Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-03 / 27. szám
r Evangélikus ÉletJ 53. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1988. JÚLIUS 3. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 5. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Ami Istenből látható, elég nekem ahhoz, hogy higgyem azt is, ami benne láthatatlan. Aquinói Tamás V. KÖSZÖNET AZ EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMRA TÖRTÉNT FELAJÁNLÁSOKÉRT Egyházunk Elnöksége kérte gyülekezeteinket, hogy 1988. május 31-ig döntsék el, mennyit áldoznak évenként rendszeresen költségvetésük terhére, a tervek szerint 1989. szeptemberében meginduló budapesti Evangélikus Gimnázium fenntartására. örömmel közöljük, hogy az egyházközségek megajánlásainak összege öt és fél millió forint. Ehhez járulnak még a rendszeres egyéni és az egyszeri, a Gimnázium megindítására szánt felajánlások. Az eddigi összes felajánlások végösszege hét és fél millió forint. Egyházunk nevében hálás szeretettel köszönjük gyülekezeteink és híveink áldozatkészségét. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy egyházunk népe támogatni kívánja az Evangélikus Gimnáziumot és kész áldozatokat hozni érte. Isten áldja meg az adakozókat és adományaikat!- Az Evangélikus Gimnáziummal kapcsolatosan lapunk rendszeresen tájékoztatni fogja gyülekezeteinket. Az egyéni felajánlásokat mind a Gimnázium megindítására, mind további fenntartására ezután is kérjük. 1988. június 17. Dr. Harmati Béla Dr. Nagy Gyula püspök püspök-elnök Hívás bizonyságtételre Mindannyian sokféle hívást ismerünk, a kellemestől a kellemetlenig. Van, ami örömmel tölt el, s kész vagyok a hívásnak eleget tenni. Van, amit mérlegelek, hogy mit is tegyek? Van, amire nemet mondok. Ma Isten hív bizonyságtételre. Azaz Róla, dolgairól, munkájáról, az egyházról, az igéről, s a benne foglaltakról való bizonyságtevésre. Tudod-e, hogy feléd is számtalan hívás hangzott el, - gyermekkorod óta -, a mai napig. Lelkészek és nem lelkészek ajkáról egyaránt. Hivtak Isten népe közé, élőhitű gyülekezeti tagnak, szolgáló, munkás keresztyénnek. Hogy ez a hívás mivé lesz szívedben, - Te tudod, te felelsz érte, testvérem. Isten nem kér lehetetlent, s senkit nem kényszerít bizonyságtevésre. De, aki Vele kapcsolatba kerül, aki igéjét kézbe veszi, szívébe fogadja, akinek Isten igéje mindennapi kenyerévé lesz, az nem tud nem beszélni Róla, az nem tud nem bizonyságot tenni Róla. Teológus koromból őrzök egy szép emléket. Gyermekbibliakört vezettem egy soproni iskolában. Volt ott egy kisfiú, aki mindig eljött az órákra, akire mindig lehetett számítani. Sőt, legtöbbször egy másik kisfiú is jött vele. Egyszer elmondta; minden vasárnap korábban kel, barátjához elmegy, hogy az el ne aludjon. Nemegyszer megvárta, míg az felöltözött, elkészült, s ha néha el is késtek néhány percet, alig fordult elő, hogy hiányoztak volna. Ez a gyermek hívott és bizonyságot tett, tette pedig mindezt azért, mert szerette Jézust. Keresztelő János, aki készítette az Úr útját, aki sokakat hívott megtérésre, s keresztelt meg a bűnök bocsánatára, ez a Keresztelő János, amikor találkozott Jézussal, nem tartotta tovább magánál tanítványait, sőt, Jézushoz küldte őket, az Ő ajkán született meg az Újszövetség egyik legszebb bizonyságtevése : „O az, Aki elveszi, elhordozza a világ bűnét”. András, így hívták Keresztelő János egyik tanítványát, mikor találkozott a testvérével, Simonnal, így szólt hozzá: „Megtaláltuk a Messiást”. Azután elvezette testvérét Jézushoz. A Biblia e szűkszavú tudósítása mögött mennyi öröm, bizonyosság, szolgálatra készség húzódik meg. Mintha ma sokak ajkán elapadt volna ez az öröm, ez a belső, hitbeli bizonyosság, készség a szólásra, a Róla való bizonyságtevésre. Nekünk papoknak sokszor feltették, felteszik a kérdést, miért mentél a papi pályára, mi indított rá? Én egy kántortanító kérő, tanácsoló, bizonyságtevő szavai nyomán jutottam el, még a negyvenes évek végefelé Fótra, ifjúsági konferenciára. Ott mozdult meg a szívemben valami, attól kezdve kezdtem rendszeresen olvasni a Bibliát, majd végezte el szivemben Isten, még gimnazista koromban, hogy az ő szolgája szeretnék lenni. Többször elidőzöm A zsidókhoz írt levél 12. fejezet 1. versénél: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, ... állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” E mondat mögött ott van az anyaszentegyház története. Krisztus, Aki egész életével az Atyáról, az Ő szeretetéről tett tanúbizonyságot, a tanítványok, az egyházatyák, a reformátorok, a gályarabok, templomépítő őseink, - szüléink, akik kézenfogva elvittek a templomba. A bizonyságtevők sorába beállni, nem kívülről kritizálni, vagy passzívan szemlélni mások munkáját. A bizonyságtevés - egymást erősítő, segitő, hordozó, s nevelő szolgálat. Van, amikor a legerősebb tartópillér. Buchenwaldban láttam Paul Schneider evangélikus hitvalló lelkész néhány négyzetméteres celláját. Rajta egy tenyérnyi kicsi rácsos ablak. Hányszor kapaszkodott fel ez a mi testvérünk az ablakba, hogy onnét erősítse, messze- hangzó szóval az órákhosszára vi- gyázállásra kényszerített elcsigázott, kiéhezett rabtársait. Gondold el testvérem, hogy mit jelenthetett azoknak az embereknek, egy társuk Krisztusról valló bizonyságtétele. Bizonyságtevésre hiv az Isten. A mai magyar evangélikus egyház örömei és gondjai közepette. Akiket megerősít, hordoz az Isten, azok szavaikkal, életük tanúságtevésével másokat is segítenek. Egymást hordozó munkára hiv az Isten. Szabó István Világméretű egyházi ünnepségek Moszkvában Az orosz ortodox keresztyénség ezeréves jubileuma Moszkva a világ egyik hagyományos egyházi központja volt évszázadokon keresztül. De aligha látott még ilyen világméretű egyházi - ökumenikus találkozót, mint ezen az ezeréves évfordulón. Június 5-12. között a főváros és a közeli Zagorszk világhírű Lavra- kolostora voltak a világ ortodox, protestáns, római katolikus és anglikán egyházai, mintegy 800 meghívott vezetőjének, a hívők százezreinek és a világsajtó többszáz tudósítójának találkozási helyei. Június 13-17. között pedig három másik ortodox egyházi központban: Kievben, Leningrádban és Vlagyimir városában folytatódtak a jubileumi ünnepségek. A világ szinte valamennyi ismert egyházi személyisége jelen volt: Casa- roli és Willebrands kardinálisokkal az élen vatikáni bíborosok és római katolikus egyházi vezetők, Runde anglikán érsek, a német, a skandináv és az amerikai evangélikus egyházak érsekei, vezetői, az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség és a többi egyházi világszervezet legfőbb képviselői, Billy Grahamtól a délamerikai „felszabadulás-teológia” ismert teológusaiig, sőt más világvallások küldöttei is. Az „ünnep díszvendégei” sorába a MagyarorPimen, Moszkva és Oroszország pátriárkája szági Evangélikus Egyház képviseletében kaptam meghívást.- Magyarországról Paskai László bíboros-érsek és Tóth Károly püspök mellett jelen voltak még a hazai ortodox és szabadegyházi vezetők, és a magyar zsidóság képviselője is. A rendkívül gazdag, felejthetetlen ünnepi események részleteiről nincs terünk itt beszámolni. De villantsunk föl legalább néhány képet a hatalmas ünnepségsorozatból! Ünnepi liturgiák Az ortodox egyházi élet szive, leg- megragadóbb kincse tudvalévőén a többórás, gazdag tartalmú, énekes „ünnepi liturgia”. Ilyen ünnepi liturgiával kezdődtek áz ünnepségek a moszkvai pátriárka-székesegyházban, Pimen pátriárka, az orosz és közel-keleti, európai és amerikai metropoliták és érsekek felejthetetlenül emlékezetes, színes énekkari számokkal körülvett szolgálatával. Ugyanilyen gazdag liturgikus istentiszteletek kísérték az ünnepségek minden napját. És egy hatalmas, négyórás ünnepi liturgiával értek véget a moszkvai ünnepségek június 12-én az új egyházi központban, a Danyilov-kolostor udvarán, Moszkva szívében, mintegy ötvenezer hívő és a világ egyházi vezetői jelenlétében. A következő napon pedig egy új, modem moszkvai városrészben, 1917 óta először egy új, felépítendő székesegyház alapkövét helyezték el a jubileum emlékére. Zúgó harangok, leheletfinom és tengerzúgást idéző énekkarok, mélyen zengő basszus-ének, tömjénfüst, arany és drágaköves palástok, színes ikonok százai, égő gyertyák illata, - ezek az emlékek vésődtek belénk az ünnepi liturgia mérhetetlen gazdagságából a jubileum ünnepein. Az Orosz Ortodox Egyház zsinata Nagyon fontos része volt a jubileumnak az orosz ortodox keresztyénség nagyon ritkán tartott, országos zsinata a zagorszki Lavra- kolostorban. A négynapos zsinat kezdő és záróüléseire kaptunk meghívást. A zsinatnak 280 választott tagja volt; köztük nagy számmal világiak és nők is, akik - mint hallottuk - igen aktívan vettek részt a tanácskozásokban. A gazdag liturgikus események mellett a zsinat új egyházi törvényeket fogadott el, amelyek elsősorban a gyülekezetek életét szabályozzák és megerősítik a lelkészek szerepét a gyülekezetek irányításában. A másik fontos esemény kilenc új orosz szent „kanonizálása” (szenttéavatása) volt,' felejthetetlenül szép szertartással. Az új szentek között vannak metropoliták, teológusok, egyszerű szerzetesek, és a két ismert középkori személyiség: Andrej Rubljov, a világhírű ikonfestő, és Doni Dimitrij moszkvai nagyfejedelem. Világi ünnepségek és állami fogadás Az ezeréves jubileum - amely alig egy héttel követte Moszkvában a Gorbacsov-Reagan csúcstalálkozót - a hatalmas ország és az orosz kultúra ünnepe is volt. A szovjet televízió csatornái mindennap gazdagon mutatták be, sokszor egyidejűleg, az ünnepi egyházi eseményeket, és számos vallásos tárgyú filmet sugároztak. Végig részt vett az ünnepi istentiszteleteken és eseményeken Harcsev miniszter, a Vallásügyi Hivatal elnöke, és számos közéleti személyiség. Június 10-én a világhírű moszkvai Nagyszínházban volt egy négyórás ünnepi ülés, majd este egy háromórás ünnepi műsor. Az első alkalommal az orosz ortodox vezetők mellett a világ jelenlévő egyházi vezetői méltatták az ezeréves évfordulót. Az ünnepi esten pedig a Szovjetunió világhirű énekművészei, énekkarai és zenekarai adtak gazdag műsort, a hatalmas jubüeumi szimbólum alatt, amelyen Vlagyimir fejedelem, az „orosz keresztség” kievi elindítója, magasra emeli a keresztet. A következő napon a Kremlben volt állami fogadás. Mintegy háromszáz meghívott vendéget fogadott Gromiko, a Legfelső Tanács elnöke, a Tanács nagy ülésterméIMANAP AZ ERDÉLYI MENEKÜLTEKÉRT Egyházunk elnöksége a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa határozata értelmében, a többi magyarországi egyházakhoz csatlakozva, július 3-át az erdélyi menekültek ügyéért való imavasárnappá nyilvánítja. Kérjük a lelkészeket és a gyülekezeteket, hogy a július 3-án tartott istentiszteleteken emlékezzenek imádságban testvéreinkre, akik Romániából hozzánk érkeztek, könyörögjenek a békéért, szerétéiért és megértésért, hogy a különböző anyanyelvű, egymás mellett élő népek megértsék egymást. Kérjük, hogy ezen az istentiszteleten tartsanak offertóriumot az erdélyi menekültek megsegítésére. Az adományokat juttassák el Országos Egyházunk Pénztárába „Erdélyi segély” címén. Kívánatos, hogy ahol ez lehetséges, a délutáni és esti órákban ökumenikus istentiszteleti összejövetelek is legyenek. Ortodox ünnepi liturgia ben. Közvetlen, több mint kétórás beszélgetésben, felszólalásokban kerültek elő a legkényesebb kérdések is. Az államelnök megkapó nyíltsággal válaszolt a világ egyházainak képviselői által felvetett kérdésekre. Ezt követően a Szovjetunió Minisztertanácsa adott gazdag fogadást a jubileum vendégei tiszteletére a világhírű Szent Gy örgy-teremben. Fordulat az Orosz Ortodox Egyház életében A Szovjetunióban végbemenő nagy átalakulás, a „peresztrojka” és a „glasznoszty”, jelei világosan megmutatkoztak ennek a nagy egyháznak az életében is. Gorbacsov főtitkár megelőző találkozása Pimen pátriárkával és az ortodox egyházi vezetőkkel, a hatalmas, történelmi Danyilov-kolostor, az ezeréves kievi Barlang-kolostor jelentős része és számos más kolostor, templom visszaadása az Ortodox Egyháznak nyújtott állami támogatás, az ünnepségek zavartalan megrendezésében és a bejelentett új vallásügyi törvény nagyjelentőségű változást jeleznek az egyházak és a szovjet állam viszonyában. Az orosz ortodox egyházi vezetők és az egyszerű hívők láthatóan mély hálával és nagy örömmel fogadták ezeket a nagy változásokat, és maguk is részt kívánnak venni az „új gondolkodás” kialakításában, a társadalmi, gazdasági és politikai élet gyökeres megújításában. A moszkvai és zagorszki központi ünnepségek után a magyar egyházi delegátusok június 13-án érkeztek vissza Budapestre. Az ezeréves jubileum ünnepségei azonban még egy héten keresztül folytatódtak Kievben, Leningrádban és Vlagyimir városában. Az ünnepségek egyik arca az ezeréves múlt felé fordult: az orosz ortodox keresztyénség gazdag törVlagyimir fejedelem és Olga fejedelemasszony, akik az orosz népet a keresztyénségre vezették 988-ban (Ikon a múlt század végérül) ténelmi múltja és egyházi-kulturális, szellemi öröksége felé, amely sok áldást hozott, sok szenvedést, de lelki megújulást is népének az elmúlt évszázadokban. Az ünnepségek ugyanakkor a jövő felé is fordultak: hitet, Isten megtartó kegyelmébe vetett bizalmat és reménységet sugároztak az ötven- milliós egyház jövője iránt. Szívből kívánjuk: legyen állandó, kimeríthetetlen erőforrás ez az ezeréves lelki örökség az orosz ortodox keresztyénség hívei, papjai és vezetői számára a második évezred kapujában! dr. Nagy Gyula
