Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-07-08 / 27. szám

lyrmiJtlHVHJ AJICl I»SU. JULIUö ö. „Egymás terhét hordozzátok: így teljesítitek a Krisztus tör­vényét.” Gál 6,2 VASÁRNAP „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel, viga- dozva járuljatok színe elé!” Zsolt 100,2 (Ef 5,8; Lk 6,36-42; Róm 14,10-13, Zsolt 53) A mai nap Isten szí­vünkbe vési a szolgálatot. Az egész zsoltárnak az alap­hangja az öröm Istenben! Nincs más Isten, akit szolgálni és dicsőíteni lehetne ezen a világon. Az élet mindig szolgá­lat, az Úrnak és felebarátainknak. Tudsz-e örömmel szol­gálni azok között, akiket Isten reád bízott? Családban, munkahelyen, gyülekezetben és társadalmunkban. Szol­gálni imádsággal, segitő szívvel, vigasztalással. Napról napra megújuló szeretettel. „Testvéreim javáért fáradnom, küzdenem...” HÉTFŐ „Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban.” Zsolt 112,1. (Kol 3,17; Kol 3,12-17; 2Krón 28,16-27) Minden ember, fiatal és öreg is keresi a boldogságot. Van, aki a kincsben, hírben, vagy gyönyörben. Az Istennel közösségben élő ember akarata szerint él, Őt dicséri, áldásait hálás szívvel fogadja. Paran­csolatait örömmel igyekszik megtartani. Jézus a Hegyi bszédben is tanít az igazi boldogságról. (Szelíd, irgalmas és tiszta szív, békét munkáló ember.) Keressük-e az igazi boldogságot? Boldogok, akik isten házában lakoznak, hallgatják igéjét és megtartják azt. „Mily boldog ház, hol befogadtak téged, mi Urunk Jézus, te legjobb barát!” KEDD „Mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta; közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek és ők népem lesznek." 2Kor 6,16. (2Kor 2,5-11, lKir 8,27; 2Krón 28,16—17) Hálás szívvel gondolok vissza két új templomunkra: a csesztveire és a patvarcira. Áldottuk Urunkat, amikor először hangzott bennük az ének és ige! Kegyelem és öröm, hogy halandó testünkben Isten Lelke lakozik. Adj hálát, hogy te is „Isten temploma” lehetsz ebben a világban. Tisztaságban és szeretetben dicsérd Őt! SZERDA „Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok Uram!” Lk 5,8, (lSám 6,20; Jak 3,3-18; 2Krón 34,8-21) Péter elhívásáról szól a történet. Jézus szeretetét látva, leborul előtte, ő elfogadja bűnvallását és elhívja tanítvá­nyának. Jézus követésére az alkalmas, aki bízik szavában. Köszönd meg az elhívást. Kéijél Tőle új erőt, hogy szolgá-1 latodat ma is és végig irgalmas szívvel végezhesd! „Ó, nagy l Isten sok a vétkem, irgalmadat keresem.” CSÜTÖRTÖK „De új eget és új földet várunk az Ő ígérete I szerint, amelyben igazság lakozik.” 2Pt 3,13 (Ézs 43,18-19; IKor 11,20-32; 2Krón 34,22-33) Isten népe szüntelen vá­rakozásban él. „Várom az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt.” A vándorút, életünk és munkánk egyszer befeje­ződik. Reménységgel készülj az atyai házba. Isten időszá­mítása más, mint a miénk. Krisztus visszajövetelének idő­pontját nem tudhatjuk. Úgy jön el váratlanul, mint éjjel a tolvaj. Ezért kell készülnöd. Az Ítéletnap örömnap lesz a hívőnek, a hitetlennek a borzalom napja. Krisztus egyszer dicsőségben jelenik meg. „Olyan dicső fény övezi, hogy minden teremtmény megszépül tőle.” Isten letöröl minden | könnyet és halál nem lesz többé, sem fájdalom, sem jajkiál­tás. FŐTTEK; „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse es megmentse, ami elveszett.” Lk 19,10. (Zsolt 72,13; Róm 15,1-7; 2Krón 35,1-19) Jézus, az örök jó Pásztor keresi a bűnös embert. Keres téged is. Betért Zákeus házába, aki I fővámszedő volt és gazdag. Ő örömmel fogadta, új élettel ajándékozta meg! „Maga száll le hozzám, vállára vesz, s nekem csak engednem kell, hogy hordozzon.” Köszönd meg hívó szavát és megtartó szerétét. Ha Jézus az én Pásztorom, akkor semmiben nem szenvedhetek hiányt. Ő j értem él és megkapok Tőle mindent! „Megkerested kinn í a pusztán az eltévedett juhot.” SZOMBATI „Bocsásd meg ennek a népnek a bűnét nagy I szereteteddel!” (4Móz 14,19; ÍJn 3,5; Apcsel 7,54—59; I 2Krón 35,20-27) Izráél fiai zúgolódtak Mózes és Áron | ellen. Sokan Egyiptomba kívántak visszatérni. Mózes le- I borul Isten előtt és könyörög, hogy bocsássa meg népének I bűnét. Örömmel hallják az Úr válaszát: „Megkegyelmez- | tem a te beszéded szerint”. Isten szívünkre helyezi az imád- S ságot másokért. Könyörögtél-e szüleidért, gyermekeidért, I hitvesedért, egyházadért, hazádért? Gondolj tovább imád- I Ságodban betegekre, szenvedőkre, akiket megpróbált az S Isten. Jézus a kereszten így imádkozott: „Atyám! bocsásd j meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek”, ő könyö- | rög érted is, hogy el ne fogyatkozzék a hited. Záborszky Csaba jj Az ellenség szeretete Ha éhezik ellenséged\ adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz fejére." Rm 12,20 Azt hiszem, minden vitán felül áll, hogy a keresztyénség minden más val­lással, tanítással, világnézettel szembe­ni fölénye az ellenség szeretetének hir­detése. Ez az igazán új a Krisztus­hirdette új életben. Valaki azt mondta, hogy az igazi szeretet tulajdonképpen az ellenség szeretete. De vallják-e, gya­korolják-e ezt maguk a keresztyének is? Vagy szívesebben mentséget keres­nek maguknak a szeretet ilyen gyakor­lásának a hiányára? Ilyen mentség pl., hogy az ellenség szeretete igen veszedelmes. Hiszen az ellenség gyűlöl bennünket, s azért szí­vesen visszaél vele, ha részünkről szere- tetet tapasztal. Becsületes, jómódú em­berek mentek tönkre abban, hogy sze­rették ellenségeiket. Átláttak a zsaro­lók és élősködők hazugságain, moso­lyogtak az alaptalan ígérgetéseken, mégis újra meg újra adtak. Nem tudtak „nem”-et mondani, és tönkrementek. Szerették ellenségeiket. Felvetődik a kérdés, hogy van-e ennek a szeretetnek határa, meddig lehet vagy kell elmennünk. Jézus nem beszél határról, viszont az igében ismé­telten van szó józanságról. Hogyan egyeztethető össze a józanság jogosult­sága az ellenség határtalan szereteté- vel? Nemcsak anyagilag, de lelkileg még veszedelmesebb az ellenség szeretete. Hogyan tud fájni, mikor maró gúny ér? Rosszabb, mintha testileg bántal­maznának. Hónapokig, sőt évekig nem heged be az ilyesmi által okozott seb. Vajon mit lehet itt tenni a szeretet meg­tagadása nélkül? Vagy vállaljuk azt, hogy lelki nyomorékokká legyünk? Nem lenne egyszerűbb megtorolni sze- retetünknek ilyen megcsúfolását? Az ellenség szeretetének a veszedel­mére azt mondja Pál apostol, hogy a bosszú még veszedelmesebb dolog. Egyedül Isten a jogos bíró. Egyedül Ö illetékes megtorolni a gonoszságot. S aki ilyenre vetemedik, az Isten szuve­rén jogkörébe avatkozik be. Az még veszedelmesebb, ha valaki ezért a bosz- szúért imádkozik. Az ilyen a maga ör­dögi gonoszságát Istennel akarja vég­rehajtatni. Istent a maga bűne szolgála­tába akarja állitani. A megoldás itt egyedül abban áll, hogy ezt az egész veszedelmes ügyet átadhatod neki. Rábízhatod úgy, hogy már előre áldod Őt azért, ahogyan ezt a te nagyon nehéz ügyedet el fogja in­tézni. Többé már nem gyötör, mert el van intézve. Ha ugyan néha mégis elő­kerül, vissza lehet helyezni minden esetben az ő kezébe. És akkor ezen a ponton is békességed lesz. „Enyém a bosszúállás, én megfizetek - ezt mond­ja az Úr!” Rm 12,19. Hát nem ez-e a legmegnyugtatóbb elintézési mód? Jézus nemcsak maga iránt kelt szere­tet bennem, hanem mégis ajándékoz az ő szeretetével. És ezzel a, szeretettel sze­rethetem ellenségemet is. Érthetetlenül titokzatos valami ez' Jézusról tudjuk, hogy ő nem félt a veszedelmektől, a szeretete okozta veszedelmektől sem, de sokszor és sokféleképpen biztosítot­ta övéit oltalmáról és őrizetéről éppen a legnehezebb helyzetekben. Gondol­junk csak Jézusnak ilyen szavára: „...kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket... börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért... Határozzátok el szívetek­ben, hogy nem gondoltok előre a véde­kezésre, mert én adok néktek szájat és bölcsességet, amelynek ellene nem tud állni egyetlen ellenfeletek sem... Egyet­len hajszál sem vész el fejetekről.” (Lk 21,12-18) Bártfai Lajos Mozdul a messzi múlt IN MEMÓRIÁM KNEFFEL SÁNDOR Amikor gyermek- és diákéveink vá­rosába hosszú esztendők után újra el­megyünk, döbbenten vesszük észre, hogy összezsugorodott a város, sző­kébbek lettek az utcák, belombosodtak az egykor tágas terek, de kitágult az, ami „volt”. Lebegnek, terebélyesednek az emlékek, mintha a Tisza tiszta tük­rében merengve mozdulna a messzi múlt. Lebegnek, biztos kontúrokat vesztenek az alakok, formák, mint amikor viharverte, esőt csorgató abla­kon át nézzük a tájat. így mozdult a város, az utcák, - bár tűzött a nap, s a Tisza mélyen a part alatt folydogált csendesen, s a szőke hullámok időtlen­né vitték a múltat és a jelent. Ó, szegény szegediek, akik nap mint nap itt jártok, s nem érzékelitek ezt a misztikus metamorfózist! Kneffel Sándort, az utolsó két évti­zed csendesen és hűségesen szolgáló óbudai gyülekezeti és egyházmegyei presbiterét temettük, tettük urnáját szülei sírjába Szegeden, ahol együtt diákoskodtunk immár kerek hét évtize­de. A „messzi múltban” tizenkét éven át jártunk ugyanabba az osztályterem­be, voltunk sokszor padszomszédok is, az Osztrovszky utcai régi evangélikus osztatlan elemi iskola termétől kezdve - ahol Országh Józsi bácsi szelíd szava és nádpálcája, amellyel sohse ütött meg senkit, terelgetett a tudás és a hit gaz­dag világa felé - egészen a reálgimná­zium nyolc, tanárok emlékeivel tűzdelt boldog éve után az érettségi izgalmáig. Aztán szétváltak az útjaink, de nem távolodott el egymástól a szivünk. Ennek oka nem csupán a közös múlt, az összefűző barátság-testvéri­ség, de ez a kicsi templom is, amely ebben a nagy, másvallású városban összefogott, kovácsolt és erősített min­ket az egy hitben, luteránus örökségé­ben és szépségében. Életünk góca és központja volt ez a hajlék arányos, Szép, családias belsejével és különleges, toronyfalas külsejével, Schulek Frigyes tervezte harmonikus egységével. Hozzánk nőtt ez a templom. Belőle indultunk egykor, s most innen vittük Kneffel Sándor porait utolsó földi útjá­ra. Az oltár előtt helyezte el bátyja, Dr. Kneffel Pál az urnát, amit magunkkal hoztunk Budapestről - ahol évtizedekig egymás közelében éltünk.-, s köritette Szombathelyről hozott fenyőágakkal. Az igehirdetést Ribár János szegedi lelkész végezte megbékéltető szavak­kal, a jóbi üzenettel: tudom, hogy az én Megváltóm él, s utoljára az én porom felett megáll. Ott ültem én is a családdal, az egyko­ri munkatársakkal, és osztálytársakkal együtt. Néztem a régi templomot, s a viszonylag új oltárt. Kerestem a régit, a diákkorunk oltárát, amit nehány éve elbontottak, mert megsüllyedt alatta a padló. Neked is hiányzik? - kérdeztem Palkót, mert Sanyit már nem kérdez­hettem. De a régi oltárkép íme itt függ az oldalfalon: az imádkozó, felülről jött fénybenálló Jézus. Elébe ültem hát. Uram, ugye könyörögsz érte is? - néz­tem a jól ismert alakot. Míg hangzott a vigasztaló ige, bennem zsongott az aznapi Útmutató üzenete: „Isten, a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk, kihoz a halálból is” (Zsolt. 68,21). Bi­zonnyal ! Hogyan is búcsúzhatnánk re­ménységgel? Kedves, régi asszonytestvérünk szó­lított meg az imént: „emlékszem ám, hogy évekkel ezelőtt, új oltárunkat fel­avattuk, ezzel köszöntötte a gyülekeze­tét: nézzenek az oltár mögé. Ha ott tisztaság van, rendben van a gyülekezet élete is. Nézze: tiszta!” Valóban tiszta. Most, hogy az urna mellett úrvacsorához térdeltem a csa- ’ Iáddal - milyen megnyugtató így, eb­ben az egységben a búcsúzás! - tovább­építem a gyülekezet és mindnyájunk gondolatát: tiszta, mert megtisztult: Krisztus vérében. „Fehérek lesztek mint a hó.. Tisza hullámai, vigyétek magatokkal szép múltunkat. Nekünk ez a jövő: Kneffel Sándoré is, a mienk is. Meg­tisztult. Innen indultunk, s így tartott meg a mi Urunk. Ez volt a hálaadá­som, amikor a temetőben letettük a hamvakat szülei sírjára. Ne csak a nagynevűekre nézzünk. A csendesen bőven termőkre is! Mun­kás életén át a mélyben dolgozott. Mér­nök volt, főtechnológus. Hídpillérek alatt keszonokban. És metróépítésnél. Épp úgy csendben, a mélyben, mint kerek húsz éven át az óbudai presbité­riumban. A családban bátyja gyerme­kei körében termő, szép segitő szolgá­latban. Egy életen át egyedül élt, tehát osztódott. Isten népe ebben a csendes, névtelen, hűséges szolgálatban él és terem. A Tisza szőke habjai mélyen a part alatt vitték a múltat és a jelent. Koren Emil A VASÁRNAP IGÉJE FELFŰZÖTT GYÖNGYSZEMEK Lk 6,36-42 ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1990. JúHus 8-én Deák tér de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter, de. 11. (úrv.) Brebovszky Éva és Zászkaliczky Péter, du. 6. Brebovszky Éva. Fasor de. 11. (úrv.) Muntag An- dorné, du. 6. Zay Balázs. Üllői út 24. Megszoktuk Jézustól, hogy igen egysszerűen, az életből vett példák segítségével tanított. Ezért szokat­lan a számunkra, hogy az egymás­után következő mondatokban mindig egy-egy új gondolatot ves­sen fel. Az első igazságát még fel sem fogtuk, már jön a következő jézusi üzenet. Mintha drága gyöngyszemek lennének egymás­után felfűzve. Bizony, ezek azok! Ezért most nagyobb figyelemmel és türelemmel kell azokat végig­gondolnunk. Nagyon sok bírósági épületen látható a római istennő, Justitia szobra. Bekötött szeme azt jelké­pezi, hogy nem tekint az előtte álló személyre, vagyis pártatlanul ítél­kezik. Az egyik kezében egy mér­leg, ami mutatja, hogy az érveket és az ellenérveket igen meg kell gondolni, a dolgokat mérlegelni kell, hogyha az igazságot keressük. A másik kezében pedig ott van a nagy kard, ami figyelmeztet, ítéle­tének következménye yan. Talán az igazságtevésnek ez a gondolata segít a jézusi gondolato­kat egy sorba felfűzni. 1. Legyetek irgalmasok - mond­ja. Az irgalmas szónak az ellentéte a kegyetlen. Egyik sem követi az igazságot. Az egyik jobbra, a má­sik balra tér el attól. A keresztyén ember eltérhet az igazságtól, lehet irgalmas, mert a Mindenható is így fordul felénk. Nem bűneinket kéri állandóan számon tőlünk, hanem a Jézusban megmutatott bűnbo­csánatot állítja elénk. 2. Ne ítéljetek és ne kárhoztassa­tok - folytatja Jézus. Akik már jártak bírói tárgyalá­son, vagy néztek ilyet a tévében, tudják, hogy igen nehéz az igazsá­got sok esetben megállapítani. Sokszor homlokegyenest az ellen­kezőjét vallja az egyik tanú, mint amit a másik mondott. Ilyenkor szoktuk mondani, de jó, hogy nem vagyunk bírók, mert mi sem talál­nánk meg könnyen az igazságot. Bírák nem vagyunk, de a ma­gánéletünkben hányszor ítélke­zünk, és marasztalunk el embere­ket, esetleg munkatársainkat és családtagjainkat is. ítéletünk sze­rint alkalmatlanok a szülői mun­kára, mert rosszul nevelik gyerme­keiket. Nem ér a munkájuk sem­mit, mert rosszul szervezik azt. Nem is vesszük észre, hogy ez a gyilkos Ítélkezés, hogyan teszi tönkre körülöttünk, akár a család akár a munkahelyünk jó légkörét. Jézus ezért figyelmeztet: ne ítélkez­zél, ez nem a te feladatod, hanem Istené. Az ő munkájába kontár- kodunk bele, de a saját környeze­tünket is tönkre tesszük! 3. Bocsássatok meg - mondja Jézus. Nem elégszik meg azzal, hogy valamit ne csináljunk. Tegyük a jót! Mi lenne a világból, ha nem lennének szülők, akik következete­sen meg tudnak bocsátani a ren­detlen kamasz gyermeküknek? Vagy ha nem lehetne a megbocsá­tás után újat kezdeni. 4. Adjatok, jó megnyomott mér­tékkel adjatok. Aki kölcsönkér az rászorul a se­gítségre. A régi időben a gabonát is űrmértékkel mérték. Ott nem volt mindegy, hogy valakinek megnyomott és megrakott mérték­kel mértek-e. Ez mutatta a segítő­szándékot. Ma talán így mondaná Jézus: ne halogassuk sokáig a se­gítséget, legyünk készek segíteni a másikon. 5. A tanítvány nem nagyobb mesterénél, a vak nem vezethet vi­lágtalant. Mind a két gondolatkör a vezetőket figyelmezteti, az első arról beszél, hogyha valaki nem képezi tovább magát, akkor a ta­nítványait is csak addig tudja segí­teni, ahol az ő tudása van, a másik gondolat, hogy ha a vezető nem látja az igazságot, mást is bajba ránt, ha mindenáron vezetni akar. 6. A szálka és a gerenda képe közmondássá vált. Ezzel nem azt mondja Jézus, hogy ne vegyük ész­re a szálkát a másik szemében, ha­nem azt, hogy mi magunk is le­gyünk készek, legyen önrkitikánk, hogy a mi szemünkből is kivegyék akár az egy gerendát is. Életünk hétköznapi tetteiről hallottunk. Jézus szavai szerint mégis túlmutatnak ezek a földi éle­tünkön. így tetteinknek az örök­életre is kiható következményei vannak. Imádkozzunk! Köszönjük figyelmeztetésedet, hogy életünk tetteinek következ­ménye van. így tanuljuk meg és tapasztaljuk meg, fiogy a hata­lom mind a földön. Amen. Missura Tibor de. fél ll. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák istentisztelet: Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar istentisztelet: Kertész Gé­za. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Fabiny Tamás. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó La­jos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. ifi. Kendeh György. Váci út 129. de. negyed 10. ifi. Kendeh György. Frangepán u. 43. de. 8. ifi. Kendeh György. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pin- témé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Bonftyai Sándor. Pestszentimre (Refor­mátus templom, Rákóczi út 81.) de. há­romnegyed 8. Bonnyai Sándor. Kispest de. 10. Széli Bulcsú. Kispest Wekerle- telep de. 8. Széli Bulcsú. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákospalota (Nagy­templom) de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Sza- lay Tamás. Rákoshegy de. 9. Vető Béla. Rákoscsaba de. 9. (úrv.) Kosa László. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákos­keresztúr de. fél 11. Vető Béla. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. 10. német istentisztelet, de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Ben- kő Ferenc. Torockó tér de. fél 9. Szilas Attila. Óbuda de. 10. Csizmazia Sán­dor. XD. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Takács József, de. 11. (úrv.) Ta­kács József, du. fél 7. Urbán Eszter. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Urbán Eszter. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Budafok de. 11. Rözse István. Budaörs de. 9. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Donáth László. Csepel de. fél 11. Mezősi György. 1990. július 8-án, Szentháromság ün­nepe utáni 4. vasárnap az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 8,18-23; az igehirdetés alap­igéje: Lk 6,36-42. Ezt a napot az irgalmasság vasár­napjának is nevezik. A váltság kegyel­mében részesült embert figyelmezteti: Legyetek irgalmasok! Ne ítéljetek! Bo­csássatok meg! EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET \ AiRADJÓBAN: 1990. július 8-án, va- j sárpap reggel 7.05 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet Lackner Aladár gyönki esperes. m. ■ pa SEME NYÉK A világhírű, többszörös doktor lel- kész-orvos-pszichoterapeuta, Klaus THOMAS júl. 13-án, pénteken fél 3- kor a budapesti Sportkórház díszter­mében (Alkotás u. 48.) előadást tart PSZICHOTERÁPIA ÉS LELKI- GONDOZÁS címmel felsőfokú vég­zettségű segitő foglalkozásúaknak (or­vosok, pszichológusok, lelkészek stb.), illetve ilyen pályára készülő egyetemis- táknak-főiskolásoknak. Előadását tol­mácsolják. Megjelent az ökumenikus Ifjúsági Énekfüzet. 26 ifjúsági éneket tartal­maz, valamint a Miatyánk és az Apos­toli Hitvallás ökumenikus fordítását. Szerkesztették: Bágyi Péter, Győri János Sámuel, Hecker Róbert, Koczor Tamás és Lázár Attila. Kapható 30 Ft-os áron a Magyaror­szági Egyházak Ökumenikus Tanácsa irodájában (Budapest, Szabadság tér 2., 1054, telefonszám: 111-48-62). A Kirándulók ökumenikus Isten- tiszteletén július 8-án du. 4 órakor Pest- hidegkúton a Hidegkúti út 64. sz. alatti református templomban „A gályara­bok mai utódai Szibériában” címmel előadást tart egy megszabadult ref. lel­kipásztor. Budavár Felvidéki kirándulás keretében a bu­davári gyülekezet negyven főnyi cso­portja meglátogatta a rozsnyói és sajó- gömöri evangélikus gyülekezetét. A rozsnyói istentiszteleten igehirdetés­sel szolgált Madocsai Miklós lelkész. A gyülekezetét köszöntötte Szebik Im­re püspök. Az istentiszteletet követően szeretetvendégség keretében találkoz­tak a rozsnyói és budavári gyülekezet tagjai egymással. VeCzán János rozs­nyói lelkész örömét fejezte ki, hogy a két gyülekezet kapcsolata elmélyülő és eymás hite által erősödhet. A budavári gyülekezet presbitériu­ma és közgyűlése Balicza Iván salgó­tarjáni lelkélszt választotta meg a nyugdíjazás során megüresedő 3. lel- készi állásra. Beiktatása augusztus 25-én délután 3 órakor kerül sor. Felhívás Felhívjuk a lelkészi hivatalokat, hogy Sajtóosztályunk július és au­gusztus hónapokban kézbesítési szünetet tart. Ebben az időszakban csak készpénzes árusítás folyik. A tordasi lelkészi hivatal új telefon­száma: (22) 78-518. Magánkiadásban megjelent Fabiny Tamás: ...HOGY NÉKI SZENT HÁZAT ÉPÍTS... című könyve a si­ófoki Makovecz-templomról és Józsa Márton építő lelkész kalandos életé­ről. Drámákban és kalnadokban gaz­dag történetek a két világháború kö­zött Erdély életéből, Kárpátalja szov­jet megszállása idején végzett egyházi szolgálatokról, küzdelmes építkezé­sekről és az ébrédési mozgalomról, evangélizációról. A 250 oldalas könyvet 50 fekete­fehér és 10 színes kép illusztrálja. Az előszót Makovecz Imre írta. Ára: 178 Ft. Megrendelhető az alábbi cí­men: Fabiny Tamás, 1102 Budapest, Kápolna u. 14. Halálozás Özv. Kürtösi (Kolbenhayer) Józsefné sz. Marschalkó Irén ny. óvónő életének 90. évében 1990. június 8-án elhunyt. Temetésén unokaöccse Marschalkó Gyula vecsési lelkész, és a zuglói gyüle­kezet lelkésze, Szabó Lajos szolgált, 2Tim 4,7 „Ama nemes harcot meghar­coltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” alapján. Az elhunytban Marschalkó Gyula nagynénjét, Finta Gergely zuglói kántor nagymamáját gyászolja. Dr. Lepsényi Elek, a rákosszentmi- hályi gyülekezetnek évtizedek óta szol­gáló presbitere, az Evangélikus Élet hűséges olvasója 1990. május 22-én 87 éves korában elhunyt. Hamvait 1990. június 22-én, a Farkasréti temetőben helyeztük el. „Ne félj, mert én Veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened, meg­erősítek, sőt megsegitlek és igazságom erejével támogatlak.” Frank Lajos gyémántdiplomás bá­nyamérnök, aki hosszú időn át a kiste- renyei gyülekezet felügyelője volt, 87 éves korában budapesti otthonában csendesen elaludt. Sírja mellett, a ,teré- nyi temetőben - ahol két korán elvesz­tett gyermeke is nyugszik - Polóny Zol­tán terényi lelkész hirdette a feltáma­dás igéit. „Az az ígéret, amelyet Ő ígért nékünk: az örök élet.” I Ján. 2,25. Apróhirdetés Lelkész budapesti öröklakásért életjára­dék-szerződést kötne olyan személlyel, aki­nek ez segítséget jelent - ottlakás nélkül, jogász útján. Választ „Lelkész” jeligére a Saj­tóosztályra kérünk. Elcserélném 80 m2-es, VI., Jókai u. elején lévő 2 szobás, komfortos tanácsi lakásomat nagyobb, liftes, megvásárolható telefonosra. 131.-9370 este. Egy- és kétéves kislányaink mellé, esetleg csak a kisebbikhez keresünk kedves, gyer­mekszerető nénit vagy leányt heti három napra.szeptembertől. Jelige: „Szeretet”. 300 négyszögöles telken sarokházat (3 szoba összkomfortos, 2 WC, mosdós, alápincézett, garázsos és 5 x 2,60-as teraszos, engedélyezett ráépitési tervvel, ráépítésnél telekmegosztás lehetséges) 2 összkomfortos 2 szobás örökla­kásra cserélne. Kemenes 1141 Budapest, öv u. 107/b (77-es trolival). Esetleg eladó. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (900050/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 90.20025 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési dij: fél évre 220 Ft, egy évre 440 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom