Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-09-28 / 39. szám

i Járjunk szeretetben Máté 22, 34—46 A szeretet parancsának — úgy is szoktuk mondani: a nagy parancsolatnak — gazdag mondanivalójából most különöskép­pen azokra figyeljünk, amelyeket leginkább felejtünk el, vagy talán nem is szoktunk rájuk gondolni. Pedig Jézus szavaiban a hangsúly nem véletlenül esik éppen ezekre, amikor az igazi szerétéiről beszél. AZ ISTEN ÉS AZ EMBER SZERETETE AZ IGE SZERINT SZETV AL ÁSZTHATATL AN, „ Szeresd az Urat, a te Istene­det . .. szeresd felebarátodat." Amikor például megégettek egyeseket, mert boszorkányoknak tartották őket, vagy kínpadra és gályára vittek embereket, mert nem úgy hittek és tanítottak, ahogy a középkori egyház „Isten nevében” előírta, akkor em­bertelenné vált az úgynevezett „istenszeretet”. De éppen így eltorzulhat a szeretetünk akkor, ha rosszul értelmezve az örök, isteni parancsot „emberszeretetből" szemet hunyunk a mun­kahelyi lazaságok láttán, ha védelmünkbe vesszük a társada­lom vagyonának a rongálóit, vagy ha tétlenül nézzük gyerme­keink és ifjúságunk közül némelyeknek az elkallódását vagy el- züllését. A keresztyén ember úgy szereti az Istent, hogy szereti az embert, bárki legyen is az: felelősségérzettel és segíteni akarással. Így érti meg jól Jézus szándékát, s engedelmeskedik az ö akarata szerint a szeretet nagy parancsának. A KRISZTUS SZERINT VALÓ SZERETET MEGKISEBBÍT- HETETLEN. „Teljes szívedből, teljes telkedből, teljes elméd­ből” mondta Jézus, s ezzel egyrészt azt tette világossá, hogy szerétéiből a maximálisai kell adnunk, másrészt hogy a szeretet nem szorítható korlátok közé. Jézus korában, a farizeusok ma­gatartásában sem az volt a baj, hogy nem volt bennük szeretet. Nagyon is tudtak szeretni, de nem „teljesen”. Pl. az „idegen” mellett részvétlenül tovább mentek, még ha nagy veszedelem­ben volt is. Nagyon elgondolkodtató, szomorú tapasztalat, hogy kétezer év után, keresztyénnek nevezett társadalmakban éppen olyan előjellel szólhat Jézus szeretetigénye, mint akkor a fari­zeusoknak. A nem „teljes” szeretet tulajdonképpen önzés. Ügy és annyira szeret az ilyen ember, amennyire saját magának jelent örömöt, ahelyett, hagy a felebarát öröme lenne a szeretete célja. Bizonyára ezt áz önző magatartást akarja Jézus gyöke­resen kiirtani a szeretetünkből, amikor a teljes szeretetet — embertársunkra vonatkoztatva — így határozza meg: „Mint magadat, úgy szeresd felebarátodat.” Ami ennél kisebb, az nem Krisztus szerint való szeretet. AZ IGAZI SZERETET KIAPADHATATLAN. Gyakorlásával nem elfogy, vagy megszűnik, hanem megújuló erővel és meg­újuló formában tud segíteni, vezetni, egy szóval: szolgálni. Ez úgy lehetséges, hogy van forrása, ahonnan töltekezik, erőt kap. Az erőforrás Jézus Krisztus, aki — Dávid Fiaként — emberré, Ember Fiává lett. hogy megismerje szeretetreszorultságunkat. De — ugyancsak Dávid Fiaként — hatalmas, erős Király, Isten Fia, tehát mindenképpen olyan valaki, akinek módjában áll nemcsak megszánni, hanem megsegíteni is bennünket. Sőt erőt adni arra, hogy szeretetét továbbadjuk embertársainknak. A Dá­vid Fia megnevezés arra is utal, hogy Jézus Krisztus Pásztora az övéinek, tehát nemcsak erősít, hanem megvéd veszedelmek­től, s vezet igaz úton örök cél felé. így lesz szeretete meghatá­rozója a mi szeretetünknek, amely az ö erejével tud szeretni kiapadhatatlanul. A szeretet parancsának teljesítésében a „Dávid Fia” felkínál­ja erejét és szeretetét. Azt a szeretetet, amely túlnőtt az ő népe körén, és amely a mi szeretetünket is kitágítja minden ember felé. így válik a szeretet parancsa törvényből evangéliummá, szolgálati lehetőséggé és az önzés okozta szomorúságon való győzelemmé. Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK Urunk! Arra hívtál el bennünket, hogy szeretetben járjunk. Bocsásd meg, hogy nem járunk elhivatásunkhoz méltóan. Bo­csánatod adjon erőt, hogy tudjunk embertársainkban téged sze­retni önzetlenül; Tudjuk elfogadni naponként gondviselő, megváltó és megszentelő szeretetedet, és tudjunk szeretetedböl élni, s általa másokat éltetni. Ámen. — Szentháromság után a 18. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti Istentisz­telet oltári igéje: 1 Kor 1, 4— 9; az igehirdetés alapigéje: Mt 22, 34—46. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTÉIT A RÁDIÓBAN. Szeptember 28-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. ígér hirdet FO­DOR OTTMAR szolnoki lel­kész, a Csongrád-Szolnoki Egy­házmegye esperese. — BÉKÉSCSABA. A 230 éves műemlék Kistemplom külső és belső felújítása befe­jeződött. A megújított templo­mot D. Káldy Zoltán püspök szeptember 28-án, vasárnap délelőtt 10 órakor hálaadó is­tentisztelet keretében szenteli fel. . A hálaadó istentisztelet után ünnepi közgyűlést tarta­nak a templomban. — ANGYALFÖLD. Szep­tember 28-án, vasárnap dél­után 5 órakor szeretetvendég- séget tartanak a gyülekezetben, amelyen Blázy Lajos újpesti lelkész tart beszámolót külföl­di útjáról. — FARÄD. A gyülekezet a megüresedett lelkészi állásra szeptember 7-én egyhangúlag Szűcs Kálmán vadosfai segéd­lelkészt hívta meg. Beiktatása szeptember 28-án, vasárnap délután lesz Weltler Rezsőnek, a Győr-Soproni Egyházmegye esperesének a szolgálatával. — KEMENESMIHÁLYFA. A gyülekezel* szeptember 14-én Isten iránti halával emlékezett meg Mesterházy Sándorné. sz. Mód Vilma 25 éves kántori szolgálatáról. Ambrus Géza felügyelő a gyülekezet nevében fejezte ki köszönetét a szolgá­latban való hűségért, átadta a gyülekezet szép ajándékát és Isten áldását kérte életére, csa­ládjára és további szolgálatai­ra. — DEBRECEN. Szokol Mi- hályné, sz. Elefánty Ilona ny. énektanámő szeptember 7-én aranydiplomát kapott az ille­tékes oktatási hatóságtól. Szo­kol Mihálynét. a debreceni gyülekezet kántorát, jegyzőjét és a gyülekezeti diakónia pél­daadó munkását Szabó Gyula lelkész köszöntötte. Lapunk hűséges olvasójának életére és további szolgálatára Isten gaz­dag áldását kérjük. — HALÁLOZÁS. Danes Im­réné, sz. Szarka Karolina a be- ledi gyülekezet hűséges gond­nokának felesége 66 éves ko­rában szeptember 1-én el­hunyt. Élete bizonyságtétel volt családjában és gyüleke­zetében arról, amit ravatala mellett a maga választotta ige így hirdetett: „A nemes har­cot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartot­tam. Végezetre eltétetett né­kem az igazság koronája, me­lyet megád nékem az Űr...” Istentiszteleti rend Budapesten, 1975. Deák tér de. 9. (úrv,) Bízik László, de. 11. (úrv.) dr. Hafen* sciier Károly, du. 6. T raj tier Gá­bor. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. ö. dr. Muntag Andor né. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar.) Thaly Kálmán u. 28. de. 11. di'. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. du. 5. Szeretetvendégség: dr. Bodrog Miklós Zugló de. 11. (úrv.) Boros Karoly. Rákosfalva de. 8. Boros Karoly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota IHAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákospalota kistemplom du. 3 dr. Bodrog Miklós. Rákos­szeptember 28-án szentmihály de. fél 11 dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9 dr. Karner Ágoston. Mátyásföld ae. xel 11. Cm- kuta de. tél U, du. lel. 3. Kistarcsa de. a. Rákoscsaba ele. 9 Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Rákosiidét de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (urv.) Gáncs Peter, de. fél 11. (néniért.), de. 11. (úrv.) Gáncs Péter, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög li­bor. XII., Tartsay V ilmos u. 11 de. 9. Csengödy László, de. 11. Csen- göfiy László, du. fél 7. Ruukay Elemér. Budakeszi de. 8. Ruitkay ELemér. Pesthideg kút de. fél 11. Filippinyi János. Modori u. fi. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. LL. (urv.) Bencze Imre, du. G. Lehel László. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Lehel László. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11. Vi.son- tai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Gondolod, segít? Ketten is alig tudtuk felül­tetni. Feje a karomon pihent, úgy nézett szét a szobában, A jobb és a bal szomszédja ol­vasott. Hetek óta feküdtek egymás mellett a kórteremben. Ismerték egymás panaszai, egymás látogatóit. Lassan, szótagolva beszélt. — írtam neked egy levelet — mondta. — Mit írtál benne? — kér­deztem. — Hogy hálás szívvel köszö­nöm barátságodat, amely végig- kisért életemen. Olyan volt ez nekem, mint a drágakő. Nem tudtam válaszolni. A tört fényű szemek valahová messze néztek. — Lefeküdnék! Lassan, óvatosan visszaen­gedtem a párnára. A látogatási idő lejárt, in­dulni kellett. — Gondolj rám! — kérte. — Imádkozom érted — mondtam. A két szomszéd felkapta a fejét. Rámnéztek. — Gondolod, segít? — kér­dezte barátom. — Minden, ami szeretettől, szívből van, segít — mondtam. Elmerülten indultam haza. Gondolod, segít? — hallottam állandóan. Magamtól is kérdez­tem: tényleg segít? Eszembe jutott, hogy életem folyamán hányszor borultam térdre: Is­tenem. ha lehetséges! Kitől kérhetném, ki ismerné jobban legtitkosabb gondolataimat? Magam előtt látom azt a fér­fit, aki kétségbeesetten kért: tanítson meg imádkozni, talán még nem késő! Most, hogy ezeket a sorokat írom, régen elment édesanyámra gondolok, Ilyenkor ült le ágyam mellé és együtt imádkoztunk. Mert ma is úgy mondom szóról-szóra, ahogy ő tanított. Borzolt ide­geimet, pihenésben nyugtala­nul verő szívemet a tőle ta­nult imával gyógyitgatom s ahogy elsötétül a külső világ, imám nyomán úgy gyullad ki szívemben a fény. Háborúra gondolok. Hullottak a bombák, ropogtak a fegyverek. Imád- kozókkal teltek meg a temp­lomok és halottakkal a csata­terek. Csendes imák és hango­sak, alázatosak és eget ost­romlók, erőszakosak és két­ségbeesettek, magányos és kö­zös imák ostromolták az eget. Magasba nyújtott és ölbe ejtett kezek, összekulcsolt és egy­másra boruló kezek, meghajló térdek és lehunyt szemek be­széltek arról, hogy itt is ott is imádkoznak az emberek. Nehezültek az évek. Eles­tem és talpra álltam. Imádkoz­tam a zsúfolt utcán, a hívek közösségében, a természetben, idegen városok szállodaszobá­jában, vidéki kis templomok­ban és metropolisok katedrá- lisában. Este és reggel, öröm­ben, bánatban, versben és ze­nében és ebben a kis írásban is. Gondolod segít? Kételkedés és hit, igenlés és tagadás, bi­zonyság és kétsegbeesés, test és lélek naponkénti harcunk­ban és ez a nekem szegezett kérdés. Útkereszteződéshez értem. Amikor felnéztem, egy fehér hajú öregasszony jött velem szemben. Az arca ismerős volt, cje hol láttam, mikor, nem emlékeztem. Köszöntem neki. Megállt, megfogta a kezem s mint régi ismerősnek, úgy mondta: — Jaj, drágám, de jó. hogy látom. Hadd mondjam el, hogy minden este imádkozom ma­gáért. Abban a pillanatban megis­mertem. Éppen 26 éve, hogy el kellett adnom szobám búto­rait. Az íróasztalomtól nem akartam megválni. Ez az asz- szony vette meg a fiának. Az íróasztalt is szerette volna, de annyi pénze nem volt és én sem ajánlgattam. Néztem, amint elszomorodott. Egy pil­lanat és már döntöttem. — Tessék elvinni, nincs ára. Hadd örüljön a fia. Emlékszem, az ablakból néz­tem utána, amint szapora lép­tekkel vitte boldogságát. És most egyszerre elém top­pan és azt mondja: minden este imádkozom magáért. Arra a sok-sok boldog órára, csodálatos percre gondolok, amelyekkel az élet megajándé­kozott. Biztosan tudom, hogy ennek a kis öregnek az imája is hozzásegített. És mindazoké, akik gyengeségeimmel együtt szeretnek és néha imádkoznak is értem és azolcé, akik a síron túl is vigyázzák lépteimet. ...Drága barátom aznap es­te csendesen elaludt. Valaki azt mondta egyszer nekem: írd meg életed csodá­it! Ez a kis történet is ilyen csodáról szólt. Bizonyságtétel az imádság mellett. Talán az élet nem lesz fukar hozzám és összejön belőlük egy kötetre- való. Gyarmathy Irén — ORVOSNŐ intelligens nyugdí­jast keres (lehetőleg óvónő vagy pedagógus) 1 és 2 éves gyermeke mellé heti három napra. Telefon: 3S0—097 este 18 óra után. — RÉVAI lexikonsorozatot kere­sek megvételre. Ajánlatokat ..Ré­vai” jeligére a kiadóhivatalba ké­rek. ZENÉS ÁHÍTAT lesz szeptember 27-én, szombaton este fél 7 órakor az oroszlányi templomban. Műsoron: Pachelbel: Tokkáta Gárdonyi: Az Úr dicsérete (kantáta) Händel: F-dúr orgonaverseny J. S. Bach: Esz-dúr prelúdium 79. kantáta Közreműködnek: Mohácsi Judit (szoprán), dr. Nagy Ervinné (alt), dr. Meláth Ottó (basszus), Trajtler Gábor (orgona) és a gyülekezet ének­és zenekara. Vezényel: Nagy Dániel ORGONAEST lesz október 5-én, vasárnap délután 6 órakor, istentisz­telet keretében a Deák téri templomban. . Műsor: J. S. Bach: c-moll fantázia és fúga Három korálelőjáték C-dúr tokkáta, adagio és fúga Gárdonyi: Szonáta C. Franck: Prelúdium, fúga és variáció Liszt: Weinen, Klagen .., változatok Orgonái: TRAJTLER GÁBOR Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KÁROLY „Az a parancsolatunk is van ötőle. hogy aki szereti az Is­tent. szeresse a maga atyjafiát is” (1 Jn 4. 21). VASÁRNAP. — „Teremte tehát Isten az embert az ő ké­pére, Isten k'épére teremté őt” (1 Móz 1, 27 — Rm 8, 29 — Mt 22, 34—46 — Zsolt 135, 1—14). Aki Krisztusban megismeri a szerető mennyei Atyát, csak az látja valójában, hogy mivé lett a bűn következtében. Az Isten képe megromlott az emberen. Isten azonban kegyelmes sze­retete folytán kész minden bún ellenére is újjáteremteni min­ket. Egyúttal megadja ennek az útját is az őszinte bűnbánatra késztető és a megbocsátó ke­gyelmet elfogadó hit által. Olyan út ez. mely nehéz, de mégis áldott! HÉTFŐ. — „Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatal­madért" (Jer 10, 6 — Mt 26, 53 — Mt 18, 1—10 — Rm 12, 3—8). Isten nagyságát, hatalmát első­sorban az irántunk való szere- tetéből sejthetjük meg. Olyan hatalom Ö, akihez, benne atyánkat látó hitünk bizodal­mával közelíthetünk. Csak ek­kor válik igazán bizonyossá számunkra, hogy hatalma ér­tünk való. Szeretetének, hosz- szú tűrésének mértéke hason- líthatatlan. KEDD. — „Szüntelen imád­kozzatok” (1 Tess 5, 17 — Ap Csel 12, 5—17 — Zsolt 9. 13 — Rm 12, 9—16). A keresztyén élet szüntelen Krisztusra fi­gyelés. Nem a megfigyelő ké­nyelmes és semleges helyzeté­ből nézzük Öt. hogy mi módon szolga) ma is itt a mi vilá­gunkban, hanem magunk is ritmusba, szinkronba kerülünk Vele. A szüntelen imádkozás az a nyílt és készséges maga­tartásunk, mely által végzi és gyakoroltatja szolgáló szerete­tét itt a földön. SZERDA. — „Ha pedig meg nem boesátjátok az emberek­nek az ő vétkeitek, a ti meny- nyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Mt 6, 15 — Jer 14. 7 — Lk 10. 17—20 — Rm 12, 17—21). Kegyessé­günk valódiságának csalhatat­lan jele a megbocsátani tudó szeretet. Nem szeret getés. nem jótékonykodás azonban a sze­retet igazi arca. Mindenestül azonosulás azzal a krisztusi magatartással, mely az egész embert veszi körül. Ha Jézus­nak nem lenne ilyen egyértel­műen súlyos követelése felénk, sohasem tudnánk lemérni sze­retetünk valódiságát. CSt TÖRTÖK. — „Magasz­taljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme” (Zsolt 106, 1 — 1 Tess 3, 9 — 2 Kir 6, 8—23 — Rm 13, 1—10). Isten szabadító kegyelméért való hálánk és örvendezésünk nem öltözhet csak szép és hangzatos szavak szűkös gú­nyájába. Az igazi örömteljes magasztalás abban teljesedhet ki. hogy akarata készséges esz­közei kívánunk lenni. Abban, hogy életünk és magatartásunk hűséges rámutatás a Krisztus áldozatára és szolgálatára, tgv az Istent magasztaló szó a hét­köznapok tetteivé válik, mely által mások is érthetik és meg­ismerhetik Öt. PÉNTEK. — „Mikor pedig ettek, vette Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtörte és ad­ta a tanítványoknak, és mond­ta: vegyétek, egyétek, ez az én testem.” (Mt 26, 26 — Zsolt 16, 5 — Jel 12. 13—17 — Rm 13. 11—14). Midőn Jézus saját tes­te ajándékában részesít, meg­erősít abban, hogy áldozata fel­ment a bűneink súlya alól. Nem a magunk testének va­gyunk immár adósai — de boldog részesei annak a Krisz­tus-testnek, mely a szeretet gyakorlásában a végsőkig el tudott menni a bűnösért! Ez a Krisztus testében való része­sedés a teljes krisztusi életmű bizonyságtevőjévé is avatja az embert. Annak a Krisztusnak a bizonyságtevőjévé. Akit a legtöbben és a legtökéleteseb­ben akkor értenek meg. midőn szolgáló szeretettel hajol az ember felé. SZOMBAT. — „Bízzál Izrael az Úrban, mert az Urnái van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás” (Zsolt 130, 7 — Rm 10. 3 — Jel 5, 11—14 — Rm 14, 1—13). Jó a hét végén a zsol- tárosnak ezt a biztatását halla­ni! A számba vett eredmények mellett észre kell vennünk a bukásokat, a mulasztásokat, amelyeket bizonyára ezen a héten is meg kellett tapasztal­nunk. A szeretetünk gvenge, a szolgálatunk sokszor erőtelen volt. Istentől kegyelmet, erősí­tést. a gyengeségeink béklvó’á- ' tói való szabadulás aiándékát kapjuk igéje és Szentlelke ál­tal. Fodor Ottmár EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarország! Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapia Szerkeszti a szerkesztő bizottság A szerkesztésén felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 C-ekksza:viaszain : 516—20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 75.2934 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás vezető: Soproni Béla vezérigazgató CSALÁDI HÍREK — HÁZASSÁG. Kovács Zoltán és Toki Jolán szeptem­ber 6-án tartotta esküvőjét a szombathelyi templomban. A szertartást Lehel Ferenc lel­kész végezte. Az esküvőn so­kan voltak Acsádról, Meszlen- ből, Sopronból és Szombat­helyről. „Egymás terhét hor­dozzátok ...” — Mátis István ajkai lel­kész és Vér Ilona augusztus 21-én tartották esküvőjüket a sümegi protestáns templom­ban. Az esketést Mesterházy Ferenc keszthelyi lelkész vé­gezte. — HALÁLOZÁS, özv. Szar­ka Míhályné, sz. Bognár Anna, a csöngei gyülekezet buzgó tagja, türelemmel viselt hosszú szenvedés után, életének 82. évében szeptember 6-án el­hunyt. Temetése szeptember 8-án volt az egész gyülekezet nagy részvétele mellett. Ko­porsójánál Szerdehelyi Pál lel­kész hirdette a feltámadás igé­jét. Az elhunytban Koós Ist­vánná, sz. Szarka Gizella, s budapest-óbudai gyülekezet presbitere édesanyját gyászol­ja. „Ha élünk, Urnák élünk, ha meghalunk, az Urnák ha­lunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Űréi va­gyunk.” özv. dr. Szakái Sándorné, sz. Jánossy Piroska hosszú, de türelemmel hordozott szenve­dés uián, életének 72. évében Pápán elhunyt. Temetése szep­tember 10-én volt Pápán Gö­rög Zoltán homokbödögei lel­kész szolgálatával és a gyüle­kezet nagy részvéte mellett. Az elhunytban Sikos Lajos pá­pai esperes felesége,és Szakái Árpád kemeneshőgyészi lel­kész édesanyját gyászolja. „Jé­zus én bizodalmám, örök élet­re vezérem”. J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI cimmel orgonaest lesz szep­tember 26-án, pénteken és szeptember 29-én. hétfőn este fél 7 órakor a Bécsi­kapu téri templomban. Három korálelőjáték C-dúr kis preludium és fuga d-moll kis preludium és fuga d-moll triószonáta F-dúr kis preludium és fuga e-moll kis preludium és fuga e-moll triószonáta Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. I 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom