Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-26 / 52. szám

äHVASÁRNAP IGÉJE' Menjünk, és beszéljünk róla.. ­Lk 2, 15—20 A NOSZTALGIAHULLÁM AZ ÜNNEPEINKET IS FENYEGETI. Vagy el is érte már? Karácsonykor különösképpen is nagy a veszély, hogy a „Csendes éj, szentséges éj” békéjéből, hangulatából a hétköz­napok sodrába kerülve nem marad más csak egy sóhaj, milyen kár, hogy elmúlt. Bár az is lehet, hogy vannak, akik ellenkezőleg, fordít­va érzik: miiyen jó, hogy elmúlt; máskor még csak-csak elviselhető a magány, a családon egyedüllét, öregnek a gyermekek hűtlensége, gyermeknek a szülők rohanása, de karácsonykor? Ilyenkor minden magányos perc százszorosán hosszú, jobb visszatérni a rohanásba! De akár így, akár úgy lenne is, mindenesetre szívszorító, ha csak ez a karácsonyunk! Ha csak ez volt a karácsonyunk! Ma Isten igéje a maradandó karácsonyi örömmel akarja megaján­dékozni azokat, akik a mai angyalok (angyal-követ!) szavát meghall­va, meg is mozdulnak, látnak és utána szólnak is. Luther így mondja közismert karácsonyi énekében: „Ó, jertek, mi is örvendjünk, A pásztorokkal bémenjünk; Lássuk, hogy mit ad Istenünk ö szent Fiá­ban minekünk.” (131. é. 6. v.) Ez a jól ismert evangéliumi történet így üzen ma nekünk: KARÁCSONY A LÁBAK ÜNNEPE IS! Akkor a pásztoroknak, akik elsőként kapták a karácsonyi információt, az volt az első gon­dolatuk: menjünk, mozduljunk, járjunk utána! Ez bizony nem a ké­telkedés indulata, hanem az elhivésé. Elhittük, amit az angyalok mondtak, nézzük meg. De még ha az ellenőrző szándék mozdította volna is őket, a fontos, hogy mozdultak, indultak,, mert hallották a híre. Nern tudom, azok közül, akik most panaszkodnak, hogy olyan múlandó volt a karácsonyi nyugalom, öröm és békesség, vajon há­nyán mozdultak; ha nem is azért, mert hallottak, hanem azért, hogy halljanak. Hallják az evangéliumot, a karácsonyi történetet, a mai követek bizonyságtételét. Mozdulni, hogy meghallhassam; mozdulni, mert meghallottam. Karácsonyuk „igaziságát’ féltő testvéreimnek ezt kell tenniük. Igen, hisszük, hogy aki mozdul, aki keresi a gyüle­kezet közösségét, annak ma is nagy reménysége lehet, hogy mara­dandó lesz az öröme. Akik betegek, ágyhoz kötöttek, akiknek nem mozdulhat a lábuk, pedig úgy szeretnék, azok várják azoknak a mai angyaloknak a szolgálatát, akik nemcsak ajándéktárggyal, de oda­ajándékozott idejükkel, testvéri szóval, a karácsonyi történet felolva­sásával lábat adnak a karácsonyi örömnek, hogy eljusson azokhoz is, akik enélkül magányosan, gyülekezet nélkül maradnának. KARÁCSONY A SZEMEK ÜNNEPE IS! „Nézzük meg!” — mond­ják a pásztorok. Menjünk oda, és lássuk! Isten ma is megajándékoz­za szemünket is élménnyel, igazi karácsonyi élménnyel. Megláthat­juk a Gyermeket a bölcsőben: az élő Jézus Krisztust a hirdetett igé­dén, a kiosztott szentségekben, a bűnösök gyülekezetében, az anya- szentegyház közösségében. Á karácsonyi látás ez. De a sorrend nem cserélhető tel! Először hallják a pásztorok is a hírt, utána kap bizo­nyosságot a szemük. Ige nélkül nincs karácsonyi látás. Anélkül csak szalma van, csak jászol van, istálló és meleget lehelő állatok, meg- illetődött József és a fájdalmaktól megtört Mária, de a Gyermek nincs sehol. A Gyermek alakja csak ott látható, ahol szól a HÍR; hi­szen ö a testté lett Ige. KARÁCSONY A SZÁJ ÉS A SZÓ ÜNNEPE IS! Most nem az an­gyalhangú énekekre gondolunk, hanem a megszólaló pásztorokra, tapasztalatukról beszámoló emberekre. Azokra, akik dicsérték és di­csérik az Istent mindazért, amit láttak és hallottak. Akkor, de most is. A karácsonyi gyülekezet így magasztalja Istent, hiszen igaz a hír: „Üdvözítő született ma néktek, ki az Ür Krisztus, a Dávid városá­ban.” A karácsonyi lépéseket végigjárt keresztyén így magasztalja Isten nevét, mert ma is átélheti a csodát: a testté lett Ige szállást vesz az ő életében is. Így formálja ö ma is követeit, akik készek moz­dulni, hogy meghallgassák, akik nyitott szemmel ma is meglátják, s akik szavukkal és egész életükkel, szelídségükkel és szeretetükkel „hitelesítik” a karácsonyi örömhírt; hogy ma is „éppen úgy” van, ahogy „ő megüzente nekünk”. Ittzés János Imádkozzunk! Hálát adunk neked, Istenünk, hogy nemcsak elküldted a világ Megváltóját, hanem igéddel és jelekkel el is vezetsz minket őhozzá. Ébressz bennünk élő hitet Szentlelkeddel, hogy a megváltás jó hírét híven őrizzük szívünkben, és békéjét örömmel terjesszük a világban, az Ür Jézus Krisztus által. Ámen. — Karácsony este az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet ol- tiári igéje: Zsid 1, 1—6; az ige­hirdetés alapigéje: Mt 1, 20b—23. — Karácsony ünnepén az oltár­terítő színe: fehér. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Tit 2, 11— 14 (15); az igehirdetés alapigéje: Lk 2, 1—14. — Karácsony 2. napján az ol­tárterítő színe: fehér. A délelőtti BIBLIAI KÉZIRAT Egy angol főúri család levéltá­rának számbavételekor szenzáci­ósnak mondható leletre bukkant egy levéltáros: egy hatvanszor harmincnyolc centiméter terje­delmű bibliai kéziratra. Az egyet­len lapnyi irat — amelynek érté­ke anyagilag felbecsülhetetlen — része annak a Bibliának, amelyet 710 körül Ceolfrid apát kérésére másoltak le, s amely eredeti­leg az apát jarowi kolosto­istentisztelet oltári igéje: Tit 3, 4—8; az igehirdetés alapigéje: Lk 2, 15—20. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. De­cember 26-án, karácsony 2. nap­ján reggel 7 órakor az evangé­likus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök. A 8. SZÁZADBÓL rában volt megtalálható. Ebből, s egy másik, ugyancsak Ceolfrid apát által lemásoltatott Bibliának a sorsáról semmit sem lehet tud­ni, és csak a jelen évszázad eleje óta találtak meg belőlük alig va- mivel több mint tíz lapnyi szö­veget. Az értékes leletet a londoni Brit Nemzeti Könyvtárban őr­zik majd, és csak a szakemberek­nek bocsátják rendeklezésre. (epd) Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. december 24-én, karácsony este Deák tér du. 4. Takácsné Kovács­házi Zelma, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor du. 5. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. du. 6. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. du .5. Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. du. 6. Rédey Pál. Kő­bánya du. 6. Veöreös Imre. Vajda Pé­ter u. S3, du. 5. Veöreös Imre. Zugló du. 5. Kassák Lajos út 22. du. 5. Ben­czúr László. Üjpest du. fél 7. Blázy Lajos. Pesterzsébet du .6. Virágh Gyu­la. Pestlőrinc du. 5. Matúz László. Kispest du. 5. Bonnyai Sándor. Rá­kospalota Kistemplom du. 5. Bolla Ár­pád. Rákosszentmihály du. 5. Karner Ägotos. Ksitarcsa du. 5. Cinkota éjjel 11 Szalay Tamás. Rákoshegy du. 5. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr du. 5. Kósa László. Bécsikapu tér du. 4. (úrv.) Koren Emii. Óbuda du. 4. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. du. 5. Pesthi- degkút du. 5. Modori u. 6. du. 5. Ke­lenföld du. fél 5. Karácsonyi énéklés. du. 5. (úrv.) Bencze Imre—Missura Tibor. Kelenvölgy du. fél 3 Rozsé Ist­ván. Budafok du. 4. Rozsé István. Csepel du. 4. Mezősi György. Budapesten, 1982. december 25-én, karácsony ünnepén Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Karoly, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. Ta- kácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. fél 10. (úrv.), Szirmai Zoltán, de 11. (úrv.), Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de .fél 9. (úrv.) Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma- gvar) Ruttkay Levente. Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbá­nya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vaj­da Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veo- reös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Ra- kosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. tél 10 Kassák Lajos út 22. de. 11. Ben­czúr László. Váci út 129. de. negyed 10 Benczúr László. Frangepan u. de 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. BU-- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Ma­túz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerie telep de .8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fel 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 3. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Kistemplom de. 10. Bolla Ár­pád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cin­kota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. S. Rákoscsaba de. 9. Kósa László. Rákoshegy de. 9. Fe­renczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kó­sa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kó­Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil. de. fél 11. (nemet), de. 11. (ur^.) Nagy Gyula, du. 6. Madocs'ai Miklós. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) If). Ma- gassy Sándor. Gouda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. ll. de. 9 ,de. 11, du. fél 7. Pesthideg- kút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Mis­sura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Ro­zsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Ro­zsé István. Budaörs du. 3. (úrv.) Ro­zsé István. Törökbálint du. fél 15. (úrv.) Rőzs.e István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Budapesten, 1982. december 26-án, karácsony 2. napján Deák tér de. 9. (német-úrv.) Reuss András, de 11. (úrv.) Hafenscher Ka­roly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. ll. (úrv.) Muntag Andorné. du. 6. Gáncs Aladár, üllői út 24. de. fel II. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rá­kóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse­lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Rutt­kay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. ll. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Bogya Géza. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Bogya Géza. Zugló de. 11. (úW.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Fran- gepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bony- nyai Sándor. Kispest Wekerie telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cin­kota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kósa László. Rákosliget de. 11. Fe­renczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6.. Koren Emil. Óbuda de. 10 (úrv.) Scholz László. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9, de. 11, du. fél 7. Buda­keszi de. 8. Pestliidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 3. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. :. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Im­re. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél ll. Mezősi György. Megjelent dr. Cserháti Sándor: A G ALÁ DIABELIEKHEZ IRT LEVÉL kommentárja Ára: 222 Ft. Kapható a Sajtóosztályon „Az Ige testté lett” (Jn 1, 14/a). VASÁRNAP. — „Benne bízik szívem, ő megsegít engem, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát” (Zsolt 28, 7 — Lk 2, 28—30 — Jn 1, 1—5. 9—14 — Mt 2, 13—22). Az őszinte, maradékta­lan hála hiánycikk az életünk­ből. Egy-egy köszönő szóig el­vezet, de életreszólóan nem kísér el minket. Isten karácsonyi tette hálára kötelez. De nem olyanra, mint amit mi sokszor annak neve­zünk. A hála akkor igazi, ha egész életfolytatást tükröz. Szavakat, éneket és szeretetet adó életet. Is­ten iránti hálánkat a felebaráton lehet kiteljesíteni. HÉTFŐ. — „A világosság a sö­tétségben is világít” (Jn 1, 5—1 — Móz 39, 20—21 — 1 Jn 1, 1— 10 — Mt 3, 1—12). Gyakran éget is a sötétségben megjelenő fény, világosság. Máskor „csak” vakít, megint máskor biztonságérzetet ad. Jézus is ilyen világosság gya­nánt jelent meg világunk életé­ben. Fényében éget a bűnöm, vi­lágossága rámutat gyakran cél­talan életemre. Világossága bera­gyogja, bevilágítja azt az utat, melyet járhatok: Fényt és vilá­gosságot vihetek másoknak is. KEDD. — „Egészen elfogott a szánalom. Nem izzó haragom szerint bánok vele. Mert Isten vagyok én, nem ember. Szent va­gyok köztetek” (Hós 11, 8—9 — Jn 1, 51 — Jer 31, 15—17, — Mt 3, 13—17). Isten „szánalma” Jé­zusban öltött testet. E szánalom nélkül már réges régen elpusztul­hatott volna világunk, s benne mi is. Ha érdemeink szerint ítél­ne — hitetlenségünk és szeretet- lenségünk szerint — ma is lesúj­tó lenne ítélete. Szeretete, mely enged még élni és megtérni, in­dítson őszinte, cselekvő hálára. SZERDA. — „Gondolj arra, hogy Istened, az Ür ad neked erőt” (5 Móz 8. 18 — Jn 3, 27 — Ézs 63. 7—9 — Mt 4. 1—11). Na­ponta élhetjük át, milyen vé­ges és szegényes az emberi erő, saját erőnk. Arra sem elég, hogy magunkat, életünket megtartsuk vele. Istennek az ereje az, ami megtart s erőt ad életünk foly­tatásához is. De erejét nemcsak magunknak kapjuk, hanem első­sorban azért, hogy másokat is segítsünk vele. Isten ereje hív el munkatársnak az Ö szolgálatában minden emberért. Az Ö erejével szolgálhatunk otthon, népünk kö­zött és világunkban. Erejét erre a szolgálatra kapjuk. CSÜTÖRTÖK. — „De megha­gyom közöttetek maradéktalanul a szegény és nincstelen népet, amely az Úr nevében keres ol­talmat” (Zof 3, 12 — Jn 6, 39 1 Tim 3, 14—16 — Mt 4, 12—17). Olyan szegény és nincstelen nép, amiről igénk beszél, nincs ma közöttünk. Viszont ha kitágítjuk a látóhatárt sok nincstelennel, éhezővel, nyomorult emberrel találkozhatunk. Világunk éhezői, háborúktól sújtott nyomorultjai felkiáltójelként figyelmeztetnek, s hívnak segítségre, szolgálatra. Istentől kapott megbízatásunk nekik segítséget adni. — De köz­vetlen környezetünkben is van­nak segítségre szorulók, ők is szolgálatra hívnak. PÉNTEK. — „Amit pedig szól­tok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, há­lát adva az Atya Istennek őálta­la” (Kol, 3, 17 — 2 Móz 20, 7 — Lk 12, .35—40 — Mt 4, 18—25). Az esztendő utolsó estéje szám­adásra akar hívni. Mit, és ho* gyan cselekedtünk az elmúlt esz­tendőben? Megállhatunk-e az apostol mércéje alatt? Mindent az Űr nevében tettünk? Mindent hálaadásként végeztünk? Jogos és szükséges az igaz és őszinte bűnbánat az elfecsérelt kegyele­mért, eltékozolt alkalmakért. Az őszinte bűnbánat indítson aztán bennünket olyan életre, melyben Urunkra nézve szolgálatunk, akaratát cselekesszük. SZOMBAT. — „A ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább azt kellene mondanotok: ha az Ür akarja, életben mara­dunk és ezt vagy azt fogjuk cse­lekedni” (Jk 4, 14. 15 — Jób 38, 4. 11 — Lk 4, 16—21 — Zsolt 8). Gyakran túl magabiztosan ter­vezzük életünket, főleg egy-egy új esztendő elején. Kellenek a jó tervek, de azt soha ne feledjük — saját életünk, annak megtar­tása nincs a kezünkbe adva. Isten kezében van életünk, jelenünk és jövendőnk is. Vele tervezzünk! Öt kérjük, hogy megvalósulhas­sanak azok, és figyeljünk az Ö útmutatására, mert Ö a magunk és mások javára akarja tervez­tetni életünket. ifj. Kendeh György evangélikus Elet A Maevarcrszágl Evaneéilkus Fevbá? Sanoosztaív^nak iaoia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi Gvörg.v Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztösee és kiadóhivatal: 1088 BudaDest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: Í42-074 Csekk^zámias2ám : 010—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Mag/var Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 82.2812 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Ady Endre: Karácsony i. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumban A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének. Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna Az én kedves kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja. De jó volna ünnepelni Oda-haza. De jó volna tiszta szívből — Ügy mint régen — Fohászkodni, De jó volna megnyugodni, De jó volna mindent, mindent Elfeledni. De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek-szívvel A világgal Kibékülni, Szeleteiben üdvözülni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom