Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-10-14 / 41. szám
öKumené © öKumené öKumené Európai egyházi újságírók konferenciája Magyarországon Magyar ügyvezető elnököt választott az Európai Egyházi Újságírók Munkaközössége A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának meghívására szeptember 19. és 23. között Siófok—Balatonszéplakon a Hotel Interpressben tartotta évi közgyűlését az Európai Ökumenikus Információs Munkaközösség. A munkaközösség az európai egyházi újságírók szervezete, melynek közel húsz országból mintegy száz tagja van. A magyarországi közgyűlésen több, mint tíz országból hatvan küldött jelent meg, harminc nyugateurópai, ugyancsak harminc kelet-európai szocialista országokból, beleértve a tizenöt magyar résztvevőt is. A szervezet tagjai egyaránt képviselik a különböző protestáns egyházakat, és a római katolikusok mellett az ortodoxokat is. A TANÁCSKOZÁS FÖTÉMÁ- JA: „Az együttélés új lehetőségei’’ címet viselte. A munkaközösséget magyarországi gyűlése és fennállásának huszonöt éves évfordulója alkalmából dr. Prő- hle Károly, az ökumenikus Tanács főtitkára köszöntötte a vendéglátók nevében. Az ünnepi megemlékezést Jac Roos, a végrehajtó bizottság holland tagja tartotta. A gyűlés politikai főreferátumát „Az enyhülés mérlege” címmel dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront titkára tartotta. „Emberi konfliktusok és megbékélés” címen Makari orosz ortodox püspök az emberi együttélés pszichológiai éstheológiai összefüggéseivel foglalkozott. Dr. Tóth Károly református püspök, a Keresztyén Békekonferencia elnöke, a Református Világszövetség al- elnöke „A magyar egyházak publicisztikai tevékenysége — egyházi publicisztika és keresztyén felelősség” címmel! tartott nagy érdeklődéssel fogadott és kísért előadást, melyet élénk eszmecsere követett. A szakmai kérdésekkel, szempontokkal és összefüggésekkel Jan Greven holland publicista foglalkozott „Az enyhülés és megbékélés az egyházi publicisztika feladata is” címmel. A TANÁCSKOZÁSOK MUNKÁJÁT minden reggel bibliatanulmány vezette be, melyet Profile Károly professzor-főtitkár tartott. A közgyűlés a plenáris ülések mellett három munkacsoportban folytatta, munkáját. Az első munkacsoport a főtéma the- ológiai és politikai összefüggéseivel foglalkozott, a második publicisztikai-szakmai szempontokkal, a harmadik pedig a munka- közösség jövőjével és a szervezet előtt álló feladatok és kérdések tanulmányozásával. A munkacsoportok jelentéseinek meghallgatása után találkozóra és eszmecserére került sor a konferencia résztvevői és a ma-, gyarországi világi sajtó, valamint néhány Magyarországon tevékenykedő külföldi hírügynökség mányi Intézet igazgatóját, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának vezetőjét elnökévé, H. Kouwenhoven-t, a Hollandiai Római Katolikus Egyház Püspöki Konierenciájá|ll]Rb!!!l!| iMsPPi Dr. Prőhle Károly teológiai akadémiai tanár, az ökumenikus Tanács főtitkára reggeli áhítatot tart képviselője között, melynek keretében Lakatos Ernő, az MTI vezérigazgatójának első helyettese tartott tájékoztatót a magyarországi publicisztikáról és annak az enyhüléshez nyújtott hozzájárulásáról. TISZTÚJÍTÓ ÜLÉSÉN a munkaközösség taggyűlésén jóváhagyta a négy nyugat-, négy kelet-európai és két semleges országot képviselő új végrehajtó bizottság megválasztását, mely a mandátuma lejárta következtében leköszönő régi végrehajtó bizottság helyébe lépve megtartotta első, alakuló ülését és megválasztottá a munkaközösség ügyvezető tisztségviselőit: dr. Aranyos Zoltánt, az ökumenikus Tanács titkárát, a Felekezettudonak szóvivőjét alelnökké, G. Johann NDK-beli egyházi lapszerkesztőt titkárrá és G. Brubacher luxemburgi egyházi lapszerkesztőt pénztárosává. A MUNKAKÖZÖSSÉG VEZETŐSÉGÉT hivatalában fogadta Sraub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. A konferencia résztvevői számára a gyűlés befejeztével dr. Bartha Tibor református püspök, az Ökumenikus Tanács, elnöke ünnepi vacsorát adott .a Hotel Interpressben, melyen' a magyar országi egyházak vezetőin kívül megjelent dr. Pozsonyi László, az Állami Egyházügyi Hivatal protestáns főosztályának vezetője és Grnák Károly sajtó- és tájékoztatási osztályvezető. A SAJTÖOSZTÄLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészt Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÚTMUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1980. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrendelésen más iratterjesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a két kiadványt. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett megrendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy a két kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küdjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft. A Naptár ára: 20,— Ft. Ottó Bopp: Mondd el Jézusnak! Jézusnak mondd el fájdalmadat, ha roskad vállad a terhek alatt. Ha szíved bánattól, gondtól nehéz, ha napról napra több a szenvedés, mondd el Jézusnak! Jézusnak mondd el! Hogy bú-baj között szíved békét leljen és örömöt! Amitől félsz, remegsz, Őhozzá vidd! Szíved legtitkosabb félelmeit mondd el Jézusnak! Jézusnak mondd el! Ha így tettem én, váratlan segítség indult felém. Amikor az út már-már éjbe veszett, Ö, a Magasságos, kivezetett. Mondd el Jézusnak! Németből ford. Túrmezei Erzsébet íj lendületei kaphat a szocialista társadalom építése KONGRESSZUSRA KÉSZÜL A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT. Az évek során már köztudottá lett, hogy a kongresszusok nem hevenyészve „összerántott” alkalmai a szocializmust építő magyar társadalom élenjáró testületének. Igen alapos felmérések, jelen életünk nemzetközi, belpolitikai, gazdasági, társadalmi, szociális valóságának — rövidebb, vagy hosszabb időn át számításba veendő jelenségeinek kritikus elemezése előzi meg a kisebb és nagyobb csoportok együttlétein, aktíváin, értekezletein. De túl a munkáspárt szükebb körén, elsősorban is a Hazafias Népfront különböző szintű közösségeiben továbbgyűrűző tanácskozások, igenlések, kritikák és javaslatok nyomán is sűrűsödnek napirendi pontokká azok az ügyek, amelyek odakerülnek megvitatásra, döntésre, határozathozatalra, javaslattételre a pártkongresszus asztalára. Az is ismert, hogy végül is a kongresszusok olyan határozatokat hoznak és olyan javaslatokat tesznek a kormánynak, ország- gyűlésnek, felelős szerveknek, a Hazafias Népfrontnak, végső soron az általuk képvjselt népünknek e haza keretein belül, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindig előbbre visznek bennünket a szocializmus építésében, fejlődésében. AMIKOR KÁDÁR JÁNOSNAK, AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELSŐ TITKÁRÁNAK CSEPELEN, a kongresszust előkészítő budapesti pártaktíván elmondott beszédéből — a beszédében vázoltak alapján elfoglalt álláspontjából idéztem a fenti mondatot — a párt első titkára állítja, hogy ha az általa elmondottakat komolyan vesszük, új lendületet kaphat a szocialista társadalom építése. Mire alapozza ezt a kijelentését? Megint őt idézem: van erőnk a feladatok végrehajtásához. Én ezt így is értem: több erünk is van annál, amit eddig „bedobtunk” a szocializmus építésébe. Ne tűnjön szerénytelenségnek, ha azt kérem, lapozzunk vissza legalább néhány hónapot lapunk hasábjaira. Különböző összefüggésekben, elsősorban is mai életünk kérdéseit érintve — szükségesnek éreztük szóvá tenni néhány jelenséget, amely arra utalt, hogy ez az építés még nem jutott „ínunk szakadtáig”, sem a termelő munka „látástól vaikulásig”, a közösségért vállalt áldozat „a szegény asszony két- fillérjé”-ig. Mi ezt sajátos hitbeli alapjainkról tettük szóvá, a biblikus közösségi erkölcs, a lutheri örökség, és mai hazai teológiai felismeréseink alapján. Aligha a „véletlen sors” szülte, hogy mi is úgy láttuk felelős állami és pártvezetőkkel, publicistákkal és riporterekkel együtt, sokszor aligha jó. hogy a szabad szombatok mellé már a szabad péntekek is kezdenek felsorakozni, hogy társadalmunk egy részénél nagyon is koncentrálódott az erőkifejtés a hétvégi ház felépítésére, a „rangot” (ha lehet ilyen egy szocialista társadalomban) érzékeltető, jobban húzó kocsira és így tovább. A PÁRT ELSŐ TITKÁRÁNAK BESZÉDE CSEPELEN HANGZOTT EL. Az együttléten ott voltak többen olyanok is, akiket két évtized itt lakás után barátaimnak mondhatok, kivel együtt szolgálva kerületünk javát, mással utcán, piacon, magam sem tudom megmondani hol összeismerkedve, akiknek a sors- és küzdőtársai közül jó néhányan itt élnek a mi gyülekezetünkben is, közvetlen munkatársaim között is. Ök azok, akik annak idején egy darab kenyérrel és szalonnával (ha volt!), az „asszony” által gondosan odakészített egy darab zsíroskenyérrel (ha volt!) indultak naponta — nem dolgozni — bányászni. Akik a szétbombázott gyárakfifis üzemek helyén szétszóródott, kettétört gépalkatrészekből mégYtaLrn a mai élet tudományos zsenijeit is megdöbbentő, de termelésre tuisz- nálható eszközöket szerkesztettek a (hogy finoman fejezem ki magamat) „nem importból származó” nyersanyagok felhasználására, az akkori társadalmi szükségletet kielégítő termékek előállítása céljára. Ez az ő bennem is nagy tiszteletet kiváltó és rám is máig ható „lehet”-jük és „kell”-jük alapkőként épült a fiataljaink magas szintű tanulmányait biztosító egyetemeink épületeibe époen úgy, mint életszínvonalunk néhány évtized alatt elért, határainkon túl is sokszor szóba került történelmi értékű felfutásában. Anélkül, hogy újra meg újra a hősi múltat idéznénk, meg azokat az eredményeket sorolnánk, amelyek a munkásosztály kezdeményezése során kibontakozott vállalásokból születtek, valóban igazat kell adnunk a példák alapján, hogy „az előttünk állóknál sokkal nagyobb akadályokat is leküzdöttünk már”. Ha a szocializmus építése során eddig adódott gazdasági, politikai vagy társadalmi nehézségeket le tudta győzni népünk együttes összefogása — ez nyilván most is lehetséges. És nemcsak a világhelyzetből bevetítődő nehézségek legyőzése, de a továbbfejlődés is biztosítható a reális számbavétel. az ésszerű gazdálkodás és a becsülettel elvégzett munka eredményeképpen. Ehhez persze feltétlenül szükséges, hogy ki-ki a maga helyén érezze a felelősséget, feladatait az egész népért, nemzetért kell elvégeznie, jól, sőt az eddiginél jobban. Ezzel az egyházban élő becsületes emberek is egyetértenek, mint ahogy a nárt első titkára az eddigi tapasztalatok alapján utalhatott is arra. hogy az egyházak is felelősséget éreznek a közügyek, az országos ügyek iránt. Ennek a felelősségnek akartam hangot adni. amikor Kádár Jánosnak a budapesti pártaktíván elhangzott beszéde néhány megállapításához hozzáfűztem gondolataimat, anélkül, hogy vállalkoznék mai egész életünk valamennyi területét átfogó elemzése értékelésére. Azt gondolom, hogy mindazt, amit kül- és belpolitikánk eddigi eredményeivel, jövőbeli célkitűzéseivel kapcsolatban, a béke és a társadalmi igazságosság világméretű erősödésének támogatásával összefüggésben felvázolt, hitelét és alapját ezután is mindenekelőtt abban, nyerheti meg. hogy komolyan vesszük azt a részfeladatát, amely a nagy egészben éppen reánk tartozik. • Mezősi György SZEPTEMBER 23-ÁN ZUGLÓBAN a gyülekezet meg kívánt emlékezni arról, hogy immár 20 éve szolgál közöttük Isten igéjével Boros Károly lelkész. Kérésükre ezen a vasárnapon D. dr. Káldy Zoltán, az egyház- kerület püspöke hirdette szószékükről az igét, az 1 Thessz 5,12— 15 igék alapján: „Nem fogok embert magasztalni, mert a szószéken evangéliumot kell hirdetni. De ezen á szószéken nem tudok nem szólni arról, aki ugyanezen a szószéken hirdette az evangéliumot. Boros Károly 20 éve végzi ezt a szolgálatot ebben a gyülekezetben, ösz- szesén pedig 40-nél is több a lelkész! szolgálatban eltöltött éveiMindenki felelős mindenkiért Boros Károlyt köszöntötte a zuglói gyülekezet nek száma. Kezdésként 13 helyen volt segédlelkész, a nagyszénási és a salgótarjáni gyülekezetben végzett lelkészi szolgálat után 1959- ben lett a zuglói gyülekezet lelkésze. Istennek hála, hogy ennyi időn át adott neki szolgálatot. Az ige szerint: mindenki felelős mindenkiért, nemcsak a pap a gyülekezetért. Vége a kaini hazug — kaján kérdésnek. Isten tesz felelőssé: Mindenki felel mindenkiért. A feleség felel a férjéért és a férj a feleségéért. A szülők, a gyermekek is felelnek a szüléikért, és folytathatnánk a felsorolást. A gyülekezetben is mindannyian felelősek vagyunk egymásért. Isten előtt vagyunk felelősek! S a felelősség konkrét gyakorlása ez: „Intsétek a rendetleneket — biztassátok a bátortalanokat — karoljátok fel az erőtleneket — és vegyétek észre azokat, akik értetek fáradoznak. Természetesen Boros Károly is, mint minden lelkész, Istennél számol majd el, de ti, zuglóiak jól tettétek, hogy észrevettétek, hogy ő 20 éve szolgál itt közte- tek. Ige szerint jártatok el.” AZ ISTENTISZTELETHEZ CSATLAKOZÓ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN először Húsz Róbert, a gyülekezet felügyelője emlékezett meg az évfordulóról, s mondott köszönetét a gyülekezet nevében lelkészük és felesége köztük való fáradozásáért. Egyházunk Teológiai Akadémiája nevében — amelynek zuglói realizálódásában is komoly részt vállalt Boros Károly — a Teológiai 'Akadémia prodékánja, dr. Muntag. Andor mondott köszöntőt. Boros Károly válaszolt a köszöntésekre. Szeretetvendégség zárta az együttlétet. Gyarmati István A
