Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-06-04 / 23. szám

Istentiszteleti rend Énekkarok találkozója Kiskőrösön Luther így írt az énekről: „Is­ten egyik leggyönyörűbb s legdi­csőbb ajándéka az ének. Sok kí­sértést és gonosz gondolatot űz el vele az ember. Az ének az egyik legkiválóbb művészet: a dallam megeleveníti a szöveget. Az ének a szomorú ember legjobb orvos­sága, melytől a szív újból meg­békél, feléled és megújul!” Ez a meggondolás indította el a testvéri hívást a kiskőrösi evangélikus énekkar részéről a helybeli baptista énekkar és a soltvadkerti evangélikus énekkar felé: tegyük olyant, ami még ed­dig a 260 éves múlttal rendelkező ősi nagy kiskőrösi evangélikus egyházban és annak templomá­ban nem volt, közösen énekel­jünk Isten dicsőségére és hitünk erősítésére. A baptista énekkar 60 taggal, Gellén Csaba karmesterrel nagy lelki élményt nyújtó műsort adott elő. Az első szám jó nyi­tánya volt ez egyházzenei hang­versenynek: ünnepre jöttünk... Hans Leo Hassler műve csendült fel alapos felkészültséggel. Ezt követte Bach: Jézus lelkem üd­ve ... tiszta szövegmondás és fi­nom hangszínezés jellemezte e darab előadását. Következett Mo­zart : Ave verum ..., utána Gár­donyi Zoltán: Mondjatok dicsé­retet, s végül Kodály: Magyar mise című darabja töltötte be hatalmas templomunk boltíveit. A kórus unisonoban énekelt az egész műben, mely a katolikus liturgián alapszik. Abban tért el a szokásostól, hogy a Credot ki­hagyta Kodály. Magasra szár- nyalóan hangzik fel a Gloria szö­vege: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek”. E hatal­mas művet orgonán kísérte Tóth László bantista kántor. Tóth Szőllős Mihály esperes igehirdetése teljesen belesimulta hangverseny hangulatába, ami­kor szólt a „symphonia” szó tar­talmáról, az együtthangzás, együtténeklés szépségéről. A soltvadkerti énekkar Szakács László vezetésével „bemutatko­zásként”: Könyörülj Űr Isten rajtunk... művet adta elő való­ban szívvel-szájjal-lélekkel éne­kelve. Egymásután hangzott fel a szomszéd gyülekezet még', három műsörszáma: Jézus ölébe..., Égi Atyám... és Itt az Isten köz­tünk ... Utoljára szólalt meg a vendég­látó gyülekezet énekkara Kiss Sándor karmester vezetésével. Minden földek Istent dicsérjé­tek... Majd Praetorius: Feltá­madt Krisztus, vigadjunk ..., ezt követte Berkes S. feldolgozásá­ban egy Spirituale: Láttad-e ? Még két szám hangzott fel: Jövel Szentlélek égi láng és Vihar­ban ... című mű Dürner feldol­gozásában. Az egyházzenei hangverseny csúcspontja volt a közösen meg­tanult Bach mű: Csak Te vagy én Istenem bizodalmám . .. Kiss Sándor vezénylésével. Felejthe­tetlen élmény maradt a nagy gyülekezet számára. E közösen énekelt zenedarabot Nagybocskai Vilmosné kísérte orgonán. Kodályt megkérdezte valaki: mikor kell a zenei nevelést el­kezdeni? Így válaszolt Kodály. „A muzsika az ember éltető ele­me, nem lehet elég korán kezde­ni, ha mégis választ akar kapni, így tudom megfogalmazni: a gyermek zenei nevelését a meg­születése előtt kilenc hónappal kell kezdeni!” Hozzátenni kívá­nom, hogy befejezni az éneklést is csak akkor lehet, amikor szí­vünk utolsót dobban. Ponicsán Imre „Jöjjetek énhozzám mindnyá­jan, akik megfáradtatok, és meg­vagytok terhelve, és megnyug­vást adok nektek” (Mt 11, 28). VASÁRNAP. — „Igazságosak a te utaid, népek királya” (Jel 15, 3 Zsolt 73, 24 — Lk 14, 16—24 — —Zsolt 26). Isten királyi hatal­ma Jézusban alázatos szolgálattá lesz. Szolgáló szeretetét minden­kinek felajánlja: a „meghívottak­nak” éppen úgy, mint az „utcák” és az „utak” embereinek. Döntő számunkra a Király szolgálata! HÉTFŐ. — „Erősödjetek meg az Űrban és az ő hatalmas ere­jében” (Éf 6, 10 — Zsolt 28, 8 — Jn 4, 4—14 — Zsid 7, 18—28). A Jákob forrása mellett leülő, úttól elfáradt Jézus hihetetlenül nagy ajándékot kínál a samáriai asz- szonynak: az élő vizet, önmagát, így lép a bűntől megfáradt em­ber mellé az, Aki mindnyájunk­ért fáradt és szenvedett. Őáltala — éppen akkor, amikor megfá­radunk — megerősödhetünk ha­sonló szolgálatra! KEDD. — „Igazságot szolgál­tat az elnyomottaknak, kiszaba­dítja a foglyokat az Űr” (Zsolt 146, 7 — Jel 2, 10 — Jer 3, 14— 17 — Zsid 8, 1—13). „Gonosz szí­vünk konoksága szerint”, önző életet élhetünk úgy is, hogy meg­becsüljük és sokra tartjuk „szent” dolgainkat. Isten most megtérés­re hív: forduljunk el „igazsá­gunk” külső formáitól, és az ő akaratát cselekedjük. Akarata pe­dig az, hogy hajoljunk le az „el­nyomottakhoz” és „foglyokhoz”. Ebben az életformában legyünk hűségesek Hozzá! hisszük, hogy másoknak szolgá­lunk! Ilyenkor is cselekedhetünk a saját érdekünk vonzásában. Ne legyen számítás szeretetünkben és szolgálatunkban! PÉNTEK. — „Ha ősrégi dönté­seidre gondolok, megvigasztaló­dom, Uram!” (Zsolt 119, 52 — Mt 5, 18 — 1 Kor 1, 20—50 — Zsid 9, 16—28). Jézus Krisztus kereszt­je felől már az ember elbukása­kor döntött Isten. A kereszt té­nye sokak számára elfogadhatat­lan. Ne tagadjuk: sokszor a mi számunkra is! Modem ember­voltunk ezt kérdezi: „Mit segít­het ma rajtam ez a régi ese­mény?” Vallásos énünk így ér­vel : „Istennel való dolgaimat ma­gamnak kell - elintéznem!” Aki azonban a Lélek által igent mond Isten döntésére, az hálásan meg­köszöni, hogy a kereszt Isten ha­talma és Isten bölcsessége. SZOMBAT. — Így szólt hozzá az egyik tanítványa: „Uram, ta­níts minket imádkozni!” (Lk 11,1 — Dán 6, 11 — Jak 2, 1—9 — Zsid 10, 1—18). Vajon szüksé­ges-e ismételnünk a tanítványok kérését? Ügy gondoljuk, hogy mi, akik e sorokat olvassuk,, jól meg­tanultuk az imádságot. Nemcsak a szövegét tudjuk, hanem az imádság lényegét is ismerjük. El­múló hetünk végén azonban kér­dezzük meg magunkat: az imád­ság — az Istennel való közös­ség —, lelkületűvel voltunk-e je­len az emberek életében? Bizony kérnünk kell: „Urunk,, taníts minket — életünk által — imád­kozni !” Bohus Imre — .SZÜLETÉS. Dr. Győrffy Előd körzeti orvosnak és felesé­gének, Gősi Zsófia gyógyszerész­nek, a mihályi gyülekezet tagjai­nak gyermekük született. Neve: BALÁZS. „Ti vagytok a föld só­ja... Ti vagytok a világ világos­sága...'Ügy ragyogjon a ti vi­lágosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyá­tokat.” — SÍRKÖAVATÁS. Sülé Gá- borné, sz. László Jolánnak, a pestújhelyi gyülekezet egykori buzgó tagjának sírkőavatása má­jus 7-én volt a rákospalotai te­metőben Schreiner Vilmos lelkész szolgálatával, a gyászoló család és a gyülekezet számos tagjának részvételével. — HALÄLOZÄS. Erős Sándor ny. lelkész, a gödöllői gyülekezet négy évtizeden át volt lelkésze április 17-én 71 éves korában sú­lyos betegség következtében a salgótarjáni kórházban elhunyt. Temetése nagy részvét mellett április 24-én volt a gödöllői re­formátus temetőben. Koporsójá­nál Bachát István váci lelkész hirdette az élet és a feltámadás igéit, a sírnál Keveházi László esperes és Bízik László gödöllői lelkész végzett szolgálatot. — özv. Mina Jánosné, sz. Mocskonyi Márta 70 éves korá­ban Budapesten elhunyt. Az el­hunytban a kiskőrösi gyülekezet 36 évén át volt lelkészének özve­gyét gyászolja népes családja mellett a gyülekezet. Istennek csendben, hűségesen szolgáló papnéja volt. Négy gyermeket nevelt fel, tíz unoka ragaszkodó szeretete tette széppé élete utol­só esztendeit. Nagy részvét mel­lett kísérte utolsó útjára a család és a gyülekezet május 6-án a kis­kőrösi temetőben. A koporsó mel­lett Ponicsán Imre, a sírnál Se­ben István szolgált. Az énekkar Kiss Sándor vezetésével búcsú­zott a volt hűséges énekkari tag­tól. „Ahogyan az anya vigasztal­ja fiát, úgy vigasztallak én tite­ket: Jeruzsálemben kaptok vi- gasztalást’>. y Budapesten, 1978. június 4-én Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) Balikó Zoltán, du. 6. Bá­liké Zoltán. Fasor de. 11. (úrv) du. 6. Dózsa György út 7. de. léi 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sánúör u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10, du. 5. Sze- retetvendégség: Harmati Béla. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákoslalva de. 8. Bo­ros Károly. Gyarmat u. 14. de. íél 10. Boros Károly. Kassák Lajos üt 22. de. 11. iíj. Ferenczy Zoltán. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. tJjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10, Kispest- Wekerletelep de. 8. Pesújheiy de. 10. Schreiner Vilmos. Rákoscsaba MAV-te- lep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. íél 11. (úrv.) Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zol­tán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rá­koskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Foltin Brúnó, de. íél 11, (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Foltin Brúnó. Torockó tér de. 9. (úrv.) Madocsai Mik­lós, Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (urv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vil­mos u. n. de! 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. léi 7. Ruttkay Elemer. Pesthiuegkút de. fél 11. Rutt­kay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Le­hel László. Keientöid de. 8. Missura Tibor, de. lél 10. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Ti­bor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvöigy de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (urv.) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvárt Vilmos. Csepel de. fél 11. — HALÁLOZÁS. Szauerwein Henrik, az egyházaskozári gyüle­kezet 16 even át volt hűséges gondnoka és Küszter Gáspár, a gyülekezet tíz év óta agilis aktív gondnoka, lapunk sok éven át nűséges olvasói, súlyos betegség után 70, illetve 65. éietévükoen röviddel egymás után elhunytak. Szeretteik gyászában a nagy te­metői gyülekezet igaz szívvel osz­tozott. — Mesterházy LajoSné, sz. Ár­ki Lídia, a mezólaki gyülekezel tagja hosszas betegség után 63 éves korában elhunyt. Nagy -rész­vét mellett kísérte útjára a falu és a gyülekezet népe, mert hit­ben és szeretetben példamutatóan járt előttük. Az Evangélikus Életnek hűséges olvasója, gyüle­kezetének áldozatos tagja volt mindvégig. Koporsójánál Tóth Sándor lelkész hirdette a vigasz­talást. „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyere­ség.” — IDŐS betegek mosdatását válla­lom. „Nyugdíjas ápolónő” jeligére a kiadóhivatalba. — ELTARTÁSI szerződést kötne idős egyedülálló személlyel 48 éves főisko­lát végzett, nemdohányzó egészség- ügyi dolgozó. „Szelíd” jeligére a ki- adóhivatalba. — HARANGÖNTfiST, javítást, szol­gáltatást, le-, és felszerelést, vasállvá­nyok és könnyűhúzású koronák ké­szítését, átalakítását vállalja „Slezák László aranykoszorús harangöntő utóda és fia”. Gombos Lajos harang- öntő mester. 2162 örbottyán, Pf. 2. SZERDA. — „Nem hagysz en­gem a holtak hazájában” (Zsolt 16, 10 — Jn 6, 40 — Mt 11, 25— 30 — Zsid 9, 1—10). Nem ismeri igazán Jézust, aki sokat tud, eset­leg sokat • beszél Róla, hanem az, aki elfogadja ajándékait és azok­ból él. Ez az ismeret az élet! De ez az élet nemcsak elfogadás! Hi­szen amint elfogadom ajándékait, azonnal belekerülök erejének sodrásába, társa leszek igájának „terhe” alatt. Jézussal az oldala­mon élek. Lehet, hogy elveszítem azt, amit életnek gondolok, és mégis megnyerem az életet. CSÜTÖRTÖK. — „őbenne van bátorságunk és szabad utunk bi- zodalommal a Jézus Krisztusban való hit által” (Ef 3, 12 — Zsolt 34, 5 — Lk 14, 12—15 — Zsid 9, 11—15). Jézus tettei önzetlen cse­lekedetek voltak. Mindig mások­ra gondolt, és mások ügyével tö­rődött. A naini özvegy vesztesége éppúgy fájt neki, mint az ötezer éhsége. Mert ilyen Urunk Jézus, azért lehetünk tele bátorsággal és bizodalommal. De nem önma­gunkért, nem önmagunkra gon­dolva! Vigyázzunk: akkor is le­hetünk rejtetten önzők, ha azt — LUTHER-kabátot szakszerűen ké­szít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Budapest VI., Majakovszkij u. 6. — HARMONIUM, jó állapotban lé­vő, három és fél soros, 14+2 regiszte­res eladó. Érdeklődni esté a 353-878 te­lefonon, vagy levélben 1122 Bp., Gold- mark K. u. 9. Tölgyes címen. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangéiikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta index: 25211 ISSN 0133—1302 78.1372 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomäs Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató EZER FORINT VAGY FÉL ÓRA Mártonka sürgetően illanó fiatalságá­nak hevületével, színes karcsúsított ing­ben és széles modern nyakkendővel, majdnemhogy eufóriás lázban lépdelt az Emke aluljáróban, amikor a lépcsőkön összetalálkoztam vele. Barát vagy haver. Nehéz olykor helyretenni ezt a két fogal­mat. Mennyivel több a barát, s mennyire felszínes a haver megjelölés, mely csak látszatot, közhelyeket, felszínes kapcso­latokat takar. Mártonka valami fokon azt hiszem barát. Szeretném legalábbis ha az lenne, mert megnyilvánulásai, emberi magatartásformái időnként azt sejtetik. Mert vannak gesztusai. És ez az ami va­lamiként hiányzik az életünkből. A gesz­tusok. A közeledési formák. Ahogy meg­keressük egymást. ,Hiányzik az őszinteség amikor bevalljuk egymásnak, hogy szük­ségünk van a másikra. Egy szóra, egy mondatra, melyet senki másnak, és soha máskor nem mondhatunk el, csak akkor és éppen abban az adott pillanatban. Mártonka sejtet valamit ebből a ba­rátságból. S valamiként mégis szégyenli. Tudata mélyén gyengeségnek tartja. Ezért van benne valami szemérmes visz- szahúzódás. Pedig neki is szüksége lenne kitárulkozásra. Hiszen valami ősi módon mindannyiunkban benne él, mindannyi­unkból kikívánkozik az önmegmutatás ösztöne. Mégis sokszor magunkba fojtjuk, elrejtjük, mert van gőg és büszkeség, buta rátartiság és önigazolás mellyel megte­remtjük a magunk elefántcsonttornyát. Azt hiszem ettől függetlenül Mártonka mégis barát. Barát a közvetlen megnyil­vánulásaiban, az emberségében, melyet kétségbeejtő igyekezettel próbál titkolni. S azt hiszem ez a barátság az alábbi tör­ténet ellenére is tiszta és emberi. Csak a rohanó életünk tempója halványítja és tompítja, próbálja szürkévé és értelmet­lenné tenni. Mártonka jön sebbel-lobbal az aluljá­róban, s egymásra csodálkozunk és ki­tárulkozunk. Majd egy hirtelen fordulat­tal játékba kezdek. — Tudnál egy ezrest két hétre köl­csönadni? Szeme se rebben. — Természetesen. — Most rögtön és minden kétely és előítélet nélkül? — Fersze ... — És ötezret? — Ne haragudj — szabódik — akkor szaladjunk haza a betétkönyvemért, ki­veszem a pénzt és abban a pillanatban ... A húrt feszítem tovább. — Átvertelek. Tízezer kell. De annyit már nem merek kérni... — A2í hiszed tízezerre nem vagy jó nálam? Amikor akarod... A reagálás váratlan. Mártonka táblá­ból és várakozik nem emelem e tovább az összeget. Ha húszezret kérnék akkor sem tagadná meg. Nem rökönyödne meg, természetesnek venné, nem kérdezné meg mire kell. Igaz, összeköt bennünket a kö­zösen eltöltött ifjúság sok élménye is. De ettől függetlenül mégis megdöbbentő a készsége. — Menjünk kiváltani a pénzt — sür­get végül, mintha lényegében neki lenne fontos a dolog. Majdnemhogy sürgeti. Mintha én tennék szívességet neki. Én pedig csak feszengek. Furcsa, torokszorí­tó csend telepszik közénk. — Feljönnél hozzám egy fél órára? Értetlenül néz rám, — Fél órára? — Igen. — Minek? — Aíert beszélgetni szeretnék veled, mert szükségem van rád, mert belémszo- rult sokminden ami kikívánkozik ... Mártonka elborul. — Fél órára? Ne őrjíts meg, nincs időm... — Értsd meg, múlhatatlanul szüksé­gem van egy emberre akivel beszélgetni tudok. Most nem tudom pontosan körül­határolni, hogy miről, de tudom, hogy felgyülemlett bennem valami, szavak és mondatok amit szeretnék hangosan meg­fogalmazni ... — Mit akarsz mondani? — Ez a hely, a rohanás, a zsúfoltság, a tömeg azt hiszem megbénítaná a szava­kat és gondolatokat... — Nincs fél órám. Rohanok. Nekem is millió megoldatlan dolgom van. Tulaj­donképpen mit akarsz? — Mondtam: beszélgetni. Gyere fel, iszunk egy kávét és beszélgetünk. Gon­dolatokat cserélünk. Muszáj. Feltétlenül szükséges. Azt hiszem az elmúlt tíz-ti­zenöt évben szinkronba kerültünk. Közös hullámhosszon vagyunk. Nem érzed? Mártonka szabadkozva néz: — Mondtam nem érek rá. Ne haragudj, de tíz percem sincs, nem fél órám... — És ezer, vagy tízezer forintod? — Amikor akarod, készséggel. .. Pedig sokszor mennyivel nagyobb szük­ség lenne egy fél órára amit egymásnak adunk mint ezer forintra. Az állandó sür­gető rohanás azonban lehetetlenné teszi ezeket a fél órákat. Csak töredékeket tu­dunk magunkból adni egymásnak. De ezt már nem tudom Mártonkának elmonda­ni, mert kettesével véve a lépcsőket el­tűnik a forgatagban. Pénzt adna. Időt nem. Nekem pedig idő kellene ... Ágh Tihamér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom