Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-20 / 25. szám

Evangélikus Ele ORSZÁGOS EVANGÉLIKU HETILAP XLVII. ÉVFOLYAM 25. SZÁM 1982. június 20. Ára: 4,50 Ft Felhívás valamennyi vallás vezetőihez és hívőihez Új életre támasztott Nemeskér Beszámoló as ötödik Nemeskéri Napról Kedves Testvérek! 1. Mi a történelem döntő órájá­ban fordulunk hozzátok felhívá­sunkkal. Vészterhesek a jövő je­lei. A nukleáris katasztrófa, amely képes elpusztítani az em­beriséget és magát az életet is, ma jobban fenyeget minket, mint valaha. 2. Mi, akik ezzel a felhívással fordulunk hozzátok — a buddhiz­mus, hinduizmus, iszlám, keresz- tyénség, sintoizmus, szikhizmus, zoroasztrizmus és zsidóság képvi­selői, a világ mind a hat földré­szének 90 országából — egybe­gyülekeztünk Moszkvában 1882. május 10—14-ig a „Vallások kép­viselőinek konferenciájára az élet szent ajándékának a nukleáris katasztrófától való megmentésé­ért”. 3. Mi azért fordulunk most ez­zel a felhívással hozzátok, kedves testvérek, a világ valamennyi or­szágának minden vallásos embe­réhez, mert együttesen a Föld la­kosságának többségét képvisel­jük. és ha vállaljuk az együttmű­ködés erkölcsi kötelességét, meg­változtathatjuk a történelem fo­lyását azzal, hogy apellálhatunk az emberiség és az állami döntést hozók lelkiismeretére az emberi­ség iránti közös szeretetünk alap­ján. I. rész 4. Mi eltérő vallásos meggyő­ződéseket vallunk. Elismerjük, hogy magunk sem törekedtünk mindig a békére. Vitáztunk egy­mással meggyőződéseink miatt, sőt háborúkat is folytattunk a vallás nevében. Ma együtt lépünk fel, mivel a nukleáris katasztró­fa mindannyiunkat egyformán fe­nyeget, függetlenül attól, hogy vallásosak vagyunk-e, vagy sem. Nem azért gyülekeztünk össze, hogy a minket elválasztó különb­ségekről beszéljünk, és azért sem, hogy egy új, közös, szinkretista vallást alapítsunk. Azért vagyunk itt, mert az egész emberiséget, sőt magát az életet fenyegető ál­talános veszélyt érzünk. Ezzel az általános felhívással fordulunk hozzátok, kedves testvérek, a vi­lág valamennyi vallásának hívei­hez, és a ti nevetekben az egész emberiség lelkiismeretéhez. 5. Mi sokféle kultúrát, ideoló­giát és politikai rendszert képvi­selünk. Vannak köztünk minden­fajta foglalkozású férfiak és asz- szonyok: gyári munkások, kor­mányképviselők, állami férfiak és politikusok, orvosok, profesz- szorok és kutatók, tudósok, társa­dalmi munkások és vallási veze­tők. De mindannyian mint vallá­sos emberek gyülekeztünk egybe, akiket összeköt a közös harc, az élet szent ajándékának a nukleá­ris katasztrófától való megmen­téséért. fi. Mi nem teszünk kísérletet arra. hogy világnézeteinket egyez­tessük. Valóságlátásunk különbö­ző marad. Kitartunk eltérő val­lásos meggyőződéseink mellett mindennemű kompromisszum nélkül. E különbözőségek ellenére esyüt jelenthetjük ki azt, ami ér­tékes mindannyiunk számára, azt. hogy az élet szent ajándék, ame­lyet védeni és kibontakoztatni kell. A béke lényeges eleme az életnek. A háború életellenes. A szeretet, az együttérzés és a má­sokért való aggódás békét teremt mindenkinek, és értékessé teszi az életet. Egyedül az igazságra kell törekedni, és aszerint élni. A hamisság rossz, és menekül­nünk kell tőle. A gyűlölet, az ag­resszió és a mohóság háborúhoz vezet, és tönkreteszi az életet. Küzdeni kell az igazságtalanság és a másokra kényszerített sze­génység ellen, és ézeket el kell tüntetni a föld színéről. Az ön­érdek érvényesítése mások kárá­ra szemben áll minden vallással. 7. Mint vallásos embereknek eddig egymástól eltérő vélemé­nyünk volt a háború és az erő­szak megítélésében. Üj tényező a mai világban az, hogy az életet nukleáris katasztrófa fenyegeti, és a neukleáris háború csak totá­lis pusztulással végződhet. Vallá­saink ezért egyeznek abban az egy világos pontban, hogy nukleá­ris háborút semmilyen körülmé­nyek között és soha nem lehet igazolni,, és hogy ez a legnagyobb veszély. 8. Ezen a konferencián sokféle hangra figyeltünk. Könnyekig meghatottak japán, testvérünk, Michiyo Kurokawa asszony sza­vai, aki egyike a Hirosimát túlélt áldozatoknak. Elmondta, mit élt át 16 éves kislányként azon a bi­zonyos végzetes 1945. augusztus 6-i reggelen: először tűzvihar, az­után halálos csend, emberek száz­ezrei égtek hamuvá; a halálos sugárzás továbbterjedt, és szedte újabb százezernyi áldozatát; tíz­ezer égési sérült és sebesült töl­tötte meg a mindössze 600 ágyas helyi kórházat; égő testek szaga; élők testéről foszlott le a hús; kis lánykák hámló bőrüket rongy­ként vonszolták. Mi. akik ezt a beszámolót hallgattuk, hangtala­nul, tehetetlenül és kétségbeeset­ten sírtunk. 9. Mi sokféle hangra figyeltünk — kis és nagy népek • fiaira. At- éreztük azoknak a bizonytalansá­gát és szorongását, akik olyan kis nemzethez tartoznak, mint Cip­rus, amely még mindig meg van osztva és állandóan szenved, mint Angola, Namíbia vagy Zambia, amelyek olyan hatalmas és erős nemzetek szomszédságában élnek, akik nem riadnak vissza határ­sértéstől, bombázástól, ártatlan emberek legyilkolásától. Megbor­zadtunk arra a gondolatra, hogy ez a bizonytalanság mekkora mé­reteket öltene, ha ezek az orszá­gok, amelyek nem tartják tiszte­letben a nemzetközi jogot, atom­fegyver birtokába jutnának. 10. Közel-Keletről jött testvé­reink arról számoltak be, hogy a Közel-Keiet most valóságos tü­zes katlanná lett. Libanon vérzik, egysége és önállósága veszély­ben forog, kívülről fegyverei; áramlanak különböző csoportok­hoz. Ezt azonnal meg kell szün­tetni. A palesztinok meg mindig szenvednek, nincs otthonuk, és megtagadták tőlük az önrendel­kezési jogot és az államiságot. Az emberi jogok sérelme és az elnyo­más fokozódik az elfoglalt tér­ségekben. Veszélyben van Jeru­zsálem különleges státusa, amely szent városa három vallásnak. A város megszállott részének felsza­badítása feltétele a békének eb­ben a térségben. 11. Mi figyeltünk európai test­véreink hangjára is, akik a mo­dern civilizáció bölcsőjéből, szá­zadunk két világháborújának színteréről jöttek Földje tele van nukleáris fegyverekkel. A felaj- zott kedélyek, vagy valamilyen elháríthatatlan véletlen folytán Európában egy kis szikra is olyan lángra gyúlhat, amely hamarosan világégéshez vezetne. Nem csoda, hogy az európaiak példátlan mé­retű tömegdemonstrációkkal jut­tatják kifejezésre tiltakozásukat. 12. Mi figyeltünk Közép- és Dél-Amerikából, valamint a világ minden sarkából érkező testvé­reinkre is, akik egyhangúan kö­vetelték az atomfegyverek meg­semmisítését, az igazságosság ér­vényesítését, tárgyalások folyta­tását, a belügyekbe való be nem avatkozást, a háború elutasítását és a béke megszilárdítását. II. rész 1. Az élet megmentése érdeké­ben gondolkodásmódunknak meg (Folytatása a 3. Oldalon) Tavatss az Alpok álján Verőfényes májusi vasárnapra virradtak mindazok, akik május 16-án korán reggel útrakeltek — mint száz esztendőn keresztül evangélikus őseink — a Győr-Sop- ron megyei Nemeskér artikuláris gyülekezetének szépséges templo­mába. Sárga színben pompázó ha­talmas repceföldek, utat szegélye­ző lila orgonák, gondosan megmű­velt földekből kibúvó kukoricák, háztáji gyümölcsösök fehér virág­rügyei: mind a tavaszt hirdették. Északról és délről, keletről és nyugatról e napon „minden út” Nemeskérre vezetett. A helyi ta­nács szorgalmazására megjavított bekötőúton és a kis falu főterén biciklik és motorkerékpárok, autók és autóbuszok sorakoztak. Egyéni érdeklődők — így a mesz- szi nógrádiak — mellett több tu­cat gyülekezetből pásztorával az élen jött a nyáj. Ott láttuk lelké­szeikkel együtt Ágfalva, Bán­falva, Beled. Győr, Győrújbarát, Sopron, Vadosfa népét a saját egyházmegyéből; Bük, Celldö- mölk, Körmend, Kőszeg, Nádasd, Ostffyasszonyía, Répcelak evan­gélikusait Vasból; a mezőlakia­kat Veszprémből, az oroszlányi­ak népes csopprt.ját és a tatabá­nyaiakat Fejér-Komáromból. sőt — lelkésze, papnéja és lelkészi münkStáTsá vezetésével — á buda­pesti angyalföldieknek külön autóbusszal érkező résztvevőit is. A patinás — bár Novák Elek halálával félig elárvult — papiak kertjében nemcsak virágcsokrok fogadták a szolgálatra érkező ven­dégeket — élükön dr. Ottlyk Ernő püspököt és feleségét — hanem pompájuk teljében illatozó lila akácok is. Sorra érkeztek az il­lusztris előadók: Balázs János nyelvész, egyetemi tanár. Jáno­sy István költő és műfordító, Bánjjy György érdemes művész, az oroszlányi és a soproni ének­karok tagjai. Nagy Elemér gyü­lekezeti felügyelő — a nemrég be­iktatott Ybl-díjas építészmérnök — id. Foltin Brúnó megbízott lel­kész és özv. Novák Elekné igazi szívélyes dunántúli vendégszere­tettel várták az érkezőket. Két nyel ni hó laadó isten tisztelet Széles körben ismert, hogy Ne­meskért, Sopron vármegye egyko­ri székhelyét az 1681-es soproni országgyűlés vallásügyi törvényei cikkelyezték be — Vadosfával, Nemescsóval és Nemesdömölkkel együtt — artikuláris” evangélikus gyülekezetté, a reformáció óta használt templomát azonban az 1731-es „nagy templomper” során elveszítette. Az Alpok keleti lej­tőinek nyugat-magyarországi gyü­lekezetei ekkor közös összefogás­sal fél év leforgása alatt új haj­lékot emeltek. Az 1732 pünkösd­jén felszentelt templom belsejét főként a szomszédos Locsmánd (Lutzmannsburg) ácsmesterei va­rázsolták páratlan szépségű isten­házává. A 250 éves jubileum hálaadó istentiszteletén és úrvacsoraosztá­sán — amelyre sok burgenlandi (Ausztria) gyülekezet lelkésze és tagja is eljött — Ottlyk Ernő püs­pök szolgált magyar és német nyelven. 'Máté 5,43—48 versei alapján a mindenkinek megbo­csátó krisztusi szeretet erejéről beszélt. Arról, hogy amikor a testvéri és emberi kapcsolatok pa­tinás gyülekező helyén, az egykor 32 falu népét egybegyűj tő Nemes- kéren megismétlődik az az ősi vo­nás, hogy Nemeskér újra egybe­gyűjti a magyarul és németül be­szélőket, akkor a szépet, az ősök műérzékét sugárzó templomban a Hegyi Beszéd jézusi igéje az em­beri együttélés szabályairól szól hozzánk. Mivel Isten az emberi együttélés alapját a szeretetre építette fel, mind egyéni, mind közösségi vonatkozásban küzde- nünk kell a gyűlölet feltörő erői ellen. Ha nehéz is szeretnünk az embereket, a jézusi példa kiemel bennünket a szűk, farizeusi ma­gatartásból és új életrendet tár elénk: a mindent átfogó testvéri szeretet rendjét és annak mindent legyőző erejét. A krisztusi szeretet összekötő erejéről tanúskodott ennek az is­tentiszteletnek egy sajátos vonása is. hogy ti. a gyülekezeti éneklés céljára közösen ismert énekeket választottunk és azokat két nyel­ven énekeltük. . Színvonalas jubileumi műsor A több száz vendég közös — Üjkéren és Lövőn elfogyasztott — 'ebédje után magas színvonalú történelmi, irodalmi és zenei mű­sor vette kezdetét a zsúfolásig megtelt műemlék-templomban. Bárány Gyula esperes, győri lel­kész bevezető szavaiban arról szólt, hogy az egykori felekezeti villongások után ma hazánkban protestánsoknak és katolikusok­nak azon kell igyekezniök, hogy meglássák egymásban a testvért, és közösen segítsék társadalmunk egészének javát és a világ béké­jét. A Burgenlandi vendégek nevé­ben dr. Gustav Reingrabner kis­martoni szuperintendens köszön­tötte a gyülekezetét. Hangoztatta, hogy túl a testvéri kapcsolatok ápolásán — amely különösen az egykori artikuláris gyülekezetek­kel építhető ki — a közös béke­munka és a közös hitvallás kettős kötelékével erősíthetjük jószom­szédi viszonyunkat. Az oroszlányi gyülekezet ének­kara Nagy Dániel karnagy ve­zényletével magas művészi szín­vonalon részleteket adott elő Liszt Krisztus-oratóriumából és Kodály 90. zsoltárfeldolgozásából. Nagy élményt jelentett Bánf- fy György szolgálata: Babits Mi­hály „Jónás könyve” című elbe­szélő költeményének ragyogó tol­mácsolását megrázó erejű prédi­kációként hallgatta a gyülekezet: „ ... Atyafiáért számot ad a test­vér, / nincs mód nem menni, ahová te küldtél!” Balázs János professzor — aki maga is dunántúli, nagyalásonyi születésű evangélikus tudósunk — Sylvester Jánosról tartott elő­adást. Választékos stílusa híven tükrözte a külföldön is megbe­csült nyelvész gazdag ismeret- anyagát, amelyet mégis mindenki számára közérthetően tudott tol­mácsolni és előadása summáját német nyelven is összefoglalta. A Nemeskér közelében elhunyt Svlvester jelentőségét a kiváló eiőadó abban látta, hogy annak pályája átívelte Kelet- és Nyugat- Magyarországot, összekötötte Ke­let- és Közép-Európa népeit, a magyar és lengyel művelődést, sőt K rak két és Wittenberget is; előfutára volt a magyar reformá­ciónak, egyik első hazai híve az európai tudománynak és Eras- musnak, s első képviselője a ma­gyar nyelvű könyvnyomtatásnak, nyelvtanírásnak, a bibliafordítás­nak, a magyar verselésnek és nép­dalnak. „Sylvester János szimbó­luma a népek közötti barátság- nak, előhírnöke a szellemi együtt­működésnek, előfutára a legmo­dernebb eszméknek, s üzenete napjainkban, amikor világszerte erősödik a népek közötti gyűldl- ség. a népek közötti barátság üzenetét küldi felénk” — fejezte be előadását Balázs professzor. Miután a soproni gyülekezet énekkara — Kormosné Laborczd Erzsébet vezényletével — Schütz és Bach kantátákat adott elő, du­nántúli magyar evangélikussá- gunk másik — kemenesaljai szár­mazású — kiválósága, Jánosy István tartotta meg az ünnepi est másik előadását „A platonista Berzsenyi" címmel. A 425 éves soproni líceum egykori diákjának, a későbbi filozófus-költő gondol­kodásának mély isten hi te mögött rejtőző hátteret rajzolta meg az előadó mély tudományos megala­pozottsággal. Platon, az ókori gö­rögség egyik legnagyobb filozófu­sa, írója és művésze szerinte nemcsak a közismert ideatanával vagy aránytanával — a harmo- nisztikával, amelynek távlataiban a modern atomfizikusok is sok in­spirációt találnak — hanem főleg a jézusihoz közelálló erkölcstaná­val és egyistenhitű teológiájával hatott Berzsenyire. Rámutatott ar­ra is, hogy az első keresztyén fi­lozófia megalkotója. Augustinus is már Platon tanaira építette gondolatait. Berzsenyi, aki figyel­mesen tanulmányozta Platont — különösen is Timaioszát — poéti­kai harmonisztikáját az antik platoni harmóniatanra építette fel. Diszharmonikus és robbanásig fe­szült világunk pontosan ezt a har­móniát kívánja és hiányolja, ezért sincs’ az előadó szerint m<?g egy olyarj aktuális költő, mint Berzse­nyi. Felemelő pillanata volt az est­nek. amikor J&oosy István költő­barátjához, a nemrég elhunyt Jé- kely Zoltánhoz most írt — még nem publikált versét mondta el a hallgatóknak. A felejthetetlenül szép, magas kulturális értékű jubileumi ne- meskéri nap id. Foltin Brúnó lel­kész záró áhítatával ért véget. Rogate vasárnapján Máté 21. 13 verse alapján az imádság hazáról 4 szólt a házigazda, egyben a ne­meskéri templomról, amelynek építői bizonyságot akartak tenni arról, hogy Isten-szeme nyugszik azokon, akik e templomban ösz- szegyülekeznek. „Amilyen egy­szerű, de ünnepélyes ez a templom, olyan egyszerűen, még­is ünnepélyesen vihetjük Isten elé imádságainkat” mondta. Gyümölcs a nemeskéri fán A nemrég még roskadozó ne- m^skéri templomot az Országos Műemléki Felügyelőség néhány éve eredeti szépségébe állította visza. Rogate vasárnapján, épí­tésének 250. évfordulóján a kar­zatok roskadoztak csupán az igére és kultúrára szomjas dunántúli evangélikusok sokaságától. Az ünnepség egyik távoli részt­vevője, a budapesti—angyalföldi gyülekezet egyik tagja — dr. Wor- schitz Oszkárné Michnay Zsófia — hazatérte után verset írt „A nemeskéri templom ünnepére”. Beszámolónkat hadd zárjuk költe­ményének befejező szavaival: „Boldog vagy, aki láttad e napot f boldog szív, megtaláltad, mit ke­restél. / Áldott az Isten, ki vissza­adott / és új életre támasztott, Ne­meskér.” Fabiny Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom