Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-07-27 / 30. szám
A liagv inuzsikus iialálára KÉTSZÁZHUSZONÖT ÉVVEL EZELŐTT, 1750. július 28-án halt meg lipcsei otthonában Johann Sebastian Bach, a/, európai zenetörténet legnagyobb komponistája. A beteg, megvakult, hatvanöt éves n-^ster halálos ágyán még diktálta vejének a Faga művészete utolsó tételeit, de a legnagyobb szabású hármasfúgát már befejezni nem tudta. A zárótétel harmadik részének kidolgozását, ahol új témaként a neve betűiből összeállított b-a-c-h hangok lépnek be, a sírba vitte magával. És vele együtt sokminden mást is... ELHUNYTÁVAL EGY KORSZAK ZÁRULT LE. Akik tőle tanultak, fiai és tanítványai, az idős mester tudományát mór nem sokra becsülték. Ök egy új korszakra tekintettek előre. 1750-ben Bach elavult zenét komponáló, régimódi muzsikusnak számított. Temetésén alig voltak jelen. Sírját néhány év múltán már nem találták meg a János templom falánál. Felesége és laányai nyomorban, koldusként haltak meg. Műveinek kéziratait fiai egymás között szétosztották, de idővel a nem sokat Ígérő kották egy részét csomagolópapírként adták el. Bach egyik tisztelője például a piacon a Bach-partitúra lapjaiba zöldséget csomagoló kofától vásárolta vissza a kéziratok egy részét. A Bach-ku- tatás így mind a mai napig sok műről nem is tud, sok megírt műnek csak a címét ismeri, több alkotásnak pedig csak töredékét tarthatja nyilván. A tizenkilencedik század elejére Bachot teljesen elfelejtették. Csak kevesek — néhány zeneteoretikus és szakmabeli — tudtak a nagy mesterről és alkotásairól valamit bach sírba vitte magával A NAGY ELLEN- PONTOZÖ MŰVÉSZETET. Amit a francia gát mesterek a tizenharmadik században elkezdtek. amit a németalföldi komponisták oly magas szintre emeltek, amit az olasz és német barokk szerzők oly mesterien alkalmaztak, azt Bach a tökéletességre emelve egyben le is zárta. A polifon stílusról van itt szó, amelyben nincs magasabb rendű dallam és alacsonyabb rendű kíséret. Melyben egyenrangú szólamok csodálatos szövevénye minden szólamában dallam és mégis minden pillanatban megvalósítja a tökéletes harmóniát. Ez a tudomány utoljára igazán Baché volt. A NAGY MUZSIKUS SÍRBA VITTE MAGÁVAL AZ EVANGÉLIKUS KORÁL MEGBECSÜLÉSÉT IS. Nála ezek a gyülekezet által énekelt dallamok a legmagasabb művészetet ihlető témák voltak. Művészete az evangélikus koráiból merített. Egyrészt nemes feladatot jelentett számára a dallamok alá új dallamokat írni: mindezt tette a kötött téma iránti alázatból. Másrészt egész munkásságát át- meg átszövi a korái dal- lamisága, légköre. A korái volt zenei anyanyelve. Akkor is ezen a nyelven beszélt, amikor nem kimondottan koráit dolgozott fel. Bach sírba vitte magával az evangélikus egyházzene rangját is. „Thomaskantor”, a lipcsei Tamás-templom kántor- sága Bach számára még rang volt. Jobban fizetett állást hagyott ott érte. Mielőtt a kán- torságot megpályázta, a lipcseiek koruk leghíresebb muzsikusát, Telemannt akarták meghívni. Bach halála után már Lipcse nem mert arra gondolni, hogy koruk hírességével töltsék be ezt az állást. A templomi zene a rangot átadta a koncerttermeknek, az operáknak. így az egyházzene egy időre a zeneművészet perifériájára került. A FORDULATOT MENDELSSOHN HOZTA EL AZ ELFELEJTETT BACH FELFEDEZÉSÉVEL. Felismerte elődje zsenijét, 1829-ben előadatta a száz évvel előbb Lipcsében bemutatott Máté passiót. A zenei világ ettől az eseménytől kezdi újra, egyre inkább számontartani Bach nevét. Schumann B-A-C-H fúgákat írt. Brahms Bach mintájára újra korálelőjáté- kokat írt és megírta az „Ein Deutsches Requiem”-et, ami az evangélikus egyházzene Bach utáni le°nagyobb remeke. Liszt is felfigyelt Bachra, s nevére preludium és fúgát írt, kantátájának témájára (Weinen. Klagen ...) változatokat írt zongorára, orgonára. Becsült elődjének orgonaműveit zongoraátiratokkal népszerűsítette. Stokowski világhírű karmester zenekari átiratban világszerte ismertté tette az azóta is slágerként kedvelt d- moll tokkátát és fúgát. A ZENESZERZŐ HALÁLÁNAK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁN megalakult a lipcsei Bach-társaság. Ennek gondozásában megjelenik a Bach- müvek összkiadása, 48 öles kötetben. A Bach-kutatás tovább folyik: 1954-ben megalakul az új összkiadást szerkesztő nemzetközi munkaközösség. A kutatómunka fellendítésének hatására az előadóművészek is felfigyeltek a nagy zeneszerzőre. Bach a huszadik században egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A művek hiteles előadásának letéteményese a mindenkori Thomaskantor. Karl Straube (Zalánfy professzor tanára), Günther Ramin, Kurt Thomas, Erhard Mauersberger, jelenleg pedig Hans-Joachim Rotzsch neve mind megbecsültek a zenei világban. Kialakulnak a nagy Bach-iskolák. Franciaországban Widor és Schweitzer munkásságát említhetjük, Németország legnagyobb Bach-játékosa pedig a világtalan Helmut Walcha, aki a mester összes orgonaművét lemezre játszotta. HAZÁNK IS HOZZÁJÁRULT BACH MEGBECSÜLÉSÉHEZ ÉS NÉPSZERŰSÍTÉSÉHEZ. Zenetudományi vonalon Hammerschlag János és Gárdonyi Zoltán alkottak jelentősét. Zalánfy Aladár professzori és előadóművészi munkásságának szinte egyetlen célja Bach helyes ismerete és ismertetése volt. Mai egyházzenei életünknek legjelentősebb pontjain, a Deák téren és a Budavári templomban is Bach művészetével fémjelzett a zenei munka. MIÉRT, HOGY AZ ELFELEJTETT BACH ÚJRA ISMERTTÉ, SŐT RAJONGÓT - TÁ VÁLT? Nincs Bach-kon- cert, amelyen el ne kelne minden jegy, ne lenne elfoglalt az utolsó templompad is. Divat ez csupán? Ügy hiszem, több, mint divat. Bach egyetemes emberi hangot szólaltat meg. Igaz — így mondjuk — korszakot foglal össze, de a későbbi korok számára korszakot is nyit. Koráit dolgoz fel de a koráldallamban az evan- gélikusságon túl egy egyetemes emberi dallamra talál, ahogy Bartók népdal-foganta- tásu témái is egyetemes emberi dallammá formálódnak. Német kismesterek környezetében emelkedett óriássá, de túllépett nemcsak a kismestereken, de a németségén is. Aki saját korában a korszerűséget alig tudta megtartani, végül is olyat nyújtott a világnak, ami ma is modernnek, kortár- sinak érződik, szólaljon meg akár ősi hangszereken, akár pedig elektronikus szintetizátoron. A lipcsei Tamás-templom szentélyében kőlap fedi a feltételezetten Bach csontjait tartalmazó sirkamrát. Mikor tetemeit keresték, csontjait jeltelen sírból emelték ki, és kutatómunkával azonosították a felejtett mester 'alakját a talált csontokkal. A kételyt azonban eltakarják a kőlapra helyezett kegyelet virágai, amiket a tisztelők a világ minden pontjáról a sírra hoznak. E cikk írása és olvasása is legyen egy szál virág a nagy mester emlékére. Tovább a diakónia útján Isten szeretetét tovább adni Trajtler Gábor Csanádi Imre: Meddő könyörgés Nagy kínt. Krisztus, vallottál, vétkes földünk foglyaként. — Bár bírnék benned, Uram! Valál kínok tudója, vagy kínok oldozója. — Bár bíznék benned, Uram! Rontást rólam távoztass, kárhozatnak koncáról. — Bár bíznék benned, Uram! örömmel olvastam végig egyházunk püspökeinek jelentéseit és tanítását a „Tovább a diakónia útján” című külön- lenyomatban. Presbiter társaim figyelemmel hallgatták a már korábban kézbe adott püspöki jelentések értékes elemzését tanácsülésünkön. Püspökeink határozottan sík- raszálltak a felebaráti szeretettől áthatott diakóniai, szolgáló e°vházi munka mellett. A DIAKÓNIA SZÓNAK évtizedek óta meghatóan szép jelentése élt a tudatomban. Közel harminc éve jártam egy konferencián Pesthidegkúton. A konferencia szüneteiben megnéztük az ottani szeretetotthonokat. . Itt leginkább a testileg és szellemileg fejletlen gyermekeket ápolták a hívatásos egyházi szeretetmun- kások. Még ma is állandóan előttem van az a határtalan hála. amellyel ezek a sérült, fejletlen gyermekek a feléjük áramló szeretetet köszönték meg. Hamarosan mi is csak könnyes szemmel tudtuk nézni ezt a türelmes gondozómunkát, amit a formaruhás, hivő szeretetmunkások végeztek. Nem is felejtem el, amíg élek. Bár jó néhány éve már az igehirdetések és bibliaórák tanításai nálunk új és új jelentést adtak a diakónia szavának. széles összefüggésében most vált teljessé a kép előttem. hogy a diakónia több, mint választott hivatás, több mint intézményes szeretet- munka. A diakónia: Istén sze- retetének felismerése és továbbadása. tehát maga a keresztyén hit és élet. KORÁBBAN AZ IGEHIR- DETÖK FŐKÉPPEN ARRA TÖREKEDTEK, hogy a prédikáció igemagyarázat legyen, az élettel kapcsolatos események benne inkább illusztrációkként szerepeltek. Ma már ezen a téren is sok változás történt. Ma az igehirdetés — a Szentlélek munkájának a támogatásával —, egyszerre tükrözi az élő hitet és a szolgáló szeretetet minden embertestvér felé. Ez a diakóniai munka nemcsak az egyháztagokra tekint, hanem az egész társadalomra is. Az isteni szeretet mindenkire egyaránt vonatkozó szeretet, amiből nem maradhat ki senki sem. Akik felismerték Isten szeretetét a Golgotán, azok egyet tudnak: ezt a szeretetet tovább kell adni. Lesz, aki a bizonyságtételünket is meghallgatja, ez külön öröm. De a hivő ember felabaróti szeretetének nem lehet feltétele a másik ember hite. Mindenkinek adósa vagyunk az embertársi szeretettel, mert Istenünknek tartozunk ezzel. Evangélikus egyházunk vezetői látták azt a kísértést, hogy a hívők inkább csak a hívőket akarják szeretni. Ezért hívták fel a figyelmet hosszú évek óta arra. hogy nem mindenkié az evangéliumi hit... —, de a hívők szeretete mindenkié! így lesz a szocializmust építő társadalomban szeretet- munkánk szem él y vá loga tás nélküli szolgálattá, A szolgálat régi, csak meg kell tisztulnia minden előítélettől. A hivő elődök sok fáradozással és türelemmel szolgáltak a szeretetintézménvekben. Áldott legyen a nevük érte. Most egész hazánk, sőt a mai keresztyéneknek az egész lakott föld a szeretet intézménye. Megértettem, hogy ez az igazi diakóniai szolgálat, amelyet evangélikus egyházunk követni kíván a jövőben is. Bukovszky László szekszárdi, presbiter Békében is békétlen, meddő csatán csömörlök. — Bár bíznék benned, Uram! Menekülnék üvöltv’e, magam elől nincs hová. — Bár bíznék benned, Uram! Agyam égő istálló, nyihog rémült értelmem. — Bár bíznék benned, Uram! 1957 A Kossuth-dljas költő „összegyűjtött versel’' (1975) t Szak)7 Sándor Szűkülnek az ősziárpák, rozsdásodnak a kopasz-búzák. Ugrásra készen a kombájnok s a dőlt gabonához a kaszák. Hamarosan ontja e gazdag táj dús aranyát. A határ még csendes, pihennek még a gépek s a kaszák. Állnak és várnak ... az időre, a beérésre, hogy nyomukban dőljön rendre, elkészített helyére az esztendő kenyere. A „kaszás halál” megelőzte őket... aratott. Nyomában egy falu, szinte az egész Rába-köz megtántorodott. Egy kedd reggelen szomorú hírt hordott a szél: a farádi lelkipásztor már nem él. SZALAY SÁNDOR TEMETÉSÉRE félezernyi sereg gyűlt össze.1 Hívek, falubéliek. pásztortársak. rokonok, ismerősök ... Ott voltak még a „szomszédok” is (a temető szomszédságában élő cigányok, szeretetükkel csak így szólították: szomszéd úr). Lelki - pásztorukat koporsóba zárva vállon vitték sírjához presbiterek. hívek, lelkésztestvérek. Egy öreg ember állt a sírnál, a hantok mellett. Botra támaszkodva. megtört derékkal ... Hófehér hajjal. 96 évével. Bozontos, ősz. harcsabajsza. mely száját, sőt állát is nagyrészt eltakarta, a sírástól meg-megremegett. 35 éven át volt a templom céhmestere (harangozója). Amikor szeretett papját koporsóba zárva meghozták s szóltak a harangok. a ravatalozás végezte után Szabó Lajos néhány presbiter társával hozzáfogott a koporsót sírba-eresztő kötél fonásához, összekötéséhez. Láva ezt az öreg, odament s bajsza alatt csendesen csak ennyit szólt: „Tegyétek le ezt gyerekek! Ez az én dolgom! Az utolsó, amit papomért tehetek !” Mindenki döbbenten figyeli... Ali, tipródik, remeg .. . Botjával a sírba igazítja a minden irányból hulló virágcsokrokat. Botja végével meg-meg- lök egy rögöt, úgy csendesen, finoman s közben talán dadogja remegő ajka: nyugodjál békével drága papom ... Domborodik már a sírhalom ... odalép az öreg s a keresztre ráhajol s talán ezt rebeai ajka: megyek én is utánad: papom! A hűség csodáját láttam: Tóth Imre bácsit, a farádi temetőben. Hernád Tibor Genf töl Helsinkiig Sohase hittük volna, hogy Genftöl Helsinkiig az at ilyen hosszú. No, nem a légi, vagy a vasúti, de a politikai. Mert hónapok óta lestük a híreket: mikor fogják kitűzni az európai biztonsági értekezlet legfelsőbb szintű találkozóját. Genf titok- zatoskodott, zárt ajtók rekesztették el a lélegzet-visszafojtott leselkedést. S már-már azt hittük csődbe jut reménységünk, nem tudnak asztalhoz ülni a tárgyaló felek. Azután ma, 1975. július 15-én, akkor, amikor a világ két különböző pontjáról elindult egy-egy űrhajó, hogy a világűrben kezet fogjanak az űrhajósok, akkor, amikor a nyár pihenésre szólítja az egész évben verejtékben fürdő embereket, akkor, amikor általában politikai szélcsend szokott uralkodni, megvan a remény arra. hogy július 30-án létrejön az év legnagyobb eseménye, létrejön a nagy találkozó. DE VAJON AZ ÉV LEGNAGYOBB ESEMENYE EZ CSUPÁN? Nem lenne helyesebb azt mondanunk, az évtized, az évszázad legnagyobb eseménye elé nézünk? Én azt hiszem, nem túlozzuk el a jelentőségét, ha azt mondjuk, századunk legnagyobb eseménye lesz a helsinki találkozó. És még valamit hozzáteszünk: ilyen esemény még nem volt Európa történetében. Európa népei a kontinens története során igen gyakran folytattak véres küzdelmeket egymás ellen, önálló hatalmak, szövetségi táborok és rendszerek kérlelhetetlen ellenségeskedésben álltak egymással. A pokoli öldöklés periódusonként ismétlődött. Szinte matematikai pontossággal ki lehetett számiiani, hogy egy-egy háború után mikor érik meg a következő. DE ILYEN ESEMÉNY MÉG A JÓ ÖREG KONTINENS ÉLETÉBEN NEM VOLT SOHA! Ilyen gondolat sem vetődött még fel története során. Azért ezt ki sem tudtuk számítani. Mert ki mert valaha is gondolni arra, hogy katonai tömbökben levők és semlegesek, győztesek és legyőzőitek, különböző világnézetű és társadalmi rendszerű országok, nagyhatalmak és jelentéktelen kis államok teljes egyenjogúsággal döntsenek a kontinens jövőjéről? Mondom, ilyen még nem fordult elő. Békekötések voltak, ideig-óráig tudomásul is vették azokat, de összeurópai biztonságról még nem született határozat. Es most, e hó végén együtt lesz 35 állam legfelsőbb szintű vezetősége, (két nem európai hatalom, Kanada és az Egyesült Államok részvételével) hogy a kb. 070 millió ember sorsa és holnapja biztonságban legyen. AZT MONDOTTUK, GENFTÖL HOSSZÚ, TEKERVENYES ÜT VEZETETT HELSINKIBE. S ez annyit jelent, hogy a helsinki értekezletnek rendkívül bonyolult előzményei voltak. Az első probléma abban jelentkezett, hogy Potsdam, a második világháború befejezése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sőt feltárt egy mélyreható kérdést: Európa népeinek történeti, társadalmi, gazdasági kérdését. Potsdam színes szappanbuboréka gyorsan szétpattant, s helyette két évtizedes keserves hidegháború szakadt reánk. A polarizáció olyan drámaivá vált, hogy szinte naponta kellett számolnunk egy újabb, még véresebb háború lehetőségével. Ezalatt nemcsak a gyűlölet, bizalmatlanság, félelem halmozódott fel, de minden olyan kérdés, amelynek megoldását e gyászos két évtized befagyasztott. CSODALKOZUNK-E AZON, hogy Genf olyan nehezen mondta ki az igent? Hogy olyan nehezen tudta megtalálni az összekuszált szálakból az egymáshoz vezető fonalat? Genfnek roppant szeméthalmazt kellett mindenekelőtt eltakarítani az útból, hogy végre tiszta legyen a lelkiismeret, és szabad a gondolat és eszme, hogy a jövendő békéjét és biztonságát emberi számítások szerint garantálni lehessen. És ezt sikerült véghezvinni. Sikerült olyan kompromisszumot találni, melyben feloldódtak a nézetkülönbségek, az érdekellentétek, és a józan politikának pusztán töltőtollra van szüksége, hogy biztonság- tudatunk meglegyen. Hogy e mögött a tömegek, népek akarata és kitartó követelése húzódik meg, az előttünk egy pillanatig sem vitás.' HELSINKI TEHAT KINYITOTTA KAPUIT. Mire e sorok olvasóink kezébe kerülnek, már útban vannak a delegációk Helsinki felé. S mire tudatunk mélyére hatolnak, hogy mi megy végbe ma világunkban, addigra talán már ott lesznek az államfők kézjegyei az okmányokon. Helsinki a harmadik szakasza — természetesen a legdöntőbb — ennek a hosszantartó folyamatnak, a hosszú idő óta vajúdó Európa biztonsága kérdésének. Közel tiz év óta készítették elő. S ez valami lenyűgöző kitartásról tanúskodik. Íme. lehet fáradhatatlanul akarni a jó ügyet! Ez a szakasz lesz tehát pecsétje annak, hogy nem utópia az enyhülés, nem fantomot kergettünk, amikor békét hirdettünk és békés egymás mellett élésről szóltunk. Hogy meg lehet férni az adott határok között békésen, és sem világnézeti, sem gazdasági, társadalmi, kulturális szisztéma nem parancsolja szükségképpen egymás ellen öldöklésre az embereket. FANTÁZIÁNKAT MÁR A HELSINKI UTÁNI IDŐK IZGATJÁK. Ügy vagyunk ezzel a kérdéssel, mint a szülő asszony gyermekével. Amíg a vajúdás, a kín tart, ez tölti ki egész valónkat. De amint tompul a fájdalom, világrajött a gyermek, azonnal ajkunkon a kérdés: mi lesz ebből a gyermekből. Ha csak annyit tudnánk válaszolni; hogy a biztonsági értekezlet megzabolázta a háború veszett paripáit, ezzel is túlon-túl soleat mondunk. De ennél jóval többet jelent ez a zárószakasz. Helsinki szelleme beláthatatlan perspektívákat tartogat Európa népei számára. Az biztos, hogy kiküszöböli a szívek sarkaiban még meghúzódó félelmet, bizalmatlanságot. De felszabadít egy, a messze jövendőbe tekintő tudományos, technikai, kulturális fejlődésre. IGEN, ILYEN MÉG NEM VOLT A KONTINENS ÉLETÉBEN! Az európai történetírásban új fejezet kezdődik. 1975. július 30-al indul. S az új fejezet gazdag gyümölcseit már nemzedékünk élvezni fogja. Nagy reménységgel nézünk Európa jövője felé. Dr. Redey Pál J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonaest lesz augusztus 1-én, pénteken és augusztus 4-én. hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikaou téri templomban. Három korálelőjáték, c-mnll partita, a-moll prelúd’.um és fúga, e-moll partita. Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály. Jegyek ára: 12.— Ft. ZENÉS ÁHÍTAT lesz július 26-án, szombaton este 7 órakor az oroszlányi templomban. .1. S. Bach: f-moll prelúdium és fúga, c-moll partita, d-moll kettős verseny, Pastorale, c-moll passacaglia. Közreműködik: Peskó György orgonám "vész, Ács Péterné. Horváth Ernőné. Milán Zoltánné t I
