Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-25 / 39. szám

Evangélikus Élet 1988. szeptember 25. Lébény örömünnepe Augusztus 20. fontos dátum a lé- bényi gyülekezet életében, mivel egyben a templomszentelés emlék­ünnepe is. Az idei alkalom különö­sen emlékezetes lett, mert ezen a napon történt a teljesen megújított templom megáldása. A délelőtti is- tentisztelen Szebik Imre püspök­helyettes, a gyülekezet szülöttje hirdette az igét a 100. Zsoltár 2. és 5. verse alapján. A két zsoltárvers annak az Istennek a szeretetéről szól, aki sokszor megsegítette ne­héz helyezetében a lébényi gyüle- * keze tét. Mi, akik ezeknek az ese­ményeknek jórészt már nem vol­tunk tanúi, ezt nehezen értjük meg, de ha magunk, vagy családunk éle­tének nehéz eseményeire gondo­lunk, amelyekből végül kiemelt bennünket Is­ten, jobban megértjük azt. Megrázó sza­vakkal ecsetelte a beszolgáltatás nehéz idősza­kát, amelynek félelme Da­moklész kard­jaként állan­dóan ott lebe­gett családja, sőt az egész gyülekezet fö­lött. S lám mos­tanra megbe­csült emberek lettek a gyüle­kezet sokat szenvedett tag­jai, de megbe­csült lett maga a gyülekezet is. így munkálkodik Isten szeretete. Az istentisztelethez kapcsolódó­an úrvacsora volt, amelyen a több­száz fős gyülekezet egyöntetűen vett részt. Ennek liturgiáját is Bá­rány Gyula esperessel és Koháry ' Ferenc helyi lelkésszel együtt vé­gezte a püspökhelyettes. Az úrvacsora után gyülekezeti közgyűlés volt, amelyen Németh Árpád gondnok bevezető szavai után Koháry Ferenc lelkész beszá­molót tartott a templomrenoválás menetéről. A gyülekezet már 1986- ban a 200 éves gyülekezeti évfor­dulóra szerette volna templomát rendbe tenni, de akkor az vállalko- j"zó-hiányában elmaradt így a mun- > kálatok csak 1987-ben kezdődtek meg. Az-állványozás utátr'derült ki, hogy az 1895-ben épített ba­rokk stílusú toronysisak már nem javítható, teljesen elkorhadt, le kell bontani. Horváth József ácsmester és társa szorgos munkájával elké­szült a régivel megegyező toronysi­sak, amelyet azután Németh István tetőfedő mester másodmagával fe­dett be tiszta horganylemezzel. A torony csúcsán levő kereszt és az alatta levő gömb újra be lett ara­nyozva. A kőművesmunkálatok nagyobb része, amelyet az állvá­nyozással együtt Kaszás József kő­művesmester végzett áthúzódott ez évre. A javarészt helybeli iparosok nägyon szép munkát végeztek a gyülekezet örömére. A társadalmi munka is nagyon jelentős volt. Né­meth Árpád gondnok végig szer­vezte a munkálatokat, embereket hívott segíteni, maga is sokat dol­gozott és 100 ezer Ft kölcsönnel segítette a gyülekezetét! Mindezek az események megörökítettek ab­ban az emlékiratban, amely a templomtorony csúcsán levő gömbbe lett elhelyezve. A teljes külső-belső megújítás 560 ezer Ft-ba került. Közel 200 ezer Ft volt az elvégzett társadal­mi munka, a gyülekezet 380 ezer Ft összegű adományt és 100 ezer Ft se­gélyt fordított erre a célra. Amikor a templomon végzett sok munkára és az érte hozott sok áldozatra gon­dolunk, akkor nem lehet nem gondolni arra, hogy Erdély­ben talán ép­pen ugyanilyen templomokat sőt egész falva­kat akarnak le­rombolni. A sok munkának a ter­he nagyrészt a presbitérium azon lelkes tagjainak vállán nyugodott, akiknek a segítségével néhány év­vel ezelőtt teljesen fel lett újítva a parókia. A köszöntések sorát Sze­bik Imre püspökhelyetttes nyitotta meg, s abban arról szólt, hogy ez az ünnep Lébény szorgalmas és vallásos népének ünnepe felekezeti hovatartozásra és világnézeti meg­győződésre való tekintet nélkül. Bizonyítja ezt Csapiár Zoltán ta­nácselnök és Kollár József HNF titkár jelenléte, valamint Zdiarsz- ky László esperes-plébános és Su- sovics István egyházközségi elnök részvétele is^ Bárány Gyula espe­res a. lébényi gyülekezetben koráb­ban szerzett jó emlékeiről szólt, melyekhez', TTtint mondotta, felso­rakozik ez az alkalom is. Az idei esztendő utolsó igazán meleg nyári napján a meghívott vendégek a kivitelező iparosok és mindazok, akik sokat tettek a megújításáért, terített asztalok mellett idézhették fel a munka em­lékezetes pillanatait, mindvégig hálát'adva Istennek aki megsegíti az ő népét. Koháry Ferenc EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A MAGYAR TELEVÍZIÓBAN En vagyok a világ világossága Jn 8,12 A Magyar Televízió október 30-án, vasárnap délelőtt 10.55 órai kezdet­tel reformációi Istentiszteletet közvetít a budavári (Bécsikapu téri) evangélikus templomból. A Magyar Televízióban első alkalommal közvetítésre kerülő evangélikus gyülekezeti Istentisztelet Ismerteté­sére visszatérünk. Füle Lajos „HOGY MINDNYÁJAN EGYEK LEGYENEK...” KRISZTUS egyháza, e széthullt edény, élő vizét tört cserepekben őrzi, s vannak akik még tovább tördelik. Amikor elment, így imádkozott pedig: „mindnyájan egyek legyenek, amint TE bennem s én Benned, ATYÁM!" Mi meg hitünkből falat emelünk, pedig híd kell a szakadékon át felekezettől felekezetig, néptől népig, lélektől lélekig. Hisz egy nevünk van: emberek vagyunk, egyképpen szánt a bűn ekéje rajtunk, ‘ egyképp gyötör meg minden fájdalom, s ha a föld bármely pontján dúl a harc, keresztyénségünk csődje benne van. Tanuljuk hát a főpapi imát s minden imánknak refrénje legyen: a Kegyelemben és a szeretetben, az ATYÁBAN és a FIÚBAN egyek legyenek végre, kik öt követik! Mert a bűnnek nincs felekezete, s a Kegyelemből sincs kiközösítve sem nép, sem ember, sem felekezet. ISTEN előtt, nem fontosak a formák, csak a szív fontos: szeresd az URAT teljes szívedből! És a bizonyíték: felebarátod, mint magad, szeresd! A világosság a fénynek az a tar­tománya, amelyik a látást lehetővé teszi. A Földön az élet alapvető feltétele. A Napból jövő külső energia nélkül nincs élet, nincsen szerves anyagképződés a növé­nyekben. Már a részleges fény­hiányt is megsínylik. Szobanövé­nyeink milyen szépen virágoznak nyáron! Télen örülünk, ha egyál­talán átvészelik. A fényhiányban meggörbülnek, megnyurgulnak, sápadt és vézna hajtásaik mutat­ják: több fényre volna szükségük. Sötétben hozott korcs virágaiknak külön neve van: pincevirág. Véz­na, sápadt gyermekre is mondjuk ezt, akinek szabad levegőre, több napfényre lenne szüksége. Mind­nyájunk tapasztalata, hogy a vilá­gosság nélkülözhetetlen életfelté­tel. Ilyen nélkülözhetetlennek jelenti ki magát itt is Jézus. Hallatlan igény feszül ebben a mondatában is, amikor a világ világosságának mondja magát. Szükségünk van Őrá, aki életünk alapvető feltétele­ként nem nélkülözhető, mással nem pótolható. Fényében látom meg önmaga­mat. Világosság nélkül hiába né­zek tükörbe is, nem ismerhetem meg magam. Nem látom meg el­piszkolódott arcom, vagy ha szennyes a kezem. A Jézus nélküli sötétben nem láthatom, hogy a sö­tétség terméketlen cselekedeteiben élek, (Ef 5,11), a bűnben vagyok, még szeretve is azt (Jn 3,19). Az árnyékot is csak világosságban lát­juk, s annál élesebbnek, minél erő­sebb a fény. A világ világosságá­nak fényében látom meg igazán, ki vagyok Jézus nélkül. De világossá­gában ragyog fel igazán Isten bűn­bocsátó arca is. Hogy ő mégis atyám, aki tékozló fiát a földről MEGHÍVÓ . , . . . Szeretettel hívjuk és verjük a gyülekezetek fiataljait a ... . .. u • u. ... kerületi Ifjúsági csendesnapra a győri evangélikus öregtemplomba (Győr, Petőfi tér 2. Megközelíthető a vasút- és autóbuszállomásról az Aradi vértanúk útján a Rába kettős hídon át). A csendesnap 1988. október 1-jén reggel 9-töl délután 5-ig tart. „Lelked tanítson minket téged megismernünk” (ékv. 464. ének 3. vers) mottó alapján Nikodémus történetére épüf a program. Előadók: Deme Dávid, Szabóné Mátrai Marianna, Ittzés Gábor, Bálint László, Bence Imre. A vendéglátó győri gyülekezet nevében is szeretettel várjuk a gyülekezetek fiataljait és csoportjait erre a napra. Kérjük, hogy a hozzávetőleges létszámot a lelkészek a győri lelkészi hivatallal előre közöljék, telefon: 96-20-312 A találkozásig is hordozzuk imádságban ezt a napot! Készüljünk rá egymás hivogatásával is! magához felöleli, ezt egyedül Jézus mutatja meg. Krisztus világossá­gában meglátom bűnömet, de a megoldásra is rátalálok. Erejével tudom letenni a bűn, s sötétség cselekedeteit (Róm 13,12). Világosságában látom jól uta­mat is. Ezt egyszer a gondok teszik sötétté. Hogy mégis látok tovább, azért van, mert Jézus tanít arra, hogy nem kell aggodalmaskod­nom semmi felől (Mt 6,25 kk). Sötétté tehetik életemet a betegsé­gek is. Ha nem is veszi el sokszor, de tudom: betegségeimet is viselte (Ézs 53,4), és hordozásukhoz is ő ad erőt. És milyen vigasztalanul sötét lenne Jézus nélkül a halál ár­nyékának völgye! De Őtőle tudom, hogy helyet készít a mennyben, ahol Isten egyébként számunkra megközelíthetetlen világosságban lakik (lTim 6,16). Jézus nélkül, sötétben nem látom a célt, - vele örök célba érkezem. Világosságában veszem észre a másik emberben a testvért. Ha pe­dig világosságban járunk, ...akkor közösségünk van egymással (ÍJn 1,7). Sötétben csak egymásnak'üt- közünk, - a világosságban azt is észreveszem, amiben a másiknak segítségére lehetek. Jézus igénye azonban túlnő egyéni életünk kérdésein: a világ világosságának mondja magát. Tanítása az erkölcsi értékek zűrza­varából mindenki számára kiút. Az ellenségnek tőle tanult szeretete fegyverekkel túlzsúfolt világunk­ban az egyetlen lehetőség. S biz­tonságot ad számomra a világ vég­telennek, Tűnő távlatait nézve is. Weinberg, korunk néhány éve No- bel-díjjal jutalmazott atomtudósa íija: Minél jobban megértjük az Univerzum történetét, annál értel­metlenebbnek és céltalanabbnak ta­lálhatjuk. Fizikusként a világegye­tem távoli sorsát számítja ki, s tu­dósként tudja: vagy dermesztő hi­deg, vagy hőhalál vet majd véget neki. Számára a világ többé-kevés- bé ostoba véletlenek eredménye, s távlati megsemmisülése miatt ér­telmetlen és céltalan. Jézus világos­sága ebben is segít, amikor a világ célját az új teremtettségben jelöli meg, ahol a népek az ő világosságá­ban fognak járni (Jel 21,2gffEzért mi a reménység hitével énekeljük: Örök világosság fényeskedjék ne­künk (494. ének). Zászkaliczky Péter Rendhagyó jelentés az 1988. évi gyenesdiási Országos Ifjúsági Konferenciákról Mi maradt meg bennem ? Sok volt Gyenesen az elszánt ki­jelentés. „Jövőre visszajövök - bármilyen áron is!” A megoldás az volna, ha ez az ár az elszánt, aktív, otthoni gyülekezeti szolgálat len­ne. Egyetlen méltó hálaadás van Gyenesért. Egy lépéssel többet ten­ni otthon azért, hogy legyen, hogy jobb legyen, hogy gazdagabb le­gyen az ifjúsági élet. Köszönet Rendhagyó jelentés nem hivata­los befejezése legyen a köszönet szava mindazoknak, akik lehetővé Néhány perce még egymás kezét fogtuk a Kapernaum kertjében az­zal az érzéssel, hogy nem lehet igaz: mindjárt vége, és ki tudja, mikor találkozunk legközelebb. Volt, aki nem vállalta a búcsúzás perceit. Pillanatok alatt ült be szü­lei kocsijába, hogy ne kelljen átél­nie a búcsúzkodást. Konferenciák végének megszokott érzései ezek. Azt is megszoktuk, hogy az utolsó átélt konferehciáról nagyon szere­tünk felsőfokban fogalmazni. „Szorongással jöttem közétek, mert még nem voltam ilyen helyen, de most alig bírok elindulni”. „Ag­gódtam, sikerül-e az idei konferen­szágában igen nagy számok ezek. Nagy viták után készült el az idei program, most úgy érezzük, eredményes volt a sok töprengés. Nehéz volna megállapítani, az elő­adások vagy az istentiszteletek vol- tak-e az igazán mélyen érintő al­kalmak. A megszokott liturgia vagy.a formabontó volt-e a sikere­sebb. A József-történetekről szóló reggeli igehirdetések vagy az esti, halk Szeretethimnusz érintett-e meg minket jobban. A falakat majd megrendítő éneklés vagy egy csendes, esti gregorián dallam... Egy bizonyos: Jézushoz kerültünk közelebb ezekben a hetekben. Ezt éreztük a fiatalokon, és hallottuk, olvastuk a vallomásokban. Egy teológus: „Úgy érzem, őszintén meg kell vallanom életem terhét zajlik egy-egy konferencián. Mind­ez azonban csak akkor értékes és csak akkor érdemes figyelni rá, ha nem egy külső forma, nem a fiatal­ság találkozásának lelkesedése, nem a gitárzene felfokozott lükte­tése okozza, hanem a Jézushoz va­részvételük a gyülekezeti életben, az ifjú­sági órákon. Nem volt egyértelmű öröm beszá­molókat hallgatni az otthoni gyüle­kezet ifjúsági életéről. Bízunk ab­ban, hogy az eleven gyülekezetből érkezett fiatalok serkentően hatnak a passzív háttérből érkezettekre. Nagy öröm látni, hogy egyre több gyülekezetben élénkül az ifjúsági élet. De nehéz végighallgatni, hogy vannak gyülekezetek évről-évre 40 konfirmandussal, ifjúsági bibliaóra nélkül. Talán hatnak a gyenesi kis számok. Ami évekig nem sikerült, talán most fog elindulni. Bárcsak azzal az elszánással térnének haza fiatalok, hogy induljon az ifjúsági munka, s ha kell, akkor velem. Legnagyobb élmény A konferenciáról hazafelé a Ba- laton-expressz evangélikus fiata­lok által megszállt 50. kocsijából közel ugyanannyi torokból és szív­ből hallatszik az ének: Annyi mindent hordozunk a világban, Szívünk terhekkel teli. Te, aki annyi mindent adtál már nékünk, Kérünk, adj még hálás szívet is. Hála legyen néked mindenért, Sötétségért, fényekért, Dallamért, ritmusért, Felkelő, új napért... cia úgy, mint a tavalyi, amikor elő­ször voltam Gyenesen. Nagy csa­lódás lenne, ha most nem volna olyan jó.” Előadókban, szervezők­ben hasonló kérdések mozogtak. Rutinosakban azért, mert már sok konferenciát láttak és éltek át. Kezdőkben azért, mert életük első előadását vagy igehirdetését tar­tották itt, első bibliakörét vezették. Biztosan helytelen a felsőfok hasz­nálata, mégis kikívánkozott az el­múlt nyár ifjúsági konferenciáinak előadóiból, résztvevőiből egy­aránt, mert úgy éreztük, Isten olyan gazdagon ajándékoz meg minket, hogy az semmi máshoz nem hasonlítható. Sohasem sza­kadhatunk el tőle, életre szó­előttetek, mert hiszem, hordozni tudjuk egymást Isten előtt”. Egy 17 éves lány a Jézus élete című film megtekintése után: „Már négyszer láttam ezt a filmet. Mindig úgy néztem, mint bármely más mozifil­met. Most láttam a legprimitívebb technikával, mégsem lesz számom­ló tényleges közeledés. Azzal az őszinte imádsággal kell hordoz­nunk a konferenciák eredményét és örömét, hogy maradandó le­gyen a meggyőződés: van értelme már fiatalon hitben, Isten igéjével, egyházunk szolgálatában élni és minderről környezetünkben tanús­kodni. Elszánt visszatérés 130 gyülekezetbe tértek vissza fiatalok az idei gyenesi konferen­ciákról. Hisszük, hogy nem ugyan­úgy, ahogyan odaérkeztek. Hisz- szük, hogy ki­tartóbb lesz lóan marad meg bennünk. Úgy éreztük, nem hiba a fel­sőfok, mert ünnepi találkozást fe­jez ki a közös hitvallás, a közös ének, a közös imádság óráiban. Közelebb Jézushoz Ennek az évnek a, mottója egy ének mondata volt: Életem, Jézus, egyedül te töltsd be. A konferenciák címe: Isten az életemben, - témája a kinyilatkoztatás. Négy délelőtti főelőadás hangzott el, Isten a világ­ban, a természetben, a történelem­ben és a lelkiismeretben címmel. Rövid statisztika: 5 egyhetes tették ebben az évben is az öt hét szolgálatát. A Kapernaum dolgo­zóinak és mindazoknak a munka­társaknak, lelkészeknek és nem lel­készeknek, akik örömmel és élő hittel szolgáltak alkalmainkon. Mi maradt meg bennem? Ezt a kérdést pedig mi tegyük fel ma­gunknak! Mindannyian, akik ifjú­sági konferencián vettünk részt az idén. Istent kérjük, adja meg a fele­letet életünkben. Hadd legyen a jellemzőnk a nagyobb vállalás, a mélyebb felelősség és az érettebb hit evangélikus egyházunkban. Szabó Lajos ra soha többé egyszerű mozifilm Jézus élete”. Sok változás és átrendeződés turnus, 380 résztvevő, 30 előadó, 60 igehirdetés, 30 előadás, 20 bib- liaiskolai óra, 5 kirándulás és 20 játékos vagy rendkívüli alkalom. Lehet, hogy kicsinek tűnnek a szá­mok. Mi mégis hisszük, Isten or-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom