Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-12-17 / 51. szám
öKumené ^ öKumené öKumené @ Burgenlandi s&oms&édoknál AUSZTRIA KELETI TARTOMÁNYÁBA, Burgenlandba kaptam meghívást feleségemmel, hogy igehirdetéseket és előadásokat tartsak. Burgenland sajátos helyzetet képvisel Ausztriában. Itt van az ország éléstára, kifejezetten mezőgazdasági jellegű a táj. De evangélikus szempontból is figyelemre méltó az, hogy miközben Ausztriában csak kevés evangélikus van, itt mégis a lakosság 15 százaléka tartozik az evangélikus egyházhoz. Sőt Oberwart vidékén 33 százalék, Rust városában pedig 40 százalék az evangélikusok aránya. Burgenland 29 evangélikus gyülekezetében 37 ezer lélek él, de csak 25 gyülekezetnek- van lelkésze. Ugyanezen a területen 1500 református van egy gyülekezetben. A katolikus egyház Ausztria túlnyomóan többségi egyháza, külön burgenlandi püspökséggel. NYOLC IGEHIRDETÉST tartottam november 11—20-ig levő kint tartózkodásom 10 napja alatt. Ebből egyszer magyarul, % többi esetben németül prédikáltam. A burgenlandi gyülekezetek átlagos lélekszáma megegyezik a mi nyugat-magyarországi gyülekezeteinkével, vagyis 600—1000 lélek között vannak. Legnagyobb a Fertő-tó közelében levő Cols gyülekezete, 2500 lélekkel. Ennek megfelelően itt a legszebb a templom, legmodernebb a felszerelés. A vasárnapi gyülekezet mindenütt megtöltötte a templomot, de amikor hétköznap este volt szolgálatom, arra is sokan jöttek össze. Az istentisztelet után rendszerint előadást is tartottam a gyülekezetnek. Ebben összképet nyújtottam a hazai egyházi életről, az állam és egyház viszonyáról, ifjúsági munkánkról, gyülekezeti életünkről, lelkész- képzésünkről, szereteti ntézmé- nyeinkről, sajtószolgálatunkról, külügyi kapcsolatainkról, az egyházi világszervezetekben végzett munkánk ról. A LELKÉSZEKNEK szóló előadásomra a burgenlandi papi gyűlésen került sor. Itt egyházunk diakóniiai teológiájáról tartottam előadást. Ismertettem annak fejlődéstörténetét, elvi .lényegét, majd gyakorlati hatását az egyházi szolgálat minden ágában, a békéért való erőfeszítésekig. Rengeteg kérdést tettek fel, minden fontosabb egyházi munkaág problémáját megvitattuk. Három órán át csak ez a téma állt a középpontban. Itt előjöttek a különbségek is, amelyek köztünk vannak. De többször is előfordult, hogy haladóbb gondolkodású osztrák lelkész állt mellém, s vitatkozott konzervatívabb kollégájával. A katolikus egyházhoz való viszonyban egyetértettek velem abban, hogy emberileg barátkozunk, de tanítás dolgában nincs lényeges közeledés, a dogmák változatlanok. Történelmileg pedig az osztrák evangélikusok is szenvedtek amy- nyit az ellenreformáció idején, mint a magyarországi protestánsok. NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL tekintenek ránk. Ennek két oka van. Az egyik a közös történelmi múltban gyökerezik. II. József Türelmi Rendelete 1781-ben jelent meg. Ennek hatása az akkori Magyarországhoz tartozó Burgenlandban is aránylag éppen olyan sok gyülekezet eleve- nedéséhez vezetett, mint a magyarok által lakott területen. A burgenlandi templomok nagy része a Türelmi Rendelet utáni évtizedben épült. Azelőtt Sopron, Nemeskér, Nemescsó jelentették az evangélikus központokat. Készülnek is arra, hogy velünk együtt ünnepeljék meg a Türelmi Rendelet 200 éves évfordulóját. Az érdeklődés másik oka mai: sok a rokoni kapcsolat, gyakran járnak át hozzánk, sok ismerőst szereztek, személyes okok is közrejátszanak az érdeklődésben. De az a szempont is: hogyan megy az élet a szocializmusban, miként él az egyház a mi társadalmunkban, milyenek a nyugat-magyarországi gyülekezetek? MAGYAR SZIGET is van Ausztriában. Legnagyobb tömbben Felsőőrben (Oberwart) élnek, ezek mind reformátusok. Alsó- őrben (Unterwart) katolikusok élnek. Régi magyar evangélikus gyülekezet található Örszigeten (Siget in der Wart). Mindhárom faluban a lakosság többsége mezőgazdasági foglalkozású, s így a paraszti életforma révén tartották meg ősi nemzetiségüket. Még az Árpád-házi királyok telepítették ide őket, nyelvészeti szempontból is érdekes ez a vidék. Kutatók gyakran keresik fel ezt a területet. Mindhárom község múltjának és néprajzának a feldolgozása megvalósult. Számomra különösen is ritka élményt jelentett, hogy Ausztriában magyar falusi gyülekezetnek prédikálhatok és osztrák állampolgároknak magyarul tarthatok előadást hazánkról. Fel'sőlövő (Oberschützen) szintén telve van történelmi kapcsolattal. Az iskolalapító Wimmernek a szobra ott áll az evangélikus gimnázium előtt. Annak idején tanítóképző intézetet alapított, német és magyar nyelvű tanítók kiképzésére. Mivel Wimmer lelkesen is és fegyveresen is az 1848-as magyar szabadságharchoz csatlakozott, és szószólója volt a jobbágyfelszabadításnak, a szabadság- harc bukása után emigrációba kényszerült. De amit felsőlövői lelkész korában tett, annak hatása máig is érezhető abban, ahogyan osztrákok és magyarok békés egymás mellett élésben tudnak dolgozni, m^irt erre kaptak indítást az evangélikus egyház nagyjaiitól AZ ÁLLAMI ÉS EGYHÁZI VEZETŐK magas szinten fogadtak. Reingrabner szuperintendens volt Eisenstadtban a meghívónk és a vendéglátórik. Fogadást adott tiszteletünkre az eisenstad- ti polgármester. Kéry megyei tanácselnök (Landeshauptmann) munkatársaival együtt fogadott, majd ebédet adott tiszteletünkre. Az út végén Bécsben Fischer egyházfőtanácsos és Eidenberger egyházi kancellár fogadott, majd ebéden láttak vendégül. Hazánk jó híre és egyházunk megbecsülése jutott kifejezésre az osztrák vezetőkkel folytatott beszélgetésekben. JŐ SZOMSZÉDKÉNT fogjuk fogadni nyugat-magyarországi gyülekezeteinkben, de másutt is, mindazokat az evangélikusokat, akik Ausztriából hozzánk látogatnak, hogy éljék és gyakorolják a szomszédi kapcsolatokat, s a népek barátságát úgy, amint azt a Helsinkiben aláírt dokumentumok is körvonalazták. Ausztriában számon tartják, hogy 1979. jan. 1-től megszűnik a vízumkényszer. Bizonyosan többen jönnek hozzánk a szomszédból. Ottlyk Ernő Kányádi Sándor: SÓHAJTÁS kútnak lenni volna jó utas-itatónak diófának vagy a fán füttyentő rigónak rigófüttynek volna jó lenni bár egy hangnak jönni-menni volna jó akárcsak a harmat A költő „legszebb versei” kötetéből. Megjelent Bukarestben 1977- ben. Egyházunk műkincsei A 17. század első felének kiváló ötvösművésze volt Besztercebányán Bergmann Erazmus (tl647). Művei közül ismert egy aranyozott cápás pohár a királyfalvi Róth család címerével, egy zománccal díszített arany fedeles kupa, valamint az itt látható, barokk díszítésű aranyozott ezüstkanna. Az úrvacsorái kannáiba három bibliai jelenetet vésett a művész. Az egyik Jézus születését ábrázolja. Egykorú németséggel irt felirata: „Üdvöz légy drága vendég”. A másik képen az alvó Jézus látható a viharzó tengeren, amint tanítványai felébresztik: „Uram segíts, mert elveszünk”. Végül az emmausi tanítványokkal való vacsorázása látható: „Uram, maradj velünk, mert beesteledett” felirattal. A páratlan szépségű kannát Teleki Józsefné Róth Johanna, egyházunk nagy jótevője (1741—1813) ajándékozta a pesti evangélikus egyháznak. F. T. HATVAN HOLLAND TEMPLOM A DÉLMOLUKKAIAKNAK Hatvan olyan holland templomot, melyek eddig állami tulajdonban voltak, de már túlnyomórészt eddig is a délmolukkai vallási közösségek használatában álltak, most átengedték ezeknek a közösségeknek. A kormány azzal indokolta a döntést, hogy a kisebbségek egyenjogúságáról szólva, az állami felsőbbséghez való viszonyukat is normalizálni kell. Ide tartozik állam és egyház szétválasztása isi Azokat a templomokat, melyek jelenleg a délmolukkai lakótelepeken épülnek, Hollandiában, elkészültük után szintén átadják ezeknek a közösségeknek. Látogatás Mihályfi Valahol Budán vagyunk, pontosan 219 méterre a tenget' színe fölött. Gondot jelentett megtalálni a kertet, az utolsó összefüggő zöld területet a dombon, amelyen tábla hirdeti: „Mihályfi Ernő kertje, természetvédelmi terület.” Mélységesen sajnálom, hogy a késő ősz sötétedő óráiban léptem be a kapun, s nem láthattam azt a kb. 600 féle fa-, bokor-, cserjeritkaságot, amelyet még Mihályfi Ernő ültetett. Az nyugtat meg, hogy olvasóim mindebből többet láttak, hiszen a televízió november 22-én ízelítőt adott ennek szépségéből. Tulajdoniképpen nem is a kert miatt látogattam ide. Talán régi adásságot törleszteni . jöttem annak az embernek, aki közel negyed századiig felügyelője volt a magyarországi evangélikus egyháznak, s bölcs, higgadt, halk szavával, vagy inkább mosolyával kormányzott, s kitől életében annyi szeretetet kaptam. De még ezért sem pontosabban, hiszen kereken hat esztendeje nincs kö; zöttüinik, s „elkésett rekviem” lenne részemről most leróni a hálát. AZT A HAJLÉKOT, OTTHONT KERESTEM, ahol élt, dolgozott, azok között a tárgyak között szerettem volna bóklászna, amelyek reá emlékeztetnek. Nem lehetett eltéveszteni a sok szerteszórt kertes ház között az övét: „Ebben a házban élt és alkotott 1936—1972. XI. 20-ig, haláláig dir. Mihályfi Ernő, az újságíró. a közéleti férfi, a művészet és a kert barátja, aki 1898. IX. 3-án Béren született.” Ez a tábla, s Filó, a népszerű grafikusművész, Mihályfi felesége fogadott. Megkapó, rajongó szeretettel simogatta végig a tárgyakat. Itt minden őrá emlékeztetett és Filó nem volt szokványos „tárlatvezető”. Valahogy az volt az érzésem, hogy Mihályfi nem a Mező, Imre úti temetőben nyugszid?, hanem itt hajladozik kedves növényei között a kertben, vagy éppen egy másik szobában van, s a következő pillanatban mosolyogva betoppan közénk. — Itt minden úgy van, amint ő itthagyta. A képek a falon, amint ő felakasztotta, a kisplasztikáik. bokályok, csuprok, amint ő elhelyezte. S mindezek ott is maradnak, amíg fiammal élünk, azután Nógrád megyébe kerülnek a többi mellé. Addig semmihez sem nyúlunk. így kezdődött a beszélgetésünk s utoljára a Louvre-ban, illetőleg az athéni nemzeti múzeumban éreztem úgy magamat, mint itt. Mindenütt kevés az ember ideje, töméntelen szépséget kell a lélek filmszalagjára rögzíteni. S most, hogy az emlékezet előhívóvizében úszkálnak a képek, döbbenek valójában rá, hogy egy ilyen „múzéumot” nem lehet egyetlen falasra lenyelni. Pedig kb. 700 db grafikát és festményt Filó már átadott Nógrád megyének. De ami „maradt”, az is számtalan. MIHÁLYFINAK KORTÁRSAI, BARÁTAI azok a művészek voltak, akiket már a nemzet régen klasszikus nagyságai közé sorol. Derkovits, Egri, Uitz, Rippl-Ró- nai, Medgyánszky, Ferenczy Béni és Noémi, Nagy István, Már- fi, Pátzay, Borsos, Dési Huber. Gádor, Goldmann és még ki tudja hányán a nevesek közül. Ösztönösen és kitűnő érzékkel fordult az ismeretlenül jelentkező kartárs művészek felé és felfedezte őket. Akad olyan is köztük, akinek az első publicitást ő adta, s ezzel elindította álművészet sovány kenyeret nyújtó, rögös pályáján. Mert ez a kicsi ország termi a művészeket, de A jelenleg általános konfirmációs kornál kapcsolatos kérdéseinek adott hangot Wilfried Joest erlangen! teológiai professzor október végi előadásában. A kezdődő serdülőkor .— véleménye szerint — ,,a lehető- legalkalmatla- nabb idő” arra, hogy fiatal embereket rávezessenek az úrvacsorával való élésre. Joests professzor megfigyelései szerint a fiatalok éppen ebben a korban szakítják meg hagyományos kapcsolataikat és nagyon kritikusan szemlélik az Ernő otthonában hozzáértő mindig kevés született. Mihályfi a kevesek közé tartozott. Az volt az elve: a kortárs művészek képeit, szobrait kell gyűjteni, mert azok még megszerezhetők kisebb áldozattal is. így azután valóságos iskolapéldája ennek az elvnek a ház, más szóval a kartárs művészek remek panteonja. Filó gondosan magyaráz. Egyik szobát nyitja a másik után. — Ez az önarckép még a fiatal művészt' ábrázolja, itt, látja, az érett művész jelentkezik. Itt konok akarat, amott nyugodt színek, harmónia. A szenvedély, lo- bogás térdre kényszerítette az anyagot. A vonalak, formák, színek a megtalált út diadalát fejezik ki. Győzelem harsog a képekről. Nézze Uitz Béla Vörös ■Madonnáját! A téma biblikus, de a színek, a mozdulatok Uitz elveiről vallanak. Meg kell állni előtte! Derkovits Gazdagok asztala tulajdonképpen parányi csendélet, de amit mond, egy egész világról szól. Aranytálcán ezüst étkészlet, s a tőzsde árfolyama a kiterített újságon: a gazdagok asztala. Pillantásom Goldman« kis-, plasztikájára esik: A gondolkodó. Párizsban Rodln Gondolkodóját csodáltam meg. Goldmanné más és mégis ugyanaz. A gondolkodó ember, aki viaskodik a kor kérdéseivel, az ismeretlen jövővel. A jövővel, amely mé| burkában van. Le lehet-e fejteni róla a burkot, vagy lepattan magától? Ez a nagy kérdés. Derkovits egyik leghíresebb képére hívja fel Filó figyelmemet: A statárium. Szintén kicsi kép. Semmi más nincs raita, mint két kakastollas csendőr, akik nem mernek szemünkbe nézni. Egv korszak sűrűsödik a ionva, oldalt tekintő csendőrar- cokba. ÉS A VIRÁGOK ÉS .A MADARAK . . . Bevezet az üvegházba s ismetelten hallom: — Mihályfi szerette a szépet, a virágot, a természetet, a madarakat. — Apró gyöngymadárkákat riasztunk meg fészkükön, álmos mediterrán és tropikus növényeket verünk fel álmukból. Az örök nyár hazájából származó növényeket és madarakat csak a szerető gondoskodás tudja megőrizni. Ülünk ismét a dolgozószobában, Filó könyveket, képeket helyez elém, miközben hallatlan érdekes dolgokat mond. A házat, amelyben most ülünk, 1945-ben teljesen lerombolták, a pincében húzta meg magát József Attila nővére, Jolán. A bennszorultak úgy kaparták ki magukat a romok alól. Mögöttünk láthatatlanul mosolyog Mihályfi Ernő. Ezt határozottan érzem. A Vörös madonna jobban magához szorítja a kisdedet, kinin ónos eső szitál. Lapozok az ..Emlékirat helyett”- ben, az 1975-ben megjelent kiadványban, 100 válogatott cikk sz,e- repel benne, 1943-ban írta: „Szerkesztő urat tisztelettel üdvözli egy olvasója, aki mostanában sokat töri a fejét, hogy vajon népi-e, mert dédapja ugvari kocsis volt és nagvapia bányász, de apja már 'csak falusi pap.” Igen, a Nógrád megyei Béren evangélikus lelkész. AZ OTTHON MINDIG TÜKRÖZI LAKÓJA LELKIVILÁGÁT. S amikor most megpróbáltam néhány sorban bemutatni Mihálvfi Ernő hajlékát, akkor egy villanásnyi időre újra láttuk szeretett felügyelőnket, s az új’- ságírót, aki 52 évi szolgálat alatt egy egész újságíró nemzedéket nevelt fel és indított el a magyar puplicisztika útjára. Rédey Pál Bergmann Erazmus úrvacsorái kannája egyházat, de minden más intézményt is. Egész életet formáló hatása az úrvacsorának inkább akkor lehet, ha már gyermekkortól kezdve ebberf élt. Joests szavai szerint nincsenek bibliai érvek a gyermekek úrvacsorához bocsátásával szemben. Sőt, amennyiben a gyermekke- resztséggel kapcsolatban Isten kegyelméről beszélünk, miért hagyjuk figyelmen kívül, hogy az úrvacsora is ennek a kegyelemnek a kifejezése. KONFIRMÁCIÓ: NEM MEGFELELŐ IDŐBEN?
