Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Az újévi 1887 SZILVESZTER ESTE. Nyugtalanul járkál a kántor egyik szobából a másikba. Aggo­dalommal néz be időről időre a hálószobába, ahova a fehérruhás asszony bement, mert a kántor felesége hetedik gyermekét vár­ja. — Most csak az izgat, hogy az utolsó 87-es, vagy az első 88-as lesz-e? — mondta a nyájas asz- szony tréfásan, amikor belépett. — Fő, hogy jó keresztyén le­gyen — hangzott a szenvedő asz- szony válasza. A kántort kínozza a gondolat, hogy ma este még szolgálata van. Fél órával éjfél előtt kez­dődik az óév búcsúztatása, ami az egész esztendő egyik legláto­gatottabb istentisztelete. Éppen 11-et üt a toronyóra. Félelmetes komolysággal kondulnak a sú­lyos ütések a havas háztetők fe­lett, a könyörtelenül rohanó idő­re emlékeztetve. Már csupán egy órája van az óesztendőnek, de épp ez az óra tartja még csu­kott kezében a sorsdöntő kér­dést, hogy hétszeres boldog apa lesz-e? Már orgonája előtt ül. Előtte a karzaton 12 ember a rézfúvó együttes tagjai. A templom ha­jójából meleg pára száll fel. A padok tele vannak. A folyosó­kon állnak, akik már nem kap­tak ülőhelyet. BEHARANGOZTAK. A Bach- preludium, melyet már régen ki­választott és gondosan kigyako­rolt erre a napra, nyitva fek­szik előtte. De, amikor az első akkordhoz le akarja nyomni a billentyűket, .újra maga előtt lát­ja a sápadt arcot, a fájdalmas vonásokkal és fülében újra hall­ja a nehéz sóhajokat. És hirte­len elfelejtve Bachot a Luther- éneket kezdi játszani „Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád irgal­mas Isten”. Saját szorongó lelke kiált segítség és vigasz után. A gyülekezet felfigyel. Ebben a ko­moly órában mindenki megérti egy szorongó és összetört szív mondanivalóját. A korái hatásá­ra a kántor nyugtalan szíve las­san lecsendesedik Istenben. Majd lágy, de mégis erőteljes regisz­terekkel kezdi a bevezető éne­ket: „Isten ki bölcsen vezérled Az időknek folyamát, Téged áldunk, hogy megértük Az esztendő alkonyát. Te intézed itt sorsunkat, Hatalmad emel, s lesújthat. Áldást osztó szent kezed Hűn vezérli népedet.” Azután arra kényszeríti magát, hogy a lelkész szavaira figyel­jen. A terméketlen fügefáról be­szél, amely szerint a vincellér azt mondja a gazdának: „Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyá­zom, hátha terem jövőre, ha pe­dig nem, akkor vágd ki.” — Az­tán beszél a vincellérről és azokról a világújító erőkről, melyek ma is áradnak belőle. De az orgonánál ülő barátja szá­mára is beleszö egy találó igét: mert megfigyelte az előjátékot és ajándék meg tudta érteni annak jelenté­sét. A KANTOR CSENDBEN MEG­KÖSZÖNI a neki szóló vigaszta­ló mondatokat. De azután újra várja szolgálat. Ott van előtte másodpercre beállított órája. Ha a toronyóra 12-öt üt, minden előjáték nélkül, a fúvósokkal együtt bele kell vágnia a lelkész beszédébe a „Jer dicsérjük Is­tent” kezdetű énekkel. Így írja ezt elő a helyi szokás. Ez az idő kíméletlen rohanásának a szim,- bóluma. Még 2 perc van 12 előtt. De a fúvósokat már elfogja a nyugtalanság. Újra meg újra fe­léje fordítják fejüket, megnyal­ják ajkukat, szájukat mozgásra készítik. — Nem üt még? Csak nem állt meg az óra? Nem, ez csak a szívük hangos dobogása volt. Még 1 perc. A fúvósok készen vannak. A kán­tor élesen figyelő füle már hall­ja a négy ütést a kisharangon. Egy megváltó intés fejjel a fú­vósok felé és egyszerre 12 fú- vóshangszerből és a teljes orgo­nából zengve, beköszönt az új esztendő, elvágva a lelkész szá­jából a szót. A gyülekezet fel­rezzen a padokban mintegy az utolsó nap harsonáitól. Sokakat reszketés fog el. Hangjuk elné­mul. De a többség mélyen meg­indult szívvel kapcsolódik bele Rincart Márton hatalmas korál­jába: „Jer dicsérjük Istent Szívvel, szájjal, lélekkel Ki nagy dicsőséget Cselekszik mindenekkel. ..” A kántor játék közben lehajt­ja fejét. Behunyja szemét. Érzi, hogy a hatalmas hangok maguk­kal ragadják őt. Valami vibrál a szemei előtt. Zúg a fülében, ezért csak mintegy a távolból hallja a lelkész hangját: — Ma, 1888 Újév napján 'így hangzik a gyülekezet vezérigé­je: „Az Hr mindent jól tesz, a maga idejében.” A kántor csendesen összekul­csolja kezeit. Ezek az igék neki szólnak... És amikor elhangzik a záróvers, lezárja az összes re­gisztereket, csendesen lépdel le­felé a lépcsőn a kottákkal. A TEMPLOM CSAK LASSAN ÜRÜL KI. Az oldalajtón keresz­tül hagyja el a templomot. Sie­tős léptekkel furakodik át a tö­megen. Ismerőseinek újévi kö­szöntését csak fejbólintással vi­szonozza. Az ablakokban minde­nütt égő karácsonyfák. Már lát­ja a távolból a szoba fényét, ahol felesége fekszik. Sietve megy há­zába, rohan fel a lépcsőn, elful­ladva nyitja a hálószoba ajtaját. Éppen jókor érkezik, hogy meg­hallja az újszülött első síéását. Majd gyorsan visszafordul és a folyosó homályában figyeli a halk sírást, ami szebbnek tűnik előtte, mint a legpompásabb Bach fuga, és hallatára maga is úgy sír. mint egy gyermek. Per­ceken át... Mikor végre halkan belép a szobába, a gyermek any­ja karjában pihen. Fordította: Gáncs Aladár Luther emlékünnepély a Tolna-Baranyai Egyházmegyében A bonyhádi gyülekezet templo­mában tartotta Luther ünnepélyét a Tolna-Bar anyai Egyházmegye 1983. október 30-án. Már jóval korábban autóbuszok és gépkocsik hosszú sora állt a templom előtti utcában és gyüle­kezett az egyházmegye szinte va­lamennyi gyülekezetéből a nép. Nemcsak a templom és a karzatok voltak tömve emberekkel, hanem két szomszédos terem is, ahová hangszóró közvetítette az ünnep­séget. Sólyom Károly esperes igehir­detése után a pécsi gyülekezet énekkara két művet énekelt áhí­tatot ébresztő finomsággal. Bali- kó Tamás a pécsi Nemzeti Szín­ház tagja mondott el két Remé- nyik verset. Dr. Muntag Andor teológiai professzor tartott elő­adást Lutherről. A hatalmas gyülekezet a műsort nagy figyelemmel hallgatta. Végül Balikó Zoltán espereshe­lyettes, Krähling Dániel és Lack- ner Aladár lelkész lépett az oltár­hoz. Velük együtt még egy presbi­ter, egy édesanya és egy ifjú leány imádkozták az oratio ökumenika imát, amely egybeölelte a világ keresztyénséget Isten előtt. A nagy gyülekezet minden rész után együtt zengte Hallgass meg min­ket Urunk. S. K. „Én bizony azt hiszem, hogy ség szeretetét, a tisztaságot, a jó­két kezünkre volna bőven tenni- tékonyságot stb és mindazt, ami valónk, ha gyakorolnánk a sze- ezekből következik.” lídséget, a türelmet és az ellen­Istentiszteloti rend Budapesten, 1983. december 31-én, Óév este Deák tér du. 6 (úrv) Káldy Zoltán. Fasor du. 6 (úrv) Szirmai Zoltán. Ül­lői út 24. du. 6. Ruttkay Levente. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. du. 7. Rutt­kay Levente. Rákóczi út 57,b. du. 5. Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. du. 6. Rédey Pál. Kőbánya du. 6. Vaj­da Péter u. 33. du. 5. Zugló, du. 6. Szabó Lajos. Kassák Lajos út 22. du. 5. Újpest dU. fél 7. Blázy Lajos. Pest­erzsébet du. 5. Pestlőrinc du. 6. Matúz László. Kispest du. 6. Bonnyai Sán­dor. Pestújhely du. 5. Schreiner Vil­mos. Rákospalota, Kistemplom du. 6. Bolla Árpád. Rákosszentmihály du. 5. Karner Ágoston. Cinkota du. 6. Szalay Tamás. Rákoshegy du. 5. Ferenczy Zoltán. Rákosliget du. 4. Kosa László. Rákoskeresztúr du. 6. Kosa László. Bécsikapu tér du. 6. (úrv) Koren Emil. Óbuda du. 3. (úrv) Görög Ti­bor. XII. Tartsay Vilmos u. li. du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút du. fél 6. Kőszeghy Tamás. Modori u. 6. du. 5. Kelenföld du. 6. (úrv) Bencze Imre. fél 12. Missura Tibor. Német­völgyi út 138. du. 4. Missura Tibor. Kelenvölgy du. fél 5. Rőzse István. Budafok du. 6. Rőzse István. Csepel du. 5. (úrv) Mezősi György. Budapesten, 1984. január 1-én Deák tér de. 9. (úrv) Takácsné, Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv) Hafen- scher Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. üllői iit 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbá­nya de. 10. (úrv) Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv) Zugló de. 11. (úrv) Szabó Lajos Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frange- pán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üj- telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 10. Ma­túz László. Pestlőrinc, Szemereteiep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kis­pest, Wekerle-teíep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10.' Schreiner Vilmos. Rákospalota, MÁV-telep (Nas­polya u. 4.) de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota, Kistemplom de. 10. Bol­la Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákos­hegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosli­get de 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv), de. fél 11. (német), de. 11. (úrv), du. 6. To- rockó tér de. fél 9. (úrv). Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Ta­kács József, du. fél 7. Csengődy Lász- lóv Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút ó-e. fél 11. Csengődy László. Mcdori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre, de. 11. (úrv), Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv) Mis­sura Tibor. Nagytétény de. 8. (úrv) Rőzse István. Kelenvölgy de. 9. (úrv) Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv) Rőzse István. Budaörs du. 3. (úrv) Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. (úrv) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Budapesten, 1984. január 6-án vízkereszt ünnepén Deák tér de. 11. (úrv) Pintér Károly, du. 6. Takácsné, Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. Gáncs Aladár, du. 6. Muntag Andorné. Karácsony Sándor u. 31—33. du. 6. Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Zugló de. 11. Szabóné, Mátrai Marianna. Kassák Lajos út 22. de. 11. Üjpest de. 10. Blá­zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pestlő­rinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota, Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rá­kosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Cinkota de. fel 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de 11. (úrv), du. 6. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tar­tsay Vilmos u. 11. du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút du. fél 6. Kő­szeghy Tamás. Kelenföld de. 11., du. 6. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. Rőzse István. Csepel du. 5. Mezősi György. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapla Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 ffi 83.3247 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Amit pedig szóltok vagy cse- lekszetek, mind az Ür Jézus ne­vében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala” (U—2 3, 17.) VASÄRNAP. — „Nem önma­gunkat hirdetjük, hanem Krisz­tus Jézust, az Urat”. (2Kor 4,5 — Zsolt 22,23 — Lk 4,16—21 — Zsolt 121). Az evangélium hir­detői vagyunk. Követek. A sza­vaknak nem az igét hirdető ad­ja meg az erejét, hanem Jézus Krisztus, akit hirdetünk. Az em­beri szót Isten teszi élővé és ha­tóvá. A leghatalmasabb igazság­nak Jézus Krisztus jelenlétének hirdetése teszi igazzá szavainkat. A lelkészekét és a Krisztusról vallást tevő gyülekezeti tagokét egyaránt. HÉTFŐ. — Jézus mondja: „Aki énhozzám jön, azt én nem kül­döm el magamtól”. (Jn 6,37 — lSám 1,15 — Mt 2,13—23 — lTim 1,1—11). „Mikor elhagytak, / Mi­kor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Át­ölelt az Isten”. ■— írta Ady End­re. Mert Jézus nemcsak hogy nem veti el magától azokat, akik hozzá mennek, hanem Isten ép­pen Jézus Krisztusban öleli át szeretetével azokat, akik oly ma­gányosnak érzik magukat és úgy érzik, mint a költő, hogy lelkűket már roskadozva viszik csupán. KEDD. — „Az Ür lesz á ki­rály az egész földön. Azon a na­pon az Űr lesz az egyetlen Is­ten, és neve az egyetlen név”. (Zak 14,9 — lKor 15,28 — Ézs 43, 16—19 — lTim 1,12—20). Az ember látása véges. Istenre is ezzel a véges látásával tekint. Igen sokszor meghatároznánk Is­ten jelenlétének helyét. Isten azonban nem szorítható formák közé, nem köthető szertartások­hoz. ő hatalmasabb, mint a te- remtettség. Érezhetjük állandó je­lenlétét, mely egykor majd tel­jes dicsőségében ragyog föl. „Hozd a napköltét, Országod be- toltét. Múljék el az éjszaka! Fus­satok árnyak ... Jöjj, Uram, vár­lak, Lelkemnek fényes csillaga!” (397. ének 5. v.) SZERDA. — „Isten táplálá­sunkra mindent,, bőségesen meg­ad nekünk”. — (lTim 6,17 — 5Móz 8,10 — 5Móz 33,26—29 — lTim 2,1—15). Istentől, a mi Atyánktól kérjük mindennapi imádságunkban mindazt ami az élethez szükséges. Naponta kér­jük tőle, hogy ne csak kapni, hanem adni is tudjunk! Mert Isten dicsőítése nem csupán ab­ból áll, hogy hálát adunk a te­rített asztal megnyugtató tudatá­ban Istennek, hanem hogy má­soknak is adunk. Baráti szót, ételt, szeretetet. Mindazt, ami az élethez elengedhetetlenül szüksé­ges. CSÜTÖRTÖK. — Jézus így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdes­sétek az evangéliumot minden teremtménynek”. (Mk 16,15 — Zsolt 72,19 — Fii 4,10—20 — lTim 3,1—13). Krisztus köt össze egymással. Amit saját szavaink­kal oly nehezen tudnánk elmon­dani, .azt Krisztus evangéliumá­nak hirdetése megérteti. Amikor képtelenek lennénk a megbocsá­tásra, Jézus szava a megbocsá­tást hirdetteti. Amikor a pusztí­tás felé indulna az ember, Jézus szava az életet hirdetteti. Ezért hatalmas, ezért nélkülözhetetlen feladat az, ami Jézus tanítvá­nyaira bízott, amit Jézus ránk bíz. Hiszen az ö evangéliumá­nak hirdetése a szeretet össze­kapcsoló erejének jelenléte eb­ben a világban. PÉNTEK—VlZKERESZT. — „Meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy vilá­gítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak”. (Lk 1,78—79 — Ézs 35,5 — Mt 2,1—12 ,— lTim 3,14—16). Rah­ner írja: „A sötétségnek, a ma­gánynak, a lét lassú lemorzsoló­dásának és halálos fáradtságá­nak kellős közepén kiálthatja oda a kereszténység az emberiség­nek: Van elég fény! Van elég öröm! Olyan ragyogó szeretet bent az emberi szívekben, és annyi szépség kint a világban; ezt nem magyarázhatja meg a semmit meg nem okoló semmi. Csak az abszolút fény. Csak az abszolút öröm. Csak az abszolút szeretet és szépség. Tehát az ab­szolút lét”. Melyet Jézus Krisz­tus jelenléte ad. „Kérünk tartsd meg tisztán nékünk Ezt a drága szent igét! Sürgess minket, el ne késsünk Vinni fényét. szerteszét, Hogy meglássák mindenek, S üdvösségre leljenek!” (185. ének 3. v.) SZOMBAT. — Pál írja: „Ezért örömöm van a Krisztusért vál­lalt erőtlenségekben, bántalmazá­sokban. nyomorúságokban, üldöz­tetésekben és szorongattatások- ban, mert amikor erőtlen va­gyok, akkor vagyok erős”. (2Kor 12,10 — Zsolt 81,2 — Zak 8,20— 23 — lTim 4,1—5). Isten sokszor rejtőzik az ellen­tétek mögé. A golgotái keresztre tekintve érezhetjük ezt igazán. Ott, ahol látszólag sehol sem volt Isten, ott volt leginkább je­len. A keresztyén ember éppen ezért Krisztus keresztjére tekint­ve nyerhet erőt minden helyzet­ben, hiszen az ellentét mögé, a szenvedés mögé rejtőzve ott mu­tatkozott meg isten embert mentő' szeretete. Saját erőnk he­lyett Krisztus ereje által érez­hetjük minden körülmények kö­zött Isten szeretetét, érezhetjük, hogy értelme van életünknek, van erőnk feladatainkat teljesíteni. Nagy László — Óév este az oltárterítő szí­ne: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: Lk 12, 35—40; az igehir­detés alapigéje: Am 8, 11—12. — Újévkor az oltárterítő szí­ne: fehér. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: Lk 2, 21 az ige­hirdetés alapigéje: Zsolt 105,1—5. — Vízkereszt ünnepén az ol­tárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Ézs 60, 1—6; az igehirdetés alapigéje: Jn 8, 12. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN Ja­nuár 8-án, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: KORÉN EMIL espe­res. — GYŐR — ÖREGTEMPLOM. A november 27-én tartott ádvent esten dr. Muntag Andor teológiai tanár és Gáncs Aladár lelkész­orgonista szolgált. Muntag Andor „Kit várunk?” címmel tartott ádventi előadást. Gáncs Aladár orgonaműsorában elsősorban az egyházi esztendőnek megfelelő eschatológiai, ádventi és karácso­nyi korálelőjátékokat szólaltatott meg. Az .1791-ben épített Elgasz- orgona emlékét ma már csak a szekrényzet gyönyörű díszítésű középső része őrzi. A többször átépített hangszer kiemelkedő helyet foglal el hazai orgonáink sorában. Az esős időben szép számmal összejött gyülekezetét Bárány Gyula esperes köszöntöt­te. Utal rá, hogy ádvent nem csak azt jelenti: mit kapunk, ha­nem azt is, hogy mit kell ad­nunk. Ezt az elkötelezést érezte a gyülekezet is, amikor Szeretet­otthonát nemrég felújította. A jól sikerült estén — melynek bevé­tele a gyülekezet szokása szerint a Szeretetotthon lakóinak kará­csonyi megajándékozását szol­gálja, közreműködött még Fe­renczy Judit (ének) és Tekusné Szabó Izabella, aki Pilinszky Já­nos „Ádventi gondolatok” című írásából olvasott fel. A zeneszá­mokat Tekus Ottó igazgató-lel­kész ismertette. Saját magunkkal szemben ne legyünk könyörületesek, hanem szigorúak és haragosak, hogy Is­ten is könyörületes és ne szigorú legyen. (Luther) Énekeljetek, kedves gyerekek, énekeljetek az újszülött Gyerme­kekről! Mert ha mi nem neki éne­kelünk, akkor kihez szólhat az énekünk? (Luther)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom