Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-04-26 / 17. szám

Ma újra hűséget fogadok Konfirmáció a csömöri gyülekezetben

Ismerj ük meg egvmást!

Kél egyházmegye papné találkozója

Március 21-én, az első szép tavaszi napon Orosházán jöttek össze a Kelet- és Nyugat-Békés Egyházmegye papnéi. Már az előkészület során leírták a kívánságot: ismerjük meg egymást.

Nobik Erzsébet szarvasi lelkész nyitó áhítatot tartott. Benkő István orosházi igazgató lelkész a vendéglátó gyülekezet és a szolgálatot végző Koszorús Oszkár nyugat-békési esperes köszöntését hozta. A helyi gyülekezet történetéből példákat mondott az asz- szonyok helytállásáról: a fehér asztal szolgálatát, látogatásokat, gyülekezeti diakóniát végzik. Tá- borszky László kelet-békési esperes megnyitójában a papné találkozó jelentőségét hangsúlyozta. A lelkészi szolgálathoz szükséges, hogy a papné is hivatása magaslatán álljon.

. Ezután Benkő István igazgató lelkész ismertette az orosházi gyülekezet történetét, hősies és küzdelmes összefogásukat. A bemutatkozás következett ezután: családról, gyülekezetről, munka- körülményekről.

Keveházi Lászlóné pilisi másodlelkész előadást tartott a papnők mai szolgálati lehetőségei címmel. Többek között ezeket mondta: a gyülekezet papot választ, de kap vele papnét is. A papné viszont, amikor lelkésszel kötött házasságot, vállalta a férje esküjét is. Nem sok magánélete van. Családja is gyakran háttérbe szorul. A gyülekezet igényt tart a papné szolgálatára is. A papné ezért nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy hitetlen legyen. Sőt, a férjéért is imádkozzon. Nyitott legyen az emberek felé és szeresse a gyülekezetét is. Sokat segíthet. Például az új énekeskönyv bevezetésének előkészítésében, gyermekmunkában, betegek, magánosok és fogyatékosok látogatásában.

A nagyon élénk hozzászólások mutatták, hogy az előadás sok gondolatot indított el. Tapasztalatukkal segítették egymást a jelenlevők. Felölelték a mai családi élet kérdéseit, pedagógia, gyülekezeti munka sokféle ágát.

Koszorús Oszkár nyugat-békési esperes elmondta, hogy jó, ha besegít a papné. Helyes, ha lelkész és papné szolgálata összhangba van. Nem húzhatja egyik a másikat. Reménytelen papra és pap- néra nincs szükség. Legnagyobb kritikusa a papnak a felesége. Végül hozzászólásában feltette a kérdést: Mit visznek el a papgyermekek a papi házból a saját otthonaikba?

Huley Alfrédné beszámolót tartott a gerendást gyülekezetben sok öreg látogatásakor szerzett tapasztalatairól.

Kérdés-felelet bevezetőjeként e sorok írója beszámolt arról, hogy az előző évi találkozóról véleményt kért. Ez évről pedig hogy mikor, hol jöjjünk össze, miről hallanának szívesen, ki legyen előadó és saját maguk miről szólnának? Válaszul 61 javaslat érkezett! Az élénk beszélgetés ismét folytatódott. Még egymás melletti gyülekezetekben is más és ,más lehetőségek vannak. A papnék adottságai és képességei sem azonosak.

Záróáhítatot Keveházi Lászlóné pilisi másodlelkész tartotta. Alapigéjét ki is osztotta a résztvevőknek: „Szemem állandóan az Ürra néz! Utaidat Uram, ismertesd meg velem! Vezess hűségesen és taníts engem!” (25. zsoltár)

Koszorús Oszkár esperes zárszavában többek között az orosházi gyülekezet gazdag vendéglátását is megköszönte.

Huley Alfréd

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1981. április 16-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (konfirmáció) Hafenscher Károly, du. 6. Ifj. Foltin Brúnó. Fasor de. 11. (konfirmáció) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Anclor- né. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33, de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőhánya de. 10. (konfirmáció) Veöreös Imre, du. 5. Szeretelvendég- ség: Győri János Sámuel. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva de. 8. Matúz Pál. Gyarmat u. 14. de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vjrágh Gyula. Soroksár t'j elep de. fé) 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10: Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. B. Bonnyai Sándor. Pestújhely de fél ’0. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Vető Béla. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Sza- lay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. 9. Kosa László.

Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Ottlyk Ernő de. 11. (konfirmáció) Otllyk Ernő—Koren Emil. du. 6. Koren Emii. Torockó tér de. fél 9. Donálh László. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsev Vilmos u. 11. de. 11. (konfirmáció) Csengődy László, du. fél". Cseneödv László. Pes'hideekót de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (konfirmáció) Missura Tibor. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bepcze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rő7se István. Budafok de. n. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

— EXTRÉM Szolgáltató Polgári Jogi Társaság vállalja templomok és hasonló magas építmények karbantartását, veszéltelenítését, stb. állványozás nélkül, speciális (hegymászó) technikával rövid határidővel. Ügyvezető elnök; Soltész József. Telephely: 1201 Budapest. Jósika u. 103. Megrendeléseket a fenti címre kérünk.

— ALI.ANDÖAN vásárolok béiyeg- gyüiteményeket. 1947 elő't használt képes levelezőlapokat, levélhorítékokat és tábori postát. Cornides Sándor bélyeg- kereskedő. 1967 Budapest. Lenin krl. 79. (udvari). Telefon: 121-589.

EVANGÉLIKUS ÉI.ET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám : 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft

Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302

81.0641

Athenaeum Nyomda, Budapest

Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halálából való feltámadása által az elő reménységéé (I Pt 1,3).

VASÁRNAP. — „Maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor” (1 Jn 2,28 — Zsolt 25,3 — Jn 20,19—29 — Zsolt 20). Istenben megmaradni nem jelent kevesebbet, mint hűségesnek lenni hozzá! Ö Krisztusban mindig az irántunk tanúsított hűségről beszél. Ettől soha el nem távolodik. E hűségbe mindenkor bele lehet kapaszkodni. "Egy életen át bele- kapaszkodhatom, de bízhatok az ítéletkor sem marasztal el. ..Segíts az utamon erőddel, s a bűneim mind-mind töröld el! Ó végy föl engem, s víey az öledben Az ég felé!” (790. ének 5. vers).

HÉTFŐ. — „Hálaadással éne- kelietek szívetekben az Istennek” (Kol 3.16 — Zsolt 75.2 — 1 Pt 1.22—25 — Kol 1,24—29). Rendkívül szegény lenne kersztyén életünk éneklés nélkül. Az éneklő gyülekezet hitének gazdagságáról tesz bizonyságot. Állandó folyamatnak kell lenni életünkben az Isten dicséretnek, magasztalásnak. Minden jóért amit kapunk Istentől hálaadással tartozunk. Énekünk csak szerény köszönet minden aiándékért. „Felséges Isten, mi kesvelmes Urunk. Szent színed előtt íme leborulunk, Mely igen nagv a te dicsősé°ed. Örök hálával ádunk mi téged” (6. ének 5. vers).

KEDD. — „Az Űr nyugalmat ad nektek” (Józs 1.13 — Zsid 4.11 — 2 Tim 2,1—5 — Kol 2.1—7). A csend, a nyugalom utáni vágy az emberi szív örök óhaja. Az élet felfokozott ritmusában létszükséglet. Nélküle összeroonan az ember, terhek elho"dozhatatlanná válnak. Vele megbékült szív van, boldog családi élet. áldott munka mások javára. „Adi búmban enyhülést. Keresztemben tűrést, Hogy bajomban Megnvugodiam. S élő hittel, gyermekszívvel Hozzád folyamodjam!” (375. ének 6. vers).

SZERDA. — „Érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsid 13,5—5 Móz 5,21 — 1 Jn 2 12—17 — Kol 2,8 —15). Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy amire szükségünk van, a rólunk gondoskodó Isten megadja. Biztosak lehetünk, hogy gondjaink közt van kire támaszkodnunk. Közel van hozzánk. Segítsége el nem marad. A megelégedett élet titka ez: bízni szavában. „Szegény fejem hozzád hajtom, Minden dolgom reád hagyom, Légy az én édes gyámolóm, Előttem járó csillagom” (3150. ének 3. vers).

CSÜTÖRTÖK. — „Abrahám hitt az Urnák, aki ezért igaznak fogadta őt” (1 Móz 15,6 — Zsid 6.12 — Mk 16.9—20 — Kol 2, 16—19). Isten előtt nincs lehetetlen helyzet. Mi megtorpanhatunk, riadtan nézhetünk szembe a nehézségekkel. Ábrahám hite, bizakodása, Isten ígéretébe kapaszkodik. Ha ő akarja tudom képes is megcselekedni. Egyedül ebbe az Istenbe érdemes belekapaszkodni. „Rád bízom sorsomat, Uram, mindhalálig Akárhogy intézed. Csak javamra válik; Gond, bánat, ha olykor El is szomorított. Te jóra fordítod” (398. ének 1. vers).

PÉNTEK. — „Vigyázzatok,, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem mindenkor a jóra igyekezzetek egymás iránt és mindenki iránt” (1 Thessz 5,15 — Ézs 51,7 — Jel 7,9—17 — Kol 2,20 —23). Felelősek vagyunk egymásért. Az ige hatásának és mindennapi életünk egymás közötti közlekedésében meg kell mutatkozni. Sokkal könnyebb a sérelemre a megtorlás indulatával válaszolni, mint a megértés, jóindulat, megbocsátás -lelkületével. Vigyázzatok egymásra, kevesebb lesz az összetört szív. „Testvéreim javáért. Fáradnom küzdenem, erre segélj. ó, Isten. Én édes Istenem! Én tövises pályámon Ragyogjon szeretet, Mert aki boldogít mást, Boldog csak az lehet” (446. ének 1. vers). #

SZOMBAT. — „Mid van, amit nem kaptál?” (1 Kor 4,7 — 1 Sám 1,27 — Ézs 25, 8—9 — Kol 3,1—4). Büszkeség tölti el szívünket ezt is elértem, ezt is megszereztem. Olyan kevés az alázat: mindent úgy kaptam. Ez nem kolduskiszolgáltatottság, ez .a bennünket megajándékozó Isten szeretetéböl való élés öröme. „Benned bízo.m, mert iól tudom, Megadhatod Istenem, E világon s a másikon, Ami szükséges nekem” (366. ének 5. vers).

Halasy Endre

— HÁZASSÁG. Hód László és Sebestyén Angéla március 19-én a kőszegdoroszlói templomban tartották esküvőjüket. Mindketten buzgó presbiter szülők gyermekei. A szertartást Weltler Sándor nemescsói lelkész végezte. „Üj parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek.”

— Horváth Péter író és Mátis Zsuzsanna, Mátis István ny. lelkész leánya március 21-én a fasori templomban tartották esküvőjüket. A szertartást Szirmai Zoltán lelkész végezte.

Hozzászólás

Termelési tanácskozásra voltam hivatalos. Munkatársaim már jó előre bíztattak: „Nem lesz nehéz dolgod, a végén ha kell, hozzászólsz.” Ezzel is bocsátottak utamra.

A jó eredményeket tükröző termelési beszámoló elhangzott. Szinte úgy tűnt. hogy nem lesz kérdés, hozzászójás. Nem akartam elhinni, hogy ennyire problémamentesek lennének a munkahelyi közösség mindennapjai. „Gondolatébresztő”-nek kiegészítettem a beszámolót pár igazgatósági irányelvvel, előttünk álló közös feladatokkal.

A jelenlevők legidősebbike — hatvanöt éves hírlapkézbesítő — emelkedett szólásra: „Köszönjük a beszámolót, mert most már tudjuk, hogy mit és hogyan lehetne jobban csinálni, és igyekszünk is. Én, személy szerint nagyon köszönöm a törődést, amivel itt engem körülvesznek...” — és sírt, de lassan folytatta. Év elejétől dolgozik ebben a számára új munkakörben, mint nyugdíjas.

A nem várt fordulat érezhetően átformálta a légkört a többségében fiatalok között. Mert Sanyi bácsi szívből és őszintén kezdte hozzászólását a beszámolóhoz. Manapság sajnos néha ritka pillanatok ezek, kollégák előtt szemtől-szemben. Pedig nemcsak a munkában megfáradtak, a családi veszteségektől meggyötörtek válthatnának egymással bizalmas szót a munkahelyeken, hanem a társadalom kis közösségeiben valamennyien — nem visszaélve egymás köz- lékenységével —, mint ahogy Sanyi bácsiból kibuggyant a szó.

Van egészségünk, otthonunk, kenyerünk, amelyek meglétét természetesnek tartjuk. Milyen alapon? Talán tudásunk vagy rátermettségünk alapján? Részben. Tudva azt, hogy nem önmagunk vagyunk mindezek szerzői, és amelyeket egyszer itt kell hagynunk. Ezek sokak törődésének gyümölcsei. Tehát gazdálkodni is tudnunk kell a ránkbízottakkal.

Az örömmel végzett munka mellett a másikkal való törődés mindnyájunk nagy lehetősége. A velünk való törődésért pedig ne fukarkodjunk köszönetünkkel a nyilvánosság előtt sem. Az ilyen hozzászólás is lehet igazi „Hozzá szólás”. Sz'k' L ' 1'

Beszerzések konfirmációra

Már hagyománnyá vált nálam, hogy konfirmáció közeledtén Budapestre utazóm és ott — elsősorban Sajtóosztályunkon — megvásárolom a szükségeseket. Űr- vacsorai ostyát, konfirmációi emléklapokat, egyéb egyházi kiadványokat. Van, amikor állami könyvesboltba is betérek. Néhány éve például ott vettem meg Moldova György Negyven prédikátorát akkori konfirmandusaink létszámának megfelelő példányszámban.

Az idén már március derekán útra keltem. Sajtóosztályunkon összeszedtem, amit tudtam, beleraktam egy necctáskába és továbbindultam a Puskin utcából a Ráday utcába — némi kiegészítés (igés falitáblák stb.) végett. A Protestáns Könyvesboltban táskámat a pult üveglapjára fektettem és elkezdtem kívánságaim felsorolását. Nem fejezhettem be, mert a jó szemű hölgy átlátszó neccemre tekintve, enyhe nosztalgiával megkérdezte:

— Hát odaát (mármint az Evangélikus Sajtóosztályon) még kapható ez a könyv?! Mennyire szeretnénk mi is ...

Az ajtó nyílt, s egy fiatalem- bér lépett be. Nyilván a bolt személyzetéhez tartozott, mert otthonosan a pult mögé került tüstént. Azon nyomban felfedezte ő is a szóban forgó könyveket. Meglepődött, de gyorsan magához tért.

— Képzelem, mennyire meg- kérgesedett a térde a térden állva való könyörgéstől, míg sikerült ezeket kirimánkodnia ...

— Azt azért nem... De őszintén szólva, magam sem hittem beszerzésük lehetőségében... És ezek valóban a legeslegutolsó példányok. Ez a nyolc.

— Kár. Nálunk is sokan keresik ...

Kiegészítve nyolc konfirmandusunk útravalóját, elhagytam a könyvesboltot és a Kálvin téri metróállomás felé vettem az irányt. A járókelők közül jó néhányon figyelmesen tanulmányozták kezemben lóbált táskámat ... Metróra szálltam — a Deák térre tartva. Velem szemben középkorú férfi ült. Elmé- lyülten szemlélte ölemben pihenő csomagom és méregetett engem. Látszott rajta, hogy küzd az ajkára tolulni akaró kérdéssel, de néma maradt; diszkréten.

A necctáskámban cipelt könyvekkel nem keltettem feltűnést, csak csendes érdeklődést. Irtózom a feltűnéstől. Amikor Sajtóosztályunkon elraktam a konfirmációi ajándéknak szánt könyveket, szemérmetességem azt diktálta, hogy elbújtassam a címoldalt. mihelyt ezt megcselekedtem, tüstént magamra pirítottam:

— Mi az?! Szégyelled talán, hogy ilyen könyveket viszel a pesti utcán?

Habozás nélkül láthatóvá tettem a címet. Azt hiszem helyesen. Mindenesetre jóleső melegséget éreztem a szívem táján, tapasztalva a könyvesboltban, az utcán, a metrón megnyilvánuló, kimondott és ki nem mondott érdeklődést azok részéről, akik elolvasták a hófehér papírtáblára nyomtatott koromfekete, cikor- nya nélküli, sima, egyszerű betűket.

— Ma így imádkozzatok!

Láthatták a cím fölött a szerény, de hatalmas kifejezöerejű illusztrációt is: Rodin Kathedrá- lis nevű kisplasztikáját. Két kezet csupán — imádságra össZeté- ve ...

És annak örvendeztem, hogy az embereket érdekli ez a kérdés:

— Hogyan kell imádkozni — ma?!

Sághy Jenő