egyház Elnöksége pedig távirat­ban küldött köszöntést. -nil Negyvenöt év után...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom