Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-07-04 / 27. szám

Kapernaum vendégei

Pünkösd ünnepén jubilánsokat köszöntöttünk a nemescsói gyülekezetben. Ünnepeltjeinket 70 évvel ezelőtt konfirmálták. 1982-őt az öregek évének nyilvánították, tehát nem vélétletnül figyeltünk föl a körülöttünk élő legidősebb testvérekre; A hét ünnepelt közül ketten — rossz egészségi állapotuk

megfordítják a kulcsot a zárban, egy pillanatra e kedves kis csoportra gondolnak.

Elmúlt a fogyatékosok éve. A diakóniai küldetés azonban nem egy évre szól. Egyházunk pedig ebben a küldetésben él. Feladata, hogy az Istentől kapott szeretettel szolgáljon1 azoknak a fogyatékos gyermekeknek is, akik ugyanúgy boldogságra vágynak mint mi. s hiszem, hogy ezt a feladatot jól betöltötte akkor, amikor I vendégül látott 25 német fiatalt a Kapernaumban — Gyenesdiáson.

Ifj. Hafenscher Károly

Ma újra hűséget fogadok

gyülekezet és egyház szeretetet és szolgálatkészséget tanulhatunk. Ha nem minden esetben igaz is, meg kell állapítanunk: van összefüggés a hűséges élet és hosszú élet között! .

A LELKÉSZ KÖSZÖNTŐ SZAVAI UTÁN a gyülekezet legORGONÁMUZS1KA J. S. BACH

műveiből

a Bécsikapu téri templomban július 9-én, pénteken este fél 7 órakor.

Közreműködik:

Peskó György orgonaművész

Előadók:

Fasang Árpád

és

Meixner Mihály

Három korálelőjáték Esz-dúr prelusium és fuga Dór toccata és fuga g-moll fantázia és fuga e-moll.preludium és fuga Jegyek ára: 30,— Ft.

miatt — nem jöhettek el az ünnepi istentiszteletre és a közös úr- vacsoravétélre. Őket otthonukban köszöntöttük fel.

nemcsak Áz „öregek

ÉVE”, hanem elsősorban a Szent- irás tanítása miatt kell odafigyelnünk idősebb korú testvéreinkre. Mózes könyvében ez,t olvashatjuk: „Az ősz ember előtt kelj fel és becsüld róeg az öreg embert!” Nagy bölcsesség' és mély istenfélelem húzódik meg e mondat mögött. A múltban több becsülete volt az öregnek. Egy-egy idősebb ember szinte tanítója volt falujának, környezetének: figyelték szavát, követték példáját, megbecsülték élettapasztalatát. Napjainkban már tisztelet a kivételeknek nincsen sok szavuk! Hely- Helyteien volna, ha gyülekezeteinkben is ilyen „új divat” alakulna ki. Necsak tanítson, de figyelmeztessen is bennünket a Szentírás szava: „Az ősz ember előtt kelj fel és becsüld meg az öreg embert!”

Ahogy végignéztünk rajtuk, bizony mindegyikük példakép a gyülekezet előtt. Minden vasár-napos gyülekezeti tagok, több évtizeden át tisztséget betöltő, gyülekezeti vezetők, a gyülekezet életéhez hétköznap is sok szállal kötődő testvérek, akiktől hűséget,

ifjabb tagjai virággal köszöntötték áz ünnepeiteket. Egy szál piros szegfűt adtak át nekik. Divattá vált temetéseinken a virág- őzön ! Helyesebb VölYiá' ha' ázt a sok, virágot apránként ^jik'ór áüf 'nánk oda szeretteinknek, amikor még velünk vannak és örülni is tudnak neki!

Megható pillanata volt az istentiszteletnek, amikor felcsendült a 70 évvel ezelőtt is elénekelt ének az ünnepeltek ajkán is: Ma újra hűséget fogadok ... A köny- nyes szemek arról árulkodtak, hogy nem is annyira hűséget fogadnak újra, mint inkább hálát adtak az Istennek!

A JUBILÁNSOK, akik eljöhettek a templomba, fényképünkön balról jobbra: Hód János cáki gondnok, Bernáth János nemescsói presbiter. Prácser József nemescsói presbiter, Szabó István nemescsói gondnok és Senye Lajos nemescsói presbiter. S akik nem jöhettek el: Borbley Kálmán és Boros János kőszegdoroszlói testvérek.

Hazafelé menet még mindig az ünnepeitekre gondolva a Szentírás szava szólalt meg benhünk: „Hosszú élettel elégítem- meg és végül dicsőségembe fogadom be.”

Weltler Sándor

Egyházi néprajzi konferencia

A Református Doktorok Kollégiuma Egyháztörténeti Szakosztályának egyházi néprajzi szekciója szakkonferenciát tartott április 26 és 30 között. A konferencián hazánk- számos tudományos intézete szakemberekkel képviseltette magát, akik előadásaikkal segítették a lelkészeket. A téma a sátoros ünnepekkel és a temetéssel kapcsolatod népi szokások voltak. Megnyitó és zárószót dr. Üjszászy Kálmán ny. profesz- szor tartotta, aki hallgatóival először végzett szervezett egyházi néprajzi gyűjtést. A konferencia vezetője Molnár Ambrus esperes, a szekció elnöke, maga is számos sikeres pályázat nyertese. Ezúttal is nyitott volt a tanácskozás: római katolikus, szabadegyházi gyűjtők mellett egyházunkból Huley Alfréd gerendási lelkész

vett részt, aki igehirdetést tartott, beszámolót egyházunk ezirányú munkájáról, ■ továbbá előadást Evangélikus temetők és temetesi szokások Bács Kiskun és Békés megyében. A konferencia sikerére jellemző a kis statisztika: 32 előadás és igehirdetés és 112 hozzászólás hangzott el. De előre is terveztek, amikor a következő évek tervét is meghatározták, kiadványokat állítottak az egész magyar néprajztudomány keretébe. A közös munka azért is hasznos, mert sok helyen hatással vannak egymásra az együtt élő és dolgozó különféle hitűek, lelkészek és szakemberek viszont gyakran csak a saját hagyományaikat ismerik. A kölcsönös tanulásra a református egyház berekfürdői lelkészüdülője jó keretet adott.

Huley Alfréd

A1

1 VASÁRNAP IGÉJE

A megváltás bátorító fénye

Km 8, 18—23

Mindazok szívébe teljes bizonyosságot áraszt igénk, akik hallják vagy olvassák. Érvényben van minden más látszat ellenére. Krisztus Urunk nem fél, hanem egész munkát végzett. Halála, feltámadása befejezett, megmásíthatatlan. Romlással, múlandósággal, szenvedő- ,, sekkel tűzdelt életünkben ezt a bizonyosságot teszi igénk sziklának , lábaink alá. A megváltás beteljesedésének bizonyossága veti bátorító fényét utunkra folyamatosan.

ERŐT AD A KÜLÖNFÉLE SZENVEDÉSEK SZORONG ATÁSÁ KÖZBEN. A megváltás megtörténte, a beteljesedés bizonyossága nem teszi kisebbé egyetlen fájdalmunkat sem. Komolyságából nem farag le semmit. Nem eszményíti vagy szépíti azokat. Maga Krisztűs Urunk sertn kisebbítette vagy szépítette soha a szenvedés gyötrő kínját. Abban ugyanis mindig benne van több-kevesebb a kereszt kínjából. Akkor is, ha testi szenvedés hatalmasodik el rajtunk. Akkor is, ha lelki fájdalom gyötrelme kínoz. Akit testi fájdalom gyötör tartósan — és , alig jelentenek valamit a csillapító tabletták, az aligha intézi el a szenvedést kézlegyintéssel. A lélek is szenved a test kínjai között. Az sem változtat semmin semmit, ha megkülönböztetjük a szenvedés más-más eredetét. Ránkszakadhat kívülről, másoktól. De támadhat belülről, testi-lelki, tehát emberi gyengeségeink forrásaként. Ezek között, vagy ezekben is csodálatos érőt sugározhat szíveinkbe, de testünkbe is a megváltás beteljesedésének bizonyossága. Szenvedéssel, elmúlással, halállal terhelt életünkben azonban akkor is égetően kell ez a vigasz, ha mások nyomorúságát látjuk, és abban osztozunk. Így válik nemcsak meggyőződésünkké, de megnyugtató tapasztalatunkká is: aki győzött, pedig szenvedett és meghalt, él, szeret. Nagyobb valóban szíveinknél, minden szenvedésünknél.

A MEGVÁLTÁS BÁTORlTÖ FÉNYE ÉLTETI REMÉNYÜNKET: ISTENNÉL MÁR KÉSZ SZÁMUNKRA A VADONATÚJ. Még nem látható rajtunk sem, körülöttünk sem, világunkban még úgy sem. De a megszerzőjébe fogódzó hit reménye — csak a hitnek lehet és van reménye — már most a teljesen új bizonyosságával, vigasztalásával, 1 erejével éitet benünket, egyúttal sokakat, másokat. Két irányban nyitja valóságlátásra szemeinket. Egyfelől láttatja összetartozásunkat az elmúlás, a romlandóság kivételt egyáltalában nem ismerő kér- hetetlenségében. Senki és semmi nem tartóztathatja föl senki számára sem. Pillanatnyi, átmeneti, skinte röpke felejtése vagy feledte- tése csupán öncsalásnak, mások ámításának bizonyul. Másfelől azonban láttatja azt az újat, amelyik Isten hatalmából, Krisztus Urunkban hozzáférhető irgalmából már készen van. Mégpedig nem elszigetelten, csonkán-kurtán, szűk térre szorítottam hanem az egész teremtett világunkat átfogó módon. Ebből a kettős látásból születhe- tik a mindenkivel és mindenekkel való szoros összetartozásunk igaza, mindig az egészre tekintő józan felelősségünk, megértésünk, féltésünk. Ebből fakad azonban a közös megváltottságunk felszabadító derűje is. Felelősséget ébresztő módon már nem a közös elmúlásban, hanem a megváltás beteljesedésének közös reménységében, hatalmas vigasztalásában tartozunk össze. Mindez pedig rangos jeladás arra:, már most haladéktalanul tennünk kell, már most érdemes tennünk, ami ritkítja-a‘ sóhajokat, ■ könnyíti a vajúdást, táplálja a reményt, kibontja az-osztozó1 életet. ................

A MEGVÁLTÁS BÁTORÍTÓ FÉNYE TEHÁT FELSZABADÍT RENDELTETÉSÜNK BETÖLTÉSÉRE. Mit érne a megváltás bizonyossága, ha közben bénultan, aléltan beleragadnánk abba a valóságba, amelyik kicseng igénkből, amit igazol a közös tapasztalat. A romlandóság, a hiábavalóság folyton halált idéző valósága kötöz, tagióz. A megdicsőült Isten-fiak bizony még nem tündökölnek. A megváltás beteljesedést ígérő fénye azonban teljesen felszabadít. Maradéktalanul időszerű, cselekvésre. Jelen világunkban, és annak viszonyai között sürgető tettekre. Megdicsőült Istep-fiak még nincsenek. De vannak Istennek az ige révén Lélekkél megajándékozott gyermekei. Ez mutatkozik igaznak mindenütt, ahol vállalnak, szólnak, tesznek, áldoznak, küzdenek a sokkal békésebb, igazságosaob és igazabb életért. Elég kenyérért, egészségesebb, műveltebb, boldogabb emberekért. A jelenért, a holnapért, az utánunk következő nemzedékért. Az emberek közötti viszony gyógyulásáért, a magasabb szintű erkölcsiségért, megbízhatóságért, emberekhez illő jóságért, valódi reménységért. Ezért vagyunk a világon Isten gyermekeiként.

__________________________ Szabó Gyula

Im

ádkozzuBik-!

Istenünk! Te váltottál meg bennünket a kereszten, és magadévá tettéi, de bűneink újra meg újra erőt vesznek rajtunk. Reád szorulunk. Tisztítsd meg naponta szivünket, hogy felismerjük és cseleked- jük akaratodat. Ámen.

— Szentháromság ünnepe után a 4. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 8,36—42; az igehirdetés alapigéje: Km 8,18—23.

— EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. Július 4-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet GYŐRI GÁBOR iharosbe- rényi lelkész.

— LELKÉSZAVATÁS, SZOLGÁLATRA BOCSÁTÁS AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök lelkészeket avat és lelkészi munkatársakat bocsát ki szolgálatra az alábbiak szerint: Június 27-én, vasárnap délelőtt a 11 órás isten- tisztelet keretében a budavári templomban Nagyné, Ferenczy Erzsébetet; július 3-án, szombaton délelőtt 11 órakor istentisztelet keretében a szombathelyi templomban Kiss Pétert; július 3-án, szombaton délután 4 órakor istentisztelet keretében a nagysimonyi templomban ifj. Ma- gassy Sándort; július 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor istentisztelet keretében a répcelaki templomban Smidéliusz Zoltánt; július 11-én, vasárnap délelőtt 10 órakor istentisztelet keretében a Győr-nádorvárosi templomban. Deméné, Gede Erikát.

— VÁCKISŰJFALU. A konfirmandusok szülei — Rell István és Vámos Béla — új úrvácsorai készletet ajándékoztak a gyülekezetnek. Az értékes ajándékot Szentháromság vasárnapján, a konfirmáció alkalmával szentelte fel Selmeczi Lajos, a gyülekezet lelkésze. Jézus mondja: Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök élete van.

— HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Agg Lajos, a csóti leánygyülekezet buzgó, gondnoka és felesége, sz. Polgár Erzsébet május 9-én szeretteik körében adtak hálát Istennek házaságkötésük 50. évfordulóján. A jubilánsokat Németh Tibor vanyolai lelkész köszöntötte. „Mivel fizessek az Urnák a sok jóért, amit velem tett? A szabadulásért felemelem a poharat és az Úr nevét hirdetem.’’

KEDVES VENDEGEKNEK ADOTT OTTHONT két héten-át gyenesdiási intézményünk, á „Ká-* pernaum”. 25 fogyatékos fiatal érkezett 5 vezető kíséretével kétheti üdülésre a Neműt Demokratikus Köztársaságból. Nem előszói* látogat ilyen csoport hazánkba egyházunk meghívására, de Gye- nesdíáson ez még új volt. Megszépült otthonunk szolgálatának új területe mutatkozott be ezzel. Amikor az első napokban a rendszeres reggeli áhítatok megtartására jöttem, a megszokott kép fogadott. Ugyanaz, mint máskor, amikor fiatalok t,öltik meg az üdülőt: önfeledt, vidám szaladgálás, labdázás, éneklés. A berlini Stephanus Stiftung küldöttei, a Do- rothea-ház lakói hamar otthonra találtak Kapernaumban.

(Mint ahogyan arról már lapunkban hírt adtunk, hasonlóan magyar csoport is járt az NDK- ban tengérparti üdülésen. Az ő látogatásuk viszonzása e mostani vendégség.)

VALÓBAN KÜLÖNLEGES ÉLMÉNY EZ a fogyatékos gyerekeknek, hiszen még sohasem jártak külföldön — mondja beszélgetésünk közben az egyik kísérő. Az első napokban még furcsa volt — folytatja a másik — hogy nem csak német beszédet hallottak. A más környezet, a szokatlan nyelv, az idegen emberek, az ismeretlen ételek mégsem zökkentették ki őket életpk megszokott kerékvágásából. Jártak sokfelé, elmentek múzeumba, megtekintették a Festetich kastélyt, resztvettek városnézésen, voltak vásárolni, de elsősorban a Balaton tetszett nekik. Ezért volt nagy öröm, hogy az első tíz nap kánikulai melegben telt el, s így kedvükre lubickolhattak, ugrálhattak, játszhattak a vízben.

Csillogó szemükben láttam derűt. szeretni akarást és szeretetre vágyást, Odabújtak az idősebbekhez, simogatták a frissen érkező vendégeket, dédelgették Kaper- naum idős lakóit. Mert nem elszigetelten, ..egészségesektől” elkülönítve tölthették itt napjaikat. Részt vettek istentiszteleten, némelyikük bejött. az idősek közé áhítatra.;; .,,,

AZ EGYIK ESTE KEDVES ALKALOMRA GYÜLEKEZTÜNK az üdülő ebédlőjében. A terem egyik felében a német vendégek, a másik felében Kaper- naum állandó lakói foglaltak helyet. „Ismerkedési est” Lázas készülődés, A gyermekek tele izgalommal mosolyognak és szorongatják egymás kezét: hiszen ők még sohasem szerepeltek „idegenek” előtt! Aztán felcsendült az. ének, s kiderült, hogy nem is vagyunk - idegenek egymás számára, hiszen mindannyian testvérek vagyunk a Jézus Krisztusban. A kedves énekekből, az egyszerű, de sok előkészülettel összeállított bemutatkozásokból alakult ki a kép: hogyan élnek, hogyan dolgoznak otthon a Stephanus Stiftung lakói. Ahogy figyeltem az arcokat, öröm tükröződött a mosolyban, amikor Kapernaum egyik lakója anyanyelvükön köszöntötte őket kívánva nekik jó nyaralást, sok vidámságot és áldást. De nem csak ők örültek ennek az estének, a szereplési lehetőségnek. Szeretetotthonunk lakói még napokig emlegettek ezt az alkalmat.

Amikor elindultak, e hosszú útra az NDK-ból, csupán egy nagy

kérdőjel volt az egész út — vall- -.ja be őszintén, az egyik fiatal gop- i>dozónö. Nem tudták, mi lesz, tudnak-e alkalmazkodni a szokatlan helyzetekben, nem lesz-e honvágyuk, el tudják-e magukat foglalni idegenben is? Most tele vannak élménnyel, s egymás szavába Vágva mondják, mi lesz a legszebb élmény, ámít otthon elmesélnek.

EMLÉKET IS HAGYNAK MAGUK UTÁN: színes gyöngyökből fűztek szép kulcstartókat a I szobaajtókra az esős délelőttökon. Talán lesznek olyanok, akik ha