Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-23 / 4. szám

Közkinccsé tett értékek Istentiszteleti rend Mihályfi Ernő hagyatéka Nógrád megyében MI TAGADÁS, CSAK RÉSZLE­TESEBB TÉRKÉPEK tűntetik fel annak a Nógrád megyei község­nek a nevét is, ahol 1898. szep­tember 3-án — evangélikus lel­kész szülők gyermekeként — látta meg a napvilágot Mihályfi Ernő. A szülőfalu, Bér kicsiny községé­ből hosszú — göröngyöktől sem mentes — út vezetett addig, míg Mihályfi Ernő a nagy közösség, az ország közéletének ismert sze­mélyisége lett. Közéleti szerepét — 1972. november 20-án bekövet­kezett haláláig — számos állami, társadalmi tisztség fémjelezte. A többi között 1947-ben nemzetgyű­lési képviselő, tájékoztatási mi­niszter, a Történelmi Emlékbi­zottság főtitkára, majd ideiglene­sen megbízott külügyminiszter, később az Országgyűlés alelnöke, a Kulturális Kapcsolatok Intéze­tének elnöke, népművelési illetve művelődésügyi miniszterhelyettes volt. Elnöke volt a Magyar-Szov­jet Baráti Társaságnak és a Ma­gyar ENSZ-társaságnak, valamint egyetemes felügyelője a Magyar- országi Evangélikus Egyháznak. TALÁN KEVESEBBEN TUD­JÁK RÓLA, hogy miközben — már a II. világháború előtt — valódi értékek szószólójaként egy új, szebb, emberibb társadalmi rend megteremtéséért küzdött, maga is kutatta, kereste, őrizte a valódi értékeket. Azokat is, ame­lyeket művészek, elsősorban me­lyeket képző- és iparművészek hoztak létre ... Az évtizedek során Mihályfi Ernő népi bútorok, kerámiák, ké­pek, szobrok és érmék jelenté­keny gyűjteményére tett szert. Értő kritikusként (nemcsak neves publicista, lapszerkesztő, de né­hány évig az egyetemi újságíró tanszék vezető tanára, a Magyar Újságírók Szövetségének elnöke is volt), közvetve maga is a ha­ladó művészi hagyományok fel­karolója, művészek inspirálója, mecénása volt. KÉPZŐMŰVÉSZETI GYŰJTE­MÉNYÉNEK gerincét is progresz- szív alkotók — Riedl Frigyes, Ti­hanyi Lajos, Uitz Béla, illetve Derkovics Gyula, Nagy István,* Ferenczy Noémi Czóbel, Béla, Borsos Miklós, Hincz Gyula, Do- manovszky Endre, Somogyi Jó­zsef, Würtz Ádám és mások — művei képezik. Hogy e gazdag — több szem­pontból is egységesnek tekinthe­tő — gyűjtemény Mihályfi Ernő halála után sem hullott szét, az mindenek előtt özvegyének (Filo néven maga is ismert grafikus) köszönhető, aki méltó helyet ke­resett és talált a hagyaték kiál­lításának, mégpedig Mihályfi Ernő szűkebb pátriárjában, Nóg­rád megyében. Mihályfi Ernő hagyatékát — mintegy 750 „tételből álló gyűj­teményt — 1981-ben vásárolta meg a Nógrád megyei Tanács, vállalva, hogy a művészeti anyag illő bemutatásáról is gondoskodik. Addig is, míg a gyűjtemény ön­álló kiállítóhelyet nem kap, a nemrégiben felújított szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum — az egykori Forgách-kastély — három földszinti terme nyújt reprezenta­tív válogatást Mihályfi Ernő ha­gyatékából. Tekintettel a gyűjte­mény gazdagságára, az állandó kiállítás anyagát félévenként cse­rélik, így a gyűjtemény nagyobbik része immár mindenki számára hozzáférhető. (A hagyaték kiseb­bik részét a családi kegyelet őrzi.) A közelmúltban a Nógrád me­gyei Múzeumok Igazgatóságának gondozásában ízléses kiadvány je­lent meg Mihályfi Ernő gyűjte­ményéről, amely az évente mint­egy 50 ezer látogatót nemcsak a művek tárházában, hanem Mi­hályfi Ernő életútjában is kalau­zolja. ifj Pintér Károly Városi Tanács elnöke, az Evangé­likus Egyház püspök elnöke, to­vábbá a volt licisták és berzse- nyisták soproni és budapesti kép­viselője. A kuratóriumban részt­vevő szervezetek képviselete mu­tatja, hogy milyen nagy jelentő­séget tulajdonítanak az Alapít­vány létrehozásának és működé­sének. Az alapítvány létrehozásának vitájában többen is megkérdez­ték, miképpen lehet ennek a je­lentős összegnek az értékét a jö­vő számára is megőrizni? Ügy gondoljuk, hogy a Berzse­nyi Dániel Alapítvány erkölcsi és anyagi értékének megőrzését az egykori — egyre csökkenő számú licista, és egyre növekvő számú berzsenyista — diákok hozzájá­rulásai fogják biztosítani. Azt kérjük, hogy a minden év­ben megrendezett, kerek évfor- dulójú találkozók alkalmával a résztvevők járulnak hozzá az Alapítvány összegének növelésé­hez, illetve az évente kiosztható díjak összegének emeléséhez. Et­től függetlenül azt kérjük, hogy mindnyájan folyamatosan, anya­gi erőnkhöz mérten gondozzuk az Alapítvány erkölcsi és anyagi alapjait. Ez a tett is hozzá fog járulni, hogy a jubileumi ünnep nem zárókövet fog jelenteni nagymúltú iskolánk történetében, hanem olyan hidat fog alkotni, amelyen az iskola maradandó szellemi, erkölcsi értékei eljutnak és nasznosíthatóvá válnak a jövő generációk számára is. házközség határozata azt hangsú­lyozta, hogy nem kívánja Nie- möllert glorifikálni vagy tiszte­letére egy idő előtti emléket állí­tani, hanem csak azt óhajtják ki­fejezésre juttatni, hogy napjaink­ban még hangsúlyosabb az a fel­adat, amelyet Niemöller magára vállalt: a megbékélés és a béke szolgálata, (ena) Budapesten, 1983. január 23-án Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká­roly, de. 11. (úrv.) Takácsné Kovács­házi Zelma, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar) Ruttkay Levente. Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbá­nya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Pé­ter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák La­jos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest We- kerle telep de'. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- templpm de. 10. Botfa Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kósa Pál. Rákosli­get de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákos­keresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (urv.) Madocsai Miklós, du. 6. Koren Emil. Torockó tér de fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthideg- kút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Ke­lenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Älissu- ra Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Xelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Budaörs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Nagy Gyula. — RÉGI, használt, 1947 előtti levele­zőlapokat, levélborítékokat, tábori postát veszek. Érdekelnek 1918 előtti helységnévtárak. Cordines bélyegke­reskedő, 1067 Budapest, Lenin krt. 79. — A TISZAFÖLDVARI GYÜLEKE­ZET egy használaton kívüli, erős hangú, több regiszteres harmóniumot kér kölcsön. Értesítést kér Szabó Imre kántor, Tiszaföldvár, Kossuth u. 185. 5430. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi . Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 * Csekkszámlaszám : 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 P 83.0324 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Elmúltak az ünnepek. Üj esz­tendő kezdődik. Az emberek hét­köznapjaiba örömet hoztak az ünnepek izgalmai. Újdonságokat. Új tv-t, új lemezjátszót, új pu­lóvert, új cipőt, új holmit, ami­nek lehet örülni, megóvni és gyorsan tönkretenni. Itt az új esztendő 365 nappal! Micsoda gazdagság, ha jól sáfár­kodunk vele! Micsoda lehetősé­gek, ha ésszerűen bánunk velük! 365 nap! A szeretet mennyi kis magját vethetjük el! Egy kevés­sel többet, mint az előző évben. 365-ször újrakezdeni, 365-ször megbocsátani, 365-ször örülni a ránk virradt reggelnek, a le­nyugvó napnak. Behozni azt, amit elmulasztottunk, eleget ten­ni ígéreteknek, amelyeket nem tartottunk meg, gondolkodni azon, amit elhamarkodottan tet­tünk és megkísérelni a még menthetőt. Jobban odafigyelni arra, ami megtart. Isten közelé­be jutni, hajlékunkba hívni, éle­tünkbe vinni. Megkeresni azokat a kis igazi boldogságokat, ame­lyekre nincsen szavunk. „Fölötted ott ragyog az Űr, di­csősége meglátszik rajtad” (Ezs 60, 2) VASÁRNAP. — „Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük haladt” (Mk. 10, 32 — 1. Móz. 32, 2 — Mt. 17, 1—9. — Zolt 63.). Életünk út­ján jó, ha van olyan vezetőnk, ta­nácsadónk, segítőnk, aki előttünk halad, akit követhetünk, akinek a szavára hallgathatunk. Szülő, tanító, atyai barát lehet ilyen. Is- életutunkon. „Jézus, hű vezér, Néped esdve kér, Járj elől és mi nem késünk, Bátran nyomdokod­ba lépünk^ Nyújtsd erős kezed, Mennybe az vezet” (785. ének 1.) HÉTFŐ. — „Mindenre van erőm abban, aki megerősít en­gem” (Fii. 4, 13 — Jer. 16, 19 — 2. Móz 34, 29—35 — Róm. 8, 12— 17). Űj évben új úton járni, új életet kezdeni, abban kitartóan megmaradni, csak úgy lehet, ha van hozzá erő. Az emberi erő sokszor elfogy. Elfáradnak még a legkülönbek is. Életünk üzem­anyagtartályát annál lehet föltöl­teni, aki az erő forrása, „Elmúlt a régi, Kezdhetem az újat. Adj erőt nékem, hogy bátran induljak Oj úton, mindig Teutánad. Véled új élet hajnala támad” (782. ének 3.) KEDD. — Jézus mondja: „Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akar­tátok!” flVTt. 23, 37 — Ézs. 1, 3 — Jn. 12, 34—41 — Róm. 8, 18—25). Nem mindig tetszik az embernek az, hogy engedelmeskedni kell. Szívesebben menne a saját feje után. A tapasztalatlan így jut tévútra, s rohan vesztébe. Isten igéjének sem engedelmeskedünk mindig szívesen. Jogos Isten kor- holása! „Gyakran könnyelmű valék, Drága időm elpazarlám, S önvesztemre haladék Világ széles országútján; Minden nap, minden órám, Vádra vádat halmoz rám” (453. ének 4.) SZERDA. — „Adjatok hálát az urak Urának. Nagy csodákat huh Vei egymaga, mert örökké tart szeretete’1 (Zsolt. 136, 3. 4 — Jak 1, 17 — 2 Móz. 13, 20—22 — Róm. 8, 26—30). Az a jó, hogy Isten nem hagy egészen magunkra. Ha mi szeretnénk is messzire szalad­ni tőle, utolér szeretete. Mint jó atya, úgy ad meg minden tökéle­tes ajándékot. Csak hálával áld­hatjuk őt. „Adjunk hálát az Űr­Milyen kevés 365 nap, ha va­lamit tenni kell és milyen sok, ha unalommal várjuk az új nap felkeltét. Életünk új 365 napja! Milyen szép lehet, ha magunk nem tesszük nyomorulttá. Fiata­lok! Előttetek is 365 nap van! Öleljétek meg a nagymamát, mi­előtt munkába indultok és ö hozzákezd a ti ebédetek meg fő­zéséhez, a ti szobátok kitakarítá­sához. Higgyétek el, hogy aki 60, 70, 80 évet megélt, tanult az is valamit az élet nehéz dolgairól! Nem bánja, hogy megöregedett (legfeljebb sajnálja, hogy nem negyven még, mert milyen sok év lenne még előtte!) A reménykedésekkel, a fogad­kozásokkal szemben ott áll a „de ha”. Úe ha megbetegszem, de ha a terveimet nem tudom megva­lósítani, de ha kitör a háború, de ha elvesztem kedveseimet, ha Isten nincs velem, de ha nem lesz szerencsém, de ha elvesztem hitemet, de ha irigységgel, meg nem értéssel találkozom, de ha rossz idők járnak felettünk, ha rossz csillagzat alatt születtünk, nak, Kegyelmes megtartónknak Az elvett ajándékért, a Sok jóté­teményért. Testünket és lelkün­ket Ö adta életünket, Mindenkor van ránk gondja, Gyermekeit megóvja. Eledelt ád testünknek, Vigasztalást lelkűnknek, A sebet meggyógyítja, Melyet a bűn ejt rajta” (82. ének 1—3.) CSÜTÖRTÖK. — „Szívvel hi­szünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üd- vözüljünk” (Róm. 10, 10 — Zsolt 119, 172 — 2Pt. 1, 16—21 — Róm. 8, 31—39). Isten szeretete, mint a Sötétben világító fényforrás be­ragyog szívünkbe, s felkel ott a hit hajnalcsillaga. Ez a hívő szív indítja a szájat az Isten szerete- tét hírül adó vallástételre. „Jó­voltodat, ó, Atyja éltemnek, Ki Üdvözítőt adtál lelkemnek, Szí­vemmel, nyelvemmel dicsérem, S legfőbb kincsemnek Jézust isme­rem” (355. ének 3.) PÉNTEK. — „A teremtett vi­lág maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából arra a szabadságra és dicsőségre, amely­ben Isten gyermekei részesülnek” (Róm. 8, 21 — Ézs. 65, 17 — Jn 7, 25—30 — lMóz. 1, 1—8). A terem- tettség vágyódik olyan élet után, amelyben nem a pusztulás és romlás uralkodik, hanem a sza­badság és boldogság. Isten is ilyen életre akarja övéit elvezetni itt a földön is, és az új égen. „Se­gíts az útamon erőddel S a bű­neim mind-mind töröld el! Ö, végy föl engem, S vigy az öledben Az ég felé! Ott álljunk üdvbe öl­tözötten Én és szeretteim köröt­tem! Uram, tehozzád, Hol fénylik orcád, Vágyódom én” (790. ének 6.) SZOMBAT. — „Hiszen még az igazért is alig halna meg valaki, Isten azonban abban mutatta meg rajtunk szeretetét, hogy Krisztus már meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róm. 5, 7—8 — Zsolt. 8, 5 — Jel. 1, 9— 18— lMóz. 1, 9—25.) Isten szerete­tét meg nem érdemelten nyertük el. De éppen a betegnek van szüksége orvosra, a bűnösöknek bocsánatra! „Te nagy Ínségbe ke­rültél, S szenvedtél nagy csen­desen. Keserves halálra mentél, Hogy élhessek kedvesen. Hogy feloldozz sok bűnömből. Nem ir­tóztál a sebektől. Soha én ezt nem tudom Meghálálni. Jézusom!” (734. ének 6.) Vető Béia ha nem érik be a termés, ha nem lesz érlelő nyár, de ha nincs se­gítség, de ha összeroppanunk? Istenem, milyen sok ez a „de ha”. Mennyi reménység, mennyi ígéret, terv, mennyi jó szándék és mennyi „de ha”! Mennyi szárnypróbálgatás, mennyi repü­lés és zuhanás a földre! Mennyi kéznyújtás és mennyi elutasítás, semmibevevés, félreértés. Űj esztendő 365 napja, szabj határt a feleslegeknek, válja­nak feleslegessé a válaszfalak ember és ember, nemzet és nem­zet között, engedd, hogy az em­berek ne gyártsanak hamis pén­zeket, se a pénzek hamis embe­reket! Istenem! Engedd, hogy haza­találjon mindenki, aki ebben az évben' elindulna Feléd és óvd az életét annak is, aki a Te akara­todból ebben az évben látja meg a napvilágot. 1983. háromszázhatvanöt nap­ja! Őrizd meg számunkra szí­vünk békéjét és a világét is. Gyarmathy Irén Köszöntő az iskola egykori diákjai nevében (Folytatás a 2. oldalról) att már nem tudta megfelelő for­mában a meghívottak tudomásá­ra hozni. Ennek ellenére a fel­ajánlásnak a volt licisták egy ré­sze körében híre ment, és az ün­nepség kezdetéig már közel 40 000 Ft gyűlt össze. Két nappal ezelőtt a szervező bizottság utol­só ülésén az Evangélikus Egy­ház nevében dr. Káldy Zoltán püspök elnök 20 000 Ft, a Sopro­ni Városszépítő Egyesület nevé­ben Bognár Dezső az egyesület elnöke 10 000 Ft összeggel járult hozzá az alapítványhoz. Kutas László volt licista barátunk, az emlékplakett készítője, felaján­lotta teljes tiszteletdíját az ala­pítvány céljaira. Ezek alapján a szervező bizott­ság úgy határozott, javasolni fog­ja az ünnepi ülés résztvevőinek, határozzák el egy 100 000 Ft össze­gű Berzsenyi Dániel Alapítvány létrehozását, amelynek kamatai­ból minden évben a Berzsenyi Gimnázium legkiválóbb tanulóit jutalmazzák. Ezt a javaslatot most előterjesztem és kérek min­den volt licista és berzsenyista diákot, hogy ki-ki a maga anya­gi lehetőségeihez mérten járuljon hozzá az Alapítvány javasolt ösz- szegű létrehozásához. A szervező bizottság egyidejű­leg létrehozta a Alapítvány Ku­ratóriumát és annak Elnökségét, melynek tagjai a Berzsenyi Gim­názium igazgatója, Sopron város Pártbizottságának első titkára, a „MARTIN NIEMÖLLER-HÄZ” ERFURTBAN Az Erfurt-gisperlebeni gyüle­kezet az elmúlt évben építette fel új gyülekezeti központját, ame­lyet Martin Niemöllerről nevez­tek el. Niemöller, aki tavaly töl­tötte be 90. életévét azzal az in­dokkal, hogy nem kívánja saját személyének bármiféle tisztele­tét, csak vonakodva fogadta el a gyülekezet elhatározását. Ugyan­akkor az Erfurt-gisperslebeni egy­NYUGAT-BERLINI ÉS VOLGOGRÁDI FIATALOK TERVEZETT TALÁLKOZÓJA Háromszázhatvanöt nap ről Berlinben írtak alá egy meg­állapodást. A nyugat-berlini pro­testáns fiatalok — egy sajtóközle­mény szerint — ezzel a szándék­kal, azzal a néppel kívánják szol­gálni a kölcsönös megértést, amely legtöbbet szenvedte el a második világháborúban, (epd) A nyugat-berlini protestáns fiatalok egy csoportja hivatalos kapcsolatokat kíván felvenni a volgográdi ifjúsággal. Azt terve­zik, hogy a berliniek tavasszal lá­togatnak el az egykori Sztálin­grádba és a volgográdiak ősszel viszonozták a látogatást. Minder-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom