Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-05-24 / 21. szám

GYERMEKEKNEK. Sok az aratnivaló „írok nektek, ifjak...” Levél egy Teológiára készülő Mt 9, Múlt héten Jézus hívó szavát hallottátok. Emlékeztek rá? Oda hívott, ahol szól és ahol cselek­szik. Cselekedni viszont úgy tud, hogy minket bíz meg feladatok­kal. Olyan munkával, amelyet másokért végzühk. Ma azokhoz az emberekhez szól Jézus, akik ké­szek arra, hogy fölvegyék az ő igáját. Akik tudják a dolgukat és szívesen vállalják. HOGY PONTOSAN MIT IS VÁR TÖLÜNK JÉZUS, azt ezen a héten is egy képpel próbálja megértetni velünk. A kép, ame­lyet használ, az aratás képe. Sen­ki előtt sem kétséges, mennyire nagy munka az aratás. Nyáron, aratás idején az egész ország fi­gyelemmel kíséri ezt a nagy mun­kát. Nem véletlen, hisz mindany- myiunk kenyeréről van szó. Azért is használja Jézus épp ezt a ké­pet, mert így könnyen megértjük, hogy amivel minket megbíz, az nagyon sok ember közös és fontos ügye. De az aratásról még más is eszünkbe juthat, nemcsak a mun­ka fontossága. Mindannyian haj­lamosak vagyunk arra, hogy va­lami megbízatásra azt válaszol­juk: rendben van, majd elvég­zem. Majd megtanulom a leckét, majd segítek otthon, majd utána­nézek. A tengernyi „majd”-ból igen gyakran „sohasem” lesz. Mert időközben sürgős tenniva­lóink akadtak, amelyeket nem le­hetett elhalasztani. AZ ARATÁS NEMCSAK NAGY MUNKA, hanem sürgős is. Ha sárga a búzaföld, azonnal hozzá kell fogni az aratáshoz, kü­lönben kiperegnek a szemek és oda a termés. Ha megérett a gyü­mölcs, gyorsan neki kell látni, hogy leszedjük, mert lepotyog és tönkremegy. Jézus nem úgy adja a felada­tunkat, hogy majd ha mi is jó­nak látjuk, ha épp nem lesz más dolgunk, hát hozzáfogunk. Sürgős munkát bíz ránk. Ö úgy látja, na­gyon sok olyan ember van, aki­nek halaszthatatlan segítségre van szüksége. Környezetünkben is vannak emberek,’akik támogatás­ra szorulnak, mert egyedül van­nak, mert szomorúak, mert bete­gek, mert öregek és sok más ok miatt. Várják a segítséget, szük­ségük van barátra. Mégpedig nem „majd”, ha felnőttek lesznek, ha szünet lesz az iskolában, ha ráér­tek, egyáltalában nem majd, ha­nem most. Őket jelképezi' az ara­tásról szóló hasonlat. Ne felejt­sük el! Ez olyan munka, amely nem tűr halasztást. 35—37 LEHET, HOGY MEGKÉRDEZ­TETEK MAR MAGATOKBAN, miközben ezeket a sorokat olvas­sátok: az ilyesfajta munka, má­soknak nyújtott segítség nem a felnőttek dolga? Mit tehet itt egy gyerek? Egyáltalán tud valamit tenni? Az aratásban milliónyi a tennivaló, sok munkás kézre van szükség. A gyümölcsszedésnél rengeteg ember sürgölődik. Szü­retkor tele a hegyoldal dolgozók­kal. Osztoznak a feladaton. Nem végzi mindenki a legnehezebb munkát. Az apróbb feladatok el­végzéséhez is ember kell. Gyere­kekre is szükség van. Mindenki tudja, a munka egészében, mi az ő apróbb vagy nagyobb részfel­adata. önmagában talán jelen­téktelen és kicsi, nélküle azonban sose jutnánk a feladat végére. A legkisebb munkásra is szükség van. A lényeg az, hogy mindenki a helyén legyen és ellássa a maga feladatát. A JÉZUSTÓL KAPOTT NAGY MUNKÁBAN ugyanez a helyzet. Mindenkit használni tud, a leg­kisebbeket is, ha szót fogadnak neki. Nézzetek szét a környezete­tekben! Szabad kémetek Jézus­tól: mutassa meg, ki az, aki rátok vár, akinek épp a ti segítő keze­tekre van szüksége. Kérhetitek őt, hogy segítsen felismerni, a nagy aratásban mi a ti feladato­tok. Szabóné Mátrai Marianna LUTHERANIA ÉNEK- ÉS ZENEKAR május 31-én és június 7-én délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri temp­lomban előadja J. S. BACH H-MOLL MISÉJÉT Közreműködnek: Faragó Laura, Szemere Erzsé­bet, Mády-Szabó Katalin, Mo­hácsi Judit, Schultz Katalin, Fülöp Attila, Berczelly István, Trajtler Gábor Vezényel: HERBERT M. HOFFMANN (Frankfurt) Igét hirdet: (május 3I-énj IFJ. FOLTIN BRÚNÓ (június 7-én) DR. HAFENSCHER KAROLY Kedves Barátom! Megkaptam leveledet, s talán különleges módon válaszolok rá. Tudod, előfordul, hogy a szerkesz­tők megkérik az embert egy úgy­nevezett „fiktív levél” megírásá­ra. Ez a — talán Mikes Kelemen által meghonosított — műfaj ugyanis egyszerre lehet alkalmas sokaknak szóló, ugyanakkor sze­mélyes közlésre. Tehát úgy ol­vasd levelemet, hogy ez egy cikk, a cikket viszont úgy, hogy levél. Talán érted. Remélem, nincs elle­nedre, hogy a neked szóló soror kát mások is olvassák. Igaz, vála­szom . talán legbelső titkaidat, még közvetlen hozzátartozóidnak sem bevallott terveidet érinti — de úgy érzem, kérdéseiddel nem állsz egyedül. Amit neked írok, talán másnak is segít. Igazán örültem legutóbbi leve­lednek, amelyben beszámoltál a téged mostanában foglalkoztató súlyos kérdésekről. Köszönöm bizalmadat — megpróbálok ha­sonlóan válaszolni. Még csak annyit, hogy sokat tépelődtem, mit is írhatnék neked, egy tizen­nyolc éves érettségi előtt álló fia­talembernek, aki már-már kíno­san hosszú mérlegelés, belső-kül­ső tusák után arra a döntésre ju­tottál, hogy lelkész szeretnél len­ni. Nem akarok leegyszerűsítve a „gyere, a lehető legjobbat válasz­tottad!” felkiáltással válaszolni;, ahogy ismerlek, te sem eléged­nél meg ezzel. Több kérdést is felteszel leve­ledben, amelyek, látszik, már régóta foglalkoztatnak. Válaszom irányát ezek jelölhetik ki. Kicsit talán szemérmesen, de sokat írtál a hitről általában, de személyesen is: a te saját hited­ről. Valóban ez az alap. S most úgy érzed erős vagy. Régóta várt állapotba kerültél. Sokat imád­koztál is ezért. S most azt gondo­lod, révbe jutottál. — Nem jutot­tál révbe! Ne gondold, hogy a hit lezárult állapot. Sokat fogsz még küzdeni. Nemcsak a hit nö­vekszik: a kísértés is. Nemcsak feldobott időszakaid lesznek: mélypontok is. Az idős Pál apos­tol testámentumként adja tovább Ezen a héten Mt 27,57—66-ot olvassuk. Kérdéseink: 1. Arimátiai Józsefről János evangélista azt írja. hogy csak ti­tokban volt Jézus taníványa a zsi­dóktól való félelem miatt. Mi ad­hatott most bátorságot neki a nyilvános kiállásra? 2. Józsefen kívül még egy má­sik férfi is ott volt Jézus teme­tésén. Ki? 3. A főpapok és farizeusok Jé­az ifjú Timóteusnak, hogy „har­cold meg a nemes harcot, tartsd meg a hitet es a jó lelkiismere­tet”, s ezt olyan háttérrel teszi, hogy saját magáról is el tudja mondani: „ama nemes harcot megharcoltam ... a hitet megtar­tottam”. Az állandó küzdelmet a legnagyobbak sem kerülhették el. Leveleit olvasva bizonyára látod ezt te is. S ezzel eljutottunk egy olyan tapasztalathoz, amit külö­nösen is szeretnék átadni neked. Írod, hogy milyen nagy élmény számodra a Biblia rendszeres ol­vasása, milyen titkok tárulnak így fel előtted, mennyi összefüg­gést látsz meg ezáltal. Kérve kér­lek, ne feledd ezt az élményedet! Tudjál újra és újra visszaemlé­kezni az első olvasás lázas szép­ségére, az első meghökkenésekre és ámulásokra. Mert ha lelkész akarsz lenni, sokat fogod még forgatni ezt a könyvet, kétségte­lenül. De csak ezzel a háttérem­lékkel tudod elkerülni, hogy csu­pán tankönyvként tartsd kezed­ben, s igéit csupán egy-egy elké­szítendő prédikáció mottójának tekintsd. Becsüld meg ezt a tisz­ta forrást, s akkor szüntelenül tudsz majd belőle táplálkozni. Örülök, hogy leveledben kéte­lyeidet is feltárod. Elsősorban sa­ját alkalmaságodat kérdőjelezed meg, mondván, hogy nem vagy a szavak embere, nem tudsz jól előadni és hasonlók. Mit mondha­tok erre? Csak emlékeztetlek Mó­zes vagy Jeremiás példájára, vagy érdemes azt is végiggondol­nod, hogy Jézus a külsőleg legal­kalmasabbnak tetsző embereket válogatta-e maga köré. Erre azt mondod, hogy te nem vagy sem Mózes, sem Jeremiás, sem apos­tol. így igaz. De Isten nemcsak a „nagyokat” vezérli, neki ugyan­így gondja van a legkisebbekje is. Meg azután lesz lehetőséged, hogy avatott szakemberektől ezt is — mint annyi mást — megta­nuld majd a Teológián. De leveledben beszámolsz ta­pasztalataidról is. Hogy hány megkeseredett, sőt kiábrándult lelkészt ismersz. Hogy mennyien lejáratják a Luther-kabát tekin­zust Pilátus előtt „csaló”-nak nevezik. Mondjatok még legalább két olyan másik elnevezést, amellyel a farizeusok és főpapok Jézust illették! 4. Mit gondoltok, miért nem teljesítette Pilátus a főpapok és farizeusok kérését? Válaszaitokat május 7-ig küld­jétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest. Puskin u. 12. 1088. fiatalemberhez télyét. Barátom, ne ezekre hall­gass. Ne engedd, hogy megfertőz­zön az örök kiábrándultság, állj ellen a nyegleségnek! Ne higgy azoknak, akik csak rombolni akarnak, ne hallgass a pusmogá­sokra! A hiteles szót keresd. Amelynek van fedezete. Az átélt, megélt, megszenvedett igazságo­kat keresd. Mert van ilyen. Ha ezt tekinted páldának, te magad is példává lehetsz. (Ismét Pál és Timóteus: „légy példa!” — köti a tanítvány lelkére az apostol.) Vannak, lesznek emberek, akik terád számítanak, téged néznek, tőled várnak tanácsot. Ha vállalod ezt a szolgálatot, küldetést, számolj azzal, hogy ez milyen nagy felelősséggel is jár. Ha esetleg életedben először fel­mész egy templom szószékére, ta­lán meg fogsz döbbenni, ha hal­lod a csönd zúgását, amikor el­hallgat az ének. Ha végignézel s padokban ülőkön, talán majd megrémülsz, hogy minden szem­pár rád szegeződik. Ekkor nem futhatsz el. Meg kell szólalnod. Isten igéjét kell hirdetned. Nagy szükség van arra. S ki tudja, ta­lán még az is előfordul majd, hogy éppen e helyettesítő szolgá­lat alkalmával egy néni rosszul lesz és- kiesik a pádból. S ha itt sem hagy el az Űr, aki elhívott, lesz előd arra, hogy elhallgass, lemenj a szószékről, s az ájult asszonyt kividd a templomból, s miután a mentők elvitték, foly­tasd az igehirdetést. Ha vállalod ezt a szolgálatot, lesz alkalmad, s talán erőd is a közösségért való fáradozásra, be­teglátogatásra, beszélgetésre, együttes éneklésre, imádkozásra. Nyilván lesznek nehéz idősza­kaid, de talpra fogsz tudni állni, jól fogod érezni magad a Teoló­gián. Ha vállalod ezt a szolgálatot, a teológia újabb és újabb területeit ismerheted meg: tanulhatsz, ol­vashatsz sokat, és írhatsz is akár. Még az is előfordulhat, hogy egy szép napon megkérnek az Evan­gélikus Élet szerkesztői, hogy egy cikket írjál „Levél egy Teológiára készülő fiatalemberhez” címmel. S akkor írd majd meg azt a leve­let, ne egy ismeretlennek, hanem annak, akit jól ismersz, akit nem felejtettél el. S ha a téged most elhívó Isten akkor is veled lesz majd, akkor fogsz tudni neki mit mondani. S talán másoknak is. Szeretettel köszönt: Fabiny Tamás — NEMESCSÖ. Április 14-én dr. Selmeczi Jánosnak, a Teológus Otthon igazgatójának vezetésével teológusok szolgáltak a gyüleke­zetben. A társgyülekezet hat gyü­lekezete 15 000 Ft-ot adott lelkész­képzésünk céljaira. Olvassuk együtt a Bibliát 34. > Lelkészeink továbbtanulnak AZ EVANGÉLIKUS LELKÉSZ, akit a templomban hallgat a gyü­lekezet, vagy akivel a családi ott­honokban és bárhol az élet sűrű­jében találkozni lehet: továbbta­nuló ember. „A jó pap holtig ta­nul” —tartja a közmondás. Gyor­san fejlődő korunkban ez külö­nösen is érvényes a mai lelkész­re. Rengeteg a tanulnivalója. Jó alapot adott a Teológiai Akadé­mia ahhoz, hogy valakit lelkész- szé avassanak, de ezzel még ko­rántsem fejeződött be a tanulmá­nyi munka. Folytatni kell egy éle­ten át. A LELKÉSZI MUNKAKÖZÖS­SÉGEKBEN folyik a szervezett továbbtanulás. Minden évben ki­tűzi a lelkészi munkaközösségek országos választmánya a tanul­mányi témákat, ezekhez útmuta­tást is ad, azután az esperesek vezetésével egyházmegyénként folynak — rendszerint havonta egyszer — a lelkészi munkakö­zösségi ülések. Mi az iránya, ten­denciája a továbbtanulásnak? Hogyan folynak ezek az összejö­vetelek? Mi áll a központban? A LELKÉSZEK SZEMÉLYES HITÉNEK erősítését szolgálja az összejövetel elején az úrvacsora­osztás. Az igehirdetésnek lelkész- evangélizáció jellege van. Jézus, a főpásztor szólítja meg a gyüle­kezet pásztorait. A Krisztus tes­tének és vérének közössége erősí­ti a testvéri szeretetet a lelkészek közt, hogy legyen szeretetük gyü­lekezetük, falujuk, városuk és az egész ország számára. A VASÁRNAPI IGEHIRDE­TÉS soron következő bibliai sza­kaszát együtt tárgyalják meg. Az egyik lelkész hozza az'alapige feldolgozásának .koncepcióját, s az igehirdetés tervezetét közösen dolgozzák ki, egymást segítve, a Szentírás jobb megértésében úgy, ahogy azt egyházunk teológiája tanítja. A NEMZETKÖZI ÉLET ELEM­ZÉSE és az abból adódó-felada­tok feldolgozása jelentik az esz­tendőben kidolgozandó témák el­sőjét. Ebben áttekintjük mind­azokat az erőfeszítéseket, ame­lyek a világhelyzet egyensúlyá­nak megmaradásáért, ez európai együttműködésért és békéért, az enyhülés politikájának kiszélesí­téséért történnek. Ebben élen jár a Szovjetunió és a szocialista or­szágok külpolitikája. Ennek nyo­mán bontakoznak ki külügyi és hazai békefeladataink. SEGÍTJÜK TÁRSADALMUN­KAT a gazdasági célkitűzések­ben. Hazánkban minden dolgozó ember a munkája révén vesz részt társadalmunk építésében. Mindenkinek tudása és ereje leg­javát kell adnia ahhoz, hogy elért eredményeinket életszínvonalun­kat megőrizhessük és megtart­hassuk. Tudatos, alkotó munká­val nem csupán egyéni jólétün­kért, hanem társadalmunk, ha­zánk jólétéért kell munkálkod­nunk. Az Isten előtti felelősséggel élő ember nem keresheti munká­ja közben csak a maga hasznát-, hanem a másokét is. A munka végzése közben az egyéni érde­keltség mellett a közösség érde­keit is figyelembe kell venni. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖ­VETSÉG I984-es budapesti nagy­gyűlésével kapcsolatban két terü­leten készülünk fel. Egyrészt a dolgozatok választ adnak arra a kérdésre, hogy milyen előremu­tató szerepet töltöttek be egyhá­zunk küldöttei az LVSZ korábbi nagygyűlései során. — Másrészt megismertetjük a lelkészi kart az LVSZ tagegyházainak körülmé­nyeivel, helyzetével. Amikor ven­dégeink majd megérkeznek gyü­lekezeteinkbe, hogy ott igehirde­téssel szolgáljanak, akkor már lelkészeink kezében lesz a kidol­gozott összkép az LVSZ tagegy­házairól. A 16 egyházmegye lelké­szei központi terv szerint foglal­koznak egy-egy tájegység egyhá­zaival, ami az összesítéskor a vi­lág evangélikus egyházainak csa­ládját összeíorlalóan fogja bemu­tatni. A GYÜLEKEZTI ÉLET gazda­gítását két további téma szolgál­ja. Az egyik azt méri fel, hogyan érvényesül a jézusi emberszere­tet motívuma igehirdetésünkben. Befelé fordul-e szeretetünk, vagy éppen azzal lesz jézusivá, hogy az élet egész területe felé fordul és fordít másokat is? A jézusi emberszeretet nyitás a belső kör­ből a társadalmi és politikai dia- kónia legszélesebb területei felé. — A másik téma arra összponto­sít, miként segítjük ifjúságunkat vallásos és erkölcsi tájékozódásá­ban. Korunk ifjúsága — ahogyan minden kor ifjúsága — útkereső ifjúság. Nyitott a vallásos kérdé­sek előtt. Tanulmányai végzése közben, családalapításkor, mun­kája végzése közben keresi azo­kat az erkölcsi normákat, ame­lyek segítik őt abban, hogy szép, emberhez méltó, harmonikus, ki­egyensúlyozott családi életet él­jen. Megtalálja az élet értelmét és célját. Beépüljön a társada­lomba. AZ AJÁNLOTT TÉMÁK SORA aktuális kérdésekre irányítja a figyelmet. Intézményes és gyüle­kezeti diakóniánk számára ilyen az ENSZ által kitűzött „fogyaté­kos ember éve” tárgykörében je­lentkező feladatunk. A másik té­ma a világ mai eseményeiben nagy szerepet játszó mohamedá­nizmus kérdését veti fel, amit „Az iszlám mai arca” címmel dolgozunk fel. Két aktuális egy­háztörténeti évforduló jelentősé­gével foglalkozunk, háromszáz éves a soproni országgyűlés, amely az artikuláris gyülekezete­ket hozta létre, és kétszáz éves II. József Türelmi Rendelete, amelynek nyomán igen sok gyü­lekezetünk újraéledt. EBBEN AZ ÉVBEN A LELKÉ- SZI KAR FELÉVEL találkoztam. A tizenhat egyházmegyei lelkészi munkaközösségből nyolcat láto­gattam meg. Időrendi sorrendben így: Fejér—Komárom', Buda, Győr-Sopron, Pest megye, Vas, Tolna—Baranya, Bácskiskun. Mindenütt szorgalmas munka fo­lyik, lelkészeink látható kedvvel és ambícióval dolgoznak a témá­kon. Az eredmény a gyülekezete­kig hat, mert ott fog a tanulmá­nyi munka jó gyümölcsöt teremni. Ottlyk Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom