Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-09-26 / 39. szám

Haubner Máté és AZ ALAPÍTÁSÁNAK 425. ÉVÉT ÜNNEPLŐ soproni Evan­gélikus Líceum (ma állami Ber­zsenyi Dániel gimnázium) falai között sok olyan diák tanult, aki egyházunknak, vagy hazánknak történetében később jelentős sze­repet játszott. Igazán csak ízelí­tőül néhány nevet említek: Ba­lassa Jánosét, a pesti sebészpro- iesszorét, Schneller Istvánét, a nagy pedagógusét, Schöpf-Merei Ágosté t, a hazai intézményes gyermekgyógyászat úttörőjét, vagy Róth Gyuláét, az erdészet tudós kutatójáét, kik valameny- nyien a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak. Termé­szetesen bele kerültek ebbe a dí­szes galériába költők és politiku­sok, műszaki értelmiségiek és ka­tonák, a mezőgazdaság jelesei, vagy élsportolók is. Ezúttal azonban egyházi mun­kásaink között nézünk szét és felidézzük azoknak a diákoknak neveit, akik az utolsó két és fél évszázadban püspökei (korábban szuperintendenseknek hívták őket) lettek egyházunknak. A sort Tóth-Sipkovits János nyitja meg, aki hosszú évtizedekre ter­jedő szünet után 1742-ben püs­pöke lett a dunántúli egyházke­rületnek. Fábry Gergely a sze­rencsétlen végű „vadosfai zen­dülés,” egyik ártatlan áldozata­ként rövid főpásztori szolgálat után szenvedett börtönt, hivatal- vesztést, üldöztetést a rossz .em­lékű 1750-es esztendőkben. Né­meth Sámuel, Szeniczei Bárány János, Perlaky Gábor, Hra- bovszky Sámuel következnek az­tán e nyugtalan idők sok türel­met és nagy bölcsességet igénylő tisztében. Amikor pedig enyhült a türelmetlen erőszak nyomása, Nagy István után az a Kis János került a főpásztori székbe, akit elsőrendű irodalmárként, Ber­zsenyi Dániel felfedezőjeként, s nem utolsósorban a Líceumi „Nemes Magyar Társaság” egyik életrehívójaként (1790) tart szá­mon az utókor. Ez az első isko­lai önképzőkör egyébként jelen­tőségében messze meghaladta a szokványos iskolai önképzőkö­rök' munkásságát: Haubner Máté, a veszprémi német ajkú szűcs­mester fia éppúgy életre szóló hatásokat kapott ebben a kör­ben, mint püspökségben utóda, Karsay Sándor. Sopronban ta­nult a tudós Gyurátz Ferenc, a belmissziói munkát elmélyítő Kapi Béla, a Madách-kutatásával és páratlan gyűjteményével ma­gának országos hírt szerzett Sza- 'bó József, végül diakóniai teoló­giánkat elsőrenden kimunkáló Káldy Zoltán. EZ A TISZTES NÉVSOR EGY­OLDALÚ UGYAN, de az egyol­dalúságot magyarázza az a kö­rülmény. hogy Haubner püspök­ről emlékezünk. Ez a névsor így már vázlatos volta ellenére is alkalmas annak megmutatására, hogy milyen volt az iskolának szelleme, melyben a magyar ha­za és az evangélikus hitijén járás hűsége azonos gyökérről hajtott ki. Haubner püspökről ugyanis köztudomású, hogy nemcsak egy­házának volt hűséges tagja, ha­nem az 1848-as szabadságharcban tanúsított magatartása következ­tében magyarságának, hazasze­retetének is szenvedő hitvallója. Kossuth és a márciusi program melletti megrendítően: szép és bátor kiállásával kihívta maga ellen a császári önkény harag­ját, s 1849-től 1851-ig fogságot szenvedett. S amikor 6 éves vár­fogságra ítélésének 2. évében amnesztia révén kiszabadult a kufsteini gyilkos kazamaták egyikéből, akkor sem kapta Egy a sok közül a soproni Líceum vissza szabadságát; internált­ként, rendőri felügyelet mellett Sopronban éldegélt hivatal nél­kül. A legszebb iskolai bizonyít­ványnál is ékesebben szól sop­roni licista korszakáról szenve­désének, megaláztatásának, és mindezek elhórdozásának kor­társai, hívei — és ellenfelei — előtti méltóságteljes vállalása. De azért persze az is tény, hogy 11 éves korától — amikor felke­rült a soproni iskolába — egé­szen az attól való búcsúvételig állandóan az elsők között foglalt helyet, s a legnagyobb mértékben kivívta tanárai rokonszenvét, megbecsülését. Ez a kapcsolat később sem szakadt meg, sőt az élet egy alkalommal olyan hely­zetet teremtett, amelyben a volt tanítvány és a volt iskola sorsa is összefonódott egy történelmi pillanatban. A SZABADSÁGHARC VÉR- BEFOJTÁSA UTÁN, 1851-ben a gátlástalan elnyomás és némete- sítő politika ''hullámverésébe ke­rült a haza is, a soproni iskolánk is. Mivel pedig a németesítő tö­rekvéseknek ellenállt az iskola, megvonták tőle a nyilvánossági jogot. Olyan csapás volt ez egy intézménynek, mint Kufstein várbörtöne megannyi szabadság­hősnek. Haubnert — Mária Dorottya nádorasszony közbelépése ered­ményeként — 1851-ben bocsá­tották szabadon, majd pár na­pos győri tartózkodás után rend­őri felügyelet alatt hagyva Sop­ronba internálták. A csendes visszavonultságban eltöltött pár év után 1853-ban kísérletet tett egy megüresedett tanári állás el­foglalására. A dunántúli egyház- kerület maga is igyekezett ismé­telten enyhíteni azon a rendel­kezésen, mely bármiféle egyházi állás elnyerését tilalmazta Haub­ner számára. A hajdani kedves Alma Mater illetékesei is meg­tettek mindent a megvalósulás érdekében. Nem kis kockázatot vállalva választották Haubnert tanárrá. Ám a kormány nem erő­sítette meg a választást, s így a hivatal végzésében gátolt püs­pök nem léphetett fel volt szere­tett iskolájának katedrájára. Kár! ő lett volna az egyetlen püspök-tanára a Líceumnak. Egy 1853 júniusában tartott gyűlés jegyzőkönyve így örökíti meg ezt a nevezetes próbálkozást: „Ha­ubner Máté úr is azon remény fejében kijeleltetvén, hogy a magas kormány nem fogja tőle megtagadni az engedélyt tanári hivatal viselhetésére, melyért égvébberánt folyamodványát már felsőbb helyre fel is terjesztet­te”. TOVÁBBI 3 ÉV ELTELTÉVEL. 1856-ban — még ekkor is na­gyon sok huzavona után! — kaphatott csak állást Nagygeresd gyülekezetében, s csak 1861-ben térhetett vissza Győrbe és püs­pöki tisztébe. Aztán ismét né­hány év telt el, s az immár meg­fáradt aggastyán újra feltűnt Sopron utcáin, hírneves orvos­fiához költözve. Bizonyosan volt személyes része abban, hogy a jótékonykodásáról is nevezetes fia: Haubner Rezső egy értékes kelyhet juttasson el a Líceum­nak. Ez a kehely aztán évről évre szerepet kapott a végzős növendékek ballagásánál. Min­denki ivott belőle a D'-ákkút friss forrásvizéből, mely jelképpé is vált az egymást követő nem­zedékek szemében. Jelképévé annak, hogy népet, hitet hűség­gel szolgálni kitüntetés és elkö- telezés egyszerre. Magassy Sándor — BOCSA. Az alkotmánynapi ünnepség a Helytörténeti Gyűjte­mény megnyitásával kezdődött, amely részére a helyi szakszövet­kezet egy külön épületet vásárolt meg. Itt nyert elhelyezést a gyü­lekezet . korábbi lelkésze Huley Alfréd által egybegyűjtött anyag, amely Régi munkaeszközök és régi konyha címen már kiállítá­son szerepelt. Az ünnepségen Balogh Lajos elnök mondott meg­nyitót és méltatta az esemény je­lentőségét a HNF helyi Bizottsága és a szakszövetkezet nevében. Huley Alfréd tartott avató beszé­det és mutatta be a gyűjtőtó anya­got. Kardos József országgyűlési képviselő vágta át a nemzetiszí­nű szalagot és méltatta a gyűjte­mény értékét. Az esemény alkal­mával a község lakói számos ér­tékes tárggyal gyarapították az anyagot. — HALÁLOZÁS. A szentetor- nyai leányegyház három tagját hívta haza az Ür a földi életből: Bús Józsefet 56, idősebb Fábián Mihályné, sz. Bikádi Rmcáliát S3 és özv. Aklan Mihályné}sz. Váci Júliannát 86 éves korában. Mind­hármuk koporsója mellett Koszo­rús Oszkár ny. esperes hirdette a feltámadás igéjét. Budapesten, 1982. szeptember 28-án Deák tér de. 9, (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. Hafenscher Károlyi Fa­sor de. ll. (szuppl.) Koczor Tamás, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Koczor Tamás, tlllői út 24. de. fél ll. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Le­vente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. lí. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. du. 5. Szeretetvendégség. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frange- pán u. de. 8. Zugló de. 11. (úrv.) Rá­kosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest We- kerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos, du. 5. Szeretetvendégsés. Mezősi György. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Bolla Aroád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ferenczv Zoltán. Rákoshegy de. 9. I^ósa Pál. Rákosiidét de. ll. Ferenczv Zoltán. Rákoskeresz­túr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil de. fél 11. (német), de. ll. (úrv.) Koren Emil du. (j. Koren Emil. Toroc- kó tér de. fél 9. Madocsav Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthideckút de. fél 11. Modort u. 6. de 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor. de. 11. (júrv.l Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Keienvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Bu­daörs du. 3. Rozsé István. Törökbálint du fél 5. Rozsé István. Csillaehccv de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. ­Istentiszteleti rend — HALÁLOZÁS. Nagy veszte­ség érte a gyönki társgyülekeze- tet és a Tolna-Baranyai egyház­megye evangélikusságát Weil Ele­mér ny. kereskedő, a gyülekezet szeretett és köztiszteletben álló, áldozatos szolgáló életű felügye­lőiének váratlan halálával. Teme­tése július 29-én volt a gyönki te­metőben Sólyom Károly esperes, Lackner Aladár gyönki, Varsányi Ferenc tolnanémedi valamint Szabó Pál kölesdi lelkészek szol­gálatával. a környező gyülekeze­tek evangélikusságának nagy részvéte mellett, akiknek éneké­ben a feltámadásba vetett hit bi­zonyossága csendült fel az el­hunyt koporsója mellett. — „Ke­zedre bízom lelkemet. Életem ideje a te kezedben van, Iste­nem !” EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz október 2-án, szombaton délután 4 órai kezdettel a soproni templomban. Sorrend: Szokolay Sándor: Confessio Augustana — kantáta Igehirdetés Szokolay Sándor: Kantáta a gályarabok emlékére Közreműködnek: Bánffy György — narrátor, Berczelly István — bariton, Trajtler Gá­bor — orgona. . A LUTHERÁNIA ÉNEK ÉS ZENEKARA Karigazgató: Weltler Jenő Vezényel: SZOKOLAY SÁNDOR Igét hirdet: DR. KÄLDY ZOLTÁN püspök EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budanest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csokkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 s 82.2171 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás • Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Mi „Krisztus Jézus megtörte a ha­lál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatat- Ian életet” (2. Tim. 1, 10b). VASÁRNAP. — „A fej a Krisz­tus. Az egész test pedig az ő hatá­sára illeszkedik egybe” (Ef 4, 15— 16 — Zsolt. 28, 8 — Jn. 11, lj 3. 17—27. 41—45 — Zsolt 87). A gyü­lekezet életének középpontjában Krisztusnak kell állnia; ha nem ő a középpont, széthull, pusztul a gyülekezet. Krisztus olyan nagy, hogy mellette senki és semmi másnak nincs helye. Leikével át­hatja, formálja gyülekezetét, tisz­tábbá, erősebbé teszi a tagok egy­mással való közösségét. Mert ar­ra bátorít fel, hogy önzésünkkel felhagyva ne magunknak éljünk, hanem egymásnak szolgáló szere- tetben. „Egyesíts bennünket ép­pen, Mint Atyáddal egy te vagy, Hogy ne légyen földön, égen El- szakasztva semmi tag. S csak lánglelked csillogása Adjon fényt és díszt nekünk, Hogy mindenki tudja, lássa, Hogy te vagy a Mes­terünk!” (752, 4. v.). HÉTFŐ. — „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fo­gadni” (Jób. 2, 10 — 1. Kor. 10, 13 — Mk. 6, 14—29 — Ám. 8, 4—12). Istenünk, te mindenható, vagy; tudjuk, semmi más nem történ­het velünk, mint amit te akarsz. Tarts meg bennünket a hitben, hogy szeretet vagy, és üdvösségre akarod vezetni életünket. Őrizd meg beléd vetett bizalmunkat, hogy megpróbáltatásaink között is melletted maradjunk. Kérünk, ne próbálj minket erőnkön felül. Ámen. „Csak adj erőt, nem bá­nom, Csapásodat elvárom, Csen­des szívvel hordozom, Csak hi­tem el ne fogyjon” (381, 8. v.). KEDD. — „Mivel ő, a Szent hí­vott el titeket, magatok is szen­tek legyetek egész magatartáso­tokban” (1. Pt. 1, 15 — Dán. 4, 34 — Jób. 5. 17—26 — Ám. 9, 7—13). A Hiszekegyben mindannyiszor vallást teszünk a „szenteknek kö­zösségéről” is, mégis már-már alig értjük a „szent” szó jelenté­sét. A Biblia szerint szent min­denki, aki Krisztusé, s keresztsé- günk óta mi is az övé vagyunk. Igénk most emlékeztet bennün­ket, hogy hozzátartozásunknak meg is kell látszania mindenna­pi életünkön, beszédünkön, cse­lekvésünkön. A megváltás öröm­üzenetének elfogadása és az új életre hívás elfogadása a legszo­rosabban összetartoznak. „Add, a jóra törekedjünk, Helyesen, Ke­gyesen S igazságban éljünk. Adj erőt, hogy meg ne álljunk, Mely utat Megmutat Igéd azon jár­junk” (243, 5. v.). SZERDA. — Jézus mondja: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn. 8, 36 — Zsolt. 18, 20 — Lk. 10, 17— 20 — Hós. 1, 1—9). Az igazi sza­badság sohasem azt jelenti, hogy azt tesszük, ami éppen tetszik ne­künk. Az, aki gondtalanul, kénye- kedve szerint él, ha jól meggon­dolja, arra a keserű felismerésre jut, hogy gonosz kívánságainak, szokásainak a rabja. A hazugság­ban, képmutatásban, házasságtö­résben, iszákosságban stb., élő ember nem szabad. Krisztus a bűn rabságából szabadított meg bennünket, és egy egészen más, megújult életre tett szabadokká. Az igazság azonban az, hogy mi inkább hajiunk a bűn szolgaságá­ra, mint Isten gyermekeinek sza­badságára. Ezért kell naponként, óránként Krisztus szabadító sze- retetére gondolnunk. „Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat. Adj erőt nékem, hogy bátran induljak Új úton, mindig teutánad. Véled új élet hajnala támad” (782, 3. v.). CSÜTÖRTÖK. — Jézus mondja: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem?” (Jn. 14, 9 — 2. Sám. 7, 9 — Jak. 1, 2— 12 — Hós. 2, 1—10). Mi is lehetünk úgy, mint az első tanítványok: bár már régóta hallgatjuk, olvas­suk az igét, tartozunk a gyüleke­zethez, mégis bizonytalannak, cél­talannak érezzük életünket. Mert valójában nem találtunk el Krisz­tusig. Ho'fczá csak hit által jutha­tunk. Még azok az első tanítvá­nyok is, kik vele jártak, csak hit által ismerték fel, kicsoda ő. Ez a felismerés sohasem1 lehetséges másként. „Add belénk a tiszta hit Áldását, hogy azt keressük, Hogy kereszted titkait Mind mélyebben ismerhessük; Világítsd meg értel­münket, Hogy belássuk vétkein­ket!” (771, 4. v.). PÉNTEK. — „Többé nem élhet­tek úgy, ahogyan a pogányok él­nek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Ti nem így tanultátok a Krisztust” (Ef. 4, 17. 20 — 2. Móz. 23, 2 — Zsid. 10, 35—39 — Hós. 2, 16—25). Azok életében, akik Krisztus mellett döntöttek, nem maradhat minden egyszerűen a régiben. A Krisztust Megváltójá­nak valló gyülekezetnek és min­den egyes keresztyénnek lényege­sen más, sokkal különb magatar­tásával kellene kitűnnie környe­zetéből. Bizony jobban meg kel­lene gondolnunk és szívlelnünk azt, amit gúnyosan Nietzsche mondott rólunk: a keresztyének­nek megváltottabban kellene él- niök, hogy mások is elhihessék megváltottságukat. „Teremts tisz­ta szívet bennem, Adj új lelket énbelém, Segélj gyermekeddé len­nem, Erős karod tárd felém, Hogy magam a bűntől védjem, Súlyos láncát széjjeltépjem” (333, 5. v.). SZOMBAT. — Krisztus mondja: Nevét nem törlőm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és an­gyalai előtt” (Jel. 3, 5 — Zsolt. 106, 3 — Jak. 5, 9—11 — Hós. 4, 1—3). Milyen keveset gondolunk a végső nap nagy számadására —, egész életünknek arra való felkészülés­nek kellene lennie. Azok, akik számolnak vele, s ezért a hit har­cát komolyan is veszik, boldogok­nak tudhatják magukat. Mert ne­héz próbának néznek ugyan elébe, mégis tudják, hogy akkor is, ott is Krisztus szeretetével áll mellet­tük, s helyt ad Isten országában. Örök sorsunkat ő tartja kezében. „Élők könyvébe írjad Megváltot­tad nevét, hogy ha eljő a végnap, Hittel nézzek feléd. Boldogok se­regében Jelöld ki helyemet, Hogy lelkem örömében Áldhassa neve­det” (554, 5. V.). Szekeres Elemér — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Mészáros Lajos, a magyarkeresz­túri gyülekezet presbitere és fe­lesége, Nagy Jolán szeptember 12- én köszönték meg Istenek, hogy hitben, egészségben és sok szere­tettel körülvéve érhették meg 50. házassági évfordulójukat. A ma­gyarkeresztúri gyülekezet templo­mát ez alkalommal megtöltötte a család, rokonok és gyülekezeti tagok örvendező sokasága. A gyü­lekezet az ünneplő házaspár által választott éneket énekelte. Süme- ghy József igehirdetésében arról szólt, hogy „az Isten szeretet!” — 1. Jn. 4, 8. — HÁZASSÁG. Weltler Sándor nemescsói lelkész, Weltler Ödön és Rácz Magdolna fia és Torda Erika adminisztrátor (Kőszegdo- roszló), Torda Károly és Boros Etelka leánya 1982. augusztus 7- én tartották esküvőjüket a kő- szegdorosz.'ói templomban. ÁZ esküvői szertartást a vőlegény édesapja, Weltler Ödön ágfalvi lelkész végezte. — „Ízleljétek meg és lássátok, hogy jó az Ür! Boldog az az ember, aki Benne bízik.” Zsolt 34, 9. — HALÁLOZÁS. Szakonyi Ist­ván, a szarvaskendi leánygyüle­kezet egykori gondnoka, a kör­mendi gyülekezet haláláig hűsé­ges presbitere augusztus 31-én el­hunyt. Szeptember 2-án temették el a gyülekezet nagy részvéte mellett, a feltámadás bizonyossá­gában a szarvaskendi temetőben. „Az igaznak emlékezete áldott!” — Sas Ferenc, aki 12 esztendőn át, 1936-tól 1948-ig volt harangozó és látta el hűséggel az egyházfi teendőket a körmendi anyagyü­lekezetben, 82 éves korában, szep­tember 8-án váratlanul elhunyt. Szeptember 10-én kísérték utolsó útjára a körmendi temetőben. „Jól van, jó és hűséges szolgám, A kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi la­komájára! — Mt. 25, 21.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom