Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-04-09 / 15. szám

GYERMEKEKNEK. Mindnyájan papok vagyunk Bizonyára elcsodálkoztok a cí­men: Mindnyájan papok va­gyunk! Hát nemcsak az a pap, aki Luther-kabátban, vagy pa­lástban istentiszteleti szolgálatot végez, prédikál és úrvacsorát oszt? Az igaz, hogy általános szó­használatunkban csak ezeket az embereket nevezzük papoknak, de Isten igéjének tanítása sze­rint minden hivő ember pap, te­hát mindnyájan papok vagyunk HOGY A DOLGOT MEGÉRT­SÜK, MINDENEKELŐTT AZT KELL TISZTÁZNUNK, hogy ki a pap és mi a feladata. A pap tu­lajdonképpen közvetítő Isten és emberek között. Tudtul adja az embereknek Isten akaratát és közvetíti Isteninek az emberek kérését, háláját és marasztalását. A papi tiszt lényegét nagyon ta­lálóan fejezi ki a latin elneve­zés: pontifex, ami szóról szóra azt jelenti: hídépítő. A pap tehát valamiképpen mindig a hídépítés szerepét tölti be Isten és az em­berek között. Ebben az értelemben valóban minden hivő ember pap. Isten igéje ezt azzal indokolja, hogy Jézus Krisztus áldozati halálával minden ember számára megnyi­totta az utat Istenhez. Jézus Krisztus nevében, őréé hivatkoz­va minden ember közvetítő nél­kül, személyesen odaléphet Isten elé és elmondhatja a saját kéré­sét, de mások ügyét is képvisel­heti: könyöröghet szeretteiért, embertársaiért, sőt az egéáz em­beriségért is. Végső sorban Is­ten üzenetének megértéséhez sincs feltélien szükség közvetí­tőkre. Hiszen a Szentirás olvasá­sakor minden ember megértheti Isten akaratát és örömüzenetét. Ha nem így lenne, akkor nem sok értelme lenne a Biblia egyéni olvasásának. ISTEN MEGTAPASZTALT SZERETETÉNEK TOVÁBBADÁ­SA sem a felavatott papok fel­adata csupán. Aki egyszer meg­tapasztalja Isten kegyeilmes sze- retetét, az nem is tud mást ten­ni, minit hogy továbbadja az er­ről szóló örömhírt. Legyen az felavatott pap, presbiter, vagy egyszerű gyülekezeti tag, Isten szeretetének a továbbadásával tulajdonképpen papi szolgalatot végez. Ebben a papi szolgálatban már a gyermekek is részt vehet­nek. DE HA ÍGY ALL A DOLOG, AKKOR MI SZÜKSÉG VAN FELAVATOTT, HIVATALOS PAPOKRA, mi szívesebben hasz­náljuk ezt a szót: lelkészekre az egyházban? Az élet rendje olyan, hogy nem minden egyháztag szentelheti egész idejét az egyhá­zi szolgálatra. Ezért van szük­ség arra, hogy legyenek olyan emberek, akik egész életükét Is­ten igéjének tanulmányozására, az egyházi szolgálatok megszer­vezésére és irányítására szente­lik. S hogy az egyházban egy bi­zonyos rend legyen, a gyülekezet ezekre bízza az istentiszteleti szolgálatok végzését és a szentsé­gek kiszolgálásait. De ezek a fel­avatott papok Isten előtt nem többek és nem nagyobbak, mini a gyülekezetben élő fel nem ava­tott papok. A felavatott papok, lelkészek szolgálatukat csak úgy tudják áldásosán és eredménye­sen végezni, ha a gyülekezet tag­jai mindenben segítenek nekik, s az egész gyülekezet együtt Végzi az Isten szeretetél tovább ddó pa­pi szolgálatot. Srlmct-Ei János Képes Biblia Jézus példázatai 2. MAI KÉRDÉSEINK: 1. Mit ábrázol a kép? 2. Hol van meg­írva? 3. Írjuk le, mivel indokol­hatta a két ember a segítség meg­tagadását, s ml indította a har­madikat segítésre. Beküldési határidő: 2078. ápri­lis 26. Válaszotokat levelezőlapon a következő címre küldjétek be: Evangélikus Elet Szerkesztősége, 10SS Budapest, Puskin utca 12. Minden helyes felelet egy pontot ér. A legtöbb pontot elérők a so­rozat végén értékes könyvjutal­mat kapnak. AFRIKAI LELKÉSZ SZOLGÁLATA SVÁJCBAN Ez év elejétől kezdve afrikai lelkész is szolgál a svájci Meilen (Zürich kanton) gyülekezetének lelkészeként. A Kamerunból szái-mazó Aaron Su lelkész az el­ső afrikai, aki a svájci protes­táns egyház alkalmazásában áll Svájcban. Su ielkész kijelentette, hogy „a szó eredeti értelmében misszionárius'’ szeretne lenni. A kameruni presbiteriánus egyház a Bázeli Misszió munkája nyo­mán jött létre. A Meilen-i gyülekezet közgyű­lésén először némi ellenállással találkozott az a javaslat, hogy Aaron Su lelkészt hívják meg, de azután háromötödös szótöbbség­gel megválasztották. Az ellenál­lás oka részben a még meglevő előítéletekkel magyarázható, rész­ben abból a kérdésből fakadt, hogy mit tanulhat egy 60 éves ember Svájcban. Csak lassan kezdtek elgondolkodni azon, hogy talán a svájci gyülekezeti tagok is tanulhatnak valamit a kame­runi lelkésztől. A Meilen-i gyü­lekezet azt várja az afrikai lel­késztől, hogy afrikai tapasztala­taival. különösen is a közösségre és emberek szolidáris együltédé* sere vonatkozóan, gazdagíthatja a tagokat, és hozzájárulhat sok elterjedt előítélet és téves infor­máció megszüntetéséhez, illetve helyesbítéséhez. „Gazdagabb tesz az életünk... Riport ezévi konfirmandusokkal HÁROM KONFIRMANDUST SZERETNEK BEMUTATNI OL­VASÓIMNAK. Ügy érzem, a kon­firmációt megérteni és megsze­retni leginkább azokon keresztül lehet, akik eppen az oltár elé ké­szülnek. Ezzel a gondolattal in­dultam három családi otthonba. Következnek tehát az 1976. év if­jú tanítványai. Kékesd: Tünde Meleg, nyitott családi kör fo­gad most is, mint bármelyik kon­firmációs órán. Nagyszülők, szü­lök és a két gyerek kőizös ügy­nek tekintik az Idősebb lány „megerősítését” a Pécstől 25 kim­re fekvő kis községben. — Bemutatkozásként mondj magadról pár szőtt — Tünde vagyok. Hatodik osz­tályba járok a pecsváradi általá­nos iskolában. Szeretem a föld­rajzot és az irodalmát. Külön órán angolt tanulok. Járok zene­iskolába is. Zongorázom. — Hogyan kezelted a bejárás, sok elfoglaltság mellett a konfir­mációs tanulást? — Örömmel. Nem éreztem kényszernek sohasem. Nagyon érdekelt Jézus élete. Sokat hal­lottam már korábban, de még többet szerettem volna megtudni róla. — Ki segített a bibliai történe­tek megértésében és a káté-tanu- lasukn? — Sokat jeintett az,' ahogyan az órán el tetszett magyarázni valamit. Ámít nem értettem, azt itthon Nagymamámmal és Édes­anyámmal is mindig megbeszél­tük. — Mit tanultál legszívesebben? — A Jézus életéről szóló törté­neteket. — Mit mondanál a barátod­nak, miért 'állsz a konfirmációi oltár elé? — Hiszek Istenben. — Tovább kérdezems éz mit jelent? —- Hirtelen nem tudnám meg­mondani a választ, de akkor nem hagynám el magam. A leglénye­gesebb az, hogy Jézus segíti az embereket. Különösen, hogy ma is segít minket. — Mire alapozod ezt a kijelen­tést? — Életemben és a családunk életében érzem. — Hogyan tervezed a konfir­máció utáni éveket? — Imádkozni szeretnék min­den nap. De azért istentiszteletre is akarok majd járni. Máriakéménd: Ibolya Egyetlen konfirmandus a ba­ranyai községben. Váratlan for­dulatot jelent, hogy tanulás he­lyett ma beszélgetés kezdődik. S aztán a tőle megszokott szerény­séggel próbál választ adni a kér­désekre. — Magadról valamit! — Ibolya vagyok. Ketten va­gyunk testvérek. Nővérem már elkerült itthonról. — Mire voltál kíváncsi a kon­firmációs tanulásban? — Arra, hogy milyen az evan­gélikus élet. Már az elején is az volt a tervem, hogy olyan evan­gélikus akarok lenni, minit akik már elvégezték a konfirmációt. — Ügy érzed, szülcséged van ehhez a tanulásra és a konfirmá­cióra a tanulás végén? — Igen. Biztosan szeretném tudni, hogy valóban meggyőződé- ses evangélikus vagyok-e? — Mit mondanál Jézusról, ha prédikálnod kellene? — Jézus nagyon szerette az embereket. Segített a bajbajutot­takon. Vele gazdagabb lesz az életünik. — Konfirmáció után? — Istentiszteletre megyek, hogy még többet megtudjak. — Érted, ami az istentiszteleten történik? — A konfirmáció alatt sokat tudtam meg arról, mi mit jelent és nagyon megszerettem. — Nem zavart, hogy mindig egyedül voltál az órán? — Néha. Amikor nehezek vol­tak a kérdések és mindegyikre nekem kellett felelnem. Külön­ben nem. De azért több gyerek­kel együtt jobb lett volna. Pécs: Gyurka A család minden tagja ismerős­ként fogad, hiszen gyakran- ta­lálkozunk a pécsi gyülekezet al­kalmain. Gyuri édesapja „hiva­talosan” is ismeri a konfirman­dusokat, a gyülekezet felügyelő- jekéht szívén viseii a gyerekek életét. Gyurka, amint hallja, hogy ri­portról van szó, máris bemutat­kozik. — Hetedik osztályba járok. György vagyok. Hármam vagyunk testvérek, húgom és öcsém van. — Milyen volt az indulás (már a konfirmációval kapcsolatban)? — örömmel indultam, nem kényszerített Senki. Problémám is volt azért. Iskolai kötelezettsé­gek, a 4,6-os eredmény tartása, a kosárlabda és a konfirmáció idő­beli összeegyeztetése. De sikerült megoldanom. — Mi jelentett számodra leg­többet a konfirmációs tanulás­ban? — Az, amit Zoltán bácsitól az órán hallottam. Nagyon jó be­szélgetéseink voltak. Szinte észre sem vettük, hogy mennyit tanul­tunk. — Mit tanultál legszívesebben? — Az egyház történetét. Na­gyon izgalmas, érdekes élet Lu­theré. Különösen tetszett az el­rablás! kaland, Wonnsböl Wit- tenbergbe és ahogy ezután az egyik legnagyobb feladatát elvé­gezte. — Miért vállalod a konfirmá­ciót? — Sok mindent megtudtam Jé­zusról és az egyházról. Szeretnék részt venni az egyház teljes éle­tében. — Jézusról mit tartasz a leglé­nyegesebbnek? — Jézus nem a hatalom útjára lépett, hanem a szolgálatéra. So­hasem önmaga volt a fontos, ha­nem mindig mások. — jelent ez valamit a minden­napi életedben? — Igen. Ügy tudom, hogy ő így van jelen életemben. A keresz­tyén életben nagyszüleim a pél­daképeim, éppen ezért. Ök min­dig másokért is imádkoznak s ezt én is gyakorlom már. — Szerinted mit jelent Jézus­ban hinni? — Ügy élni, ahogy ő. Szeretet- ben. Mások életére figyelve. — Mit ajánlanál egy jövő évi konfirmandus nak ? — Figyeljen nagyon az órákon és akkor itthon csak olvasgatnia kell. Talán az sem kevésbé lénye­ges, ha eljár gyerekbibiiaórálü'a, mert én a legtöbbet eddig ott ta­nultam Jézusról. Visszhang Három életből pár rövidke mondat került elénk. Az a kérdés, tudjuk-e értékelni az elhangzott vallomásokat. Ami ennél sokkal több: felkaroljuk, erősítjük-e őket mindazokkal együtt, akik ezen a vasárnapon oltár elé lép­nek. A hit élményéről a gyerek válasza a leghitelesebb. Nem ki­jelent, nem kérkedik, nem is kö­vetel, hanem bizalommal kér­dez s már a válaszokat is próbál­gatja. így leszi meg az első lé­péseket. ifj. Szabó Lajos Jókai emlékműve Pápán ŰJ EMLÉKMŰVEL GAZDA­GODOTT PÁPA. Március 15-én, nemzeti ünnepünk hagyományo­san szén napján avatták a pápai Eszterházy-kastély előtt a helyi diákság, lakosság és az ország minden területéről egvbesereglett több ezer résztvevő előtt Jókai Mór. a nagy magyar mesemondó emlékművét. Az emlékmű felállításának gon­dolata a pápai öregdiákok köré­ben fogant. Másfél év erőfeszíté­sének eredménye, hogy Kocsi Csergő Bálint néhai pápai rektor, gályarab városa, a haladó pro­testáns hagyományok egyik jel­legzetes fellegvára Jókainak is hódolhat, miután Somogyi József Petőfi szobra már díszítette a kastély előtti teret. A lokálpat­riotizmus országos sodrása Pápát is - magával ragadta, s évtizedek mulasztását próbálja pótolni a Bakony szélén pihegő ősi telepü­lés. A belváros reneszánsz, ba­rokk. klasszicista oolgárházai. sa kastély leveti lassan a háború és a tehetetlenség elronayosodott ruházatait, s úi színekben, kiöl­tözötten. felfrissülve mutogatják szépségüket az érdeklődőknek. E VÁROS. HASONLÓAN SOK PATINÁS VÁROSUNKHOZ, a nemzeti történelem és haladás meleg fészke volt egykor. Itt töl­tött közel két évet (1841—42) Jó­kai Mór is. végezvén a második bölcsészeti osztályt. Itt került kapcsolatba és barátságba Orlay Petrich Somával. Koznia Sándor­ral és Petőfi Sándorral. Ez utób­bival kötött barátsága Olyan el­mélyült lett, hogy éz időtől á legnagyobb magyar lírikussal út­juk közös volt. A barátságot csak Petőfi korai halála szakította meg. A pápai barátság kovácsol­ta egybe őket a „tízek társaságá­ban” is. s így került Jókai abba a fogalmazó bizottságba, amely a márciusi 12 pontot szerkesz­tette. Egyszóval Pápa érezte, hogy falai közül kikerült egyik legszí­nesebb egyéniségével van dolga, s az emlékművel véglegesen ma­gához akarta láncolni még ak­kor is. ha mondom, rövid időt töltött Jókai Pápán. SZERVÁCIUSZ JENŐ ÉS FIA, TIBOR kolozsvári szobrászmű­vészek kapták a megbízást az emlékmű elkészítéséhez. Szervá- ciuszékra régen felfigyelt a ha­zai műértő közönség. Több kiál­lításuk is volt már Magyarorszá­gon. jelenleg néhány alkotásuk Pápán látható. Tudtommal a pá­pai Jókad-emlékmű az egyetlen köztéri alkotásuk, amely hazánk- bán van. A két szobrász nevét — elsősorban természtesen az apáét —. Romániában kapta szárnyára a hír. A fába vésett székely gondolat, a bartóki esz­mevilág. a népballadák. a sze­gény emberek megformálása jel­lemző a Szerváci üszőkre Szerváciusz Jenő készítette Ta­mási Áron farkaslaki emlékmű­vét is. szürke gránitba vésett Ta­mási-figurákat. Sütő András az emlékmű avatásán ezt mondta róla: „A héttonnás hegyi beszéd”. A JÓKAI-EMLÉKMŰ SÜTTÖI MÁRVÁNY és tizenkét tonnás. Alttá* alaktalan tömbbe vésett re­lief. emez négyzetes hasáb, mely­nek négy oldala kö2ül három ,,A lőcsei fehérásszony”. „A kőszívű ember fiai*’, és „A jövő század regénye’’ szereplői elevenednek meg. míg a negyedik, a szem­közt levő. oldalon a fiatal Jókai életnagyságú reliefjében oldódik a szemlélő. Ezzel együtt tehát két emlékmű áll a téren. Petőfié, a bronzba öntött sudár, örök lobo- gást, szenvedélyt sugárzó szobor, és a sárgás-rózsaszínű márvány- oszlop. a nagy magvar mesemon­dó szelíd gyermekképével. s vég­telen sorba sűrített, de itt éppen kinyílt könyvlapokkal. Az első élet ellobbant Segesvárnál, a má­sik több. mint fél évszázaddal túlélte a szabadságharc drámáját. De ahonnan egykor együtt indul­tak. újra találkozhattak az utó­kor kegyeletéből. ' Szer váci uszék reliefet készítet­tek mind Farkaslaka. mind pe­dig Pápa számára. Miért? Miért nem faragta egyetlen személlyé a tizenkét tonnás, jól kifejtett, hi­bátlan márvány tömböt? Nem kaptam választ erre a kérdésem­re sem Erdélyben, sem Pápán. De mindkét emlékművön felismer­tem a jellegzetes Szerváciusz-ar- cokat. vagyis a szobrászok ön­arcképét,. Arcok, amelyek ott is, itt is most már közösek. AZ EMLÉKMŰVET KNOPP ANDRÁS MŰVELŐDÉSÜGYI Miniszterhelyettes adta át Pápa városának, Pápa ncmCsák egy kulturális eseménnyel lett gazdagabb, de büszkélkedhet az­zal. hogy Magyarországon az első köztéri Szerváciusz alkotással rendelkezik. R »

Next

/
Oldalképek
Tartalom