Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-14 / 24. szám

Evangélikus Elet 1987. ji> Jubileumok jegyében a csepeli gyülekezetben ­Mint a főváros peremkerületei­ben élő gyülekezetek, ügy a csepeli sem tekinthet messze a történelmi múltba. A reformáció ugyan ko­rán elérte a Csepel-szigetet, de in­kább annak a déli részét és kálvini irányt vett. A századforduló körüli falu, majd nagyközség elsősorban katolikus és német arculatot viselt ott, ahol valamikor Árpád lová­szai tanyáztak Csepel vitéz vezeté­sével, majd a királyi udvarok népe kergette a vadat. A lakóhely életében és az evan­gélikus gyülekezetében is az új kort az iparosodás hozta el. Először a Weiss Manfréd üzem és gyár bete­lepülése, majd sorra újabb és újabb termelő üzemek. A fejlődés a mai napig tart - a legutóbbi években a A gyülekezet ma az újjászervező­dés idejét éli megváltozott környe­zetben, a falusias hátteret felvál­totta egy modern város sziluettje intézmények és üzletsorok sokasá­gával, sokemeletes épületblokkjai­val, széles sétányaival: A gyülekezet megmaradt magja, lassan szaporodva beköltözött evangélikusokkal, hozzáfogott lel­ki otthona több évre beütemezett felújításához. A LVSZ nagygyűlé­se idején már külsőleg rendkívül vonzó, a városképet szépen gazda­gító külső arculattal fogadta az idelátogató külföldi vendégeket. Majd elsősorban dr. Nagy Gyula püspök látogatásához és biztatásá­hoz kapcsolódóan elkezdte a belső felújítás munkáját, elsősorban is az Zrínyi Nyomda új részlegével és kenyérgyárral szaporodott az üze­mek sora. A vasgyárba az alapító Észak- és Északkelet-Magyaror- szágból toborzott a szakmában év­százados családi tapasztalokkal rendelkező szakembereket. Köz­tük szép számmal német (cipszer) eredetű evangélikusokat. Az első istentiszteletekre Csepelen az ő ott­honaikban került sor az Erdélyből Budapestre települt Masznyik Sándor ny. lelkész önkéntes szol­gálataival. Ekkor 1911 -et írtak. Az újabb lendületet a Pesterzsé­bethez tartozó fília életében egy, a szervezés ajándékával megáldott lelkész, Oláh Károly és néhány buzgó presbiter tevékenysége hoz­ta meg. Megszületett a templom­építés gondolata és rendkívül rö­vid idő alatt fel is épült Pest- környék egyik legsajátságosabb (a gondozás szempontjából nem könnyen rendben tartható) temp­loma (1928). Várady Lajos szolgá­latához fűződik a gyülekezet önál­lósodása és sok, a gyülekezet törté­netében érdekes kezdeményezés, amelynek kevés megmaradt tárgyi emlékeit most gyűjti be a gyüleke­zet és a kerület helytörténeti bi­zottsága. A gyülekezetnek sosem volt könnyű sora és szinte mindig rá­szorult a közegyház és más szervek időnkénti segitségére. Átjáró ház - mondják néha a csepeliek a lakó­helyükről és a gyülekezetükről. Nem ismeretlen ez a gyárvárosok­ban. Több próbatételen is átesett a gyülekezet. A második világhábo­rúban súlyos sérüléseket szenve­dett a templom és sok fia maradt holtan a frontokon. Ekkor esett áldozatul a rendkívül értékes, még éppen hogy csak használatba vett orgona. 1956 is súlyos sebeket ej­tett a templomon, de a lelkekben is. Majd a kerület fejlődése szem­pontjából ugyan rendkívül nagy lépés a fejlődés útján - a városmag újjáépítése - jelentette az elmúlt évek legújabb próbatételét a hívek, köztük gyülekezeti tisztségviselők más kerületbe költözésével. gyülekezet számára. A legújabb esemény, hogy a finnországi, alp- pilai (Helsinki) gyülekezet testvér­gyülekezetévé fogadta a csepelit és csatlakozott ehhez a szövetséghez a közép-finnországi, juankoski (Kuopio melletti) gyülekezet, meg­hívta a csepeli gyülekezet küldött­ségét finnországi látogatásra. Jubileumok és megújulás kap­csolódik egymáshoz Isten nevének segítségül hívásával szélesülő test­véri közösségbe, a főváros déli pe­remén élő gyülekezetben. m s elavult és már veszélyessé is vált villanyhálózat felújításával, és már álmodik a gyülekezet a templom belső újrafestéséről és valahol a horizonton, talán ma még délibáb- szerűen rajzolódik egy fűthető és orgonával gazdagított templom képe. Mindez pedig kapcsolódik a ju­bileumokhoz. A hálaadás hangját a kerület szülötte, Gáncs Péter nagytarcsai gyülekezete ifjúsági énekkara adta meg rendkívül szín­vonalas egyházzenei programmal Bálint József vezetésével." Száza­dok terméséből válogatva hangol­ta a gyülekezet Isten dicséretére a magas egyházzenei kultúrával ren­delkező ének- és zenekart. Ez új színfolt nemcsak a csepeli evangé­likus gyülekezet életében a mostani időben, de egyáltalán a helyi egy­házak életében is. Ezért érthető az érdeklődés és az igény a gyülekezet határain túl is újabb alkalmak megrendezése érdekében. A ki­emelkedő jubileumi ünnepi isten- tisztelet szolgálatát az első isten- tisztelet 75. évfordulóján Szebik Imre esperes, püspökhelyettes vé­gezte múlt év november 9-én. A zsoltáros szavaival emlékeztette a gyülekezetét Isten megtartó és megújító szeretetére. Egyúttal be­iktatta a nemrég megválasztott új tisztségviselőket és megerősítette szolgálatukban a korábban már hűséggel helytállt gyülekezeti munkásokat. December elején dr. Karner Ágoston országos főtitkárt fogadta fehér asztal mellett a gyü­lekezetépítők csapata. A főtitkár tájékoztatást adott egyházunk szerteágazó, sokrétű szeretetszol­gálatáról, majd megbeszélést foly­tatott a gyülekezet képviselőivel a továbbépítés munkájáról. Itt volt a helye a köszönetmondásnak azért a többszörös, rendkívül érté­kes segítségért, amelyben a gyüle­kezet az országos egyháztól, a Gusztáv Adolf segélyszolgálattól, a Martin-Luther-Bundtól része­sült. 1987 újabb megemlékezéseket és a megújulás újabb jeleit rejtegeti a Johann Jakob Rambach Könyörgés a Szent- háromsághoz TEREMTÖM, pártfogolj! Éltemben fény Te légy! Vezéreljen szemed; Míg szemem fénye ég... Szívem s minden tagom, nézd, Hozom szent áldozatként. Erőm Neked ajánlom: Ügyed hasznára váljon! Szívem Tied: boldog fogoly.. Teremtőm, pártfogolj! MEGVÁLTÓM, moss Te meg Véreddel engemet! Oly sok csodát tesz az: Eltörli vétkemet. Vagyok tévelygő, árva, ölelj, karodba zárva! Ott le nem ér harag s vád, Ott vár igaz szabadság. Tenélküled bűnöm tömeg... Megváltóm, moss te meg! VIGASZTALÓM, siess, Ha kísért testi vágy, Irányítsd lelkemet, Ha vonzza a világ. Jézust mutasd be Annak Aki: élő Uramnak, Kegyelme titkát tudván Hadd járjak keskeny útján. 0, minden jóságról híres Vigasztalóm, siess! ATYA, FIÚ, LÉLEK, Tied vagyok, Tied! Szent arcod vésni be Fogadd el e szívet! A lelkem kér epedve: Bár templomod lehetne! Ragyogj reám, szegényed Hadd tükrözhesse fényed! Hadd mondhassalak enyémnek, Atya, Fiú, Lélek! Fordította: Szénási Sándor Dr. Nagy Gyula ' Megemlékezés az Országos Presbitériui május 25-i ülésén Káldy Zoltán püspök életművéről Káldy Zoltán egyre magasabbra ívelő életműve három fő csomó­pont, három egymással szorosan összefüggő „centrum” köré épült. Élete igazi hordozó alapja és szüntelen erőforrása: személyes Krisztus-hite és erre épülő teológiai hitvallása. „Személyileg Isten szeretetéről, hűségéről és leleményességéről olyan mély, egész életre szóló ta­pasztalataim vannak, hogy azok alázatos, de bátor előrenézésre ser­kentenek” - vallotta emlékezetes püspöki székfoglalójában. Ez a személyes Isten- és Krisztus-hit volt életének, az őt ért sebek és a nehéz terhek alatt is kitartó, szinte hihetetlen munkabírásának a leg­mélyebb titka. Bizonyosan neki is voltak nehéz küzdelmei, próbaté­telei a hitében. Bizonyos, hogy ne­ki is voltak emberi gyengeségei, fo­gyatkozásai a szolgálat terhei alatt. De ez a személyes hit mégis hordozta napról-napra, az egyre súlyosbodó terhek alatt és a végső nagy próbatételben, halálig. Erre a Krisztus-hitre, a másokért szolgálni jött, életét váltságul oda­áldozó Krisztus követésére épült teológiai hitvallása. Teljes meggyő­ződéssel vallotta és hirdette: egyhá­zunkat Isten maga állította a II. világháború után a forradalmian új helyzetbe, és hívta el az evangé­liumról szóval, igehirdetéssel és szeretettel, cselekvéssel, élettel való tanúságtételre szocialista társadal­munkban. Ez diakóniai teológiai hitvallásának a lényege: a „szeretet által munkálkodó hit” (Gál 5,6). Az a mély bibliai-reformátori teo­lógiai igazság, hogy személyes hi­tünknek, az egyház hitének a segítő szeretet jó cselekedeteiben, a szol­gálatban kell az élet minden terüle­tén, konkrét módon gyümölcsöket teremnie: a családi életben, a gyüle­kezetek életében, a munkahelyen, a szocialista társadalomban, ma­gyar népünk mai életében és a mai világ égető nagy gondjai között. Mennyiszer támadták, mennyiszer félreértették egy-egy mondatát, sokszor félre is magyarázták, mint­ha a hit és a szeretet szétszakítását, a szeretetnek és a segítő cselekede­teknek a hittel szemben egyoldalú túlhangsúlyozását, valamiféle új „etikai teológiát” vallana. Ezek miatt a félreértések és vádak miatt fáradozott - egyházunk sok teoló­gusával és lelkészével együtt - dia­kóniai teológiája szüntelen, bibli­kus és reformátorí-teológiai elmé­lyítéséért. És ezt a föladatot örök­ségül, végső testamentumul is hagyta ránk: a hit és a szolgáló BEIRATKOZÁS HITTANOKTATÁSRA A vallásoktatásról szóló 21/1957. (Hl. 24.) Korm. sz. rende­let és annak 39/1957. (MK. 5.) MM. számú végrehajtási utasítása alapján a Művelődési Minisztérium az 1987/88. tanévi vallásoktatásra történő beíratások időpontját, az ál­talános iskolákban és a gimnáziumokban 1987. június 18-19. napjaiban állapította meg. Eszerint a hittanbeíratások június 18-án (csütörtökön) 14.00-18.00 óra, június 19-én (pénteken) 8.00-13.00 óra között lesznek. szeretet mély bibliai egységének megőrzéséért és mai, helyes tanítá­sáért, megvalósításáért kell közös felelősséggel munkálkodnunk! Káldy Zoltán életművének má­sodik „centruma” az Ige szolgálata volt. Á reformátorral együtt vallot­ta: az egyház igazi, legnagyobb kin­cse az evangélium. Ezért is szerette olyan mélységesen a Szentírás, az ige tanulmányozását. Legelső könyve a „Bevezetés az Újszövet­ségbe” (1957). Egyházunk életében alapvetőnek tartotta a teológiai munkát. Ezért is indította meg a Biblia könyveit magyarázó könyv- sorozatot, fáradozott az új Teoló­giai Akadémia megépüléséért, indí­totta el a Levelező Teológiai Tan­folyamot, kísérte nagy szeretettel a tizenhat Lelkészi Munkaközösség munkáját, szervezett országos teo­lógiai konferenciákat és hagyta ránk örökül a nemrég alapított Evangélikus Teológiai Társaság szolgálatának teljes kiépítését. Magával ragadóan tudta hirdet­ni Isten igéjét, kis falusi szórvá­nyokban, a pécsi, Deák téri szószé­kekről, a gyülekezetekben tett út­jain és a rádió hullámain. Olyan igehirdető volt, aki Isten igéjéből keresett választ a mai modem em­ber és világ legbonyolultabb kér­déseire is. Egész életében megma­radt a személyhez szóló, hitet éb­resztő, „evangélizáló” igehirdető­nek. Ezt is örökségül és feladatul hagyta reánk, egyházára. Ennek az igeszolgálatnak a „leg­magasabb szószéke” volt egyhá­zunk sajtómunkája. Négy kötetben, számtalan írásban, cikkben és ta­nulmányban tudott megragadó erővel tanúságot tenni Isten szere­tetéről, Krisztus evangéliumáról, és hívni a keresztyén szeretet sokágú szolgálatára. Az Evangélikus Élet, a Lelkipásztor és a Diakónia a „szívügye” volt. És mint az Evangé­likus Sajtóosztály vezetője, hosszú időn át fáradhatatlanul gondosko­dott egyházunk népszerű és teoló­giai-tudományos könyvekkel való ellátásáról. Emlékszem nagy-nagy örömére, amikor két évtizedes munka után végre megjelent a Bib­lia teljes, új fordítása (1975). Szer­kesztőként évekig fáradozott a gyö­nyörű kiállítású, kottás új Evangé­likus Énekeskönyv (1982) és az im­már második, átdolgozott és bőví­tett kiadásban megjelent Lelkészi Agenda (1986) elkészülésén. Életművének harmadik, az elő­ző kettőre épülő, centrális tartalma volt a gyakorlati, cselekvő, segítő diakónia az egyházban, népünk életében, az ökumené és a nemzet­közi élet területein. Teológiai hitvallása alapján fá­radhatatlanul munkálkodott az egyház, a hivő emberek diakóniája belső kiépítésén gyülekezeteink­ben, egyházunk tizennyolc szere- tetintézményében, a testileg-lelki- leg sérült gyermekek és a magá­nyos, idős emberek szerető gondo­zásával. A diakónia teológiája mit sem ér a szeretet segítő cselekedetei nélkül - vallotta. A gyülekezeteknek, a hivő embe­reknek ugyanakkor tevékeny részt kell vállalniuk népünk és társadal­munk építésében is: a családi élet védelmében, a becsületes munka­végzésben, a közjaváért való önzet­len fáradozásban, a szocialista tár­sadalmon belül.az erkölcsi értékek megőrzésében és gazdagításában, továbbá a félresodródottak, az al­kohol és kábítószerek rabja élet értelmét elveszitettcki megmentésében. Ezért is ví Káldy Zoltán püspök egy dő közéleti tevékenységei fias Népfrontban, az Örs ketanácsban, az ország.: u és a Magyarok Világsző' ben. Ezeken a szolgálati i ken is megmaradt igehirdeti krisztusi szeretet tanúján.! Egyházvezetői életműve felbecsülhető szolgálata hogy egyházunk annyi !; és bizonytalanság után 1948-as Egyezmény és az Egyházi Törvények ah; megtalálta helyét az új n sadalomban, megbecsüli i lett a nemzeti egységnél ■: megegyezésnek, és hogy és egyházunk rendezett jé nya megszilárdult és egy: vonásokkal gazdagodott a. három évtizedben. Életművének ez a rész és elkötelezés a mi szára i hogy ezeket a jó ercdméi csak megőrizzük, hanem fejlesszük és gazdagítsuk Az egyház mai diákom:-1 latának fontos területe u a világ élete. A népek és közötti béke és együttnu világ igazságos gazdasági . dalmi rendjének építése tett világ védelme nemzed utódaink számára, tehát a közi és az ökológiai diakő már szerves része a legtöbb és egyházi világszervezet ft gének. Nem volt ez nur. Harminc-harmincöt évvel még éles kritika, sokszor és diszkrimináció járt. ért. zunk képviselőinek. Dr Zoltán korán bekapcsol nemzetközi feladatokba- tagja volt a Keresztyén Bé i renciának. Részt vett az Egyházak Konferenciája pításában, első évei mini) Tizennégy éven át aktív r az Egyházak VilágtanácJ ponti Bizottságának. Iga szerinti munkaterülete i Lutheránus Világszövet, ahol először az Egyházak működési Osztálya fonto ságaiban dolgozott; 197 Végrehajtó Bizottság tagjí 1984 nyarától, a felejtheti, dapesti világgyűlés óta, a ' vétség elnöke volt haldiái Káldy Zoltán püspök lutheri teológus volt, egy fia. Nagyon szerette Luth giáját, sokat tanult belőle dent megtett az 1983-as L méltó hazai megunna Életműve ugyanakkor á törése is volt a szűkebb ko , nális határoknak. Testve tettel viszonyult a hazai e; hoz, a világ egyházaihoz é. méretű ökumenikus mozgt De ugyanilyen lelkes h ív: hívők és a más világnézc tők közötti párbeszédig resztyén-marxista dim amely hazánkban kibont:, „Káldy Zoltán püspe méltatja életművét gyász ben a Lutheránus Világ sajtószolgálata - korunk vei szembesülve „hídépítő ta magát, akinek az volt tosabb, hogy az evangélii, méhen ellentéteket békit és így egyházban és társad megalapozza a jövő köz A Szentháromság három ajándéka 2Kor 13,13 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete, és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal.” Az apostoli áldásban, mely része egyházunk liturgi­ájának is, kívánja Pál a korintusi gyülekezetnek az Atya, Fiú, Szentlélek Isten drága ajándékának teljes kiáradását: a kegyelmet, a szeretetet és a közösséget. Minél közelebb vagyunk Urunkhoz, annál inkább érezzük tisztátalanságunkat és látjuk bűneinket. Csak a kegyelem menthet meg. „Támasz nincs velem - csak a kegyelem. Semmi más nem tart meg engem, mint törött mankó, hagy cserben, s csak a kegyelem - marad énvelem. Hadd énekelem: Csak a kegyelem! Elég életre, halálra, elérni örök hazámba! Elég szünte­len! Csak a kegyelem!” „Ha Isten nem szeretne minket, egyikünknek sem lenne semmi esélye a jövendő életre. De Isten szere­tet!” Milyen nagyszerű ezzel a tudattal élni! „Akármi \ van a szíveden, öröm fényli be, vagy fájdalmat hor­doz”, Isten szeretete átölel téged. Mennyire erőtlenek vagyunk a Szentlélek bennünk való munkálkodása nélkül. Igehirdetésünk lehet fi­gyelemre méltó, lebilincselő emberi beszéd, Szentlélek nélkül azonban teljesen hatástalan. A megszentelt, új élet akaratunk teljes bedobásával sem megy. Kérnünk kell, ahogyan egy indiai lelkész kéri: „0, Uram, végy kezedbe és Szentlelked által teremts újjá engem! Légy türelmes hozzám, ne mondj le rólam, míg olyan nem leszek, amint te akarod. Ámen, Ámen.” Uram, köszönöm a kegyelmet, a szeretetet, a közös­séget. Amen. Egy Úristen, Szentháromság, Egy imádandó való­ság. Ne hagyj tőled eltévednünk, Maradj mindhalálig velünk! 248,4 /Megjelent a Kenyér minden napra című kötetben.) Az Országos Presbitérium határoza Az Országos Presbitérium ülése Só­lyom Károly püspökhelyettes elő­terjesztése alapján az alábbi határo­zatot hozta.- Isten színe előtt ad hálát dr. Káldy Zoltán püspök-elnök több év­tizedes teológiai, lelkipásztori, egy­házvezetői, népttnk-társadahnunk életében és a nemzetközi életben vég­zett egész életművéért;- megköszöni Istennek azt, hogy mint fiatal püspök az ötvenes évek végén új útra, a Krisztus-hitből faka­dó diakóniai szeretetszolgálat útjá­ra, vezette egyházunkat;- Istennek ad hálát azért, hogy egész életén át munkálkodott egyhá­zunk, a hazai egyházak és a szocialis­ta állam és társadalom közötti jó viszony épitésén és továbbfejleszté­sén; hogy „hídépítő” volt a hazai egy­házak között, a hívők és nemhívők párbeszédében és a népünk anyagi, szellemi és erkölcsi, lelki előmenetelé­ért végzett együtt-cselekvésben;- megköszönjük Istennek mind­azt, amit a vflág-ökumené és a nem­zetközi élet területén ugyancsak „hídépítő” munkával végzett; fára­dozását a budapesti evangélikus vi­lággyűlés megrendezéséért és ered­ményeiért és másfél éves elnöki szol­gálatát a Lutheránus Világszövetség élén, amellyel világszerte megbecsü­lést szerzett egyházunknak és ma­gyar népünknek is;- jegyzőkönyvében őre dr. Káldy Zoltán egyházi jelentőségű szolgálatát és elhangzott megemlékezést terjedelmükben a jegy/ foglalja;- végül felhívja egyház« gusait és történészeit a bt pök-elnők teljes életműi én bi elemzésére és átfogó ért-egyházunk tagjait pi hívja, hogy Káldy Zotyán elnöknek önmagát a s teljesen odaáldozó életpék kintié hűséggel végezze a lium hirdetését és a szere cselekedeteit egyházunk c életében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom