Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-12-25 / 52. szám

Karácsonyi zsoltár „Megmutatta szabadító erejét!” Zsolt 98,2 FURCSA DOLOG — ÉS EGYÁLTALÁN NEM ILLIK BELE A „KARÁCSONYI RO­MANTIKÁBA" — „erőről” be­szélni, mégis ez a zsoltár ezt az éneket adja ajkunkra: „megmu­tatta szabadító erejét!” Ez tör­tént karácsonykor. Igaz, hogy a betlehemi események ennek ép­pen ellenkezőjét, gyengeséget és erőtlenséget tanúsítanak. Egy gyenge asszony, aki szíve alatt hordozza magzatát, és már utol­só idejében van. Egy nem éppen erőszakoskodó férfi, akinem tud feleségének és gyermekének a zsúfolt városban tisztességes fe­delet biztosítani. Szavuk is gyen­ge, hatalmuk sincs. Azután a megszületett Gyermek, — ö is csak gyenge, kicsiny és tehetet­len, mint minden újszülött cse­csemő. megérkezésének első órái­ban. Rongyos istálló a „szülőott­hona”. „Kemény jászol fekvőhe­lye és szegénység a bölcsője” — énekeljük Lutherünkkel. (150. ének 5. v.) Hol itt az erői Nincs pompa, nincs ragyogás, nincs ha­talmat jelentő hadsereg, trón­örökösnek kijáró üdvözlések. '„Mint gyenge gyermek ő, e bű­nös földre jő.” (151. ének 2. v.) Karácsonykor meg kell tanul­nunk valamit Isten munkájából. Az ellenkezőjének látszata alatt rejtőzik Isten cselekedete. A sze­münk gyengeséget, szegénységet, erőtlenséget lát, de a hitünk mindezek mögött látja és áldja az üdvösségünkért cselekvő, szaba­dító Istent. Ebben a hitben éne­kelt Zakariás, amikor saját gyer­mekét kezében tartotta, még sok mindent nem látott, a Messiás személyét sem ismerte, de már így vallott: „Erős üdvözítőt tá­masztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából.” (Lk 1.69). Mert hitt a régtől fogva meghir­detett prófétai szónak. Karácsony ünnepén Isten ezt a hitet ébresz­ti bennünk, hogy lássuk szabadí­tó erejét. MIÉRT LETT EZ ÍGY? Miért nem mutatta meg Isten ..egyenes úton" erejét és hatalmát, hogy mindenki értse és lássa? A^Tt, mert maga Jézus cselekedett így, Atyja akaratával egyezően: „mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá és magatartásában is embernek bizonyult... (Fii. 2,6— 7). Ö maga tette le hatalmát, mondott le dicsőségéről és vette fel a szolgai formát. Alázatos, de másokat felemel, az utolsó hely­re áll, de Isten felmagasztalja mindenek fölé, vállalja a halált, hogy életet szerezzen az egész vi­lágnak, az emberiségnek. Az Űr szolgává lesz, hogy megmutassa erejét: megszabadítson bűntől, haláltól, kárhozattól. Egyházát, követőit is erre hívja, hogy elfo­gadják és továbbadják szabadító 6T6jét. AZ IDEI KARÁCSONYON KÜLÖNÖSEN SZÜKSÉGÜNK VAN ARRA, hogy higgyünk sza­badító erejében, és vállaljuk a szolgálatot — mi több — az ál­dozatot egy olyan világban, mely­ben egyre leplezetlenebbül mu­tatkozik az erőszak. Az erőt ma pusztító rakétarendszerek ható­erejében mérik, a világ helyze­tét az erő helyzetéből akarják el­rendezni és „erőpozícióból” akar­ják a szabadságot is garantálni. Reméljük, hogy szerte a világon rádöbbennek a karácsony erejé­re. Reméljük, ma az egész ke- resztyénség velünk imádkozik, hogy az erőtlenek ereje megsoka­sodjon, hogy. az egyház a szeretet hídja lehessen, hogy összefogva a jóakaratú emberekkel a békeszol­Isten a karácsonyi Gyermekben megmutatta szabadító erejét. Jé­zus hatalma elég a bűnnel, go­noszsággal és halállal szemben. Hiszünk mi ebben? Akkor ez a karácsonyi hitünk kötelez ben­nünket arra, hogy éljünk is vele. Mutatkozzék meg ereje a családi élet tisztaságában éppúgy, mint a munka becsületességében, a má­sok elhordozásában és türelem­ben, segítésben és vigasztalásban, békés, nyugodt életben és a bé­kéért való fáradozásban, beteg­ségben és a halállal való vívó­dásban. Isten megmutatta, Jé­zusban nekünk adta szabadítá- erejét, hogy mi éljünk vele, él­jünk szeretetének erőterében. Tóth-Szöllős Mihály Erkki Kario: * Karácsonyi mese Történt egyszer, talán nem is olyan régen. Egy sikerdús, menő férfi, kifulladva és nyugtalanul tolongott a karácsonyi sokada- lomban áruházról áruházra, ke­resvén, mit is vehetne feleségé­nek és gyermekeinek karácsony­ra ajándékul. Egyik osztályról a másikra ment, egyik boltból a másikba, és szorongása csak egyre nőtt: ebből már mind van otthon. Az egyik áruház bejáratánál az ajtón kívül megállt, megtöröl­te izzadt homlokát s meglátott oldalt álldogálni egy öreg, ro­konszenves embert. — Bocsánat, ha zavarom — szólította meg —, segítsen nekem jó ember, mit vehetnék ajándé­kul feleségemnek és gyermeke­imnek, akiknek mindenük meg­van, és voltaképpen nincs szük­ségük semmire? Az öreg összecsücsörítette a száját gondolkodva: — Szóval mindenük megvan, minden hol­mijuk ... — Nincs szükségük semmire. Elég bolond voltam, hogy azt a vi­deót is megvettem még az ősz elején. Az imént persze vettem hozzá néhány kazettát. De hát az nem elég karácsonyra. Különben sem számít ez már meglepetés­nek. Az öreg kotorászni kezdett a táskájában, kivett egy kék fede­lű füzetet, lapozni kezdett benne, s megszólalt: — Van itt nálam, ■pillanat, néhány csekkszám. Tud­niillik folyik többféle gyűjtés is. Na, itt van, pl. a menekültek­nek ... — Bocsánat, nem ezekre van szükségem. En a családomról be­széltem. — Értem én, hogyne, kérem, értem. De van az életnek olyan törvénye is, hogy jobb adni, mint kapni... — En a családomnak akarok adni! — De ha arra gondolunk, hogy vannak, akiknek nincs meg min­denük, sőt éheznek és nyomorog­nak, akkor... — Ide figyeljen. Ki gondolt rám akkor, amikor belevágtam a vállalatom alapításába? S amikor bővítettem? Naphosszat dolgoz­tam, s még éjjel is! Ezeknek a jöttmenteknek meg ott van az ál­lam által fenntartott segélypénz­tár. így van ez most is. Én meg jó, ha éjféltájt hazavetődöm a munkából. Az öreg félhangosan dünnyög- ni kezdett: — Elhibázta nagyon. Nem jól van ez így. Mi volna, ha kissé lazítana, s karácsonyra ezután megajándékozná a család­ját önmagával, és az idejével. A férfi egy pillanatra hökken- ten bámult az öregre, felsóhajtott s kedvetlenül megszólalt: — Ab­ból már semmi jó sem származ­na. Feleségemnek megvan a ma­ga programja, sem vele, sem a gyerekekkel már nincs mit be­szélnem. Ezeknek mintha már külön nyelvük volna, és saját, kü­lön világuk. Hát igen. Köszönöm mégis. Kellemes karácsonyt! Folytatnom kell a keresést. Kissé később az öreg láttg, amint a férfi felnyitja autója cso­magtartóját, s rakja bele a szé­pen agyusztált csomagokat. Eljött a karácsony, s az asz- szony és gyermekeik megkapták ajándékaikat, s azt mondták: kö­szönöm. És így élték együtt időtlen, boldogtalan életüket végesteien végig, s élnek még ma is, bár ha meghaltak is ... Hát ilyen hosszú ez! (Finnből fordította: KOREN EMIL) Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. december 24-én, karácsony este Deák tér du. 5. Takácsné Kovács­házi Zelma, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor du. 5. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. du. 6. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. du. 5. Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. du. 6. Rédey Pál. Kő­bánya du. 6. Vajda Péter u. 33. du. 5. Zugló du. 4. Szabó Lajos. Kassák La­jos út 22. du. 5. Üjpest du. fél 7. Blázy Lajos. Pesteráfcébet du. 6. Virágh Gyu­la. Pestlőrinc du. 5. Matúz László. Kispest du. 5. Bonnyai Sándor. Rá- Arpád. Rákosszentmihály du. 5. Kar- kospalota Kistemplom du. 5. Bolla ner Ágoston. Kistarcsa du. 5. Rákos­hegy du. 5. Ferenczy Zoltán. Rákos­keresztúr du. 5. Kosa László. Bécsikapu tér du. 4. (úrv) Koren Emil. Óbuda du. 4. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. ll. du. 5. Pesthideg- kút du. 5. Modori u. 6. du. 5. Kelen­föld du. 6. (úrv) Bencze Imre. Kelen, völgy du. fél 3. Rőzse István. Budafok du. 4. Rőzse István. Csepel du. 4. Me­zősi György. Budapesten, 1983. december 25-én, karácsony ünnepén Deák tér de. 9. (úrv) Pintér Károly, de. 11. (úrv) Káldy Zoltán, du. 6. Ha­fenscher Károly. Fasor de. fél ló. (úrv) Szirmai Zoltán, de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Rutt­kay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákó­czi út 57/b. de. 9. (szlovák). Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Ruttkay Le­vente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Ré­dey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv). Vajda da Péter u. 33. de. fél 12 (úrv). Zugló de. ll. (úrv). Szabó Lajos. Rákosfalva de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos út 22. de. ll. Váci út i29. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi­rágh Gyula. Soroksár, Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Ma- tuz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest, Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota, MAV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota, Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rá­koscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosligte de. ll. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv). Koren Emil, de. fél ll. (német úrv), de. ll. (úrv). Nagy Gyula, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. (úrv). Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv). Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kőszeghy Tamás, de. 11. Kő- szeghy Tamás, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Ottlyk Ernő. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv). Bencze Imre, de. ll. (úrv). Bencze Imre, du. 6. Missura Ti­bor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv). Missura Tibor. Nagytétény de. 8. (úrv). Rőzse István. Keienvölgy de. 9. (úrv). Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv). Rőzse István. Budaörs du. 3. (úrv). Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. (úrv). Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Budapesten, 1983. december 26-án, karácsony 2. napján Deák tér de. 9. (német úrv) Weltler Ödön, de. 11. (úrv) Pintér Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. ll. (úrv) Muntag Andorné, du. 6. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákó­czi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Le­vente. Thaly Kálmán u. 28. de. ll. Ré­dey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv). Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv). Zugló de. ll. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blá­zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár, Üjtelep de. fél 9. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sán­dor. Kispest, Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota, MÄV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Kistemplom de. 10. Bolla Ár­pád. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákos­csaba de. 9. Ferenczi Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kósa László. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Madocsai Miklós, de. 11. (úrv) Koren Emil, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. ll. de. 11. Takács József. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél ll. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv) Missura Tibor, de. 11. (úrv) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Budafok de. ll. (úrv) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — SZÜGY—CSESZTVE 1983. december 4-én az anyagyüleke­zetben és filiájában Reuss And­rás külügyi titkár hirdette az igét. Az istentiszteletek után tá­jékoztatást adott a Lutheránus Világszövetségről és az 1984. évi Nagygyűlés előkészületeiről. „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága” (Jn 1, 14). VASÄRNAP. — „Áldott, aki jön az Űr nevében! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21,9 — Zsolt 118,21 — Lk 2, 15—20, — Lk 1,46 —55). Boldog ember az, aki fel- isfneri Jézusban Isten szereteté­nek látható megvalósulását. Min­den karácsonyi ajándéknak örül­hetünk, mert azok valamilyen szeretetről tanúskodnak. Ben­sőnkben azonban többre vá­gyunk! Igazi békességet és vi­gasztalást az a tudat ad, hogy nekünk kegyelmes Istenünk van. A karácsony ünnepe hirdeti: Is­tenünk ismer bennünket és ép­pen ezért szeretetből elküldte Jé­zust értünk. Istenünk a betlehe­mi jászolbölcsőig hajolt le. Di­csérjük Öt ezért a szeretetért! HÉTFŐ. — „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyá­junkért odaadta, hogyne ajándé­kozna nekünk vele együtt min­dent?” (Rm 8,32 — Zsolt 42,2 — Jn 1,1—14 Lk 2,29—32). Isten tel­jes szeretetét mutatja karácsony. A családunkban található beteg­ség, az öregség terhe vagy a vi­lágban levő politikai feszültségek figyelmeztetnek, hogy van egy erő — a bűn —, ami keresztezi Isten akaratát. Ezért tehát ne Is­tent okoljuk és ne is gondoljuk, hogy Isten elfordult tőlünk, ha­nem teljes szívvel várjuk azt az időt, amikor Isten szeretete tö­retlenül megvalósulhat, mert a bűnt és a halált Krisztus legyőzi. KEDD. — „Azért az Emberfia, hogy megmentse, ami elveszett (Mt 18,11 — JSir 1,20 — ÍJn 1,1 —10 — Ézs 52, 1—6). Isten Fia istállóban született, mert nem volt neki helye az emberek kö­zött. Születésének a helye jelké­pesen is hirdeti, hogy azokért is jött, akiket a társadalom kive­tett, vagy akik magukat sem tart­ják méltóknák, hogy a társada­lom teljes jogú tagjai legyenek. Bizony, nekünk olyan csodálatos urunk van, aki az elveszett egy bárányt is keresi. SZERDA. — „Krisztus Jézus önmagát adta értünk, hogy meg­váltson minket minden gonosz­ságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jócseleke­detre törekszik” (Tit 2,14 — 2Móz 10,3 — Jer 31,15—17 — Ézs 52,7—12). A karácsony utáni hét­köznapokban vagyunk, s már kezdjük elfelejteni a karácsonyi örömhírt. De miért is jött Jézus? Csak azért, hogy legyen egy szép családi ünnepünk? Nem! Ö sze- retetével hétköznapjainkat is meg akarja változtatni. Azért jött a világba és váltotta meg azt, hogy állandóan velünk járjon, a mun­kahelyünkre is elkísérjen és ott­honunkat is megszentelje. Éljünk az ő jelenlétének tudatában. CSÜTÖRTÖK. — „Jézus mond­ja: Dél királynője eljött a föld végső határáról, hogy meghall­gassa Salamon bölcsességét, ám­de itt nagyobb van SalamonnÉü!” (Mt 12,42 — Péld 3,7 — Jn 3,16— 21 — Ézs 52,13—53,3). Mindentu­dó ember nincs. Ezért szorulunk rá mások tanácsára és útmutatá­sára. Ha a föld mélyének titka érdekel, a bányászokhoz me­gyünk útmutatásért, ha mezőgaz­dasági kérdések izgatnak, a föld­műveseket keressük fel. Jut-e erőnk és időnk az élet végső kér­déseinek tudakozására? Eljutunk- e Jézushoz, ahol a kérdéseinkre a feleletet megtalálhatjuk? PÉNTEK. — „Mint nappal il­lik, tisztességben járjunk: nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Űr Jézus Krisztust, a testet pedig ne úgy gondozzátok^ hogy bűnös kí­vánságok ébredjenek benne” (Róm 13,13—14 — Neh 5,9 — 1 Tim 3,14—16 Ézs 53,4—12). So­kan környezetüket megváltoztat­hatatlan „sorsnak” kezelik, pedig mindnyájan tapasztaltuk már, hogy szeretettel, jó szóval és cse­lekedettel meg lehet a család éle­tét és a munkahelyünk légkörét változtatni. Nem elég csak a fo­lyók, erdők tisztaságért tevékeny­kedni, hanem küzdjünk a beszé­dünk, viselkedésünk tisztaságáért is. Ez a környezetvédelem ke­resztyén értelmezése. Ö-ÉV. — „Én tudom, mi a ter­vem veletek — így szól az Űr —: 'Békességet és nem romlást ter­vezek, és végül megadom nek­tek, amiben reménykedtek” — (Jer 29,11 — Róm 5,2 — Lk 12,35 —40 — Ézs 54, 1—10). Fegyver­kezési versennyel terhes év van mögöttünk. A józan ész elégte­len, hogy megtalálja az ember a béke útját. Isten ajándékaként ebben az esztendőben megkap­tuk. Reményünk az, hogy to­vábbra is Ö biztosítja a békén­ket. Ezért ne felejtsünk el hálát adni az eddigi segítségért és kö­nyörögni a jövőnkért. Missura Tibor EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám : 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 83.2980 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Luther Márton írásaiból „Rövidesen olyan hiány lesz papokból és igehirdetőkből, hogy a földből is kiásnák őket, ha szük­ség van reájuk.” „Ahol a bűn nyilvánvaló, ott nyilvánvaló büntetésnek kell kö­vetkeznie, hogy mindenki óva­kodjék tőle.” „Ha neked semmit se jelent az, hogy az evangéliumra figyelsz, akkor Isten se fog rád figyelni akkor, ha hozzá kiáltasz.” „Ahol a hitről van szó, ott küzdelemről és a vitáról is sí van.” — Karácsony este az oltárte- rítő színe: fehér. Az istentiszte­let oltári igéje: Mt 1, 20b—23; az igehirdetés alapigéje: Jel 22, 16b —17. — Karácsony ünnepén az ol­tárterítő színe: fehér. A délelőt­ti istentisztelet oltári igéje: Lk 2, 1—14; az igehirdetés alap igé­je: Rm 5, 18—21. — Karácsony 2. napján az ol­tárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 2, 15—20; az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 4, 9—15.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom