Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-09-18 / 38. szám

„Túl sok forog kockán” A Lutheránus Világszövetség tisztségviselőinek levele a szovjet és az amerikai elnökhöz A Lutheránus Világszövetség tisztségviselői, a szövetség korábbi békefelhívásainak folytatása­ként levelet intéztek Jurij Andropovhoz, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkárához, a Legfelső Tanács Elnökségének elnökéhez és Ronald Reaganhez, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez. A levelet a genfi szovjet és amerikai ENSZ-képviseletnek július 18-án adták át továbbítás céljából. Az LVSZ Vég­rehajtó Bizottsága 1981 augusztusában Turkuban (Finnország) megtartott ülésén is már intézett le­velet a szovjet és az amerikai vezetőkhöz, amely­ben aggodalmát fejezte ki „a pusztítás félelmetes fegyvereinek növekedése miatt”. 1981 novembe­rében 19 európai és észak-amerikai evangélikus egyházi vezető (közöttük dr. Káldy Zoltán püspök) vett részt az LVSZ genfi központjában szervezett tanácskozáson, amelynek témája „Az egyház lelki és pásztori megbízatása a nukleáris katasztrófá­tól fenyegetetett világban” volt. A tisztségviselők levelének szövege a következő: „Excellenciás Urak! A Lutheránus Világszövetség képviselői Géni­ben, 1983. július 11—15. között tartott ülésükön nagy figyelmet fordítottak a nukleáris fegyverke­zési verseny folytonos növekedésére és arra a fo­kozódó félelemre, amelyet az SS—20-as rakéták elhelyezése, valamint a Pershing—2 és Cruise ra­kéták tervezett telepítése okoz. Ezért a Lutheránus Világszövetség tisztségviselői azzal a kéréssel for­dulnak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kor­mányához, hogy tegyenek kölcsönös engedmé­nyeket a genfi tárgyalásokon, és ezzel akadályoz­zák meg a nukleáris fegyverkezési verseny továb­bi fokozódását. Hisszük, hogy a jelenlegi genfi tárgyalásoknak nem szabad kudarcba fulladniuk. Túl sok forog kockán. Meggyőződésünk, hogy mind a Szovjet­unió, mind az Egyesült Államok kormányának módjában áll engedményeket tenni, biztonságuk kockáztatása nélkül. Ha engedményeket tesznek, és biztosítékokat nyújtanak, feleslegessé válik az új nukleáris fegyverrendszerek fejlesztése és te­lepítése. A fokozódó nukleáris fegyverkezés ellenzése az evangélikus egyházakban erős és növekszik szer­te a világon, különösen a leginkább érintett or­szágokban. Az SS—20-as rakéták jelenléte, vala­mint a Pershing—2 és Cruise rakéták tervezett európai telepítése egyaránt hozzájárul az ellen­zésnek ehhez a növekedéséhez. Az ésszerű komp­romisszum elérésére és a fegyverek kiegyensúlyo­zott csökkentéséhez szükséges feltételek megte­remtésére tett erőfeszítések széles körű támogatás­ra találnak egyházainkban. A Lutheránus Világszövetség tisztségviselői felszólítják az egyházakat, fokozzák tevékenysé­güket és imádságukat a békéért és a népek kö­zötti megértésért. Genf, 1983. július 15. Dr. Josiah Kibira püspök, elnök D. dr. Johannes Hanselmann Dr. Andrew Hsiao Dr. David Preus alelnökök, Carl Gustaf von Ehrenhciin kincstárnok Fordította: ifj. Szentpétery Péter Luther-kiállitás Pannonhalmán Orgonáink Budavári templomunk orgonája 1980-BAN ÜNNEPELTE fennál­lásának másfél évezredes évfordu­lóját a Szent Benedekről elneve­zett szerzetesrend. Pannonhalma a jubileumi esztendőben 984 éves múltra tekinthetett vissza. Nagy kiállítással emlékeztek meg akkor az alapítóról, és a világnak szinte minden tájára eljutott alapítások­ról. Szent Benedek fiait azonban nemcsak az jellemzi, hogy meg­becsülik a saját rendjük és egy­házuk múltbeli és jelenbeli érté­keit. Ugyanilyen tisztelettel for­dulnak ők minden egyetemes ér­ték felé. MÉGIS, MINDEZEK ISMERE­TÉBEN IS különleges az az elgon­dolásuk, amelyet ez év júniusában valósítottak meg. Luther Márton­nak, a nagy reformátornak a tisz­teletére rendeztek egy kiállítást. Két tárlóban kaptak helyet a könyvtár tulajdonában levő mun­kák. Aki kevesli a két tárlót, an­nak elárulhatjuk, hogy a szentté avatásuk kilfencszáz éves évfordu­lóját ünneplő István, Imre, Gel- lért, illetve a két lengyel szárma­zású remete, András és Benedek is ennyit kaptak. Luther Mártont az első tárolóban elhelyezett cím­felirat „a hitújítás nagy alakja­ként” emlegeti. Ebben a tárlóban XVI. századi német nyelvű anyag található, egytől-egyig Luther művei. Híres művek: egyesek a megjelenés évéből, mások későb­biek. Olvasgatom az ismerős cí­meket: A német mise; A német nerpzet keresztyén nemességéhez; Á török elleni háború. Elgondol­kodom: vajon milyen szél sodor­ta őket ide?! Habent sua fata li­belli! Egy részük Mária Terézia udvari könyvtárosának hagyaté- kából került ide. A többiek ere­detét homály fedi. A mgsik tárló két részből áll. A felső részen Luther Wittenberg- ben kiadott hétkötetes latin nyel­vű munkái közül egy kötet. Mel­lette egy Jénában kiadott, nyolc- kötetes német nyelvű Luther-ki- adás egyik kötete. A könyvön ott az öt betű: VDMIE Verbum Dei manet aeternum: Isten igéje örök­re rppgmarad. A harmadik könyv egy 1543-ban Wittenbergben ki­adott teljes Luther Biblia-fordítás, amelyből valaki kitépte az Újszö­vetséget. Háborús, vagy valláshá­borús vihar állhat a hiány mö­gött?! Nem tudjuk! A tárló aljá­ban .egyfelől XVIII—XIX. száza­di magyar nyelvű Luther-munkák sorakoznak. Egy kiskatechizmus és magyarázata az ajánlás szép­ségével tűnik ki, a másik arról is­merős, hogy Kis János püspök a kiadója. A tároló alsó részében a 46. zsoltár három, különböző for­dítása található; Károlyi, a kato­likus Káldy és Szenczi Molnár Al­bert fordítása. Káldyét olvasga­tom, mert a két reformátust már ismerem: „Az Erők Ura mi-ve­lünk, a mi oltalmazónk a Jákob Istene”. Az utolsó, ami megfog, egy ökumenikus szimbólium, ÖKÜME- NÉ-felirattal. Kérdésemre el­mondják, hogy a vancouveri EVT világgyűlés egyik prospektusából vették ki. Egészen a jelenig vezet tehát a kiállítás. A TÁROLÓK MEGTEKINTÉSE UTÁN megkérdeztem, kinek kö­szönhető a kiállítás. A válasz csak nagy üggyel-bajjal született meg. Kiderült, hogy Szent Benedek fiai szeretik az „óra et laborá-t” az imádságot és a munkát), de nem szeretik a személyre méretezett dicséretet, különösen, ha úgy ér­zik, hogy csak a „kötelességüket teljesítették.” Mégis elhangzott két név: Szabó Flóris főkönyvtárosé és dr. Solymos Szilveszteré. Az el­ső adta a szakértői tudást és ak­tív segítséget, a második pedig összehozta magát á kiállítást, ki­válogatva és elrendezve az anya­got. nemcsak ebben az évben lesz nyit­Az értékes Luther-összeállítás va, hanem a budapesti lutheránus nagygyűlés befejeztéig, tehát 1984 júliusának végéig. HAZAFELÉ TARTVA egyfelől arra gondoltam, hogy Luther sze­mélye nemcsak elválaszt, hanem össze is köt minket: egyetemes ke­resztyén gondolatai áttörik a fele­kezeti korlátokat. Másfelől Szent Benedek Regulájának egy mon­data jutott eszembe, amelyet Lu­ther is megfogalmazott, és amely így hangzik: „Krisztusnak egyál­talán semmit elébe ne tegyenek.” A kérdésre, hogy mivel is lehetne viszonozni ezt a Lutherhez és a bencés rendhez egyaránt méltó gesztust, azt a választ találtam, hogy minél több lutheránusnak kell megnézni a kiállítást és a lu- theranizmusunkat ökumenikus módon kell megélnünk. A BÉCSIKAPU TÉREN álló neobarokk templomunk sok ér­dekes, feszült, örömteli és szo­morú emléket rejt falai között. A legszomorúbb a második vi­lágháború végén az ostrom volt, amikor teli találatot kapott a templom, s a ráhullott bomba az oltár előtt robbant és szét­zúzott mindent. Az oltár falas­tól kidőlt, az ablakok, ajtók ki­szakadtak, a padok forgácsok­ban hevertek s a második eme­leti kóruson a régi, igénytelen orgona is rendbehozhatatlanul ro­mokban hevert. Ez a régi or­gona, amelynek építésére a múlt század végén a Honvédelmi Mi­nisztérium 400 koronát adott, a templom hátfalát tartó igen szép három boltív középsője alatt a háttérben állt. Bécsikapu téri templomunkat, amely Budapesten a második vi­lágháború végén, az ostrom alatt a legtöbbet szenvedett evangé­likus templom volt, az állam hozatta rendbe, kívül helyreál­lítva az eredeti neobarokk stí­lust, belül viszont némi puritán egyszerűsítést végzett. Az orgo­na teljesen elpusztulván, tizen­hat évig harmonium kísérte a gyülekezet énekét. A GYÜLEKEZET AZ ÖTVE­NES ÉVEK VÉGÉN mert orgo­naépítésre gondolni. Gyűjtést inr- dítottak a hívek maguk között, de végül is az orgona 440 000 Ft-os költségét jelentős külföldi adományokból, legnagyobb részt a finn egyház adományából fe­dezték. De nem készült el telje­sen. Az orgona belső gerincét alkotó három rész. a főmű, a re­dőnymű és az ún Rückpositiv, közül csak az első kettő épült meg. De így is monumentális orgonaként szolgálta a gyüleke­zetét. Tervezője Peskó Zoltán orgo­naművész. Az 1960-ban történt felavatása óta a gyülekezet or­gonista-kántora a tervező fia, Peskó György orgonaművész, aki számtalan hangversenyével tette híressé az orgonát, amelyet ter­vezője eleve úgy konstruált, hogy nemcsak az istentiszteletek ki­set etére alkalmas, hanem roman­tikus hangzásösszeállításával hangversenyek tartására is ki­válóan alkalmas. Ezen a hang­szeren Peskó György kétszer ját­szotta végig sorozatban Bach ösz- szes orgonaműveit. AZ ÚJ ORGONA nem fért el a régi helyén, a boltívek mö­Maróti János acsai lelkész 1983. szeptember l-ével belépett a nyugdíjas lelkészek sorába. Lelkészi szolgálatát 1940-ben, a háború viharos éveiben kezdte. Több szolgálati hely után fele­ségével, néhai Paulovicz Erzsé­bettel Ácsára került, ahol egy­folytában harminchárom és fél évig végezte lelkészi szolgála­tát hűséggel és odaadással. A gyülekezetben generációk egész sorát keresztelte, tanította és ne­velte fel a keresztyénségben. Né­hány évvel ezelőtt szívbetegség fékezte szolgálatában, tavaly pe­dig hűséges házastársát, a gyü­lekezet pedig kedves papnéját veszítette el. A búcsúzás szép, ugyanakkor fájdalmas alkalma 1983. szep­tember 4-én volt, amikor mind Ácsán, mind pedig a hozzátarto­zó Erdökürtön az istentisztelet götti kórusrészben. A barokk boltíveket ma hatalmas sípsor zárja el, kitöltve a kórus teljes hátfalát. Ez az orgonatest az ere­detileg három manuálosra terve­zett hangszernek csak két ma- nuálját töltötte meg 16 regisz­terrel. A templomban gyakran meg­forduló finn egyházi turistacso­port tagjai között számosán vol­tak kántorok és orgonisták is. Megismervén az orgonát, ők ve­tették fel az ötletet: be kell fe­jezni az orgonát a Rückpositiv megépítésével. Sőt, e célra ott­hon tartott hangversenyeik és Peskó György finnországi hang- versenykörútja után a finn egy­ház vállalta a Rückpositv meg­építésének teljes költségét, ami 1977-ben 300 000 Ft-ot jelentett. Maga a gyülekezet a kísérő mun­kák elvégzésére még 80 000 Ft-ot áldozott. Így ma három manuá- lon 24 regiszterrel működik. Sok száz sípja közül a legkisebb 4 mm-es, a legnagyobb 6 méteres. A hatalmas hátfal-sípsort szé­pen egészíti ki a kórus mellvéd­jén előreugró Rückpositiv, külön­álló orgonatestként, a hátfallal ellentétes ívű sípsorával. Az ere­deti orgona így 1977-ben 20",„- kai bővült. AZ ÉVEK SORÁN MEGTAR­TOTT számtalan egyházi zeneest és orgonahangverseny között két nagy ünnepe volt a hangszernek. Az első az 1960 tavaszán történt felavatása, amikor Peskó Zoltán szólaltatta meg. A második a Rückpositivval kiegészült és tel­jessé lett orgona felavatása, ami­kor Peskó György orgonáit. Mindkét alkalommal ugyanaz a műsor hangzott el. Előbb az apa, azután a fiú ujjai alól. Különö­sen a második ünnepi hangver­seny kitűnően mutatta be azo­kat a variációs lehetőségeket, amelyeket a megújult és kiegé­szült orgona lehetővé tesz. Wal­ter „Jézus életemnek” hétféle változata, Bach „Passacaglia” huszonkét variációja. Peskó Zol­tán művének, a „Saconnáriak” nyöTT "Változata, amely az ősi ároni áldás dallamának finom árnyalatú feldolgozása, és Liszt „Weinen, klagen”-jének szabad variációs lehetőségeket nyújtó műve. Az építés munkáját mind az első, mind a második szakaszá­ban dicséretes pontossággal a Budapesti Orgonagyár végezte. Koren Emil keretében Maróti János végezte az igehirdetés szolgálatát. A gyü­lekezet mindkét helyen nagy megbecsüléssel, könnyes szemek­kel búcsúzott lelkészétől. Az is­tentiszteleten jelen volt, méltat­ta a nyugdíjba vonuló lelkész szolgálatát Baranyai Tamás, a Pest megyei egyházmegye espe­reshelyettese is, és ugyanakkor bemutatta mindkét helyen a gyü­lekezetnek Mekis Ádám idén végzett segédlelkészt, akit dr. Káldy Zoltán püspök 1983. szep­tember l-ével az acsai gyüleke­zetbe küldött kihelyezett segéd- lelkészi szolgálatra. A nyugdíjas lelkésznek szép, tartalmas nyugdíjas éveket kí­vánunk szülőfalujában, Pilisen. A fiatal segédlelkésznek és a gyülekezetnek pedig közös örö­möt, áldást és erősödést kérünk Istentől. K. L. Böröcz Enikő Iváldi János: A kámi temető Fuldoklik a napban virág mellett virág. Vakító fehérek. Süvítő lilák. Szikrázik vadul a rózsaág. Itt nyugszanak a drágák, akiknek én álmodom az álmát. Akik után az itt hagyott munkát — a magam módján — engedelmesen teszem. Itt van D. M., K. G. és D. I-né. Tanakodunk akárcsak régen, hol volt, hol nem volt nyarak szomorúságában, kamillás förgetegében. Itt pihen Sz. F., az észnyitogató tanító. Az arca, a szeme gyönyörű szenvedély. A Mértékről, a Példáról beszél. Itt vannak hányán, de hányán! A régmúltak, a tegnapiak, az egyszeri csodák. Rázza fölöttük a délután a sejtelmes dáliát, a néma glóriát. (Megjelent a költő A HOSSZÚ ESŐK IDEJE című kötetében 1983- ban.) LUTHER MÁRTON ÍRÁSAIBÓL „Mert olyan a mi természe- csak tud, a másik meg boldogul­tunk, hogy senki sem javall más- jón úgy, ahogyan tud. Ráadásul nak annyit, mint magának: min- még tisztességesnek is szeretnénk denki annyit szentz, amennyit látszani.” (Luiher) Felhívás a lelkészekhez Az Agenda készülő új kiadásával kapcsolatban revideáljuk az imádságokat és a magyar perikóparendet. Kérjük azokat, akik va­lamilyen saját szövegezésű vagy más eredetű imádságot alkalmas­nak tartanak az Agendába való felvételre, küldjék be annak szö­vegét a szerző és a forrás megjelölésével, fordítás esetén az eredeti szöveggel együtt. Minden szöveget külön lapon, A4-es méretben, széles sorközzel gépelve kérünk. Az Agenda-szerkesztő bizottság fenntartja az Agendába való felvétel és az esetleges szövegmódo­sítás feletti döntés jogát. Kérjük azokat is, akik a magyar perikó- parend valamelyik textusát kicserélendőnek vagy módosítandónak tartják, közöljék észrevételüket. Minden küldeményt a következő címre kérünk: D. dr. Prőhle Károly, 1113 Budapest, Villányi út 38. Beküldési határidő: 1983. október 20. Búcsú a szolgálattól Ácsán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom