Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-07 / 6. szám

Istentiszteleti rend Múzeumunk - belső szemmel Komjáthy Lajos ny. lel­kész az Evangélikus Or­szágos Múzeum egyik tárlatvezetője a követ­kezőket írja tapasztala­tairól. A látogatók sorában középen a gyermekek állnak. Legfőképpen a színes képek, könyvek és a ke­resztelő medencék érdeklik őket. A belsejüket akarják látni, s el kell mondani nekik a keresztelés lefolyását. Petőfiről mindent tudni akar­nak. Megkülönböztethetők azok, akiknek szülei kapcsolatban van­nak az egyházzal, s fölragyog a szemük, ha fölfedeznek valami olyant, amiről otthon már hal­lottak. Például amikor a Biblia kerül szóba, vagy meglátják Jé­zust a nemescsói úrvacsorái térí­tőn és felismerik a tanítványok nevét. Többen a múzeumi pecsét cél­jából jönnek be. körülvezetem őket a tárlóknál. A hallottakat nemigen felejtik el. Nem egy azzal lépi át a küszö­böt, hogy már járt itt. Egy serdü­lő leányka jegyezte be a vendég­könyvünkbe: „Miktjr ide jöttem, még kicsiny voltam a hitben, de remélem, ha újra eljövök, már sokkal nagyobb leszek.” Ebből a vallomásból jelmondatot is lehet­ne formálni: „Kicsiny hitűek. ha ide beléptek, nagyobbak lehet­tek!” Az ifjak mindenben, elsősorban a művészi szépséget keresik. Az öreg iratok és a régi könyvek vonzásába kerülnek. Elgondolko­dó csöndességükben látni rajtuk, hogy összehasonlítást tesznek más témájú ritkaságokkal. Rend­kívüli figelemmel fogadják a tá­jékoztatást. A keresztyén vallás és a történélem összefüggéseiről hallottakat látható elmélyedéssel raktározzák el. Akad köztük, aki visszatér és szemlélődik. Volt egy kedves élményem. Utolsó vizsgáját letevő egyetemi hallgató a vizsga izgalmában megfáradva véletlenül toppant be. Először csak megállt, tétován körülsiklott a tekintete, s kérdé­semre, nem zavarom-e, ha pár­mondatban előre tájékoztatom, örömmel adta beleegyezését. Több, mint egy óra hosszat tartott a kérdezés-felelés. A végén kije­lentette: két év óta nem fedezte fel ezt a kis múzeumot, pedig h' egy-két nappal előbb tér be ide. akkor ma jobban vizsgázhatott volna, mert ebből a korszakból kapta a tételét. A felnőttek vegyesek. Mégis túlsúlyban vannak az evangéliku­sok. A meglepetés örömével ta­lálnak rá városuk, falujuk kiál­lított kincseire. Égy látogatónk, aki több évti­zede külföldön él, mostani haza- látogatásakor örömmel látta vi­szont itt azt az úrvacsorái kely- het, amelyből konfirmációja ün­nepén első úrvacsoráját vette. Ilyen és ehhez hasonló apró esetek azt a benyomást ébresztet­ték bennem, hogy külföldi láto­gatóink nagy figyelemmel kísé­rik múzeumunkat. Ezt bizonyítja hetedik vendégkönyvünk is, tele elismeréssel. összegezve tapasztalataimat: 50. évi lelkészi szolgálatom ki­emelkedő mozzanata ez a mú­zeumi munka, amelynek során olyan segítséget adhattam embe­reknek, amit ezen a szószéken adhatunk meg a sokféle érdeklő­dőnek. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Györkös Károly és felesége, Var­ga Róza január 31-én a rákosligeti templomban gyermekeik és uno­káik körében ünnepelték házas­ságkötésük 50. évfordulóját. Az ünnepeltek ebből az alkalomból fehér oltárterítő készletet ajándé­koztak a gyülekezetnek. „Áldjad én lelkem az Urat, és egész ben­sőm az ő szent nevét! Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” — EGYHÁZUNK tulajdonában lévő IV. emeleti 60 négyzetméteres kom­fortos lakást bérlője elcserélné buda­pesti, vagy 50 kilométeres körzetében, esetleg vidéki nagyvárosban levő ha­sonló alapterületű lakásra, vagy ker­tes házra. Munkaviszony esetleg egy­házunknál megoldható. Érdeklődni lehet egész nap: Budapest, VIII-, Ül­lői út 24. Acsádi. — RÉGI, használt 1947 előtti levele­zőlapokat, levélborítékokat, tábori postát és bélyeggyüjteményeket ve­szek. Különösen érdekelnek ■ az egy­kori Árva és Szepes megyékben fel­adott levelek. Cornldess Sándor bé­lyegkereskedő. Budapest, 1067, Lenin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1982. február 7-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Leven­te. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák La­jos út 22. de. 31. Váci út 129. de. ne­gyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy La.ios. Pesterzsébet de. 10. Vető Béla. Soroksár Újtelep de. fél 9. Vető Béla. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere le­ien de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kis­pest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Rákos­palota MÁV telep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolta Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Sza- lay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Kosa László. Rákos­hegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákos­liget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Korén Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. (úrv.) Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Mado- csai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Ti­bor, de 10. (urv) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Mo­dort u. 6. de. 10. Kelenföld de, 8. Mis- sura Tibor, de. fél 10. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de 9. (úrv.) Ottlyk Ernő. Budafok de. 11. (úrv.) Ottlyk Ernő. Budaörs du. 3. (úrv.) Ottlyk Ernő. Törökbálint du. fél 5. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. EVANGÉLIKUS ÉLET ’ A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felei: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 82.003 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Nemcsak elfogadni... Kedves külföldi vendégeim­mel egy kis vendéglőben fogyasz­tottuk el a búcsúvacsorát. A ven­déglőt ők maguk keresték ki fenn a várban, odahívtak engem is. A kiszolgálás gyors volt, az ételek ízletesek, csak amikor a fizetésre került a sor és az ifjú pincér a számlát átadta, házigazdánk fel­állt és valamit mondott neki. — Baj van? — kérdeztem fele­ségétől. — Semmi különös. A fiú nyil­ván nem tud jól számolni, mert eddig minden este tévedett az az összeadásban. A férjem azon­ban ilyenben nagyon pontos. Az asszony őszinte kedvesség­gel magyarázta ezt nekem, a rosszindulat vagy gyanakvás leg­kisebb jele nélkül. Valóban szen­tül hitte, hogy a pincér kezdő még a szakmában és rossz ma­tematikus. A hibás számláért elnézést kér­tek, a vendégek elköszöntek, min­denkinek búcsút mondtak, mert másnap utaztak és úgy érezték, hogy ez hozzátartozik a rendhez, ha már egy héten át törzsvendé­gek voltak. Elgondolkodva mentem velük. Én nem vagyok ugyan számtani zseni, de nem hiszem, hogy az összeadásban hibáznék, hát még ha egy hétig gyakorolhatnám. Marosak hazánk jó hírnevéért is. * — Doktor úr, kérem, írja fel azt, amit a múltkor ami olyan jól használt, holnap tárgyalásom lesz és nem mehetek így! — És mi volt az a „valami?” — Azt nem tudom, de használt. — Jaj, én sem emlékszem — szól egy másik beteg — arra, amit a múltkor kaptam, amikor torokgyulladásom volt. Valami olyan kis fehér volt. Az a „valami, azt a kis fehér talán egy tabletta, egy drazsé volt, talán cseppek, apró kis „va­lamik”, amelyekben csodálatos gyógyító erő rejlik. Serkentik a szívdobogást, fájdalmat csillapí­tanak, elaltatnak, a magukat be­fészkelő kórokozókat ártalmatlan­ná teszik. És ez a sokféle hatás egy-egy ilyen csöpp kis „valami­ben” van elrejtve. De hogy ez si­kerüljön, sok próbálkozás, kísér­letek sorozata szükséges. De ki gondol a kutatói munkára? Senki. Patikába megyünk, megvesszük és bevesszük a gyógyszert és a gyó­gyulás után „természetesnek vesz- szük”, hogy ennek így kell lennie. * — És hogyan sikerült a sok bajból kilábolnia? — kérdeztem egyik hittestvéremet. — A jó Isten megsegített. — /És ezzel vége? —► Miért? Mit kellett volna ten­nem? — Például valamilyen formá­ban megköszönni. Másokban is tudatosítani Isten segítő jóságát. Hogy amint Ö tett velünk, mi is úgy cselekedjünk embertársaink­kal. Segítsünk mi is a bajbajutot­takon, álljunk mi is betegágyak mellé, a magányosok, az öregek mellé, segítő jószándékkal. Modern korunkban általánossá kezd válni az elbizakodottság. Az emberi alkotást, az ember testi és szellemi teljesítményeit lassan természetesnek vesszük és nem nézünk a dolgok mögé, nem ér­dekel bennünket az út, amely az eredményeket megelőzte, egy­szerűen élünk velük, elfogadjuk a jót. És hétköznapjainkra is jellemző már ez a szemlélet. Elfogadjuk, hogy a másik dolgozzon helyet­tünk, kutasson, harcoljon, alkos­son, kísérletezzen, hogy abba a kis tablettába bekerüljön az a ható­anyag, amely talán már két nap után a gyógyulásunkat hozza, hogy a másik ember viselje a gon­dokat a felelősséget helyettünk és mi csak az eredményeket haszno­sítjuk, hogy Isten segítsen, mi meg egyszerűen elfogadjuk. És míg bajunkban könyörgünk, ké­rünk, imádkozunk, ha kérésünk meghallgatásra talál, egyszerűen természetesnek vesszük és azt hisszük immár semmi baj nem érhet bennünket. Ismerjük meg hát a kapott ja­vak eredetét és becsüljük meg jobban. Nézzünk a dolgok mögé. Igen, a kiállított számlákra is, a sok kis tablettába fektetett kuta­tómunkára is és lássuk meg Isten segítő jóságát is. Gyarmathy Irén «3 „Istenem, fordítsd felém füle­det, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet, és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost, amelyet a te nevedről ne­veztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket” (Dán 9,18). VASÁRNAP. — „Krisztus mondja: Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cseleke­deteidet” (Jel 2,5 — Ézs 59,1^2 — Mt 20,1—10a — Zsolt 51). A ke- resztyénséget gyakran s méltán éri a vád, hogy sokszor elveszítet­te erejét, lendületét. Egyéni éle­tünkbe is a hitre jután örömét gyakran a közömbös szokáske- resztyénség követi. Bűnről be­szélünk, közben olyan nyugodtan élünk, mintha a világ legártatla­nabb emberei volnánk. Isten sze- retetéről hallunk, s ebből a szere- tetből semmit tovább nem adunk. Amikor ma temlomba megyünk, álljon előttünk: Isten az igével a kezdet öröméhez és engedelmessé­géhez akar visszavezetni bennün­ket. „Ha elhamvad hitem mécs­világa, Szentlelkedet, Uram, fu- vald rája! Lobogjon újra, Hogy e hideg szívet lángra gyújtsa” (414. ének 6. vers). HÉTFŐ. — „Minket is, akik ha­lottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt, és vele együtt a mennyei­ek világába ültetett Krisztus Jé­zusért” (Ef, 2,5—6 — Zsolt 49,16 — 1 Sám 15,35b—16,13 — Jn 7, 53—8,11). Ha már most a „meny- nyeiek világához” tartozunk, ak­kor — következetesen — ennek a világnak a törvényei szerint is kell élnünk. Hadd valósuljon meg Isten országának egy kis része ál­talunk a gyülekezetben. Éljünk testvéri szeretetben, békességben. Gyülkezetünkből végül is a szere­tet melegének és békéjének kel­lene áradnia a világba. „Valami van ellenedre, Irtsd ki mind azt belőlem, Hogy tehessem tetszé­sedre, Amit kívánsz éntőlem; Add, hogy ami ártana, Tőled el- szakasztana, Bármily kedves is, kerüljem, Örömöm a jóban lel­jem” (417. ének 2. vers), KEDD. — „Krisztus által van szabad utunk egy Lélekben az Atyához” (Ef 2,18 — Zak 12,10 — Róm 9,14—24 — Jn 8,12—20). Az evangéliumban valamiképpen mindig erről az egyről van szó, hogy Isten a Jézus Krisztusban megbékélt velünk, Atyánk ő, mi az ő gyermekei vagyunk. Napról napra reá bízhatjuk magunkat. Imádságban vele mindent megbe­szélhetünk. S hogy életünk végső óráján is bizonyosak lehetünk majd, hogy Atyánk marad, ennek jelentése meg sem mondható. De kérdezzük meg magunktól: ész­revehető-e életünkön valami is abból, hogy Isten gyermekei va­gyunk? „Hagyjad a jó Istenre Minden te utadat, Ha bánt szíved keserve, Ö néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, S oszlat felhőt, szelet: Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld s szeret (370. ének 1. vers). SZERDA. — „Jézus mondja: nélkülem semmit sem tudtok cse­lekedni” (Jn 15,5 — 2Krón 20,12 — lMóz 6,9—22 — Jn 8,21—30). Jézus tevékeny életre hív. Amit tőlünk vár, a szolgálatban elöl- járva megmutatja nekünk. Nem nagy követelés ez számunkra, nem haladja meg a mi erőnket? Annak megcselekvésére, amit Jé­zus vár, magától bizonyosan sen­ki sem képes. De ő velünk van erőt adó közösségben. Tegyünk meg mindent, hogy a vele való kapcsolatunk erősödjék, olvassuk igéjét, maradjunk meg a gyüle­kezet közösségében, rendszeresen imádkozzunk. „Készséget ébressz követni igédet. Szent ügyért él­jünk! Szolgálatban égjünk! És erő híján erőt tőled kérjünk. Di­csérjük Istent (710. ének 5. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalommal tekinthetünk az ítélet napja felé” (ÍJn 4,17 — Ézs 51,5 — lKor 3,5—10 — Jn 8,31— 36). Milyen resten készülünk fel a végső nap nagy számadására! Egész életünknek komoly készü­lésnek kellene lennie reá. Mini keresztyének — de csak ha ko­molyan vesszük a dolgot —, mégis boldogoknak tudhatjuk magun­kat: a hatalmas Bíró, ki ítélni jön, a kereszten törölte el a vádat, mely ellenünk szól. Végső szava hozzánk nem az ítélet, hanem a szeretet. Ha szeretetét való­ban felismertük s szívünkbe fo­gadtuk, tovább is adjuk —, és bi­zonyosak vagyunk üdvösségünk­ről. „Öröme van szívemnek, Leve­ti bánatát, Mert teljes fényben látja Feltűnni szép napját. A nap, mely rám világol: Jézus', üdvössé­gem. S az öröm, mely boldogít: Égi örökségem” (352. ének 7. vers). PÉNTEK. — „Krisztus mondja: Mivel ezt mondod: Gazdag va­gyok, nincs szükségem semmire, de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a sze­gény, a vak és a mezítelen: taná­csolom neked, végy tőlem aranyat, hogy meggazdagodj” (Jel 3,17— 18 — 2 Móz 10,3 — 1 Móz 7,17—24 •— Jn 8,37—45). Maga körül fo­rog életével az olyan keresztyén- ség, mely mindent csak azért tesz, hogy önmagával dicskedjék, s el­bizakodottan elismeréssel a saját vállát veregeti meg. Az ámító lát­szatgazdagság kiáltó szegénységet takar. A mi gazdaságunk csak egy lehet: Jézus Krisztus. Az igazi gazdagság ajándékozója nem ke­vesebbet vár tőlünk, mint hogy ő álljon életünk középpontjában és ő munkálkodjék általunk. „Mentsd meg a kevélységtől, Elbízott ön­hittségtől, Uram híveidet; Ints, hogy sokkal tartozunk, Méltatlan szolgák vagyunk: Ó, adj alázatos szívet” (459. ének 6. vers). SZOMBAT. — „Ismertté legyen most az egyház által az Isten sok­féle bölcsessége” (Ef 3,10 — Ézs 29,14 — Mai 3,13—20a — Jn 8,46— 59). Isten az igében gazdag isme­retet közöl velünk, mely sehol máshol nem található. így annak ismeretét, hogy honnan ez a vi­lág, ki teremtette, kitől vettük életünket. Ezt tudni már sok. S annak ismeretét, hogy mi az ő végső célja velünk: nem egy bor­zalmas atomkatasztrófa, melyben minden elpusztul, az ő célja ve­lünk az örökkévalóság. Benne va­gyunk Isten üdvtervében —, erről tisztán és világosan vallanunk is kell életünkkel. „Dicsérjük Istent boldogan, Mert ő a legfőbb jó. Nagy csodaműve számtalan, Karja mindenható” (711. ének 2. vers). Szekeres Elemér — HALÁLOZÁS. Gáspár 1st- ván, a bócsai gyülekezet volt pénztárosa és templomépítő pres­bitere 78 éves korában elhunyt. Temetése 1981. december 13-én volt Káposzta Lajos soltvadkerti lelkész szolgálatával nagy rész­vét mellett a nagy-bócsai temető­ben. — Koreny Mihály, a csomádi gyülekezet közel fél évszázadon át hűséges kántora életének 80. évében elhunyt. Az egész gyüle­kezet és a nagyszámú rokonság Istennek ezzel a vigasztaló igéjé­vel adta vissza őt Urának: Most bocsátód el, Uram, szolgádat bé­kességgel, mert láttam a Te üd­vösségedet ... — Gyurán György ny. vallás­tanító lelkész 87 éves korában ja­nuár 16-án Orosházán elhunyt. Temetése január 19-én volt a gyülekezet és tanítványainak szé­les körű részvétele mellett. Hat­van éven keresztül szolgált a gyü­lekezetben. Temetésén Benkő Ist­ván mb. esperes hirdette az igét, szolgált még Koszorús Oszkár ny. lelkész és Kis János segédlel­kész. „Az Úrnak minden útja ke­gyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait meg­tartják”.. — Özv. Hajnal Lászlóné, sz. Jeszenszky Gizella, a hatvani gyülekezet hűséges tagja 74 éves korában elhunyt. Temetése janu­ár 15-én volt az újhatvani teme­tőben. A gyülekezet együttérzés­sel osztozott gondnoka gyászában, aki az elhunytban édesanyját veszítette el. „... akik az Istent szeretik, azoknak, minden javukra szolgál...”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom