Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-28 / 26. szám

A Nyelvünk tisztaságáért Az elmúlt vasárnap kora délután egy fiatalasszony szállt fel két kisfiúval a piros hetes autóbuszra a Bosnyák téri végál­lomáson. Az egyik kisfiú három, a másik olyan ötéves lehe­tett. Valószínűleg a vasárnap tiszteletére szépen fel voltak öltözve. Hófehér trikó, sötétkék rövidnadrág, fekete lakkcipő és fehér zokni volt mindkettő öltözéke. Ügy látszik valami­lyen ünnepélyes alkalomra — talán névnapra, vagy születés­napra a nagymamához — igyekeztek. Még sok hely volt a bu­szon, s így a két kisfiú a két szemben levő ülést foglalta el. A fiatalasszony mellettük ült. A két kisfiú élénk beszélgetésbe kezdett. Valami délelőtt történt eseményt beszéltek meg. de olyan trágár kifejezésekkel fűszerezve, hogy először nem akartam hinni a fülemnek. Az utasok közül egyesek moso­lyogni kezdtek, mások a fejüket csóválták. A fiatalasszony pedig, mintha semmit sem hallott volna, közömbösen bámult kifelé az ablakon. A busz elindult és a két kisfiú nem sokáig folytathatta épületes diskurzusát, mert az első megállónál le­szálltak. Vidáman indultak az egyik mellékutca irányába a fiatalasszony két kezét fogva Amikor a busz elindult a megállóból, egy idősebb hölgy epésen jegyezte meg: Mégiscsak gyalazat, hogy vannak ilyen szülök, akik így tanítják beszélni gyermekeiket! Nem tudom, hogy a fiatalasszony édesanyja volt-e a két kisfiúnak, s azt sem tudom, hogy a szüleitől tanulta-e ez a^két kisfiú a trágár beszédet, csak egyet tudok, hogy nagyon szomorú, hogy egyre gyakrabban fordul elő az ilyesmi. Ilyen kisfiúknál talán rit­kábban, de a serdülőknél és a fiataloknál egyre gyakrabban. Nem a két kisfiú a hibás. Mert ők talán az óvodában, a ját­szótéren, vagy talán éppen az otthoni légkörben szedték fel szennyes szókincsüket. Valószínű, hogy a fiatalasszony szá­mára természetes volt ez a beszédmód, mert különben figyel­meztette volna a két kisfiút. És éppen itt a nagy veszély! Sok ember számára természetes a trágár beszéd. Ezt nemcsak a két kisfiú esete mutatja, hanem pedagógusok tapasztalata is, mely szerint a fiatalok körében egyre .jobban terjed. S ha va­laki gyermekkorában, vagy fiatal korában megszokja ezt a beszédmódot, akkor is természetes marad számára, amikor majd szülő lesz és gyermekeket kell nevelnie. Sajnos sok esetben egyes film-, és színdarabrendezők is elő­segítik e métely terjedését, amikor a „valóság ábrázolása ér­dekében” ilyen légkörű és hangvételű „műveket” alkotnak. Csodálkozunk-e azon hogy ezek után nagyon sok gyermek és fiatal számára nemcsak természetes, nanem „sikkes” is a trá­gár beszéd? Magyar' nyelvünk helyessége érdekében nagyon sokat tesz kormányzatunk. Az „írjuk, mondjuk helyesen”-től az „Édes anyanyelvűnk” és a „Magyarán szólva” műsorán át ,.A magyar nyelv heté”-ig rengeteg könyv, rádió és televízió adás nevel bennünket arra, hogy helyesen használjuk anyanyelvűnket. Dicséretes dolog ez a törekvés és bizonyára eredményes is. Egyszer azonban nem ártana „A magyar nyelv hete” mellett megrendeini „A tiszta beszéd hetét” is. —i—s ISMERJÜK MEG LUTHERT Martin Kruse nyugat-berlini püspök szerint nagy feladat elé állítja a Luther-kutatókat az, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságban Luther születésének ötszázadik évfordulóidra nemcsak kiállításokkal és renoválásokkal készülnek. Az NDK-nak köszön­hető, hogy az UNESCO (az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kul­turális szervezete) 1933-at Luther évének nyilvánította. A Luther- emlékhelyek túlnyomó többsége az NDK területén található. Nyil­vánvaló, hogy az állam másként látja Luthert, ezért annál figye­lemreméltóbb, milyen nagy mér­tékben tanulmányozzák. A püspök kérdése ezzel össze­függésben: „Ismerjük Luthert mi evangélikusok? Komolyan tanul­mányozzuk műveit?” Furcsa len­ne, ha a világiak megelőznének. Felhívta a gyülekezeteket, hogy minél jobban készüljenek 1983-ra. A „Luther-kliséktől” meg kell szabadulni és Luthert újra meg­ismerni. Kéri példa — csői álom A gyülekezet ifjúsága A reformáció szele minden bi­zonnyal már a XVI. században el­érte. Az első ismert evangélikus lelkésze Nigri András volt 1647- ben. Ebben az időben Cső jelen­tősége a környékbeli evangélikus gyülekezetekhez viszonyítva kicsi. Acsád, Meszlen, Doroszló, Pöse nagyobb fontossággal bírt. Kerü­leti gyűléseket, sőt zsinatokat is tartottak ez utóbbiakban. CSÓ JELENTŐSÉGE AKKOR NŐTT MEG. amikor 1681-ben a Soproni Országgyűlés artikuláris hellyé jelölte ki. Száz évén Jcfc; resztül, a Türelmi Rendelet' meg­jelenésig, kulcsfontosságú szerep jutott neki a nyugat-magyarorszá­gi evangélikus egyháztörténelem­ben. A Türelmi Rendelet után né­hány kisebb környékbeli gyüle­kezet központja lett. Ma a Mesz­len—Acsád Nemescsói Társgyii- lekezet tagja és egyben székhe­lye is. A kériekkel egyidőben építette legtöbbje is ebből a korból való. Oltárképe a keresztre feszített Jé­zust ábrázolja. Ismeretlen festő műve 1713-ból. Oltárterítő je az Evangélikus Országos Múzeum egyik legszebb darabja, 1650-ből való. Különösen szép csengésű orgonáját Klügel József építette a XVIII. században. Lehotka Gá­borral a lemezgyártó vállalat há­rom nagylemezoldalnyi orgonaze­nét vett fel Daniel Croner. XVIII. század eleji szerző műveiből. Ostyatartója 1652-ből. osztyaosz- tó tányérja 1699-ből való. Azok az eníbejíék. akik ebben az említett síáir észtendőben Ne- mesesóra jártak templomba, mind találkozhattak, ezekkel a tárgyakkal. A MA AUSZTRIÁHOZ TAR­TÓZÓ burgenlandi gyülekezetek­ből is sokan Nemescsóra jártak templomba annak idején, még 40—60 km távolságokból is. Vol­tak olyanok, akiknek már pénte­AKIK EZEN A NYÁRON Ne- mescsóra látogatnak szép templo­munkat fölállványozva fogják ta­lálni. A kettős jubileum alkal­mából jelentős hazai és külföldi támogatást kapva foghat hozzá a gyülekezet e nagy és szép munka elvégzéséhez. A közel félmillió forintos renoválás nem lesz köny- nyű feladat a 190 nemescsói evangélikusnak. Reméljük, hogy a környékbeliek is segítenek maid. A felújítással szeretnénk nyár végére, ősz elejére elké­szülni. Hisszük, hogy akik mindezek után látogatnak el Nemescsóra, szépen felújított templomban gyönyörködhetnek majd. Adja Isten, hogy megvalósulhasson ez a csői álom! Torda Géza — Weltler Sándor — BUDAVÁR. A gyülekezet újraválasztotta felügyelőjét és megújította a , presbitériumát. Dr. Tolnay-Knefély Tibor fel­ügyelő és a 46 tagú presbitérium beiktatását a pünkösdi istentisz­telet keretében végezte dr. Korén Emil esperes. Igét hirdetett D. dr. Ottlyk Ernő püspök. A püspök és a gyülekezet felügyelője köszön­tötte az ünnepi istentiszteleten dr. Koren Emil esperest abból az alkalomból, hogy tíz éve leiké-, sze a budavári gyülekezetnek. NEMESCSÓ Vas megye egyik legrégebbi községe. Kőszegtől hat km-re, délkeleti irányban talál­ható meg. Tagja azoknak az eg.v- szótagos nevű településeknek, amelyek — hazánkban egyedül álló módon — ezen a környéken eredeti nevükkel fönnmaradtak. A XIII. században Chóui Márton volt a földesura. Ez a családnév a XVI. század végéig megtalálha­tó a közösségben. Tisztázásra szo­rul, hogy a nevezett földesűrtól kapta-e a falu a nevét, vagy meg­fordítva. Ma kisközség, lakóinak száma ötszáz alatt van. artikuláris templomát 1732-ben. A templom felsőbb utasításra ala­csony tetővel készülhet«! el, de ebben az egyszerű „pajtabenső­ben” is megvalósították az evan­gélikus templom lényegét a pad- csoportoknak. üléseknek közpon­tosításával. Fő, hogy a gyülekezet a lelkészt jól láthassa és hall­hassa. EZ IS FATEMPLOM, akárcsak a nemeskéri. Ácsmunkája egysze­rűbb, igénytelenebb, ez utóbbival nem vetekedhet, mégis szép. A templomban fellelhető tárgyak ken el. kellet indulniuk, hogy va­sárnapra odaér jenek. Érdekesség­ként említjük, hogy még Felsőőr környékéről is ide jártak, holott Felsőőrnek református artikulá­ris temploma volt. Ebből is lát­ható, hogy nem csak a római ka­tolikus vallással hadakoztak, ele­ink, hanem a református hit is idegen volt a számukra. A vallási ellentétek tehát még ebben az időben is ugyanolyan élesen je­lentkeztek, mint a XVII. század elejen. A társgyülekezet területén maradva tudjuk például, hogy Acsádon távozásra kényszerítet­tek egy Eörmendi János nevű in­gatag jellemű, perlekedő és ösz- szeférhetetlen embert, aki szim­patizált a református irányzattal. Tudunk a Meszleni Konkordiáról, amely az úrvacsora tanban akar­ta a két vitatkozó felet 'össze­egyeztetni az Ágostai Hitvallás alapján. Ez sikertelen próbálko­zás volt. Nemescsó akkori jelentőségét ebben látjuk: a tisztán és igazán hirdetett evangélium egyik bás­tyája volt. Az szeretne lenni ma is! A légy, az örökmozgó és a légnadrág Magyar filmek itthon és a nagyvilágban EZÚTTAL A LÉGY ÜTÖTT egy csapasra (ha nem is hetet)) hatot; pontosabban A légy, egy magyar kisíilm, sőt: icipici film hat idijat vagy oklevelet kapott szinte néhány hét alatt. Kanadában két díjat nyert a Pannónia stúdió filmecs­kéje, s ez azért is figyelmet érdemlő, mert Kanada rajzfilm-nagyhatalom; dí­jat nyert Finnországban, oklevelet kapott Itáliában, nagydíjat Franciaországban, s azután, csattanóul, megkapta az ameri­kai filmakadémia Oscar-díját. Elsőként minden magyar filmek közül. Nagy do­log ez,? De mekkora! Az amerikai fil­mek Oscar-díjai ugyan még adnak alkal­mat olykor vitára, mert néha bizony mű­vészi érték bírókra kel az üzlettel, vagyis inkább fordítva: üzleti megoldások fö­lébe kerekednek a művészi értéknek. Egyértelműbb a külföldi filmek díjazása, s még inkább a rgvidfilmeké, közülük is az animációs filmeké, vagyis azoké, amelyek vonalak, síkok, tárgyak Rioga­tásával, megelevenítésével készülnek, mint a rajzfilmek is. Őszi légy A légy főszereplője, akinek különben csak a hangját hallja a néző, őt magát nem látni a filmen. Őszi légy, sejteti ezt a képek őszbarna színezése is, de méginkább az, hogy a címszereplő be­röpül egy házba, lakásba, mintegy me­nedéket keresve a természet mostoha- sága elől. Szamár ez a légy: emberek közé menekül a természet elől? Nem -is igen nyugodhat ott, ahol nyugalmat, túlélést keresett. Ha zümmögése elül, mert ő is elpihen valahol, csattan a csapás és rö­pülni kell újra. Addig, amig végül utol­éri a sorscsapás, s végül tűhegyre Szúr­va gyűjteménybe kerül. Ez a meséje a kis filmnek, amely ilyen nagy jdíjat kapott, de épp azért kapott díjakat, mert ennyi, a mese maga sem­mit sem árul el abból, milyen nagy is ez a kisíilm. Nagysága látszólag formai újítás, vagyis valóban az, de épp ebben a megjelenési formában rejlik a tarta­lom, rejlik a gondolat. Rofusz Ferenc rendező, ugyanis csupán csak a hátteret ábrázolja a filmen, a szereplőt magát nem. Ezt a hátteret — a kertet, a la­kást, a szobát — mozgatja, animálja, s ettől a néző egyszer csak átéli a cím­szerepet. Beleéli magát a nyugalrpat, megpihenést kereső, legalább lélegzet- nyi föllélegzésre vágyó légy, vagyis in­kább a lény helyzetébe, nyugtalanságába, menekvésébe es kiszolgáltatottságába. Azt teszi tehát ez a kicsike film, ami minden igazi műalkotásnak, de mond­hatni így is: az igazi emberi magatartás­nak a veleje: átérezni, átélni a más örö­mét, gondját, életét, halálát VAGY ÉPP A TÉTLENKEDÉSÉT. Egy másik rövidfilm. Vajda Béláé, a Moto Perpetuo, Cannes-ban nyert dijat. (Díjat nyert ott egy másik magyar film, játékfilm is, Szabó Istváné, a Mephisto, csakhogy ez idehaza még nem látható. El­ismerés fogadta Bacsó Péter egy régebbi filmjét, A tanút, amely egy külön bemu-, tatósorozat műsorán szerepelt.) Moto perpetuo, ez a zenei jelzés olyan hang­szeres darabra utal, amelyen sebes és egyenletes dallam vonul, végig. A film örökmozgója a közkeletű szóval páter- noszternek nevezett körforgólift, mint­egy az élet jelképe. Fölfelé s lefelé men­nek a fülkék, bennük zajlik az élet. oly­kor éppolyan fonák, sőt: elképzelhetet­len, mi több: hihetetlen jelenetkékben, akárcsak a hétköznapokban. Itt látni fő­hőst, akit persze inkább kellene főgyá­vának nevezni, hiszen hiába próbálko­zik félénken s vissza-visszariadozva, hogy beszálljon a liftbe, hogy részt ve­gyen az életben, mindig kívülreked, amíg meggondolja magát és elmegy, Formai újítás itt aligha van, ötlet- gazdagság inkább, s alighanem azt su­gallja a film, hogy bármilyen legyen is az élet, „be keli szállni”, nem félreállni. Derék gondolat ez, bár akad a történe­lemben pillanat, amikor félreállni tisz­tesség, s olyan is, amikor nem épp be­szállni kell az életbe, hanem beleavat­kozni, méghozzá javító küzdelemmel. Őszintén szólva, maga a kitűnő ötlet is ébreszt némi kételyt: hiszen páternosz- ter nem lakóházban szokott föl-alá járni, hanem hivatalokban, intézményekben; meglehet, a Moto perpetuo sem egysze­rűen az életről szól, hanem a közéletről? Amely ugyancsak tartogat jónéhány meglepetést, de amelytől félrehúzodni nem. hanem csakugyan a köz érdekében résztvenni benne, s ha kell, az igazság­ért megküzdeni kell. JELKÉPES TÖRTÉNETET AD ELŐ mind a két film. akárcsak a tavasz ele­jén bemutatott Ripacsok. Nem kisíilm ez, hanem nagyjátékfilm,- s az egyik legvir- tuózabb rendező, Sándor Pál munkája. Könnyű, s biztos kezű rendező Sándor Pál. képei szinte zenei futamok, keserű gondolatait vidám látszattal adja elő. Ezúttal a közösség és a magány témájá­ról szól, egy artistaszám különös törté­netével. A két főszereplő voltaképp há­rom, de mégvalságosabban egy. Arról szól ugyanis a film, hogy a régóta ösz- szeszokott két barát egyike szélnek .eresz­ti a másikat; hogy új partnerrel próbál- kozék — sikertelenül. S miért egy ez a három? Nem csak azért, mert egyedül nem, csak ketten együtt adhatják elő a számot, hanem mert ennek nélkülözhe­tetlen kelléke . a háromszárú egy nad­rág. Légnadrág, mondják, mert bizonyára ez a neve. Légnadrág, vagyis semmiség, csacskaság. mint oly sok minden az élet­ben; s mégis kapocs két ember között. Játék, persze hogy játék ez a film, s biztosan igazuk van azoknak, akik a ren­dező szemére vetik: a Régi idők focija jobb film volt benne a „kell egy csapat” mottója mélyebb és igazabb, mint az „egyedül nem megy”. Csakhogy a film, mondjuk zenei módszerével, valami mást is érzékeltet. Húsz vagy huszonöt év ba­rátsága. együttese, munkaeredménye fo­rog itt kockán, ezt veszik semmibe, ezt tagadják meg, s Garas Dezső a becsa­pott. munkája örömétől, eredményétől, élete mindennapi tartalmától megfosz­tott, kifosztott, megalázott, magáraha- gyott ember szerepében tökéletesen ér­zékelteti azt a keserűséget amelyet meg­rendülés nélkül szemlélni, átérezni, átélni nem .lehet. Csaknem találomra tépnek le képeket a mozivászonról ezek a sorok, s bennük mégis mintha ugyanaz a tánúlság rej­tőznék. Mivégre él az ember a földön, mit ér az élet. ha menekülés, mit ér, ha nincs erő megküzdeni benne az igazság­ért, mit ér. ha csalódottan, elhagyottan kell folytatni az oly szépen s örömtelién elkezdettek Felelősségre vonnak ezek a képek, felelőssé tesznek ezek a mozgó­képek. Emberek, ije taszítsátok ki egy­mást. együtt élünk házban, hazában, vi­lágon, éljünk hát együtt és egymásért. Moziba ugyan azért megy az ember, hogy a vásznon valami szórakoztatót lásson. Aki ezeket a filmeket látja magába néz. Magába nézzen. Mit lát a néző, 4ia magába néz? Zay László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom