Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-10-07 / 40. szám

GYERMEKEKNEK

As égő csipkebokor '

2 .VI oz 3—4

Mózes már nem volt királyfi. Szegény menekültként bujdosnia kellett. Végre elerkezelt egy idegen országba, magas hegyek közé. Az országot Midiánnak hívták. Egyik este egy kút közelébe ért, leült, mert nagyon fáradt volt. Egyszer csak hét lány birkanyájat terelt a kúthoz. Vizet mertek a vályúkba. Meg akarták itatni a szomjas birkákat. Azonban más pásztorok érkeztek oda es el akarták kergetni a lányokat: „Lóduljatok innét! Előbb a mi birkáink isznak. Addig várjatok!” A lányok féltek a durva pásztoroktól és odébb húzódtak, Mózes azonban a lányok védelmére kel: „Jó lesz, ha ti álltok odébb. A lányok előbb érkeztek. Először az ő birkáik igyanak!” Azzal visszahívta a lányokat és segített nekik a nvájat megitatni. A lányok gyorsan végeztek az itatással és boldogan siettek haza. Apjuk pap volt, Isten szolgája. Jetrónak hívták. „Hogyhogy ma ilyen hamar hazaérkeztetek?” — kérdezte tőlük. A lányok elbeszélték, milyen kedvesen segített nekik egy idegen ember. „No, és hol van az az idegen?” — kérdezte az apjuk. „Valószínűleg ott ül még a kút- nái” — mondták. Erre Jetró meg- pirongatta lányait: ..Szégyelljetek magatokat! Hogy lehettek ilyen hálátlanok? Gyorsan menjetek érte! Biztosan .jó ember. Hívjuk meg vacsorára!”

ÍGY KERÜLT MÓZES JETRÓ HÁZÁBA. Ott maradt vacsorára. Szállást is kapott. Sőt,, nem is ment tovább. Ott maradt a családnál. A hét lány közül az egyiket. Cipporát feleségül vette. így már nem volt többé hontalan. Volt családja és otthona. Megélhetéséért azonban dolgoznia kellett. Naponta kiterelte a nyájat legelni. Este pedig a kúthpz hajtotta és megitatta, Ha valami vadállat támadta meg a nyájat, a bárányok védelmére kelt. Ez az életmód Mózest egészen megváltoztatta. Azelőtt királyfi volt, most szegény birkapásztor. Azelőtt kényelmesen élt, most keményen dolgoznia kellett. Azelőtt hamar elfutotta a harag, most megtanult nyugodtan várni, amíg Isten megsegíti népét. Sok évig várt, és nem történt semmi. Negyven évig őrizte a birkákat.

Öregember lett belőle és alig gondolt már népére. Már majdnem elfelejtette népéi. Isten azonban nem felejtette el.

Egyszer, amikor Mózes kihajtotta a nyájat, a magas sziklák tövében különös jelenségre lett figyelmes. Valami 'égett. Amikor közelebb ment. látta, hogy egy csibkebokor áll lángokban, fiz meg nem lett volna különös. Máskor is előfordult ilyesmi. De a bokor nem égett el. Ágai, levelei olyanok maradtak, mint voltak. „Csodálatos” — gondolta Mózes —, „ezt megnézem közelebbről!” Kíváncsian közeledett az égő csipkebokorhoz. Egyszer csak hangot hallott: „Mózes! Mózes!” A hang a tűzből jött. Mózes ijedten válaszolt: ..Itt vagyok, hallom.” A hang folytatta: „Ne gyere közelebb, mert én vagyok itt. Abrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene!” Erre Mózes tisztelettel letérdelt. Nem mert felállni. Ügy hallgatta, amit Isten mond neki. Isten azt mondta Mózesnek. hogy most fog népén segíteni. Ki fogja vinni őket Egyiptomból és elvezeti szép hazájukba. Mózest kérte, menjen el a királyhoz és mondja meg neki: Bocsássa el Izrael 'népét! Mózesnek nem nagyon tetszett ez. Hogyan menjen ő a királyhoz? Hiszen már megöregedett. Beszélni sem tud úgy. ahogy a király előtt kell. Hadd maradjon ő már mindhalálig birkapásztor! De Isten mégis őt küldte. Megmondta, hogy majd segíteni fogja őt. S ott van Áron is, Mózes bátyja, aki nagyon szépen tud beszélni. Azután csönd lett. A hang nem szólt, a csipkebokor nem égett. Mintha semmi sem történt volna.

MÓZES HAZAMENT. A 'birkákat. beterelte az akolba. Gort- doskodjék róluk ezután másvalaki. Otthagyta családját. Felkerekedett és visszament Egyiptomba. Nem félt többé, mert tudta, hogy Isten vele van. Tudta, hogy Isten segíteni fogja őt, hogy a rábízott feladatot elvégezze.

Selmeczi János

..írok nektek, ifjak

„Hiszek, segíts hitetlenségemen!’

függésben egyik zseniális utódját/ mölcse az ún.

Az elkövetkezendő hetekben új sorozatunk az Apostoli Hitvallás segítségével igyekszik „tetten érni” a ma is dinamikusan cselekvő Istent világunkban, egyházunkban, egyéni életünkben. Mielőtt azonban a három hitágazat belső logikáját követve elindulnánk erre az izgalmas útra. nem árt egy-két alapvető kérdést tisztáznunk általában a hitvallásokkal kapcsolatban.

A forrás

Hogyan, miért és mikor is születhetnek hitvallások? A választ már a cikk furcsa, ellentmondásosnak tűnő címe sejteti. Márk tudósít arról, hogy egy beteg gyermek édesapja, amikor szembesül Jézus megdöbbentő evangéliumával („Minden lehetséges annak, aki hisz”). így kiált föl: „Hiszek, segít hitetlenségemen !” A „credo” tehát mindig az élő Jézus Krisztussal való élményszerű. egzisztenciális találkozás nvomán fakad, fellobbano hitünk és ,.ős”-hit.etlenségünk feszültségégéből. élethalálharcából pattan ki.

Ez a credo lehet ilyen megka- póan őszinte vallomás, mint a hit és hitetlenség határmezsgyéjén küzdő édesapa" kiáltása, aki örök modellje minden kor becsületes istenkeresőjének. Nem lehet nem megemlíteni ebben az összeKedves Gyermekek!

Mai számunkban új rejtvénysorozatot indítunk. Minden hónapban más témakörben és más jellegű kérdéseket teszünk fel. Októberi témakörünk: Gyermekek a Bibliában. A beküldött megfejtéseket havonként értékeljük és jutalmazzuk. Tanév végén összesítjük mind a nyolc forduló eredményét és a három legtöbb pontot elérő megfejtő egy új fordítású teljes Bibliát kap jutalmul.

Egyszer édesanyák kisgyermekeket vittek jézushoz. A tanítványok nem akarták Jézushoz engedni a gyermekeket. Jézus megdorgálta tanítványait és megáldotta a gyermekeket.

Adyt, aki így sóhajt föl: ..Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok . ..”

Lehet ez a credo olyan tömören lényegre törő mint Izrael népének ősi hitvallása: „Áz ÜR a mi Istenünk, egyedül az ÜR!” Lehet még ennél is tömörebb, mint az első keresztyének tanúságté- tele. melyért gyakran az életükkel kellett fizetni: Jézus a Krisztus! Nem a forma, a stílus, a terjedelem a döptő, hanem az az élő Isten, aki újra meg újra hitvallásra indít.

Az egész keresztyénség hitvallása

Természetesen az egy közös forrásból fakadó hitvallások története is mutat bizonyos fejlődést. Bármennyire is kifejezi a lényeget az ősi izraeli hitvallás vagy az első keresztyének vallomása a Krisztus Jézusról, Isten népe egyre bonyolultabb történelmi, társadalmi, vallási és világnézeti szituációkba kerülve kellett, hogy vallást tegyen hitéről. Az új körülmények új kihívásaira már kevés volt a régi felelet. A nem keresztyén világ egyre többet és egyre pontosabbat akart és akar megtudni a názáreti Jézus követőiről.

Ennek a fejlődésnek egyik első és mindmáig legdrágább gyü1. Hol van megírva a történet és miért nem engedték a tanítványok a gyermekeket Jézushoz?

2. Jézusnak a tanítványokhoz

intézett szavait „Gyermekek

evangéliumáénak nevezzük.

Miért?

2. Melyik másik bibliai történet beszél arról, hogy Jézus

mennyire szereti a gyermekeket?

4. Rajzoljuk le a két bibliai történet közül valamelyiket lehetőleg félíves tiszta fehér lapra!

Megfejtéseiteket és a rajzot október 21-ig a következő címre

küldjétek be: Evangélikus Élet szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. A megfejtésre nevetek és lakcímetek mellé írjátok oda azt is, hány évesek vagytok!

Apostoli Hitvallás, mely az apostoli bizonyságtételek nyomán a második szazadban fogalmazódott meg a romai gyülekezetben. Elsősorban keresztelési alkalmakkor summázták őseink hitüket ebbe a tömör,'de szinte minden lényeges hittételünket magába sűrítő remekműbe. Igaz, hogy a világkép fölött, melyet az Apostoli Hitvallás tükröz . (fönt a menny, lent a pokol!, már eljárt az idő, de tartalma, tömörsége, világos szerkezete ma is a világ- keresztyénség páratlan kincsévé teszi ezt a majd két évezredes bizonyságtételt. Bár ezenkívül van meg két ún. egyetemes hitvallásunk, a niceai és az athanasiusi hitvallás, melyet ugyancsak elfogadnak általában keresztyének, de ezek népszerűsége, elterjedtsége messze elmarad az Apostoli Hitvallás mögött.

A mi istentiszteleti gyakorlatunkban is állandó visszhang a meghallott oltári igére a „Hiszekegy”. Jó lenne, ha ez a most induló sorozat is hozzásegítene minket, fiatalokat is, hogy fölfedezzük, micsoda erő rejlik a több évezredes szavak mögött. Térben és időben kitágulnak az istentisztelet keretei: ma élő és már előre ment hittestvéreink milliárd- jai mondják együtt velünk: „Hiszek egy Istenben ..

„Ti kinek mondotok engem?”

De bármilyen összetartó erő is legyen az Apostoli Hitvallás, bármennyire is iránytű lehet 'még a

XX. század végén is a keresztyén hit alapkérdéseiben, mégsem lehet megkerülni a fenti jézusi kérdést: „TI kinek mondotok engem?” Most nem Simon Pétert kérdezi, nem a második századi római gyülekezetei, nem a niceai zsinatot, nem Luther Mártont, még csak nem is a lelkészeket vagy szüleinket, hanem Téged és engem, a mai magyar valóságban élő evangélikus fiatalokat.

Sorozatunk egyféle mai választ akar adni, de ezt sem tehetfS'é'ri- ki helyett, mert szíveket, veséket ugyan már át lehet ültetni egyik emberből a másikba, de hitet, hitvallást soha. A szóval és cselekedetekkel hitvalló élet mindig Jézusból, a hit egyedüli forrásából fakad. Ezért kiáltunk Hozzá sorozatunk nyitányán: „Hiszek, segíts hitetlenségemen!”

Gáncs Péter

Gyermekek a Bibliában

Százharminc n óla emlékezünk Aradra

Aligha akad már olyan lappangó okmány, amely az 1848—49-es magyar szabadságharcról kialakult látásunkat lényegesen megváltoztatná. Már a szabadságharc bukásától, az osztrák önkény szigorú esztendeiben szorgalmasan faggatták a szemtanúkat, írták emlékirataikat a honvédtisztek, politikusok, s gyűjtöttek a levelektől kezdve más okmányokig a szabadságharccal kapcsolatos dokumentumokat. Ma szinte kijelenthetjük. hogy „teljes” anyaggal rendelkezünk. És a több, mint száz év óta irodalmunkat, művészetünket, történelmi érdeklődésünket'a legnagyobb mértékben foglalkoztató és megtermékenyítő nemzeti mozgalmunkat valójában napjainkban fejtettük ki teljesen és az igazságnak megfelelően.

SZABADSÁGHARCUNK TRAGIKUS VÉGNAPJAIRÓL az idei könyvnapon jelent meg egy ragyogó okmánygyűjtemény a Szépirodalmi Kiadó kiadásában. Katona Tamás szerkesztésében: Az aradi vértanúk címen (895 oldal). A mű kiigazít néhány tévedést, pótol hézagokat, felfed eddig homályban levő dolgokat. A rendezett dokumentumgyűjtemény az utolsó napok főszereplőinek jellemét.. lelkivilágát," magatartását tárja elénk az önkény, primitív bosszú megalázó helyzetében. Világos után az aradi hetekben válik teljessé a magyar sors.

Megtudjuk többek között, hogy a vértanúk száma nem tizenhárom. hanem tizenhat. Mert augusztus 22-én felakasztották Ormai Norbert ezredest, október tí-an agyonlőtték Kiss Ernő altábornagyot, Dessewffy Arisztid és

Schweidel József tábornokokat, Lázár Vilmos ezredest,, ugyanezen a napon felakasztották Aulich Lajos, Damjanich János. Knézic Károly, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Török Ignác és Vécsey Karoly tábornokokat, október 25-én agyonlőtték Kazinczy Lajos ezredest és a börtönben meghalt a tébolyodott Lenkey János tábornok.

AZ OKMÁNYOK MEGERŐSÍTIK KORÁBBI GYANÜNKAT. hogy az aradi hóhérmunka Hay- nau bosszúja volt, mégpedig azért, mivel Görgey az oroszok.és nem az osztrákok előtt tette le a fegyvert. Az is kiderült, hogy a kivégzéseket igen gyorsan kellett végrehajtani, nehogy az orosz cár kegyelmi kérése keresztezze a „bresciai hiéna” véres terveit. A teljhatalmú hóhér még jövendölni is mert a Schönhals-hoz írt levelében: „Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől kiirtom a gazt,”

Haynaut nem érdekli, hogy a két nagyhatalom, Oroszország és Ausztria közé éppen Arad ver éket, fájlalja, hogy Görgeyt Pas- kievics szavára Miklós cár megmenti. Azt, aki annyiszor kiütötte az osztrák seregek kezéből a fegyvert, legszívesebben az első bitófán látná. Gyorsan kell cselekednie. mielőtt Európa lelkiismerete megmozdul. A tábornokokat Aradra szállíttatja, a bíróság előre elrendelt parancs alapjan hozza meg a halálos iteleteket.

Reménykedő rabok ülnek a börtönben. Élelmüket megvonjak, embertelen körülmények közölt élnek, alig látogathatják őket. Hála a korrupciónak, néhányan mégis bejutnak hozzájuk, s leveleik, naplóik kikerülnek a külvilágra s így leghitelesebb okmányai lesznek a végnapoknak. Szívbemarkoló levelek, búcsúiratok szivárognak ki a nyirkos, hideg cellákból. Ha valaha Haynaut s az osztrák bosszút ítélet elé állíthatjuk, akkor e levelek alapján félelmetes vádat emelhetünk egy kegyetlen rendszer ellen.

SZÜLETNEK BŐVEN EMLÉKIRATOK IS. Lelkészek, akik utolsó útjukra kísértek a halálraítélteket. leírják beszélgetéseiket, értesítik a hozzátartozókat a kivégzés procedúrájáról. Amikor az osztrák bürokrácia értesül arról, hogy a lelkészek miképpen viszonyulnak az igazságtalan ítéletekhez, s ennek hangot is adnak, halált kívánnak rájuk is.

A kivégzetteket a legnagyobb titokban temették el. Egy napig (október fi-án) közszemlén hagyták a holtakat, majd az alkonyi órákban hántolták el őket. így történhetett meg az. hogy egyeseket több, mint száz évig keresték. miközben nagy apparátussal folyt perdiódusonként a kutatás utánuk.

. A börtönben egy evangélikus, Leiningen-Westerburg Károly é.s egy református, Dessewffy Arisztid tábornok volt. Aradon ez időben nem szolgált evangélikus lelkész. A két protestáns tábornokot Haló Béni református lelkész vigasztalta. Baló Béni értesítette Leiningen özvegyét az utolsó órákról, a kivégzésről, visszaemlékezéseit Kaczíány Géza jegyezte fel. Ezekből az okmányokból, valamint Leiningen leveleiből megtudjuk, hogy a gróf mélyen hivő lutheránus volt. ... .. mint keresztyén halok meg, az úri szent vacsorában kívánok részesülni és lelkemet Istennek ajánlom” — voltak szavai.

Vinkler Brúnó, Sujánszky Easzták. Bardócz Sándor minorita szerzetesek is megírták emlékeiket. A századvégi lapok harsány címek alatt és vádoló hangvétellel közölték az emlékezéseket Becs nyugtalanítására. Egyszóval a „holtakat nem lehet eltemetni’'. Haynau már régen nem élt (1853-ban halt meg) s már régen megtörtént a kiegyezés, de október 6-a szelleme változatlanul kísértett.

KÜLÖNÖS IZGALMAT KELTETT DAMJANICH .JÁNOS IMÁJA. Az imát a görögkeleti vallású. de halálos óráján a többi sorstárssal szolidaritásból katalizáló tábornok feleségének szánta vigasztalásul. Nemzeti ima lett. Sokszorosították, másolták, nyomtatták. A 48-asok kozott a tiltott irat kézről kézre járt. Ismerkedjünk meg mi is vele!

..Ima ki végeztetésem elölt. 1849. október 5-ről 6-ra virradóra.

Mindenség Ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó órájában, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasán állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet. Te vezettél. Atyám, a csatákban és ütközetekben. Te engedted, hogy azokat kiállhas- sam, és a Te védelmező karod segített némely kétes 'küzdelemből sértetlenül kilábolni — dicsértessék a Te neved mindörökké!

Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsd az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó. Atyám,, az én szegény Emíliámnak (felesége. a szerző), hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd, még a szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szivemet és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen. s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen. Damjanich. Emíliámnak vigasztalásul.”

Ez az ima nem klasszikus szépségével, teológiai tisztaságával, hanem megható nemzeti érzésével sok vihart kavart, sok bosz- szúságot okozott a bécsi belügyminisztériumnak. De sem a kiegyezés, sem a szirupos millennium. sem a monarchikus koncepció nem tudta feledtetni október 6-át, az a radi vértanúkat. S erről gondoskodott Damjanich imája, a vértanúk levelei és a számtalan emlékirat. Rctley Pál