Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-07 / 27. szám

r A TARTALOMBÓL Az akkor itt járt észt vendégek ajándéka ma is ott látható az ebédlő falán. Egy festmény, amelyen két fenyőfa áll egymáshoz közel egy tó partján. A harmadik messzebb. Jelzi e három fa a három rokon nép helyzetét... (Partot érő csónak, 3. old.) V ________________________________________) mm K ANADÁBAN ÉS AZ USA-BAN AZ LVSZ ELNÖKEKÉNT A tengeren túl a Lutheránus Világszövetség szolgálatában öli.) ­Blair A nagyon sűrű program tovább hajtott bennünket. Minneapolis után Blair következett. Ez azonban már egy másik államban van, Neb- raskában. Omaha repülőterén szálltunk le, ahonnét gépkocsival mentünk Blairbe. Ezen a területen sok Dániából kivándorolt lakos él. Itt tartotta közgyűlését az Amerikai Lutheránus Egyház (ALC) „Kö­zépső Egyházkerülete". A Dana College adott otthont az egyházke­rületi közgyűlésnek. Mintegy 700-800 küldött volt jelen. Mivel ez az állam erősen mezőgazdasági jel­legű, a küldöttek nagyobb része farmer volt, akik jelenleg súlyos gazdasági problémával küzdenek. (Nehezen tudják visszafizetni a bankoktól felvett kölcsönöket és ezért eladják földjeiket, vagy felad­ják bérleményeiket.) __ A közgyűlés főtémája ez volt: „Az Úré a föld” (Zsolt 24, 1). Mint Da­vid Preus élnök-püspök, mind Wayne Weissenbuehler egyházkerü­leti püspök részletes jelentést adott. Érdekesek lehetnek számunkra Preus püspök jelentésének részletei: A reménység népe, reményteljes evangélizáció, reménység a falusi mezőgazdasági problémák között, reménység a béke-szolgálatban és a faji problémák között, a misszió, az éhség, az ökumenikus kérdés. Preus püspök valóban belement a valósá­gos kérdésekbe - egészen a falusi farmerek föld-problémájáig -, és nem törődött azzal, hogy „politizá­lással” vádolják. Tartottak 9 fórumot is, ahol a fenti kérdéseket nyíltan megbeszélték. Engem is és dr. Maut is referá­tumra kértek. A Lutheránus Világ- szövetség célkitűzéseiről és a ma­gyarországi evangélikus egyházról beszéltem. Néhány mondat előadá­somból: „Mi olyan országban élünk, ahol a hivatalos ideológia a marxizmus. Ez új „kihívást” jelent az egyház számára. Itt kell hirdet­nünk Jézus Krisztus evangéliumát.” De máris mennünkkellett tovább éspedig az Egyesült Államok fővá­rosába, Washingtonba. Washington Noha az Egyesült Államokban már többször jártam, Washington­ban most voltam először. Meglepett a város hangulata és szerkezete. Bár itt is vannak óriási felhőkarcolók, de ennél jellemzőbbek a városra a zöld terek. A 4,4 km hosszú és 0,5 km széles parkja a „Mail” „levegőssé” teszi a szövetségi fővárost. Jártam az oszlopos, kupolás Capitol-ban a képviselőház és szenátus épületé­ben. Láttam a Fehér Házat. Élmény volt számomra a Kongresszusi Könyvtár, de még inkább a Lincoln emlékmű és a Washington-obeliszk. • Május 23-26. között voltunk Washingtonban. Programunk szer­vezője Martin Sovik volt, aki az Amerikai Lutheránus Tanács hiva­talában az egyháznak a kormánnyal kapcsolatos ügyeit intézi. Először is Lutheránus Tanács vezetőségével ta­lálkoztunk és igen eleven beszélgetés keretében ismertethettük a Lutherá­nus Világszövetség aktuális kérdé­seit, terveit, ők pedig tájékoztattak a saját munkájukról. Ezt követően a Lutheránus Világ-, szövetség munkája számára is na­gyon fontos állami kapcsolatok munkálására került sor. Először is Paul Simon szenátor fogadott a szenátus épületében. Majd két fontos megbeszélés követ­kezett a külügyminisztériumban. Előbb Gary Mathews, az emberi jo­gok és emberiességi ügyek "osztály­vezetője, majd Mark Palmer a Ke­let-európai ügyek osztályvezetője fogadott. Nagyon nyílt beszélgetés folyt mindkét esetben békéről, igaz­ságosságról, emberi jogokról, a Lu­theránus Világszövetség e területe­ken folyó munkájáról, lehetőségei­ről. Végül meglátogattuk Házi Vencelt, Magyarország nagyköve­tét. Még ugyanezen a napon a „Re- formáció”-ról elnevezett gyüleke­zetben egy szeretetvendégség kereté­ben tarthattam tájékoztatást a ma­gyarországi evangélikus egyházról. Washingtoni lelkészek voltak jelen, de több gyülekezeti tag is. Számos magyar is. Igen sok kérdést tettek fel. Ott volt a The Washington Post vallási rovatának szerkesztője is, aki másnap többek között ezt írta: „Megtaláltuk a magunk útját egy szocialista társadalomban” - mond­ta a magyar evangélikus püspök- „Ez Isten útja, keskeny út, de gon­dolom, hogy a keresztyéneknek szerte a világon a keskeny uta( kell járniuk... úgy gondolom, az Önök társadalmában is...”, bár valamivel kevesebb taggal, de minőségben a Magyarországi Evangélikus Egy­ház erősebb, mint a második világ­háború előtt... hitben, szeretetben és reménységben. Keresztyénnek lenni ugyanis nálunk döntés kérdé­se.” „A Parlafnentben is keresztyén alapon állok és szabadon beszélek.”- „Az egyház csodálatos feladata, hogy hidakat épít a népek között ”- mondotta a püspök. Nagyon eleven megbeszélést foly­tathattam Harold Jansen és Morris Zumbrun washingtoni, illetve balti- more-i püspökkel. Otthonában lá­tott vendégül Martin Sovik lelkész, akivel nagyon gyümölcsöző beszél­getésem volt. Május 26-án Pünkösd első nap­ján Washingtonban prédikáltam a „Reformáció” gyülekezetben. Eb­ben a gyülekezetben fog továbbszol­gálni Carl Mau főtitkár Géniből való távozása után. Textusom Ezé- kiel 36, 26-27 volt: „Új szivet adok és új Lelket adok belétek.” A hang­súly azon volt, hogy Isten az „új szivet” elsősorban azért adja, hogy másokon végezzünk diakóniát. New York látképe _ Allentown Rögtön a washingtoni istentiszte­let után autóba kellett szállni, mert a következő szolgálati hely Allen­town volt. Ez mintegy 600 km-re van Washingtontól. Itt tartotta ülé­sét a Lutheránus Világszövetség or- thodox-lutheránus vegyesbizottsá­ga, a Muhlenberg College-ben. Ez a dialógus évek óta folyik vala­mennyi orthodox egyházzal, (orosz, bulgár, román, ökumenikus patri­archátus stb.) Á bizottság tagja Ma­gyarországról Selmeczi János igaz­gató. így ott összetalálkoztunk. Mi­vel Selmeczi igazgató erről a bizott­sági ülésről külön is beszámol, én ettől eltekintek. New York A szolgálati út utolsó állomása New. York volt. Dr. Mau gépkocsit bérelt és így jutottunk el az Egyesült Államok legnagyobb városába, amely peremvárosait is számítva, a világ legnépesebb városa. Azt mondják, 25 millió lakosa van. A város középpontja Manhatten, az egész világon ismert név. Itt van a' Wall Street, a tőkés világban vezető szerepet játszó pénzpiac központja. A 30 km hosszú Fifth Avenue (Ötö­dik utca) a főútvonal, a milliomosok lakónegyede. A városban minde­nütt a felhőkarcolók a jellemzőek. A 102 emeletes Empire State Buil­ding televíziós toronnyal együtt 449 méter. Itt van az ENSZ székház is. Előbb Dorothy Eberhard, a Lu­theránus Világszövetség Amerikai Nemzeti Bizottságának képviselője, majd Ralston Deffenbaugh, a Luthe­ránus Világszövetség képviselője az ENSZ-nél bonyolította programo­mat. (Itt már Mau főtitkár csak rö­vid ideig volt velem.) Először égy nagyon jól előkészí­tett sajtókonferencián szolgáltam. TV, rádió, újságírók voltak jélen. Számos kérdést kaptam. A hírügy­nökségek másnap kiemelték, hogy „neves nyugati és keleti lutheránu­sok eszmecseréjét javasoltam, ame­lyen nyiltan és testvérien kellene be­szélni az éles kérdésekről.” Azt is kiemelték, hogy a „felszabadítási teológiá”-nak van több jó vonala, de a magyar püspök kitart a „diakó- niai teológia” mellett. „A marxisták és keresztyének közötti párbeszéd segítette egymás jobb megértését és együttműködését bizonyos területe­ken”. „Azt nem állítom, hogy oda­haza nálunk minden rendben van, de már sok jó dolog történt az egy­ház és állam viszonyában és remél­hető annak folytatása” - mondotta a püspök. Május 29-én délben istentisztele­tet tartottam az Inter-Church Con- terben (Egyházközi Központ). Majd ezt követően szeretetvendég1 ségen kellett szolgálnom. Hazaindulásom előtt az ENSZ- be látogattam. Előbb Rácz Pál nagykövetnél, a magyar ENSZ misszió vezetőjénél voltam. Majd az ENSZ-nél egymás után fogadtak a különböző osztályokon. Elsőnek William B. Bujfum főtitkárhelyettes, aztán Pedro Sanjuan, a politikai ügyek igazgatója, majd Virginia Sauer wein és Ingrid Lehmann a nem­kormányzati szervek osztályának tisztviselői. Alaposan megbeszéltük a Lutheránus Világszövetség és az ENSZ kapcsolatait és együttmun- kálkodását. Aztán az ENSZ székházából a Kennedy repülőtérre kellett men­nem. Kéthetes sűrű, nagyon tartal­mas és eredményes program után, irány: Budapest! / Tanévzáró istentisztelet és ünnepi ülés a Teológiai Akadémián „Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját.” Teológiai Akadémiánk évről évre visszatérő eseménye a tanévzáró. Egy tanulmányi esztendő eredménye összegeződik ilyenkor és egyúttal búcsúz­nak az ötödéves, végzős hallgatók. A június 20-i ünnepi alkalmon résztve­vők megtöltötték a zuglói templomot. Jelen volt egyházunk elnöksége, a testvér akadémiák képviselői, valamint az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében Lóránt Vilmos főtanácsos. Vámos József dékáni jelentése közben Az 1984Ü5 5-ös tanévet lezáró is- téntíszíelétén* dr. Káldy Zoltán püspök-elnök hirdette Isten igé­jét, Gál 6, 6 alapján. Sokféle egyetem, főiskola dol­gozik Magyarországon - mon­dotta Káldy püspök. Ez az Aka­démia az, amelyik az Igére tanít­ja a hallgatóit. Minden, ami tör­ténik valamiképpen az Igével van összefüggésben. A logoszra taníttatnak, amely azt jelenti: beszéd, ige, Isten igéje, Jézus igé­je, a kereszt beszéde, az örökélet beszéde. Ám nemcsak művelt teológiai fejeket akarunk kiművelni, ha­nem szíveket, amelyben élő, ele­ven Krisztus-hit uralkodik. Az egész emberben, érzésében, cse­lekvésében. „Részesítse minden javában a tanítóját.” Részesítse - emögött az van, hogy hála, hála, hála. Tanítványi hála. És hogyan ad­hatják vissza, amit kaptak? Tisz­ta igehirdetéssel! Nem a világtól elzárt steril igehirdetéssel. Arra kérem a végzett hallgató­kat, hogy szeressék a gyülekeze­tét! Ugyanakkor a szekularizáló­dott, kritizáló, az egyházzal vi­tatkozó embereket is. Mert az embereknek kell visz- szaadnunk a szeretet, az egészért való felelősséget. Ez a tanítványi hála. Az istentiszteletet követően akadémiai tanévzáró ünnepi ülé­sen dr. Vámos József dékán je­lentésében hangsúlyozta: I Az egész elmúlt tanév alatt ez a két, egymásnak látszólag ellentmon­dó, de valójában egymást kiegé­szítő jézusi ige töltötte be gon­dolatainkat, szándékainkat és egész szivünket: „Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.” (Lk 17, \0.) ‘ ,’JŐ1 van jó és hű szolgám, a ké­vésén hű voltál, sokat bízok rád ezután.” (Mt 25, 21.) Betöltötte ez a két ige teljes valónkat úgy, hogy ennek a jézusi követel­ményrendszernek a tudomásul­vétele és teljesítés kívánsága egy­szerre vonatkozott az. evangéli­kus lelkészképzésre, lelkészneve­lésre csakúgy, mint egyházunk­nak, társadalmunknak a magunk lehetőségeivel és eszközeivel való hűséges szolgálatára. A dékán következőkben be­számolt a tanév eseményeiről, a tanári kar és a hallgatóság min­dennapi munkájáról, a teológus otthon életéről. Többek között kiemelte, hogy az április 24-én tartott ünnepi Akadémiai ülésen megalakult az Evangélikus Teológiai Társaság és ugyanakkor tíz kiemelkedő egyházi személyiség kapta meg a legmagasabb teológiai tudomá­nyos fokozatot, a tiszteletbeli doktori címet. A tanév második felében rend­szeressé vált a fiatalabb lelké­szek részére tartott továbbképző Káldy Zoltán püspök gratulál Csepregi Andrásnak, az első helyezést elért csapat egyik tagjának tanfolyam. Ezek az alkalmak szép bizonyságát adták annak, hogy ez a lelkészi generáció mi­lyen felkészülten, éretten látja el szolgálatát. Hasonló tapasztalatokra jutott a T anári Kar a gyülekezeti munka­társakkal tartott konzultációnk. * A teológusok karéneke után ifj. Magassy Sándorné búcsúzott el a végzett hallgatók: Bachorecz Katalin, Buczolich Márta, Fabu- lya Hilda, Hüffner Györgyi, Molnár Éva, Mónus László ne­vében. Testvéreink áldozatkészsége tette lehetővé, hogy idén is juta­lomban részesíthette akadémiánk hallgatóit. így kiosztásra került a Gäwert-, Gritsch-, Hermann-, Percián-, Ostein-, Dávid Sné-, Gaál Piroska alapítvány, vala­mint egy névtelen testvérünk adománya Kecskemétről. Ezt követően Káldy püspök szemé­lyesen adta át a felszabadulás 40. évfordulójára az egyetemek és főiskolák részére kiírt verse­nyen első helyezést nyert Csep- regi-Lackner-Kovács alkotta csapatnak az országos egyház jutalmát és kérte, hogy ilyen irá­nyú tanulmányaikat ne hagyják abba. Az ülés Vámos dékán zárósza­vaival és a himnusz eléneklésével ért véget. A tanévzáró résztvevőinek egy csoportja il

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom