Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-02-19 / 8. szám
HBRnHVMSMMMai ♦ OR SZÁGOS /71 ^J. EVANGÉLIKUS fi / íj T HETILAP JUJ LU L 54. ÉVFOLYAM 8. SZÄM 1989. FEBRUÁR 19. BÖJT 2. VASÁRNAPJA ÁRA: 8,50 Ft Lásd, üres edény vagyok, Uram! Tölts meg! Gyenge vagyok a hitemben. Erősíts meg. Luther v , ____________!___________ ' J Mit tett egyházunk 1988-ban a romániai menekültekért? Folyik az új menekültügyi iroda épületének renoválása Utánpótlás Minden közösség számára nagyon izgalmas problémát takar ez a szó: utánpótlás. Ha nincs megfelelő utánpótlás, elsorvad a nemzet, megerőtlenedik a gyár, vagy a szövetkezet. Amely közösségben nincs utánpótlás, annak a közösségnek nincsen jövője. Az egyház sem kivétel ez alól a törvény alól. Ha a gyermekek és fiatalok nem ülnek be a templompadokba, amelyekből az idős testvérek lassan elmennek „a minden halandók útján”, akkor lassan megerőtlenedik a gyülekezet, elsorvad az egyház. Ezért életbevágóan fontos egyházunkban, hogyan foglalkozunk gyermekeinkkel és miként épülnek be a fiatalok az egyház életébe. Az egyházi utánpótlás szempontjából különösen fontos a megfelelő lelkészutánpótlás. Nem azért, mintha a lelkészek fontosabbak lennének Isten szemében, mint a presbiterek, vagy gyülekezeti tagok, hanem azért, mert Isten úgy látta jónak, hogy a hit az igehirdetés nyomán szülessen meg az ember szívében. Egyházunkban pedig jelenleg olyan struktúra van, hogy az igehirdetés szolgálatát majdnem kizárólag a lelkész végzi. Nem kell nagy elemző munka ahhoz a megállapításhoz, hogy. egyházunknak egyik legégetőbb kérdése a lelkészhiány megoldása. Sokáig áltattuk magunkat azzal, hogy nem is olyan nagy a lelkészhiány, közben pedig egyre szaporodtak az üres parókiák. Még ha leszámítjuk azokat az elnéptelenedett gyülekezeteket, amelyek képtelenek az önálló gyülekezeti élet fenntartására, legalább 20-30 olyan gyülekezetünk van, amelyben jelenleg nincs lelkész, de intenzív lelkészi munkával képes lenne az önállóságra. De szükség lenne több lelkészre olyan nagyobb gyülekezetekben is, amelyekben a lelkészhiány miatt a lelkészek számát csökkentették, de a lelkészi szolgálat megnyugtató végzéséhez szükség lenne ezekre a lelkészekre. A lelkészhiány nagyságát mutatja az a statisztikai adat, hogy míg a második világháború után a lelkészi képzettségű egyházi munkások száma meghaladta a négyszázat, jelenleg 253 ilyen egyházi munkásunk van. A lelkészhiány legfőbb oka, hogy a szükségesnél jóval kevesebben jelentkeznek teológiai tanulmányokra. Az elmúlt közel negyven évben (1949-1988) - körülbelül ennyi egy lelkész szolgálati ideje - kereken háromszázan végezték el teológiai tanulmányaikat. E végzettek közül jelenleg 205-en vannak aktív egyházi szolgálatban, húszán lelkészként elhaláloztak tízen pedig nyugdíjba mentek. Ötvenötén léptek ki az egyházi szolgálatból. A végzett hallgatók évenkénti átlaga 7,5. Volt olyan esztendő (1957), amikor csak egy, egy másik esztendő, amikor csak kettő (1973), három esztendőben pedig mindössze három hallgató végzett. A negyven esztendőből csupán 12 év volt, amikor tízen, vagy annál többen végeztek. Az utóbbi néhány esztendőben örvendetesen emelkedik a teológiai hallgatók száma. Reménységünk van arra, hogy az evangélikus gimnázium meginduló munkája, valamint az egyre intenzívebb ifjúsági munka eredményeként nem sokára annyi teológusunk lesz, hogy a végzősök száma eléri a szükséges és kívánatos 14-15-ös évenkénti átlagot. A lelkészhiány másik fő oka, hogy magas a lelkészi szolgálatból kilépők arányszáma (negyven év átlagában ez közel 20 százalék). Ennek két oka is van. Az egyik, hogy a jelentkezők kis száma miatt a felvételinél nem tudunk megfelelő válogatást végezni. A másik pedig, hogy az utóbbi húsz évben gyakorlatilag megszűnt a segédlel- készi idő. A végzettek gyakorlatilag mindjárt önálló munkakörbe kerülnek, s a gyülekezetvezetésben és egyéb lelkészi szolgálatban való tapasztalatlanság miatt olyan lelki sérüléseket szenvednek, amit később nem tudnak magukban feldolgozni. Kívánatos lenne a segéd- lelkészi idő (legalább egy esztendő) visszaállítása és a fiatal lelkészek intenzívebb lelkigondozásának megszervezése. Egyedül emberi erőlködéssel nem tudjuk megoldani egyházunknak ezt a nagyon súlyos problémáját. De ha minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy egyházunkban olyan légkör alakuljon ki, hogy kívánatos legyen az egyházban való szolgálat és nem szűnünk meg imádkozni azért, hogy az egyház Ura küldjön munkásokat aratásába, bizonyosak lehetünk abban, hogy a lelkészhiány lassan mérséklődik és belátható időn belül megszűnik. Selmeczi János A találkozó többre hivatott annál, hogy az eddig ismert álláspontot ismételje Vitafórum Napilapokból és a televízió késő éjszakai adásából értesülhettek már olvasóink a január 28-i párbeszédről, melyet keresztyének - különböző felekezetek képviselői, és marxisták - különböző főiskolák és tudományos intézetek képviselői folytattak a Politikai Főiskolán. Romany Pál a Főiskola rektora azt kérte a megjelentektől, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság elvi és időszerű kérdéseiről mindenki saját felfogásából és nézőpontjából kiindulva, érdeklődési területének, ill. közvetlen tapasztalatainak megfelelően fejtse ki álláspontját. R eminiscere — böjti könyörgés Emlékezzél meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak! (Zsolt 25,6) Urunk! Emberi gyarlóságunk a felejtés. Régi dolgokra rosszul, vagy csak alig emlékszünk. A kellemetlent egyenesen szeretnénk kitörölni múltunkból, a takargatnivalót pedig gyorsan elfelejteni. Urunk! Te mindenre emlékszel. A kezdetre, a teremtés hajnalára. Korszakokra, melyeknek még nem volt emberi krónikása. Fiad emberré alázkodására és felmagasztalta- tására. A Golgotára és a húsvéti diadalra. De jaj! Ha ránk nézel, bűneink és mulasztásaink is eszedbe jutnak. Hiszen jobban ismersz, mint mi magunkat. Ismered tetteink igazi rugóját is. Az eltitkoltakat, az átfestetteket... Téged azonban nem tudunk becsapni, sem kegyeskedéssel félrevezetni. Ismered szánalmas' magyarázkodásunk gyönge pontjait. Bármikor sarokba szoríthatsz minket! Könyörgünk, könyörülj rajtunk! Ne idézd fel többé ifjúságunk bűneit, sőt jelejtsd el mulasztásainkat, nézz irgalommal gyengeségünkre! Kegyelmedről és irgalmadról emlékezzél! Tégy velünk ezután is úgy, mint eddig: örökkévaló szereteted és hűséged szerint bánj velünk. Tudjuk, hogy ezt nem érdemeljük meg. Tudjuk, hogy kegyelmednek semmi alapja sincs bennünk, önmagadért tedd meg, Fiad áldozatáért tedd meg, amit ígértél: eltörlöm álnokságodat önmagamért és vétkeidre többé nem emlékezem. (Ézs 43,25) Nincsenek érveink, még kevésbé érdemeink előtted. Szerzett jogokat, hűséges szolgálatot sem emlegethetünk. .. Egyetlen mentségünk van: örökkévaló irgalmad és kegyelmed, s egyetlen szószólónk: szeretett Fiad. Ó a mi Urunk, Megváltónk és Védőügyvédünk! Érette könyörülj rajtunk! Ámen. Zászkaliczky Pál Szavak nélkül is sok mindent kifejezhetünk. Egy összevont szemöldök haragról árulkodik, egy mosolytól felfénylő arc az örömöt jelzi. Gyermeket sokszor elég fegyelmezni egy felemelt ujjal is. A könnyek is szavak nélküli jelzések, gyakrabban bánatunknak, de olykor örömünknek is. Könnyek és mosoly, haragos tekintet vagy kézmozdulat - megannyi jelzés érzéseinkről. Ezek legtöbbjét nem akaratunk szabályozza - önkéntelen jelzései önmagunknak, belső világunk érzéseinek. Közéjük tartozik a sóhajtás is. Az a hirtelen hallhatóvá váló mély légzés, amely belőlünk egyszercsak felszakad. Legtöbbször érzelmek hatására tör fel belőlünk. Jelzi, hogy valami nincs rendben belül. Bánatunk van, megijedtünk, hirtelen félni kezdtünk vagy szomorúak vagyunk. Mindez sokszor jár együtt könnyekkel is és felszakadó sóhajokkal. Máskor a magány gyötör; vágyódunk valaki Után, „aki engem idegért, aki engem szeret" - ahogyan a költő Eminescu verssora kifejezi. Ezt a Időről időre hírt adtunk lapunkban a menekültek között végzett egyházi tevékenységünkről. Most az elmúlt év ösz- szesített adatai alapján alkothatunk képet magunknak. Nem tudunk felsorolni minden részletet, hiszen Budapesten négy helyen, Kelenföldön, Rákospalotán, Pestújhelyen és Budafokon folyt munka a gyülekezetekben, vidéken pedig Békéscsabán, Debrecenben, Salgótarjánban és Bicskén. Álljon itt rögtön az elején a szám: négyezer menekültön segített egyházunk 1988- ban. Amikor elkezdődött a roham, nem voltunk fölkészülve rá. Naponta kora reggel, amikor a püspöki hivatalba értem januárban és februárban, már ott vártak rám a lépcsőn. Asszonyok gyerekkel a karjukon, fiatalok nyárias öltözékben a tavaly bizony hideg télben, meglett férfiak, akik családot hagytak otthon és azt is kérdezték, megy-é valaki innen odaátra, hátha el tudnának küldeni az otthoniaknak egy kis hírt, élelmet, gyógyszert. Úgy kezdődött, hogy elsősegélyt adtunk. Gondoltuk, vágyat is ki szoktuk fejezni úgy, hogy azt mondjuk: sóhajtozik valaki után. ■ Ki az, akinek mindez ne lenne ismerős? Magányos órák, amejyekben egyszerre élővé lesznek Tóth Árpád verssorai: „Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom..." Mert az, aki bennünket megért, aki bennünket szeret, messze van tőlünk, esetleg már túl az életen. Sóhajaink a meddő órákat jelzik, a magány átélését, amikor szeretnénk valakivel legalább néhány jó szót váltani. És hányszor felsóhajtunk sírás közhamar rendeződik majd a helyzet. A menekültek azonban csak jöttek, csak jöttek. A négyezerből 480 román és 300 körül volt a német anyanyelvűek száma. Gyülekezeti központokat jelöltünk ki a munkára, ahol önkéntes munkások vették nyilvántartásba az embereket, a segélyeket, a kéréseket. Pénzben személyi segélyként 1 millió 980 ezer forintot osztottunk ki. Ehhez kell még hozzáadnunk a mintegy 600 ezres szállásdíjat és lakáshelyreállítási összeget. Üres parókiákat nyitottunk meg, i ben is. Amikor könnyeink talán c$ak azért csendesednek el, hogy aztán néhány sóhaj után újult erővel törjenek elő. Már azt hiszed, megnyugodtál, kisírtad magad. Aztán egy feltóduló emlék, egy gazdátlanná vált használati tárgy megpillantása, amelyik még őhozzá tartozott, egy levél, amelyikben valaki még együttérzését fejezi ki - újra a mélységekbe taszít. Isten azonban ott is veled van. Egyetlen sóhajod sincs rejtve előtte, mondja a zsoltár. Lehet, hogy ezeket senki nem hallja rajtad kívül, mert már nincs, aki gyülekezeti tagok ajánlottak föl szobát, lakást, nyaralót. Gyorsan felállítható faházat rendeltünk és egyházi telken helyeztük el. A pénzt elsősorban gyülekezeteink és külföldi egyházak adták, összesen 3,1 millió forint értékben. Kormányunktól a Tárcaközi Bizottság segítségeképpen félmilliót kaptunk, a Magyar Vöröskereszttől pedig 30 ezret. Rengeteg ruhaneműt, élelmet, lakásfelszerelési cikket, ágyneműt, takarót is kaptunk. Ezek gyűjtése, raktározása és kiosztása nem egyszerű feladat. Álljon itt most azok neve emlékeztetőül, akik a legtöbbet tették a menekültek ügyéért: Budapesten Bencze Imre, Missura Tibor, Bolla Árpád, Rozsé István, Bízik László lelkészek és munkatársaik, Békéscsabán Táborszky László, Bicskén Lábossá Lajos, Debrecenben Szabó Gyula esperesek. Egyedül Békéscsabán a Városi Tanács értékelése szerint a társadalmi munkaórában végzett segítség értéke a gyülekezetben meghaladja az egymillió forintot.Tápiószelén Töttö- sy Istvánná dr. tanárnő és Zászkaliczky Pál helyi lelkész vezetésével nyári gyermek-tábort szerveztünk. Megható gondos szeretettel vették körül a helybéliek a menekült gyermekeket. Gyülekezet és tanácsi vezetők, állami gazdasági és múzeumi' elöljárók versengtek azon, hogyan segithetnek. Hogyan tovább, tehetjük föl a kérdést, hiszen havonta 150-200 újonnan érkezőt fogadunk most is havonta. Jelentkeznek sajnos, olyan hangok is közvéleményünkben, amelyek a menekültek irányába megnemértést, gyűlöletet, irigységet, elutasítást fejeznek ki. Kevés a munkáskéz, az önkéntes segítő. (Folytatás a 3. oldalon) hallaná. Ne feledd: Istened akkor is társ, megértő oltalom. Könnyeid felcsukló mélységeiben is. Éjszakák sötét óráinak keserű virrasztásaiban is. Könnycseppjeid is megszámlálja, légy csendes szívvel - biztat egyik énekünk is. Magányodban is osztozik. Utána nem kell reménytelenül sóhajtoznod, mert ez igazán felesleges. Vele mindig lehet néhány jó szót váltani. Csak a kezedet kell összetenni. De az se baj, ha ehhez sincs erőd. Elég csak felsóhajtanod hozzá. Szavak nélküli imádsággá lehet ez, ő ezt is érti. Még kerek mondatokká sem kell megfogalmaznod azt, amit talán nem is tudnál. Hiszen sokszor magunk sem értjük, miért vagyunk kedvetlenek, levertek, csüggedtek, szomorúak. Nem kell mindebből díszes imádságot formálni, az ebből felfakadó sóhaj is elég, amelynek tartalma nincs rejtve előtte. Csak hozzá sóhajts. Csak tudd: van valakid, aki előtt ott van minden kívánságod - és tudomása van a legtitkosabb sóhajaidról is. Zászkaliczky Péter A felszólalásokban mindkét oldalon elmondták olykor sajátos nézeteiket a hozzászólók. Római katolikus részről Nyíri Tamás professzor a lelkiismereti szabadság elsőbbségét hangsúlyozta és a tolerancia fontosságát. Földesi Tamás jogász professzor a a marxista ideológia oldaláról arra hívta fel a figyelmet, hogy a vallási tanítások igazságtartalmát jobban figyelembe kell venni és a hagyományos megítéléseket vizsgálják felül. Bu- gár Péter, az ÁEH elnökhelyettese a készülő vallásügyi törvény szempontjából tartotta fontosnak e két fogalom tisztázását. Többen hivatkoztak arra, hogy ezt az egész kér- désköteget a helsinki-folyamat következményeként, az emberi jogok érvényesítésének mind teljesebb megvalósítása teszi a törvényelőkészítők asztalára. Református részről Kocsis Elemér püspök a dialógusban való bátorságra és a toleranciára tette a hangsúlyt, Szigeti Jenő, a SZÉT Lelkészképző Intézetének dékánja a hithirdetés szabadságáról és az eszközrendszer biztosításáról, Orbókné Szent- iványi Ilona unitárius külügyi titkár a toleranciáról és az emberi jogok valósulásáról, Kiss Emil, a SZÉT főtitkára az egyházi nevelésről és tanításról szólott. Egyházunk képviseletében Fa- biny Tibor,. Akadémiánk dékánja (Folytatás a 3. oldalon) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Magyarországi Evangélikus Egyház pályázatot hirdet a Budapesti Evangélikus Gimnázium tanári állásainak betöltésére. Pályázhatnak evangélikus vallású, egyházhű, pedagógiai elhivatottsággal rendelkező tanárok, megfelelő képesítéssel, akik tudományos munkát végeznek, legalább két idegen nyelven beszélnek és a gimnáziumi tanári és nevelő munkát élethivatásuknak tekintik. A következő szaktárgyakra lehet jelentkezni: magyar-angol, magyar-német, magyar-francia, latin-görög, ' olasz-spanyol-latin, finn, szlovák (a nyelvek más kombinációban is szerepelhetnek) történelem-művészettörténet, matematika-fizika, kémia-biológia, kémia-fizika, ének-zene, testnevelés (női és férfi)', technika-informatika. A pályázatok 1989. március 1-ig nyújthatók be a Budapesti Evangélikus Gimnázium irodájában (1071 Budapest, Gorkij fasor 17-21., fszt. 26.). ' ■ • ‘ Á Pályázatnak tartalmaznia kell az erre a célra kibocsátott „Pályázati lap”-ot (beszerezhető a gimnázium irodájában); önéletrajzot; a tudományos és pedagógiai tevékenység bibliográfiáját-; tanítói és nevelői tevékenységének elvi elképzelését (ez utóbbit maximálisan 1 oldalnyi terjedelemben). LO VIZ ^ .. . Uram előtted van minden Gyöngyszemek kivánsá nincs rejtve a zsoltárokból ° J előtted sóhajtásom. Zsolt 38,10 —■MWilllllll IIM—H m
