Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-19 / 51. szám

99 ...épüljetek fel lelki házzá Kettős ünnep Zalaegerszegen '99 SOKAN ÉS SOKFELÖL már korán reggel elindultak Zalaeger­szegre, hogy együtt ünnepeljenek, örüljenek a zalaegerszegi gyüle­kezettel. Így Barlahídárol és Za­laegerszeg szórványaiból sokan jöttek el, de a szomszédos gyüle­kezetekből is. A hálaadó isten­tiszteleten részt vettek puszta- szentlászlóiak, zalaszentgrótiak és zalaistvándiak, ahonnan több mint ötvenen mentünk el erre az alkalomra. A felejthetetlen nap, amiért halát adtunk és dicsértük az Urat, kettős ünnep: a zalaeger­szegi anyagyülekezet önállósulá­sának SO:, a templom építésének 75. évfordulója. A délelőtti istentisztelet kezdé­sére a belsőleg szépen, ízlésesen megújított templom zsúfolásig megtelt. DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜS­PÖK 1, Péter 2,4—5 alapján hir­dette az igét: „Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az em­berek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”, ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldo­zatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által”. „Hálát kell adni az Istennek — kezdte igehirdetését a püspök —, mert lehetővé tette, hogy 80 évvel ezelőtt gyülekezet alakul­jon, 5 évvel később pedig temp­lom. Öt lelkész szolgált 80 évig szakadatlanul. Emlékezzünk az ősökre, elődökre is, akik ennyi időn keresztül ültek ezeken a pa­dokon és hallgattak az ősi igét. De a mai nemzedék is tud újat találni ebben a régi igében: Jé­zus Krisztus élő kő! Nem hideg gránitkő, amire fölépül az egy­ház. Drága nekünk, hogy élő kő,, akiből az erő, élet, energia bele­árad azokba, akik ráépülnek. Az egyház élő kőre, Jézus Krisztus­ra épít. Csak így van értelme. Aki Ráépít, jó alapra épít,. Erre épültek rá'az apostolok is, a re­formátorok is, Luther is, a későb­bi nemzedékek is és a zalaeger­szegi gyülekezet is. És így van egyház. Ez múlt is jelen is — folytat­ta a püspök úr —, hiszen az élő kő változatlanul megmaradt. S most S legizgalmasaob kérdés, amit Péter apostol mond: Ti is épüljetek rá elő kövekként! Mert nem a templom maga teszi a gyülekezetei, hanem a szívek. Az elő kövek. Az az igazi templom, amelyik szivekkel van ki bélelve. Elő szívekkel, melyek, figyelnek az igére s 'egy szív akkor lesz élő, ha fülel az evangéliumra. Csak így lehet hinni. Ezen keresztül a Szentlélek a kőszívet kicseréli hússzívvé. Ezeket a szíveket vál­toztatja meg a Szentlélek és épí­ti bele a templomba, úgy hogy egymásra vannak építve, egymás­hoz kapcsolódnak, egymást segí­tők, gazdagítok közössége, tehát élő kövek. Ezután azt mondja Péter: „épüljetek szent papsággá”. Mi­után felépült a templom az élő kövekből, ezek a kövek szolgál­janak. A kövek nemcsak tarta­nak, hanem szolgálnak is. Ho­gyan? Papként! Áldozatot mu­tassanak be, melyek kedvesek az Istennek. Felvetődik a kérdés: mit áldozhatunk fel az után, hogy Jézus íöláldoztatott? Nem lehet válogatni, egyetlen lehetőségünk van: önmagunkat! Ez a legnehe­zebb, pedig csak akkor leszünk elő kövek, ha feláldozzuk magun­kat a felebarátért. Ez áldozat. Egy kérésem van — fejezte be a püspök igehirdetését —■, adjá­tok át magatokat az Úrnak, és élő kövekként épüljetek bele eb­be a templomba. AZ ISTENTISZTELET UTÁN KÖZGYŰLÉS volt, melyen elő­ször i Pintér János, a gyülekezet lelkésze ismertette a gyülekezet történetét, a renoválási munkála­tokat. Évezredes gyülekezetek és sok évszázados katedrálisok mel­lett elenyészően csekély az az életkor, amelyet gyülekezetünk számlál és az a 75 év amellyel ezelőtt felépült templomunk. Ennyi idő azonban egy ember életében már nagyon hosszú, tör­ténelem. Az ez előtti időre tekintve — feljegyzésekből tudjuk —, az 1830- as népszámlálás Zalaegerszegen mindössze 9 evangélikust talált. Az 1850-es évektől azonban ez a szám egyre növekszik, olyannyi­ra, hogy előbb Zalaistvánd szór­ványa, majd fiókgyülekezete lesz. Ez sem tart soká, hiszen az 1902. augusztus 20-án tartott közgyűlés anyagyülekezetnek mondja ki. A templom országos gyűjtéssel és sok támogatással Király Má­tyás lelkész idejében épült fel neogót stílusban 1906-ban. Gyu- rátz Ferenc püspök 1907. július 7-én szentelte fel. 25 évvel ké­sőbb a templom ízléses, díszes belső festést kapott. Ezt újították fel most, 50 évvel később. Teljes külső felújítást a gyülekezet 1974-ben végeztetett. Az idei ta­tarozásra a gyülekezet jelentős része megmozdult, önerőből — segély nélkül — végezték el a fel­újítást. A pénzadományokon kí­vül munkával és természetbeni- ekkel járultak hozzá a gyülekezet tagjai. Volt, aki a tervrajzokat másolta le, volt, aki a fényképe­ket és a műszaki leírást készítet­te el, egy gyülekezeti tag mozaik­lapokat ajándékozott, két másik pedig egy-egy oltárterítő készle­tet adott a gyülekezetnek. A GYÜLEKEZETÉT A KÖZ­GYŰLÉS VÉGÉN köszöntötte Du- bovai Géza esperes, Szabó Dezső zalaegerszegi református lelkész, Teke Zsigmond sandi lelkész, Smi- déliusz Zoltán nagykanizsai és Roszik Gábor zalaistvándi segéd­lelkész. A köszöntéseket dr. Kál- dy Zoltán püspök összefoglaló szavai zárták. Roszik Gábor Betlehemes ének Kis Betlehem, te vagy nekem édenkertem. hol szívem-lelkem éled, s békére lel! • Te vagy a hely, hol énérettem az Ige testté lett. Kit hab és szél hallgat és fél, mint szolga jő, mint bűnösök cseléde. Isten Fia, ég-föld Ura • felöltözik az emberek testébe. A szív, a seb gyógyul, heged. Kipótol minden kárt az égnek kincse. Ö hozta el: Immánuel. Széttörve már pokol, halál bilincse. Érheti bú, de szomorú mégse marad a keresztyénnek lelke: Jézusban őt, nélkülözőt, az örök,Isten szívére ölelte. Nem a világ kincsét, javát, csak ezt a kincset őrzi mindhalálig hűségesen.., s a mennyekben a könny is fényes drágagyönggyé válik. Németből ford. Túrmezci Erzsébet Gyülekezeti nap Csornádon Advent első vasárnapjának reggelén minden jel arra muta­tott Csornádon, hogy valami kü­lönleges ünnep készül a gyüleke­zetben. Egymásután érkeztek az autók máshonnan is és a gyüle­kezet tagjai is szorgalmasan igye­keztek a templomba, meg is telt az teljesen. Eszlényi László lel­kész számításai szerint a teljes •gyülekezet egyharmada ott szo­rongott a templomban. Milyen ünnep alkalmából? TEMPLOMSZENTELÉSI EM­LÉKÜNNEPET tartott a gyüle­kezet. Idén 198 éves a szép kis templom. A gyülekezet igazán munkával ünnepelt. Már ne­gyedik éve folyik a templom megújításának, szépítésének meg­feszített munkája. Megújult a templom teteje, majd a külső falfelület és a torony következ­tek. Ebben a nagy munkában a legszebb az volt, hogy munkadí­jat nem kellett fizetni, mert min­den munkát önként és ingyen vállalt és végzett mindenki. Ezen­felül természetesen még anyagi áldozatot is hoztak, mintegy másfélszázezer forintot gyűjtöt­tek ere a célra az anyagok meg­vásárlására. így került sor a szép és kiemelkedő ünnepre, de ez még mindig csak egy láncszeme volt a sorozatnak, mert jövőre a templom belsejét készül kifeste­ni a gyülekezet, hogy 1984-re a templom 200. évfordulójára és a Lutheránus Világszövetség Nagy­gyűlése alkalmára szép és meg­újított templommal, várja vendé­geit és a gyülekezet tagjait. CSALÁDI ÜNNEP is volt ez a nap. Nemcsak csomádiak voltak együtt, hanem a leánygyüleke­zetnek, Orbottyánnak is sok tag­ja eljött. De eljöttek a nemrégen Csornádhoz csatolt szórványgyü­lekezetből is sokan: Gödről és Szödligetről is. így volt együtt igazán és egészen a „család.” Méghozzá egész nap, mert délután is volt még egy alkalom, ahol a gyülekezet tagjai az igehirdeté­sen túl egyházmegyei és országos egyházi kérdéseinkről, szolgála­tunkról is hallgattak előadást. Az együttlét családi jellegét fokozta, hogy a vendégeket a csomádi presbiterek asztalaihoz hívták meg ebédre, s az egyetlen baj az volt, hogy nem volt annyi ven­dég, mint ahánynak vendéglátásá­ra készültek. A délelőtti istentiszteleti ige­hirdetés és a délutáni előadás szolgálatát Keveházi László es­peres végezte. K. L. — NEMESKOLTA. Dr. Nagy István, a Fejér-Komáromi Egy­házmegye esperese, az Északi Egy­házkerület Gyülekezeti Segély előadója először Nádasdon szol­gált november 21-én, majd a Gyülekezeti Segély támogatását is élvező, templomát folyamato­san megújító nemeskoltai gyüle­kezetben felszentelte a harminc évig néma, és most helyx-eállított orgonáját, amelyet ez alkalom- mái Weitler Sándor nemescsói lel­kész. a Vasi Egyházmegye egyház­zenei előadója szólaltatott meg sokak gyönyörűségére. — ÖSKÜ. A gyülekezet szép anyagi áldozattal és közegyházi segítséggel kívül-belül megújí­totta templomát. Orgonáját saját anyagi erejével helyreállította és villamosította. Az Úr közel! Örüljetek! Fii 4, 4—7 „Jer, tárjunk ajtót még ma mind! A legnagyobb király van itt ...” — ezzel az örvendező híradással kezdődik egyik kedves énekünk. (720. é.) összecseng ennek az éneknek a híradása Pál apostol szavá­val: közel az Ür! Közel? És itt? Hol van Ö közel, hol láthatom meg, hogy itt van? Hiszen, mintha minden ezt a hírt cáfolná! Körülnézek a világban: háborúk, éhség, betegségek, atomfegyverek; nem látszik mellettük Jézus alakja. Beletekintek szívembe: sók indulat, napi tü­relmetlenség, kevés nyugalom; nem veszem ott sem észre Jézus.ar­cát. Hol van hát az az „itt”, s mit jelent az, hogy „közel!’? KÖZEL VAN URUNK HOZZÁNK AZ IGEHIRDETÉSBEN! Ezért olyan drága nekünk minden szó, amit Róla mondhatunk, ezért olyan fontos nekünk minden perc, amikor Róla tehetünk bizonysá­got. Mert szavunkban — milyen csoda ez! — Ö maga lép közénk, s rajtunk keresztül másokhoz is. Felhasználja bizonyságtételünket eszközül, a „bevonulás szamarául”, hogy emberszívekben szállást ve­gyen. Közel van hozzánk! Csodálatos ígéret ez mindazoknak, akik róla szólhatnak. S nem is kell ehhez az istentisztelet liturgikus ke­rete; „csak” az kell, hogy valaki, bárki, szívvel, hittel az ö ígéretében bízva beszélni kezdjen róla. Milyen nagy figyelmeztetés ez mindnyá­junknak, akiknek lenne alkalmunk Vele találkozni, hiszen ma is hangzik egyházunkban, itt Magyarországon a Jézus Krisztusról szóló prédikáció. Vele találkozhatunk, Ö szólít meg, Ö jön közel hozzánk, amikor az igehirdetés hangzik, hív és hívogatásra buzdít! Ezért örül­jön, aki prédikálhat, örüljön, aki igehirdetést hallgathat! KÖZEL VAN HOZZÁNK URUNK AZ IMÁDSÁG CSENDES PER­CEIBEN! Az imádságaink nem is lehetnek ezért „kívánságlisták”; vagy ha azokat terjesztjük Urunk elé csak, akkor nem tudunk még imádkozni. Az imádság sohasem hangozhat hálaadás nélkül! A vele való beszélgetésben, köszönetünk elmondásában átélhetjük, hogy Ö valóban közel van hozzánk, figyel ránk, személyes partnerré lett. Akarjunk tehát úgy imádkozni, hogy a hálaadásé legyen az első szó, az első mondat és gondolat, s meglátjuk, átformálódnak ennek nyo­mán kéréseink és „követeléseink” is! KÖZEL VAN HOZZÁNK URUNK, AMIKOR ÖRÖMÖT SZER­ZÜNK EMBERTÁRSAINKNAK! A „jóság vagy szelídlelkűség” köve­telményét én így értém most. Maga Jézusunk vállal minden tettünk­kel közösséget (s Ö maga öltözik belé azokba!), minden szavunkat el­fogadja magáénak, amelynek az őszinte szeretet a mozgatója, formá­lója, s felebarátaink — házastársunk, gyermekünk, szüléink, munka­társaink — tiszta öröme a gyümölcse. Aki így akar és tud örömöt szerezni, az tudhatja, közel van hozzá Jézus: s ami még jobb hír: az ő cselekedetében, szavában közel van Jézus a felebaráthoz. Kará­csony küszöbén vagyunk. Legyen ez segítség és figyelmeztetés mind­azoknak, akik vágyódnak arra. hogy másoknak szép karácsonyt te­remtsenek, a legjobb ajándékkal kedveskedjenek. Pénzzel nem ísbrw'y hető ennek az ajándéknak a nagysága, de számtalan családi oiihom ban vágyódnak rá, nagyon sok magányos öregünk kívánjá, gyerme­keink is felcserélnék erre a „csak pénzbe kerülő” ajándékainkat, egé­szen bizonyos ez. Urunk örvendeztető közelségét adjuk szeretetünk- kel, jóságunkkal, szelídlelkűségünkkel egymásnak ajándékba. KÖZEL VAN HOZZÁNK URUNK, AMIKOR CSODÁLATOS MÓ­DON BÉKESSÉGE ERŐTERÉBE VON ÉS BÉKESSÉGÉNEK ESZ­KÖZÉVÉ AVAT BENNÜNKET! Karácsony evangéliumát halljuk nemsokára. A békesség üzenete és békesség ígérete végigzeng közöt­tünk. Bárcsak lennénk jó továbbadói ennek az üzenetnek. Az Ű bé­kességének ereje hadd győzze le bennünk, közöttünk, emberek és népek között a háború, békétlenség, gyűlölködés minden tüzét. Az Ö békességének ereje értelmünk számára felfoghatatlan, mégis valóság! Erről tanúskodik a bennünk élő vágy a Jézus Krisztus kö­zelségére, az a reménység, amely az Ö ígéretére épít s annak betel­jesedésére vár: „Bizony, hamar eljövök.” Ezt ígéri ádventi gyülekeze­tének is. Mert közel van Ö hozzánk úgy is, hogy napról napra köze­lebb jön visszajövetelének nagy napja. S akik minden alkalmat el­fogadtak, amikor ű az igehirdetésben és az imádság perceiben, a jó­ság szolgálatában és a békesség munkálásában közeledett, azok bé­kességben várhatják a „színről színre látás” idejét, amikor már nem­csak közel lesz, hanem „ű lesz minden mindenekben”. Ittzés János Imádkozzunk! t)r Jézus Krisztus! Jöveteledet várja néped. Kérünk, igéddel tisz­títs bennünket, szenteld meg életünket, öltöztess fel az igazság, béke, irgalmasság és szeretet cselekedeteivel, hogy büntetlenül állíthass színed elé, és ígéreted szerint veled éljünk örökké boldogan. Amen. — Advent 4. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőtti is­tentisztelet oltárigéje: Jn 1,19—28; az igehirdetés alapigéje: Fii 4, 4—7. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. De­cember 26-án, karácsony 2. nap­ján reggel 7 órakor az Evangé­likus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KÁL­DY ZOLTÁN püspök. — MEZÖBERÉNY. November 8—13 között evangélizációs igehir­detés-sorozattal szolgált a gyüle­kezetben Povázsai Mihály békés­csabai lelkész. A sorozat úrvacso­rái istentisztelettel zárult. — IPOLYVECE. Isten iránti há­lával vette használatba a gyüleke­zet a nyáron beszerelt négy elekt­romos hőtárolós kályhát, melyek­kel megoldotta a templomának fűtését. — BUDAVÁR. A gyülekezet ha­vonta tartott szeretetvendégségein ez évben egyházi szépíróinkkal is­merkedtek. Októberben H. Né­meth István szekszárdi lelkész volt az előadójuk, novemberben pedig Jakus Imre ny. lelkész. A sorozatot januárban folytatják, minden hónap harmadik vasár­napján. — GERENDÁS. Az egymás után következő teaesteken szolgáltak; ifj. Schweiz János és ifj. Gajdács János „Pál apostol nyomában' jár­tam” címmel élménybeszámolót tartott diaképek és tárgyak bemu­tatásával. Gyarmati István oros­házi lelkész „Egyházunk mai met­szete” címen nagyobb területről szólt az egyházi statisztika alap­ján. Elemezte a számok mögött meghúzódó jelenségeket. Benkő István megbízott esperes „Az is­meretlen Luther”-ről tartott elő­adást, a közeledő Luther-jubi- leumra való tekintettel új, s-ííne,s képet rajzolt a reformátorról A gyülekezet tagjai minden alka­lommal énekszámokkal és szava­latokkal szolgáltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom