Evangélikus Élet, 1980 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-01 / 22. szám

GYERMEKEKNEK. „A szent sziget ' ’Utazásunk során ma haladjunk észak tele es keressük a feleletet erre a kérdésre: hogyan jutott el az evangélium a szigetországba: Angliába. Irorszagba, Skóciába, melyet már a középkor elején „szent szigetnek” neveztek. Britannia (Anglia) római gyar­mat volt, s ide már a 111. század elején a római légiókkal eljutot­tak az evangélium első követei, s csakhamar -megalakult a brit ke­resztyén egyház, mely azutan küldte térítőit Írországba és Skó­ciába. Az írek közé Patrik vitte az evangéliumot az V. szazadban. Keresztyen, sőt papi családból származott. A jómódú ifjút tizen­hat éves korában ír tengeri rab­lók ejtették fogságba, s Írország nyugati partvidékére vitték, ahol hat éven ’keresztül rabszolga- munkát yegzett; birkapásztor lett, sokat szenvedett a zord időjárás­tól, a kémény munkától és főleg attól, hogy családjától elszakítot­ták. Mégis ezek a nehéz évek hasznára váltak: megtanult imád­kozni, felismerte eddigi haszon­talan. céltalan életét és azt, hogy Istennek terve van vele. Amikor végre visszatérhetett hazájába, diakónus lett és egyhá­zi szolgálatra készült. Egv éjjel álmot látott.. Egy ír. férfi levelet adott át neki, amelyben ez állt: arra kérünk, jöjj és élj ismét kö­zöttünk. Az álomból Isten útmu­tatását ismerte fel. Isten azt akarja, hogy ahol mint rabszolga dolgozott kényszerből, oda szaba­don vigye Krisztus evangéliumát. Lelkiismeretesen készült a nagy szolgálatra, elmélyedt a Szentírás tanulmányozásában, sokat imád­kozott. 431-ben püspökké avatták és a pápa Írországba küldte. Odaadom) és hűségesen szol­gált. Jól ismerte a nyelvet és az országot. Felkereste a legtávolabb élő törzseket is. s a törzsfőket, éppúgy megnyerte, mint az egy­szerű népet. Szinte sehol sem iit- -között ellenállásba. Írország az egyetlen Ny ugat-Europa ban, ahol a keresztyénieknek nem voltak vértanúi. Patrik 30 évig szolgait kedves íréi közöt, ezalatt számos templom es kolostor épült. A skutok köze Columoa apát vitte az evangeuumot a VI. sza­zadban. Ot nevezik a piktek após.- toianan (bkocxa osiaaúi). Királyi házból szármázott, majd szerze­tes lett. koiosturl alapított. Ebben az időben nagyon sok kolostor volt a szigetországban. A szerze­tesek módszere az volt, hogy a hitre jutott keresztyen családok íiaiL tizenketlonkent összegyűj­tötték, neveitek, tanították őket, s a iegtehetsegesebb vezetésével egy-egy kolostor életének irányí­tását bízták rájuk. Ezek a kolos­torok nemcsak a hitelet. hanem a műveltség, a tudás központjai is lettek: a szerzetesek felnőtteket es gyermekeket is tanítottak. A törzsek között ebben az időben háború tört ki. Columba elkese­redve látta, hogy a háborúban több ember pusztult el, mint amennyit egész szolgálata során hitre vezetett. Más vidékre kölfti- zött, Iona szigetén telepedett le. Hamarosan itt is kolostort alapí­tott, mely egyre nagyobb lett, s a sziget missziói központjává vált az évek során. Columba és szer­zetes társai fáradhatatlanul jár­ták a szigetországot. Mindig úton voltak. Ügy is nevezték őket: ..Krisztus vándorai”, akik a ke­resztyén hit terjesztéséért min­den veszélyt vállaltak. A szigetország keresztyénsége szinte kezdettől fogva önálló egy­házi életet élt, egyre függetlenebb lett a római pápától. Az angliai keresztyéngég nagy többsége ma is az anglikán egyházhoz tarto­zik, amely a világ kereszt.yénsé- gében külön szint képvisel: szó-, kásáiban és külsőségeiben a ró­mai katolikus egyházhoz hasonlít, tanításában azonban a lutheri re­formáció örökségéhez tartoznak. Keveháziné Czégényi Klára Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelké­szeinek képzése a budapesti Teo­lógiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják. felvételi kérvényükét — az Akadémia Fel­vételi Bizottságához, címezve — az Akadémia Dékáni Hivatalának (1147 Budapest, XIV. tjer. Lőcsei út 32.1 augusztus 15-ig küldjék meg. Az akadémiai felvételi kér­vényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizo­nyítvány. 2. a legmagasabb isko­lai végzettségi (érettségi) bizo­nyítvány, 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérel­mező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, illetve szociális viszonyait feltün­teti, 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főis­kolai tanulmányokra és lelkészi pályára alkalmas. 5. keresztelési bizonyítvány, fi. konfirmációi bi­zonyítvány, 7. részletes önélet­rajz. mely feltárja a kérvénvező családi és társadalmi körülmé- nveit. vaiamint a lelkészi szol­gálatra jelentkezés okait. 8. eset­leg egyházi működéséről szóló bizonyítvány. A felvételhez szük­séges továbbá annak a lelkésznek a jelenkezőt részletesen jellemző bizonyítványa, a lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a fo­lyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a bizonyít­ványt a lelkészi hivatal a kér­vénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az . Akadémia dékánjának címezve — Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt eset­ben hiteles másolatban is lehat mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egy­házközségi lelkész is hitelesítheti Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A Felvételi Bizottság döntését a felvételi vizsga előzi meg. En­nek időpontjáról és anyagáról a Dékáni Hivatal kellő időben ér­tesíti a jelentkezőket. — Az Aka­démia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol la­kást és teljes ellátást hapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhetnek. HORST GIENKE PÜSPÖK TISZTELETBELI DOKTOR A greifswaldi Ernst-Moritz- Arndt Egyetemi teológiai tisztelet- ' beli doktori címmel tüntette ki Horst Gienke greifswaldi evangé­likus püspököt május 28-án. A ki tüntetéssel gyümölcsöző teoló­giai működését, széles ökume­nikus tevékenységét, az NDK egyházainak. a szocializmusban történő tájékozódásában való erő­feszítéseit és békemünkáját érté­kelték. .ISZLÁM EURÓPÁBAN” Március végén Frankfurtban (NSZK) tartotta első ülését, az Iszlám Európában Tanácsadó Bi­zottsága, melyet az Európai Egy­házak Konferenciája kezdemé­nyezésére és határozatára hívtak életre. Bár a mohamedán közös­ségek már évszázadok óta jelen vannak elsősorban Európa déli és délkeleti részein, a kérdés sú­lyát az adja, hogy az elmúlt év­tizedekben a nyugat-európai mo­hamedán lakosság lélekszáma túlhaladta az ötmilliót. A bizottság feladata, hogy az európai egyházakat információk­kal lássa el. és elősegítse a ta­pasztalatok cseréjét. Mivel más szervek és bizottságok is foglal­koznak a kérdéssel, az Európai Egyházak Konferenciája abban látja sajátos feladatát, hogy a kérdést összeurópai összefüggés­ben közelítse meg. „írok nektek, ifjak...’’ Egy asztal minél mindig van helyünk Gyermekkorom örökre belém- ivódott élményei közé tartozik nagy családunk étkezéseinek em­léke. Amikor nagyszüleimmel, szüleimmel, s négy. testvérem­mel boldogan szorongtunk a konyhai nagy, öreg asztal körül, s vidám zsibongás közben költöt­tük el a többnyire egyszerű, de mindig jóízű ételt. Nem is any- nyira az étel volt a fontos, ha­nem az, hogy a megszokott he­lyeken mindenki ott ül. együvé tartozva, egy közösségben Az igazi jó ízét az ételnek mindig ez adta meg. S oly lehangoló volt, ha valaki hiányzott közülünk. Családunk, lakásunk, életünk szíve volt ez a kopottas, vén konyhai asztal. Minden egyes fél napunk innen indult, s ide torkollott. Azóta egyfajta jelkép­pé magasztosulva él bennem ez az emlék, s valahogy úgy érzem, hogy a mostani kis családunk kis étkezőasztala része, darabja ama régi nagynak, mely a békesség, a szeretet, az összetartozás, a csa­ládtagság, az egyenértékűség ki­fejezője számomra most már mindörökre. . Azt hiszem, hogy a gyermek­kor, a szülői ház étkezőasztala nemcsak számomra jelentős, egy életre szóló emlék s élmény, hanem sokaké. Ahogy hív és ahogy mindig visszavár, még ha elkerültünk is otthonról. De azt, is tudom, hogy fiatalon még nem mindig és mindenkinek jelent olyan élményt, mint ami­lyenné számomra vált. Gyermekek imadkoznak DE VAN EGY MÁSIK ASZ­TAL IS AZ ÉLETÜNKBEN, amely hasonlóan a szülői asztal­hoz, mindig vár és mindig hív bennünket. Egy asztal, ami mel­lé letelepedhetünk, mert helyünk van mellette. S ez az Ur asztala, az úrvacsorái asztal. E felisme­rés sohasem automatikus. Sok­szor lassan bomlik ki életünkben, máskor hirtelen lep meg. Mivel a szülői asztal mindig nyitott számunkra, az lehet megszokott, de hogy az úrvacsora asztalánál is van helyük, az sohasem ter­mészetes. Hiszen oly összegu­bancolódott, kiismerhetetlen, torz a hibáinktól, önfejűségünktől, akaratosságunktól: egyszóval bű­neinktől akárcsak egy napunk is, hát még az életünk, s mégis a teremtő, szent Isten, a teljes hi- bállanság hív és vár Jézus Krisztus által mindig újra és új­ra a saját asztalához az úrvacso­rában. Mellé telepedhetünk, csa­ládjához, asztaltársaságához tar­tozhatunk. Ennyi megbocsátás? Ennyi türelem? Ilyen kötélideg­zet? Ennyi jóság? — Szerelmes ez az Isten belénk valami meg­foghatatlan szerelemmel, ahogy magához ölel. s így szólít: gyer­mekek. jöjjetek az asztalomhoz, itt van a helyetek mindennek ellenére, ide fértek kicsik és na­gyok egyaránt, sőt, hiányoztok, há nem jöttök. Ez az asztal nem katedra, ahonnan kioktatnak minket, nem egy zárt körű egy­let asztala, melyen ott van a ..foglalt” tábla, nem az Isten munkaasztala, melyhez illetékte­len nem nyúlhat. Az úrvacsorái asztal az Isten étkezőasztala, melynél velünk egy sorba, mel­lénk, ül, megszólít, elbeszélget velünk. Megkérdi mi fáj, mi a gond, mi bánt, hogy átvállalja, hogy könnyítsen, hogy szerető nagy szemével a szemünkbe néz­zen, hogy örömöt, békességet ad­jon. Ahogy a családi étkezőasztal a háttere az életünknek, s hol nem­csak az éhségünket csillapíthat­juk, .de oldódnak a feszültségek, könnyebbedhetnek a terhek, úgy adja a saját asztalai is Jézus .sze­rető édesapánként, hogy az Ö asztalközösségében feloldódhas­sunk, megkön nye bbülhessünk, megújuljunk. MERT NEM EGYSZERŰEN CSAK VENDÉGKÉNT HÍV ÉS VAR AZ ASZTALÁHOZ JÉZUS egy-egy nagy ünnep fényét emel­ve, egy évben egyszer, kétszer. Ö úgy tart számon, mint a leg­szűkebb családja tagjait. Ügy kí­nálja asztalát, hogy az minden­napi kiindulópontja és célja le­gyen életünknek, ahonnan indu­lunk. s ahová térünk állandóan. Ö állandó életalapunkká akar válni. Azt akarja, hogy amit asz­talánál kaptunk a Vele es tár­sainkkal való közösségben, szere­tetheti. az vérré, erővé, monda­nivalóvá, mozdulattá, új lélekké legyen bennünk. Azt akarja, hogy asztala és otthona örök „gyermekszobánkká” legyen, mely közösségével, lelkiségével tanít, formál a jézusi életre egy életre szólóan. Egyszóval azt akarja, hogy az az óriási asztal, melyhez odafér sok milliárdnyi ember, s melynek egy darabká­ja ott áll a mi templomunkban is oltárasztalként, s melynek az asztalfőjén Jézus ül széttárt moz- dulatú. hívó karokkal, az az éle­tünk szive legyen. Olyan szírbe, mely átmelegíti a mi szívünket, s Jézus szívével együteművé teszi szívverésünket. Halljuk hát meg hívó szavát, asztalához, ahol mindig van helyünk, hogy felejt­hetetlen élménnyé, életté kristá­lyosodjék bennünk a Hozzá tar­tozásunk. S nemcsak nekünk, hanem mindazoknak, akik között élünk, mozgunk, tanulunk s dolgozunk. Ifj. Foltin Brúnó BETEG VAGYOK Beteg vagyok. Jézusom. Lázam van és nagyon rosszul érzem magam. Te sok beteget meggyógyítottál. Meg tudvSz gyógyítani engem is? Akkor kérlek, gyógyíts meg! És kérlek segíts nekem, hogy ne legyek rosszul és ne legyen fájdalmam. És kérlek, segíts nekem, sokkal többet akarok a betegekre gondolni! Ámen. A SVÁJCI LÉGITÁRSASÁG DC 9—ES GEPE pontosan landolt Tripoli repülőterén. A szigorú vámvizsgálatnál előttem veszik el egy angol whiskyjét. Líbiában teljes alkoholtilalom van, ezzel nem játszanak. Nyugodtan nyitot­tam ki a bőröndömet, de nálam is találnak elvámolni valót, a Zü­richben vett Burdát. Hiába, az ottani divat nem európai. Bár nem hordják az Iránban használt csadort, a nők többsége fehér fú­rásijában jár. Nehezen igazodtam el Tripoliban. mert mindenütt csak arab feliratok jelzik az ut­cákat, üzleteket, szállodákat. Al­kudni nem lehetett, mint más arab országban. Líbiának nincs arra szüksége, hogy bármit ol-. csobban adjon az üzletért. Az olaj, a jó minőségű líbiai olaj hozza a pénzt. .4 befolyó milliár- dokat arra fordítják, hogy a világ minden országából a legjobb szakembereket alkalmazzák olaj- kitermelésnél. egyetemeken, kór­házakban. Magyarországról mint­egy hatszáza n dolgoznak kint. többnyire orvosok és ápolónők. Trivolitól húsz kilométerre . Te- zsurában manvar kórház műkö­dik. Nem könnyű szolgálat ez. minden tiszteletet megérdemel­nek. LIBIA GYORSAN . VÁLTOTT ÁT a tevéről a legmodernebb technikára. Talán túl könnyen. Nem sokat javítgatják az elrom­lott gépkocsikat, drága, műszere­ket. vesznek újat. Egy kint dol­gozó magyar mérnök mesélte, hogy egyik elektromérnök arab kollégája, miután szerinte, túlsó­kat kellett volna bajlódnia egy­A mai Líbiában hónapos színes televíziójával, fog­ta és kidobta az ablakon. Bizony, félő, hogy ezzel a ..kidobom" mentalitással sokszor a „fürdö­— FÖL DKÖft TENGFR "' n '­et.sar Rm Lanul '■i LÍBIA .X VE­NICE R I * Oldimezó * -- Olajvezeiek i t 400 km | r J £ , "O s CSÁD | .i* vízzel együtt kiöntik a gyereket is". Mielőtt, azonban gyorsan ítél­nénk, gondoljuk meg, mi itthon nem selejtezünk ki túl gyorsan értékes gépeket vagy a „gyüleke­zeti lomtalanítás” során nem do­bunk ki értékes iratokat vagy ép­pen jó hagyománypkat szünte­tünk meg elhamarkodva? Sőt, nem egyszer a túlzás ítéletével, hitünkből vágjuk, le azt, ami nél­kül pedig megcsonkul a hit. ÉRDEKLŐDÉSSEL NÉZTÉK VÉGIG KIÁLLÍTÁSUNKAT, me­lyen óvodáskortól a középiskolás korig bemutattuk azokat a peda­gógiai segédeszközöket — a go­lyótól a voltmérőn át, az atom- szerkezeteket bemutató írásvetí­tőig —, melyekei hazánkban hasz­nálunk és ajánlunk. Vgyanakkor 'mindig éreztették: nem csak ne­kik van szükségük ránk, mi is rá­juk. vagyunk utalva. A kereske­delmi kapcsolatoknak is a kölcsö­nös egyenlőség alapján kell nyu­godniuk.' LÍBIA EGYIK OSZLOPOS TAGJA 4 ..SZILÁRDSÁG FRONTJÁNAK” Szíria, Algéria és Dél-Jemen mellett. Elítéli Szá­dat különutas Izrael-politikájat. Aranyosak a líbiai gyerekek. Szí­vesen emlékszem vissza arra, amikor hiábavaló sóvásárlási kí­sérlet után egy kisgyerek elfu­tott, és mély tányérban sót ho­zott nekünk. Ősi gesztus sóval és kenyérrel köszönteni az érkezőt. Amikor Valerij Kubászov pa­rancsnok és Farkas Bertalan űr­hajós átszállt a Szál jut—-6 űrál­lomásra. űrhajós társaik szintén sóval és kenyérre! köszöntötték őket. Líbiában, ebben az iszlám szocialista országban. a vendég- köszöntésnél mintha elmaradna a kenuér. Nem nagyon szeretik a fehéreket. Legalábbis hosszú idő kell. mío felengednek. Mégis amikor hazafelé utazva a repülő­téren eny mellettem álló ameri­kainak a vámos .kiforgatta a, bö- röndiét az enyém he csak belené­zett. mikor az útlevelemből meg­tudta hogy manvar vagyok. Amíg az afrikai országok — ke­vés kivételtől eltekintve —. mén mindig a - V nn> megélhetésükért harcolnak Libia eny főre számí­tott átlfinlövedelme csak az oloi- hasmnhnj mér fQ7d-ben csaknem évi FOOO dollár volt. Ezért nem csoda ha közei félmillió külföldi vendégmunkás építi a mai Líbiát. Bella Art»a«f I i Lábnyomok n homokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom